Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1971-09-30 / 229. szám
Ünnepség az elektroncsSgyárban m*« n 1 • g»«1 I •• A 1 f •• 1 f lorodni velük - kötelességünk! T ámogatást várnak — ez volt a címe vasárnapi lapunk egyik riportjának. Az öregekről, a félig- meddig magukra hagyott tsz- tagokról szólt. Gondolatsort indított el bennem. Az életüket a mezőgazdasági értelemben vett «föld«-höz kapcsolók sok faluban, sok településen várnak támogatást azoktól, akiket, ha közvetetten is. de ők neveltek. Példával szolgálva sokszor emberségből, mákkor munkaszeretetből. Most, hogy sokuk vállát már hetven vagy nyolcvan év súlya nyomja, kikoptak a munkából Pihenni vágynak. Gondtalan napokat szeretnének. A járadékon, a nyugdíjon túl ezt nekünk kell biztosítanunk számukra. A megyét járó hány és hány községben találkozik egyedülálló, rokon és barát nélküli öregekkel! örülnek, ha kérdik őket, örülnek, ha jó szót kapnak. Róluk van most sző, a támasz nélküliekről. Az utóbbi hetekben nem egy faluban érdeklődtem két «szakmai« kérdés között: «Hány magányos öreg él a helységben?-« Számolgatás következett. Legtöbbször ahány embert megkérdeztem, annyi számot hallottam. S ahogy a kérdezettek száma nőtt, úgy emelkedett az összeszámoltak «•tábora« is. Aztán a csodálkozás: «Magunk sem gondoltuk volna, hogy ennyien vannak!« Valóban. Nem egy helyen sok ilyen ember él. S kötelességünk öreg napjaikat a segítés napsugarával aranyozni. A kérdezettek között KISZ- alapszervezeti vezetők, termelőszövetkezeti elnökök, főagro- nómusok, nőbizottságí elnökök, tanácsi vezetők voltak. Egy- egy falu «elöljárói«. Semmiképpen sem akarom azt állítani, hogy nem foglalkoztak a falu öregjeinek helyzetével. Sor került erre szinte évente. Az összehangoltság hiányát éreztem inkább néhány esetben. Igaz, ezt többször az első pillanatban áthághatatlannak tűnő akadályok gátolják. De nem legyőzhetetlenek! Vannak olyan helyek, ahol az akadályok fölött már átugrottak. Kisebb-nagyobb erőfeszítést kívánt a lencTület. Nem egy faluban öregek napközi otthona alakult. S hogy milyen szorgalmasan látogatják ezeket az idős, munkában elfáradt embereik, az azt is bizonyítja: igényük van a szeretetre, megbecsülésre, s vágynak a közösségbe. T udott, hogy nem minden faluban értek meg ezek létrehozásához a feltételek. Vannak olyan települések is, melyekben az egyedül élő öregek száma olyan csekély, hogy nem is volna észszerű és célszerű napközi otthon szervezése. Mégis: a segítség ezeken a helyeken sem késhet! S kitől várhatják ezt elsősorban? Természetesen egykori munkaközösségüktől, a termelőszövetkezetektől. De csak tőlük? Az úttörőcsapatoknál kezdeném. «Igen, ez szép« — mondta nemrég egy falusi pedagógus. — «De akadályba ütközik a kis faliakban. A felsősök a szomszéd települések központi iskolájában tanulnák. A tanáraik is ott élnek. így nincs, aki itthon serkentse őket az öregek segítésére.« Furcsa mód csak az nem jutott eszébe, hogy egykori tanítványait maga biztassa erre. Még akkor is, ha az alsó, még otthon tanuló gyerekek tanítója! Sokat tehetnek a KlSZ-alapszervezetek is. Több helyen semmiféle kapcsolatuk nincs a falu öregjeivel. A sokat emlegetett «elidegenedés« megakadályozása csak rajtuk múlik. Élő kapcsolat kialakítása a cél. A nőbizottságok feladata sem más ezen a téren. S a már említett összehangolódás is elsőrendű tennivaló. Közösen könnyebb. Mire gondolok? Ott, ahol nem értek meg a feltételek a napközi létrehozására vagy az idős emberek száma csekély, klubot lehetne szervezni számukra. Akár egyikük lakásán is. Társadalmi munkával alapot is lehetne teremteni a szombati, vasárnapi összejövetelekhez. Nem nagy dolgokra gondolok. Egy rádióra, melyet a KISZ-fiatalok a termelőszövetkezetben végzett társadalmi munkából «varázsolhatnák« a klubnak kinevezett szobában. S ha több társadalmi szerv fog össze, még