Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1971-09-22 / 222. szám

Meg kell találni a hangot... Egyetlen szavazócédulán •am húzták ki Rácz János ne­vét. A mezőcsokonyai fiata­lok a vezetőségválasztó tag­gyűlésen ismét őt választották meg KISZ-titkámak. A biza­lom nem volt véletlen. Egy éve, amióta ő a titkár, na­gyon jó a KISZ-élet Mezőcso- konyán. A KISZ-titkár azt mondta, hogy kezdetben, ha nem ment valami, egyenként kellett odamenni mindenki­hez, és megnyerni az ügynek: törődni, foglalkozni a fiata­lokkal, nemcsak akkor beszél­getni velük, ha társadalmi munkát szervezünk, hanem meghallgatni ügyes-bajos dol­gaikat is. Az iskolaigazgató úgy jellemezte Rácz Jánost, hogy ösztönös pedagógiai ér­zékkel, jól szervez. (Pedig foglalkozása elég messze esik a pedagógiától — traktoros a tsz-ben.) A fiatalok pedig úgy beszélnek róla, hogy vele ér­demes együtt dolgozni. Ter­mészetesen, ha nem kapott volna segítséget az általános iskola igazgatójától, a párttit­kártól, a tanácstól, és főleg, ha nem állnak mellé a fiata­lok, nem tudtak volna olyan eredményeket elérni, mint amilyenekről a taggyűlésen beszámolt. Mert milyen ered­ményeket is tudnak felmutat­ni? Nem volt KISZ-helyiségük. A rendezvényeket, taggyűlése­ket nem tudták hol megtarta­ni. Elhatározták, hogy változ­tatnak ezen. Egy régi kovács- műhelyt alakítanak át. Eddig ezer óra társadalmi munkát végeztek. A munka még tart... Hogy pénzük legyen, elmentek vasárnaponként a Kiskorpádi Állami Gazdaság­ba almát szedni. Ezt a pénzt is az új klubra fordítják. A KISZ-munka egyik leg­eredményesebb területe a po­litikai oktatás volt. Ez azért is meglepő, mert ez nem min­denütt megy. Mezőcsokonyán néha annyian voltak a fog­lalkozáson, hogy alig fértek be a kis iskolai terembe — mert eddig ott kellett a foglalko­zásokat tartani. Miért sike­rültek ilyen jól ezek az ösz- szejövetelek? Erre a fiatalok adták meg a választ: mert érdekes volt. Bakán Zoltán, az általános iskola igazgatója, aki a foglalkozásokat vezette, já­tékossá, élményszerűvé tette. Volt politikai totó, vita, rend­szeresen nézték a tévében a Hét című műsort, majd meg­beszélték az elmúlt hét nap eseményeit. A fiatalokban ki­alakult az igény, az érdeklő­dés a világon történtek iránt. Mernek és tudnak vitatkozni. Beszélgettek a készülő ifjúsá­gi törvényről. Elküldték ja­vaslataikat a járási KISZ-bi- zottságra a KlSZ-kongresszus- sal kapcsolatban. A javasla­tok között ilyen is volt: fa­lusi KISZ-fiatalok is járhas­sanak marxista középiskolá­ba! Nagyon jó a kapcsolat a KISZ és az úttörőcsapat kö­zött. Az úttörőavatáson a KISZ-esek voltak az avató­szülők. Egyre több fiatal megy vissza az úttörőcsapatba ifi- vezetőnek. Patrónusnak meg tisztelet­beli KISZ-tagnak nevezi ma­gát. Tizenkét éve tanít Mező­csokonyán Bakán Zoltán, az általános iskola igazgatója. Amikor a KISZ-szervezet munkájáról beszélünk, lépten- nyomon előkerül a neve. A politikai előadásokat évek óta ő tartja, — s hogy milyen eredménnyel, azt elmondták a fiatalok. Amikor idekerült ta­nítani, az úttörőcsapat vezető­je lett. Azóta foglalkozik a KISZ-esekkel is. Irodalmi színpadot alakított — a tagok főleg fizikai dolgozók voltak. — Ügy kezdődtek a próbák, hogy összeültünk, és arról beszélgettünk, miért szép ez vagy az a vers. Aztán hóna­pok teltek el, míg egy-egy előadás megszületett — mond­ja. A járásban jól ismerik a mezőcsokonyaiak irodalmi színpadát. Mindig szerepeltek a bemutatókon, kulturális szemléken. A fiatalok többsége tanítvá­nya volt. De nemcsak ezért hallgatnak rá. Minden rendez­vényen, munkán együtt van velük. Nem »-felülről-«, kívül­ről ad tanácsot, hanem való­ban együtt él a fiatalokkal. Gyakran a lakásán gyűlnek össze beszélgetni, vitatkozni. Meg kell találni a hangot, a baráti kapcsolatot a fiatalok­kal — mondja. ö megtalálta. Simon Márta Komiósdi cukorrépa Növelik a területet Napjainkban sok szó hang­zik el a cukorrépatermesztés­ről. Többnyire az aggódás szí­nei vegyülnek ezekbe a be­szélgetésekbe. Az utóbbi évek­ben csökkent a növény vetés- területe. A szövetkezetek nagy része nincs kellően gépesítve erre a munkára, a tagok átlag- életkora pedig emelkedik, s ez azt a következményt szüli, hogy nem egy mezőgazdasági üzem dönt a cukorrépaterme­lés megszüntetése mellett. A folyamat azonban nem megál­líthatatlan. Intézkedések, kez­deményezések születtek. Ho­gyan alakul a helyzet ezek hatására egy — a növényt régóta termelő — mezőgazda- sági üzemben, a komiósdi Bé­ke Tsz-ben? Erről beszélget­tünk Feigl József elnökkel és Békefi Lajos főagronómussal. — Hány lioldon terem az idén cukorrépa? Csökkent-e a múlt évhez viszonyítva a terü­let? — Száztíz holdon kell majd betakarítani, három falu ha­tárában. Komlósdon kívül ugyanis Drávaszentes és Pé- terhida is szövetkezetünkhöz tartozik. Nem csökkentettük a vetésterületet. Igaz: munkaigé­nyes növény ez, s a szállításá­hoz is sok gép kel. Most még a szedés gépsora sem áll ren­delkezésünkre. De jövőt ezek ellenére is látunk a cukorré­pa-termesztésben. — Mennyiben játszottak eb­ben szerepet az utóbbi idők rendelkezései, kezdeményezé- sei7 — Befolyásoltak bennünket, ez kétségtelen. Kapcsolatunk a Kaposvári Cukorgyárral: jó. Eredményes munkakapcsolat. Számoljunk csak! Tízezer fo­rint bevételhez kétszáz mázsa répa kell. Tíz-tizenöt kilomé­ternyire van egyes területeink­hez a vasút. A szállítást ez nehezíti. Csak a gyárral való összefogás vezethetett ered­ményre. Ök gépet biztosítanak, mi a területet növeljük. Jö­vőre már százhatvan holdon te­rem nálunk a cukorrépa. S ha a gépek beválnak, a követke­ző években még nagyobb te­rületet vetünk el. — A tervek szerint mikor jutnak gépekhez? — Már az idei őszön dolgoz­ni szeretnénk a szedő- és be- takarító-gépekkel. Komplett gépsor ez. Mindennap várjuk megérkezését. A gépek a öli használatunkba kerülnek. Mi magunk nehezen tudtuk volna a tőkét előteremteni megvá­sárlásukhoz. A felszedőgép ára például 70, illetve százezer forint. Attól függően, hogy melyik típus. A vetőgéphez viszont hitelt igényeltünk. Kétszázhatvanezer forintot. A cukorgyár közreműködésével rendeltük. Ha ez is sikerül, akkor a növény termesztése teljesen gépesített lesz gazda­sagunkban. — Kapcsolatuk mit eredmé­nyez még? — Somogyi, baranyai, tol­nai termelőszövetkezetek, ál­lami gazdaságok társultak az Urebetin-üzem létrehozására. A cukorrépa melléktermékeit dolgozza fel az új cukorgyári üzem. A konoentrátumot a társult gazdaságok, tsz-ek ön­költségi áron kapják majd. A szarvasmarha-hizlalás tehát jóval olcsóbb lesz. A leveles répafej is a szövetkezet birto­kában marad, télen takarmá­nyozásra használhatjuk. Silóz- zuk, keverjük más növényfé- leségékkel. A szarvasmarha­tenyésztés és -tartás tartós program. Mi tehát a cukorré­pa-termesztéssel párhuzamo­san ezt is fejlesztjük. — Milyen termésre számíta­nak az idén? — A hosszú szárazság ter­mészetesen erre a növényre sem hatott kedvezően. A ter­vezett 180 mázsát holdanként így is biztosítva látjuk. Ha eső lesz, még »-hízik« is a ré­pa. A jövőben öntözéssel se­gítenénk az ilyen nyarakon. Ez azonban még pénzkérdés. Meg kell teremteni a beruhá­zásra a fedezetet. Ezer hol­dat öntöznénk. — Mikor kezdik a cukorrépa szedését? — Ha a burgonya betakarí­tásával végeztünk. Huszonötö­dikén, úgy terveztük. L. L. Határőr a község minden lakója A farkaskutya bizalmat­lanul mér végig bennünket Vezetője — Illés Imre határ­őr őrvezető — nyugtatgatva veregeti meg a hátát nekünk pedig azt tanácsolja, ne men­jünk nagyon közel, mert a Ritka az idegenekkel szemben roppant barátságtalan. Vonatra vár a határőr, s közben Bencsik László vasúti szolgálattevővel beszélget, ér­deklődik tőle, hogy nem lá­tott-e gyanús idegent — Nem, hiszen akkor úgy is szólnék... Tudjuk a köte­lességünket Láttuk, amint kocsink vé­gighaladt a kis községen, hogy figyelő szemek kísérnek min­denfelé. Határőr itt minden­ki, felnőttek és gyerekek a határőrökkel összefogva mun­kálkodnak azon, hogy a ha­társértéseket megakadályoz­zák. Elsétálunk a Dráva holtága melletti félszigetre, itt van a termelőszövetkezet kavicsbá­nyája. Alig lépünk ki az er­dőből, nyomban leugrik a kot­rógépről, s indul felénk egy jól megtermett fiatalember. De amint meglátja kísérőn­ket, Farkas László határőr al­ezredest, megnyugszik. — Jó napot, Laci bácsi. Is­mét errefelé? Lehőcz István kotrógépke­zelő néhány évvel ezelőtt az őrsön teljesített szolgálatot, s amikor leszerelt, nem ment haza Szakályra, hanem Béla- váron telepedett le. Megnő­sült, s ahogy nem tudott el­szakadni a falutól, ugyanúgy nem tud elszakadni régi hi­vatásának gyakorlásától sem. — Húsz esztendeje teljesí­tek határőrszolgálatot, kisebb megszakításokkal itt Bélavár környékén. Igaz, ma ez a Figyel a lovas járőr. szolgálat lényegesen más, mint régebben volt, de azért a la­kosság segítségét ma sem nélkülözhetjük. Hiszen a múlt hónapban is Horváth János tsz-dolgozó hívta fel figyel­münket két gyanús idegenre. Kiderült, titokban akartak külföldre távozni, de ezt sike­rült megakadályozni. Nem ez az egyetlen példa. Balogh Im­re tsz-dolgozót kiválóhatárőr­jelvénnyel tüntették ki, mert egyedül elfogott egy határsér­tőt. Farkas László alezredes sza­vait idézem, aki ezután még hosszan sorolja a neveket: Naszfaldi László, Pénzes Ist­ván, Koszonics Miklós, Ba- nicz Imre és a többiek is pol­gári ruhás határőrök, munká­jukra úgy lehet alapozni, mintha a határőrségnél telje­sítenének szolgálatot. Bélavár — elsők között a megyében nyerte el a határ­őrközség megtisztelő címet. Ez a nevezetes ünnepség 1967. Laci bácsit Bélaváron. Farkas László alezredest — mindenki ismeri augusztus 20-án zajlott le. Az­óta még szorosabb, még ba­rátibb a lakosság és a határ­őrség kapcsolata, s még tar­talmasabb az együttműködés. Közrejátszik ebben az >s, hogy az elmúlt években mind több határőr maradt leszere­lése után a községben. A már említett Lehőcz Istvánon kí- vül innen nősült Farkas Lász­ló alezredes, s kívülük még harminckét határőr nősült a községből. Jelenleg is tizen­öt olyan család lakik a falu­ban, amelynél a családfő vala­mikor a határőrségnél teljesí­tett szolgálatot. Most tervezik, hogy létrehoznak egy klubot, ahol az egykori és a jelenlegi határőrök rendszeresen talál­kozhatnak. A kapcsolat azonban klub nélkül is gyümölcsöző. Alig van nap, hogy az őrsnél ne kopogtatna valaki, csupán azért, hogy beszélgessen volt parancsnokával vagy tanácsot adjon a fiatal határőröknek. Farkas László alezredes egy kedves levelet is felolvasott. Nagyatádról, a konzervgyárból küldte Győrfi István, aki az őrsön teljesített szolgálatot, s most a gyár egyik KlSZ-alap- szervezetének titkára. Sok köz­ségbeli kislány dolgozik a konzervgyárban és ezért is, meg hogy a régi kapcsolatot felújítsák, meghívták a határ­őröket Nagyatádra klubdél- utámjükra. Hamarosan elmen­nek, s ők is viszontlátogatá- son fogadják majd a konzerv­gyár KISZ-istáiL Búcsúzunk Bélavártól, a határőröktől. Ütközben lovas járőrrel találkozunk. Bene­dek Árpád tizedes portyára indul járőrtársávaL Szalaí László A statisztikát böngészem: a teljes kiskereskedel­mi forgalom tavaly 14 százalékkal, a szövetkezeti szektorban 17 százalékkal nö­vekedett. Az élelmiszer-ipar­cikk forgalom 48:52 aranyban alakult. A kereskedelmi dol­gozók száma a forgalomnál jóval kisebb mértékben, csak hat százalékkal gyarapodott. Ez utolsó adatot azért citáltam, hogy lássuk, nem könnyű a pult másik oldalán sem. De, ne sértődjék meg egyetlen be­csületes kereskedő sem, ha a felsorolást egy most elkészült tanulmány néhány számával megtoldom. Százból tizenhét szabálytalanság Az Országos Kereskedelmi Felügyelőség a múlt esztendő során több mint huszonnégy­ezer vizsgálatot végzett az or­szág területén. Ennek az ered­ménye, hogy száz esetből át­lagban tizenhét helyén tártak fel szabálytalanságot; összesen 4153 esetben. Milyen okokra vezethető vissza? A »dobogó« legfelső csúcsára a »saját zsebre« el­követett árdrágítás kerül, több mint 23 százalékkal, ezt követi a hamis mérés, mint­egy 20 százalékkal, és »bronz­érmes« a minőségrontók igen Ugyan meddig még tekintélyes tábora, majd 19 százalékkal. Ne feledjük ki a felsorolásból a hamisan szá­molókat sem, ugyanis minden nyolcadik vizsgálatra jutott belőlük is egy! A fogyasztók megkárosítása — bűntett! Ezért nagyon lé­nyeges a felelősségrevonás is. Ahol az ellenőrzések során hiányosságot tapasztaltak, mindenütt megtették a kellő lépéseket. Több mint 2500 esetben vetettek ki pénzbünte­tést, együttes összegük megha­ladja az 1,4 millió forintot. A vállalat felelősségre vonását 500 alkalommal javasolta a fő­felügyelőség. Természetesen a vizsgálat alapján az árdrágí­tásból, illetve a minőségrontás­ból származó többletbevételt elvonták, ez több mint négy­millió forint. Mindezek mellett elgondolkodtató, hogy csak 45 esetben történt büntető felje­lentés. Hiszen a fogyasztók megkárosítói ellen nem csupán az anyagi fegyelmezés mód­szereivel kellene élni. Ide kí­vánkozik viszont az a tény, hogy a megkárosított vevők­nek — ahol vissza lehetett ke­resni, hogy ki vásárolta az árut — az ellenőrök kezdemé­nyezésére 840 ezer forintot visszatérítettek a kereskedelmi vállalatok. Kérem a panaszkönyvet... A tanulmánykötet külön fe­jezetben beszámol a panasz­irodához érkezett bejelenté­sekről is 1970-ben 3770 panasz érkezett. Feltűnő, hogy minden második észrevétel iparcikkel kapcsolatos, az élelmiszerek 20 százalékkal szerepelnek, a ven­déglátás és a ruházat »holt­versenyben« 15—15 százalék­kal képviselteti magát. A számszerűségnél azonban sokkal több tanulságot rejte­nek az indokok, és ebből nem­csak a kereskedelmi vállalatok okulhatnának, hanem a gyártó cégek is. Tennivalóra sürgető ugyanis, hogy milyen sok a panasz a tartós fogyasztási cikkek minőségére és a garan­ciára. A háztartási gépek so­kasodása automatikusan meg­követeli. hogy ezzel párhuza­mosan fejlődjön a szolgáltatás is. Sajnos, gyakori jelenség, hogy a meglevő rendeleteket sem tartják be sok helyütt, és nem tudnak cserekészüléket sem adni a szervizekben. Fi­gyelem ébresztő az is, amit az élelmiszer-vizsgálatok mutat­nak: 2000 laboratóriumi elem­zés 300 minőségi kifogást fe­dezett fel. Országos jelenség az óvatos megrendelés követ­kezménye: az áruhiány is. Akár az üvegvisszaváltás, amely mindenütt szócsatákkal és idegeskedéssel párosul. A vendéglátóiparban a megkáro­sítás »hármasfogata«: az ada­gok, az árképzés és a számo­lás. De meddig? Hiszen évek óta visszatérő gondok ezek, és úgy tetszik, csak a törvény szigorának mindennapi érvé­nyesítése hozhat gyökeres vál­tozást. Ebinek, gondolom, a becsületesen dolgozó kereske­delmi és vendéglátóipari al­kalmazottak örülnének a leg­jobban, mert így bizony ártat­lanul is a gyanakvás légköré­ben kénytelenek élni. Éljünk a jogainkkal! Közgondolkodásunk sokszor el is fogadja, hogy az élelmi­szerboltban egyes eladók ke­vesebbet mérnek és többet számolnak; úgy veszik meg a készüléket, hogy már ott sej­tik a hibát; nem szólnak az indokolatlan áremelések el­len. Nekünk, vásárlóknak is többet kellene tennünk — és jobban élni a jogainkkal. Mert nem lehet mindenki mögött egy ellenőr és egy vizsgálatot végző ember. Egyrészt nem szabad a köz­véleménynek elfogadnia a vá­sárlói jogok megsértését, más­részt, ha a tanulmányban fel­sorolt okokat nézzük, arra is rá kell jönnünk, hogy az elemzés a megoldás kulcsát is adja. 3770 panasz tanúsága sze­rint: 33 százaléknál az ok visszavezethető minőségi rek­lamációra (ez egyaránt asztala az iparnak és a kereskedelem­nek), 23—25 százaléka fogyasz­tói megkárosítás (ez az üzletek »házatáját« érinti), és 20—22 százaléka áruellátási panasz (erre a kis- és nagykereske­delemnek együttesen kell vá­laszolnia). E három fő indok megoldá­sa, valljuk: nem pénz kérdése. Csak egy kicsit jobban oda kellene figyelni a munkánkra; hol az üzemben, hol az író­asztal mellett, hol az eladó­pultnál. A fogyasztókat tuda­tosan megkárosítókról nem be­szélek most már, hiszen ez már a bíróságok dolga, de, ami a miénk, abban nem ártana keresni a magunk szerepét... B. J. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1971. szeptember ZZ. 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom