Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-15 / 191. szám
TÜL A MEGYEHATÁRON Az ország csücskében Aggtelektől Szuhavölgyéig Misii oícr 61 Tomanádaska felé megy a gőzös. Elhagyjuk Edelényt, s nemsokára megközelítjük utunk végcélját, az ország egyik csücskét, Aggtelek környékét. Az aggtelek-jósvafői állomásról busz iramodik a hegygerincen végig a vendégekkel. Először a jósvafői Tengerszem, majd még északabbra Aggtelek. Ott is a Hotel Cseppkő. Mondják, más vidéken a levegő is új, itt valóban az. A Dunántúlon hetek óta nem volt eső, itt meg sötét felhők nyargalnak a fák koronái fölött, és élesen tiszta, friss a levegő. Azt mondani sem kell talán, hogy Aggtelek és Jós- vafő a cseppkőbarlangja miatt híres. Ezért a hús, látványos sétáért vesznek kanyarodót az Eger felől Miskolcon át, a Tojak-Hegyalaja felé tartó autók. Ezért terelődik errefelé az idegenforgalom. Az aggteleki orvosi rendelő — egyébként nagyon szép és korszerű egészségháza van a falunak — falán láttam egy statisztikai mutatót, hogy mit jelent a vendégforgalom gyarapodása a kereskedelemben és a vendéglátóiparban, mint munkalehetőség. A közeli szuhavölgyi bányák feltárása előtt jobbára földművelő vidék volt, s nagyjából palóclakta. Nyelvünk ősi hangrendszerét őrző. sejtető beszédjükbe vegyül néha tótos íz, tanúskodva arról, hogy az akcentus mögött valóságos etnikai elemeket sejthetünk. Nemzetségbeli különbségtétel nélkül jobbágy- ivadékok valamennyien, maga az Aggtelek név is erről tanúskodik. Mert a telek szó jobbágytelket takar. A régi oklevelek még arról is árulkodnak, hogy valamikor Ogte- leknek hívták. Magánhangzóink nyíltabbá válásával kapta mai nevét. S lakói? Többnyire szántó-vetők voltak. A jó fűvű Bódva, Szuha alakultak. Hasonlóan Salgótarján palócaihoz vagy Komló környékének nemzetiségeihez. Nem szeretném a jólétsémát rajzolni, de a hitelesség kötelez. Bőgő motorok, suhanó autók követik egymást a betonon. A családi házak alatt mély szuterén, némelyik garázsnak kiépítve, a magas palatetőn pedig mint valami absztrakt madár csontváza fészkelnék a tv-antennák, hosszú sorban. Aggtelek már a múlt század húszas éveitől várja híres cseppköveivel, hírével, nevével vendégeit. Nem akarom a cseppkőbarlang történetét elmesélni, csak annyit: otthonra lelt itt már az ősember is — természetesen menedékre is —, és itt tartotta esküvőjét később egy kutató. Legendája is van bőségesen és látogatója is. A széppé tevő megváltó fény fel-felvillan a különös alakú sziklatömbök, cseppkőképződmények között. És természete-- sen majdnem mindennek neve van. Néha találó, néha szerű akusztikával, szinte a kövek alól bújik élő a magnószalagra vett hang. Kellemes, kísérteties, egyszóval nagyszerű. Mondják, a legdrágább hangversenyjegy ötven forint, de adnak mellé egy pohár vermutot is. Fogy a szén Az aggteleki faluképre a bralang léte sajátos hatást gyakorol. Mint írtam, az idegenforgalom munkalehetőség. Van ház, amelynek emeleti része már a vendégforgalomhoz alkalmazkodik. Sajnos a vendéglátás állami »része« még kevéssé. Nincs megfelelő olcsó étkezési lehetőség, fagylalt- és sörhiány van a nyár közepén is. Hajnalonként autóbuszok indulnak le innen is a Szu- havölgye felé. Felültünk mi is. Bányász járatok viszik az embereket a siktáha. Délután kettőkor műszakváltás. A bányászközségekben nagy a szolgáltatási ágazatok száma és színvonala is. Az izsófalvai kis vegyesiparcikkbolt — Izsó Miklós híres szobrász- művészünk névadója szülőfalujának — árukínálata vetekszik bármely városi üzletével. A moziban új filmeket vetítenek, és a faluban bármerre tekintünk: építkezés. De hasonló a képe Szu- hakállónak, Kurityánnak, Felsőnyárádnak, Edelénynek egészen Rudabányáig. Persze ne higgyük, hogy a bányász csak a boltból él. Télre disznót nevel, baromfit tart, sok helyütt szőlőt kapálnak vagy kukoricát. Amit a föld felszíne nyújt, kihaszánlják azt is, persze csak »háztáji alapon«. Egyik ismerősöm mondta: okos emberek kiszámították, meddig elég a szén. S az előrelátó ipartelepítés már most megindult. Habselyem kötöttárugyárat indítottak Kuri- tyánban meg habszivacs üzemet. Ugyanakkor kivonult az egvik közeli bányajárathoz a zenekar, és szép muzsikaszó mellett befalazták az egyik aknát. Kimerült. A bányászfeleségek pedig — egykor csak az volt a gondjuk, hogy siktába készítsék az urukat, vezessék a háztartást, vigyázzák az aprójószágot — munkásasszonyok- ká lesznek. Talán szimbólum, hogy Izsó falván az egykori munkásszállásból korszerű turistaszállót építettek. Ha jogy is a szén, az emeberek azért nem kerülik a Szuhavölgyét. Ipar telepedik erre is, és az ország csücskében, ahol a térképen a piros országhatár vonala kidomborodik, a Bükk öreg hegyei között fiatalodik az élet. Tröszt Tibor Panaszok nyomában Villa a vízben — Rendet a Balaton-parton Egy csokorra való panaszt gyűjtöttünk össze, egy témában, Ez a Balaton-part közegészségügyi helyzete. Kezdjük a legérdekesebbel. A számos panasztevő közül Katatics Bélára (Cegléd, Széchenyi utca 53.) hivatkozunk, aki Zamárdi felsőn, a Munkácsy és a Gábor Andor utca sarkán vásárolt telkén új hétvégi házat épített, s ötödmagával valóságos kis fürdőtelepet teremtett a nádas terepen, ahol — írja — mérhetetlen a bűz. Éppen a terep rendezetlensége miatt nem törődik a tanács a szemét elszállításával, táro'á- sával. A nádasba hordott piszok, ételmaradék egész nyáron át kinn rothad. A bejelentés másik része egy nyilvánvalóan szabályellenes építkezésre hívja föl a figyelmet. A kis teleppel szemben, a vízben cölöpökön nyugvó villa áll. A panaszt a siófoki járási hivatal közegészségügyi felügyelője v'zsgálja, hivatalos levelére még nem érkezett válasz a Zamárdi Községi Tanácstól: van-e építési engedélye Zwick József soroksári lakosnak? A vízi villát telekkönyvették-e? Az ellenőrzést megnehezíti az a körülmény, hogy a villában német vendégek laknak. A cö- löpös hétvégi nyaralót — melyet az olvasó ne k^pzüien el valami kacsalábon f~rgó kastélynak, mert felvonulás5 épületnek ir>bban bü'lik — mi is meglátogattuk. A WC kútgvűrűie a Balaton iszapjába fúródik; kérdéses, h°g-’ miképp tisztítható és hová vezet a betongyűrű? A szennyvízelvezetés ugyan hová történik? Egyelőre csak annyit mondhatunk, hogy csupa rejtély ez a villa. A hétvégi ház »felfedezése« bármilyen eredménnyel jár is, egy dolog nem lehet kétséges: törvény szabja meg, hogy a Balatonban semmiféle épület nem állítható föl. Nagy Gyula Fonvódligetről — a Fenyő utca 2-ből — írt levelet a szerkesztőségnek, ö a fonyódliseti üdülők nevében fogott tollat, eloana'-aolván, hogy a mintegy két és fél kilométer hosszú betonparton — szabad strandon — egyetlen nyilvános WC van, s legalább még kettőre lenne szükség. Megépítésükig a vizet szeny- nyezik a fürdőzők. »Már tavaly kértük a tanácsot — írja —, hogy intézkedjenek az ügyben. Azt a választ kaptuk, hogy nyitott kaput döngetünk. Ez a kapu még mindig zárva van.« A balatonlellei szabad- strandon egy-egy meleg napon mintegy ötezer ember fo.dul meg. WC-t hiába keres a für- dőző. A példákat nyilván ki lehetne egészíteni még egy sereggel. Nem célunk, hogy mindegyikről külön-külön említést tegyünk. A jelzett esetek is bizonyítják: sok munkát ad a Balaton-part a közegészség- ügy dolgozóinak. Sok a durva szabálysértés, a part rendbetételére sem fordít gondot egyformán mindegyik tanács. A helyzeten nagymértékben javíthatnak maguk a nyaralók is, ha jogos panaszaikat szóvá teszik. H. B. menti rétekre kicsaphatták a tehenet. Télen meg fejsze- végre fogták az erdők fáit. Némelyik domb ma is úgy hivalkodik lombbal takart társai között, mint holmi féli® borotvált török fej. Meg lehet nézni a vonatból Ede- lény közelében. Télen ez valóságos síparadicsom. \ Az erdő fáinak meg a hegyek köveinek közös kincse a mész lett. A helybeliek a föld művelése és állatok tenyésztése mellett ősidőktől fogva a mész égetésével és árusításával is foglalkoztak. Földrajzi nevek tucatja árulkodik erről. Hangverseny a barlangban Az erdők fogytak, az irtások nőttek, nemzedékek váltották egymást. S szaporodtak az emberek. Az élet megoldja a legégetőbb problémákat is. A mostani falukép arról árulkodik, hogy a hegyek meg az emberek közötti évszázados viaskodásban az utóbbi győzött. Délebbre bányák nyíltak, s a palócvidék falvai bányásztelepülésekké erőszakolt. Lényeg az, hogy ezt a névmagyarázatot is hozzácsapták a tizenkét forintos barlangi túrához. Sokan mulatnak rajta, sokan elviselik, sokan bosszankodnak az idegenvezetők elméncségein. Ez egyik forrásnál történt. Egy turista, aki a barlang előtt szívesen fotózta neje őnagyságát meg a sziklák mellett a csinos hölgyeket is, felkapta fejét az idegenvezető magyarázatára. — Aki abból a forrásból iszik, nagy szenrencse éri. Ha nő, hamar férjhez megy, ha férfi, hamar megnősül. Savanyú ábrázattal eresztette el a kérdést: — Mondja, mi abban a szerencse ? No, de a barlangi túra az valóban szerencse. Magas páratartalmú a levegő a kéken, vörösen, zölden világított sziklák között. Valóságos meseország. Kőgigászokkal, kőtörpékkel. S kellős közepén a hangversenyterem. Nagyzenekari koncerteket, táncdalmű- sorokat, már balettet is rendeztek itt. S csöppnyi étvágycsináló a vendégeknek: nagy— Mondtam, hogy nem va• gyök itt. — De ez nem az atyaúris• tép, hanem egy önkéntes rend- ! őr. — Nem érdekel... — Kár. Mert az illető egy • női huUát lelt a kiserdőben. — Akkor miért nem küldi • be azonnal — ordított Kovács, de Sípos nem rezzent Az önkéntes rendőr körül- : menyesen előadta, hogy tárcsával, aki most kint maradt ; a helyszínt biztosítani, egy [bokor alatt női hullát találtak. — Honnan tudják, hogy hul:1a? — Az a személy hulla. Nem : mozdul, falfehér és hideg. E : jelek pedig pontosan ráille- :nek egy hullára. Kovács felpattant. Az uta- ; sí tás szerint azonnal jelen tet- : te az ügyet a kapitánynak, és ; felhívta a megyei kapitányság gyilkossági csoportját. Egy : iiyen bűnügy már nagy szak- : értelmet, képzett bűnügyi : technikusokat igényel. — Kimentem a helyszínre. :Ha a pestiek megérkeznek, küldje őket utánunk, az útra majd állítok eligazítókat. Az önkéntes rendőrt maga mellé ültette a kék-fehér Moszkvicsba. — Szerintem a szatír tété — mondta nagyon komolyan útitársa, aki a meleg májusi délutánra való tekintettel rövid ujjú inget viselt, és karszalagja a meztelen karján csúszkált. — Majd meglátjuk — felelte mértéktartóan Kovács, mert egy profi nyomozó sem nyilatkozhat meggondolatlanul. — Ott a hulla — mutatott egy bokros rész felé az önkéntes rendőr. A hulla az önkéntes rendőr által mutatott bokor alatt ült és termoszból feketét ivott. Körülötte nagy embersereg, amely tisztelettel engedett utat a szirénázó rendőrautóból kiszálló nyomozónak. — Hol az áldozat? — kérdezte Kovács. — Én vagyok — csicseregte a kávét szürcsölő nő. Kovács előtt elfeketedett a világ. Bedőlt, és anélkül, hogy a valóságról személyesen meggyőződött volna, riasztotta a gyiIko6sági csoportot. Hetekig rajta fog röhögni az egész megye... — Maga honnan szedte, hogy gyilkosság történt — fordult a hírhozóhoz, aki éppen el akart szelelni. — Ügy nézett ki. Szóltam hozzá, nem felelt... Nem mertem hozzányúlni. — Hölgyem, szálljon be a kocsiba! — mondta Kovács, mert a tömegben többen nevetgélni kezdtek. — Igazán lehetne már egy Volgájuk. Ezzel a Moszkvics- csal nem sokra mennek — jópofáskodott a nő. — Még mindig jobb, mint a hullaszállító — morogta Kovács. Ahogy beértek a kapitányságra. a telefonhoz ugrott, és a gyilkossági csoportot kérte: — Itt Kovács hadnagy... — Hadnagy elvtárs, jelentem — hallotta a kagylóból —, a csoport két kocsival elindult. Perceken belül ott lesznek. Kovács lecsapta a kagylót. — Tulajdonképpen mi történt magával? — fordult a nőhöz. — Nem is tudom. Sétáltam, hirtelen úsv éreztem, hogy minden eltávolodik tőlem, a fák forogni kezdtek majd mintha hirtelen b-sö'étad-ít volna. Jelzem, voltam már így néhánvs®or. Nem gondolja, hogy vérszegény vagyok? — Most már jobban van? — Tökéletesen. És meg is értem magát, hogy ideges. Biztos azt hitte, hogy a szatír támadott meg. Na, de még csak az kellene! Tudnám, hogy mi a teendő. Tudja, engem jól nevelt az én anyukám. Tudom én, hogyan kell védekezni: egy jól irányzott rúgás, és a szatír nem szatír többé. Tudja mit? Én vállalom, hogy lépre csalom maguknak azt a fickót.. -. — Óriási ötlet — mondta elgondolkodva Kovács. — Nos, megcsiná’juk? — Nem. Most szépen menjen haza, és legközelebb lehetőleg az SZTK előtt legyen rosszul... Nem sokkal később hívatta a városi rendőrkapitány. — Gratulálok, fiam. Javaslom, hogyha szép írása van, kérje át magát a személyazonossági igazolványok osztályára. Különben közölnöm kell magával, hogv a nvomo- zás vezetését holnap átvrszi magától Farkas őrnagy e’vtárs, a megyei kapitányságról. — És velem mi lesz? — Segít neki. Magát fogja elküldeni cigarettáért... — mondta az öreg. — Én nagyon sajnálom magát. Peches ember. Én nem bánnám, hogyha el tudta volna fogni azt a szatírt. Vagy legalább ma elfogná. Még van körülbelül 18 órája. Visszament az irodájába. — Sípos! Azonnal kerítse elő nekem Csontost! Ez a Csontos egy fiatal rendőr volt. Lányos képe miatt Ágikának csúfolták. Egyszer egy műkedvelő előadáson lányszerepben lépett fel, és a közönségnek fogalma sem volt róla, hogy a tűzről pattant kislány fiú. (Folytatjuk.) 0 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1971. augusztus 15»