talán televízióra is futná. Milyen szép lenne, ha az iskoláknak ajándékozott készülékek akciója után most saját erőből az öregek csoportjai is televízióhoz jutnának. Társasjátékok, sakk-készletek, kártyacsomagok egészítenék ki a «klubok« felszerelését. A '* lom ez? Ha az, akkor nem is nehezen megvalósítható álom. Hangsúlyozom : összefogás szükséges hozzá Az idős emberek mosolyában gondtalan napjaiban kamatozó befektetés lenne ez. Törődni velük — ez a kötelességünk! Leskő László Fegyveres erőink élvezik népünk bizalmát Járási tanácsok helyett járási hivatalok Aas év tavaszán megtartott országgyűlési és ta- nácsválasztásokkal egy időben hatályba lépő, immár harmadik tanácstörvényünk egyik legjelentősebb intézkedése a járási tanácsok megszüntetése, helyükbe a járási hivatalok létrehozása volt. Az új tanácstörvény kiiktatta tehát a járási tanácsot, mega szocialista demokrácia továbbfejlesztésével kapcsolatos újabb törekvéseink — mint politikai célok — feltétlenül konyábban a községi tanácsok munkáját? Mindenekelőtt a kisebb községek tanácsai szorulnák továbbra is a járási bizonyos korszerűsítést igé- hivatalok nagyfokú közvetlen nyeltek ezen a tanácsszinten. A legfontosabb előrehaladás a községhálózat korszerűsödése, a helyi tanácsok önállóságának növekedése terén történt, a hatósági-igazgatási, a gazdasági hatáskörökben egyaránt. hagyva továbbra is a megyei, j Nagyrészt a községösszevonások következtében a korábbi mint területi tanácsokat és a városi, valamint a különböző községi — nagyközségi, községi, közös községi — tanácsokat, mint helyi tanácsokat. (A járás, mint területi fogalom, továbbra sem szűnt meg.) Miért vált szükségessé ez a változtatás két évtized után? Miként a járási tanácsok húsz év előtti létrehozásának, úgy természetesen megszüntetésüknek is nyomós okai voltak. Az első tanácsválasztáskor, 1950-ben 3ooo helyi tanácsot választottak. Ezek között olyan is volt, amelyet háromszáz lakosú község választott! A megyék azonban — kivált a sok községesek, mind például a legtöbb dunántúli, Pest és Bács, valamint Borsod-Abaúj- Zemplén és Szabolcs-Szatmár megye — képtelenek lettek volna ennyi községi tanács közvetlen irányítására, összefogására, ezért kellett közbeiktatni a járási tanácsokat, amelyek közvetlenül és hatékonyabban tudtak foglalkozni mindenekelőtt a községi tanácsokhoz újonnan — a munkapadoktól, a földekről — odakerült, politikailag feltétlen szilárd, túlnyomó többségükben azonban gyakorlatlan vezetőkkel és dolgozókkal. Ezt a megoldást ösztönzte az akkori — tervlebontásos — gazdálkodási rendszer is és az a körülmény, hogy a járási tanácsokat tették meg a termelőszövetkezeti mozgalom, illetve a tsz-ek állami irányító, ellenőrző szervévé. A járási tanácsok abban az időben beváltották a működésükhöz fűzött reményeket. Az utóbbi évek során hazánkban bekövetkezett jelentős társadalmi, gazdasági változások, az államélet, illetve 3000 helyett ma már csak 1827 községi tanács van, többségben olyan vezetőkkel és dolgozókkal, akik képesek is élni a megnövekedett önállósággal. A járási tanács — a fejlődés mai fokán — már inkább akadályozta a községi tanácsok önálló, felelősségteljes működését. Ezért került sor megszüntetésükre. Helyükbe a járási hivatalok léptek — választott tanács nélkül, csökkentett létszámú apparátussal —, melyek a megyei tanács hivatali szervei és a megyei tanács végrehajtó bizottságának irányítása alatt működnek. A járási hivatalok megszervezése általában zökkenő- mentesen és a céloknak megfelelően zajlott le, azzal a törekvéssel, hogy kevésbé tagolt és kisebb létszámú, de magasabb színvonalon működtethető apparátusokat hozzanak létre. Ezek után önként adódik a kérdés: milyen tapasztalatokkal szolgál a járási hivataloknak a választást követő, rövid néhány hónapos tevékenysége, beváltották-e a működésükhöz fűzött