Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1971-09-04 / 207. szám

A mezőgazdaság fejSődésének alapja Munkatársunk a mezőgazdaság gépesítésével össze­függő kérdésekkel fordult dr. Gergely István mezőgaz­dasági és élelmezésügyi miniszterhelyetteshez. — Meddig jutottunk el a magyar mezőgazdaság gépe­sítésében? — A gép fontos része, mond­hatnám, egyik főszereplője a mai falu életének. Ma már nincs olyan ága a gazdálko­dásnak, ahol a gépek mun­kája ne hozott volna jó ered­ményeket. De hozzá kell ten- nem: a kívánt célt még nem értük el. Éppen. ezért a gépe­sítés fejlesztése, annak meny- nyiségi és minőségi összhangja a mezőgazdaság egyik legak­tuálisabb kérdése- maradt. Er­re kötelez a IV. ötéves terv is: a termelés növelését teljes egészében a termelékenység emelésével kell elérnünk. En­nek megvalósítását pedig — csökkenő földterületen és egy­re kevesebb munkaerővel — csak a fokozott anyagi-mű­szaki eszközfelhasználás, fő­ként a gépesítés biztosíthatja. A III. ötéves terv végéig el­értük a nagy erőkifejtést igénylő munkák (talajmunkák, .vetés, növényápolás) és a ga­bona betakarítás csaknem 100 százalékos gépesítését. Nem is történt azóta veszélyes inga­dozás» még mostoha időjárású években sem, a termésered­ményekben.. így válhatbtt biz­tonságossá az ország kenyérel­látása. A gabonához hason­lóan, jelentősen fejlődött a kukoricabetakarítás gépesíté­se, mely 1970-ben már 40 szá­zalékot ért el. A szállítási munkák gépesítésében pedig 65—70 százaléknál tartunk. A további területeken a gépesí­tésben lassabban léphetünk előre. A cukorrépa-betakarítás 13 százalékos, a burgonyabetaka­rítás 14 százalékos gépesítési szintjének tulajdonítható, hogy e növények termőterületei és terméseredményei nem növe­kednek. Kivéve azt a néhány nagyüzemet, ahol a helyzet gyors javítása érdekében át­tértek a teljes gépesítésre. Ezekén a helyeken már nem érv többé, hogy hátrányos e művelési ággal foglalkozni. Az eddigi tapasztalatok szerint ugyanis a jócskán megnövelt, de tökéletesen gépesített' terü­leteken a termelés korszerűvé, gazdaságossá Vált. — Mutatkoznak-e gondok a meglévő géppark haszná­lata közben? , — Sajnos, a mezőgazdasági gépállományra jelenleg a 10— 12 éves üzemelési idő a jel­lemző. Bár az elmúlt két év 16 ezer db-os traktorbeszer­zésével az erőgépek átlagos életkor^ 5,5 évre csökkent, még ez sem 'kielégítő, hiszen az 1970. december 31-én meg­levő 69 ezer db traktornak 2J százaléka már így is teljesen amortizálódott. A traktorok használati idejének megnyúj­tása a javítási költségnöveke­désen túl is veszélyt rejt ma­gában. Oly mértékben megnő­het egyik évről a másikra az új traktor iránti Kereslet, hogy kielégítése nehézségekbe ütközhet mind a kereskede­lem, mind a beruházni szán­dékozó gazdaságok részéről. A korszerűsítést azonban más. tényezők is sürgetik. Ke­reken 14 ezer db-os kombájn­létszámunk ma lehetővé teszi egy átlagos időjárású esz­tendőben gabonatermésünk — ha nem is optimális, de agro- technikailag még elfogadható időn belüli — betakarítását. A 40—50 mázsás hektáronkénti gabonatermés biztonságos be­takarítása azonban már ma is fejlettebb és korszerűbb gépe­sítési megoldást kívánt, mint amilyeneket a 20—25 mázsás hozamoké. Ezért válik szüksé­gessé például a nagy áteresztő képességű — az 5 kg/mp és az efölötti teljesítményű — gabo­nakombájnok szélesebb körű elterjesztése és alkalmazása. A korszerű gépesítés, a komplex géprendszerek a kap­csolódó területek fejlesztését is megkövetelik. Példaként emlí­tem a meglévő gépi szállító- eszközeink kihasználását aka­dályozó kedvezőtlen útháló­zatot, mely párosul pótkocsi­jaink alacsony teherbíró ké­pességével és a rakodás gépe­sítettségének elmaradásával, így a mezőgazdaság csúcsidő­szakában — még átlagos idő­járás mellett sem képes a szál­lításokat időben elvégezni. Ügy ítélem meg — figyelembe vé­ve az eddig elért eredménye­ket és az előttünk álló felada­tokat —, hogy a IV. ötéves terv elkövetkező 4 éve a me­zőgazdaság gépesítésének ta­lán a legdinamikusabb kor­szaka lesz. —■ Milyen szolgáltatások alakultak ki. melyek van­nak alakulóban, esetleg me­lyek hiányoznak? — A termelőüzemek korsze­rűbb, termelékenyebb és nö­vekvő számú gépei és beren­dezései fokozzák a szolgálta­tási igényeket is. A javítás, a szerkezeti egységek felújítá­sa, a különféle helyszíni sze­relési és kivitelezési munkák, a létesítmények folyamatos karbantartása, az esedékes szakipari munkák elvégzése, mind olyan tevékenység, me­lyek naponta megoldandó problémaként jelentkeznek a mezőgazdasági üzemekben. Igen kedvezőnek ítélhető-az a tevékenység, mely a szerke­zeti egysegek — motor, hid­raulika, dinamó, önmdító stb. — felújításával a mezőgép vállalatok részéről megmutat­kozik. Az alkatrészellátás évek óta megoldatlan volt, s a legsúlyo­sabb helyzet az 1970. évben alakult ki. A minisztérium ré­széről háthatós intézkedéseket tettünk, szervezeti változtatá­sokat hajtottunk végre a Me- zőgépröszt, az Agrotröszt és a MEGÉV területén. A Mező­géptröszt felügyelete alá tar­tozó vállalatok az eddigi 30 ezer mellett, a nem beszerez­hető alkatrészek közül kétezer félét soron kívül gyártani kezdtek, megküzdve az* alap­anyag-ellátásban mutatkozó nehézségekkel. Erőfeszítéseik ez év nyarán már éreztették hatásukat. Reméljük, hogy viszonylag kedvező lesz a helyzet ősszel is. — Mit kérünk, mit vá­runk a termelőüzemektől? — Termelési célkitűzéseink megvalósítása, a jövedelme­zőbb és eredményesebb gaz­dálkodás korszerűen gépesített munkafolymatokat feltételez. Ehhez új, modern és tartós gépek kellenek. Az itthon nem gyártott, de hiányzó erő- és munkagépeket kereskedelmi szerveink továbbra is impor­tálják. Azt kérjük tehát a mezőgazdasági üzemektől, hogy helyzetüknek, termelési sajátosságaiknak megfelelően, egyre szélesebb körben alkal­mazzák a korszerűbb termelési eljárásokat, a termelékenyebb növény- és állatfajtákat, s biz­tosítsák hozzá a komplex gép­rendszereket. Érjenek el gyors fejlődést az energetikai bázist biztosító — elsősorban a na­gyobb motorteljesítményű — traktorok beszerzésével, Töre­kedjenek több munkaművelet-. nek lehetőleg egy menetben történő elvégzésére, s ezáltal a rendelkezésükre álló gépi kapacitások jobb kihasználásá­ra ' , Ami pedig a most esedékes munkák szervezését illeti, a termelőüzemekben ezzel kap­csolatosan már bőséges ta­pasztalatok halmozódtak fel. Erre támaszkodva mindig helyben fogják a legjobb meg­oldásokat megtalálni. F. B. Épül a Barátság II. kőolaj vezeték fogadóállomása • A Barátság II. kőolajvezeték magyarországi szakaszának első létesítménye a fényeslit- kei fogadóállomás, melyet az Országos Kőolajvezeték Vállalat épít. Itt fogadják a ve­zetéken érkező olajat, és innen továbbítják a finomításhoz. Az olaj tárolására négy. egyenként 20 ezer köbméteres tartályt építenek, amelyből egy már elkészült. A mint­egy 200 millió forintos beruházást 1972 végére fejezik be. Hogyan lehetne jobban. Hat százalékkal több termelés KÖZGYŰLÉSÉN tárgyaltók meg a szövetkezet munkájá­nak első félévi eredményeit a Kaposvári Vegyesipari Ktsz tagjai. Puskás Gyula, a szövetkezet elnöke értékelte az eddig vég­zett munkát. Elmondta, hogy harminchárom százalékkal — 2,4 millióval— termeltek töb­bet a szövetkezet tagjai, mint 1970 azonos időszakában. Az egy foglalkoztatottra jutó ter­melés 39,8 százalékkal, á nye­reség 1,1 százalékkal emelke­dett. Eredményesnek bizo­nyult a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek és a ktsz együttműködése is. A mező- gazdasági szakemberek gyak­ran keresik föl a szövetkeze­tei,' elmondják elképzeléseiket, az ipari szakemberek pedig megszerkesztik, elkészítik a kívánt kocsit vagy alkatrészt. A ktsz-ben ugyanis készíte­nek nagykerekű hintókat, két­kerekű "homokfutókat és is­tállókocsit, de olyan takar- mányos kocsikat is, amelyek­nek oldalai lészerelhetők. Kí­vánságra elkészítik ézek al­katrészeit is: hintótengelye­ket, forgórészeket, fédereket. Legújabb termékük a szét­szedhető anyagtároló.' Vasvá- zakra szerelik, alumínium le­mezekből rakják össze. Felvo­nulási épületnek és mezőgaz­dasági szerszámpk tárolására is használják ezeket. gozzunk, hogy hibátlanul el­végezzük a ránk bízott mun­kát. A vezetőknek pedig az. feladatuk, hogy megszervez­zék ezt« — mondta Rékási István szövetkezeti tag. Majd így folytatta: — Javítani kell az együtt­működést a- részlegek között. A munka dicséri mesterét — gondolom, mert hallom, hogy több olyan tsz, vállalat kereste meg a szövetkezetét, amely eddig sohasem küldött megrendelést. A beszámoló nemcsak a je­lent elemezte, hanem megje­lölte a tennivalókat is: fokoz- Ai a minőséget, fejleszteni gyártmányaikat, többféle szerszámot a háztáji gazdasá­goknak, kisgépeket gyártani, ódni a falusi vízve- ózat építésébe, őszinteség, szókimondás, tenni akarás jellemezte a köz­gyűlést. Persze akad nehézség is. Százötven órás munkát két nap alatt kell elvégezni. Miért? »Nekünk az a köteles­ségünk, hogy becsülettel dol­ezzel gyorsíthatjuk a terme­lést, fokozhatjuk a munka mi­nőségét is. AZ IPAKI szövetkezetek VI. kongresszusának irányel­veit mutatták meg ezután, el fogadták a K1SZÖV vezetősé­gének ajánlását, csatlakoztak a kongresszusi munkaverseny­hez. Hat százalékkal túltelje­sítik 17.3 milliós tervüket. Ta­karékoskodnak az anyaggal, a munkaidővel, az energiával, fokozzák a nyereséget, növe­lik a hatékonysági mutatókat, bővítik a választékot, elké­szítik^ öt új termék prototípu­sát. Hatszáz óra társadalmi munkát végeznek a város és szövetkezetük érdekében — határozták el a ktsz tagjai. Sz. E. BÁNYÁSZNAP ELŐTT, Munka közben A bányásznapi számvetés­Megkésve, de nem elfelejtve A munkásolt — akik gya­log járták végig az országot — ünnepelnek. Ha kimondom a szót: bá­nyásznap: először a Szénnel megrakott csillék jutnak eszembe, az olaj és a föld­gáz csak azután. ' A Siófoki Kőolajvezeték Vállalat irodaházában így köszönnek az emberek: Jó­szerencsét! Es bányásznák mondják magukat. Olajbányásznak. Az ünnep előestéjén Csata József párttitkár irodájában számokat jegyzek: 1949-ben az országnak mindössze száz kilométer hosszú kőolajveze­téke volt. Ma a vezeték hossza meghaladja a kétezer kilométert. Nagyrészt a válla­lat dolgozói építették. Már 4300 dolgozója van a Siófoki Kőolajvezeték Válla­latnak. A feladatuk is nagy. A múlt évben a több mint kétezer kilométer hosszú táv­vezetéken elszállítottak 4 mil­lió 693 ezer tonna kőolajat, 3 milliárd 276 millió köbméter földgázt, s 1,3 millió család propán-bután gázzal való el­látásáról gondoskodnak. Ha a szén a jelen energiá- giája, a gáz és az olaj a jö- vőé. Dohány Imre, a vállalat igazgatója fogalmazott így: »A földgáz megváltoztatja az emberek életkörülményejt, s ez a változás hatással va.n az életmódra is.« És milyen az olajbányászok életmódja? A bányásznapi ünnepségen mindig szó esik arról is, hogy mit tettek, mit kell még ten­ni. Két éve 48 lakás épült ré­szükre Siófokon. Az idén vál­lalati segítséggel huszonnégyet adnak át. Jövőre ugyanennyit. A vezetéképítők a szabad ég alatt dolgoznak, de este egyre kényelmesebben fölsze­relt lakókocsikba temek pi­henőre. A munka, melyet a veze­téképítők végeznek, a legna­gyobb vállalkozás a vállalat fennállása óta. A Barátságii, kőolajvezetéken 1980-ban már évente tízmillió köbméter olaj érkezik az országba. bol nem hiányzik a Tisza- szentmárton és Százhalombat­ta között épülő vezetéken el­végzett munka sem. A 24 col­los vezetékből 140 kilométert már összehegesztettek, s száz­hat, kilométer a föld alatt van. Az egész 287 ’kilométer hosszú lesz. A tervek szerint a jövő év, november 7-re kéy szül el. A számok mögött hihetetle­nül nagy emberi erőfeszítés van. Az építkezésben négy or­szág érdekelt. Az NDK-ból szivattyúkat szállítanak ide, Csehszlovákiából tolózárakat, a Szovjetunióból gépek érkez­tek a vezetéképítéshez. Tizen­két magyar nagyvállalat mun­káját a KISZ is segíti össze­hangolni. »Együtt ’ a Barátság II-ért« jelszóval védnökséget vállalt a népgazdaság szem­pontjából is olyan fontos mun­ka felett. Az eredmény? Dr. Halmos László, a KISZ- bizottság titkára ezt mondja: — Sikerült nagyon sok gon­dot megoldani. Néhány példa erre: A csepeli transzformár torgyár fiataljai ötszáz mun­kaórát dolgoztak, hogy a , szükséges anyagot időben szállíthassák. A Szaboles- Szatmár megyei Állami Épí­tőipari Vállalat fiataljai is kiváló' munkát végeznek a fényeslitkei szivattyúállomás­nál. Az ÉVIG fiataljai transz­formátor-alkatrészeket szál­lítottak soron kívül A siófo­kiak? Egy példát erre: a kar­bantartóüzem fiataljai külön gonddal javítják a vezeték- építésről behozott gépeket. .Még nem fordult elő, hogy a felújítás után hiba lett volna velük a munkahelyeken. Egy adatot jegyeztem föl a vállalat központjában: a Ba­rátság II. építői naponta 1,2— 1,5 kilométer hosszú vezetéket hegesztenek össze, s ez orszá­gos rekordnak számít: ilyen hosszú vezetékszakasz még soha nem készült el egy nap alatt. A bányásznapot minden év­ben szeptember első vasár­napján ünnepük. Ezen a na­pon pihennek a gépek, de másnap ismét indulnak. A köbméterek, a tonnák és a ki­lométerek — az elvégzett munka mértékegységei — is­mét szaporodnak. A feladatok évről évre na­gyobbak. A földgázból, olaj­ból mindig több kell. És az olajbányászok azt mondják: ha kell, lesz. Kercza Imre Amiről most írok, az — bárhogyan vesszük is —meg­késett tudósításnak tekinthető. A X. pártkongresszus tiszte­letére hirdetett munkaverse­nyeket, vállalások teljesítését ugyanis mindenütt, ahol ilyen volt, annak idején már érté­kelték, az eredménykihirdeté­sek megfelelő nyilvánosságot is kaptak. Az országos mére­tű versenymozgalom — ez is köztudomású — pezsgést ho­zott a munkában, s nem egy üzemnél, vállalatnál, gazda­ságban éppen ez volt az évi termelési sikerek kovácsa. Ügy érzem, pontosan emiatt keŰ most erre a versenyre visszapillantani... A Vízgazdálkodási Társula­tok Országos Választmánya elnökségének kezdeményezé­sére a dél-dunántúli választ­mány is (ide tartoznak a so­mogyi vízgazdálkodási és víz- műtánsulatak) meghirdette a X. pártkongresszus tiszteleté­re a munkaversenyt a terüle­ten levő társulatok részére. Nagyobb biztatást adva, a te­rületű választmány még meg országos választmány által az első három helyezettnek ki­tűzött jutalmakat. Amikor az eredményeket összegezték, kitűnt, hogy a társulatok alaposan kivették részüket a szocialista mun­kaversenyből, és szép sikerek születtek. A dél-dunántúli választmány területén a Dombó-csatocna menti Víz­gazdálkodási és Talajvédelmi Társulat lett az első, s meg­kapta a tízezer forintot. A második helyezést és az ez­zel járó nyolcezer, forintot a marcali társulat . nyerte el. Somogyba került a harmadik hely és vele az ötezer forint jutalom is: a kaposvölgyí társulat kapta. A marcaliak ezenkívül . megszerezték az országos verseny második he­lyét is — több. mint száz tár­sulat között! A munkaverseny olyan ta­pasztalatokat és tanulságokat hozott, hogy a területi- elnök- ségség ügy döntött, tovább szélesíti a versenymozgalmat, Jó volna, ha ebben többen követnék példájukat — és talán ezért is érdemes volt visszatekinteni az ő . versen­gésükre, hiszen a múlt évi zonyultak, miért ne lennének azok az idén is? H. F. SOMOGYI NÉPLAP is toldotta 23 000 forinttal az kongresszusi munkaverse- nyek mindenütt újabb verse­nyek alapjait rakták le. És ha tavaly eredményesnek bi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom