Somogyi Néplap, 1971. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)
1971-08-19 / 194. szám
Az ember és jellemzése f TANÉVKEZDÉS ELŐTT Bölcselkedésre hajlamos pártmunkás barátom a minap azzal a kijelentéssel lepett meg, hogy náluk, a kisváros egészségügyi intézményében tökéletes harmónia jellemzi a különféle tisztségek viselőinek munkásságát, emberi kapcsolatait: egymás erényeit nem veszik számításba, egymás hibáiról, emberi gyarlóságairól pedig nem beszélnek. Nem véletlen, tehát, hogy a szóban forgó intézményben lábra kapott az önelégültség, egyre-másra jelentkeznek a torz vonások a vezető káderek jellemében, munkájában, magatartásában. A harmónia csak látszatra tökéletes, valójában súlyos intrikák, személyi ellentétek zajlanak a kulisszák mögött, s nem a bizalom, hanem a kölcsönös bizalmatlanság uralkodik fiz embereken. Az ilyen eset szerencsére nem általános gazdasági és társadalmi életünkben. Vezető kádereink egymás közti viszonyát többnyire az őszinteség és a nyíltság jellemzi. Ezt tükrözik a róluk készített írásbeli dokumentumok, amelyeket az elmúlt években—hónapokban minden érdekelttel ismertettek a helyi pártszervezetek és személyzeti osztályok, ugyanakkor — ami az előbbinél is fontosabb — az írásos jellemzések szinte mindenütt megegyeztek a szemtől szembe is elmondott véleményekkel, az érdekeltek munkájának és magatartásának tényeivel. Honunkban egykor divat volt csupán a külsőségekben mérni a vezető emberek puritánságát avagy fennhéjázását. Szó sincs róla, mintha nem tulajdonítanánk jelentőséget bizonyos külsőségeknek is. A különféle tisztségviselők kötelező társadalmi normáival szemben álló magatartásbeli, életmódbeli hibák ugyanis rendszerint már a bajt vagy annak a kezdetét jelzik. Mi több, önmagukban is egyengetik az utat az eltávolodáshoz, az elszakadáshoz, a gondjaikra bízott emberek mindennapi problémáitól és végső soron attól az érzelmi gondolkodásbeli közösségtől kerülnek mind távolabb, amelynek elszakíthatatlan láncként kell összekapcsolnia vezetőt és beosztottat. Kétségtelen, hogy az, aki nagy elfoglaltságára hivatkozva elsősorban a régi osztálytársaival, egykori kenyerespajtásaival való kapcsolatait építi le, aki nem szakít időt arra, hogy felkeresse beosztottait a munkahelyen, az könnyen elfelejti a másfél-kétezer forintnyi keresetű családok gondjait. Ennél is fontosabb azonban, hogy mindenekelőtt arra figyelmeztessük a vezető posztokat betöltő embereket: maradjanak meg egész életvitelükben olyannak, amilyennek ismerték akkor, amikor felelős tisztségbe helyezték őket. A bizalmat annakidején tudásukon, rátermettségükön kívül éppen azzal vívták ki, / hogy olyannak ismerték őket, akik bármilyen magas vezető helyre kerülnek is, a közösség érdekeit is fogják szolgálni. S hogy helyesen szolgálják, ahhoz elengedhetetlenül szükséges, hogy ne csak tudásukkal, hanem fedhetetlen életmódjukkal is őrizzék, ápolják és erősítsék a bizalmat. Aligha vitathatja bárki is, hogy ma általában ez a helyes emberi magatartás, munkastílus jellemzi a vezetőket. Ám kiskirályok, sikerektől megré- szegült, önző és harácsoló tisztségviselők sem ismeretlenek. Köztük olyanok is, akik a nép soraiból származnak, ákiket valamikor a szerénység, az áldozatkészség példaképeinek is tekintettünk. Kádermunkánknak egyik ártalmas fogyatékossága éppen abban rejlik, hogy egyes üzemekben, intézményekben és hivatalokban csak ezeket a régi érdemeket sorakoztatják fel, amikor jellembeli torzulásokról, esetleg súlyos visszaélésekről kell elszámoltatni valakit. A közelmúltban vizsgálat indult az egyik középüzem igazgatója ellen, akiről még néhány éve így vélekedtek a munkások: »-már régen .kiemelték közülünk, vezetővé tették, de ő megmaradt olyannak, amilyen azelőtt volt.« Történetünk szereplője annakidején cselekvő részese volt az újjáépítésnek, a munkáshatalom kivívásának, az ellenforradalmárok elleni harcnak; igazgató lett, és lázas munka mellett egyetemet is végzett. Az utóbbi időkben azonban talpnyalók- kal, karrieristákkal, röviden: olyan emberekkel vette körül magát, akiktől korábban ő ma ga óvta munkatársait. Nemrég nagyon is kétes eredménnyel kecsegtető újítási célokra jelentős összegeket juttatott «-udvartartásának«, s — amint az lenni szokott — a pénzt meg is osztotta cimboráival. Ez az ember valamikor hivatásszerető, áldozatkész építője volt társadalmunknak, ma viszont csak az egyéni luxusigények kielégítését hajszolja, s mind tisztességtelenebb eszközökkel. Jellemében természetesen nem égjük napról a másikra következett be a 180 fokos fordulat, hanem lassan, mindazok szeme láttára, akik ma foggal-körömmel védik őt, mert ki szeretnének bújni az ellenőrzéssel járó felelősségük, vétkes mulasztásaik alól. Sajnos, az ellenkezőjére, történetesen arra is akad nem egy példa, hogy egyes vezető emberek esetében más vezető emberek a szeplőket is felnagyítják. Tárgyilagos értékítélet szerint nem feltétlenül részeges az, akit valahol s valamikor italos állapotban láttak. A mondandóm elején szóba hozott egészségügyi intézmény párttitkára másfél évvel ezelőtt — egy házi mulatságon — többet ivott a kelleténél, s jóllehet semmi botrányt nem csinált, ma is a szemére vetik a történteket. Elsősorban azok a vezetők, akiknek egyedül ő nem hajbókol, akik egymás erényeit nem veszik számításba, akik egymás hibáiról nem beszélnek az erények miatt. Ismerek egy vállalati főmérnököt, húsz esztendeje ugyanabban a beosztásban dolgozik. Néhány hete egy jelentéktelen üzemszervezési ügy elbírálásánál hibázott, elfogadta munkatársa megalapozatlan javaslatát. A döntés balul sült el. Főmérnökünk számított is rá, hogy a melléfogás nem marad szó nélkül, de egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy sok éves munkásságát adandó alkalommal ezzel az egyetlen félresikerült döntéssel megkérdő j elezik. Vezető tisztségviselőink pontosabb, hitelesebb jellemzése nem tűri az ilyen szubjektivizmust. Ahol rendszeresen figyelemmel kísérik az egyes emberek életútját, ahol szükség szerint dicsérnek és elmarasztalnak, ott sohasem mutat torz képet a tükör, amelyet a közvélemény mindig látni akar. A vezető káderek őszinte jellemzésének azonban nemcsak ezért van megkülönböztetett fontossága, hanem azért is, hogy az érdekeltek kezében mindennapi eszközzé váljék beosztottja jellemének, magatartásának formálásában, alakításában. K. F. Várom is, meg nem is Előleg: 37 konténer tankönyv A kifestett homlokzatú Berzsenyi általános iskola előtt mentem el kedden reggel, s erről jutott eszembe: két hét múlva kezdődik az 1971—72-es tanév. Nyomban megfogalmaztam egy kérdést: Hogyan várják a tanévet? Egy diáklánynak, a tankönyveket elosztó boltosoknak, az írószerüzlet vezetőjének és egy tanárnőnek tettem föl, feletet várva. Az egyik kaposvári tejboltban találkoztam Kontra Judittal. A nyáron végzett a Berzsenyi iskolában, két éve a szünidő egy részét munkával tölti — ezt mesélte. Tavaly az ABC-ben vevőfigyelő volt, de a tejboltban jobban érzi magát — mondta. — A főnöktől és a vevőktől függőt, hogy jobban éreztem magamat ezen a nyáron. Szeptemberben kezdi meg tanulmányait a szakközépis- gimnázisták a Laricsev kola általános szakán. — Ha esetleg nem tanulok tovább, az érettségi mellett lesz szakmám is — magyarázta meg a döntésének miértjét. Körkérdésemre pedig diákhoz illően felelt: — Gondoltam már a tanévnyitóra, az iskolára. Átismételtem a nyolcadik osztály anyagából a matematikát és a magyar irodalmat. Tulajdonképpen várom is, meg nem is szeptember elsejét. A megyei tanács művelődésügyi osztályán megtudtuk, hogy augusztus 24-én lesz a megyei középiskolák igazgatóinak tanévelőkészítő értekezlete, másnap járási megbeszélést tartanak az általános iskolai igazgatók, s csak ezután következnek a tantestületi értekezletek. A javító- vizsga 30-án, a pótbeiratás 31-én, a tanévnyitó szeptember 1-én, az első tanítási nap 2-án lesz. Nyolcszázkilencvenegyezer forint értékben érkezett tankönyv eddig a központi elosztóba, a Tóth Lajos Általános Iskolába. Átlagszámítást végezve ez mintegy nyolcvanötezer darab könyvet jelent, ennyit pakoltak be — har- minthét vasúti konténerből — a József Attila könyvesbolt dolgozói a tantermekbe. A könyvhegyek láttán csak arra vállalkozhattunk, hogy a legújabb tankönyvekből mutassunk be néhányat: az általános iskola 5. és 6. osztálya új orosz kiegészítő tankönyvet kap, az elsősök először jutnak számolási és mérési feladatlapokhoz, a 6. és 7. osztályosoké a Közlekedési ismeretek című hasznos tankönyv. A A könyvhegyek egyre nőnek. helyett új Matematikai feladatok gyűjteményéből számolhatnak. Az elosztók a lelkünkre kötötték, hogy feltétlenül legyen benne a cikkben: a tankönyveket mindenki a saját iskorajta. Ehhez is készülnöm kellett. »Aratási időnek« nevezik az augusztus 20. és szeptember 1. közötti napokat az »Íródeák« papír- és írószerboltban. Fejes István vezető a felkészülésről elmondta, hogy Iájában vásárolhatja meg. A augusztus 15-ig 798 ezer fomaradék jut a boltokba, erre azonban nem érdemes számítani. Somogyi Antalné tanárnővel bevásárlóútja során beszélgettünk. A Gárdonyi iskola matematika—kémia szakos tanárnője elmondta, hogy a vakáció alatt kipihente magát, ugyanakkor az új tanév is foglalkoztatta. — Elkészítettem tizenhat kétórás matematikaszakköri foglalkozás-tervét. A tanmenetemet átírtam az új követelményeknek megfelelően; a tárgyi—nevelési célokat témánként fogalmaztam meg, a módszereket, a szemléltetést óránként jelöltem meg. Az önálló gondolkodásra nevelés matematikaórán kísérletet folytatom szeptembertől, és még három éven át dolgozom rintos forgalmat bonyolítottak le, nagyrészt iskolai felszerelésekből. — Olyan nincs, hogy ne legyen hiány — folytatta. — Sokat mondok, ha van tíz radír a boltban, hegyező egy fia se. Újdonságunk viszont a műanyag betűtár a kis elsősöknek, és táskából is nagy a választék. Divatcikk lett az iskolatáska. A jövő heti csúcs- forgalomra is felkészültünk. Szeptember elsején megkezdődik a tanév. Lesz elég tankönyv, az iskolai felszerelés, ha hiányosan is, de biztosítható. Mindez egy kicsit szomorú hír egy diáknak. De elég idő van még elsejéig, hogy tudósításunkat elfelejtsék, s belefeledkezzenek a vakáció örömeibe. Horányi Barna Felsőtárkány, 1971 augusztus Búcsú a tábortűz lángjainál ŐSZ FERENC II. Szikrázó tűzeső világítja meg a sötét éjszakát. Csillogó szemű gyerekek ülnek a tábortűz körül, s figyelik a magasba felcsapó lángokat: búcsúznak egymástól, a tíznapos vidám táborozástól, még egyszer felidézve kellemes estéket. Hatalmas tölgy- és bükkóriások hajolnak védelmezőn a kis színes 1 faházak fölé, amelyek otthont adtak ötszáz úttörőnek, aki jutalmul üdülhetett itt a KISZ felsőtárkónyi, Hámán Kató nevét viselő ifjúsági táborában. jeuegzexes zoia egyen, unu tu; Versek, csasztuskák, tréfás viselték, mások munkasove-| jelenetek váltják egymást, rállba bújtak. A rendőrségi Megelevenedik az eltelt tíz volt. A fiú, aki bekísérte két gépírónője — akiket ez-? nap minden derűs epizódja, egyetemi évfolyamtársa és úttal »csali«-nak neveztek —| vidám nevetést váltva ki a vőlegénye: Zsoldos Géza, az a lehető legdekoltáltabb ru-| gyerekekből és a felnőttekből “ “ —-------------- egyetem KISZ-titkára. A lány hájéban pompázott. Többen| jSc sak annyit tudott, hogy egy URH-adót rejtettek a kabát-1 Köz!ben Bódi Jánossal. a Azt hittem., hogy úrilány, aki fiatal, kisportolt termetű fér- juk alá. | gomogv__Zala megyei MÉH m ielőtt utoléri, fut két tiszte- fi volt a támadó. A sötétben Egyenként távoztak a rend-? vállalat igazgatójával arról letkört. Ki a fene gondolta semmit sem látott. A fiú sírt őrségről, és egy félórán belül? beszélgetek mit is keresnek volna, hogy ez lesz belőle. dühében,, és tehetetlenséggel úgy eltűntek az erdőben,? itt E belében a somogyi — Egyáltalán ki maga? vádolta a rendőrséget. mintha a föld nyelte volna el? ég zalai iskolások — Bartos Zoltán. A faterom — Ne féljen fiatalember! őket. Csak néhány erdészt le-? „ '. , , ,- 1 — Az uttorok minden eVben omozavavűú de nem merte a tiszteket a dialógusban megzavarni. — Micsoda? — Jelentem, egy fiatal pár van itt. A lányt ma este megtámadták. — Engedje be őket! Az újabb áldozat Kiss Anna —r Az úgy volt — kezdte a lány —, hogy az erdőn át jöttem haza. Akkor a szatír mellém szegődött... Először csak a gy^r igazgatója. Én nem la- Egy hetet nem adok, és ke- hetett látni, akik fontosságuk? az uuoroK mmaen evoen azt mondta, hogy szép este kom itt, csak két napra látó- zünkben lesz a tettes. teljes tudatában szemléig ették? ,na®fon solía.t * bui' - ' .................. Másnap reggel megjelent méricsgélték a fákat, nem? ladékahyagok osszegyujteseF arkasnál Bálint János, a gyár egy esetben olyanokat, ame-? ben, s tevékenységükkel je- párttitkára, országgyűlési kép- lyeknék a tetején egy URH viselő. adóval felszerelt — Elvtársak, itt tenni kell kuksolt. _ * . valamit. Nem fenyegetni aka- A két lány: Gizi es Piri — külön-külön sétálgattak az van és ilyenkor c-ak két dől got lehet csinálni, de neki nincs kedve moziba menni.. Aztán meg azt mondta, hogy az apja bent van a gyárban és üres a lakás ... — Ez csak nem bűn — szólt közbe a fiú. — Maga most hallgat — tanácsolta Farkas. — B^mtota magát? — kérdezte Kovács. — Nwi... De követett, és mindenfélét mondott. Aztán én szaladni kezd'em, és mi"e gattam meg az öreget... Kovács felhívta Bartost. A fiú igazat mondott. — Jegyzőkönyv nem lesz? — kérdezte a lány. — Ha akarod, én felveszem — ajánlotta a fiú. Együtt mentek ki az épületből, egyenesen a Levendulába. — Ezeket sikeresen összeboronáltuk — nevetett Farkas. — Nehogy azt higgye, őrnagy elvtárs, hgoy holnap az kiértem az/érd'hői, s«k em- egész város ezt az esetet is bér jött. ak’k elfog'ák... nem lr-ia a szatlr számlájára. — Sóder az e*é-z. Amikor Az emberek lassan száz eset- vakerálni kezdtem neki, még J® beszélnek, holott összesen vihogott is. Erre én azt h!t- három volt... tem, hogy jó vagyok nála. Hát — Négy — szólt közbe Si- ráha’tottam. Erre bedilizett. pos, aki már előbb belépett, rok, de ha nem kapják el(azt a bűnözőt, én interpellálok a nemsokára kezdődő ország- gyűlési ülésszakon. — Pont ez hiányzott — morgott Farkas. — Kovács elvtárs! Hívja be a munkás- őrparancsnokot. A segítségüket fogjuk kérni... Farkas őrnagy nagy hadműveletet szervezett, ölven munkásőrt kérték meg a kiserdő teljes merszálására. Természetesen az akciót úgy kellett lebonyolítani, hogy a úton. Időnként leültek egy fatönkre, olvasgattak, majd újra tovább ballagtak. Csendes volt az erdő. Az akcióban részt vevő hetven lentősen hozzájárulnak a nép munk,ás5rl gazdaság előtt álló feladatok megoldásához. A legjobbakat 1958 óta tíznapos jutalomüdü lésre küldjük a MÉH Tröszt költségén. Jártak úttörők kül földön, üdültek Esztergomban, a Balaton-parton, Debrecenben, s most itt, Felsőtár- kányban az ötszáz iskolás köember idegeit a moccanatlan? zöt* harminc somogyi illet- csend, a lassan cammogó idő? ve Zala megyei egvre jobban feszítette. Farkas őrnagy és Kovács az erdő melletti kisvendégi "ben telepedtek le. Sípos az URH adó-vevővel a kocsma raktár-? helyiségében ücsörgött. (Folytatjuk.) gyerek is van. Évente általában 20—30 tanulót jutalmazunk ily módon, de az úttörőszövetség ne- gyedszázados, valamint a MÉH húszéves fennállása al- ? kaiméból a jutalmazottak szá- J mát megkétszereztük — ? mondja az igazgató. Az ünnepélyes táborzáráskor, amikor levonták a csapat- zászlót, arról beszélt dr. Péteri György, a MÉH Tröszt osztályvezetője, hogy az iskolások az ő legjobb segítőtársaik, mert munkájukra mindenkor számíthattak. A MÉH is viszonozza ezt: jutalmakkal, televízióval, sportfölszerelésekkel, üdülésekkel. Azt kérte az úttörőktől, hogy a jövőben is legyenek olyan lelkes hulladékgyűjtők, mint eddig. Béres Vince táborvezető azt mondta el, hogy milyen szórakozást biztosítottak á gyerekek számára: — Kirándulás Lillafüredre, vár- és vármúzeumnézés Egerben, akadályverseny és szalonnasütés Síkfőkútnál és vidám vetélkedők. Aztán adtak műsort fővárosi művészek. Pataki Ferenc fejszámoló és Gálfi János . bűvész-konferanszié. Kora hajnalban indul visz- sza Somogyba a különautó- busz. — Felejthetetlen volt a tíz nap. Különösen Lillafüred tetszett. Az egri vár is nagyon szép volt... S az akadály- verseny, amit a Bükk-hegység hatalmas fái között rendeztek ... No, és a csónakázás a tárkányi tavon! Geiger Éva, Kovács Zsuzsa, Gárdos Béla kaposvári, Mészáros Gyula andocsi, Rotter Magdi nagyatádi, Péter Balázs nemesvidi úttörők egymást túllicitálva idézik fel a buszban a tíz nap legszebb emlékeit. Amikor búcsúzom tőlük, fgy köszönnek el: — Érdemes volt a tanulás mellett a hulladékgyűjtésben is részt venni. Az új tanévben is úgy dolgozunk, hogy jövőre ismét találkozhassunk Felső- tárkányban... Szalai László Q .OIROGfl NÉPLAP Csütörtök, 1971. angmszto* M