elképzeléseket? A járási hivatalok az útkeresés időszakát élik; már nem a régi módon dolgoznák, de még nem is találták meg az új feladataiknak mindenben megfelelő munkastílust. Nóg- rád megyében például szinte egyszer sem történt párhuzamos intézkedés a megyei szervek és a járási hivatalok részéről, Baranya megyében viszont jó néhány ilyen eset fordult elő. A leglényegesebb kérdés: hogyan segíthetik a leghatétámogatására. Tegyük hozzá: ezen a téren a minisztériumoknak is bőven akadnak még tennvialóik; hogy például egy egyszerű iparengedély kiadásához ne kelljen több mint harminc jogszabályt ismernie a községi ügyintézőnek ... Ugyanakkor most dolgoznak a helyes felügyeleti módszerek kialakításán is. Mindent egybevetve: a járási hivatalok eddigi, rövid múltra visszatekintő tevékenységében jóval több a biztató elem, mint a munkát még nehezítő probléma. N. G. Ünnepi beszédet mondott dr. Túri Imre. Szeptember 29-e, a fegyveres erők napja alkalmából az MHSZ megyei vezetősége és a KISZ megyei bizottsága a kaposvári elektroncsőgyárban rendezett ünnepi nagygyűlést. A gyár nagycsarnokát megtöltötték a fehér köpenyes munkások, valamint fegyveres erőink képviselői. Nagy Lajos igazgató köszöntötte az ünnepi gyűlés részvevőit és az élnökségben helyet foglaló vendégeket: dr. Sólyom Gábor ezredest, megyei rendőrfőkapitányt, a megyei pártvégrehajtóbizottság tagját, dr. Túri Imrét,, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét, dr. Kassai Jánost, a megyei tanács vb-titkárát, Kovács István ezredest néphadseregünk, A, V. Makarov ezredest a szovjet hadsereg képviseletében, Boczán Andrást, az MHSZ megyei titkárát, a KISZ és más fegyveres testületek, tömegszervezetek, gyárak, üzemek képviselőit. Az ünnepségen dr. Túri Imre mondott beszédet. — A Somogy megyei párt- bizottság nevében köszöntőm ünnepségünk minden részvevőjét Tisztelettel köszöntőm a megyénkben levő honvédségi alakulatok, a határőrség, a rendőrség, a munkásőrség tagjait, a fegyveres testületek ünnepségünkön megjelent képviselőit — kezdte a szónok, majd így folytatta: — Szeptember 29-én, a mindnyájunk által jól ismert A gyár KISZ-istái virággal köszöntötték a vendégeket. Kongresszus előtti számvetés A NAGYBAJOM! ÁFÉSZ a somogyi fogyasztási szövetkezetek között a közepes nagyságúak közé tartozik, Nagybajom nagyközség és Jákó 5300 lakójáról gondoskodik. Azon fáradozunk 25 évvel ezelőtti megalakulásunk óta, hogy a kiskereskedelem, a vendéglátás, az ipar, a termeltetés es értékesítés minden területén előbbre lépjünk. Nagybajom a felszabadulás előtt is kiskereskedelmi góc volt. Ez a tradíció kötelezte szövetkezetünket, hogy az átlagnál többet nyújtsunk a kereskedelemben, elsősorban tagjainknak, szövetkezetünk gazdáinak, a lakosságnak, és azoknak a körzetünkbe nem tartozó vásárlóknak, akik szívesen látogatják üzleteinket. Nem kell szégyenkeznünk, Nagybajom ma is a környék kereskedelmi központja. Kétezer tagunkat részletesen tájékoztatjuk munkánkról, velük egyetértésben irányítjuk a szövetkezetét. Most, hogy a fogyasztási szövetkezetek a VII. kongresszusukra készülnek, ez egyben a számvetés ideje is. A harmadik ötéves terv megvalósításával szövetkezetünk is előbbre lépett: az összes forgalmunk 50,2 százalékkal nőtt, és 1970- ben már 50 milliós szövetkezet voltunk. A takarékos gazdálkodás, a termelékenység növelése, a költségek csökkentése és a hálózatfejlesztés következtében eredményünk nagyobb mértékben növekedhetett, mint a forgalom. 1970-ben kétmillió forint nyereségünk volt, ez 261 százalékos teljesítés az öt évvel ezelőttihez képest. Nagy részük van ebben dolgozóinknak. Kereskedelmi alkalmazottaink 90 százaléka törzsgárda- tag. Segített a háztartási faáruüzemünk, amely ma már 80 embernek ad munkát. Korszerű vas—műszaki üzletet nyitottunk, ahol tavaly havonta csaknem egymillió forint értékű árut adtunk el. A lakosság kérésére gázcseretelepet, törpe benzinkutat létesítettünk, és elkészült az irodaházunk is, ahol kulturált környezetben fogadhatjuk üzletfeleinket Szövetkezetünk saját vagyona megközelíti a 10,5 millió forintot Anyagi erőnk kedvező alapot adott a negyedik ötéves terv indításához. Tovább akarunk lépni, öt év múlva 41 százalékkal növekszik forgalmunk, s nyereségünk eléri a 3,2 millió forintot. Űj textilruházati boltot építünk; Jákóban korszerűsítjük az üzleteket. Porelszívó berendezést szerelünk faáruüzemünkbe, húsbol- -tot építünk Nagybajomban. Azon fáradozunk, hogy a tagság jobban érezze: gazdája a szövetkezetnek. Szeretnénk több fiatalt és nőt látni sorainkban. Bízunk abban, hogy tagjaink saját pénzükkel, célrészjegyekkel is segítik fejlesztési munkánkat. Terveinkben zöldségtermelő társulás létrehozása is szerepel. TUDJUK, hogy a mi előbbre lépésünk csak kis része annak a nagy és sok eredménynek, melyet a fogyasztási szövetkezetek a megyében, az országban elértek. Ügy érezzük, hogy — a hiányosságok ellenére is — megtettük a magunkét. Bizonyos, hogy a fogyasztási szövetkezetek közelgő VII. kongresszusa utat mutat, a fejlődés újabb távlatait nyitj? meg szövetkezetünk előtt is. Kányási Kálmán, a nagybajomi ÁFÉSZ igazgatóságának elnöke történelmi esemény évfordulóján, a győzelmes pákozdi csata felejthetetlen emlékű napján nagy szeretettel, megbecsüléssel és igaz tisztelettel köszönti társadalmunk a fegyveres erők és testületek szolgálatot teljesítő fiait, mindazokat, akik szocialista hazánk határait, a munkáshatalom nagyszerű vívmányait, független békés életünket fegyverrel a kézben őrzik. Ezután méltatta a pákozdi győzelem történelmi jelentőségét, beszélt 1919 vöröskatonáinak nagyszerű példájáról, az őket követő partizánok nagyszerű tetteiről, szocialista fegyveres erőink kialakulásáról, a negyedszázad alatti helytállásukról, a testvéri szocialista országokhoz fűződő kapcsolatukról, majd befejezésül ezeket mondotta: — Bizalommal tekintünk fegyveres erőinkre, mert tudjuk, hogy hazánk, s népünk iránti hűség és a szocialista fegyverbarátság szellemében teljesítik feladatukat. Bizalommal tekintünk rájuk, mert tudjuk, hogy képesek megvédeni bennünket a külső és belső ellenség támadásaitól a legnehezebb körülmények között is. E gondolatok jegyében kívánok Somogy dolgozói nevében a fegyveres testületek tagjainak eredményes munkát, feladataik ellátásához erőt és egészséget! Felszólalt Kovács István ezredes; néphadseregünk, fegyveres erőink nevében mondott köszönetét a szívélyes fogadtatásért, az ünnepi megemlékezésért, s megígérte, hogy szocialista hazánk, dolgozó népünk békéjének védelmére mindenkor készen állnak. De készen állnak arra is, hogy bármilyen körülmények között részt vállaljanak a szocialista építőmunkából. A. V. Makarov ezredes a szovjet katonák üdvözletét tolmácsolta az elektroncsőgyár dolgozóinak s fegyverbará- taiknák, a magyar fegyveres erőknek. Elmondta: a jövőben is azon fáradoznak, hogy a testvéri együttműködés, a szocializmust építő népek békéjének védelme minél eredményesebb legyen. Fegyveres erőink méltán élvezik dolgozó népünk bizalmát — ez érződött az elektroncsőgyárban rendezett ünnepség hangulatából, ez jutott kifejezésre abban is, hogy a gyár KISZ-istál virággal köszöntötték a katonákat, rendőröket, munkásőröket, s abban is, hogy a szocialista brigádok naplóikba bejegyeztették a vendégekkel a gyárban tett látogatást megörökítő emléksorokat. Kultúrműsor következett ezután. A gyár dolgozói és a vendégek nagy tapssal jutalmazták a verset szavaló katonát, a Kaposvári Fegyveres Erők Klubja és a BM Somogy megyei Táncegyüttesének műsorát, valamint a saját szerzeményeit előadó Szűcs házaspár pol-beat ssámait. Az ünnepség, a baráti találkozó gyárlátogatással ért véget. Sz.L. SOMOGYI NÉPLAP CsütöríSk, VfíCL szeptember 39., B
