Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-09 / 159. szám
Göllei „csoda“ a Zselicben »A tölgyfa a rét szélén, állt, •gyedül. Túl rajta rejtelmes vízmosás, melyet befutott a földiszeder és iszalag. A földiszeder a partokat takarta, míg az iszalag a nyár- és kökénybokrokat hálózta be .. .*< Ki tudná méltóbb módon kézen fogni az olvasót, és végig vezetni ezen a somogyi tájon, mint az, aki itt született, s ráadásul íróvá lett. A próza szép szavú énekese, a kétkeziek krónikása volt Fekete Lstván. Egy kötete által elkísért erre a göllei útra. Nevek és községek Kapospula, Attala, Nagyberki, Mosdós, Gölle, Kisgyalán, Fonó — módos parasztközsé- gek már a régmúlttól. Kisgazdák és középgazdák kötötték szőlővel a domb nyergét, gabonával, tengerivel a Kapos mentét, és fogták kaszavégre a folyópart termését, az illatos szénát. Még a nevek is árulkodnak: a gyakori Nagyok, Bónák, Javások, Tarok — a régi nagycsaládok névben rögződött emlékkövei már — mostanában a tsz-névsorok- nál vagy a tej csarnok lajstromán okoznak gondot egyformaságukkal. A módos gazdák módos tsz-eket teremtettek a Kapós környékén. Ez így van Göllében is. Pedig nem ment könnyen, egy kissé nehéz emberként tartották számon őket. Egy gazda — csak úgy a kapufélfánál álltunk meg néhány szóra — ezeket mondta: — Akár hiszi, akár nem, csak azér vót nehéz, mert a göllei ember olyan, hogy tiszteli a másét. A magáén úr, a máséhoz mi köze! A kemény törvény nemegyszer kátyúba vitt. Talán a legtöbb tsz itt volt az ötvenes évek elején. Tízet alakítottak — szinte utcánként. Szíjártó János tsz-elnök így emlékezik: — Az volt a lényeg, hogy ki mennyi fehér bort hoz Könyökből és tanárnőkből szerveződött menyecskekórus, a férfikórus is ennek az új pezsdülésnek a része. Bolettás világ özv. Papp Ferencnétől 30 dalt gyűjtött fel a kórus. — Jött a tanárnő a magnóval és kérdezte: lőhet? Mondok — rajtam nem múlik. A sógorgyerek lakodalmán együltő helyemben száz flótát éne- keltem végig. Mert lássa, táncolni azt nemigen tudtam, de az éneklés az minden volt... — A legkedvesebb? — Az talán, amelyiket a kórus is énekelt. Kapósba is. Mert olyan jó volt a tanár néni, hogy fal jegyezte ... A göllei utca, véges-végig tearózsa. Gyere kedves, kicsike galambom, szakíts egyet róla... Szép, üvegtisztaságú a hangja. És amíg énekel, megpihen a beszéd közben oly sokat mozgó kéz, kedves arcán kisimulnak a ráncok, és az ének kifényesíti a tekintetet is. Egy régi, másik Kapós menti népdal jutott az eszembe. Állj félre, te félfertálos, Itt táncol egy kétfertálos... Veres Péter említette, hogy a népdal egy-egy sorába egész sors, évszázadok keserűsége sűrűsödik. Ebben a nagygazdák kevélysége. Megemlítettem Papp Ferencnének is. A ú:: AToHÜCSvet V l;LA • • A.tkA> í\ K1.; l,'i ís'j A||í? A %ii L CM A íumr.rn MmJvAívjM áw>i& 0. w c á? " »>4$ m km srotwÁLYÁK. • ^ : ÉLT ülfjil “ * A fi aim sfcu LHLD'ET LK fi TELET*» tűt EOLLE LÍíTMM í At, KÄ - A Aid száz nótát tud. röshegyről. Folyt a mulatság, a dáridó, a józan főkben pedig, és néhány jobb csoportosulásban — mert három ilyen tsz is volt — gondok sűrűsödtek. Talán azért húzta itt súlyosabban a sár a lépésre emelt lábat jó egy évtizede, mert a rossz emlék is riasztotta az embereket. Most mégis számokkal és televíziókkal, köz- művelődéssel és vadonatúj kerítésekkel, orvosi rendelővel meg presszóval illusztrálható, hova érkezett az a lépésre emelt láb. De térjünk vissza az öreghez egy szóra. — Ami itt az utóbbi években történt, az csoda. Valóságos göllei csoda. De higgye el, ezért meg kellett küzdenie a tanítónak is, a doktornak is, a parasztnak is. Hadd idézzek ehhez Mezey Béla régi göllei pedagógusnak, a mostani iskolaigazgatónak leveléből: »Az utóbbi években községünk kulturális életére is az új tartalmi és formai elemek keresése, a község lakosságának igényét, érdeklődését kielégítő útkeresés volt a jellemző«. Az utóbbi évek göllei közművelődése, a parasztasszoc — Ismerem, lelkem, hogyne ismerném. Ezt még a bolettás világba danolták. Mert nem fizették ám ki mind a gabona árát! Bolettát adták érte... azt meg beváltották adóba. Mink is kispara.sztok voltunk. Egy bikába került szülémnek, a szili vásáron adták el, hogy össze tudta rakni a stafírun- got. Mit mondjak, az én ono- káim egy hónap alatt több csokoládét öszik, mint a famíliám a dédanyámig egész életében. Ilona Az egyszerű kortársak, a falu emléktáblát emelt tavasszal írójának. Nyugodtan használhatjuk így a birtokviszonyt, mert Gölléé volt Fekete István, s csak másodsorban fordítva. Márton Imre helybeli vízvezeték-szerelő édesanyja volt a Fekete-írások kacagó szemű Ilonája (aki azóta a göllei temető lakója lett). — Magam is leveleztem az íróval, mert állandóan érdeklődtem az.élet folyásáról. Tud ja, a göllei ember becsüli a könyvet, a könyvtáros tanúsíthatja. Talán ezt szerette bennünk. Ezt is, bizonyosan. Meg a szülőföldjét. Gyerekkorát... Ilonát... »Ilona kötözte a kis csokrot, a vén tölgy koronája zsongott, mint a távoli muzsikaszó, s a szívemben benne volt az egész tavaszi világ. Aztán csak ültünk. A kislány játszadozott a csokorral, aztán félénken kezembe tette. — Neked adom...« Tröszt Tibor Fényképezte: Grábner (Folytatjuk) Így éltek Zselic lakói A legnagyobb birtokos a Zselicben Eszterházy Pál herceg lett: a 30-as években 17 000 hold földje volt és kétezer hold kivételével az egész terület erdő. A Festetich családnak 10 000 holdja, a Biedermann családnak 8000 holdja, a Somssichoknak és a Bolza grófoknak egyaránt háromezer holdon felüli birtoka feküdt a Zselicben. A nagy erdőgazdaságokra jellemző, hogy a polgárság még az uraság erdejének közepén lévő falvakban is nélkülözte a fát: ha nem állt be részesnek a munkába, a fát messziről kellett fuvaroznia, kereskedőknél beszereznie, mert helyben az uraság drágán adta. Bár az eddigiekből is kitűnt, hogy a Zselic nyersanyagokban szegény területe az országnak, mégis el kell mondani, hogy a meglévő lehetőségeket sem használták ki: a 30-as években 1000 négyzetkilométeres területen, 46 község határában 34 ezer hold erdő közelében »az iparnak még csak a nyomát sem látjuk«. Valóban, csak Bőszén- fán volt facipőkészítő műhely, Lukafán porcelántárgyakat készítettek, itt és Gálosfán valamikor üveghuta volt. Az itt- ott fellelhető homokkőből vályúkat, ajtószárnyakat, csatornákat készítettek. A homokkövet útépítésre is megpróbálták felhasználni, kevés sikerrel. Mindez azonban csepp volt a tengerben ... A nagy vasútépítések korszaka, a kiegyezéstől a századfordulóig nem sokat változtatott a Zselicség gazdasági helyzetén: a Kaposvár—Szigetvár és a Kaposvár—Barcs vasútvonal csak az állomások melletti községek életébe vitt némi életet. A belső községek továbbra is dűlőutak mellett feküdtek, tartós esőzés idején a könnyű szekér is csak vigyázva merészkedhet be. A századfordulón készítette el ifj. Széchenyi Imre gróf Somogy megyéről szóló munkáját, amelyben a megye lakosságának legfontosabb gondjaival és bajaival foglalkozik. Bár nem valószínű, hogy érzelmileg közel állt volna hozzá a somogyi parasztember sorsa, mégis a következőképpen vélekedik a közállapotokról: »Sajnos tünemény, hogy a tüdővész, tüdőgümőkór és az ezekkel rokon mirigy- és csontbántalmak esetei évről évre szaporodnak nemcsak a városok, hanem a falvak és puszták lakói között is. Okozói és terjesztői ezen bajnak a rossz lakásviszonyok, zsúfolt együttlakás, hiányos táplálkozás, némely káros népszokások, minők például... a dohányzás 12—16 éves gyer- kőczöknél stb. stb.« Majd így folytatja: ... az idén is csak vörheny és difteritisben elhalt gyermekek száma az első félév alatt a megye összlakosságának fél százalékát képezi. Az annyi, mint egy egész Százalék egy év alatt.« A szerző a második szomorú jelenségnek az alacsony természetes szaporodást tartotta : ».. . az 50-es évek óta nemhogy nem szaporodott lé- lekszámban, de van köztük olyan is, melynél következetes fogyás észlelhető. Ily községekben nincs család, melynek több gyermeke volna 1, legfeljebb 2-nél: harmadik csak akkor lát napvilágot, ha az első kettő közül egy elhal.« Széchenyi nemcsak a közállapotokat hibáztatja ezért, hanem a népet Is: »El kell egyébként ismernünk, hogy bizony a somogyi népet vajmi nehéz reá bírni, hogy orvoshoz folyamodjék, kivált, ha a gyermekéről van szó, amelyet ügy sem nagyon sajnál elveszíteni. De különben is a ... babonaság, bizalmatlanság mind megannyi válaszfalat képez az orvos és paraszt között, melyet áttörni rendesen csak a végveszélytől való sokszor kései ijedtség szokta.« rvos csak a nagyobb helységekben működött, 1912-ben 73 praktizált a megyében, a gyógyszertárak száma 37 volt ugyanebben az időszakban. A bábák számának növekedése 1890-ben kezdődött el e megyében, amikor is másodrangú bábaképző tanfolyamokat indítottak: ez volt az első ilyen jellegű képzés az országban ! Dr. Vnics Tibor (Folytatjuk) 0 Pályaválasztási konferencia Siótokon A vendégeket dr. Gáti István, a Siófoki Városi Tanács elnöke köszöntötte. Bevezető- , jében szólt a balatoni beszélgetések hatéves múltjáról, az eddig lezajlott tanácskozások jelentőségéről. Tájékoztatójának második részében a Somogy megyei pályaválasztási problémákról beszélt. Vendégh Sándor, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője a 14—15 éves korban történő pályaválasz- Tegnap délelőtt Siófokon, a tás előnyeit és hátrányait elevárosi tanács nagytermében országos pályaválasztási tanácskozás kezdődött a Balatoni beszélgetések közoktatási programja keretében. Az ország minden részéből összese- reglett szakemberek délelőtt előadásokat hallgattak meg a pályaválasztási munka különböző területeiről. mezte — véleménye szerint nem 'a korai pályaválasztási kényszer a hibás abban, hogy a munkaerő-gazdálkodásunk nehézségekkel küzd, hanem a szervezetlen, rosszul megoldott pályaválasztási felvilágosító és propagandamunka. Dr. Rózsa József, a Munka- 1 ügyi Minisztérium főosztályig ^ it tesz a kíváncsiság! lyt Valahol egy cikkben *wm azt olvastam, hogy hol, hol nem, de létezik nálunk valahol a fazekas mes- tersénnek is múzeuma. Elkezdtem hát kérdezősködni utána, pontos választ azonban senki sem adott. Egyesek némi zavarral ugyan, de bizonygatták, hogy ők voltak már talán ebben a fazekasmúzeumban, sőt láttak is ott egy harmadik századbeli trák korsót. A címre azonban nem emlékeztek. Jómagam már egészen még is feledkeztem a múzeumról, mígnem egyszer váratlan dolog történt. Elromlott a hűtőszekrényünk. Mentem bejelenteni a hibát a javító részlegbe. Ahogy lépnék be ebbe a házba, látom a homlokzaton a feliratot: »Fazekas Mesterség Múzeuma-«. Attörtettem a munkatársak között, és egyenest az igai- gató előtt álltam, akit vezetéknevén nevezték meg. Ez a név egy kissé meglepett. A fazekas mesterség múzeumának igazgatóját ugyanis éppen Fazekasnak hívták. Merő véletlen? — Kedves Fazekas elvtársi Én szinte véletlen, hogy rátaláltam önökre ... Újságíró vagyok, és szeretnék feltenni önnek néhány kérdést. Jordán Popov: Interjú — Parancsoljon. — Mióta igazgatója ön a múzeumnak? — Természetesen az első pillanattól. — Tehát megalakulásától... — Igen. Mintegy négy éve... — Nem hátrányos-e önöknek, hogy a mi igen tisztelt közönségünk keveset tud az Önök nagyon érdekes múzeumáról? Lehet, hogy önnek ez viccesen hangzik, de én egyetlen prospektusban, egyetlen útmutatóban, egyetlen ismertető füzetben sem találtam semmiféle említést az önök múzeumáról. Sőt még a telefonkönyvben sem... — Drága barátom, hát hogy talált volna, mikor ez a múzeum a valóságban nem is létezik. — Azt akarta mondani ugye, hogy... — Ügy, ahogy hallotta. Ilyen múzeum nem létezik. — ön akkor tulajdonképpen minek az igazgatója? — Természetesen a Fazekas Mesterség Múzeumának. Vannak munkatársaim, tudományos kutatóim, régészeim. Csak éppen múzeumi helyiségünk nincs. — Igen? És miért nincs? — Az ügy évek óta húzódik. Megvannak a kiállítási tárgyaink, bent van a javaslattervezetünk; egy határozat is született, ezt kézhez is kaptuk, intézkedést is foganatosítottunk, de múzeum, az ez ideig még sincs. — ön azt mondja, hogy évek óta húzódik az ügy. És konkrétan ki az, aki hátráltatja, útját állja a múzeum megnyitásának? Gyerünk csak, szellőztessük meg ezt a felelőtlenséget a nagyérdemű közönség előtt! — Először is elfektették az Ügyet az Ösmesterségeket Kutató Intézetben, amelyhez mi tartozunk. Két évvel ezelőtt azonban átadtak bennünket a Szolgáltató Üzemek Kutató Intézetének. Itt pedig igazán csak formálisan vagyunk nyilvántartásban. Így aztán az ügy tovább alszik ... — És hol található ez a »hogyishívják« kutatóintézet? Azt ajánlom önnek, járja végig az intézet valamennyi fórumát, tanulmányozza a lehetőségeket még egyszer töviről hegyire, ne hagyjon ki egyetlen láncszemet sem. — Meg kell mondani Önnek őszintén, hogy ez az intézet a valóságban nem létezik. Van kinevezett igazgatója, helyettese, vannak munkatársai, csak éppen ilyen intézet nincs. — Akkor, ebben az esetben, ha így állunk, én feleslegesen fáradoztam, és távozhatok is. Viszontlátásra! ‘ Fazekas felállt és udvariasan kikísért az ajtóig: 1 — És ha ön mégis írna rólunk, akkor mikor és melyik folyóiratban olvashatnám a /»jlflf pf1? Mit felelhettem? — Kedves Fazekas elvtársi Én az »-Atzvuk-M című folyóirattól jöttem. Ennek a folyóiratnak még egyetlen példánya sem látott napvilágot. Természetesen van kinevezett főszerkesztője, helyettese, vannak munkatársai. Valamikor egészen biztos, hogy meg fog jelenni. Éppen ezért mi már gyűjtjük az anyagot az első számba ... Búcsúzóul együttérző, azonos cipőben járó örök barátok módjára ráztunk kezet az igazgatóval. Bolgárból fordította: Sigér Imre vezetője a pályaválasztás és a népgazdasági igények összefüggéséről beszélt Megemlítette, hogy a moot elfogadott kormányprogram szerint a jövőben hatékonyabb lesz a pályaválasztási munka, amelynek fő tere változatlanul az iskola marad. A pályaválasztási tanácsadás megyei rendszere mindenütt kiépült, egységes elvek szerint működik majd, s a kormány komoly anyagi eszközökkel is támogatja ezt a munkát. A központi szervek azt szorgalmazzák, hogy az iskolai pályaválasztási felelősöket anyagilag is jobban becsüljék meg. Nagy Lajosné, a megyei munkaügyi osztály főelőadója ismertette Somogy megye jelenlegi munkaerőhelyzetét. Elmondta, hogy az iparosítás meggyorsítása megyénkben jelentős foglalkoztatottságot biztosított. A nők aránya 49 százalékos az. iparban. A csökkent munkaképességűek foglalkoztatása is jelentős: jelenleg 400 főnek adnak munkát. A legfontosabb pályaválasztási teendők között említette meg a fizikai dolgozók gyermekeinek jobb pályairányítását, a lányok' alkalmas pálya- választását, a szülők, pedagógusok szakszerű felvilágosítását ebben a fontos népgazdasági kérdésben. Az elmúlt tanévben végzett 5200 nyolcadik osztályos tanuló pályaválasztásáról érdekes képet rajzolt Sótonyi Sándor, a megyei művelődésügyi osztály munkatársa. Még az elmúlt ősszel felmérték a végző nyolcadikosok pályairányulását, majd tavasszal a valóságos jelentkezést. A két felmérés adatai között nagy különbség van. Jelentős számadat, hogy az általános iskolát befejezett tanulók közül 800 otthon maradt A divatos szakmákra ma is többszörös a túljelentkezés, ugyanakkor egyes fontos népgazdasági ágakra alig van jelentkező. Szomorú tény, hogy továbbtanulásra nem jelentkezett tanulók 96 százaléka fizikai dolgozók gyermeke. A délutáni órákban Nagy László, az Országos Pályaválasztási Szolgálat igazgatója kiállítást nyitott meg. A mai napon a tanácskozás öt szekcióban folytatja munkáját, 1M János SOVOÍSft WCPLAP mm A. 5
