Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-14 / 190. szám
Kevesen kérnek bebocsátást ZÁSZLÓ A FENYŐFÁN Fölteszem, nem azért rossz, nem azért romlik az egyetemeken, a főiskolákon a munkás— parasztflatalok aránya, mert nehéz, vagy szinte lehetetlen átjutniuk a felvételi akadályán, másért romlik. Kevesen kémek bebocsátást az egyetemekre, a főiskolákra. Részben szociális természetű okok miatt, részben a követelmények vélt és valóságos nagysága miatt. Nyilvánvalónak látszik, hogy a diplomáért érett munkás- és parasztfiatal tehetségek java úgy kallódik el a nemzet kárára, hogy a felvételivel meg se próbálkoznak. A közismert és a sokat hangoztatott műveltséghátrányok mellett, úgy tűnik, nem azok vannak kevesen, akik bejutnak, azok vannak nagyon kevesen, akik jelentkeznek, illetőleg jelentkezhetnek. Ha azt látjuk, hogy a mégis egyetemre jelentkező felvételije sikerült, akkor nem hiszünk sem a protekcióban, sem abban, hogy az értelmiségi családok gyermekei eleve nagyobb eséllyel startolhatnak. Sőt, ilyenkor még az is kérdésessé válik az emberben, hogy rossz-e az arány? Hát persze, közismert számok bizonyítják, hogy az arány valóban rossz. Ezzel itt most fölösleges fárasztani az olvasót, inkább abból kell kiindulni, hogy a megyék, a falvak lélekszámúhoz viszonyítva a kapudönge- tők száma kevés. Itt a baj, ez a baj. Nyilvánvaló, s egészen természetes, hogy a jobb kiválasztáshoz, a tehetségek »felszínre hozásához« tömegesebb jelentkezés és áramlás lenne indokolt az egyetemek, a főiskolák felé a falvakból, a munkástelepülésekről. Némiképpen a sporttehetségek felkutatásához kellene hasonlítania az itt folyó munkának. 0 Az ötvenes években a munkás- és paraszttelepülések kétszer, háromszor, négyszer annyi fiatallal gazdagították az ország szellemi életét, mint amennyivel most gazdagítják. Napjainkban viszont hovatovább ott tartunk, hogy már csak az ötvenes évek fiataljaira tudunk hivatkozni, amikor felvetődik a kérdés: melyik bányász, szövetkezeti paraszt fiából lett tudós, mérnök, bíró, jogász, orvos. Tekintettel a »keresletre« és a »kínálatra«, azokkal kell egyetérteni, akik szerint az alkalmasság elbírálásának mai rendje rossz, tökéletlen és igazságtalan. Ha jó és tökéletes volna, akkor ennek az egyetemi, a főiskolai oktatás fogyatékosságai ellenére meg kellene látszania a diplomás emberek mindegyikén. Nem látszik meg. Ebből is arra kell következtetni: nagyon sok esetben egy bizonyos pályára kiválóan alkalmas fiatalember azért nem jut túl a felvételin, mert félszeg, bátortalan, rossz kiállású, s nincs szerencséje. Ugyanakkor igen sok, arra az adott pályára nem túlzottan tehetséges fiatalember azért nyer felvételt, mert jó a fellépése, magabiztos és van szerencséje. Legalább egyéves »előegye- tem« kellene ahhoz, hogy egy bizottság, a mindenhatóság látszata nélkül »fogja fel« azon a bizonyos szűrőn az egyetem számára a legjobbakat, s tanácsolja el az alkalmatlanokat, a gyengéket. Az előkészítők helyett ezt kellene talán: selejtező elő- egyetem. Érti is az ember, meg nem is érti. Egyáltalán: ha a középiskolai ismeretanyag, a jó osztályzat kevés az induláshoz, akkor itt valahol megint csak baj van. De az a legnagyobb baj, hogy a vidéki fiatalok nem részesülnek olyan színvonalú előkészítésben, mint a fővárosiak, vagy mint a pécsiek, a szegediek, a debreceniek, a miskolciak. A továbbtanulás, a diploma- szerzés hazánkban