Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1971-08-20 / 195. szám

SÁROSPATAK—SÁTOR AL1AŰIHELY Néprajzi és nyelvjárási gyűjtők találkozója Országos tapasztalatcsere »A régmúltat, a legrégibb hagyományokat kell kutatni és vallatóra fogni, feltárni azok alakulását, fejlődését és mai megjelenését-« — így foglalta össze dr. Ortu- tay Gyula akadémikus, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke megnyitójában a tu­dományos kutatók és önkén­tes gyűjtők feladatát, az ön­kéntes néprajzi és nyelvjá­rási gyűjtők VI. országos ta­lálkozójának ünnepélyes megnyitóján, amelyet 1971. augusztus 13-án tartottak meg a sárospataki vár lovag­termében. A találkozóra több mint 300 részvevő ér­kezett az ország minden ré­széből. Megyénkből tíz ön­kéntes gyűjtő, illetve szak­ember (tudományos kutató) vett részt, köztük dr. Várko- nyi Imre, a Somogy megyei Tanács elnökhelyettese. A megjelenteket Varga Gá- borné, az országgyűlés alelnö- ke, a Borsod-Abaúj -Zemplén megyei Tanács elnökhelyette­se köszöntötte. A modern kor és a múltkutatás szép össz­hangjáról szólt. Dr. Ortutay Gyula elismerően beszélt az önkéntes gyűjtők munkájáról, amelynek a magyar néprajz- és a nyelvtudomány is sokat köszönhet Örömmel számolt be arról, hogy a honismeret barátainak koncentrikus köre fokozatosan növekszik, s a leg­nagyobb sugarú kör a Hazafias Népfront honismerti mozgal­ma, amely az elmúlt években tovább növelte hatékonyságát, és eredményesnek ítélte a KISZ néprajzi—honismereti gyűjtőmozgalmát is. (A tanácskozással épp egy- időben rendezték meg az or­szágos ifjúsági honismereti tá- úgy foglamazta meg, hogy: borozást.) Megnyitójának második ré­szében dr. Ortutay Gyula a gyűjtőmunka jelentőségéről és módszereiről szólt. A jelenték­telennek látszó adat, egyszerű­nek tűnő egykori használati tárgy is becses érték, ha azt a szellemi és anyagi javak elter­jedési körének meghatározásá­hoz használják fel, s a gyűjtött anyagot az összefüggések és a történeti folyamat tükrében vizsgálják — mondta. — így lesz a néprajz egyszerre nem­zeti és nemzetközi, mert fényt derít azokra a hatásokra,' ame­lyeket a szomszédos népektől vettünk át, illetve amelyekkel a magyarság gazdagította a körülöttünk élő népek kultúrá­ját. A Művelődésügyi Miniszté­rium nevében dr. Gasztonyi János miniszterhelyettes kö­szöntötte a tanácskozás rész­vevőit, s felhívta az iskolák és ifjúsági szervezetek figyelmét, hogy a honismereti munka nélkülözhetetlen az ifjúság ha­zafias nevelésénél. Jó • lenne, ha e területen megyénk isko­lái a Fonyódon és Marcaliban kialakult és eredményeket ho­zó gyakorlatról vennének pél­dát. Különösen fontos lenne az általános iskolák honismereti mozgalmát tovább erősíteni, s ez éppen a középiskolákban lehetne alapja az olyan fiata­lok nevelésének, akik ezt a munkát akár ifjúsági vezető­ként, akár mint leendő peda­gógusok folytathatnák tovább. Ebből következik a pedagógus- képző intézetek — például a megyénkben működő felsőfokú tanítóképző intézet — feladata, hogy a jövő pedagógusait fel­készítsék. A feladatot Gosz- tonyi János miniszterhelyettes KITÜNTETTÉK a közművelődés munkásait Tizenkilenc éve adományoz­nak az Alkotmány ünnepén el­ismerő kitüntetéseket a köz­művelődés élmunkásainak. Azok az emberek részesülnek ilyenkor megkülönböztetett fi­gyelemben, akik arról gondos­kodnak, hogy a szocialista esz- meiségű művek, rendezvények segítségével egész népünk gaz­dagodjon, formálódjon, műve­lődjön. Tegnap délelőtt az SZMT- székház klubterme adott he­lyet az ünneplőknek. Horváth Lajos, a megyei művelődésügyi osztály vezetője köszöntőjében Somogy pártszervezeteinek és tanácsi testületéinek nagyrabe­csülését fejezte ki, s gratulált megyénk két kiváló népműve­lőjének Dr. Várlconyi Imre megyei tanácselnökhelyettes és Dévai Zoltán, a MÉSZÖV kul­túrpolitikai főelőadója 18-án Budapesten a Művelődésügyi Minisztériumban vette át a ki­tüntetést. A tegnapi összejövetel szóno­ka is dr. Várkonyi Imre volt, ő nyújtotta át a kitüntetéseket. Mint mondotta: az országos szervek is elismeréssel adóz­nak »az évszázados álmából ébredő« Somogynak. Vidékünk évről évre jobban leküzdi le- maradottságát és szinte na­ponta röppennek föl a kulturá­lis élet új, friss hírei. A misz- szionárius szerep a népműve­lőké; munkájuknak nyilván­valóan nem honoráriuma, ha­nem rangos díszítője egy-egy kitüntetés. A Szocialista kultúráért jel­vényt kapta Bakó Béláné so- mogysámsoni tanár, művelő- désotthon-igazgató, Bruckner László mikei tanító, művelődé- siház-igazgató, Karbuczky Zoltán kaposvári kalkulátor, kórustag, Kovács László, a Ha­zafias Népfront marcali járá­si bizottságának titkára, Koz­ma György berzencei tanár, művelődésiház-igazgató, Szán­tó József, a Somogy megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója. Ugyanezt a kitüntetést Szaba­dos János, a Hazafias . Nép­front fonyódi járási bizottsá­gának titkára 18-án a HNF or­szágos tanácsában vette át. Heten miniszteri dicséretben részesültek. A kitüntetettek nevében Karbuczky Zoltán mondott köszönetét. legyen a honismereti kutatás az oktató-nevelő munka szer­ves része! A Magyar Nyelvtudományi Társaság képviseleétben dr. Bárczi Géza akadémikus, a társaság elnöke hangoztatta, hogy szocialista nagyüzemi gazdálkodásunk kialakulása, a művelődési forradalom kibon­takozása következtében egyre jobban halványulnak régi népi hagyományaink. Nyelvjárási anyagunk fakul, a földrajzi névanyag fokozatosan pusztul. Ezeknek megőrzésében segíteni pedig csak az önkéntes gyűj­tők tudnak, akik már eddig is sok becses anyagot tártak fel. Munkájuk jelentőségét igazol­ja, hogy nemzeti múltunk egyben nemzeti érték is, és éb- rentartója a nemzeti öntudat­nak. Dr. Benkő Lóránd, aka­démiai levelező tag, egyetemi tanár, hangsúlyozta, hogy az így összegyűjtött anyag ki­apadhatatlan forrás a szaktu­dósok számára is. Az első nap gazdag program­jában több tudományos elő­adás szerepelt még. Dr. Kál­mán Béla, a nyelvtudományok doktora ismertette a Magyar Nyelvjárások Atlaszának munkálatait, vázolta az anyaggyűjtés és szerkesz­tés módszereit s a nyelv­járási gyűjtés feladatait. Dr. Morvay Péter, a Magyar Nép­rajzi Társaság önkéntesgyűj- tő-szakosztályának elnöke a három éve Kaposváron meg- tartptt országos találkozó óta lezajlott eseményeket, a honis­mereti táborozások, a néprajzi és nyelvjárási vetélkedők, pá­lyázatok, a több szaktudomány területeit is átfogó tanfolya­mok eredményeit ismertette. Szólt a Somogy megyében fo­lyó munkáról is. Országosan is nagy jelentőségű a somogyi földrajzi nevek gyűjtése, to­vábbá a megyei könyvtárban kialakított — egyre gazdagabb és értékesebb — helyismereti gyűjtemény. A tudományos tanácskozás másnapján a helyi néprajzi gyűjtés és nyelvjáráskutatás szerepelt. E találkozón ismét bebizonyosodott, hogy a moz­galom képes a kitűzött célok megvalósítására. Győri Attila Kiváló orvos f: A portréirás nehéz feladat Az ember tökéletesen és hi­telesen akarja bemutatni ki- választottját. De úgy, hogy egy sors bemutatásával egy egész generációt és hivatást is jel­lemezzen. A kiválasztás csak­nem mindig véletlenszerű, a legfőbb törekvés tehát: még számtálan pályatársnak emlé­ket állítani sorainkkal. A doktornő első szavai meg­leptek, mert találkoztak el­gondolásommal. Azt mondta: »Ha lehetséges, ne legyen szentimentális. Az egyik szak­lapban. nemrégen már írtak rólam, s a gyerekek szerint nem nagyon illik rám. Egy­szerű, normál élet ■az enyém, mint még sok kollégámé.« Persze, hogy kíváncsivá tett, vajon mi miatt lehetne szentimentális a története? A doktornővel mint betegnek volt J egyszer^ azt, amikor^vá­már dolgom. Elevenen emlék­-----pl „ L.. szem akkor kialakult megál­lapításaimra: nem nyájas or­vos, nem akarja elhitetni, hogy kutya bajom sincs, da meg sem ijeszt Olyan hangu­lat lengte körül: a betegség nem jó, veszélyes is lehet, de főleg a pánikkal lehet elron­tani. Nem félni kell a beteg­ségektől, hanem vigyázni ma­gunkra, és gyorsan akarni a gyógyulást. Jóval később tud­tam meg: a főorvosnő volt, aki vizsgált. Teljesen egysze­rű asszony. Edzett, fegyelme­zett ember benyomását kelti azonnal, és végtelenül közvet­len. Ahogy elmesélték, a be­osztottjaival és orvostársaival is. Kedvesen beszél, mégis ne­hezen. Magáról és sorsáról szinte elnagyoltan. Egy kis­lány, aki édesanyjával napról napra él, fáradságosan össze­rakva a gyerek szebb jövőjé- hez szükséges pénzt. Egy kis­lány, aki már kilenc éves ko­rában úgy írta kék füzetére a nevét: Dr. Fikár Erzsébet. A «■dokumentum« még ma is megvan. Aztán a nagylány, aki minden apróságnak szívből tud örülni; az orvostanhallga­tó, aki nem rest számolni út­ján a mérföldköveket. S aki a diplomaosztáskor még ka­cagni sem tud halk örömében: nem is lenne belőle rossz jós, csak oda került a két kis be­tű a neve elé! Végül a dok­tornő, a főorvos: » Elcsodál­koztam a kiváló-kitüntetésen. Nagyobb emberek szokták kapni általában...« Vajon mikor mit nevezhe­tünk emberi nagyságnak? laki a sok gürcölést és mun kát az élet velejárójának, le­küzdését pedig az élet értel­mének tartja. Dr. Fikár Erzsébet 1945-től dolgozik Kaposváron (egyéb­ként is kaposvári). A kórház után 1956-tól a Rendelőintézet röntgenosztályán teljesíti hi­vatását. Volt időszak, amikor évekig teljesen egyedül, asz- szástencia nélkül látta el a teendőket. Naponta 150—163 embert vizsgált meg. Mind­össze két kis teljesítményű géppel. Sugárvédelem nem volt A veszélyben a hivatás- tudat érzése segített; a régi röntgenesek sem hagyták ab­ba, pedig sokan sugárártalorn miatt haltak meg. — Nem vagyok az a típus aki fél a betegségektől. Nem is győznek le egykönnyen. Eddig sosem vettem észre, hogy a röntgenben dolgozom fáradékonyságot okozhatna és rongálja a szemeit is. Persze, ma már védve vagyunk. 1963- ban, majd 1970-ben korszerű­sítették az osztályt. Dosiméter- rel vizsgálják a sugárveszélyt, félévenként teljes vérképet készítenek, maguk a gépek sem veszélyesek már. Most nyolc asszisztens van. A be teglétszám nem csökken: két­száz a napi átlagforgalom' Tavasszal, ősszel a gyomor- fekélyesek jönnek, és elég sok a daganatos «-felfedezésünk« is. Aztán vannak, akik igazán nem is betegek. Egy-egy árle­szállításkor például megugrik a forgalom. Az SZTK fizeti az útiköltséget... Huszonöt év egy helyen Mint a talajrétegek, úgy ra­kódnak egymásra a tapaszta­latok, az emlékek. — Hiba állandóan akad, bí­rálni, szóvá tenni való is. De az elvem mindig az volt: sose panaszkodni, sose dirigálni, . Van aztán, hogy rám mond­ják: nem vagyok elég erélyes. Szép szó, csönd, akaraterő, nyugodtság, ezek a legfonto­sabb szavak a szótáramban. Megkapó hitvallás, amely el­kíséri otthonába is. Férje ugyanott, a Rendelőintézetben az orr-, fül-, gégészeten fő­orvos: dr. Szeberényi György. Három gyermekük közül a legidősebb már végzett ve­gyész, a középső fiú orvos- tanhallgató, a legkisebb még középiskolás. A megszokott normák szerint furcsa család az övéké: zárkózottak, s a sza­bad idejüket csak együtt töl­tik. Valahogy olyan emberek,, akiket a magatartásuk, a se­gítőkészségük, a kollegalitásuk avat baráttá. S még valami: úgy hívják őket, hogy a kis öregek patrónusai. Nem ritka, hogy ők adnak pénzt egy-egy receptre. A vendégj árás vi­szont Idegen tőlük. — Talán azért élünk egy kissé visszahúzódva a magán­életünkbe, mert a huszonöté éves házasságunk előző évein« ,- két is busásan kárpótolja. Fér­jemmel hasonló típusúak va­gyunk, s ez az élettársi kap­csolat a legfőbb rúgó és moz­gató erő a pályánkon. A gye­rekek útjának egyengesse pedig a másik. Hétvégeken, nyáron üdülőházunkban pihe­nünk, és sokat dolgozunk a kertben. Kapálunk, ásunk. Barnít a nap, fölfrissít a szél. Bán Zsuzsa A bizottsági asztal túlsó oldaláról A felsőfokú intézmények évtizedek óta a felvételi vizs­ga módszerével próbálják el­bírálni: kik a legalkalmasab­bak arra, hogy a szűk keret­számok között felvételt nyer­jenek. Mint minden szükség­megoldás, természetesen ez a vizsgarendszer sem mentes a hibáktól. Valóban nehéz a fel­vételizőket egyetlen találkozás alapján teljesen objektiven el­bírálni. Tévedés azonban azt hinni, hogy a felvételi vizsgabizott­ságok tagjai csak a vizsga alapján ismerik a jelöltet. A középiskolai javaslatokat ugyanis a vizsgabizottság elnö­ke és a kérdező előzőleg átta­nulmányozza, így az írásbeli dolgozat, valamint a középis­kolai jellemzés alapján a bi­zottságnak előzetes képe ala­kul ki a vizsgázóról. Ez nem jelent előítéletet a vizsgázóval szemben, mindössze támpon­tot a minél objektívebb elbí­ráláshoz. S itt van az egyik probléma. A középiskolai jel­lemzések, sajnos, sok esetben semmitmondóak, általános megállapításokat tartalmaz­nak. Néha — rosszul értelme­zett humanizmusból — min­den továbbtanulónál csak a pozitív vélemény szerepel, más esetben — ez a ritkább — el­sősorban elfogultan megítélt magatartásbeli »kilengések« miatt a jellemzés negatív irányban tér el a valóságos Felvételi vizsgák után helyzetképtől. Ilyenkor nehéz a vizsgabizottság dolga, de a tapasztalat és emberismeret alapján így is megállapítható, ki a gátlásos, ki az, aki tud, de nehezen fejezi ki magát, vagy kisebb a szókincse. A jó fellépés, magabiztosság az élet minden területén követelmény, vagy legalább is jó pontnak számít. Miért lenne kivétel éppen a felvételi vizsga? Va­jon a félszeg, bátortalan, »rossz kiállású« jelölt mennyi­re alkalmas a pedagógusi pá­lyára? Vagy talán az orvosi pálya sem jó fellépésű, a be­tegekre megnyugtató egyéne­ket követel? A szerencse jelentőségét sem szabad eltúlozni a felvételi vizsgák értékelésénél: a ta­pasztalat azt mutatja, hogy az alaposan felkészülő jelöltnek gyakrabban van »szerencséje«, mint másoknak. Ez nem vé­letlen. © A »kereslet« és a «kínálat« valóban szerepet játszik a fel­vételi keretszámok megállapí­tásánál. Ismert tény az is, hogy a felvételizők több okból — az adottságoknak és az el­térő környezeti hatásoknak megfelelően — nem egyenlő helyzetből »startolnak« a fel­vételi vizsgán. Az utóbbi év­tizedben csökkent a munkás- és parasztszármazásúak ara­nya a jelentkezők között, s így a felsőoktatási intézmé­nyekben is. Különösen fontos volna, hogy a fizikai dolgo­zók gyermekei közül többen próbálkozzanak a továbbta­nulással. A munkás—paraszt szárma­zású fiatalok számarányának csökkenésében jelentős ténye­ző, hogy a nem diplomások bérezése számos esetben — a közelmúltban végrehajtott béremelések ellenére is — ki-' sebb vagy nagyobb mértékben felülmúlja a felsőoktatási in­tézményekből kikerülő diplo­másokét. Sokan anyagilag nem tartják »üzletnek«, hogy 3—6 évig tanuljanak még az érettségi után a mostani kez- dőfizetéSek és bérskála mel­lett. Fölmerül az a kérdés is, miért van mégis az egyes pá­lyákon többszörös túljelentke­zés. A továbbtanulás vágya többnyire egészséges törekvés­ből táplálkozik, bár nem mentes a diploma fetisizálásá- tól. Igaz, az utóbbi időben mintha erősödne az a felisme­rés, amely nem tartja elegen­dőnek a diplomaszerzés erköl­csi örömét, hanem bizonyos mértékben elfordul az eddigi »Ideáktól« és közeledik a gya­korlati élet teremtette prakti­kus életszemlélethez. A képesítés nélküli pedagó­gusok működtetése össztársa­dalmi szempontból nézve át­meneti jellegű szükségmegol­dás. Teljesen igaza van Sz. P.- nek a Kevesen kémek bebo­csátást című cikk szerzőjének, amikor ellentmondásnak tart­ja a főiskolán vagy egyetemen elutasított jelölt alkalmazását. Ellentmondásos, ha valaki nem tartozik a »kiválasztot­tak« közé, viszont az iskolai gyakorlat — ahová fölvett tár­sai csak négy év múlva jutnak el — örömmel fogadja. Jó ez? Az elutasított szempontjából bizonyára jó, mert megvan a lehetősége levelező tagozaton a kívánt szak elvégzésére. A fogadó iskolának — és általá­ban az oktatásügynek — se­gítséget jelent, mert személyi problémát old meg. A kiala­kult gyakorlat tendenciajellege — bár ismétlem átmenetisé­gét — mégis problematikus. A pedagógusi pályától eltekintve egyetlen diplomás pályán nem engedik meg a szakképzettség nélküli gykaorlatí. tevékenysé­get A felvételi vizsgákra való felkészülés az utóbbi időben több szakon rendszeresíttet előkészítők ellenére is sok kí­vánnivalót hagy maga után. Messzire vezetne, ha itt a si­kertelenség összes okát ele­meznénk. Az igazság az, hogy több gátló tényezővel kell szembe­néznünk. A sok ok közül csak néhányat említek meg: a ta­nuló »későn ébred fel«, és még a jelentkezés hónapjában sem tudja, melyik pályára is jelentkezzen, Nem nehéz el­képzelni, milyen intenzitással készült 4 év alatt a választott életpályára. Több helyen a középiskola és az egyetem kö­vetelményrendszere között tapasztalható meglehet .sen nagy különbség, els "sorban a matematika, a magyar és az orosz nyelv oktatásában. Sok helyen nem kielégítő a kö­zépiskolák pályaválasztásra nevelő tevékenysége sem, il­letve gyenge a felsőoktatási intézmények információs tevé­kenysége. Kívánatos volna te­hát az egyes fórumok közötti együttműködés erősítése, mert segítené a kereslet—kínálat arányának kialakítását, és csökkentené az elutasítottak, a csalódottak számarányát is. Dr. Vnies Tibor SOMOGYI SÍPIAP Péntek, 19TL Mgnsstos 20.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom