Somogyi Néplap, 1971. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)

1971-09-17 / 218. szám

KINEK AZ ERDEME? K itüntetést kapott a kö­zépszintű vezető, és amikor fölöttese mun­katársai jelenlétében gratulált neki, többek között megje­gyezte: az elismerés nemcsak az ünnepéltnek szól, hanem az egész kollektívának. Erre is érkezett válasz — a székso­rokból —, igaz csak néhányan hallották. A reflexió gazdája azt mondta: igen, a munka a kollektíváé . volt, a jutalom viszont csupán egy embert il­letett. Rezignáció, némi meg- bántottság érződött hangjából — és úgy látszott, . többen egyetértettek vele, mert he­lyeslőén bólogattak. Mi hát a tényleges helyzet? Hogyan születnek az eredmé­nyek? Tény, hogy az eredmények ma már mindenütt összefo­gással, közös erőfeszítéssel születnék. A századforduló idején még esetleg elképzel­hető volt, hogy a természet- tudomány egy-egy kimagasló alakja egyedül jutott el kor­szakos érvényű felfedezésekig — bár itt is meggondolandó, mire ment volna az elődök felhalmozott tapasztalata nél­kül. Napjainkban viszont minden eredmény mögött tu­dóskollektívák, sőt néha egész sor tudóskolléktíva közös erő­feszítése rejlik. Rengeteg probléma adódik abból az életben, hogy a kol­lektíva sikerekhez való hoz­zájárulását figyelmen kívül hagyják. Amikor a termelő- szövetkezet elnöke nem tud­ja, nem érzi, nem ismeri el, hogy hiába lettek volna jó öt­letei és elképzelései, ha az egész tagság nem dolgozik teljes erővel, az eredmények jóval kisebbek lettek volna. Aki lebecsüli a kollektíva erejét, jelentőségét, az több­nyire érdemtelenül túlzott je­lentőséget tulajdonít önmagá­nak és tetteinek. Az ilyen em­ber úgy érzi, hogy a munka­társak tömege egy olyan masz- sza, melyet kizárólag az ő keze gyúrhat át cselekvő anyaggá. Az ilyen ember te­hát öntelt, beképzelt. S oly­kor a kitüntetés csak még in­kább azzá teszi. Ezért azon az ünnepségen a gratulálónak nemcsak azt kellett volna mondania, hogy az elismerés a kollektívát is illeti, hanem azt is megfogalmazhatta vol­na: azért, mert tekintélyes, sőt döntő része volt a sike­rek kivívásában. Ám a széksorokban elhang­zott megjegyzés is választ ér­ÁFÉSZ-ek a kongresszus előtt Teljesítés a tervek tiíkréken A SOMOGYI fogyasztási szövetkezetek — jóllehet ko­rábban is készítetlek középtá­vú fejlesztési terveket — ez­úttal részletes és komplex tervvel rendelkeznek, s a mos­tani IV. ötéves tervek más alapokon nyugszanak: a szö­vetkezetek határozták meg az ágazati terv valamennyi rnuta-. tóját, és az elkészítésben, jó­váhagyásban a tagság tömegei vettek részt. Küldöttgyűlése­ken ismertették és hagyták jó­vá az előirányzott fejlesztése­ket, a részközgyűléseken pedig a sürgősség figyelembevételé­vel sorrendet állapítottak meg a fejlesztésekre vonatkozóan. Hogy milyen előrelépést akarnak elérni, ennek érzékel­tetésére íme néhány adat azok közül, amelyek elsősorban érintik a lakosságot. A múlt évhez képest 1975-re, tehát a tervidőszak végére a bolti for­galom a megye szövetkezetei­ben 23 és 94, a vendéglátó forgalom pedig 14 és 91 száza­lék közötti emelkedést mutat. Az összes ágazati bevétel ak­korra meghaladja az évi 3,6 milliárd forintot, s ez 45,4 szá­zalékos növekedést jelent az 1970. évihez képest. A IV. öt­éves tervben a legnagyobb és legdinamikusabb fejlődés az ipari és szolgáltató tevékeny­ségből származó bevételeknél és a bolti kiskereskedelmi forgalomnál várható (55,5, il­letőleg 49,8 százalék). A tervidőszakból eddig él­teit hónapok, ezen belül is az első félév tapasztalatai bizta­tóak. A boltokban javult az áruk választéka, a készletek jobban igazodtak a fogyasztói igényekhez, mint korábban. Mindezt elősegítette egyebek között a kishatármenti forga­lom és a