társadalmi ügy. Az egyenlő esélyek megteremtése még inkább közügy, társadalmi ügy. E. László most kapta meg harmadszor az elutasító értesítést az Állatorvostudományi ŐSZ FERENC omozavM'os A hírt szilárdította az a szokatlan tény, hogy az öreg egy hete mindenkit kiírt táppénzre. Ha hinni lehet Lil - lácskának, még a vízvezetékszerelőt is, aki pedig a csapot ment megavítani a rendelőbe. Az is feltűnő volt, hogy az asszony kerek egy hete nem jelent meg a Levendulában. S ez feltűnőbb volt, mintha a pincérek nem jöttek volna be. Az csak később, jóval uz események lezajlása után vált köztudottá, hogy a szép B •?- leznayné anyai örömei kezdtek láthatóvá lenni. A szatír okozta izgalom után beállt szélcsendben sok unalmas délutánt színesít majd meg, hogy találgatni lehet: vajon ki a boldog apa. De ez már nem tartozik a ml történetünkhöz ... Ezen az estén a Levendulában a szólista Ambrus úr volt. Róla annyit kell tudni, hogy ő a város hivatalos reakciósa. Valaha jegyző volt, s ült is valamicskét a felszabadulás után. Aztán egy ktsz-nél lett előbb anyagmozgató, majd könyvelő, végül részlegvezető. Amíg aktív volt, őt mutatták fel pözitív példaként: lám egy ellenségből is lehet a mi emberünk, ha megadjuk neki a módot, hogy becsülettel dolgozzon. Ambrus úr ugyanis valóban jól dolgozott. Bs nem politizált. Da amióta nyugdíjba ment — havi 180Ö-ért — nincs mit kockáztatnia. Persze, senki sem bántja. Ö az ellenség hangja. És van benne valami szórakoztató: mert nincs a kormánynak olyan intézkedése, amelyet ne tudna félremagyarázni. Amit mindenki lelkesen üdvözöl, arról Ambrus úr bebizonyítja, hogy sírni kellene miatta... — Hát már ez is szatír? — mesélte hallgatóinak. — Ez, kérem, egy pancser. Ez csak nálunk lehet. Mert itt már a Egyetem rektori hivatalától. »A felvételhez előírt minimális pontszám az egyetemre 14 pont.« E. László ezt a tizennégy pontot nem tudta megszerezni. Közlik még vele: fellebbezésnek helye nincs. De miért nincs? Ügy tűnik, nagy a tét, nagy a veszteség és nagy a nyereség, oly nagy. hogy talán még a fellebbezés lehetőségét Is érdemes volna megteremteni. Főleg ott és akkor, ahol és amikor egy fiatalember láthatóan nagy elhivatottságot érez az állatorvosi szakma iránt. Vagy más szakma iránt. Mindenesetre E. László édesapja most azt mondja, megtudta, hogy létezik az egyetemen protekció. Lehetetlen megbizonyosodni arról, hogy mennyi ebben az állításban az igazság. Általában úgy szokott lenni, hogy ha sikerül a felvételi, akkor nem emlegetjük a protekciót, ha nem sikerül, akkor emlegetjük. S talán egyeteme, főiskolája, bizottsága válogatja. Ha nincs protekció — elfogultság, rokonszenv, ellenszenv minden bizonnyal létezik. Valaki azt mondta: a bizottságba népi ülnököket kellene választani. Isten tudja, az a gyanúm, ezzel a protezsáltak és a pro- tezsálók száma csak nőne. Sz. Jolán tavaly a magas pontszáma ellenére sem került a »kiválasztottak« közé. Hely hiányában utasították el. Tanár szeretett volna lenni. Szülei termelőszövetkezeti tagok. S egyáltalán nem értik ezt az egészet. Az a helyzet ugyanis, hogy a kislányt elutasították, viszont a helyi általános iskola igazgatója hívja képesítés nélküli tanárnak, minthogy a községben »foghíjas« a tantestület. A fentebb tapasztalható ellentmondás nem jelez valami túl nagy tervszerűséget, ha a szükségleteket és a lehetőségeket nézzük. Sz. Jolán az idén is megpróbálta. Vagy sikerül, vagy nem. Megítélésem szerint mégis azokkal kellene foglalkozni az eddiginél többet, akik az egyetemre, a főiskolára jutást meg sem próbálják. Sz. P. ■bűnözők is olyan pitiánerek, kérem szépen, hogy az kimondhatatlan ... — De Ambrus úr! Eddig tíz nőt erőszakolt meg ... — Húszat, de lehet, hogy többet — javított Ambrus. — Na, de hogyan? Mint egy kisstílű tolvaj. Hallottak magúk, uraim, a bükkösi szatír- ról? Az persze még a régi békevilágban volt. Az, kérem, mindegyik áldozatát megölte. Volt nelci három pisztolya, és amikor a rendőrség rátört, akkor egy óráig harcolt velük. Ezek meg — mutatott a rendőrség felé — ezt a szerencsétlen alakot nem tudják elfogni. Vagy nem akarják. Lehet, hogy valami fejes van a dologban. Én biztos forrásból hallottam, hogy ez a Kovács gyerek utasítást kapott föntről, hogy ne nagyon ugráljon az ügyben ... — Ma nincs jó formában, Ambrus bácsi — állt fel az asztal mellől Terebesi úr, a maszek fényképész, és egy nagyot ásított,. — Maga csak hallgasson, Terebesikém! Menjen haza az aktfotóihoz! Igaz, hogy megvan az Idén érettségiző lányosztály? Nem csodálom. Amilyen erkölcsök manapság vannak ... Hát így fortyogott az N.-i közvélemény. Járt, mint az öreg malom garatja, amelybe régen nem öntöttek őrleni valót, és most végre igazi, neJubileumi ajándék a kaposvári úttörőknek Felavatták a La tinea Sándor-tábort Balatonfenyvesen Először a sudár fenyőfákat láttuk meg, aztán a táblát:: Latinca Sándor úttörőtábor. Az őrök most nem kérik a jelszót, hiszen minden gépkocsi vendégeket hoz Kaposvárról az ünnepélyes tá- boravatóra. A fiúk és lányok már ott sorakoztak fehér ingben, blúzban a pavilonok és a sátrak előtt. Sípszó jelezte az ünnepség kezdetét: a rajok halihózva és hollárizva vonultak a zászló elé. — A dolgozó népért, a hazáért előre! — köszöntötte Sándor Mária városi úttörőtitkár a kaposvári Krénusz János úttörőcsapat táborozó pajtásait a csaratvezető jelentése után. Harsány »rendületlenül« a válasz. Ezután Somogyi József, a megyei párt-vb tagja, a városi pártbizottság első titkára beszélt az úttörőknek a tábor építéséről. — Pár évvel ezelőtt szomorúan tapasztalta a városi pártbizottság, hogy mindenkinek — a szegedieknek, a salgótarjániaknak — van úttörőtábora a magyar tenger déli partján, csak a kaposvári pajtásoknak nincs. Akkor a végrehajtó bizottság elhatározta: megteremti a feltételeit, hogy £j)j£gNM| Lázas készülődés az új pavilonsor előtt. mes mag került a kövek kö-í zé. I Kovács hadnagy pedig nap-! szemüvegben közlekedett, me-| lyet természetesen azonnal* észrevett a város. Mindenkit tulajdonított neki valami je-| lentőséget, hiszen a hadnagyot: még soha nem látták nap-! szemüvegben. ! Sípos tizedes nem is állta! meg szó nélkül: ! — Kérek engedélyt kérdez-! ni — csapta össze a bokáját, t mert ezt a formulát sohasem! hagyat volna ki. Kovács ugyan ! már mondta, hogy különösen! ha ketten vannak, hagyja ezt.| az örökös engedélykérést, de| Sípos még életében nem há~! gott át egyetlen szabályt sem.!-— Kérdezzen! 1 — Mi van a hadnagy elv társ szemével? —* Kötőhártya-gvulladá8. — Gondoltam. Állítólag na gyón jó rá a pemetefűfőzet... — Ide figyeljen, Sípos! Én most bezárkózom az irodámba. Űira át akarom nézni a íesvzőkönyveket. Ha az atya- úristen keres, annak sem vagyok itt. — Értettem! Az atvaiírMen. nek sem! — rikkantott Stoos és nagy bokacsattanással tá’ mzott. ♦ Kovács pedig a papírokba! mélvedt, ♦ Egy óra múlva Sípos csat-! togására riadt fel. • (Folytatjuk.) f Jubileumi nyakkendőt kötnek a lányok a vendégek nyakába. — Milyen rend van itt, pedig még kisdobosok — mutatja az úttörőtitkár a legkisebbek szobáját. Minden pavilont megnéztünk. A nagyok szobái felé egyre több a dekoráció: színes kreppapír a lámpaburákon, gyermekrajzok, képeslapok a Balatonról, fényképek motorokról, tollaslabda ütők. göcsörtös fadarab, s kivágott vers Egér Cintről. A fiúk sátrai következtek. Látszik milyen jó az étvágyuk, mert azt fújták: »Fa» villa, fakanál, fatányér, szakácsnő, meghalok a kajáért«. A legszebb dekorációt a Vaddisznó-őrs tagjai készítették: a sátor előtt fenyőtobozokból kirakták a nevüket, s a névadójuk stilizált fejét is. A következő állomás a konyha és az étterem. Manci néni, a gondnok elmondta, hogy annyi repetát esznek a gyerekek, amennyit akarnak. Az étteremben televízió, az állvány alján pedig kis könyvtár. — Nagyon sokat adott a táborhoz a városi tanács, az elektroncső-* a cukor-, a ruhagyár, a húskombinát, a Mezőgépgyár és a textilművek. A vízművek fiataljai és dolgozói vezették be a vizet társadalmi munkában. Sokat dolgoztak itt az Bl2. számú Szakmunkásképző Intézet kollégistái is. A terveket Villányi József készítette, a műszaki elénőrzést pedig Bölcs Tivadar látta el, szintén tár sadalmi munkában — mondta Balázs Nándor, a megyei KlSZ-bizot.tság titkára. Mindenki kíváncsi arra, milyen vidám egy táborozás. Solymosi Géza csapatvezető szívesen fölelevenítette az ügyességi vetélkedőket, az álarcos karnevált. Külön szenzációja volt, hogy a gépipari technikum mellettük táborozó rádióamatőrei helyszíni közvetítést adtak Győrbe, Miskolcra, Szegedre és Debrecenbe a vetélkedőről, Dombóvárra a karneválról. S még a téboravatót is egyenesbe adták. — Egész napos túrán voltunk tegnap a szentgyörgyí Csillagvárban, s bográcsban főztünk paprikáskrumplit. ^ A nap mindenkié — hirdette az egyik felírás a pavilonon. Ez a tábor is minden kaposvári gyereké. Egészen .biztos, hogy a továbbfejlesztéséhez és berendezéséhez ugyanolyan megértéssel- hozzájárulnak a kaposvári vállalatok, mint eddig. Lajos Gézái a megyeszékhely úttörői ás KISZ-fiataljai táborozhassanak. Felkutattuk ezt a szép, fenyőfákkal övezett helyet Balatonfenyvesen, fölmértük milyen építkezésre van szükség, ha elfogadható tábort akarunk. A városi tanács, a vállalatok megértő támogatósával eljutottunk idáig: ez a tábor mintegy kétmillió forintba került, s ebből egymillió-négyszázezret a tanács és a vállalatok adtak össze. Mi, felnőttek őszintén örülünk, hogy felavathatjuk a tábort, amelynek alapkövét két évvel ezelőtt helyeztük el. Éljetek, szórakozzatok boldogan itt. Sándor Mária úttörőtitkár a megyeszékhely hat és félezer kisdobosa és úttörője nevében megköszönte a jubileumi ajándékot. Lassan felkúszott a fenyőfa törzsére a zászló, előtte tisztelegtek a pajtások. Törzsök Gabriella szavalata után egy talpraesett kislány, Majzík Etelka köszönetét mondott a tábor megépítéséért. Csattant a dísztaps, fehér blúzos lányok jöttek elő a sorokból, kezükben úttörőnyakkendő belehímzett arany huszonötös- sel, s felkötötték a vendégek nyakába. Tábomézés következett. Közben zengett a lányok dala: »Mint a mókus fenn a fán, az úttörő oly vidám«. A pavilonsort a balatonboglá- rl költségvetési üzem készítette el gyorsan és jő minőségben. SOMOGYI NÉPCAP Szombat, 1971. angnnttu IC B
