Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-11 / 187. szám
Utazó művészeti csoportok Idegen szemek kereszttüzében Barlangszanatórium 1952-ben fedezték fel az öt és fél kilométer hosszú Béke barlangot Jósvafőn. Százszázalékos relatív nedvességtartalmú levegő gyógyítja az asztmás és idült hörghurutos betegeket. 11 éve gyógyászati célra használják a barlangot. Odüsszeusz — Theodorakísz A hogy az élet alapeleme a munka, úgy a művészeké, a művészeti csoportoké a szereplés. Különösen időálló a sikerélmény, ha nemcsak a megszokott közönség és bírálók előtt, hanem új, idegen szemek kereszttüzében is kiállja a próbát egy- egy produkció. S talán azért is ez a legnagyobb lendítő erő a további munkához, mert utazni nem lehet mindennap. Költségesebb, időigényesebb és jóval fáradságosabb is az otthoni fellépéseknél. Csoportok, koncepciók és szintek változtak, az utazás varázsa azonban semmit sem kopott. Mikor volt az már például Somogybán, amikor Paulin Ede néprajzos író »észrevette« gyűjtőút ja során a népművészeti tárgyak között az énekhanvot, a táncos lábat, a féktelen játszókedvet. Az 1900-as évek elejét írták: hódított a brokát, a selyem, a bársony, megcsillant a gyöngy, majd a flitter, az ékszeresdobozba bekerült a brosstű, a nyaklánc, pompáztak a népviseletek. A magyar műkedvelő művészeti mozgalom lapjai pedig csak egyre teltek. Budapesten az István- napi körmeneten, a városi színház műsoraiban a népművészet ápolói is fölléptek. Tapsoltak ott például a so- mogyudvarhelyieknek; a ka- rádiak megjárták Cannes-t is. Még mindig történelem: a háború után Muharay Elemér néprajzos rendező indította meg a népi együttes mozgalmat. A vezérelv akkor valamelyest módosult. Keresztmetszetet adtak a népszokásokból, a falu apraja-nagyja nagy létszámú együttest alkotott, ' úgy zenéltek, énekeltek, táncoltak, szöveget mondtak. De az elismerés, a kitüntetés nem változott: bemutatkozni másoknál is. így járt Csepelen 1952-ben az első nagy fesztiEgyszer mindenki kifakad: ha én igazgató lennék! ... Persze fordított előjellel is gyakori: a világ minden pénzéért se vállalnám!... A vezetők munkája, élete, életmódja és jelleme mindig is a közérdeklődés előterében állt, az új gazdasági mechanizmus életbe lépése óta azonban ugrásszerűen fokozódott ez az érdeklődés. Megnőtt a vezetők jogköre, felelőssége, s megnőtt az anyagi elismerés mértéke is. A kérdésre: könnyű-e a vezetőknek? — rendkívül nehéz a válasz. Az azonban már elöljáróban is megállapítható, hogy a vezetői tevékenység megítélésének és honorálásának is csak egy dolog képezheti az alapját: a végzett munka, illetve annak eredményessége. A vezető: szakember, pop kus, pszichológus, menedzser egy személyben. Tíz igazgatót kérdeztem meg: mire lenne az adott körülmények között a legnagyobb szüksége? — s heten azt válaszolták: több időre. Az időhiány, az agyonhajszol tság, s ezek függvényér ben a gyakorta tapasztalható felületesség ma gazdaságunk egyik legnagyoDb problémája. A megnövekedett követelmények, új feladatok — mint amilyen az öt évre szóló tervek, illetve kollektív szerződések elkészítése volt — sok mindent indokolnak, de az is egyre nyilvánvalóbb, hogy ma még a legtöbb helyen nem értékelik eléggé a vezetők idejét. Tucatnyi meghívó hever mindennap az igazgatói asztalokon, s e meghívók egy része egészen kis kaliberű rendezvényre szól. S mégis: menni kell. Menni kell, mert nálunk ilyenek a hagyományok, szokások. Az igazgató ilyenkor alig több reprezentatív válón a nagyberki népi együt- I tes. Mint a gomba, úgy nőt, tek az együttesek Kutason, ' Buzsákon, Somogyszentpálon, Lakócsán a délszlávokból, Szulokon pedig a németajkú- akból. A megyeszékhelyen a 110 tagú Somogy megyei népi együttes bontott zászlót. A többiekkel együtt szakmai bemutatókra, országos körutak- ra indultak, és kitüntetésekkel tértek haza. 1956-ban vízváriak csoportja lett az ország legjobb népi együttese. A külföldi turnék ekkortájt nem voltak olyan gyakoriak. A hatvanas évek változást hoztak a koncepcióban. A népes együttesekből önálló, kisebb csoportok, kórusok, zenekarok, táncosok váltak ki. Az eredeti folklórról a folklórfeldolgozásokra tértek át, bemutattak több szólamú műveket, S vajon az utazás, a többet látni, többet nyújtani alapgondolat eltűnt? Szó sincs róla. A kutasi népi együttes Budapesten lépett közönség elé, Csehszlovákiába pedig kétszer is elutazott. S ezután szinte lavinaszerűen megindult a külföldi turnék sorozata. , A Somogy Tánc- együttes az NSZK-ban, Jugoszláviában, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Törökor- •szágban járt. A BM Tánc- együttest a Szovjetunióban, Csehszlovákiában és Jugoszláviában ismerhették meg. A siófoki Balaton együttes Csehszlovákia, Dánia, Románia tájain állt meg, a buzsá- kiak többször megfordultak egyebek között Ausztriában, a csurgóiak jugoszláv, a mesz- tegnyőiek csehszlovák meghívást kaptak, a Dráva együttes ugyancsak déli szomszédainkat látogatta meg. A Vi- kár Béla és a megyei pedagógus-kórus egyebek között lengyel, bolgár, valamint angliai fellépéssel büszkélkedhet. A kaposvári bábosok és út■ személynél, aki egyik protokolláris ügy után a másikat bonyolítja le. Ha egy vállalathoz vendég érkezik, feltétlenül bekívánkozik — s b^. is viszik — az igazgatóhoz, legyen bármilyen célzatú is jövetele. Mindenki az eredményességről beszél, a gazdaságosságról, e téren még nincs semmiféle mérce. Mi volt ennek vagy annak a rendezvénynek, összejövetelnek, látogatásnak az eredménye? Mit profitált ebből a gyár, a vállalat? Semmit? Akkor nem lett volna szabad részt vennie rajta, ’ időt áldozni rá. A vezetés színvonala mindent eldönthet. A most elkészült negyedik ötéves tervek például jórészt a vezetők produktumai. Bátorság, fantázia, informáltság kellett elkészítésükhöz. A tét óriási. A jövőbe kellett látni, nagy pontossággal meghatározni, miből mennyi kell öt év után, s mit mennyiért lehet, illetve szabad majd előállítani? Ahol a vezetés hivatása magaslatán állt, és megfelelő időt is szentelhetett e munka elvégzésére, ott valószínű, hogy zavartalan és egyenletes lesz a fejlődés. Ahol nem ... Nos, hát ott mindenki saját kárán tapasztalja majd, milyen nagy a vezetők szerepe és felelőssége namainkban. Gazdálkodásunk soha nem látott változások időszakát éli. Ma még -számos vonatkozásban egymás mellett van a régi és az új, az ómechanizmus megszokásai nap mint nap összeütköznek a reform új szellemű megoldásaival, s ebben a bonyolult helyzetben szinte minden attól függ, hogy foglal állást az illetékes vezető. A nyílt és egyértelmű állásfoglalás pedig sohasem könnyű. B. S. törőíúvósok ugyancsak hírnevet szereztek külföldön. Nem is győznénk valameny- nyi sikeres vállalkozást felsorolni. Termékenyítő hatását azonban röviden összefoglalhatjuk: rutint szereznek a szereplésben, gazdag tapasztalatokat gyűjtenek, baráti népeket és külföldi folklórt ismernek meg. Természetes ma is, hogy a csoportok a vendéglátó ország népi kultúrájából is megtanulnak egy-egy csokorravalót. A kapcsolatteremtésnek számos vonzata van még egyéb területeken is. Az utolsó két év, különösen pedig a Röpülj páva verseny ismét fölfrissitette a műked-» velő mozgalom egyik ágazatát. Magasabb szinten ugyan, de újból összeállnak a nagyobb éneklő csoportok, bővülnek a népi együttesek. (A nagyobb múltú művészeti csoportokat nemigen érinti ez a forrongás. Ezekben a napokban köszönti a román tengerpart a Fonómunkás Kis- színpadot, hétfőn indult csehszlovákiai és NDK-beli körútra a FÉK tánccsoportja.) Ez évben kaptak kedvet a tánchoz, az énekhez a gölleiek, az attalaiak, a népi játszáshoz a torvajiak. A csökölyiek, a ga- másiak, a kisbárapátiak és a gigeiek pedig a néphagyományok dramaturgiai feldolgozásával kívánnak az élre kerülni. Az új ág képviselőinek a szereplési lehetősége a hivatalos megyei bemutatókon kívül még nem sok. Ötletesen, egyelőre csere »műsorkereskedelmet« folytatnak. Kölcsönösen vendégül látják egymást. Központilag kell majd őket bekapcsolni a Somogy megyei műkedvelő művészeti mozgalom véráramába. A bizakodásra pedig az eddigi tapasztalatok jogosítanak föl mindenkit. A műkedvelők pártfogo- lásárá ugyanis intézmények, szervezetek vállalkoznak. A megyei tanács (általában a tanácsok), a MÉSZÖV, a KISZÖV, a ktsz-ek, a SZOT, az SZMT, a BM helyi szervei és a KISZ egyre sokoldalúbban támogatják a csoportokat. A tsz-ek közül is bekapcsolódnak e nemes »adakozásba«. Ott pedig, ahol a csoportokban egy-egy tsz-elnök vagy tanácselnök is aktív közreműködő, rangos helyet kap a falu életében a műkedvelők sajátos közössége. A növekvő, bár még nem nagyszámú példa bizonyára szélesebb körben követőkre talál Somogybán. Feküdtem a díványon, és cigarettáztam. Fentről ütemes kopogás hallatszott. Nem értem, miért nem lehet azt felfogni, hogy az ő padlójuk. az én mennyezetem másik oldala? Kopognak a padlójukon, s ugyanakkor döngetik a mennyezetemet. Idegesítő! Nekem is kopognom kell, különben még azt találják gondolni, hogy megijedtem tőlük! Fogtam a partvist, és megzörgettem fölöttem a falat. A 'válasz néhány fonnál erősebben visszhangzott. Fent dühösen népi táncba kezdtek. Én sem maradtam adós. A mennyezeten nem tudtam táncolni, viszont cserébe felütöttem a Filozófiai kislexikont, felmásztam a szekrény tetejére, és elszavaltam a jelenségek egyetemes kapcsolatáról szóló cikkelyt. Fentről — szomszédaim működésének eredményeképpen — hosszas csörgésbe kezdett egy vekker. A tenger moraja, az epida- uroszi kabócák — tücskök — ciripelése szól a hangszalagról. Papp Árpáddal görög- országi élményeiről beszélgetünk. Tív éve barangol a kaposvári műfordító, költő az új görög irodalomban. Éppen hazaérkezésére jelent meg a könyvesboltokban a bukaresti Krite- rion kiadásában a Zorbász, a görög — Kazantzakisz méltán nagy sikert aratott regénye Papp Árpád fordításában. — Régóta készülődött az első közvetlen találkozásra. Milyen érzéssel érkezett meg? — Devecseri Gábor huszonöt év után lépett Homérosz földjére ... Lefordította már szinte a teljes ógörög irodalmat ennyi év alatt. Talán először azt kellene elmondanom, hogyan indultam el? A múlt század és a ma érdekelt. Ennek a kornak az irodalma, az élő alkotók, az irodalmi élet. Ismertem már Görögországot, ezt a földet. Éltek bennem azok a helyek, ahol a regények történetei játszódnak. Számtalanszor leírtam már eddig is a görög embert, az Nem maradt más hátra, mint bekapcsolni »Neva« márkájú villanyborotvámat, s a partvis segítségével a plafon közelébe tolni. Fölöttem a válaszrendszabály foganatosítása céljából hosszas futkosás kezdődött. Végül felhangzott a csúfolódó »Csend honol a rogozsi városkapu fölött...« E lemez után én is áttértem a lírára. Tudomásukra hoztam , hogy »Alusznak a sötét dombok ...«, s remegnek a falak. A rövid lírai intermezzo után szomszédaim fémedény- gurigázó attrakciója következett. Fegyvertársra leltem teljes erejéből dolgozó csillárra akasztott porszívómban ...! Fölöttem rákezdtek a volgai hajóvontatók dalára. Két szólamban!... Én meg teljes hangerőre kapcsoltam a rádiót. Megőrizni az út porát olajfát. Ügy is mondhatom, volt már »előképem«. — A kitáruló valóság megegyezett-e vele? — Görögország sokféle. Egyes tájai kopárak, vigasztalanok, ennek a líráját Szefe- risz teremtette meg. »Nincsenek forrásaink, nincsenek kút- jaink« — írja. Teljesen más az égei-tengeri partvidék, szigetvilág. Fenyők, olajfák, kék tenger. Elitisz költészetében találkozunk ezzel a vidékkel. — Turistaútja során merre járt? — Athén és környéke volt az egyik útirány, aztán Kréta, végül az antik görög világ: Mükéné, Olümpia, Argosz, Epida- urosz. Athén a mai görög irodalmi életet jelentette nekem. Kréta Kazantzakisznak a szülőföldje — aki nemcsak görögnek, hanem egyenesen krétainak vallotta magát —, ez a Zorbász színhelye. A Pelopon- nészosz a klasszikus nyomokra vezetett vissza. — Kikkel találkozott? — Először azokról az egyszerű görög emberekről kell Fent ugatni kezdett egy kutya. Nekem nincs kutyám, tehát magamnak kellett ugatnom. Nagyobb expresszivitással csinálhattam, mint a szomszédok kutyája, mert őt hamarosan kizárták az előadásból mint olyan szereplőt, aki a rábízott feladattal nem tud megbirkózni. Egy kis csönd következett. Álltam a szekrényen, fülemet a mennyezethez szorítva. Hirtelen dobhártyarepesztő berregés — és én áldozatként buktam alá a szekrényről. Üzembe lépett ott a motorbicikli. Rohangálni kezdtem a szobában. Már semmi megfelelő nem akadt a kezem ügyébe! Ekkor magnetofonommal leszaladtam a legközelebbi építkezésre. Szalagra vettem a cölöpverést kísérő zörejeket ... Szoszédaim erre nem számítottak. Motorjuk berregése lantszóra szelídült a modern 'par lehengerlő nagyzenekara mellett. Hamarosan kapituláltak, ablakom előtt meglengették a fehér törülközőt. (Fordította: Saiga Attila) megemlékeznem, akik a mai életről vallottak nekem. Krétán a hegyekben találkoztam velük. Kemény, büszke emberek; sok vért áldoztak a szabadságért. Kazantzakisz a Mi- halisz kapitányban írja róluk: a szabadságot és a halált nagyon komolyan veszik. Itt kell beszámolnom arról is, hogy bennünket, magyarokat ők nem ismernek vagy félreismernek. Azt kérdezik, hogy milyen nyelven beszélünk?... Sok tennivalónk van, hogy megtudják, magyarok vagyunk, anyanyelvűnk: magyar. Ismeretlen ismerősökkel, regényeikből ismert írókkal is találkoztam. Athénban vendéi gül látott otthonában Dimit- risz Kránisz író, újságíró. Ez a találkozás a mai újgörög irodalmi életben való eligazodásomat segítette elő. Fölhívta a figyelmemet néhány íróra, műre. Találkoztam Dimit- risz Pszatasszal, ővele a színházi életről beszélgettem. Beszámolt arról, hogy most játszották Örkény Tóthék című színművét, nagy sikerrel. Megkérdezte mf látunk-e újgörög drámát? Ez az Ismerkedés esetleg azt eredményezheti később, hogy hozzálátok néhány új görög dráma lefordításához. Athénban két szerkesztőségben is jártam, írtak a látogatásomról a lapok. Krétán fölkerestem Theodorakísz édesanyját a nyaralójukban. A fiáért aggódó édesanyát láttam, Theodorakísz gyermekkori fényképeit, festményeit. — A köpönyegről, leverik az út porát. Az a »por«, melyet ön gyűjtött össze, nyilván nagyon értékes. Készül-e arra, hogy földolgozza útiélményeit? — Mint látja, néhány új könyvvel tértem haza — nem számítva a látottakat, hallottakat —, ezeket szeretném megismerni : Űtiélményeim most érnek, bizonyára nem vesznek kárba. El kell még utazni; hogy ezután már csak az emberekkel beszélgessek, találkozzam azokkal, akikkel most nem sikerült, Fivosz Del- fisszel, aki az én verseimet fordította görögre, Terzakisz- szal, akinek a regényén jelenleg dolgozom, Mirivilisszel és újra és újra az egyszerű emberekkel. H. B, IDŐHIÁNY B. Zs. E. Poljanszkij: Kapituláció SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1971. augusztus 11.