bizományi készletek bővülése is. Nőtt a lakosság vásárlóereje — nyilván a pénz­bevételek növekedése révén —, s a jobb ellátást segítette több új vagy korszerűsített bolt. Nem véletlen tehát, hogy az üzemágak bevétele a félév vé­gére összességében majdnem 17 százalékkal több volt, mint a múlt év azonos időszakában. Ezen belül is figyelemre mél­tó a felvásárlás 25, az ipar­szolgáltatás 18,3 és a bolti kis­kereskedelem bevételeinek 16,3 százalékos növekedése. A megye bolti forgalmának 50,8 százalékát a szövetkezeti egységek bonyolították le az év első felében. Különösen ke­lendőek voltak a tartós fo­gyasztási cikkek. A felvásárlás 25 százalékos növekedésében kilenc szövetkezet játszott ki­emelkedő szerepet, ide került az átvett cikkek zöme, s je­lentős részük van abban, hogy a megyében felvásárolt burgo­nyának csaknem egyharmada a szövetkezetek közreműködé­sével került a fogyasztók asz­1/elleti* cl MINDEZ, és az ÁFÉSZ-ek fejlődését tanúsító sok más adat jó »útlevél« lesz a fo­gyasztási szövetkezetek VII. kongresszusára utazó somogyi küldötteknek. demel. A társadalmi, közéleti gyakorlatban találkozni ugyan­is olykor a személyiség szere­pét lebecsülő nézetekkel, vé­leményekkel. Magyarán mond­va: sok ember nem ismeri el, hogy az eredményekért ví­vott harcban ugyan a kollek­tíva minden tagjának az erő­feszítése benne rejlik, ám a sikerekhez való hozzájárulás személyenként nem egyenlő, sokszor nagyon is eltérő mér­vű. Ami természetszerűleg — többnyire — kifejeződik az elismerés nagyságában is. Mélységesen egyetértünk az egész kollektívát jutalmazó kitüntetések gyakorlatával, ám az értékelést végző szervek­kel, intézményekkel együtt hisszük és valljuk: igen nagy jelentősége van a személyre szóló dicséretnek is. És amint mindjobban kibontakozik a reform nyomán az az érde- kdltségi rendszer, mely a szo­cialista gazdasági fejlődés egyik fő emelője lesz — ré­szint máris az —, még na­gyobb súlyt, rangot kap. Helytelenül szólt tehát a gratuláló, amikor elfelejtette hangsúlyozni a kollektíva sze­repét. De nem volt igaza a megjegyzést tevőnek sem, aki a feladatok végrehajtásában .lebecsülte a személyiség sze­repét. E gyik nélkül sem lehet elképzelni az egyenle­tes fejlődést, és min­dig az adott helyzet konkrét elemzése dönti el, kinek mi­lyen szerepe volt a dolgok előbbre vivésében, s hogy ezért milyen jutalmat érde­mel. S a jutalmazás ünnepélyes­ségét kár hamis vagy téves következtetésekkel elrontani, mint ahogy az néha, néhol sajnálatos módon olykor még megtörténik. P. Z. ,Nem a múltba tűnt el, a jövőbe* Felavatták Balogh István síremlékét Egy évvel ezelőtt hunyt el Balogh István, a párt és a munkásmozgalom régi harco­sa, a spanyol szabadságharc internacionalista katonája. Özvegye, hozzátartozói, bará­tai, elvtársai és tisztelői rá emlékeztek tegnap délután a kaposvári Keleti temetőben, rá, akinek az élete, munkás­sága összeforrt a kommunista eszmékkel, a munkásmozga­lommal, a párttal. Az új síremléket kék ruhás ifjúgárdisták sorfala övezte. Egyikük piros-fehér-zöld zász­lót tartott, másikuk pedig a francia ellenállók díszes zász­lóját a spanyol ellenállók sza­lagjával. Több megyei és vá­rosi vezető eljött leróni ke­gyeletét, köztük volt Bíró Gyula, a megyei párt-vb tag­ja, a megyei pártbizottság tit­kára, Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára. Gyászzene csendült fel. Ahogy elült az utolsó akkord, Rostás Károlya városi tanács elnöke lépett a mikrofonhoz: — Szomorú, de mégis fel­emelő érzés itt állani ked­ves barátunk, tisztelt elvtár­sunk síremléke mellett, ame­lyet a városi tanács és a város közönségének kegyeletes áldo­zatkészsége emeltetett számá­ra. Felemelő, s egyben meg­ható érzéssel tölt el mindnyá­junkat, mert visszaidézi emlé­kezetünkbe drága elvtársunk példamutató, küzdelmes élet­útját. A harcokat, amelyeket végigharcolt, a reményeket, a csalódásokat, a győzelmeket és a vereségeket egyaránt... Balogh István elvtárs mindig híven és becsülettel végezte az élet minden fontos feladatát, végrehajtotta a párt minden parancsolatát. Tudott, ha kel­lett, küzdeni elveiért, de tu­dott és akart dolgozni is esz­Rostás Károly avatta fel a síremléket. méi győzelméért. Ez a hit má­soknak is hitet adott, lelkese­dése magával ragadott, mun­kafegyelme és forradalmi in­tenzitása általános tiszteletet követelt. A városi tanács elnöke meg­koszorúzta a sírkövet, majd Kiss László elmondta Illyés Gyula Egy falusi forradalmár sírjánál círr.ű versét. Ráth Ká­roly nyugalmazott nagykövet, a partizánszövetség küldötte felidézte Balogh István küz­delmes és a mai fiataloknak példát mutató életútját. Gil Blanco Leni harcostár­sa volt Balogh Istvánnak, ő a Párizsban élő spanyol emig­ránsok, az egykori mauthause- ni fogolytársak nevében szc lőtt. A sírkő felé fordulva se rolta Esteban Balogh — ahogy ők hívták — érdemeit, s az utolsó mondatokat könnyeivel küzdve mondta el, majd meg­koszorúzta a harcos- és volt fogolytársak nevében elhelye­zett spanyol és magyar nyel­vű emléklapot. Az Internacionálé elhangzá­sa után sorban a sírkőhöz lép­tek — virággal a kezükben — az ifjúgárdisták, majd a vete rán özvegye, rokonai, Balogh István barátai, elvtársai, volt munkatársai rótták le kegye­letüket. Amikor az ünnepség részve­vői elindultak haza, sokuk em­lékezetében felidéződött az II- 'yés-vers részlete: »... szét­ullt, oda lett / de nem Tő­ikbe, / nem a múltba tűnt el I — a jövőbe«. Amur a somogyi tavakban Marsai János főagronőmus. Pihés kiskacsák százai töltik meg a tó partját, hangos há­pogásuk messzire elhallatszik. Kacsafarm. Van ilyen vala­mennyi tó környékén, ahol az Alsó-somogyi Halgazgaság hal­tenyésztéssel & pecsenyeka­csa-neveléssel foglalkozik. Csak néhány adat a halgaz­daságról. Több mint kétezer hold vízterületen gazdálkod­nak, s a terület egy része — körülbelül negyven százaléka — a szomszéd megyében, Za­lában van. Nehéz, fárasztó munka foglalkozni a halakkal és a kacsákkal. Sokszor még ki sem fizetődő. — Sajnos a jelenlegi árvi­szonyok mellett nagyon nehéz gazdálkodnunk — kezdte a be­szélgetést Marsai János, a gaz­daság főagronómusa. — Meg­szűnt az állami támogatás; a termelési ár, valamint a hal­ár között nagy a különbség. Ugyanakkor probléma, hogy országos viszonylatban évről évre csökken a haltermelés. 1968-hoz viszonyítva 1969-ben háromszáz, 1970-ben kétszáz vagonnal kevesebb a hal, s ebben az évben ismét kisebb mennyiség várható. — Mi az oka. hogy évről évre csökken a gazdaságok által »ter­melt« halmennyiség? — Oka? Erre bizony nehez lenne egy szóban válaszolni. Csak a mi gazdaságunk esete­it tudnám felsorolni, s ez nem valami örvendetes dolog. Az első talán a takarmány ár­változása. Ugyanakkor csök­kent a hal- ára. S ha most hozzávesszük azt is, hogy leg­több esetben gyengébb minő­ségű tápot kapunk, vagy né­ha egyáltalán nem is szállí­tanak, akkor érthető, hogy miért csökken a halállomány. Ilyen esetben mi csak perel­hetjük az illető szervet a gyengébb minőségű tápok mi­att. — Belföldön kívül szállít a gazdaság külföldre is? — Halaink nagy része — a ponty, a harcsa és a compó — nyugati exportra kerül. Nyu­gatnémetek és olaszok vásá­rolják nagy mennyiségben. Éppen most várjuk az egyik olasz ügyfelünket, aki meg­ígérte, hogy reggelre itt lesz, s még mindig nem lépte át a határt. Ha késnek a vevők, az a kifogott hal rovására megy, s ez sajnos már nem olyan minőségű, mint a friss. Ez a foglalkozás sok kockázattal jár. — Milyen lesz az