Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1971-08-12 / 188. szám

% Pscózós»»« Aa Öt év körül! Attila kezében 15 centiméteres«, íickándozó hallal állít oda a íonyódligeti strandon laeverésző apjához«, =— Nézd apu«, most fogtam* — Nagyon ügyes vagy, kisfiam, aztán hogyan sikerült1? «— Hát odamentem ahhoz a bá­csihoz, aki ott horgászik, s kiemel­tein a vödréből. •, Jókora pontyot húzna szárazra a siófoki mólón égy pefcás, küsz­ködik az állattak — Ráüssek? — ajánlja fel segít­ségét egy nézelődő. — Köszönöm, csak óvatosan . .. Máris lendül a sétabot, fájdal­masan felkiált a horgász —* ép­pen kezére csapódott a bot —, a hal pedig a horogtól megszabadul­va, vígan úszott biztonságosabb vizekre ... A színek üdülője Gondtalan napok Kalács, kuglóf Üzemel az új dagasztógép A nyári napokban alaposan , üzemvezető elmondta — ebben megszaporodik a fogyasztok tá- a szezonban tizenöt százalék­bora a Balaton-parton. Tudják | kai nőtt. ezt a fonyódi kenyérüzemben is. Az üdülési szezonban meg­növekszik munkájuk. Balatonleliétől Balatonmá- riáig »térítik-« a partot friss péksüteménnyel. Kereken százezer ropogós, ízletes süte­mény sül itt naponta. S a vá­laszték? A kiflin, zsemlén kí­vül keresett a finom fonott kalács, a kuglóf, a foszlócska, a zsúrkenyér, a zsemlecipó, a zsemlekenyér, a sós botocska. Ki győzné sorolni! Huszonkét- fajta süteményüket vásárolják az üdülők. Mostanában egyre kapósabb a fél kilogrammos zsemlevekni. A teljesítmény növekedése nagyrészt az új, intenzív da­gasztógépnek köszönhető. A fonyódin kívül eddig csak kettő üzemel belőle az ország­ban. Nyolcvan kiló tésztát két és fél perc alatt dagaszt meg. A megfelelő hőfokról automa­tikus hőszabályozó »gondosko­dik«. A gépek, a sütők körül húsz ember szorgoskodik. Nyolc Kaposvárról érkezett ipari tanuló itt ismerkedik a szakmával. Más kárán tanul a bölcs hét enni délelőtt lángost, sült kohászt, minderre lehet inni ugyancsak a pecsenyesütőnél — bort. Ha Andaxinnal indul az ember, akkor minden bi­zonnyal roppant higgadtan ve­szi tudomásul, hogy a két de­ci bort amolyan egyszeri hasz­nálatra alkalmas műanyag po­hárban kapja, de azzal az eré­lyes megjegyzéssel, hogy a »poharat kérjük vissza«! (Az automaták mellett is szemét­kosár van az ilyen műanyag poharak számára — pedig a hűsítő ital filléres áru a 28 forintos borhoz képest.) Ha ezeken a megrázkód­tatásokon túljut az ember, ak­kor nagyon vigyázzon az idő­beosztására. Legjobban teszi, ha valami elmés megoldással vekkert szerel a gyomrába. Mert igen kellemetlen megle­petések érhetik, ha gyanútla­nul úgy vélekedik: most pe­dig fürdők, napozok, lubicko­lok, heverészek — aztán, majd ha éhes leszek, megyek és eszem valahol. Elvégre hétvé­gi pihenőnapom ez. nem hajt sem török, sem tatár. Régen elveszett, akinek ez tneafordul a fejében! Mert fél négykor «gyári az egvik Dinner felveszi a megrendelést a Ku­na című vendéglátóinari egy­ségben, de percek múlva jön egy másik és pihegve szól: en­nivaló — az nincs, majd hat­kor tessék visszajönni. A má­sik pincér? Ö, az tévedett, én most jövök konyháról! Sú­lyosan csalódik, alá azt hiszi, egyedi jelenség', hogy egy étte­remben nem lehet enni sem­mit délután ifi négykor Ugyanígy este hatra invitál­ják vissza az étkezni kívánót a bélatelepi kemping melletti önkiszolgáló étteremben is. Mert — úgymond — az ebéd­idő elmúlt. Nem az éhség a döntő, ugyan kérem! A vek­ker! Nem szabad elmulaszta­ni! Én sajnos abszolút naivan, reggeli, Andaxin és zörgő óra nélkül indultam el. Mondha­tom, igen szép napom volt. A somogyvári tsz Kupa csár­dájában, Somogyváron kaptam végül is két szendvicset. Nem emlékszem, mikor ettem ilyen ízletes, jő szendvicset. Hogy hétvégi pihenőnapomnak csak kétharmadát töltöttem él a Balaton-parton, s annak is jó része azzal ment el, hogy valami táplálékot szerezzek — az más kérdés. No, de én most magam kárán tanultam. Hogy mit — elmondtam. Mert a bölcs más kárán ta­nul ,, Vörös Márta Talán mä hoztuk a szeren­csét a halászoknak Fonyódon. Az ottjártunkat megelőző na­pon csak két-háram mázsa ezüstpökkelyű hal ficánkolt há­lójúkban. S aznap egyszerre tíz mázsányi! — Nagy területet fogtunk össze ma is — mondja halla­pátolás közben Zsinka István. — De hát egy kilométer hosz- szú hálónk van! Ebbe sok hal belefér. Furcsa látvány, térdig hal­ban. Telnek a kosarak. Ke­szegből van a legtöbb, de akad másfél mázsányi »nemes« uszonyos is. Fogas, harcsa, ponyt. Ürül a bárka kamrá­ja. A fonyódi telepen osztják majd el a zsákmányt a hal­sütők között. — Reggel hatkor kezdtünk. De megérte! Most, hogy osz­Reggeltől a vixen..* Bamara égett bőrű, fiatal fiú ül a vöröske­resztes zászló­val ellátott csó­nak evezőjénél. Jó egy kilomé­ternyire a part, a vízben százá­val, vasárna­ponként ezré­vel a gondtalan fürdőzők. Tapolczai Bé­la, a fonyódi Karikás Frigyes Gimnázium ne­gyedikes tanu­lója rájuk «vi­gyáz, nehogy tragédia legyen a fürdés vége. — Főleg ave- Ieift egykorú fiatal fiúkkal, lányokkal van baj. Nem akar­ják megérteni, hogy tilos a bó­jákon túl menni, mert ott ve­szélyes a fürdés. Sokan azt mondják, hogy ne zavarjam őket, tudnak magukra vigyáz­ni... Reggel kcyán kezdi ezt a fe­lelősségi élj es munkát, s késő este fejezi be, amikor megüre­sedik a strand. Napközben csak ebédelni megy a partra. Néha­néha, amikor már nagyon for­rón tűz a nap, megmártőzik ő is a vízben, de leginkább csak úgy mossa le magát a csónak­ban. Az iskola befejezése után nyomban elkezdte ezt a mun­kát, volt közben két hetet if­júsági építőtáborban is Mar­ton vásáron. A tanítás kezdeté­ig dolgozni fog. A fonyódi kenyérüzem ter­melése — ahogy Csonka Árpád tályozom is a halat, már lá­tom. Szépek. — Mekkora volt mostanában a legnagyobb? — Harminckét és fél kilós. Harcsa volt. — Szereti-e a halász a ha­lat? — Sülve, meg fasírtnak. S közben lapátol. Már csak bokáig áll a halak között Hangulat fillérekből Kilátás a tora az üveges teraszról Olaszok és németek a csárdában Valóságos palota Aisó-Bé- latelepen a bonyhádi járási úttörőtábor új épülete. Har­minchárom szobás, emeletes »szálloda«. Színtobződás. Az épület szürkés fehérjét az ablakok, ajtók tarka függönyei derítik fel. Hatalmas, átlátszó üveg­lapok engedik látni az ebédlő barnára pácolt bútorzatát. S mindenütt az úttörőélet jel­képei. A bejáratnál nagy Balaton- térkép. Vannak olyan pajtá­sok, akik az idén ismerked­nek a magyar tengerrel. S az ismeretség valószínűleg jól kezdődik ebben a hétmillió forint költséggel elkészült épületkomplexumban. Farkas János táborvezető nem kis büszkeséggel vezet végig a táboron. Bepillantunk az ötágyas szobákba. Beépített szekrények rejtik a személyi holmikat. A bonyhádi járás­ból érkezett kétszáz úttörő él­vezi a gondtalanságot. Az őr, Kamen Marika Vár­aljáról érkezett. — Csodálatos itt! Még a le­vegő is más, mint otthon! És a-tó! Még vasárnap is gyö­nyörű volt, amikor szél kor­bácsolta a vizet. Azért a für­dés az igazi, természetesen. Harmincnál is több gumimat­raca van a tábornak. Labdák. Van mivel játszani! A parton például tollaslabdával. És olvasni is lehet Mert könyv­tár is van. A Tüskevárt ol­vastam, meg A rab ember fiait. Felejthetet­len napok ezek, erről ta­núskodnak a körénk gyűlt lányok izgatott szaval Leg­gyakrabban a »párnacsata« szó hangzik el, bizonyítékául az általános jókedvnek. Fiúk érkez­nek. Pál Feri. és Mag Jancsi — zombai paj­tások — azt bizonygatják, hogy a tábori bajnokságban sikerült a ra­juknak helyt állnia. »NB I- es szinten« — mondják. Ké­zilabdáinak, fociztak. A jutalomcso­koládé sem maradt el Az üdülő. Kukucs! A fiúk kék, piros, sárga sátrakban laknak. A roman­tikára esküsznek. Kovács László, a bonyhádi járás művelődésügyi osztály- vezetője ezt mondja. — A községünkben műkö­dő üzemek segítségével tud­tuk ezt a »romantikát« meg­teremteni. Felszereléssel, já­tékokkal támogattak bennün­ket. Egy utolsó pillantás a tá­borra. Valamelyik gyerek a hangját próbálgatja: »Mint a mókus fenn a fán...« L. L. Igazi magyaros vendéglátó­hellyé varázsolták ebben az év­ben a balatonberényi Határ­csárdát. Az étterem falán né­pi mintás tálak, Miska-kan- csó, torontáli szőnyegek, ku­lacs, ostor. Az asztalon gyer­tyák, amelyeket estenként meggyujtanak. S ami nem szokás a magyar tenger déli partján, itt már április elseje óta van zene, Gertner Ger­gely és hárfazenekara szolgál­tatja, s a nagyon népszerű Strausz Teréz énekel. A belföldi vendégek, Bog­lárról, Fonyódról, Kanizsáról, Keszthelyről és Marcaliból ér­keznek, s május elseje óta né­met és olasz turistacsoportok is fölkeresik a Határcsárdát. A balatonmáriai fogyasztási szövetkezet maga sem számí­tott ekkora népszerűségre és forgalomra. Czink Gyula el­nök tájékoztatása szerint mintegy harminc—negyven százalékot emelkedett a Ha­tárcsárda forgalma ifj. Hor­váth Ernő ötletgazdag veze­tésével. Az IBUSZ szeptember 30-ig hoz ide külföldi csoportokat a megegyezés szerint, s bizo­szen szép a környezet, ma­gyar ruhás pincérek szolgál­nak fel, s a fővárosból szer­ződtetett konyhafőnök a leg­különlegesebb ételeket is el­készíti. Most sokkal nagyobb a választék, mint bármikor. A nagy siker titka, hogy szí­nes fényképeken mutatja be a fogyasztási szövetkezet a Határcsárdát és zenekarát, valamint az asztalon táncoló cigányruhás énekesnőt. Rossz idő esetén az üvegfal mögül nézhetik 9 vendégek a viha­ros Balatont és az északi par­tot. / Még egy érdekesség: ha a külföldi vendégnek megtet­szik a csárdát díszítő tál, korsó stb., azonnal megvásá­rolhatja. r L G. Én viszont a magam kárán tanultam. Nem vagyok hiva­tott eldönteni, hogy ez böl­csességbeli fogyatékosságom­nak, avagy rendkívül nagyfo­kú naivitásomnak, tapaszta­latlanságomnak az oka. ítél­jen efölött az, akit ez érde­kel — én mindenesetre a más kárán tanuló bölcseknek el­mondom, hogy mi mindenre jó ügyelni, ha netán egy va­sárnapot a Balaton partján kívánnak eltölteni. Korai indulás esetén taná­csos bőségesen megreggelizni otthon. Ha erre mégsem len­ne idő, akkor semmi szín alatt sem szabad elmulasztani mi­nimum két Andaxin lenyelé­sét. Mert mi a helyzet? A gombánál (konkrét helyet mondok: Balatonfenyves) iszo­nyú sor áll körbe-körbe, étel­nél, italnál, kávénál egyaránt. Reggeli és Andaxin nélkül csak az induljon, akinek az a mániája, hogy hétvégi pihe’- nőnapját a Balaton nat-tján sorbanállással tölti. Mert a Vígadóban nyolc órakor, fél kilenckor még csak seoreget- nek, a strandon a galamboki tsz pecsenyesütője meg a lán- gossütő »előkészül«. E két utóbbi létesítmény idővel az­tán csak megnyílik, enyhébb lefolyású sorállás után itt le­hai SOMOGYI MfBPLAP Csütörtök, 1971, augusztus ÍZ. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom