Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1971-09-01 / 204. szám

Korszerűsödés kérdőjelekkel GÉP HELYETT £1 háború emlékezete A harmadik ötéves terv esz­tendeiben, 1966—1976 között az ipari beruházások 4jj szá­zalékkal haladták meg a má­sodik ötéves' tervben elért szintet. Ezen belül építésre 52, belföldi gépekre 46, importgé­pekre 66 százalékkal többet fordítottak, mint az 1961—1965 közötti években. A tervidő szakban az egy foglalkozta­tottra jutó termelés 61 száza­lékkal növekedett, kisebb mértékben, mint amennyit a népgazdasági terv előírt. Ami ugyancsak gondok forrása: az építési munkák, valamint a nem szocialista országokból származó ’gépek árszínvonala több mint húsz százalékkal emelkedett. , Szamok, számok. Szárazok, csak a szakembernek sokat- mondőak. Ám mit kezdjen ve­lük az, aki özönvíz előtti ma­sinán — darun, tekercselőn, nyomdagépen, szelfaktoron. slb. — dolgozik, vagy aki még ma is »izomgépként«, azaz puszta fizikai elejére hagyat­kozva végzi munkáját? .Meg­fordítva: a -korszerű; nagy termelékenységű fél- vagy teljes automatán bonyolult termékeket előállító munkás vajon soknak vagy kevésnek tartsa-e, hogy az egy foglal­koztatottra jutó termelés 61 százalékkal emelkedett? Egy­általán: mi az, hogy az ipar gépesítettsége? Először a munka Ahhoz, hogy tárgyilagos, te­hát igaz választ adhassunk, hátrább kell lépnünk az idő­ben. Odáig, hogy a magyar gazdaságtörténet a korábbi évtizedekben végbement fejlő­dést vizsgálva egyetlen ipar­területet sem könyvelhetett el korszerűként, tudatosan fej- lesztettként. Iparpolitika való­jában csak a felszabadulás óta létezik, s első, döntő teendő­je nem lehetett más, mint a munkához való jog gyakorla­ti érvényesítése. Azaz, hogy mindenki, aki dolgozni akar, megkereshesse kenyerét. Ez elkerülhetetlen szakasz volt. Csakis ezután, következhetett annak vizsgálata, hogy meny­nyi münka kell egységnyi ter­mék előállításához? Az össz­társadalmi munkaráfordítás országonként erősen különbö­ző, akár villamos energiáról, akár pamutszövetről van szó. Az egyik országban ötször annyi ember szükséges egy­ségnyi. termék előállításához, mint a másikban. Ez utóbbi ország tehát ötször olyan ' fej­lett'lenne, mint a másik? Ko­rántsem ! Sokféle összetevője van a gazdasági fejlettség mércéjé­nek, s ezek egyike az egység­nyi végtermékre jutó össz­társadalmi munkaráfordítás. E tényező azonban mindad­dig, míg a gazdaság a kül­terjes fejlődés szakaszát éli, s míg piaca elzárkózik ' más országok termékei elől, nem jut lényegesebb szerephez. Van elég munkavállaló, az egységnyi termékre jutó mun­kabér nem túl nagy, tehát ekkor meg nem látszik érde­mesnek. az eleven izommunka helyett bonyolult és drága gépekkel, berendezésekkel ter­melni. Eljön azonban az idő, amikor, a munkaerőforrások lényegében kiapadnak; meg­kezdődik a külterjes és a belterjes szakasz közötti át­menet. Ez tűnik a legkritiku- sabbnak. Üj munkaerő ugyan­is már alig van, a gyors gépe­sítés, automatizálás, műszere­EMBER zés feltételei ugyanakkor még csak kevés helyen léteznek. Itt tart ma a magyar nép­gazdaság. A vállalatok számá­ra mindezért a biztonságot a létszámtartalék — magyarul: a fölös számú ember — adja. A kapun belüli munkanélküli­ség lényegében ^tartalékalap«. Ha átcsoportosításra, termék­váltásra stb. van szükség, a hiányzó technikát emberekkel próbálják pótolni. Egy idő után ez az út is járhatatlan­ná vált. Ehhez egész egysze­rűen nincs elegendő ember. Sem tartaléknak, sem a gép mellé. Nem marad más meg­oldás, mint a műszaki fejlesz­tés. Jöjjön a — legjobb tech­nika? Ésszerű mérlegelés Várjunk csak a válasszal. Az adott gazdasági környezet alapján kell eldönteni, hogy milyen technikát, , technológi­át érdemes alkalmazni. A leg­korszerűbb ugyanis, összevet­ve a meglévő lehetőségekkel, nem mindig bizonyul a leg- gazdaságosabbnak. Az állami gépiparban például az auto­mata és félautomata eszterga­gépek aránya csupán 14 szá­zalék. Nosza, vásároljunk, ahol csak tudunk, automatákat?! Igen ám, de 1950 és 1970 kö­zött az ipar technikai fölsze­reltsége gyorsabban növeke­dett, mint a munka termelé­kenysége. Azaz: alacsony a hatékonyság, a gépek, beren­dezések kihasználtsága. (A gépipar legfontosabb területe­in a szerszámgépeket mind­össze 1,1—1,3 műszakban mű­ködtetik!) Nem elég tehát az új, korszerű gép: jól képzett munkaerő, megfelelő nyers­anyag vagy félkész termák, zökkenőmentes szállítás stb. Is szükséges hozzá. Éppen az utóbbiak hiánya vagy gyenge­sége miatt állnak tétlenül sok helyen méregdrágán vett be­rendezések ... A fejlesztésnek vannak szubjektív tényezői is, alap­vetően azonban a gazdasági környezet határozza meg a ha­ladás mértékét. Ezért ésszerű mérlegelésre van szükség an­nak megállapításához, hol érdemes, és hol nem érdemes a korszerűsítés terheit vállal­ni. E mérlegelés hiánya már jó néhány új, korszerűnek ki­kiáltott üzemet juttatott sú­lyos helyzetbe. Pedig moder­nek voltak a gépek, korszerű a technológia, csak éppen az általuk gyártott termék volt korszerűtlen, ezért nem kel­lett senkinek... Miért keil? Miért nem jó minden úgy, ahogy van? Miért kell gépe­síteni? A munkaerőforrások csökkenése és kiapadása, ha nem ellensúlyozza ezt műsza­ki fejlesztés, a termelés meg­torpanásához,, sőt csökkenésé­hez vezet. Az alacsony tech­nikai szint megrekeszti a tár­sadalmi munka hatékonyságú1 nak emelését, s ezzel a táv­lati fejlődés ma szükséges megalapozását lehetetlenné te­szi. Az elavult gép, gépsor, berendezés elfoglalja a helyet az új, a termelékenyebb elől — ezért kiterjedt az építési láz! —, tartósítja az idejét­múlt technikát, az alacsony termelékenységet, s ‘ akadá­lyozza a termék minőségének javítását, korszerűsítését. Ahol tehát halogatják a fejlesztést, ott a holnapi kenyeret gyúr­ják fekétébbre. Aligha hihető hogy ne tudnák ezt. Mégis halogatják? Miért? M. O. (Következik: Ember helyett gép) Ma harminckét éve, hogy a hitleri fasiszta állam megtá­madta Lengyelországot, és ezzel kirobbantotta a világ- történelem legszörnyűbb és legnagyobb háborúját. A nyugati hatalmak formálisan hadiállapotba kerültek ugyan a hitleri birodalommal, való­jában azonban nem mozgósí­tották teljes erejüket a fa­siszta veszély elhárítására. A Szovjetunió népeinek és fegyveres erőinek jutott az a történelmi dicsőség, hogy megszabadította az emberisé­get azoktól a szörnyűségektől, melyeket a hitlerizmus bal­jós fenyegetésként ígért. A hitleri tervek meghiúsulását lehetővé tette, továbbá, hogy antifasiszta koalíció létesült, és hogy a szabadságszerető népek összefogott erővel küz­döttek Berlin elestéig, a végső győzelemig. A háború után érthető volt az emberek végtelen békevá­gya, érthető volt, hogy min­denki kívánta:, soha többé há­borút! A monopoltőke urai azonban — még be sem gyó­gyultak a sebeg — máris fel­szították a hidegháború gyű­löletes tüzet. A szovjet nép­nek a békés építőmunkában és a honvédelem fejlesztésé­ben elért hatalmas sikerei akadályozták meg, hogy az antifasiszta koalíció felbom­lása után kitörjön az újabb világháború. , Európában több mint ne­gyed százada hallgatnak a fegyverek. Kontinensünk tör­ténelmében még nem volt egyfolytában ennyi ideig tar­tó béke. Világszerte, így kontinensünkön is megszer­veződtek azok a társadalmi erők, amelyek nemet monda­nak az imperialista háborúk­ra. A burzsoá kormányok nincsenek abban a helyzetben, hogy a tömegek véleményét teljesen figyelmen kívül hagyják. A legfőbb tényező a béke megőrzésében azonban a Varsói Szerződésben tömö­rült szocialista országok, ka- , tonai, diplomáciai, politikai ereje, tekintélye, ezen belül is a legkorszerűbb fegyverzettel és kiképzéssel rendelkező szovjet hadsereg. Az utóbbi hónapokban tör­tént néhány esemény, amely ismét megfontolt optimizmus­ra ad okot. Aláírták a szov­jet—NSZK és a lengyel— NSZK megállapodást, folya­matban vannak a stratégiai fegyverkezés korlátozásáról szóló szovjet—amerikai tár­gyalások, rendszeresen ülése­zik a genfi leszerelési konfe­rencia, a napokban pedig négyhatalmi megállapodás született a , nyugat-berlini problémáról. Az évforduló alkalmából meghajtjuk az emlékezés zászlaját az antifasiszta há­ború áldozatai előtt. Az élők azzal tiszteleghetnek leg­méltóbban a hősök emlékeze­tének, hogy összpontosítják erőiket a béke fenntartására, hogy megalapozzák a jövendő gemerációk boldogabb életét. Kuvtnznni légitek az íFESZ-ek Megyei küldöttgyűlés Kaposváron Több mint száz szövetkezeti küldöttet és számos vendéget köszöntött a MÉSZÖV elnök­sége által tegnap Kaposváron összehívott gyűlésen dr. Hor­váth Béla, a csurgói ÁFÉSZ elnöke, a MÉSZÖV elnökhe­lyettese. Az év első felének gazdálkodási tapasztalatait, a IV. ötéves terv eddig eltelt időszakának eredményeit ér­tékelő küldöttgyűlésnek külön jelentőséget adott, hogy szerte az oi-szágban, így Somogybán is élénk készülődés tapasztal­ható aá általános fogyasztási és értékfesítő szövetkezetek de­cemberben sorra kerülő VII. Országos kongresszusára. Dr. Kiss József, a MÉSZÖV elnöke, az elnökség jelentését ismertetve mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a szövet­kezetek a X. pártkongresszus megjelölte úton haladnak, eredményesen mun­kálkodnak terveink megvaló­sításán. Figyelemre méltó az, ahogyan nőtt az érdeklődés a közügyek iránt, a társadalmi aktivitás a különböző célok elérésére. Tartalmas összejö­vetelekké váltak azok a ren­dezvények, melyeken a fo­gyasztási szövetkezetek közel­gő kongresszusának irányel­veit vitatták Vneg. A takarékszövetkezetek IV. ötéves tervében olyan fontos előirányzatok szerepelnek, mint például a lakosság igé­nyeinek fokozottabb kielégíté­se, á hálózat bővítése. A terv­időszak eddigi tapasztalatai a MESZÖl^-höz tartozó ágaza­tokban arra mutatnak, hogy dinamikusabb fejlődés várha­tó, mint amilyen az előző öt­éves tervben volt- A lakosság többet költött a szövetkezeti boltokban, mint a múlt év azonos időszakában, ebből mindenekelőtt a falusiak vá­sárlóerejének növekedésére le­het következtetni. A felvásár­lás ugyancsak emelkedett az év első' hat hónapjában. Ki­látás van arra, hogy az éves tervek megvalósulnak, sőt he­lyenként jelentős túlteljesítés­sel is számolni lehet. A taka­rékszövetkezetekben jelenté­kenyen emelkedett a betét- állomány, s új, követendő módszerekkel is találkozni (mint például a szuloki taka­rékszövetkezetben). Néhány kedvező hitelfölvételi lehető­ségről azonban ezután még alaposabb tájékoztatást kell adniuk a lakosságnak. Több • fontos megállapítást tartalmazott az elnökség je­lentése, ezfeket megerősítette és bővítette számos hozzászó­lás. Az egidk jelentős 'téma volt a szövetkezetek együttműködésének szükségessége. A MÉSZÖV elnöke is szólt erről, Biczó Péter, a KISZÖV elnöke pedig különösen fel­hívta a figyelmet az eddigi­nél szorosabb, termékehyebb kapcsolatok hasznosságára. Elmondta, hogy több konkrét együttműködési formát lehet­ne találni, mert ez most in­kább csak a sportra és a kul­turális tevékenységre szorít­kozik egy-egy községben. Ez­zel a lehetőséggel a jövőben jobban kellene élni, annál is inkább, mert a szövetkezeti mozgalmat még egységesebbé kovácsolja és anyagi haszonnal is jár. A kongresszusi készülődés Somogybán példásan folyik — erről szólt Mészáros István, a SZÖVOSZ szövetkezetpolitikai főosztályának küldötte. Kis, helyi tanácskozásokon vitatják meg az irányelveket megyénk­ben, ezeket az anyagokat többnyire személyesen adják át a szövetkezeti tagoknak. A módszert követésre ajánlják az ország más részén is. A küldöttgyűlés eredményes munkáját követően a három választmány külön munkaérte­kezletet tartott. H. F, Megmutatni a természet kincseit Megnyílt a vadászati világkiállítás ropolyi bemutatója A HALLGATAG ERDŐ, a szürke ködfátyolba burkolózó zselici dombok szép ünnep­ségnek voltak tanúi tegnap Ropolyban. A megye párt- és állami vezetőinek jelenlété­ben nyitotta meg Illés Dezső, a Somogyi Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság igazgatója a vadászati világkiállítás ropo­lyi bemutatóját, hogy egy hó­napon keresztül a külföldi és hazai vendégek ezrei gyö­nyörködhessenek a gazdaság egyik legkiemelkedőbb rezer­vátumának kincseiben. — Illő, hogy ezekben a szép, őszbe hajló napokban mi is ünnepeljünk — mondta töb­bek között Illés Dezső. — Be­mutatóinkkal szeretnénk lát­tatni munkaterületünket, íze­lítőt adni abból az áldozatos munkából, melyet itt szívvel- lélekkel végzünk. Szeretnénk megmutatni a ma emberének a természet rémekeit, és rá­döbbenteni, hogy a rohanó életünkben van egy bizonyos menedékünk: a csodálatos természet, ahol megpihenve új erőt meríthetünk... S ha valahől élő valósággá válnak ezek a gondolatok, ak­kor itt ebben a környezetben, ezen a bemutatón nemcsak a tekintetével érzékeli, szívével is átérzi ezt a látogató. Történelmi hely Ropoly, ezer év óta híres vádászterü- let, s a gazdaság ezt a neveze­tes alkhlmat használta fel, hogy leleplezze azt az emlék­táblát, mely a történelmi múl­tat összegezi. »Legyen ez az emlékátbla megőrzője a las­san enyésző, az avarral por­ladó múltnak« — hirdetik a fába vésett betűk. A múltat idéző tábla mel­lett a jelen: a bemutató. A hí­res, szépen berendezett va­dászkastélyban Gosztonyi Gé­za negyvenöt év munkájával összeállított fegyvergyűjte­ményének jó néhány igen ér­tékes darabjában gyönyörköd­het az érdeklődő. A magas fi- lagóriából messze látni az er­dő takarta dombokon, de a tekintet egyben felöleli a va­dászkastély előtti szabadtéri bemutatót is. Két oldalt hul­lott agancsokból ügyes kezek igazi agancssövényt létesítet­tek. (Az értékes trófeák, a legszebb példányok a buda­pesti kiállításon.vannak). Fa­korong tablók adnak útbaiga­zítást a hely vadászati múlt­Részlet a szabadtéri bemutatóból. ti szennaj talpas ház, a zselici táj jellegzetes régi épületének muskátlis ablakai integetnek hívogatóan. Megőrizni, átmen­teni az utókornak a régi szép hagyományokat — ez a tö­rekvés vezette a gazdaságot, amikor ,erre az alkalomra felépítette és korhűen beren­dezte a talpas házat. A bemu­tató harmadik része tulajdon­képpen egy szép séta az úgyne­vezett Dugáskútig, ahol az út mellett sózókat, etetőket, da­gonyákat,' magasleseket he­lyeztek el. A Dugáskútnál egy kis pihenő a hangulatos, va- rázsos környezetben, s vissza­felé a szakszerű vadgazdálko­dás vadföldjeit tekinthetik meg a látogatók. LEHETNE SOROLNI az egész bemutatóról dicsérő, el­ismerő jelzőket, de talán min­dent elmond, ha íg)y írjuk: a föld legtávolibb országait is megmozgató esemény rangjá­hoz, színvonalához méltó har­monikusan illő a ropolyi ki­állítás. járói, a gazdaság rezervátu­mairól, vadállományáról. S az árnyas fák alatt mindenütt fatörzs asztalok, székek, Né­hány méterre tőlük egy erede­A zselici táj hagyományos lakóháza a szennai talpas hasú v. m. ii SOMOGYI NÉPLAP Szerda, IBII, szeptember 1. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom