Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1971-08-07 / 184. szám

A motoros halála I Észlelősámlin Most vittem le a kéz- j Iratot a nyomdába. A rendőr- főhadnagy felhívott, javítsam ki a délutáni motorszerencsét­lenségről szóló hír utolsó mon­datait. Pár perccel ezelőtt meghalt a motoros. Még előttem vannak az ar­cok. A járókelők némán né­zik a fekvő férfit, és felsóhaj­tanak, mikor felnyitja a sze­mét. Látom a gépkocsivezető­ket, akik leveszik a gázt, s egyetlen pillantással szeretné­nek megtudni mindent a bal­estről. Emlékszem az asszony­ra, aki táskájából kendőt ránt elő és legyezi a viaszsárga, iz­zadságtól fénylő arcot. Egy perc és vijjog a mentő. Amikorra megkérdezhetném az az orvost, már bekanyarodnak a kórház utcájába. A Volga vezetője ide-oda szaladgál: kérem, nézzék a féknyomot. Kedvem lenne szólni, ember, hagyja abba, a színhely önmagáért beszél: magának itt előnye van, a motoros kanyarodott rosszul. Hallgatok, a főhadnagy már kihúzta a mérőszalagot, egy óra múlva én is biztosat tu­dok. A nap felszívja a kiömlött benzint, a szakadatlan autó­vándorlás leradírozza a nyo­mokat. Húsz perc múlva már semmit sem látni. Autók jön nek, motorok kanyarodnak, idegesek, gyorsan hajtanak, mennének már a garázsba, vagy ki tudja hová, de el az utcáról, a többiek elől. A kórházban egy bőrasztalra fektetik az öreget. Eszméleté­nél van, hallgatja a rendőr­tisztet. Pár halk szót váltanak, a bácsi mintha egy kicsit megnyugodna. Kérdem az orvost, mit ír­hatok. Medencecsonttörések, három is, mind a jobb oldalon. Szóval súlyos. Az orvos bó­lint, de másfelé néz. A bácsi fejénél állok, a nya­kát elfordítja, rám néz. Azt mondja a Volgás, hogy rává­gódott a hűtőre, meg is halha­tott volna. Megpróbálok mosolyogni, bólintok a bácsinak, és kezem­mel a kilincset keresem. A lapnál megnyugtatom munkatársaimat — szerkesztő­ségünk előtt történt a szeren­csétlenség, majdnem mind­egyikük leszaladt —, hogy nincs nagy baj. Azaz, hogy él. Amikor leadom a hírt, eszembe ötlik, írni kellene va­lamit. Aminek foganatja van: vigyázzanak, de tényleg vi­gyázzanak, az ördög vigye el a gázpedált, meg a türelmetlen utasokat, ne törődjenek, csak az életükkel meg a másik éle­tével, egyetlen másodpercért miért kell egy életen keresztül fizetni. Jó lenne hinni, hogy legalább egyvalaki nem felejti el azt a pár sort, csak egyvala­kinek segíthetnék, de ki tud­ja azt lemérni. Ki tudja, hogy nem csapják-e össze az újsá­got, ha ilyeneket olvasnak, mert nem is akarnak gondolni a bajra, vagy azt hiszik, az csak másokkal eshet meg. De nem is kell a szó. Miért nem lát­hatják mindnyájan a forró aszfalton nyöszörgő embert, vagy a hozzátartozókat, vala­kit, aki átélte Most, pár perccel ezelőtt megszólalt a telefon. Kollégám mondja, ki keres. Tréfálkozva köszöntőm, jó kedélyű, lelkiis­meretes ember, a kórházból hazafelé a rendőrkocsiban em­lítette. kiszól a családnak, ne essenek kétségbe. Néhány szót mond, ügyelet­ben van. bármelyik pillanat­ban hívhatják. Javítsam az utolsó mondatot, meghalt. Li­terszám kapta a vért, de nem tehettek semmit. Jó éjszakát! Mintha bármit is segítene, a gép elé ülök. Holnap is neki- állhatnék, lapzárta van, úgyis csak szombaton olvashatják. De amíg írok, könnyebb. Túl gyorsan történt, sorakoztatom a szavakat, hogy én is tisztáb­ban lássak. Hétvége van, ma újra tele lesznek az utak, hétfőn ismét megkapom a jelentéseket, és a keddi lapban újból ott lesz a tudósítás: fekete hétvé­ge a somogyi utakon. Pintér Dezső Új óvoda Homokssentgyörgyön ílbireo amatőrcsillagá Ötvenszexnélyes óvodát építtetett elsejétől vehetik birtokukba. mm . '•'<* •: homokszentgyörgyi tan ács. Az apróságok szeptember A kis távcsövek „becsülete“ — Reméljük, a tisztele­tünkre lesz szép napfolt — vezet be az amatőrcsillagá­szatba Szentmártoni Béla ka­posvári, Hunyadi János utcai lakásának i dvarában. Beál­lítja a távcsövet a napko­rong felé, s hellyel kínál az észlelősámlin. — A kép jobb alsó sarkában van egy kis napfolt — magyarázza. Elő­ször semmit sem látok, aztán feltűnik egy kis niszok, biz­tosan az a napfolt... Bepa­kolunk a szobába, magamban pedig levonom az első tanul­ságot: csillagásszal lehetőleg este kell riportot készíteni. Kezemben tartom a TIT So­mogy megyei szervezete Albi- reo amatőrcsillagász-klubjá- nak első megfigyelési tájé­koztató füzetét. Szerkesztője a házigazda. — Mikor alakult meg Ka­posváron az Albireo? — Hivatalosan június else­jén, különben már régóta is­merik. egymást a tagjai. — Nagyon érdekel, mit je­lent az Albireo? — Egy kettős csillag arab neve, a középkor elején ke­resztelték el, a jelentését nem ismerjük. Az Albireo ilyen­kor, nyáron a fejünk felett látható éjjel. Egészen kis táv­csővel is megfigyelhető. Nincs olyan amatőrcsillagász, aki ne nézte volna meg legalább egyszer. Nagyon látványos, színes kettős csillag. Az egyik narancssárga, a másik halvá­nyabb, kékeszöld színű. — Kik a klub tagjai? — Azok a kaposvári ama­tőrök, akik maguk készítik az eszközeiket, a távcsöveket, és megfigyeléseket végeznek. Je­lenleg heten vagyunk. De lesznek levelező tagjaink is, akik írásban számolnak be megfigyeléseikről. Eddig Bu­dapestről, Budaörsről és Du­naújvárosból jelentkeztek. — Mi a megfigyelés célja? — Hobby. Lehet tudomá­nyos haszna is, de mi in­kább munkánknak az isme­retterjesztésben betöltött sze­repét hangsúlyozzuk. Kiad­ványunk pedig hézagpótló fü­zet Magyarországon. Nem volt eddig olyan könyv vagy más kiadvány, mely tanácsot adott volna kezdő csillagá­szoknak, hogy mit figyelje­nek meg, és az egyes megfi- gvelési pontokhoz milyen távcsövet készítsenek. — Ezt a füzetet szerkeszti ön. Látom, már egy újabbra való anyag is összejött. Mióta foglalkozik a csillagászattal? — Több mint r húsz eszten­deje. Az el­ső távcsöve­met 1955-ben készítettem, öt áll most itt a szobámban, közülük három sápit munka­darab. — Hogyan készül egy amatőrcsilla- gász távcső? — Kerek alakú üveg kell hozzá, azt csiszoló­porral meg­dolgozom, majd políro­zom, ez gyűj­ti össze a fényt a lencse he­lyett. Ezred- milliméter pontosságú csiszo­lás szükséges ahhoz, hogy ne torzítson a készülék. Az áll­ványhoz a vasat a MÉH-nél lehet beszerezni. — Nem fölösleges fárado­zás ez, amit önök a hatalmas csillagvizsgálók árnyékában végeznek? — Nem. A csillagászati in­tézetek más programmal dol­goznak, mint az amatőrök. A kis távcsövek »becsületére« mondok egy példát: a Vízön­tőt az angol Herschel egy 122 cm-es átmérőjű távcsővel nem vette észre. Egy 5 cm átmérőjű távcsővel fedezték föl. Művészet egy ilyen kis táv­csővel ezeket a csillagokat észlelni! A szoba falain Hold-felvé­telek, könyvekből kifotózott részletek a legtöbbet emlege­tett és mór az ember által megjárt égitestről. A vaskos szakkönyvek mellett a polco­kon külföldi folyóiratok. Be­lelapozok az egyikbe. A The Astronomer júliusi számában Szentmártoni Béla Jupiter- megfigyelései találhatók. A Webb Societynak, egy angol csillagászati egyesületnek az egyetlen európai tagja a hat­vanas csoportból. Jól beszél angolul, lefordítja, mit írt a mélyfoltok megfigyeléséről. Á titokzatos csillagokat megfigyelő amatőrcsillagászok nem tudós emberek, azt mondják hobbyból dolgoznak — egy kicsit maguk is titok­zatosak, mint az égbolt. Horányi Barna Tábor a tajgán ŐSZ FERENC jjM lyofttoz a váFO$ /. Amit az alábbiakban elme­sélek, nem történt meg. Le­het, hogy előfordult már ha­sonló, hiszen sok minden meg­esett mifelénk. Egy azonban biztos: a szereplő személyeket kitaláltam, betelepítettem őket e történet cselekményébe, s egy ideig hagyom, hogy önt- törvényeik szerint mozogja­nak, bonyodalmakat okozza­nak. Ha megtették kötelessé­güket, megszüntetem őket, földi megfelelőjük keresgélése tehát céltalan és hiábavaló igyekezet lenne. A színhely N. kisváros, a nekeresdi járás székhelye. Amolyan mezőváros, amely azonban rendkívül büszke egyetemére, kórházára, hiva­talaira és egyetlen gyárára. Dagasztja a helyi lokálpatrió­ták kebelét a dicső történel­mi múlt is. Petőfi Sándor ugyanis egy teljes éjszakát töl­tött a városban, és a gimná­zium igazgatója az iskola év­könyvében publikált tanulmá­nyában kifejtette: ama két sor. hogy »egy gondolat bánt engemet, ágyban, párnák közt halni meg« — a városka fo­gadójában született, mely ma is ugyanolyan állapotban van, mint annakidején. Ne legyünk ünneprontók, és tisztelegjünk áhítattal e dicső történelmi emléknek! A cini­kusok persze, gyakran mond­ják, hogy Petőfi becsavarogta az egész országot, így alig van hely, amely ne büszkél­kedhetne azzal, hogy jeles köl­tőnk falai között tartózkodott. Történetünk kezdetének ide­jén a kisváros élte a megszo­kott, egyhangú életét. Legna­gyobb eseménye az volt, hogy hetekkel ezelőtt az adóhivatal egyik fiatal előadója megszök­tette a helybeli református lelkész hitvesét, ami szintén bizonyítja, hogy a városkában az egyházi és állami szervek békésen éltek együtt. A kis papné különben híres szépség volt. Mondták is: a lelkész azért vette el, hogy vasárna­ponként tele legyen a temp­lom. Azóta semmi jelentős nem történt, ha csak azt nem em­lítjük, hogy a földművesszö­vetkezeti bolt vezetője lebu­kott. De ezt már megszokták a városkában. És akkor történt, hogy híre ment egy szatír garázdálkodá­sának. A mendemondák szerint a városi nagyerdőben, amely a gyár és a város között te­rült el, egy szatír a hazafelé igyekvő munkásnőket és a kollégiumba tartó egyetemista lányokat megtámadta. A meg nem erősített hírek szerint az áldozatok száma máris meg­haladja a tízet. A közvélemény felbolydult. Mindenfelé a szatír volt a té­ma. Erről folyt a szó a hiva­talokban, a főtéri Levendula eszpresszóban és a piacon is. Zöldi úr, az Ofotért-bolt ve­zetője és a megyei lap helyi tudósítója egy személyben, félóránként tartott sajtótájé­koztatót a Levendulában. Időnként általános fejtegeté­sekbe is bocsátkozott: — Nem csoda ez, kérem ... Ebben a világban! Az ember már egy mosóporreklámot sem mer megmutatni a gyereké­nek. Most is megérkeztek hozzánk a legújabb szemüveg­reklámok. Mindegyiken egy nő, akin több a szemüveg, mint a ruha — méltatlanko­Felsőtárkány, Jampol, Bala- tonföldvár után az idén a szi­bériai Novokuznyeckben volt a Barátság-tábor; amelyet már negyedik éve rendez közösen a KISZ és a Komszomol. Ma­gyarországról nyolcvan kül­dött vett részt az utazáson, köztük Nagy Lajos, a Somogy- Zala megyei Tégla- és Cserép­ipari Vállalat mérnök-közgaz­dásza. Élményeiről, tapasztalatairól kérdezem: — A legnagyobb élmény ter­mészetesen maga Szibéria — mondja. — Általában, ha ezt a szót hallják az emberek, kép­zeletükben a tajga idéződik fel, a nagy orosz puszta, az erdők. Hát persze, mindez megvan, t de a mai Szibéria képét már dott, és szemeit elgondolkozva! elsősorban a nagy ipari létesít- függesztette a presszó egyik» menyek határozzák meg. Én plakátjára, melyen egy bi"ki-j másodszor jártam ott, s rend- nis hölgy buzdította korunk»kívül meglepett az a fejlődés, polgárait a totózásra. , !smely pár év alatt történt. 7”, j; . . , . | Novokuznyeck több mint fél­é a2xm-\ millió lakosú ipari város. Ipa- kívul, hogy időnként írni szo-| á k , , a kuznvecki me­kott a megyei lapba, ‘az isi dence szene Erre épiflt két ha_ Ü™elí? ~ kul0"fJSen “ üJen! talmas gyáróriás, a kuznyecki ugye ben , felesége,! és a nyugat-szibériai fémkom­z tett Kovács Marika, Ko-j blnát A két gyár a múlt, a je_ vács László rendorhadnagy-? len és a jövő szimbóiuma. A nak a nővére volt. Azt ugyan-1 kuznyecki fémkombinát a is a kisváros közvéleménye. Szovjetunió első gyárainak nem hitte volna, hogy ^Kovács X egyike volt. Szinte az egész hadnagy még a nővérével! ország építette. Berendezése szemben is mélységesen hall-1 pedig a huszas évek legmoder- gat a hivatali ügyekről. ! nebb gépeiből állt. Ez a beren­A kisvárosi közvélemény! dezés azonban ma már korsze- ugyanis mindent képes ma-t rűsítésre szorul A másik gyár, ____ ; a nyugat-szibériai fémkombi­g c. . ’ 3 SV t viszont szinte teljesen au­nehezen hiszi el. ! tomatizált, és már az építés­— A sógorom irányítja a| nél gondoltak a fejlesztésére, nyomozást — mondja Zöldit Ahogy a gyár vezetői elmond- Lillácskának, a kávégép felet-! ták, ha húsz év múlva bővítik tébb csinos, pillanatnyilag vö-í 3 gyárat, akkor sem kell vál­röses szőke tündédnek ! to^tatni/ ™eglé7ő bereridezé­, $ seken. A technika fejlettseget Es mi van? kerdeztet bizonyítja, hogy húszezer em- Lillácska. | ber dolgozik a gyárban, ebből — Egyelőre nem beszélhe-! hatezer mérnök. tek. Hírzárlat van — mondta» — A mérnöknek természete- ki a bűvös jelszót Zöldi úr. ! sen a gyár, a műszaki beren­— Hallotta? A szatír hír-! dezés az érdekesség. Milyen zárlatot kapott! — közölte a* programot biztosított ezenkí- piacon Czrauer Stefi kiskeres-f vül a tábor? kedő a szomszédos stand igaz-| — Maga a tábor Novokuz- gatójával, Kovács Maris tej-f nyecktől körülbelül hat kilo- feleskofával. I méterre, egy bányászüdülőben tvolt Csodálatos környezetben. (Folytatjuk.) Minden kényelmet, sportolási lehetőséget biztosított, bár rö­vid volt az idő, hogy ezt igény­be is vegyük. Innét mentünk városnézésre, gyárlátogatásra. Találkoztunk Komszomol-veze- tőkkel, meglátogattunk egy pionír-üdülőt, ahol három he­tet töltenek a gyerekek. Na­gyon tetszett, milyen jól meg­szervezik a gyerekek időtölté­sét. Szakköröket indítanak számukra, ahol ki-ki kedvére barkácsolhat, fotózhat, hódol­hat egyéb hobbyjának. Mi­előtt Szibériába utaztunk vol­na, három napot Moszkvában töltöttünk. Természetesen min­dent megnéztünk, ami belefért a három napba. Számomra ' a legérdekesebb a műszaki kiált lítás volt, ahol szinte minden technikai újdonságot láthat­tam. Az űrhajózási kiállításon valamennyi űrhajó makettjét, vagy magát az űrhajót is meg­nézhettük. — Mi volt jellegzetesen szi­bériai ? — Az időjárás. Az tajgai volt. Nehéz volt megszokni, hogy egvik pillanatról a másik­ra beborul az ég, és hatalmas eső zúdul ránk. Fél óra múlva ismét ragyogó idő lett, de akár esett, akár nem, állandóan pá­rás meleg volt. Aztán nem tu­dom, hogy jellegzetesen szibé­riai volt-e, de nagyon jólesett a szibériai emberek közvetlen­sége, kedvessége. A hivatalos Komszomol-küldöttség példá­ul fúvószenekarral várt ben­nünket a repülőtéren, és ha egy-egy városba mentünk, úgy fogadtak bennünket, mintha kormányküldöttség lennénk. De a hivatalos fogadtatáson túl is állandóan éreztük az egyszerű emberek érdeklődé­sét és rokonszenvét. És még valami, amit a gyárlátogatá­sok során tapasztaltam és na­gyon tetszett. A fiatal szakem­berek nagy része rögtön az egyetem elvégzése után olyan munkakörbe kerül, ahol az egyetemen szerzett tudását hasznosíthatja. Az előbb emlí­tett nyugat-szibériai fémkom­binát hatezer mérnöke közül például 4500 fiataL Simon Márta SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 197L sagnazttu X

Next

/
Oldalképek
Tartalom