Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-21 / 169. szám
fONTOS TÁ/ÉKOZTATÁST Tudományos vezetés. A z országgyűlés legutóbbi ülésszakán, amikor Fock Jenő, a kormány elnöke az egyszemélyi felelősségről szólt, hangsúlyozta: nem lehet ellentétes az üzemi demokrácia széles körű gyakorlatával s az alkotó vitákkal, amelyeknek célja, hogy az üzem életét jobbá, a munkakörülményeiket elfogadha- tóbbá tegyék. A gyárkapun belüli nyílt hang, a vélemények nem öncélú hangoztatása, sőt összecsapása, a mintegy »alulról jövő« tisztító erő nemcsak hogy nem hátráltatja a gazdasági vezetés munkáját, hanem — tekintve, hogy közös gondokról van szó — csak segítheti azt. Szembetűnő manapság, hogy mennyire megjavult az országos vezető testületek munkájáról szóló tájékoztatás. Rendszeres és alapos tájékoztatás jelenik meg rendre a Minisztertanács és az ágazati minisztériumok munkájáról, fontos döntéseiről. S ez így jő Aid az országos politika mindennapokat érintő kérdéseiben tájékozódni akar, minden nehézség nélkül megteheti. De vajon így van-e ez szű- kebb környezetünkben, az üzemben és a gyárban is? Jól informáljuk-e a munkapadok, a gépek mellett dolgozó embereket a vállalati döntésekről, azokról, amelyék sors- döntőek az üzem életében? A tájékoztatásnál elsősorban a pontosság és részletesség a fontos. Alig hiszem, hogy elegendő lenne valami rutinszerű vagy ürügy jellegű tájékoztatás. A tájékoztatásnak pontosnak, az okokat és a következményeket összefüggésükben feltárónak kell lennie, hogy megmozgassa az üzemi közvéleményt. A Somogy megyei Finommechanikai és Gépjavító Vá1- lalatnál — az idei munkaügyi, bérügyi szabályozók alapján — normarendezést hajtottak végre, még az év elején. A vállalat vezetői rákényszerültek, mert az előző évben hagytak »megugrani« a béreket. Kicsi a vállalat, s erre kényszerítette őket — többek között — a fluktuáció is. A normarendezés után átmenetileg sok munkásnak csökkent a fizetése, két-háromszáz forinttal is. Mondanom sem kell, hogy milyen forró, pattanásig feszült volt a légkör a műhelyekben. Mindenesetre Egy új gyár fiatal KISZ-titkára A bizonyítvány még egészen friss. Az eredmény: jó. Büchler Tamás, a fővárosi Finom- mechanikai Vállalat 3. számú gyáregységének KISZ-titkára néhány hete végezte el a KISZ központi vezetőképző iskoláját. Az ott szerzett tapasztalatairól mondja: — Az öt hónap alatt nagyon sok hasznos ismeretet szereztünk. A történelmi és dialektikus materializmussal, a magyar munkásmozgalommal és a Szovjetunió történetével foglalkoztunk. Nagyon hasznos volt, hogy részletesen tárgyaltuk a X. pártkongresszus határozatait, s ezen belül az ifjúságpolitika volt, ami bennünket különösen érdekelt. Természetesen állandóan napirenden tartottuk az időszerű nemzetközi kérdéseket is. — Mi az, amit már most hasznosítani tud az iskolában tanultakból? — Mindennek nagy hasznát veszem, amit ott tanultam. Az elméleti, politikai tárgyakon kívül sok gyakorlati tanácsot kaptunk. Előadásokat tartottak pszichológusok, az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem tanárai is. Felhívták figyelmünket arra, mennyire fontos, hogy a szervezésnél, irányításnál támaszkodjunk a KISZ-tagok kezdeményezéseire. Talán ez az, amit igyekszem minél hamarabb és minél jobban megvalósítani. Sajnos, ez az öt hónap kevés volt ahhoz, hogy mindennel részletesen foglalkozzunk. — Mi az, amiről többet szeretett volna hallani? — A retorika. Hetente két órát foglalkoztunk beszédtechnikával, illetve azzal, hogyan kell egy előadást vagy ünnepi beszédet megírni, elmondani. Engem különösen a beszéd- technika érdekelt. Fischer Sándor tartott előadást sok gyakorlati példával. Azt hallottam, hogy az öthónapos képzést egyévesre emelik, s akkor valószínű, hogy több idő jut erre is. — Az iskolán sok ünnepi kulturális rendezvény volt. Fel tudja-e használni itthon az ott tapasztaltakat ? — Feltétlenül. Az ünnepélyeket a hallgatók rendezték, s gyakorlatban megtanultuk, hogyan kell megszervezni, lebonyolítani ezeket. Kaptunk hasznos tanácsokat egy-egy műsor megrendezéséhez, a szellemi vetélkedőkhöz és a klubélet elindításéihoz. — Itt a gyárban van-e KISZ- klub? — Lesz. A helyiség megvan, berendezést a gyártól kapunk. — A program? — Kérdőíveket adunk ki, s ezekre minden KISZ-tag felírhatja, mit szeretne, mit vár a klubtól. Tehát közösen állítjuk össze a programot. — További tervei? — Készülünk a vezetőségválasztásra. A KISZ VIII. kongresszusa tiszteletére egy szombati műszakot is vállalunk. KISZ-szervezetünk egy éve alakult, s nagyon sok szervezési feladat áll előttem. A fiatalokkal igyekszünk minél hamarabb jól működő közösséget kialakítani. S. M. a vállalat vezetői megtakaríthatták volna maguknak a későbbi, már kínos, szinte magyarázkodásba torkolló tájékoztatást, ha időben őszintén elmondják, hogy mire, s miért volt szükség. A jó és időben történő, pontos tájékoztatás tehát sók kellemetlenségtől szabadíthatja meg a gazdasági vezetést. Nemcsak a munkásnak segít a gyári mechanizmus világosabb áttekintésében, hanem ha egy-egy rendelkezés, döntés rugóját érti a dolgozó, véleményével, s észrevételeivel hozzájárulhat a döntés finomításához, rugalmasabbá tételéhez. Vagyis az üzemi demokrácia kiterjesztéséhez, s a kedvezőbb, a hatékonyabb munkafeltételeket biztosító üzemi légkör megteremtéséhez. A gazdasági vezetők között elterjedt egy olyan nézet, amely a vezetést misztifikálja. Ez abból az önelégültségből fakad, hogy a vállalat legfontosabb gazdasági mutatóihoz s a szabályozókhoz csak ők fémek hozzá, s ők dolgoznak vele. Ezek a vezetők a vezetés tudományosságát hangsúlyozzák, amely kizárja a munkások és a műszakiak egyes csoportjaival tartott konzultációkat. Kétségtelen, hogy a vezetés tudományosságának növekedésével csökken azoknak a kérdéseknek a száma, amelyek alapos megbeszélést igényednek, de ugyanakkor — ahogy a vállalat műszakilag és termelés tekintetében egyre jobban fejlődik —■ mind több olyan kérdés, probléma is keletkezik, amely Igenis igényli a széles körű eszmecserét. ermészetesen a munkások és a műszáki középvezetők között is akad olyan ember — sajnos, nem is ritkán —, aki kötelezőnek érzi a véleménynyilvánítást a legkisebb, s rá egyáltalán nem tartozó ügyben is. A vezetőket bírálni — mindenáron! így foglalható össze ezeknek az embereknek a magatartása. Ilyenek aztán, ha szerepet kapnak (kapnának) a döntések végrehajtásában, a legkevésbé sem érzik magukra kötelezőnek a határozatot. Az út, a helyes út valahol középen, van. Minden vállalatnál — a legnagyobbtól a legkisebbig — a vezetés és a közösség feladata megtalálni ezt az utat. Csupor Tibor Dombra fel, völgybe le Verejlékes verssny- tartalékosoknak »Mi, a tartalékos honvédelmi verseny részvevői, a Magyar Népköztársaság polgárai a honvédelmi felkészültségünket fokozó versenyben sportszerűen és határozott győzni- akarással fogunk küzdeni. Mindenkor készen vagyunk sportbeli felkészültségünkkel hazánk védelmének szolgálatába állani. Fogadjuk.« — Fogadjuk — visszhangozták a tisztáson felsorakozó csapatok. S mélyebb értelmei adott szavuknak, hogy a tartalékos tisztek, tiszthelyettesek és honvédek tekintete a sántosi útkanyarban felállított felszabadulási emlékműre sze- geződött, Azzal érkeztek a megyei versenyre, amelyet Kaposvár egyik legromantiku- sabb részén rendezett meg az MHSZ, hogy kiharcolják a továbbjutást az országos versenyre. Az ünnepélyes megnyitó és a járőrök indítása közötti időben a csoportok fölelevenítették a versenyhez szükséges ismereteket. Volt, aki térkép fölé hajolt, más a tájoló használatát vette át. Aztán a sátortáborból elindultak a csapatok, a sorsolás szerinti sorrendben. A siófoki raj nyomába szegődtünk, de a meredek domboldal úgy elfárasztott bennünket, hogy csak a húsz perc múlva odaérkező marcaliakkal bírtuk folytatni az utat. Gyümölcsfák és szőlőtőkék között, erdei ösvényen és vízmosta horhosban, s országút mellett a padkán vezetett az út. S Ünnepélyes megnyitó a tisztás«!*» közben vizsgázni kellett az ellenőrzőállomáson térképismeretből, a jelkulcs, az egységes jelek ismeretéből. Mindenkiről folyt a veríték. Zihált a tüdő, lefelé húzott a puska. Meg is jegyezte egy nagyatádi, tartalékos: »lelophatná valaki a napot az égről«. Az erdei ösvény csúszós, eső áztatta volt. Aki nem ismerte jól a térképet, köny- nyen elszaladt a hármas fa mellett, pedig ott is volt egy ellenőrzőállomás ... A »gázzal fertőzött« terepen azonnal előkerült a tokokból a gázálarc. Egy szakasz a rajok útvonalán. Miért nem ébredünk korábban? Ezt a kérdést több mint fél évtizeddel ezelőtt tettem föl magamnak Bulgáriában egy mezőgazdasági nagyüzem, pontosabban egy tehenészeti telep láttán. Nem bemutatógazdaság volt az, ahova bolgár kollégáink vittek bennünket, csak éppen útba esett, hát megnéztük. A gépesítettségnek azt a fokát láttuk, amilyenről idehaza mint elérendő célról beszélgettünk akkoriban. Igaz, hogy azokat a gazdaságokat és a mi termelőszövetkezeteinket nem szabad mindenben összehasonlítani. Az is igaz, hogy ma már nálunk, Somogybán is vannak olyan telepek, mint amilyeneket mi akkor láttunk odakint. Csak hát közben teltmúlt az idő. és ők is még előbbre léptek. És az ember nem tehet mást, mint magyaráz, ha például egy NDK-ból jött agronómus egy ötezer holdas termelőszövetkezet szarvasmarha-istállóját látva azt mondja: miért kell itt eny- nyi emberi erő, amikor a gépek nagyon szépen és pontosan elvgézik helyette a munkákat? Tudom, lehet érveket felsorakoztatni helyzetünk megmagyarázására. Mert igeius vannak dolgok, amelyeket logikusan . megmagyarázhatunk, de vajon elegendő-e ez? Áruinknak ugyan mi más biztosít versenyképességet itthon és külföldön, mint a jó minőség, az elfogadható ár és hem utolsósorban a piacon való gyors megjelenés? Ha ez nincs meg, »kilőnek« bennünket, vásárlóink elpártolnak tőlünk, és megfelelőbb partnert keresnek. A mezőgazdaságban, a népgazdaságnak eme termelő ágazatában s különösen a termelőszövetkezetekben látjuk gyakorta ezt — az úszók nyelvén szólva — karcsapásnyi, de olykor test- hossznyi lemaradást. És valljuk meg: helyenként nem a világszínvonal, nem is az európai szint, hanem csupán a ráfizetés nélküli termelés, a v'szonylagos korszerűsítés a cél, s még ennek elérése .is gondot okoz. Megyénk termelőszövetkezeteiben azonban egyre több példát találni a követésre méltó törekvésekre: frissek, nem hiányzik a kezdeményező kedv — egyszóval igyekszenek. Mert Somogybán még az országos átlagnál is nagyobb lemaradást kell behozni (hány és hány megyei tanácsi vb-ülés állapította meg közös gazdaságaink súlyos eszközszegénységét, és kereste az orvoslás lehetőségét), és ez helyenként már sikerült is. Másutt? Nőttön nő a távolság, s hogy itt milyen nagy gond lesz majd a termelésben, a jövedelmezőségben, azt még nem tudni, de sejteni lehet. Hadd ragadjak ki most egyetlen példát. Kimondták már sokan, hogy a mezőgazdasági nagyüzem nem boldogulhat jó szakember nélkül. Akik nem hittek ennek a követelménynek a létjogosultságában, saját kárukból győződhettek meg tévedésükről. A szakember pezsgésbe hozhatja a gazdaságot, nagyot lendíthet rajta a kívánt korszerűség — vagy mondjuk így: színvonal? — irányába. Nyílván ebből a megfontolásból állt a termelőszövetkezetek mellé államunk úgy is, hogy anyagilag segíti a szakemberek letelepedését a gazdaságokban. De a támogatás csak akkor válhat gyakorlati valósággá, ha találkozik az adott tsz szándékával. Egy, az idén június 26-án kelt tájékoztató jelentésből idézem (Kaposvár város termelőszövetkezeteiről van szó): »A szakosodó és egyre jobban, ipari jellegűvé váló termelőszövetkezetek részére egyre több speciális képzettségű szakembert képeznek egyetemeinken, akiknek munkába állításakor dotációt, letelepítésükhöz pedig lakásépítési kölcsönt biztosít az állam az üzem részére. Termelőszövetkezeteink a közeljövőben igénybe kívánják venni ezt a támogatást.« Ez a törekvés, elhatározás pozitív, s azért hoztam példaként, hogy bizonyítsam: sok esetben csupán döntés kérdése, hogy tovább lépjenek-e. A lemaradásnak és a fölzárkózás lassúságának az objektív okain nem lehet máról holnapra változtatni. Sok dolgon azonban igen — és ezek a szubjektív tényezők. Ilyen az. amikor -azt kell. eldönteni a a szakembernek, hogy meg- tegyék-e, amit megtehetnek a rendelkezésre álló erővel. Itt és ebben kellene frissebbnek lenni, korábban fölébredni. Elégedetlenkedni, ha késik a korszerű technológia. Követelni és bátrabban alkalmazni az újat, az előbbre vive megoldásokat, mérlegelve persze mindezeknek a költségkihatásait is. így érhetjük el hogy kevesebb lesz az előttünk járók és több az utánunk következők száma. Hernesz Ferenc S nem lehetett meg vicc nélkül a verseny: valaki megjegyezte, hogy éppen jó hely ez, mert itt érződik a legjobban a sántosi sertéstelep »illata«. A rajok dobtak gránátot, .őttek kispuskával és sportpisztollyal; adásra kész állapotba hoztak egy rádióadóvevőt, s összeköttetést terem- cettek a másik állomással. Egy csöppet sem könnyű egy ilyen verseny. Évin Sándor ezredes úgy mondta: szórakoztató és férfias, s föltétlenül szükséges a tartalékosok felkészítéséhez, hiszen tudásukat állandóan fejleszteni kell, hogy mindig képesek legyenek megállni a helyüket a haza védelmében. Vasárnap kora délután ismét felsorakoztak a csapatok a tisztáson. Addigra lemosták magukról a verítéket, s pihentek egy kicsit. Boczán András alezredes, az MHSZ megyei titkára hirdette ki a verseny eredményét. Első helyen a kaposvári járás és Kaposvár város csapata végzett, az első korcsoportban. Parancsnoka Poitner László, tagjai pedig Szita László, Jablonkai Béla, Hornyák Mihály és Csíkvár Mihály. A másik korcsoportban szintén a kaposvári járás és Kaposvár város csapata lett az első. Parancsnoka Major János, tagjai: Csóri Sándor, Vörös Géza, Makarics József és Kocsis Zoltán. A második helyen mind a-két korcsoportban Nagyatád város és járás csapata végzett. Somogy megyét tehát a kaposvári járás és Kaposvár város két csapata képviseli az országos versenyen, amelyet szeptember 26-án Miskolcon rendeznék meg. Jó, ha a felkészüléskor figyelembe veszik, amit Szabó Gyula alezredes, az MHSZ országos központjának osztályvezetője mondott, amikor megnézte a csapatok versenyét: Miskolcon sokkal bonyolultabb feladatokat kell majd megoldaniuk. De ha így készülnek, biztosan jó helyezést érnek el. Lajos Géza StmOGTI MÉPtAt Szerda, 1971. július 21. i,
