Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1971-08-04 / 181. szám

Kint a „I“ a szakszervezeti bizottságok ajtaján Sok szakszervezeti tisztség­viselőt hiába kerestem az év elején. A válasz minden eset­ben az volt: »Kérem, X. elv­társ tanfolyamon van.« S va­lóban, a most először meg­választott titkárok, nő- és if­júsági felelősök, a másodszor vagy még többször újjáválasz­tott szb-tagok Pécsen, Kapos­váron vagy éppen az üzemben készültek fel, hogy feladatuk pontos ismeretében tevékeny­kedhessenek. Azt hiszem, hogy jól érzékelteti az alap- és kö­zépfokú oktatás fejlődését, hogy 3712 tisztségviselőt ké­peztek a szakszervezeti válasz­tások előtt és után. Most és a jövőben is az ha­tározza meg, mennyit fejlődik a szakszervezeti mozgalom Somogybán, ha javul az alap- szervezetek munkája, kibonta­kozik a szakszervezeti demok­rácia, érvényesül a hatás- és a jogkör. Ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha a tisztség- viselők valóban alkalmasak feladatuk ellátására. S erre nem néhány száz, hanem több ezer embert kell megtanítani, hiszen mintegy tizenötezer vá­lasztott tisztségviselő és nem választott aktíva tevékenyke­dik rendszeresen a megye szakszervezeti mozgalmában. Közülük négyezren először ke­rültek be valamilyen tisztség­be, s még nem ismerik tel­jesen feladatukat, nincs ta­pasztalatuk és gyakorlatuk. Még a régebbi tisztségviselők­nek is gondot okoz, hogy ha először alakult szakszervezeti tanács, műhely- vagy osztály­bizottság az üzemben vagy a gazdaságban. Se kialakult munkamódszerük nincs, se kellő gyakorlatuk például a hatás- és jogkörök érvényesí­tésében. Ez indokolja, hogy a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak elnöksége kiemelten fog­lalkozik a tisztségviselők ok­tatásával, rendszeresen elem­zi az eredményeket, a haté­konyságot, és az előrehaladást gátló tényezőket. Megszívle­lendő, amit például a pécsi középfokú oktatási központ 1970—71. évi tanfolyamairól megállapítottak. Néhány üzem és szakmai megyei bizottság nem élt e lehetőséggel, s 20— 30, sőt 50—60 százalékkal ke­vesebb CD hallgatót küldött, mint lehetősége volt rá. A 158 tanfolyamra küldött tisztség- viselő közül 11 nem ment el az iskolába családi ok, be­tegség miatt. Különösen fur­csa, hogy negyvenhatan nem azon az oktatáson vettek részt, amelyen reszortjuk szerint kellett volna. Nagyon helyes az elnökség állásfogalása, hogy ez a gyakorlat nem en­gedhető meg, sokkal körülte­kintőbben válasszák ki az alapszervezetek azokat, akik továbbképzésre mennek. A szakmai megyebizottságok pe­dig kísérjék figyelemmel ta­nulásukat, majd pedig azt, hogyan hasznosítják új isme­reteiket a. szakszervezeti mun­kában. Elgondolkoztató, hogy a hallgatók szerint sok olyat nem tanultak meg a pécsi tanfolyamokon, amikre szb- titkárként, nő- és ifjúsági, közgazdasági, munkavédelmi, kultúrfelelősként, társadalom­biztosítási elnökként éppen a legnagyobb szükségük lett volna. Mivel sok az elvi anyag, nincs idő szakmai kér­désekre, a tisztségviselők nem kaptak elegendő vezetési és módszerbeli tanácsot. Volt olyan tanfolyam is, ahol pél­dául szóba se került a jog- és hatáskör gyakorlása. S eh­hez még hozzá lehet tenni azt, hogy a szakszervezet kettős feladata sem került reflektor- fénybe. JSz a; oktatási terv, melyet az SZMT elnöksége elfogadott az 1971—72-es tanévre, figyelem­be veszi ezeket a tapasztala­tokat A megyebizottságok, az alapszervezetek az eddiginél sokkal tervszerűbben választ­ják ki a hallgatókat és az oktatókat, hiszen több mmt kétszer annyi tisztségviselő alap- és középfokú oktatását határozták el. A hosszú távra való menetrendet az biztosít­ja, hogy a megyebizottságok, több szakszervezeti bizottság, három évre előre tervezi a beiskolázást a jövő évtől. Az irányítás hatékonysága végett öttagú oktatási bizottságot ala­kított az SZMT, s e hó köze­péig húsztagú előadói csopor­tot hoznak létre. Sokkal töb­ben vehetnek részt középfokú oktatásban — s erre nagy szükség van —, mert Kapos­váron bejárásos szakszervezeti tanfolyamokat indítanak. Nagyobb követelmények az alapszervezeti munkában, sok­kal nagyobb követelmények az oktatásban — így lehet leg­pontosabban jellemezni az Rekord a homokon Jó! vizsgáztak az új búzafajták a nagybajomi Lenin Tsz-ben A jogos elégedettség, a jó eredmény szerezte öröm indí­totta minden bizonnyal Vas­vári Jánost, a nagybajomi Lenin Termelőszövetkezet fő- agronómusát arra, hogy most, a legnagyobb nyáridőben tol­lat fogjon, és néhány sorban beszámoljon szerkesztőségünk­nek: milyen kiugróan szép sikereket értek el az idei ara­tásban. »Egy-két olyan eredményt értünk el — írja —, ami ér­zésem szerint figyelemre méltó, hiszen a somogyi ho­mokháton, ahová tartozik a mi gazdaságunk is, ilyen bú­zatermés még soha nem volt.« A kilenc arató-cséplőgép­nek, a kombájnosoknak nem volt hétköznap és vasárnap, heteken keresztül egyetlen cél volt csak: a jó gazda gondos­ságával betakarítani azt a ga­bonatermést, amelyért csak nem egy évig dolgoztak. Nem szavak ezek, hanem immár tettekkel bizonyított őszinte, emberi igyekezet. S bár ne­héz összehasonlítani, de talán minden korábbinál nagyobb izgalom, lelkesedés kísérte ezt a munkát, hiszen már az első táblák úgy fizették, hogy sejteni lehetett: rekord lesz az idén. És a remény, az igeftet be­teljesült. 1320 holdról csak­nem 274 vagon búzát takarí­tottak le, s ezzel rekordot ál­lítottak ezen a homokos vidé­ken: a holdanként! átlag 20,73 má2sa lett. A szállítók és u a tisztítók szinte emberfölötti munkát végeztek, hogy a na­ponta beérkező 23—30 vagon termést fogadni tudják, ne le­gyen fennakadás a munkában. Amilyen nagyszerű ered­mény született üzemi átlag­ban, épp ilyen nagyszerű ta­pasztalatot hozott néhány ha­zai és külföldi új búzafajta kipróbálása is. A Szegedi 423/3 és a Kompolti 2. fajta 32—32 mázsás holdankénti át­lagot adott, míg 28 mázsás átlaggal mutatkozott be a Kiszombori 1. A külföldi faj­ták közül a Moasson 36,5, a Bácska pedig 40,5(!) mázsás átlagterméssel hálálta meg a gondos munkát. ősszel kezdődő oktatást. A X. pártkongresszus, a SZOT XXII. kongresszusa, a megyei pártértekezlet, a megyei szak- szervezeti küldöttgyűlés, a szakmai szakszervezetek kong­resszusa a fő tananyag, is­mertetik és magyarázzák a határozatokat, s azt, hogyan erősíthetik a szakszervezet szocialista jellegét, milyen kötelezettsége van az alap­szervezetnek a társadalom és a dolgozók érdekeinek védel­mében. Nem sorolom fel az átfogó elvi témákat, egy fon­tos elképzelést azonban ki­emelnék: úgy oktatják a tit­károkat, a különféle felelősö­ket, hogy munkájukat önál­lóan végezzék a jövőben, s ta­nulják meg a testületi mun­kái is. Nagy feladat hárul az alap­szervezetekre az oktatásban. Már az 1970—71-es oktatási évben is tartottak egy-két na­pos eligazító megbeszéléseket a bizalmiaknak, a reszortfe­lelősöknek. Kiderült azonban, hogy a kisebb alapszervezetek nem foglalkoznak ezzel. Más­hol az okozott gondot, hogy a gazdasági vezetők nem szíve­sen engedték el az embereket az előadásokra. Az alapszer­vezetek készítik fel ezután is a bizalmiakat, az osztály- és műhelybizottságok tagjait, s ők gondoskodnak helyben a szakszervezeti tanácstagok alapozó és továbbképző okta­tásáról. Ez szükségessé teszi, hogy a nagyobb alapszerve- zetékben oktatási felelős han­golja össze a tanfolyamokat a titkár irányításával, kialakul­jon egy állandó előadói gár­da, amelyet aztán állandóan továbbképeznek. Nagy segítsé­get jelent, hogy huszonöt elő­adót egyhetes előkészítőre küldhetnek az alapszervezetek. Bizonyéra sokan tárcsáznak hiába szeptembertől, a vonal túlsó végén az ismert mon­dat hangzik el: X. elvtárs tan­folyamon van. Akkor jó ér­zéssel gondolhatunk arra, eigyre többen szerzik meg a tisztségükhöz szükséges is­mereteket, s lekerülhetnek a »T«-ék a szakszervezeti bi­zottságok ajtajáról. Lajos Géza Napfény és árnyék Amikor város lett Nagyatád, a Búzakalász szövetkezet éle­tét, történetét tablókon mu­tatták be egy kiállításon. Ezek a tablók most az iroda falát díszítik. A belépőnek akaratlanul is megakad a te­kintete rajtuk. A tablók, a grafikonok, a képek mindén kérdezés nélkül nyomban tá­jékoztatják az idegent. El­mondanak olyan tényeket, melyeket örömmel nyugtáz a belépő, és vallanak aggodal­mat keltő, nyugtalanító körül­ményekről. Mert a fejlődés útja nem tükörsima, a holnap építése nem gond- és idegességmen­tes. A napfény mellett ott az árnyék. A tablók a múltról beszél­nek. Czeider György elnökhe­lyettes a legfrissebb máról. — Minden vasárnap arat­tunk. Nagy munka volt, több mint ezer hold kalászos. Hol­danként 15,7 mázsás búzaát­laggal »zártunk«. A takar­mánygabona a tervnél három mázsával többet, 18 mázsával fizetett. Eredményekről, rekordokról hallunk, olvasunk. Tizenki­lenc, huszonegy sőt huszon­négy mázsás átlagtermésről kapunk hírt. Ez az itteni tény mégis azt mondatja: — Szép eredmény. — A mi viszonyaink között igen. Nem mondok mást, a 2860 hold szántónk aranyko­rona értéke 8,1. Nem az a ki­mondott jó búzatermő vidék a mienk. Persze az ember örül ennek a termésnek — de ko­rántsem elégedett. Mert biz­tosan lehet majd még ennél is többet és jobban. De ha a tavalyi évre gondolok... Ajaj!... — Mennyi volt a kiesés? — Több mint kétmillió fo­rint csak gabonából! A fele termett az ideinek. Most azért eleve más a helyzet, mint egy éve ilyenkor. Nem a dicsekvés, a békés ki­egyensúlyozottság szavai ezek. Aztán az »utómunkákra« te­relődik a beszélgetés. Szalma- letakarítás, tarlószántás. Az aratás tulajdonképpen itt fe­jeződik be. A szavak akadozottabbakká válnak, a homlok ráncolt lesz. — Van egy kis megcsúszás. Na, nem veszélyes, de állhat­nánk jobban is. Zöldségcsomókat kötnek a kertészetben. — Mi akadályozza ebben a gazdaságot? — Mi? — nagy sóhaj. — A munkaerő! Az átlagéletkor hatvanöt év! — Furcsa gondolat ötlött fel bennem. Ha az átlagéletkort nézzük, ez a szövetkezet csu­pa nyugdíjas emberekből áll. Fanyar mosoly. Nem túlzot­tan nagy vigasz, hogy a hat­vanötös szám egy átlagot je­lent. A hátam mögött a falon tabló. — Háromszáznyolcvankilenc tagunk volt az év elején — ott a grafikonon —, jelenleg háromszázhatvanhét van. Sor­ra mennek el az öregek. Most is van egy halottunk. Az év elején nyilvántartott 166 dol­gozó tagból már csak 132 van. Tulajdonképpen nehéz így szavakban, röviden elmonda­ni, hogy milyen súlyos gondo­kat okoz a mindennapok so­rán ez a rendkívül nagy mun­kaerő-szegénység. A szalmabetakaritást ide­genből jött emberek végzik. Helyben egyszerűen nincs erő erre. — A kertészetben a tizen­hat állandó dolgozóért napon­ta megy a gépkocsi a szom­szédos faluba. El lehet gon­dolni, milyen költség ez. Még az a szerencse, hogy kertésze­tünk termelése nagyon szépen alakul. Az árnyékból újra a nap­fényre lépnük. — Az éves tervét, a hat­százezer forintot már megter­melte ez az ágazat. Legalább 2—300 ezer forint többlet­re számítunk, sőt egy kicsit bízunk, hogy éves szinten meglesz a millió. Eltűnnek a homlokráncok. Míg a kertészetbe sétálunk, arról beszélgetünk, miként le­het még jövedelmezőbbé ten­ni ezt az ágazatot. Tervek, jövőt építő szép gondolatok forognak a szó­ban ... A tablók a múltat összege­zik. A szavak a mát mérlege­lik, az elképzelések a holna­pot építik. Nem könnyű, nem síma, nem egyszerű munka ez. Az örömet keltő tények mel­lett újra és újra felbukkan­nak a nyugtalanító körülmé­nyek. Mert a napfény mellett ott az árnyék. De az ember kitartóan, töprengve, erejét feszítve a mindig teljesebb napfényre törekszik... Vörös Márta Lakást cserélni — könnyebb A régi és az új — Sokan várnak rá A KÖZVÉLEMÉNY kevés jogszabályt várt olyan érdek­lődéssel, mint a februárban megjelent új lakásrendeletet. Bizonyítja ezt az is, hogy pil­lanatok alatt elfogyott az a Magyar Közlöny, amelyik ezt a joganyagot tartalmazta. A rendelet egy hónapja hatály­ban van. Az érdeklődő leve­lek szerint az embereket most még jobban érdekli, hogyan szabályoz egyes viszonyokat az új lakásrendelet. A kérdé­seket így vetik föl: miként alakul most a lakások cseré­je, hol, milyen feltételek kö­zött bonyolíthatják le? Ezekre a kérdésekre dr. Ba­logh Jánostól, a Kaposvári Városi Tanács vb-titkárától és dr. Terlaki Józseftől, az igaz­gatási osztály vezetőjétől kér­tem választ. — A válasz megértéséhez a Központi Bizottságnak és a kormánynak abból az állás- foglalásából kell kiindulni, amelyik hangsúlyozza, hogy a lakásoknak használati értéke van. A jogszabály elismeri ezt, amikor az új lakásoknál lakásépítési hozzájárulásról, a régieknél pedig lakáshasz­nálati díjról beszél. Köztu­dott, hogy ha állami lakást egymás között cseréltek az emberek, mindig fizetett az, aki értékesebb — magasabb komfortfokozatú. nagyobb szobaszámú — lakáshoz ju­tott. A régi — július elsejé­vel hatályukat vesztett jog­szabályok — tiltották ezt. A mostani rendezés éppen a használati értékre tekintettel -az egymás közotiá cserék ese­tén elismeri a pénzbeli térí­tés kikötésének lehetőségét, a lakással gazdálkodó szerv nem vizsgálhatja, hogyan ál­lapodtak meg, miként számol­tak el egymás között. Ettől az új jogi rendezéstől azt várják, hogy jobban egy­másra találjanak az érdekel­tek: lehetőség van arra, hogy intenzívebb csere induljon meg a lakások bérlői között. Ennek az lesz az eredménye, hogy a családok közül többen kerülnek igényjogosultságuk- nak megfelelő nagyságú la­kásba. Jobban érvényesül te­hát az egyének érdeke. A társadalmi érdek érvé­nyesítése végett a tanácsi bér­lakások cseréje esetén a jog­szabály előírja: ki kell kérni a lakással rendelkező szerv — Kaposváron a városi tanács vb igazgatási osztálya — hoz­zájárulását. A kérelmet írás­ban — erre a célra készített nyomtatványokon — lehet be­nyújtani. A lakásügyi hatóság éppen a társadalmi érdek miatt köteles megtagadni a hozzájárulást, és ezzel meg­akadályozni a cserét, ha a cserélők közül valaki igénye mértékének felső határát meg­haladó szobaszámú lakáshoz jutna. TÁRSBÉRLETEK eseten még további megkötést is tar­talmaz a jogszabály. Más ese­tekben a lakással rendelkező szervekre bízza a rendelet, hogy mikor tagadja meg vagy engedélyezi a cserét. Ezzel a mérlegeléssel az egyes esetek jobb elbírálását teszi lehető­vé. Eszerint meg lehet tagadni a cseréhez való hozzájárulást, ha a cserélő fél a lakásigénye mértékének alsó határánál nagyobb, de felső határát meg nem halad»), az előző lakásá­nál azonban nagyobb szoba­számú lakáshoz jutna. Meg­tagadhatja akkor is, ha a cse­re következtében a bérlő és a vele együtt lakó személyek lényegesen rosszabb körülmé­nyek közé kerülnének. Nem tagadhatja meg a cseréhez a hozzájárulást, ha a bérlő la­kásigénye mértékének alsó határánál nagyobb szobaszá­mú lakását azonos vagy ki­sebb, de lakásigénye felső ha­tárát meg nem haladó szoba­számú lakásra cseréli el. Mint alapesetről két lakás cseréjéről beszéltünk eddig. Nem kizárt azonban a kettes, hármas, sőt a négyes csere sem. Arról is lehet szó, hogy egy lakást többre, vagy töb­bet egyre cseréljenek a bér­lők. Sem a cserélők, sem a cserében részt vevő lakások száma nincs korlátozva. Ter­mészetesen a jogszabály által előírt feltételeknek minden esetben meg kell felelni, s itt érdemes kiemelni: a cserélők csak akkor költözködjenek, ha már megkapták a lakásügyi hatóság hozzájárulását. Mit lehet tenni, ha valaki nem talál magának partnert? A válasz egyszerű: a lakás­ügyi hatóságtól kér cserét. Ügy is szoktak ezt a köz­nyelvben nevezni, hogy minő­ségi vagy lépcsőzetes cseréről van szó. A lakások elosztásá­ról és a lakbérekről szóló kor­mányrendelet kimondja: a ta­nácsi bérlakás bérlője azt is- kérheti a lakásügyi hatóság­tól. hogy lakásának beköltöz­hető állapotban való á' ellenében ajánljon fel részére a lakásigénye mértékét meg nem haladó, kisebb szobaszá­mú, vagy azonos szobaszámú, de alacsonyabb komfortfoko­zatú, illetőleg minőségi cse­reként azonos szobaszámú, de magasabb komfortfokoza­tú, vagy azonos komfortfokoza- zatú, de más szempontból ér­tékesebb (pl. nagyobb alapte­rületű) lakást. A jogszabály intézkedik arról, hogy ilyen esetben a lakáskiutalási név­jegyzékbe történő felvétel nélkül teljesíthető a kérés. Ha a bérlő a lakásigényének mér­tékét ki nem elégítő lakása ellenében nagyobb szobaszá­mú lakást kér, igényét csak lakásigénylés alapján és csak akkor lehet teljesíteni, ha jö­vedelmi és vagyoni helyzete nem zárja ki az állami lakás kiutalásának lehetőségét. Eze­ket az eseteket a jóváhagyás alatt álló tanácsrendelet sza­bályozza majd. A HATÓSÁG közreműkö­désével lebonyolított cserék esetében szerephez jut a la­kásépítési hozzájárulás, illet­ve a lakás-használatbavételi díj. A kormányrendelet úgy intézkedik, hogy az átadott és kiutalt tanácsi bérlakás lakás- építési hozzájárulása, illetve lakás-használatbavételi díja közötti különbözeiét meg kell téríteni vagy a lakás bérlőjé­nek, vagy a tanácsnak, attól függően, hogy a leadott vagy kiutalt lakas értékesebb-e. A cseréknek ez a módja természetesen nem korlátlan. Jelenleg Kaposváron az álla­mi lakást igénylőknek körül­belül a fele minőségi cserére vár. Ez pedig több száz igény­lőt jelent. A lehetőségek vi­szont erősen korlátozottak ESeresa Imre fewröWc. HWÜ. asgasatas 4. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom