Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1971-09-03 / 206. szám
Korszerűsödés kérdőjelekkel GÉP HELYETT GÉP A • teendők szerteágazóak, nem könnyűek. A minisztériumi ipar .munkásainak csupán 27,3 százaléka végzett kifejezetten gépesített munkát — mert a gépek mellett dolgozók jelentős részénél még a kézi tevékenység dominál — a legutóbbi, 1968-ban végzett felmérés .szerint. A munkások 46 százaléka kényszerül nehéz fizikai tevékenységre, különösen magas arányuk a bányászatban, a kohászatban, az építőanyag-iparban. Az anyag- mozgatás, a belső szállítás mai színvonala tipikus megjelenítője a korszerűtlenségnek. Az építőanyag-iparban száz munkásból húsz, de a tégla- és cserépiparban százból 46 foglalkozik anyagmozgatással, a tejiparban százból 41. A vállalatok , nagy része nem végez elemzéseket az anyag- mozgatás kihatásairól, halmozódó veszteségeiről, s ígv nem is tudják, mibe kerülnek valójában az »olcsó« segédmunkások. A segédmunkások, akiknek száma érzékeny mérceként jelzi a technikai szintet. A magyar iparban ma még sok a segédmunkás. Számítások szerint táboruk 1975-is mintegy 300 ezer fővel csökken, mert — nem lesz elég vállalkozó a segédmunkára! Azaz a mai fonák helyzet, amikor a vállalatnak előnyösebb a nehéz és a kedvezőtlen körülmények között végzett fizikai munkát jobban megfizetni, mint gépesíteni, feltehetően megszűnik. A hiány ellensúlyozásához a kis- gépesítéstől a komplex gépesítésig sok mindenre szükség van, így a többi között igazán korszerű eszközök választékára — ami ma még hiányzik. A meglévővel is ••• Irtuk: a beruházási, fejlesztési javakra váltható pénzzel jobban kell sáfárkodni. Am nemcsak ezzel, hanem a meglevő eszközökkel is. Az egy foglalkoztatottra jutó vállalati állóeszközök értéke legmagasabb a vegyiparban — 940 ezer forint! —, de az élelmiszeriparban is eléri a 240 ezer ' forintot. Azaz nem okvetlen az állóeszközök mennyiségével van a baj, hanem összetételűtekéi, kihasználtságukkal. A gépipar állóeszköz-állománya hatalmas, ám mégis a műveleti idők mintegy fele szerelés, s ezt — az alacsony fokú gépesítettség miatt — kézzel végzik. Az itt végrehajtott frontáttörés nem növelné ugyan jelentősebben az állóeszköz-állományt, ám annál inkább a végtermékkibocsátó- képességet, a ' termelékenységet. Ékre azonban az amortizáció mértéke — 1971. január 1-ig, de még ma sem egyértelműen — nem sarkallta különösebben a vállalatokat, hiszen a számításukat — a pénzüket — így is megtalálták ... S a többi iparterületen hasonló a helyzet. Ezért 1960 és 1970 kqzött az állóeszköz- értékekhez viszonyítva a selejtezés évenként csupán 1— 2,5 százalékot tett ki, ami nagyon alacsony. Ám miéri ne maradjanak a régi, avult 'Tének, ha — amint azt a svárakban mondják — forintot termelnek, ha a gazdasági környezet lehetővé teszi a gyenge áru. az avult termék pénzre váltását is? S ha az új gép beszerzése, a korszérű technológia bevezetése ezerféle nehézségbe ütközik? A kéovel- messég persze rossz tanácsadó. Ahhoz azonban idő kell, míg ez kiderül. Venni, de honnét? A buktatók, az akadályok ellenére végül is — tegyük fel — a vállalat rákényszerül a technikai korszerűsítésre. Vásárolni akar. Mit és honnan? Rendeljen numerikus vezérlésű szerszámgépeiket? Méregdrágán, dollárért veheti meg. Külföldre utaztathatja a kezelőket betanulásra, s amikor a gépek működni kezdenek, kiderül, gyorsaságukat, »falánkságukat« nem tudja kielégíteni az öntöde, az edzőműhely. Jó néhány helyen járnak hasonló cipőben, mégis, napjainkban nagy divat az import. Nyakra-főre. Jó, jöjjön, ami korszerű. Ám az import összetételének tanulmányozása azt mutatja, hogy a vállalatok elsősorban egyedi darabokat vásárolnak, s csak kis hányadban komplett gyár- és gépberendezéseket. 1970-ben az összes tőkés gépimport fi,2 százaléka volt komplett gyárvagy gépberendezés — jelentősen kevesebb, mint a megelőző két esztendőben, míg az egyedi darabok importja 45,6 százalékot tett' ki. Szocialista országból származó gépimportunk esetében ugyanez az adat 5,1. illetve 47,7 százalék! Darabok érkeznek tehát, egy-egy gép, amely elvész a régi technológiai környezetben, lehetséges előnyeit nincs mód különösebben kamatoztatni. Amikor arról beszélünk — vagy olvassuk a statisztika idevonakozó adatait —, hogy ennyit meg annyit szállít a vasút, az AKÖV tehergépkocsi-parkja, először termőhelyi bőségre gondolunk. Mert világos: a mezőgazdaság, az ipar termelvényeit, illetőleg termékeit továbbítani kell rendeltetési, felhasználási helyére. Ha pedig nő a szállítás volumene, ebből egyenesen következik, hogy több volt az elszállítani való. Mindez így igaz. Csakhogy van itt valami, ami miatt mégsem egészen ilyen tiszta ez a következtetés. Rövid egy hét leforgása alatt két tanácskozáson is hallottam: gyártmányok utazzák be az országot, mígnem Visszajutnak oda vagy annak a helynek a közelébe, ahonnan útnak indították a szállítmányt. Az egyik esetben mezőgazdasági gépekről, ai- / katrészekről volt szó. A másik hasonló, jóllehet az előbbitől többé-kevésbé eltérő mozzanat, hogy a somogyi kisipari termelőszövetkezetek termékei akkor is az ország másik végébe jutnak, ha a mi megyénkben is elkelnének, sőt éppen hiánycikknek számítanak. Csak az kellene, hogy a mi fogyasztási szövetkezeteink szorosabb kapcsolatba kerüljenek ezekkel az ipari szövetkezetekkel, így az áru már az első állomáson »leszállhatna« a vonatról, vagy föl se kellene rakni. Nem. szólok arról, megviseli-e az árut az indokolatlanul hosszú vonatoztatás... • Szóval olykor ezért utazik több áru, mint amennyinek valójában szükséges volna. Ez is közrejátszik abban, hogy a vasút néha nem győz elegendő vagont kiállítani — és növekszik az elszállított áru meny- nyisége.. Nem volna jobb, olcsóbb a rövidebb út? H, F. Nagy kérdés az is: valóban azt hozzuk be az országba, amit csakis importból lehet fedezni? Lehet és — érdemes?! Egy felmérés, amely az importgépek hasznosítását elemezte — a népi ellenőrzés végezte — azt mutatja, hogy a külföld; beszerzések nagy része esetleges, nincs szoros ösz- szefüggésfoen a fejlesztési irányok következetes megvalósításával. Ez pedig azzal jár. hogy elköltik ugyan a pénzt, -de annak kevés a hozama! Hozzájárul a visszás helyzethez az is, hogy — furcsa módon — éppen a szocialista országokból beszerezhető gépek, berendezések esetében nem áll rendelkezésre kellő információ, ismertető, így a választék a ténylegesnél is szerényebb. Határozott irányban LegoJcsébb út — a rövid út A népgazdaság negyedik ötéves terve az ipari termelés növekedésének 75—80 százalékát a termelékenység emelkedéséből fedezendőnek írja elő. Ezt országos szinten serkenti a szelektív iparfejlesztési politika ’— ami nincs mindenkinek ínyére, de ez testesíti meg az össztársadalmi érdeket —, vállalati szinten pedig az érdekek közösségének fölismerése. Az ioari termelés tökéletesítése miatt alapvető teendő — a te’-vtórvény szavaival — »a műszaki haladás követelményeinek korszerűsítése, minőségének tanítása és választékának bővítése-«. A törvénv azt is kimondia, hogv az inadban »a magasabb színvonalú techvV'ai kultúra megteremtése érdekében fokozni kell a termelési folyamatok népesítését és automatizálását az anyagmozgatás korszerűsítését«. Az ipar fed esriését a tervidőszakban a 196—197 milbárd forint beruházás szolgálja. Ebből a pénzből elsősorban az állóalapok rekonstrukcióját és korszerűsítését — vállalati beruházási tevékenységként! — kell fedezni, azaz az okos, átgondolt technikai, technológiai haladást. Azt, ami döntő forrása a hatékonyabb gazdálkodásnak. «A munka termelékenysége, ez végeredményben a legfontosabb, a legfőbb az új társadalmi rend győzelme szempontjából« — írta Lenin 1919-ben. E legfőbb teendő semmit nem vesztett azóta sem jelentőségéből, s a cikksorozatunkban vázolt gondokra a következő esztendőkben ezért nemcsak lehetséges, hanem szükséges is megkeresni a megfelelő megoldást, hogy a nehéz fizikai munkát végző embert a gép, az elavult berendezést a korszerű, nagy tel- melékenységű válthassa fel. M. O. a paradicso; A Nagyatádi Konzervgyárba eddig 480 vagon paradicsom érkezett. A képen látható gépsoron naponta 15—16 vagon paradicsomot dolgoznak tel. ÍGY KERESKEDÜNK MA A vevő pénze és az ára minősége A fogyasztót nemcsak az érdekli, hogy mit kap a boltokban, hanem az is, hogy mennyiért? A megye fogyasztói árszínvonalának mérsékelt növekedési üteme beilleszkedik az országos tendenciába. (A múlt évben a megyében 1,2— 1,4 százalékos árnövekedés volt. Országosan 1,3 százalékos.) Ez az árnövekedés azonban nem egyformán érint mindenkit. Az eltérések elsősorban nem az árak területi differenciálódásából, hanem az eltérő fogyasztási szerkezetből adódnak. Egy azonban biztos, az alacsonyabb jövedelemkategóriákba tartozók gyorsan megérzik, ha nincs elég az olcsó cikkekből. Mindez — érthető módon — a figyelmet az árakra irányítja. Az árak alakulásával — mivel az megfelel a központi elképzeléseknek — nincs különösebb probléma. Az azonban már bosszantó, hogy egy vállalatnál a vevő ugyanannak az árunak kétféle árával is találkozhat, vagy éppen hiába keresi az árat, nincs, sehol feltüntetve. Ezt érzékeli a vásárló is. Azt azonban már csak az ellenőrök vették észre, hogy egy- egy boltban a felszámított ár nem azonos a hatósági és vállalati árral, vagy a vendéglátóhelyeken — ilyen 1 is előfordult — több nyersanyagot kalkuláltak, mint amennyit felhasználtak. Esetenként azt is tapasztalták, hogy a ha- szonkulcsot helytelenül alkalmazták. Mindez azt is bizonyítja, hogy a vállalatok, szövetkezetek belső ellenőrzése nem felei meg mindenben a követelményeknek, s olykor azt is tapasztalni lehet, hogy a fogyasztók reklamációját nem úgy kezelik, ahogy azt el lehetne várni. Ezek a gondok elvezetnek egy másik problémához, a fogyasztói érdekvédelemhez. Ha erről esik szó, a kereskedelem irányítói óva intenek az általánosításoktól. A legtöbb kereskedő, vendéglátóipari dolgozó pontosan, becsülettel végzi munkáját, de vannak olyanok is, akik készakarva számolnak többet, csapják be a vevőt. Szerencsére ezek száma az elenyésző, de ha a vásárló észrevette; hogy becsapták, általános következtetésekre jut. Nos, a tapasztalatok: romlott a vásárlók érdekvédelme. A múlt évben minden száz vizsgálat után 26 esetben következett felelősségre vonás, ez év első felében már 36 esetben. Ez megint — többek között — a belső ellenőrzés fogyatékosságaira hívja fel a figyelmet. 41 milliós költséggel: Zöldség-gyümölcs hűtőház épül Siófokon Még . ebben a hónapban megkezdik Siófokon a Balatonpart és Somogy első zöldséggyümölcs hűtőházának, tárolójának építését, illetve az ipartelepen a tereprendezést, majd az alapozást. Ugyanakkor a Budapesti 23-as Építőipari Vállalat hozzálát a betonelemek gyártásához. A 41 millió forint költséggel épülő hűtőház 200 vagon zöldség-gyümölcs tárolására lesz alkalmas, s ezzel megoldódik, biztonságosabbá válik a Balaton, valamint a megye- székhely üzleteinek ellátása zöldséggel, gyümölccsel. Az építtető, a MÉK, új nevén a Somogy megyei Mezőgazdasági Termékértékesítő Szövetkezeti Közös Vállalat főosztályvezetője, Sovány György elmondta azt is, hogy az új hűtőház, tároló üzembe helyezésével nemcsak a vállalat, hanem a fogyasztó is nyer, frissebb, jobb minőségű árut kap. Kevesebb lesz a fonnyadás, romlás, s mindez lehetővé teszi a megfelelő, a vásárlónak is kedvezőbb áraik kialakítását. * A hűtőházban lesz ezenkívül 25 vagonnyi hely mélyhűtött áruk tárolására, valamint építenek egy úgynevezett manipulációs részt is, ahonnan a Balaton menti üzleteket, üdülőket látják majd el. Ez is hűtőberendezést kap. A hűtőház jelentősen megkönnyíti a zöldség-gyümölcs exportálását is. A nyári szezonban nagy gondot okozott, hogy az üzletek, szórakozóhelyek többsége csak balatoni jéggel rendelkezett, s ha Székesfehérvárról vagy máshonnan szállítottak gyári jeget, nagy volt a szállítási költség meg az olvadási veszteség is. Ez a gond jövőre megszűnik. a tervek szerint > már 1972 júliusában működni fog a . hűtőházban egy jéggyár, ahol naponta 10 tonna jeget termelnek majd. Építenek 300 tonnás jégtárolót is. A hűtőház mellett a vállalat siófoki kirendeltsége korszerű irodaépületet kap, s egyúttal megfelelő szociális helyiségeket — étkezdét, fürdőt, mosdót — építenek. A betonelemek összeszerelése mindösze hat hetet vesz igénybe, s a tervek szerint a hűtőház a jövő éy második félére, a szociális létesítmények pedig 1973-ban készülnek el. Ebben az évben — éppen emiatt — szigorúbban felelősségre vonják a szabálysértőket. A vizsgálatok során nagyon sok adminisztrációs hibát is találtak, s ennek eléggé különös anyagi következményei lettek. A megyében működő propán-bután gázt értékesítő »mini« telepek — a rossz árközlés miatt — a valóságos árnál 103 ezer forinttal többet kértek a fogyasztóktól a gázért. Vagy egy másik példa: több mint egy éven át drágábban hozták forgalomba a gépkocsi-akkumulátorokat, mert nem ismerték az árformát. Hatvanezer forinttal többét fizettek emiatt a vásárlók. Noha a jogtalan többletbevételt befizettették a vállalatokkal — tehát többlethaszonhoz nem jutottak —, a vásárlókat mégis kár érte. Nem megoldott a vagyonvédelem sem. A boltok és vendéglátóhelyek egy .része kétségkívül korszerűtlen, elavult, de a gond megoldásáért, a jelenleginél többet lehetne tenni. Egy ellenőrzés során azt tapasztalták, hogy a csapos ötezer forintos árukészletét megfelelően elzárva tartották, de, a vendéglátóhely hatvanezer forint értékű italkészletét nyitott ablak mögött tárolták. Ha ehhez hozzávesz- szük, hogy a kereskedelemben és a vendéglátásban leleplezett bűntettek nagy részét a lopás teszi ki, adottak a tennivalók.’ Egyáltalán nem megnyugtató az sem, hogy a megyei tanács kereskedelmi osztálya kereskedelmi felügyelőségének első félévben végzett vizsgálatai után összesen 362 ezer forint bírságot és eljárási költséget kellett kiszabni, illetve jogtalan bevételt kellett visszatéríteni. Így, csak a hibákat összegyűjtve valóban kedvezőtlen a kép. S főleg a Balaton-parton volt sok gond. Ezért kellene a vállalatoknak szorgalmazniuk a bolton belüli ellenőrzést. Ez jót tenne a vendéglátóhelyeken is, hiszen akkor nem fordulna elő, hogy az italminták 45—50 százaléka • nem felel meg a követelményeknek. Sürg'ető feladatok ezek. Pápa János, a kereskedelmi osztály vezetője a tapasztalatok tanulságait leszűrve sürgette a rendészeti munka javítását, a biztonsági eszközök bevezetését. Kerczá Imre SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1971. szeptember 3, E 1