idei »ter­més«? — Erről nehéz lenne pon­tos tájékoztatást adni, mivel nagyon szerencsétlen volt szá­munkra ez az év. Különösen a július, augusztus hónapok, amikor legtöbb távúnkon víz­hiány volt. Kényszerhalászat­tal mentettük, ami menthető. Míg beszél, lassan sétálunk a halastavak mentén. Legtöbb­jében még most sincs elegendő mennyiségű víz. Sok helyütt húsz-harminc centis vízben zsúfolódnak össze a halak. A kiszáradt partszakasz talán a kis kacsáknak okoz örömet, hisz százával totyognak az iszapos fövenyen. — Másik fő ágazatunk a pe­csenyekacsa-nevelés. A múlt évben százezer darab napos­kacsát adtunk át áz ÁFÉSZ- nek, de emellett Jugoszláviá­ba is szállítottunk. Tulajdon­képpen csak a naposkacsa-te- nyésztés a kifizetődő, a pe­csenyekacsáé kevésbé. Mint húsárut kis haszonnal tudjuk értékesíteni, mivél a húskom­binát csökkentette a kacsa átvételi árát. Ez nagymérték­ben visszavetette a tenyész­tést. — Mivel nagy területen gaz. délkodnak, van-e problémájuk a munkaerővel? — A gazdaság dolgozóinak létszáma 230—240 fő, de csak ennek a fele szakképzett. Ezek a halászok és a barom­finevelők. Sajnos utánpótlás egyáltalán nincs, se halászok­ból, se baromfinevelőkből. Fi­zikailag nehéz, s állandóan kinn a szabadban kell lenni. A fiatalok nem jönnék ilyen helyre. A kereset sem túl ma­gas, a gazdaságban dolgozók átlagkeresete körülbelül 1700 forint. Próbálkoztunk már az­zal, hogy a baromfinevelés­nél bevonjuk a csalátagokat is. így enyhítünk valamit ezen a gondon. — Milyen tervei vannak a gaz­daságnak a következő évekre? — Belvízrendezésre kap­tunk állami támogatást. Ebből most megpróbáljuk tavaink egy részét rendbe tenni. Emellett egy új halfajtát is telepítettünk a tavakba — a növényevő amurt, hogy az egyre hínárosodó területeket ilyen módon tisztítani tud­juk. A következő évben az­tán már a piacra is tudunk az amúrból szállítani. Gyertyás László Kacsatelep a tóparton, Somogyaszafóiak a fogyasztási szövetkezet munkájáról Alig tízen voltak, de ezek olyan emberek Somogyaszaló ban, akik együtt éreznek t fogyasztási szövetkezeti mo/ «alommal, segítik céljait. He lyi intéző bizottsági tagol Pál Sándor, a termelőszöve: kezet üzemegységvezetője, Hi deg Lajos főállattenyésztí Kovács Lajos párttitkár min' mind olyanok, akik továb szeretnének lépni az ellátáí a szolgáltatás területén. Dekkert Imrének, a mer- nyei ÁFÉSZ főkönyvelőjének tájékoztatása után szenvedé­lyes vita alakult ki. A térne a fogyasztási szövetkezetek VII. kongresszusának irányel­vei, helyi viszonyokra átültet­ve. »Ne végezzen a memyei fo­gyasztási szövetkezet tataro­zást régi rossz épületeken. Két-három év tatarozási költ­ségéből építsenek inkább újat segít a tagság is. Főútvona mellett vagyunk, kicsi az ita' bolt. Sók turista áll meg né lünk, bővíteni kellene. Nine ára, piaca a tojásnak. Föl kellett számolni a baromfiál­lományt. Alacsony a gyümölcs felvásárlási ára. Permetező­brigád kellene, sokan képte­lenek maguk elvégezni. Jobb kapcsolatot az ÁFÉSZ és a helyi pártszervezet között. Ke­vés a hentesáru, a friss zöld­ség-gyümölcs. A termelőszö­vetkezet és a tanács segítsége kellene ahhoz, hogy a szövet­kezeti üzletek vizet kapjanak Gyümölcsfacsemetét a hegy­re.« — Inkább azt sorolják, ami fáj, hivatkozva a fo­gyasztási szövetkezetek VII. kongresszusának irányelveire. Érdekes, tartálmas volt szeptember 7-én este a több mint kétórás beszélgetés. Kár, hogy a tanács vezetői a sze­mélyes meghívás ellenére sem voltak jelen. Ezekben a he­tekben szerte a megyében mindenhol rendeznek ilyen rétegbeszélgetéseket. Körül­belül 500 fórumon tárgyalják a kongresszusi irányelveket. SOMOGY! NÉPLAP fentek, 197L szeptember 17, 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom