Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-01 / 179. szám
HUSZONÖT EVES A FORINT Paprikásán a paprikáról N egyedszázados a második világháború utáni időszak magyar valutája, a forint. 1946. augusztus 1-én a sikeres valutareform véget vetett a pénz történetében példátlan inflációnak. A pengő teljesen elértéktelenedett, mint pénz megszűnt funkcionálni, s ez alapjában veszélyeztette a háborús romokban heverő magyar gazdaság újjáépítését. Ilyen körülmények között a gazdaság helyreállításának, a termelés megszervezésének nélkülözhetetlen feltétele volt a stabilizáció, az értékálló valuta megteremtése. 1946. augusztus elsején nemcsak az új magyar 'valuta született meg, a stabilizációhoz kapcsolódó új árak az akkori politikai és gazdasági adottságoknak megfelelő elosztási viszonyokat is meghatározták. Az infláció kényszerítő hatása miatt olyan időpontban került sor a valutareformra, amikor annak jó néhány fontos feltétele hiányzott. 1946- ban a termelés még nem érte el a háború előtti szint 50 százalékát sem, az alacsony nemzeti jövedelem csak alacsony kereseti viszonyokra adott reális lehetőséget. Az alacsony bérszínvonal részbeni ellensúlyozására olyan árpolitika lépett életbe, amely az élelmiszerek és az alapvető szolgáltatások — lakbér, közlekedés stb. — árát tudatosan alacsonyan, a ruházati és egyéb iparcikkekét pedig magasan állapította meg. A stabilizáció messzemenően sikeresnek bizonyult; meggyorsította a gazdaság újjáépítését, az ipar termelése és az ország nemzeti jövedelme néhány esztendőn belül elérte, sőt némileg meghaladta a háború előtti szintet. Ebben az időpontban — 1948—1949 táján — elvben és gyakorlatban egyaránt mód lett volna az értékarányos árrendszer kialakítására, a forint pénzfunkcióinak fokozottabb érvényesítésére. Az ötvenes évek gazdaság- politikája, figyelmen kívül hagyva a gazdasági egyensúly, valamint a tervszerű és arányos fejlesztés követelményeit, az iparosítás meggyorsítására törekedett, s ez a forint vásárlóerejének alakulására is kedvezőtlenül hatott. 1950-ig a fogyasztói árszint minimális mértékben emelkedett. Ettől kezdve azonban gyorsan nőtt az áruhiány, tehát az aránytalanság a vásárlóerő és az árualap között. Az egyoldalú gazdaságpolitikának ezt a .következményét az 1951. végi általános ár- és béremelés kívánta kiküszöbölni. E két intézkedés tulajdonképpen a valuta újólagos stabilizációját jelentette, mégpedig az 1950. évinél kb. 70 százalékkal magasabb fogyasztói árszinten. Más megfogalmazásban: a fogyasztói forint vásárlóereje az övtenes évek első esztendőiben igen nagy mértékben csökkent. Gazdaságpolitikánk a hatvanas évek elejétől előbb a mezőgazdaságban, majd 1968 óta a gazdaság minden ágában hasznosítja az áru- és pénzviszonyok gazdaságszervező erejét. A vállalati önállóság pénzügyi vonatkozásban nemcsak azt jelenti, hogy a bevételeknek fedezniük kell a kiadásokat, ideértve az állammal szembeni adókötelezettségeket és a bankhiteleket, kamatokat, hanem azt is, hogy minden gazdasági történés, folyamat elindítója a pénz, a forint. A forint nem konvertibilis valut, a így a nemzetközi bizalom iránta nem mérhető az árfolyam alakulásával. Közvetett módon ez a bizalom Magyarország nemzetközi hitelképességében tükröződik. Számos bizonyítéka van annak, hogy hitelképességűnk jó, nincsenek törlesztési, fizetési nehézségeink. Mindennek »aranyfedezete« a gazdaság kiegyensúlyozott fejlődése, növekvő exportképessége. Á fogyasztói forintról szólva utaltunk annak értékveszteségére. A gazdaságirányítás reformja során a hatósági árrendszert vegyes árrendszer váltotta fel; mind a termelés, mind a fogyasztás szférájában egymás mellett alkalmazzuk a fix, a maximált, a korlátozottan változtatható és a szabad árakat. Jogosan vethető fel az a kérdés, vajon ebben a korábbinál kötetlenebb árrendszerben nem romlik-e majd az árszint növekedése következtében a forint stabilitása, értéke? Nos, éppen a forint negyedszázada tanúskodik arról, hogy a valutaértékekre ható árstabilitás nem az ármechanizmustól és az árrendszertől, hanem elsősorban a gazdaság arányos és egészséges fejlődésétől függ. Az árstabilitást egyensúlyi zavarok esetén — gondoljunk az ötvenes évek elejére — a fix árrendszer sem biztosítja. Az árstabilitás a gazdaságpolitika hatáskörébe tartozik. Más kérdés, hogy nincs és nem is lehetséges abszolút értelemben vett árstabilitás, mert gyorsul a műszaki fejlődés, a termelés és a fogyasztás struktúrája folyamatosan változik, az utóbbiban állandóan növekszik a tartós fogyasztási cikkek aránya. Mindennek figyelembevételével irrealitás a valuta értékállandóságáról, abszolút árstabilitásról beszélni. A józan gazdaságpolitikának csak az lehet a törekvése, hogy alapvető céljaival — p>. életszínvonalnövelés, gazdaságfejlesztés — összhangban alakítsa, befolyásolja a valuta értékének alakulását és az árszínvonalat. Napjainkban éppen ezért a viszonylagos — az évi 1—2 százalékkal változó — árstabilitás a követelmény, amit egyrészt a kormányárpolitikája, másrészt az egyensúlyi helyzet megteremtését, fenntartását szolgáló gazdaságfejlesztési intézkedései, a népgazdasági tervek biztosítanak. Mellesleg a forint iránti belső bizalom erőteljes dokumentuma a lakosság takarékbetét-állománya, amely a legutóbbi tervidőszakban is megkétszereződött, több mint 42 milliárdra nőtt. H agy eredményeket hozó, de gondoktól sem mentes negyedszázad valutája a forint. Megalapozta a háborúban súlyos károkat szenvedett és szétzilált magyar gazdaság újjáépítését és konszolidálását, segítette a szocialista gazdaság építésének minden fázisát és folyamatát, az utóbbi években pedig a gazdaságirányítási rendszer fejlesztésének lett nélkülözhetetlen eszköze. G. I. A panaszok: nem csökken, hanem emelkedik, a paprika ára, s ennek ellenére nem lehet mindig kapni. Hol ez, hol a paradicsom hiányzik a boltokból. Szinte minden hétfőn hiánycikk a paprika is, a paradicsom is. A hétvégeken pedig sokáig kell sorban állni, ugyanakkor a piacon és a városban a tavasz óta zárva van több elárusítópavilon. A tények: a megyei tanács kereskedelmi osztályának adatai szerint az év első felében 10—13 százalékkal voltak magasabbak a zöldség- és gyümölcsárak, mint a múlt év első hat hónapjában. Ez figyelmeztető még akkor is, ha a drágább primőráruk forgalma megnőtt. Mivel paprikából és paradicsomból az igényeknél kisebb a kínálat, magasan maradnak vagy emelkednek az árak. Kaposvár zöldség- és gyümölcsellátását alapvetően a MÉK biztosítja. (Ezért ennek a vállalatnak van árumeghatározó szerepe.) Emellett a piacra hozott, az élelmiszer- boltokban árusított paprika, paradicsom jelent némi kiegészítést. Sokéves tapasztalatok szerint naponta 50—60 mázsa zöldpaprika fogy el Kaposváron. A MÉK ezekben a napokban 25—40 mázsa paprikát hoz a városba. Csongrádiról hozzák A panaszok tehát indokoltak, a jelenlegi ellátás — rossz. Hogyan lehet ezen segíteni, milyen gyors intézkedésekkel változtathatnak a jelenlegi helyzeten? Erről kérdeztem az illetékeseket: Tóth Lajost, a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőjét, Pápa Jánost, a kereskedelmi osztály vezetőjét, Küher Jánost, a MÉK igazgatóját és Kovács Lajost, a Somogy megyei Élelmiszer-, Háztartási és Vegyiáru Kiskereskedelmi Vállalat igazgatóját. Küher János ezt mondta: — Zöldségből éves viszonylatban — a kelkáposztát és a karfiolt kivéve — több terem Somogybán, mint amennyi a megye igénye. — Es a paradicsom? — Ebből van elég. — A boltokban nem lehet mindig kapni. J úlius I7-tSl 23-ig rendezték meg Versailles- ben a X. nemzetközi állattenyésztési kongresszust. A világ állattenyésztői érdeklődésének középpontjában álló nagy eseménysorozatról dr. Veress László, a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgatóhelyettese nyilatkozott lapunk munkatársának. — Kik vettek részt a nemzet- közi koongresszuson, és mi volt a fő jellemzője az ötnapos tanácskozássorozatnak? — A kongresszust tulajdonképpen az Európai Állattenyésztők Szövetsége szervezte, de nem kizárólag európaiak részvételével. Jelen voltak az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Ázsia, Afrika, ösz- szesen 29 ország képviselői. Ezer részvevő előtt összesen 210 előadás hangzott el, és öt szekcióban folytak a tanácskozások. A takarmányozás tanról, a genetikáról, az ökonomáiról, az állattartás gépesítéséről és a legújabb kísérleti eredményekről külön szekciókban folytattak eszmecserét az állattenyésztők. Magyarországot huszonhatan képviseltük, innen Somogyból, a felsőfokú technikumtól, illetve a kutatórészlegtől ' hárman, Anker Alfonz, Wolf Gyula és jómagam vehettünk részt a kongresszuson. Rendkívül elmélyült, az állattenyésztés egészét felölelő munka folyt itt, természetesen azért mégis a legizgalmasabb, legérdekesebb részterület volt az új kísérleti eredményeket ismertető, megÉlmények, emlékek a X. nemzetközi állattenyésztési kongresszusról Interjú dr. Veres László igazgatóhelyettessel vitató székció. Az előadásokat és az összefoglalót nyomtatásban is kiadták, így már előre tanulmányozhattuk azokat. Említésre méltónak tartom, hogy sem az általános megnyitó előadások, sem a vitaindítók, sem a korreferátumok nem tartottak tíz percnél tovább. Ügy vélem, érdemes lenne követni ezt a célratörő tömörséget. — A három somogyi részvevő közül tartott-e valaki előadást és milyen témában? — Szeretném még azt elmondani, hogy a kongresszuson elhangzottakat három csoportba lehetne sorolni. A témák, az előadások egy részét hallgatás követte, más részükhöz mindössze két-három kiegészítő kérdést tették föl. A harmadikba lehetne sorolni a szenzációkat keltő előadásokat. Nem túlzók, mikor azt mondom, hogy az egész kongresszus egyik ilyen nagy szenzációt keltő előadása volt, amelyet Anker Alfonz A sertéshibridizáció tapasztalatai címmel tartott. Nagy és őszinte elismerést váltott ki. Sok apró mozzanatot mondhatnék ennek bizonyítására, de csak egyet említek: az egyik híres göttingeni professzor épp az előadás nyomán hozzánk szeretné tanulmányútra küldeni a fiát. Állattenyésztésünk elismerését jelenti egyben, ha sertéstenyésztést »tanulni« hozzánk jönnek. Magam is tartottam egy előadást a nem proteinszem nitrogének etetéshatása a hús minőségére témakörben. Nemcsak nálunk, világviszonylatban is vitatják, hogy a nem proteinszerű nitrogének etetése rossz hatással van a hús minőségére. Tapasztalataim szerint ez nem így van. Az idén 36 gazdaságban negyvenezer bárányt hizlaltunk ezzel a módszerrel, és a hús minőségében semmiféle változást nem okozott ez. Egyébként a kettőnként kívül magyar részről még négy előadás hangzott el. — Melyik volt az a terület, az a témakör, amelyet valamilyen oknál fogva különösen figyelemre méltónak tartott? — Általános, mondhatnám világjelenség — és ez jól kifejezésre jutott a kongresszuson —, hogy a juhtenyésztés az érdeklődés középpontjába került. Ma már úgy vetődik föl ez a téma, hogy az anyajuhonként! húsprodukciót vagy képesek megkétszerezni, megháromszorozni a tenyésztők, vagy pedig a juh eltűnik a világpiacról. Előadásokat hallhattunk e témában angol, amerikai és izraeli részről. Engem személyesein is érdekel, amiről például az izraeli professzor beszélt. Az a tervük, hogy anyánként szeretnék elérni a négyszáz literes fejési átlagot, de úgy, hogy mellette biztosítsák a nagyfokú szaporaságot is. Mindaz, ami erről elhangzott a kongresszuson, ismét alátámasztotta a merinói fajta jelentőségét. tJjból igazolódott, hogy olyan kiváló genetikai tulaj donságokkal rendelkezik, amellyel rajta kívül egyetlen fajta sem. Végezetül szeretném még megemlíteni, hogy sok újszerű gondolatot, korszerű és érdekes tapasztalatot adott ez a szimpozion. A francia mezőgazdaság óriásit fejlődött, de nyomban hozzá kell tennem, hogy a mi korszerű üzemeinket is nyugodtan tanulmányozhatná bárki. Érdekes és hasznos volt mindamy- nyiunk számára e nemzetközi fórumon való részvétel, ahol valóban közvetlenül hallhattuk a tudomány legfrisssebb kutatási eredményeit — fejezte be dr. Veress László. y. m. — Ez áruterítési probléma. — A paprika? — Á szárazság és a meleg miatt átmenetileg hiánnyal kell számolni. Megyei szinten naponta 120—130 mázsát tudunk értékesíteni, de legalább 160—170 mázsa kellene. Drága? Ezt a paprikát Csongrád megyéből, Szentes környékéről hozzuk. A somogyi tsz-ek közül Nagybajom, öreglak és Látrány ad jelenleg nagyobb mennyiséget., A számok: A MÉK tavaly 186 vagon paprikára kötött szerződést a tsz-ekkel. Az idén csupán 133 vagonra Miért? A kertészetek területe nem csökkent a megyében, de kevesebb paprikát ültettek. Uborkából a tavalyi 127 vagon helyett 155 vagon szállítására kötöttek szerződést. De aki teszem azt lecsót, vágj' töltött paprikát akar főzni, azt nem vigasztalja, hogy tehet el helyette kovászos uborkát, vagy készíthet uborkasalátát. Ezek a számok nem biztatnak sok jóval, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a kaposvári igények 60—70 százalékát a MÉK elégíti ki. Kovács Lajos: — Tavaly mi is a MEK-től vettük a paprikát, paradicsomot. Az idén magunk hozzuk Csongrádból. Egy öttonnás teherautónk szinte csak ezt szállítja. Tavaly a boltok mellett alkalmi elárusítóhelyeket is létesítéttünk. Az idén azért nem csináltunk, mert nincs mit eladni. És Somogyból hová viszik? Ä gond égető, s évek óta visszatér. A vásárló gyors megoldást vár. Mit lehet tenni? A sorbaállás elkerülésére körültekintőbben osztják el az árut. Tóth Lajos véleménye szerint javíthat az ellátáson, ha a konzervipar később kezdi meg a parika, paradicsom feldolgozását, s a részére lekötött árut most a boltokba viszik. Van néhány tsz is, amelyik kiviszi az árut a megyéből. Megkeresik ezeket, s árujukkal a megye ellátását javítják. (A Somogybán termett paprikát például Veszprémben vagy Budapesten adják el, s Kaposvárra az Alföldről hoznak árut. Egyáltalán kinek jő ez?) Emellett boltoknak jobban fel kell készülniük a hétvégi nagyobb igényekre. Pápa János javaslata: nyissanak ki néhány zöldségüzletet Kaposváron vasárnap is. Rendkívül időszerű lenne? A MÉK egyébként a napokban öt, a tavasz óta bezárva tartott tsz-pavilont nyit ki a városban. Gondot okoz ezeknél, hogy nincs hűtőlánc, gyorsan romlik az áru. Éppen ez indokolja a sűrűbb áruszállítást. De bátrabban kell rendelni, árut az üzletvezetőknek is. A városi tanácsnak érdemes lenne gondolkodni azon, hogyan tudnak újabb idénypavilonoknak helyt adni a városban. Érdemes lenne ösztönözni a magánkereskedőket is. Kaposvárra több csatornán keresztül jut el az áru: hoz a MÉK, az élelmiszer-kiskereskedelem egyelőre még néhány tsz is, s hoznak a kistermelők. A baj csupán az, hogy ezeknek az árucsatomáknak egy része nem biztos: a paprika-, a paradicsom- és általában a zöldségellátásában — úgy fest — egyre több lesz a »véletlen«. A kaposvári piacra az eladott áru 48—50 százalékát vitték tavaly júniusban . a nagytermelők (tehát tsz-ek), az idén már csak a 36 százalékát. A piac ezért egyre inkább a házikertekre, a kistermelőkre támaszkodik. Ezt ígérik jövőre Mindez egyre sürgetőbben veti föl a pillanatnyi gond megoldása mellett a város megalapozottabb zöldség- és gyümölcsellátását. (A MÉK ígérete szerint az idén gyümölcsből nem lesz hiány.) Mik a tervek? Tóth Lajos, a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztály vezetője így felel: — December 15-ig ki kell dolgozni a zöldségellátás javításának programját. Jövőre már biztosítani kell, hogy az ideihez hasonló ellátási gondok ne legyenek. Ezen — mivel később érik a szántóföldön a zöldség — sokat segít, ha az üzemek növelik a jelenlegi 62 ezer négyzetméter fóliaterületet. Tovább kell növelni a zöldségtermelő szakcsoportokat, s ebben a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek segíthetnének sokat. Ajánljuk a városi tanácsnak, hogy parcellázzon hétvégi telkeket. Jövőre kezdik építem, a táskái termálvíz hasznosítását jelentő melegházakat —, ha termelni kezd ez a beruházás, javul az ellátás. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a MÉK kétszáz vagonos hűtőházat épít Siófokon. Ez jelentősen csökkenti az árutárolási gondokat. Ezek a távlati tervek. És ígéretek vannak a mostani gond megoldására. Várjuk valóra váltásukat. Kercza Imre Zsiguli-szerviz A Nagyatádi Komfort Ktsz 200 ezer forint értékben gyári célszerszámokat vásárolt. Szakképzett szerelők végzik a gépkocsik javítását. Az idén egy dolgozó a Szovjetunióba utazik, hogy tanulmányozza a gépkocsik szerelését. A szervizben biztosított az alkatrészellátás. SOMÖGI! NÉPLAP Vasárnap, 1971. augusztus 1. 3
