Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-25 / 198. szám
Fiatalok a Tátom-pusztai műhelyben A Kaposvári Állami Gazdaság Tátom-pusztai üzemegységében, a gazdaság gépjavító műhelyében közel harminc fiatal dolgozik. Modern eszközökkel formálják az alkatréCsuHag Jenő: — Igyekeztünk segíteni a szabad idő hasznos eltöltésében. székét, javítják az erőgépeket. A műhelyekben dolgozók nagy része szakmát szerzett. Itt kezdték pályafutásukat. — Heti negyvennnyolc óra a munkaidejük — kezdte el a beszélgetést a műhely vezetője, Csullag Jenő. — A gazdaságnak öt kerülete van, s egy kivételével mindenütt működik a javító szolgálat. A központi műhely feladata, hogy ezekre a helyekre is képezzünk fiatalokat. Valamennyien máshonnan járnak ide, s munka végeztével visszatérnek falujukba. Ott még segítenek szüleiknek is a gazdaságban. Nálunk párt-, KISZ és szakszervezet működik, s igyekeznek segíteni a szabad idő hasznos eltöltésében... Beszélgetésünkbe bekapcsolódott a KISZ-alapszervezet titkára, Balatoni Imre is. — Sokszor nem tudunk programokat adni a fiataloknak, holott a szakszervezeti bizottság anyagilag is sokat segít — mondta. — Televíziót vett, a klubteremben hétfő kivételével minden nap szórakozhatunk, mégis úgy érezzük, hogy ez nem elég, és szeretnénk, ha pezsgőbb lenne itt az élet. KISZ-rendezvényt keveset tartunk, mert a fiúk nagy része a munkaidő leteltével hazamegy. Csak azokra számíthatunk, akik itt, a munkásszálláson laknak. Túli Lajos párttitkár sokat segített a fiataloknak, tanácsokkal látja el őket. Szervezett dolgozók lettek, közösek a munkahelyi gondok, s azokat közösen is kell megoldaniuk — mondja gyakran. — Azzal, hogy beléptek a pártba, a KISZ-be vagy a szakszervezetbe egyben kötelezettséget is vállaltak magukra. — Szakmailag és politikailag is tájékozottnak kell lenniük — mondta a párt- titkár. Kinn, a javításra váró gépek között találkoztam Bö- dő Zoltán géplakatos szakmunkással. A dombóvári fiatalember hetenként egyszer utazik haza, a többi napot a munkás- szálláson tölti. — Sokat olvasunk itt nyolcad magammal, és szakmailag is képezzük magunkat. Ha szórakozni szeretnénk, akkor Bödő Zoltán: a barátommal bemegyünk Kaposvárra, ott elmegyünk moziba vagy táncolni. Itt, a pusztán sok új ház épült az utóbbi időben. A párttitkárunk azt mondta, hogy tíz év alatt megkétszereződött a családok száma. Hogy miért nem megyek a városba dolgozni? Itt éppúgy — Itt éppúgy megtalálom a szá mításomat... megtalálom a számításomat, mint bármelyik kaposvári munkahelyen __ Í gy dolgoznak, így élnek, így gondolkodnak a fiatalok a Tátompusztai gépjavító műhelyben. Gyertyás László Jut idő egy kis véleménycserére is. Balatoni Imre Lajos a fiatalok kéréseit beszélik meg. A megyei tanács-vb napirendjén Tiszták-e várssaiik, íaivaink? fölépíteni az új, szép, korszerű üzemházat. Fejleszteni a szakipari részlegeket, bővíteni a víz-, villanyszerelői és asztalosipari tevékenységet. Fokozni a javítás-szolgáltatást, építőipari gépeket vásárolni, korszerűsíteni az építést, könnyíteni, hatékonyabbá tenni a munkát. A múltra emlékeztek, a jövőről határoztak a dolgozók. Megvitatták, elfogadták a negyedik ötéves tervüket. Szakács Erzsébet Somogy települései közül csupán a három városban, valamint Marcali, Barcs, Csurgó és Tab nagyközségekben és Balatonbogláron beszélhetünk szervezett köztisztaságról. Ez a szomorú tény, valamint jó néhány panasz és bejelentés hozta felszínre a megye köztisztaságának lassacskán tarthatatlan helyzetét. A megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén ezzel a kérdéssel foglalkozott, és arra a megállapításra jutott, hogy sürgős és hathatós intézkedésekre volna szükség. A köztisztaság a tanácsok kommunális feladatai között az első helyre tartana igényt, ezzel szemben az utolsón áll. A költségvetési üzemek létrehozásával az volt a cél, hogy a lakosságot közvetlenül érintő szolgáltatások színvonala emelkedjen, s ezzel szemben ma már jóformán kizárólag magasépítési tevékenységet folytatnak. Városainkban a szemétszállítás még úgy-ahogy szervezett, de a Balaton-par- ton — elsősorban a technikai eszközök hiányában — általában egy-egy üres telek a szemétdomb. Fonyódon a Tőzegkitermelő Vállalat — a tanáccsal karöltve — műanyagzsákos szemétgyűjtést vezetett be, s ez egyelőre jó megoldás, de véglegesnek semmiképpen sem tekinthető. Nincs olyan ipari üzem, olyan háztartás, ahol ne keletkezne szemét, s a hulladéktól mindenki igyekszik minél hamarabb megszabadulni. Igen ám, de ez korántsem ilyen egyszerű. A településtől függően naponta vagy két-há- rom naponta — esetleg hetente — szállítják el a hulladékot (ha időközben a lakó meg nem unja a várakozást, s nem borítja át a szomszéd telekre). A szemét eltakarítása és összegyűjtése soha nem tartozott a keresett munkák közé, s ennek megfelelően nemcsak gépekben van hiány, de a munkavállalók sem tolonganak. Nehezíti a helyzetet az is, hogy a költségvetési üzemeknél az építőiparban dolgozók átlagbére néhol a köz- tisztaságiak munkabérének a dupláját is eléri. Ha pedig az üzem nyereséges, akkor a beruházások során az építőipari gépek beszerzésére helyezik a fő súlyt, és a szemétszállító járművek a lista végére kerülnek. Többször elhangzott már, hogy az utcákat csak a szél söpri, s az eső locsolja és mossa tisztára. Ez sok esetben igaz, s ha hozzátesszük, hogy KUKA szemétgyűjtő csak Kaposváron és Siófokon, több célra felhasználható locsolókocsi csak három városunkban, vontatott seprőgép pedig sehol nincs, akkor körülbelül világos képet is kaptunk a szemétszállítás es utcaseprés technikai színvonaláról. Téli úttisztító gépekben sem dúskálunk, bár a nagy hóesések után kizárólag az a fontos, hogy az utak minél gyorsabban járhatóak legyenek, a hulladékszállítás csak ezután következhet. A végrehajtó bizottsági ülésen elnöklő dr. Várkonyi Imre tanácselnök-helyettes ösz- szeíoglalójában leszögezte, hogy a szemétszállítás és a köztisztaság jelenlegi helyzetén egyik napról a másikra nem lehet változtatni, ezért a megyei tanács ÉKV-osztá- lya dolgozzon ki olyan tervet, amellyel meggyorsítható ez a kommunális szolgáltatás: A végrehajtó bizottság úgy határozott, hogy októberben még egysz'er megvitatja a köztisztaság helyzetének megjavítására hozott intézkedéseket. S. G. Nem nehéz követni a megtett út állomásait. Lelkiismeretes munkájukat mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény: hatszor nyerték el a kiváló kisipari szövetkezet kitüntető címet. — Nem volt átkelőhely a szövetkezetünk — hallom a beszámolóból. — Ezt bizonyítja, hogy harmincán több mint tizenöt éve, negyvenötén több mint tíz éve, negyvenen pedig több mint ötéve dolgoznak a szövetkezetben. A tagok nagy része harmincöt éven aluli. 1952-ben tizenhat ember végzett 420 ezer forint értékű munkát, most kétszázhatvankét ember dolgozik a szövetkezetben. A múlt évi termelés meghaladta a 22,6 millió forintot. 1971 első felében 12,3 millió értékű munkát végeztek. Vagyonuk meghaladja a nyolcmillió forintot. S nemcsak a múltra gondolnak, a jelen munkájáról beszélnek, hanem a jövő tennivalóit is latolgatják a szövetkezet tagjai. Tízmillióval többet termelni (1975-re elérni a 33 milliót), közel tízmilliós beruházással A múltra emléhesteh. a jövőről hat ár o stak A Siófoki Építőipari Ktsz jubileumi közgyűlésén egy asztal mellett ül hat ezüstős-ösz hajú ember. Arcukra ráncokat vont az idő, barázdákat szántottak a gondok. Kerittés József, Böröc József, Acs József, Olasz Lajos, Ben János már nyugdíjban van, Szabó György még a ktsz-ben dolgozik. Ők élnek azok közül, akik lerakták az alapot. — Nagyon göröngyös volt az út — emlékezik vissza Po- mucz János, a szövetkezet elnöke — Tizenketten indultak el, tarsolyukban mindössze tizenötezer forinttal. És számokat mond az elnök, munkás, dolgos életéről, s eredményekről szól a beszámoló. Az emberek arca csupa figyelem. Kezük nyomán házak nőttek ki a földből, festői nyaralók emelkednek a parton, s szolgálják az ember kényelmét. Ki gondolná, hogy magyarok és nem magyarok százai csodálják meg, fényképezik le naponta s viszik magukkal távoli hazájukba a képeket mint Balaton-parti emlékeket Kőművesek, asztalosok, tetőfedők, kárpitosok, víz- és villanyszerelők ünnepelnek itt. Ők varázsoltak fényt a házakba, munkájuk nyomán csörgedezik a víz, formálódik a vas, szökkennek a Balatonon a csónakok. MAI KOMMENTÁRUNK Ésszerű takarékossággal A megye különböző területeiről összegyűlt termelőszövetkezeti vezetők egyértelműen gazdag aratásról beszéltek, mint befejezett tényről. A jelen időszakot — az időjárás hatását a még ezután betakarítandó növényekre — ugyanilyen egyértelműen súlyosnak mondták. Példákat idézek a tsz-elnö- kök által elmondottakból, számolva azzal, hogy ezek korántsem egyediek. Vésén a szénának szánt sarját kénytelenek voltak zölden föletetni, s a mintegy 450 hold takarmánykeverék szinte kiég a homokon. A silókukoricát zölden megetetik a szarvasmarhákkal, nem várhatják meg, hogy értékes lédús takarmányként tartósítsák... Nagybajomban a fő vetésű kukorica egy részét silózni kell, mert nincs rá remény, hogy megfelelő csőtermést hoz, s ha ma megjönne is az eső ezen a bajon már nem segítene... Hasonló a helyzet Kisbárapátiban is a kukoricával, különösen azokon a részeken, ahol a vegyszeres gyomirtás nem sikerült a legjobban. Persze, akadnak területei a megyének, ahol ennél jobb — sőt: nagyon jó — terméskilátásról beszélnek a gazdaságok vezetői. A Dráva mentén például szépnek ígérkezik a kukorica, mert ott volt eső. Általában azonban elmondható, hogy bár a kenyér- és takarmánygabona gazdagon fizetett az idén, más növényfélék hozamai elmaradnak a tervezettől. Ez az utóbbi — egyelőre csak várható — kiesés egynémely termelőszövetkezetben olyan nagy mértékű, hogy nem ellensúlyozza a gabonánál mutatkozó többletbevétel sem, pedig ez a többlet elég sok gazdaságban milliós nagy- sáarendű. S a kiesés, amely- lyel további csapadékszegénység esetén (sőt sok helyütt már most is) okkal számolni kell, nem is csak a bevételt, tehát a forintot érinti, hanem — a takarmánybázist is! És ez a probléma óhatatlanul kihat az állattenyésztés és -hizlalás további alakulására: a széna, a siló, az abrak hiánya ebben az ágazatban érződik a legjobban. Már abból a tájékoztatásból is kitűnt, amit a tsz-ve- zetők hétfőn a megyei párt- bizottságon adtak, hogy most — és a továbbiakban is — meg kell találniuk a gazdaságoknak az ésszerű takarékosság legmegfelelőbb. az adott körülmények között leginkább alkalmazható formáit. Szükség van erre egyrészt a gazdaság egészének termelési—pénzügyi egyensúlya miatt, másrészt azért, hogy az átteleltetésre tervezett állattállománynak elegendő elesége legyen, amíg a jövő évi újhoz hozzájuthat. És ebben a törekvésben nem szabad szem elől téveszteni a közös és a háztáji kapcsolatát, azt, hogy a takarmányról való gondoskodásban egységes egésznek kell tekinteni a közös és a háztáji istállókban álló jószágot! Nagy a jelentősége a silónak. A kálmáncsiak például már végeztek a silózás-r’ és a takarmányból, igény szerint, a háztájiba is juttatnak. Ebből következik: jó, ha a gazdaságok minél több takarmányt tartósítanak így, beleértve a felaprított kukoricaszárat is, felhasználva a cukorgyári melléktermékeket, a melaszt, a répaszeletet. S hogy mi mindenből lehet még hasznosítható takarmányt nyerni, mi az a hulladék, ami egyébként veszendőbe menne, de eleség- nek is megfelel a jószágnak, azt maguk a gazdaságok tudják a legjobban. Mint ahogyan azoknak az egyéb lehetőségeknek is ők a legjobb ismerői, amelyek még ezen kívül adva vannak a takarékoskodáshoz. Nagy szükség van arra, hogy éljenek is ezekkel a lehetőségekkel. H. F. Egy nyugdíjas leveléből: Köszönet a gondoskodásért, az emberségért!" ff# Megható levelet küldött Földesi Imréné, a Víz- és Csatornamű Vállalat nyugdíjas dolgozója. Minden sorából érződött, mennyire jólesik neki, valamint nyugdíjas társainak, hogy régi munkatársai most is törődnek velük, gondoskod' n^.k róluk, hogy megérdemelt pihenő éveik minél kellemesebben teljenek. »A termálfürdő B műszakjában dolgozó Vörös Október brigád egyik felajánlása a nyugdíjasokról való gondoskodás. Nemrégen engem és Maries Antalnét Budapestre is elvittek, s olyan helyeken jártunk, ahol még soha. Leírni sem lehet a szeretetet, gondoskodást, amivel a szocialista brigád minden tagja körülvett bennünket. Végtelen jó érzés azt tudni, hogy becsülnek, tisztelnek bennünket, s ezt amikor már nyugdíjban vagyunk is, kifejezésre juttatják. Ennél kedveatebb ajándékot — mint munkatársaink figyelmét, törődését — nem is »kaphatnánk« — írta. Szocialista tartalommal Fiatal a brigád. Szeptemberben lesz egy éve, hogy kilencen elhatározták: brigádot alakítanak, s olyan tevékenységet végeznek, hogy elnyerhessék a szocialista címet. — A komoly munka csak októberben kezdődött, ezért is választottuk a Vörös Október nevet. Minden törekvésünk az volt, hogy igazi szocialista tartalmat adjunk a munkánknak. Ez nem volt könnyű, hiszen a mi vállalásaink egészen más jellegűek, mint egy termelő üzemben. Azt határoztuk el: javítjuk a szolgáltatás színvonalát, olyan körülményeket teremtünk a termálban, nyáron pedig a strandon, hogy a vendégek jól érezzék magukat, s ne csak időközönként, hanem rendszeresen eljárjanak hozzánk... Varga Jánosné brigádvezető szavait idéztem, aki 1967 májusától, megnyitástól dolgozik a fürdőben. S ha az egy esztendő nem is elég arra, hogy egy brigád elérhesse a kitűzött célt, arra elég, hogy lemérhessük: elhatározásaikat, vállalásaikat mennyire következetesen hajtják végre. Napi tizenhat óra munka mellett Felváltva dolgoznak végig egy-egy műszakot, azaz napi tizenhat órát. Ilyenkor a másnapjuk szabad, illetve szabad lenne. Ezt viszont társadalmi munka végzésére használják fel. Rendet teremtenek a strand területén, kimeszelik a medencéket, ápolják a virágokat, tavasszal a festés utáni takarítást is társadalmi munkában, szabadnapjukon végezték el. Nyugdíjas munkatársaikat rendszeresen fölkeresik, s magukkal viszik őket a kirándulásokra, meghívják őket az ünnepi brigádgyűlésre is. Az egyik brigádtag, Bognár Jó- zsefné beteg. A kórházban rendszeresen látogatják, és elhatározták: ha kijön, segítenek neki majd a háztartási munka elvégzésében. Védnökséget vállaltak a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet fiataljai felett. Karácsonykor, húsvétkor s ha szabad vasárnapjuk van, felkeresik a gyerekeket, megtakarított- pénzükből ajándékot visznek nekik. Most nyáron pedig — mikor ők vannak műszakban — vendégül látják a gyerekeket a strandon. jó kezdet S mindezt a napi munka, a családjuk ellátása mellett. A fürdő vezetője, Boros Gyula is nagyon elégedett ezzel a fiatal brigáddal, s amikor a legjobbakat kérdezem, nem tud választani, mert mind a kilencen példásan, szorgalmasan dolgoznak. Pedig nem könnyű a munkájuk. Az elmúlt forró hetekben volt olyan nap is, hogy háromezer vendég kereste fel a termált és a strandot, csaknem még egyszer annyi, mint tavaly. S mindenkivel udvariasan, nyugodtan kell bánni, még akkor is, ha a vendég elfeledkezik magáról. Különösen azok, akik ritkán látogatják a termált. A törzsvendégek ugyanis a magukénak érzik: óvják, vigyáznak rá. De sokan bizony mintha azt gondolnák, hogy a fürdő csak addig kell, amíg ők ott vannak; az asztalokra rakják a zsíros, ételes csomagokat, összekenik a szőnyegeket, a virágokat, letördelik az értékes pálmákat. Bizony, fáj a brigádtagok szíve, amikor késő este takarításhoz látnak. Elégedett vagyok a Vörös Október brigáddal— ez volt a fürdő vezetőjének vélemény^ s ezt igazolja az eltelt egy ét, amelyet követ majd a többi, amíg a brigád szocialista közösséggé forr össze. Szalai László SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1971. augusztus 25. 3
