Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1971-08-29 / 202. szám

A miniszter A mezőgazdaság nagy munkája, a kalászos gabonafélék betakarítása az egész ország terü­leten befejeződött. Ebben az évben mezőgazdaságunk történe­tében a legjobb lcalászosgabona-termést taka­rítottuk be. A búza minősége kiváló és az előzetes adatok szerint holdanként! termésát­laga meghaladja a 16 mázsát. A többi kalá­szosból is az előző legjobb termésű éveket elérő vagy azokat meghaladó terméseredmé­nyek születtek. A gabonatermés biztosítja az ország jövő évi kenyerét, lehetővé teszi a tartalékolást és az állatállomány abraktakarmány-alapjá- nak a növelését. A jó termés a felelősségteljes, szorgalmas, szakszerű emberi munka eredménye. A me­zőgazdasági üzemek jól felhasználták a javu­ló anyagi—műszaki lehetőségeket, a nagy termőképességű búzafajtákat, a több műtrá­gyát és növényvédő szert és gépet, valamint a javuló alkatrészellátást. A gabonabetakarí­tást a termelőszövetkezetek és az állami gaz­daságok előrelátóan, jól szervezték meg, így a termést a szokásosnál hamarabb, az átla­gosnál lényegesen kisebb szemveszteséggel és kiváló minőségben takarították be. Az idei gabonatermésért, a betakarítás sike­res teljesítéséért elismerésemet és köszönete­met fejezem ki a mezőgazdaság dolgozóinak, a gabonatermelést segítő ipari, felvásárlási— feldolgozó^ és kereskedelmi' vállalatoknak, a párt-, az állami és a társadalmi szerveknek, hogy hozzáértő, szorgalmas munkájukkal se­gítették ennek a nagy feladatnak a végre­hajtását. A. gabonatermelés terén elért eredmények jogosan keltik azt a reményt, hogy a mező- gazdaság ez évben még előttünk álló felada­tait is sikeresen teljesíti. Különös figyelmet igényel most a nyári talajmunkák maradék­talan elvégzése, az öntözési lehetőségek maximális kihasználása, a tömegtakarmány- bázis növelése és a rendelkezésre álló na­gyobb mennyiségű műtrágya szakszerű fel- használása a jövő évi még nagyobb termés­átlagok megalapozása érdekében. Amikor ismételten megköszönöm a gabona- termelésben kifejtett kiváló munkát, kérem a mezőgazdaság dolgozóit, a mezőgazdaságot segítő szerveket, intézményeket és vállalato­kat, hogy hasonló felelősségszeretettel és szorgalmas munkával segítsék a mezőgazda­ság előtt álló őszi feladatok végrehajtását. Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Az olvad! vas aranya VBKM Kaposvári Villamos- sági Gyára, a 2. sz. gyáregység szürkeöntödéje. — Szürke vasat öntünk, in­nen a név — mondja Rajczy Rezső öntödei diszpécser, aki épp a fizetések kiosztásával van elfoglalva. — Nyolcvan­három az üzem létszáma, negyvenkilenc a termelőlét­szám. — Sok a beteg? — Dehogy, elmennek az em­berek, rosszak a munkakörül­mények, kevés a fizetés. — Miért, mennyit lehet ke­resni itt? — Ezernyolcszáz körül, s ennyit könnyebb munkával, is megkereshetnek. Itt forróság, vascipelés, gőzök... Asszony jön a férje fizetésé­ért, csakhogy a férj már hat hete nem dolgozik. Csak az itt felejtett táskát viheti el. — Látja, így megy ez! De talán a jövőben másként lesz. Áprilisban kezdődött az öntöde tizenhatmillió forintos rekonstrukciója, s a tervek szerint novemberben befejező­dik. — A nehéz fizikai munkát kívánjuk megkönnyíteni. Üj gépek állnak munkába: az NDK-ból négy darab Fóro­mat 20-as, rázva préselő for­mázógép érkezik. Háromszáz formaszekrényt fog egy-egy gyártani, míg a mostani telje­sítménye csak száz—százhúsz naponta. A rázóasztal a formák üresítését végzi majd, a ho­mokelőkészítőnél a formázást könnyíti meg; lesz homokszál­lító szalag is, görgősor az elké­szített formák szállítására és két vízhűtéses kupolókemence. A legfőbb ideje, hogy mind­ez megvalósuljon, az első terv szerint ugyanis 1966-ban kel­lett volna elkészülni a rekons­trukcióval! Az itteni termelés fontossága miatt is. Itt készül­nek az alkatrészek a MEDI­COR, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár, a Pápai Elektermax és a Világítástechnikai Vállalat termékei részére. — Villamossági alkatrészek készítése a profilunk. Trösztön belül az összes öntvényigényt most még nem tudjuk kielégí­teni, de a rekonstrukció után talán igen. — Exportálnak is? — Közvetve. Az itt gyártott lendítőkerék megmunkálását Komlón végzik, a Mélyfúróbe­rendezések Gyára exportálja Svédországba a saját termékei­vel együtt. Vagy a Mirella gáz-, fa-, szén- és villanytüze­lésű tűzhelyhez öntvények ké­szülnek a Pápai Elektermax megbízásából, s a tűzhelyet Németországba exportálják. A harmadik negyedévben kétmillió-ötszázezer forint a tervezett termelési érték, vagy­is kétszázötven tonna öntvény (ebben a gyáregységnek ké­szülő százhúsz—százötven ton­nányi mennyiség nem szere­pel). Sebestyén István öntödei cso­portvezetővel kimegyünk az öntödébe. Hatalmas csarnok, félhomály. A vaskeretekbe iz­mos férfiak lapátolják a szürke színű bicskei, solymári homo­kot. Öntőszekrények sora. Bel­jebb megyünk. Feltűnik a két kupolókemence. — Egyik nap az egyik mű­ködik, másik nap a másik, a »pihenő« belső bélését felújít­ják ... Az alja homok, rá koksz kerül, majd vas, mészkő, koksz ... Egyszerre tizennyolc mázsa vasat nyel eL Fentről folyamatosan kell adagolni a vasat. A nyersvas Kínából, a Szovjetunióból és Dunaújvá­rosból érkezik. Körülbelül ezerháromszáz fokon olvad... Az oldalsó helyiségben asz- szonyok dolgoznak. Elektro­mos kemencében sütik a gyan­tahomokot. A gyanta négyszáz fokon köt. Öntéskor a gyanta elpárolog, a homok pedig ki­folyik az öntvényből, így ké­pezik a belső üregeket. A gyanta német import. Megvárom a csapolást. A kupolókemencéből szikráz. a folyik az olvadt vas aranya a négy—ötszáz kilót felfogó ön­tőüstbe, ahonnan az öntőfaze­kakba löttyentik. Ketten visz­nek egy-egy öntőfazekat. Csak a tartalma hetven kiló! Gőzö­lögnek az öntőszekrények, pi­rossá higgad a vas. Egy-egy csapolásnál öt—hat mázsa vasat vesznek ... Ké­sőbb az öntvénytisztítás, majd a csiszolás következik. Benézek a kemencébe a kémlelőnyíláson át. A sötét üvegen sárgásak a színek: a sötétsárga koksz között az élénksárga vas csorog. — A délelőtti műszakban a formázok, a magkészítők és a tisztítók, a délutániban az ön­tők, az éjszakaiban pedig az üresítők dolgoznak. Sípos Ferenc Többet kell tenni az igények kielégítéséért — ezt kérik a BMG-től a tsz-ek A Somogy megyei Pártbi­zottság gazdaságpolitikai osz­tálya, a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztálya, valamint a Somogy megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalat (AGROKER) tanács­kozást rendezett pénteken Lengyeltótiban, s erre meg­hívtál! a Budapesti Mezőgaz­dasági Gépgyár (BMG) és gyáregységeinek: vezetőit, s több tsz-elnököt és a területi tsz-szövetségek vezetőit. Az összejövetelen felszólalt Fábri István, a megyei pártbizott­ság gazdaságpolitikai osztályá­nak vezetője is. A tanácskozást, amelynek célja a gépgyár és a mezőgaz­dasági üzemek véleményének, tapasztaltainak, kéréseinek kölcsönös kicserélése volt, Urai Ferenc, az AGROKER igazgatója vezette. A vitaindí­tó előadást Dobos Sándor, a BMG vezérigazgatója tartotta. Méltatta annak fontosságát, hogy a gyártók és felhaszná­lók saját érdekükben megis­merjék egymás tevékenységét, a munka során adódó gondo­kat. A gyár hat gyáregységgel dolgozik, s évente több mint 1,2 milliárd forintos termelési értéket állítanak elő Buda­pesten, Makón, Debrecenben és a többi üzemben. Különö­sen a kükoricatermesztés gé­peire »álltak rá« az utóbbi években; részben önálló gyár­tással, részben pedig külföldi gépgyárakkal való kooperáció­ban. Immár hazai felhaszná­lásra is többet adhatnak, az igényeknek megfelelően; a teljes gépsor megvalósítására törekszenek, beleértve a komplett- szárítógépeket is. Számos elképzelés van megva­lósulóban, amelyekkel megold­hatóvá válik e fontos takar­mánynövénynek a termesztése, betakarítása és az azt követő raktári, szárítási tennivaló — teljesen gépi erővel. A gyár vezérigazgatója a to­vábbiakban a vegyszeres gyomirtás, a növényvédelem, a szálastakarmányok és a kü­lönféle konzervgyári növények betakarításának gépesítéséről, ezeknek jelenlegi állapotáról és a fejlesztési tervekről be­szélt. Az előadást órákon át tartó vita, számos felszólalás kö­vette. Fábri István, a megyei pártbizottság osztályvezetője mutatott rá a nagyfokú érdek­lődés okára: a gazdasági veze­tők jól tudják, milyen égető probléma napjainkban a me­zőgazdaság gépesítése. Több hasznos észrevétel. — vagy ha úgy tetszik: — figyelmeztető jelzés — is elhangzott, amit a gyárnak a továbbiakban ér­demes figyelembe vennie, még akkor is, ha bizonyos kérdé­sekben, az elképzelései! meg­valósításában néhány objektív körülmény akadályozza őket. Tudvalevő, hogy a mezőgaz­dasági üzemek gépparkja szerte az országban nagyon változatos képet mutat: kül­földi és hazai gépgyárak ter­mékeivel találkozni, s az egyikkel elégedettek a fel­használók, a másikkal kevés­bé vagy egyáltalán nem. A gyárak termékeiben az egyes alkatrészeket, tartozékokat nem ők maguk gyártják, ha­nem másutt gyártatják, s mindez olyan helyzetet teremt, amiben bizony nehéz eliga­zodni néha. S hogy a gazdasá­gok mégis áthidalják a gondo­kat, olykor saját magúk kény­telenek egyes eszközöket gyár­tani. Számos probléma került itt terítékre, s természetes, hogy ezekre nem hozhatott megol­dást ez a tanácskozás. Azt vi­szont elősegítette, hogy köze­lebb kerültek hozzá, és az őszinte véleménycsere nem marad eredmény nélkül. Nyil­ván ebből a megf ontolásból ha­tároztak úgy. hogy az ilyen szintű és témájú összejövete­lekre ezután is sort kerítenek, és a részvevők bírnak abban, hogy az itt felszínre került gondok enyhítésében mások, országos hatáskörrel rendelke­ző illetékesek is segítenek. « A barátság követei A színek jobban visszadnák a látványt, a film a mozgal­masságot, a nyomtatott betűk a finnországi út lényegét. Né­hány epizód azonban talán fe­kete-fehér tónusban is elárul valamit a várakozásról és a helyszínről, ahol négy nap alatt megfordultak a barátság követei. Losonczi Pál, az Elnö­ki Tanács elnöke, felesége és kísérete rokonok, barátok ha­zájában járt. Országaik közös dolgainak, a nemzetközi élet legfontosabb kérdéseinek meg­vitatásán túl megismerhették közelebbről is Finnország né­pét, Helsinkit, Észak fehér vá­rosát, s néhány igazán szép ne­vezetességet. Régi magyar- finn kapcsolatokra utalt a tar- vaspääi látogatás Akseli Gal- len-Kallelának, a finnek nagy nemzeti festőjének egykori otthonában. És a delegációval mindenütt ott volt dr. Urho Kaleva Kekkonen köztársasá­gi elnök.,.. A mustialai mezőgazdasági tanintézet udvarán. Nagy tömeg üdvözölte elnökünket Poriban, a velencei stílusban épült városháza előtt. Együtt Kekkonen elnökkel. Akseli Gallen-Kallela egykori otthona ma múzeum. Helsinki világhírű, modern városrészében, Taplóiéban. SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1971. augusztus 29. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom