Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1971-09-03 / 206. szám

Somogyi táncosok az NDK-ban 2. Fogadás és a „lenyelt“ kanál Jávori Béla (Következik: Hajnali kilenckor ébresztő és taps-jelige a gyönyörűen terített asztalok körül. Cott­bus, a 76 000 lakosú kerületi székhely postaüzemének ve­zetői, tánccsoportjuk, a Ba­rátság együttes tagjai kedve­sen, igazán nagy szeretettel fogadták a somogyiakat. Vi­rág, köszöntő szavak, taps — és egy nagy meglepetés. Senki sem számított rá,, de alig egy órával a késői reg­geli után, azaz pontban 12-kor szereplés várta a mieinket. Hát csak látták volna azt a nagy kapkodást, vasalást, öl­tözködést! Helmuth Winkel­mann, az ottani együttes ve­zetője — aki csoportjával ta­valy járt nálunk a földvári folklórfesztiválon, s innen az ismeretség, a mostani meghí­vás is — csak türelmesen mo­solygott, biztatgatott. Könnyű volt neki. Nálunk azonban ak­cióba lépett kísérőstül, gépko­csivezetőstül és tolmácsostul az egész társaság. De már jött is a közönség — ebédelni... Nem azért mon dóm, kissé szokatlannak tűnt, Fogadtatás. Szlovák népdalai, a Somogyi pásztortánc markáns, férfias ritmusa, és szünet előtt még egy hangulatos népi játék a cottbusi együttestől. Nagy taps mindvégig. S a második részben alkalom kí­nálkozott arra is, hogy együt­tesünk megmutassa igazi ar­cát, modern, népi, és balett elemekből épült táncait. Bar­tók Kontrasztok című művét az itthoninál is érettebben, át- élten és tökéletesen jelenítet­ték meg fiataljaink. Újszerű­sége először kissé meghökken­tette a közönséget, de végül is befogadta, lelkesedett érte csakúgy, mint a. Soha többé! című tánckompozícióért. Üjra felléptek szólistáink is —hagy sikert aratva —, s a vendég­látó együttes színes, változa­tos táncRompozíciójával. Meghódítottuk Cottbus kö­zönségét? Talán nem kellene ilyen hangzatos kifejezéseket használni, de úgy éreztem, nem okoztunk csalódást,.. A szép est után német fia­talok várták a kijáratnál a mieinket. Ki-ki választhatott magának fiút vagy lányt, aki azután nagy szeretettel meg­hívta otthonába egy vacsorá­ra, ismerkedésre, barátkozás- ra. A nyelvi nehézségek fel­oldódtak, ámbár könnyű volt annak, aki szótárt is vitt ma­gával ... Késő éjszaka egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy a langyos zuhany alatt dalra fakadónk, s az új diák­szálló falai megremegnek a Santa Lucia hangjaitól... tyolt egyet Henkel Zoltán népdalaira, Csuka Kati virág­énekeire, letette, az evőeszközt a játékos német tánc, a Ring- lis láttán, és minden szám után, ha tapsra ingerelte őt a jókedv, a ritmus, a magyaros lendület vagy netán a tánc igazi szépsége. Harsányi Jóska Bartók-művet játszott a zon­gorán, s a Palotást is láthat­ták azok, akik éppen nem ül­tek háttal a színpadnak. Egy ilyen fiatalembert is megfi­gyeltem. Amikor békés falato­zása közben a háta mögött váratlanul élesen felcsattant , a karikásostor, kis híján lenyel­te a kanalat. Megrökönyödve nézett hátra, és nem is evett tovább, míg végig nem élvez­te gyönyörű táncunkat... De félre a tréfával! Este nagyszabású műsor, újabb fellépés következett — együtt a cottbusiakkal. A négy sze­replés közül ez volt az igazi, ahol valóban megmutathatták képességeiket a mieink. Szim­bolikus tartalom volt abban, hogy a barátság jegyében együtt énekeltek, táncoltak a Német úttörők fonták Marika'copfját. Spreewald és a szobrok) hogy körbeülik a négyszemé­lyes asztalokat, hozzák a kis ebédjüket, s műsor közben falatozni kezdenek. Semmi ki­vetnivaló a dologban, német barátainknál ez így szokás. Az üzemi munkáskultúra egyik megnyilvánulása ez — ne vi- tatkozzurlk hát vele. Volta­képpen nálunk is van ‘ hason­ló, csak azt úgy hívják, hogy »■jó ebédhez szól a nóta». Az új környezet azonban csöppet sem zavarta fiatalja­inkat. Az ifjú beatzenészek, akik csak az NDK-beli út al­kalmából tértek át oly nagy ambícióval a citerára, rázen­dítettek, s a turcsi orrú Tu- csek Zsuzsi is kezelésbe vette a köcsögdudát. Megkezdődött az egyórás műsor, a bemutat­kozás. Mondhatom, sikerrel. A közönség jóízűen falatozott a Karádi táncok ritmusára, kor­fiatalok, s hogy a vendéglátók Népek barátsága tánckompo­zíciója után a mieink Soha többé! című, magvas monda- nivalójú modem tánca zárta az estét. De ne vágjunk a dol­gok elébe. Népi gyermekjátékokat mu­tattak be a cottbusi gyerekek, kedvesen, életörömet kifejező­en, majd rakétán és rakéta­sebességgel hagyták el a szín­padot, hogy átadják helyüket a lendületesen és szenvedél­lyel tolmácsolt Karádi tán­coknak. A népi feldolgozások közül ez a mű ragadta leg­jobban magával együttesün­ket, s nem véletlen, a közön­séget is. Azután a mi műsor­számaink váltogatták egymást: Csuka Kati kedves haágján a Göllei népdalok, a Szennai táncok után Henkei Zoltán Könnyű annak, aki kzótárt is vitt magával. „Mit tegyek“ Csak egy negyed füzet- lapnyi, tépett; szegélyű papi­ros és rajta egy kiáltás: Im­re!, alatta két és fél sornyi diákbetűs mondat őrzi egy általános iskolás kislány töp­rengését. A kérdésre kapott tanács nem bizonyult elég erősnek, a történet tragikusan fejeződött be. Több száz hasonló papírla­pot kaptam kézbe, valameny- nyi feldolgozásra vár. Gyere­kek mák egy kitalált sze­mélyhez, mesealakhoz azzal, hogy majd Ö megfelel. arra, amire úgy látszik, a hétköz­napi életben nagyon nehéz vá­laszt kapni. A mesealak ma is »él», s hogy továbbra is kapjon kér­déseket a gyerekektől, nem »leplezhetjük» le sem azt, hogy hol felel a kérdésekre, sem, hogy ki ő? Egynéhány gazdag fantá­ziára valló kérdéstől eltekint­ve a gyerekek személyes éle­te, sorsa áll a kérdések mö­gött. A kapcsolat hiánya a felnőttekkel, akiktől ha ne­hezebb is egyet-mást meg­kérdezni, de mégiscsak ők adhatnak ■ olyan feleletet, amelynek az alapjai az élei­ben vannak, s nem a mesé­ben. Csoportosítottam a találom­ra marokba fogott százegyné- hány kérdést. Az első csoportba soroltam azokat, melyek a diákköri ol­vasmányokkal, elsősorban az iskolai élettel, a tanulással függnek' össze. Ezek sem olyan egyneműek, mint gondolnánk. Tegyük például egymás mel­lé a következő két kérdést. »A Rejtelmes szigetben sze­replő emberek éltek-e? Volt-e valójában a Lincoln-sziget? És: »Von egy osztálytársam, aki mindig azt mondja ne­kem, hogy egy matematikus nem szolgálja annyira a ha­zát, mint egy gyári munkás. Ez persze engem nagyon bánt. Neked mi a véleményed er­ről? (»Számok világa« jelige)« Megtudtam időközben, hogy a kislány matematikai verse­nyeket nyert, kiváló ebben a tantárgyban, Vagy egy másik kérdés a mésehőshöz: »Na­gyon örültem a válaszodnak. De most ismét fölmerült egy probléma Számomra. Nem tu­dom, hogyan közöljem édes­anyámmal, hogy matematikus szeretnék lenni, mert ő azt szeretné, ha én orvos lennék.» Külön témakört állítottam össze azokból a kérdésekből, melyek ugyan az iskolai ta­nulással, a tanulmányokkal sejtetnek összefüggést, de a tanítás világnézeti oldalára is rávilágítanak. Ilyen: »Azt szeretném megtudni, hogy ho­gyan keletkezett a föld és van isten vagy nincs?« (Erre az iskolának kellett volna választ adnia!) Más csoport állítható össze azokból a levelekből, melye­ket egyik nevelőotthonunk la­kói írtak. Az emberi kapcso­latkeresés olvasható ki ezek­ből a sorokból, a barátság vá­gva, a vonzódás. Pletykaízű a következő kér­dés: »A Poór JClárinak van-e férje és ha van, ki az?« Nem hiszem, hogy a gyerekeket ér­dekelné ez a téma, sokkal in­kább a felnőttektől hallottak­kal egyeztethető össze ez a •kérdés. Ha árstatisztikát is bevo­nom a vizsgálódás módszerei közé, akkor ha száz levelet számítok, ebből mintegy egy­harmadnyi a szerelmi kapcso­latot érinti, a tanulók nemi érdeklődésére, korai érzéseik­re világít rá. Ismeretes előt­tünk, hogy ma a világ bár­mely helyén is, korábban ér­nek a gyerekek biológiailag, szellemileg egyaránt. Érdeklő­désük eszerint, magyarázható is. De a személytelen kérde­zés ebben az esetben — hogy sem a kérdezett, sem a kér­dező nem ismeri egymást — nem vezethet eredményre. Igen is, intim személyes be­szélgetés során lehet csak vá­laszolni az efféle kérdések­re: »Szeretném tudni,. hogy mit kell tenni egy leánynak, ha egy fiúval meg szeretne ismerkedni? Hosszan tessék válaszolni, ha lehet.« »A di­ákszerelemnél megcsókolhat­ják-e egymást?« »Milyen le­gyen az ideális fiú a lánnyal szemben?« Mit csináljak, ha egyszerre négy lányt szeretek és azok is engemet? De egyik sem tudja., hogy másik is van?« »Mit tegyek olyankor, ha egy lánnyal moziben va­gyok?« »Én szeretek egy fiút és nem tudom, mit vegyek születésnapjára ?« Más típusú kérdések: »Meg­ismerkedtem egy tizenhat éves fiúval. Nagyon szeretjük egy­mást. A szüleim ellenzik, ha későn jövök haza. Akkor már rögtön azt gondolják, hogy ve­le voltam.« »Mit tegyek, ha szeret egy fiú és félek a szü­leimnek megmondani.« »Sze­retek egy fiút. Otthon a szü­leim nem engednek el vele moziba. Ennek mi az oka?» »Van egy udvarlóm, aki sze­ret engemet és szeretem én is. De a szüleim akadályoz­zák. Mit tegyek?« Talán sok példát is vet­tem írásomba. Megmagyará­zom, miért. Képzeljük ^ma­gunkat egy osztályfőnöki órára. A pedagógus a terve­zett program után megkérde­zi: van-e valakinek kérdése? A gyerekek hallgatnak. (Vagy látszatkérdéseket tesznek föl.) Fét öt után mi történik a csa­ládi otthonban? A szülő meg­kérdezi — ha megkérdezi egy­általán —: mi történt ma? Történt-e valami? A gyere-- kék ímmel-ámmal mondanak valamit. Csak azt nem, ami komolyan foglalkoztatja őket. Talán jó azt hinni, hogy va­lóban nincs semmi kérdése a gyereknek, mert akkor min­dent jól végeztünk. Nem így van. Az élet nem ezt igazol­ja. Ezek a kérdések olyanok, mint az érzékeny műszerek, mutatójuk bajt érzékeltet. Itt vannak a kérdések, tud­ni kell olvasni belőlük. Hprányi Barna Hogy csinálják az időjárási prognózist? Teszt Mindennap 43,5 millió négy­zetkilométeres területről be­gyűjtött több mint 210 000 adat alapozza meg azokat a prognózisokat, melyek »a Meteorológiai Intézel jelenti» szavakkal kezdődnek. Erről az óriási területről, amely magában foglalja egész Európát, továbbá Grönland nagy részét, az amerikai szá­razföld északkeleti csücskét és egy-egy kisebb területet Ázsiából és Afrikából is, 1500 észlelőhely küld minden há­rom órában 16—16 adatot, egyebek közt a levegő mozgá­sáról, a felhőzet minőségéről, mennyiségéről és mozgásáról, a látási viszonyokról, a hő­mérsékletről, a levegő ned­vességtartalmáról, a légnyo­másról stb. A mi meteorológusaink en­nek az óriási adattömegnek a birtokában rajzolják meg 3 óránként Európa időjárási térképét. A háromóránként készülő időjárási térképek világosan megmutatják a légköri kép­ződmények változásait, ame­lyekből várható alakulásuk is kiolvasható. Persze a légkör­ben bármikor bekövetkezhet­nek olyan váratlan események is, amelyekre előzetesen szá­mítani nem lehet. Ekkor min­den előrejelzés felborul. En­nek ellenére az Országos Me­teorológiai Intézet prognózi­sainak »beválási valószínűsé­ge« átlagosan 85 százalék kö­rül mozog. Természetesen csak akkor, ha az egész or­szágra vonatkozó előrejelzése­ket nem csupán egyetlen szűk földrajzi egység időjárásának alakulása alapján ítéljük meg... Szíveskedjenek felelni á következő kérdésre: Mi most a divat? 1. A mini. 2. A maxi. 3. A teszt. Kitalálták: a teszt most a divat. Tesztrendszerrel kutat­ják a jelöltek képességeit a pályaallcalmassági, a felvéte­li, a gépjárművezetői vizsgá­kon, fedik fel az árucikkek minőségi jellemzőit az elbí­ráló fórumokon és így to­vább. A tesztrendszer fő előnye: a játékosság. A kérdések mel­lett, ugye, ott vannak a vá­laszok — két helytelen, egy helyes —, és csak jó helyre kell tenni az x-et, akár a to­tóban, vagy mint a bevezető sor példájánál láttuk, A je­lölt kitölti a tesztlapot. Aztán ha rossz helyre rakosgatta az x-eket, és befuccsolt a vizs­gán, vállat von: megbuktam, de legalább egy jót játszot­tam. Hagyjuk mpst a tesztrend­szer komoly oldalát (mert persze az is van!). Említsük meg azt a nagy előnyét, hogy sokkal könnyebb kihirdetni az ■ eredményt, mint a szokvá­nyos vizsgák végén. Éppen ebből indultam ki, amikor javasolom: használjuk fel a teszt játékosságát az életnek olyan mozzanataiban, amikor közlendőink, tartalma valami okból feszélyez bennünket, vagyis mondókánkat szépen óhajtjuk körülírni! Vegyük például azt az ese­tet, amikor az'ifjú gépírónő­nek nehezére esne megmon­dani éltesebb főnökének, mi­szerint szerelmi ajánlata nincs a kedvére. Ilyenkor osak átadná a következő tesztlapot. Kérdés: Mit érzek én, ha magát meglátom: 1. Elönt a forróság. 2. Langyos meggylevest kívánok enni. 3. Végigfut a hátamon a hideg. Nos, ha az őszüld gavallér nem tudja, hová tegye dz x-et, magára vessen. Ezzel a módszerrel simáb­ban lehetne szabadulni, mondjuk, egy alkalmatlan tisztviselőtől. Példáid. Kér­dés: Mit vesz ön még ma: 1. Megvesz egy új kocsit. 2. Föl­vesz a földről egy villamos- jegyet. 3. Kiveszi a munka­könyvét. Vannak olyan kardigánké­szítő kisiparosok, akiknek megrázkódtatást okoz, ha ké­szítményeik árát meg kell mondaniuk a vevőknek, szé­gyenérzet lesz rajtuk úrrá. Rajtuk könnyítene, ha teszt- lapos módszerrel közölhetnék a kardigán árát. így. Kérdés: Mi az ára ennek a kardigán­nak? 1, Százezer dollár. 2. Egy leva. 3. Ezerkétszáz fo­rint .(Ugyanez tavasszal a zöldpaprika, az autóalkatrész vagy az éttermi ételadag árá­nak közlésénél is alkalmaz­ható!) Van úgy, hogy két haragos valami lélekbemarkoló go­rombaságot szeretne mondani egymásnak, de erőt vesz raj­tuk a jóneveltség, nincs szí­vük istenigazából beolvasni egymásnak. Ez is könnyebben menne azonban a tesztláppal, íme. Kérdés: Mikor üsse meg magát a guta? 1. Ráér 1989- ben. 2. A neve napján. .3. Most, azonnal Végül még egy esetben re­mekül lehetne alkalmazni a. tesztrendszert: amikor a vizs­gáztató, hogy is mondjam: mindenáron segíteni szeretne a jelöltnek. Ilyenkor a lé­nyeg az, hogy célravezetőén kell megfogalmazni a válá­sokat. Erre is lássunk egy példát! Kérdés: Miben talál­ható a legtöbb C-vitamin? 1. A kapányélben. 2. A gőzmoz­dony kerekében. 3. A csipke­bogyóban ... Ha a kis rokon eléggé ta- lálékony, semmi baj sem lesz a vizsgán. Ez az utóbbi példa már a teszt jövőjét mutatja. Mert a teszt lehet szigorú és kímélet­lenül tárgyilagos, de azért minálunk az a hátsó kiskapu előbb-utóbb »meg lesz talál-, va«. Horváth József SOAOGYI NÉPLAP Péntek, 1971. szeptember 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom