Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1971-09-21 / 221. szám

Menet közben - n tervekről Tapsonyi beszélgetés az időarányos teljesítésről 1971 — a IV. ötéves terv el­ső esztendeje. Maholnap túl­jutunk a harmadik negyedén. A mezőgazdasági üzemekben is láthatóvá válik, mi való­sult meg időarányosan az előirányzatokból: miből meny­nyi termett, hogyan alakul az állattenyésztés, hol tartanak a beruházásokkal? A tapsonyi Rákóczi Terme­lőszövetkezetben Papp László elnökkel és Csizmadia Tibor­ral, a pártszervezetek csúcsve­zetőségének titkárával beszél­gettünk, tőlük kértünk választ az előbbi kérdésekre. A há­rom üzemegységben csaknem tízezer holdnyi összterületen gazdálkodó közösség jelentős és megalapozott célokat tű­zött maga elé az 1975-ig ter­jedő időszakra a további erősödés és a tagság jövedelmének fo­kozása végett. Vajon mi valósult meg mindebből az elmúlt majd­nem kilenc hónapban, és mi van megvalósulóban? — Az idei betakarításé nö­vények közül a gabonánál rendelkezünk biztos, végleges adatokkal, méghozzá nagyon ákép adatokkal. Több mint ezernyolcszáz holdon termel­tünk kenyérgabonát, és az át­lagtermés meghaladta a hu­szonegy mázsát. Ekkora terü­leten ilyen átlag jónak számít — mondta az elnök. Majd így folytatta: — Megközelítőleg ezt a termést tűztük célul a tervidőszak végére, s ilyen nagy gabonatermő területen bizony nehéz még tovább nö­velni a termésátlagot. Az idén többnyire Bezosztáját termel­tünk, a továbbiakban sok függ attól, milyen jó fajtákhoz si­kerül még hozzájutni... Meg­kezdtük a kukorica törését. Ebből ezerkétszáz hold a fő­vetésű, és ahogyan most mu­tatkozik, májusi morzsoltban meghaladja holdanként a húsz mázsát. Huszonnégyet tervez­tünk, de elégedettek vagyunk ennyivel is az idei időjárási körülmények között. Hogy ez elegendő lesz-e? Eladásra nem terveztünk kukoricát, csak ab­raknak, cseretakarmánynak, így a takarmánygabonából ter­mett többlet pótolja a kiesést. A siló elég lesz, és a cukor­répa gépi betakarítása módot ad rá, hogy a répafejet is le- silózzuk. A kenyérgabona idei hoza­ma tehát már azon a szinten van, ami a negyedik ötéves terv célkitűzéseinek tükrében — kitűnő. A kukorica átlagá­ra azt mondják a tapsonyi vezetők, hogy többhöz szoktak hozzá, mint amennyi az idén lesz, de erről most sem ők, sem pedig a tagok nem tehet­nek. Az állattenyésztés mindig jelentős ágazat volt a szövet­kezetben. Előirányzataik kö­zött éppen ezért kapott he­lyet egy nagy teljesítményű sertéskombinát építés'1, mivel azonban rendkívül sokba ke­rülne, ez nem valósul meg. — Jelentősebb épületberu­házásunk nem lesz a tervidő­szakban — mondják —, in­kább korszerűsítésekkel, átala­kításokkal, bővítéssel terem­tünk férőhelyet az állomány­fejlesztéshez. így a terebezd- pusztai sertéstelephez például az idén bevezettük a vizet, önetetőket meg önitatókat sze­reltünk be. 3750 hízót akarunk eladni ebben az évben, ez a tervünk biztosan megvalósul. A 300 kocából álló tenyészser- tés-állományunknál csak el­enyésző fejlesztést tűztünk két és fél millió forintra szá- j míthatnak. A burgonyaszedés hajrája Istvándiban A legfontosabb mezőgazda- | ennél több pénzre, mintegy j sági munka ezekben a napok­ban Istvándiban a burgonya­szedés. A betakarítás már au­gusztus elején megkezdődött. Most van a munka hajrája. A hónap végéig szeretnék be­fejezni ezt a munkát. Az idén százötven holdon termett burgonya az Űj Élet Tsz területén. Sülé József fő- agronómus elmondta, hogy szerződést kötöttek a Vető­mag-termeltető Vállalat dom­bóvári alközpontjával. Ennek eredményeként száz holdon vetőburgonyát vetettek a ta­vasszal. Két félkombájnuk van. A szedés után rostával osztá­lyozzák a termést. »Sajnos csak egy rostánk van, hiába kerestük a BON—100-as konstrukciót. Ügy tudjuk, már nem is gyártják. Pedig véleményünk szerint nagy szükség lenne rá" — így nyi­latkozott erről a főagronómus. Kisvárdai rózsát termeszte­nek. Jól bevált Istvándiban ez a fajta. Jövőre a tíz hold so­mogyi sárga helyett is rózsa­burgonyát vetnek. Fajtafelújítás is folyik. Su­per elit alapanyagot kaptak a Nyírségi Fajtakísérleti Inté­zettől. Ezzel több a munka: szelektálni, előhajtatni, szár- talanítani kell. Ellenálló a ví­rusokkal, megbetegedésekkel szemben — ez áll a »mérleg másik serpenyőjében". Super elit burgonya 30, elit pedig száz holdon termett Istvándi- bpn. Burgonyabevételi tervük kétmillió forint. Most, a mun­ka befejezése előtt néhány nappal már nyilvánvaló, hogy célul. Jövőre új, hatszáz férő­helyes hizlaldát építünk, mert erre nagy szükség van. Te­henészetünkben is korszerűsí­tésre törekszünk, emellett a számszerű emelkedést is meg­valósítjuk: év végégre a mos­tani 500 tehénnél tízzel több lesz, a tervidőszak végére pe­dig meglesz az 550 ... A gépi beruházások és az ember — szorosan kapcsolódó téma­ként került szóba a beszélge­tés során. A Rákóczi Tsz-ben van egy sor elavult, kiörege­dett gép, ezek pótlására a kö­vetkező időben évi 2 millió forintot fordítanak. Az új gé­neket gazdaságosabbnak tart­ják, mint a javítást, felújí­tást. A csúcstitkár mondta: — Hetvenkét hold szántóra iut nálunk egy traktoregység. Ez a szám látszatra nem. rossz, de ezeknek az erőgépeknek az állapota, teljesítőképessége bi­zony nem kielégítő ... Egyelő­re úgy néz ki — és ez vonat­kozik a negyedik ötéves terv időszakára is —, hogy a tag­ság kiöregedése a munkából és a gépesítés mértéire szinkron­ban van. Ez nem mond ellent a gépekkel kapcsolatos előbbi megjegyzésemnek. Ugyanis a tagság soraiban meg a bedol­gozók között szép számmal ta­lálni fiatalokat a különféle szakmákban. Csupán az állat- tenyésztés az a terület, ahova nem szívesen mennek. Pedig igazán szép ott a kereset. A lekötöttséget, az ünnepnapi és a vasárnapi munkát azonban nem mindenki vállalja. Talán a két műszak segítene. Csúcs­vezetőségi megbeszélés témája is volt már ez a probléma, mindenképpen megoldást kell rá találnunk. Azt elérni, hogy az ott dolgozók univerzális emberekké váljanak, vagyis a takarmányos például értsen az etetéshez, a gondozáshoz, a fejőshez, mindenképpen szép eredmény lesz, s maguk az állattenyésztők látják majd hasznát... Itt tartanak terveik megva­lósításában a tapsonyi Rákóczi Tsz-ben. Amit tettek, ami eredményt elérték, arra vall, hogy az indulás nem volt rossz. Hogy a folytatás se le­gyen az, erről már most igyek­szenek gondoskodni. Hernesz Ferenc Lati nka-em léktúra a Nádasdi erdőben KI tud többet a mártírokról? Hagyomány már, hogy a szeptember 17-ét követő va­sárnap a kaposvári fiatalok kimennek a Nádasdi erdőbe, hogy megemlékezzenek a fe­hérterror áldozatairól, Latin- ca Sándorról és társairól, aki­ket itt végeztek ki 1919-ben. Mintegy százötven fiatal — köztük a Petőfi Általános Is­kola úttörői — vett részt azon az emléktúrán, melyet a KISZ városi bizottsága szer­vezett vasárnap. A fiatalok méltón adóztak a hősök emlékének. Az em­lékműhöz vezető úton csapa­tok versenyeztek, hogy ki tud többet a Tanácsköztársaság somogyi hőseiről. Az úton ál­lomások voltak, itt kellett is­mertetni La tinea életét. Hol és mit neveztek el a 19-es hő­sökről? — Ez volt az a kér­dés, amelyre legkönnyebben válaszoltak a fiatalok. Min­denki ismeri az épületeket, az emléktáblákat, melyeket ró­luk neveztek el. Az úttörők csapata volt a leglelkesebb. Amikor megkérdezték tőlük, hogy még mit tudnak Latin- cáról, az egyik gyerek azt mondta: A Latinca-balladát. Elmondhatom? — kérdezte. — Természetesen — válaszolták, és a vers is hozzájárult ah­hoz, hogy a versenyben, ahol a nagyokkal mérték össze tu­dásukat, másodikak lettek. Az eredményt az emlékmű előtt hirdették ki, amelyen már előbb elhelyezték a megemlé­kezés virágait. Fiatal szívvel Ifjúsági nap a kongresszus tiszteletére Megyei gépesítési vetélkedő Adandón Lelkesítő és gondolatokat ébresztő, szép rendezvény volt a kongresszusi ifjúsági nap. Több mint tíz szerv segítette a KISZ Somogy megyei bi­zottságát ennek a rendezvény- sorozatnak a megszervezésé­ben, tehát társadalmi, lelkiis­mereti ügynek tekintették a megyei gépesítési vetélkedő si­keres lebonyolítását. Mindez azt juttatta kifejezésre, hogy megyénk ifjúsága méltókép­Egyszemélyes sziget »Világmegváltó" tervekkel érkezett a somogyi faluba — Osztopánba —, mint minden pályakezdő fiatal. Ügy gon­dolta, hogy itt sikerül majd megvalósítani elképzeléseit, amelyek tulajdonképpen nem is olyan világrengetőek. S, hogy nem úgy sikerült min­den, ahogy eltervezte, ez nemcsak rajta múlott. Kicsit fájdalmasan fogal­mazta — egyedül él egy szi­geten, s ez nem jó. Kis falu Oszlopán, a terme­lőszövetkezet jól gazdálkodik, de a légkör, melybe itt bele­csöppent, zárkózottá, magá­nyossá tette. Papp László fiatal gépész- mérnök immár egy esztendeje dolgozik az osztopáni Győze­lem Termelőszövetkezetben. Gépészmérnök, a gépműhely vezetője. Budapesten az Ag­rártudományi Egyetem gé­pészmérnöki karán végzett, majd a gyakorlati időt Gö­döllőn, a gépkísérleti intézet­ben töltötte. Szabolcsi, s a fe­lesége révén került Somogy­ba, mivel Szabolcsban nem kaptak lakást. Így aztán e' fogadták az osztopáni tsz ajánlatát, ahol mindjárt biz­tosítottak szolgálati lakást is. A gépműhely mellett áll a sárgára festett ház. Frissen ácsolt fakerítés veszi körül, a földön még szanaszét hever­nek a faforgácsok. Belépve a vastag falú épületbe, hűvös lehelet csapja meg az ember arcát. — Nagyon régi épület, van már vagy százötven éves — mondja sajnálkozva a házi­gazda. — Csak az egyik szo­bát szigetelték alá, így a ned­vesség most a ház többi része felé húzódik. Ezért a csalá­dot a kicsivel elküldtem Ba- latonfenyvesre, a szülőkhöz, s én is onnan járok be nap mint nap. Az utazás napi öt órát vesz el szabad időmből. Az ablak pont a gépmű­helyre néz, látni a dolgozó embereket, a javításra váró gépeket. Még akkor is szem­mel tudja tartani emberei' ha beteg — mondja. A gépműhely korszerűtlen, elavult. Hiányos a fölszerelt­sége, a gépek kiöregedtek. Át­lagéletkoruk több mint nyolc év. így aztán a legtöbbje ál­landóan a műhelyben vár ja­vításra. — Az egyik tervem: kor­szerű műhely és géppark. De mindez egyelőre csak terv maradt. Az anyagi lehetősé­gek korlátozottak. A műhelymunkák jelenleg olyanok, melyekhez nem na­gyon kell mérnöki tudás. Egy szakember is elirányíthatná a munkafolyamatokat. Még esz­tergapad sincs, így az elkészí­tésre váró munkadarabokkal mindig más községeket kell fölkeresni, ott megcsináltatni. — Amikor ide kerültünk, arra számítottunk, hogy gyor­sabban sikerül beilleszkedni a falu életébe, találunk hoz­zánk hasonló fiatalokat. Mind ez, sajnos, nem sikerült, mert a szó valódi értelmében vett fiatalok csak mi vagyunk. A többiek mind idősebbek, akik­nek más az elképzelésük, sok­szor még a gondolkodásmód­juk is. Ügy érzem, hogy egy szigeten élek, s bármerre ke­resek is kiutat, nem találok. Ahhoz, hogy valaki beillesz­kedjen egy falu mindennapi életébe, nemcsak az kell, hogy a falu kezdeményezzen, ha­nem a pályakezdő fiatal is. Persze ez nem megy könnyen, és nem megy máról holnapra. Mint mérnökember előadáso­kat tartott és tart a gépekről, azok karbantartásáról. Patro­nálja majd a helyi KlSZ-szer- vezetet, szakmai és politikai előadásokat tart a fiataloknak, segít gondjaik, problémáik or­vosláséban. Ez azonban csak kis töredéke mindannak, ami tehetségéből, erejéből telik. Többet szeretne adni, többre vágyik. A szándék megvan, de a teljesség csak kölcsönös ala pon következh< be. Gyertyás László pen készül a KISZ VIII. kongresszusára, és hogy a fi­gyelem, az érdeklődés közép­pontjában állnak a mezőgaz­daságban dolgozó fiatalok. Igen szép, meghitt környe­zetet teremtett ennek a me­gyei eseménynek az Ádándi Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Iskola. Ä vendéglátó házigazda messzemenő gon­doskodását bizonyította Teke Miklós, az intézet igazgatója, valamennyi tanára és dolgo­zója, valamint az itt tanuló, mindenben segíteni kész fia­talság. A gépesítési vetélkedő szombaton délelőtt kezdődött Fenyő Istvánnak, a megyei KISZ-bizottság munkatársá­nak köszöntő szavaival. A szőttesekkel, virágokkal han­gulatosan feldíszített előadó­teremben 24 fiatal mezőgazda- sági gépszerelőt, traktorost üdvözölt: ők a korábbi terü­leti, járási vetélkedők után jutottak a megyei döntőbe. Sorsolások, rajtszámok — aztán az ádándi szövetkezet e célra kijelölt tábláján felzú- gott huszonnégy traktor, meg­kezdődött és szombaton este hat óráig két fordulóban tar­tott a szántóverseny. Az ér­deklődők egy része a gondos munkában gyönyörködött, más részük a szakiskola udvarán rendezett gépmutatót nézeget­te. Mór szombaton is, de ki­vált vasárnap sokakat von­zottak az AGROKER és a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat kiállított gépei. Különösen sokan állták körül a MEZŐGÉP gödörfúró­ját, amelyik munka közben mutatta be, »mit tud". Vasámap kora reggel foly­tatták a fiatalok a vetélkedőt. Növénytermesztési ismeretek bői, mezőgazdasági erő- és munkagépekből, biztonság- technikai és politikai ismere­tekből vizsgáztak, aztán foly­tatódott a gyakorlati vetélke­dő, a gépszerelés, hibaelhárí­tás és az ügyességi verseny. Kitűnik a felsorolásból, hogy valóban széles körű ismétek­ről kellett számot adniuk a fiatal szakmunkásoknak. De másra is utal ez a verseny: fejlődő, korszerűsödő mező- gazdaságunk igényli, megkö­veteli a jól képzett embere­ket. A szakiskola ligetes udva­rának egy részén folyt a ver­seny, a másik felén a sport­műsorban gyönyörködhettek az érdeklődők. No és szinte állandó nézői voltak a kiállí­tott értékes díjaknak, vagy benn az iskolában megrende­zett, az itt folyó oktatómun­kát szemléltető kiállításnak. A délután fő eseményén, az ünnepi nagygyűlésen Főcze Lajos, a KISZ kb titkára volt a szónok. Zsúfolásig megtelt az ádándi művelődési ház, sok száz fiatal hallgatta fi­gyelemmel az ünnepi beszé­det. A nagygyűlés után került sor az izgalmas verseny ered­ményhirdetésére, a díjkiosz­tásra. Külön jutalmazták a részversenyek győzteseit, s külön a fődíjakkal az össze­tett verseny legjobbjait. Első helyezést ért el, s ezzel a me­gyei gépesítési vetélkedő leg­jobbja lett a balatonőszödi Bálint Sándor, aki az ádándi szakiskola színeiben indult. Jutalma egy motorkerékpár, egy táskarádió és egy fényké­pezőgép. Második lett és egy kazettás magnót, egy táskará­diót kapott az ugyancsak ádándi színekben versenyző Darázs László. F.gy Kemping Rekord táskarádió volt a ju­talma a csurgói szakiskola színeiben induló, harmadik helyezett Szabó Jánosnak. A negyedik helyezett Martinka Tibor villanyborotvát és kar­órát kapott eredményeiért. A további helyezettek Németh József (V.), Balogh Ferenc (VI.), Horváth József (VII.), Czeglédi Csaba (VIII.) ugyan­csak értékes díjakban része­sültek. Valamennyi induló könyvjutalmat kapott. Lelkes taps köszöntötte a győztese­ket, aztán együtt nézték végig a balatonszabadi irodalmi színpad, az ádándi és a karádi tánccsoport műsorát, ezt kö­vetően pedig éjszakáig tartó ifjúsági bálon szórakoztak. Vörös Marta SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 19TL szeptember 21, 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom