Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-06 / 156. szám
Évzáró a Csiky Gergely Színházban Tegnap délelőtt tartotta évadzáró ülését a színház próbatermében a (kaposvári színtársulat. Először Komor látván megbízott igazgató emlékezett a múlt évadra, s utalt a jövő évad néhány fontos feladatára. Sok energiát igényelt a mostani 338 elóadás, melyből mintegy kilencvenet — mint körzeti színház — Zala megyében, Zalaegerszegen és Nagykanizsán játszottak. A Csiky Gergely Színház körzeti színház marad a jövó évadban is. Az idei tapasztalatok alapján úgy készítik elő a művészek zalai szereplését, hogy az minél zökkenőmente- sebb legyen. A nyáron serény munka lesz a színházban — mondta Komor István —. mert több mint'két és fél mú- lió forint értékben belső tatarozásba kezdenek. A régi, szúette széksorok helyett új, impozáns nézőtér fogadja majd a színházlátogatókat. Ugyancsak csinosítani fogják a Dózsa György utcai színészlakásokat. A megyei tanács népművelési csoportvezetője, Klujber László bejelentette, hogy La- czina László, a Csiky Gergely Színház volt igazgatója elhagyja a társulatot, a jövő évadban Komor István Jaszai- díjas lesz az igazgató, Zsám- béki Gábor pedig a főrendező. Bőgel József, a Művelődés- ügyi Minisztérium színházi főosztálya nevében köszöntötte a társulatot.' Elmondta, hogy a kaposvári tapasztalatok nagyon értékesen hasznosíthatók a körzeti színházak elterjesztésében és a további hasonló körzetek kialakításában. A körzetesítéssel járó feladatokat kiválóan teljesítette a Csiky Gergely Színház, és eredményesen állták ki a sok tehertétellel járó próbát — mondta. Az elismerés egyik kifejezése a pénzjutalom volt, amelyet rendezőknek, színészeknek és a színház technikai dolgozóinak nyújtottak át. Végül Laczina László kért szót. Búcsúszavaiban köszönetét mondott munkatársainak, s arra az időszakra emlékezett, mélyet a kaposvári tár- tulafcnál töltött. Augusztusig tehát a mesteremberek foglalják el a művészek helyét az épületben, de már most kész — legalábbis elképzelésekben — a jövő évad. Tíz darabról beszélhetünk előzetesképpen, köztük szerepel négy ősbemutató — az elmúlt évadban elmaradt Weöres-darab is. A másik magyar darab Sütő András Pompás Gedeon című szatirikus játéka lesz. ígéret még szintén Giordano Bruno Gyertyaöntőjének musical változata. Láthatunk Brechtet és Gi- radoux-ot, az operettkedvelők pedig Ábrahám Pál Viktgria című nagyoperettjét és egy Kálmán-operettet. Erősödik a társulat: OIsavszky Éva Jászai-díjas és Kun Vilmos a debreceni Csokonai Színháztól, Szabó Kálmán a budapesti Nemzeti Színháztól, Kátay Endre Jászai-díjas és Molnár Piroska a szegedi Nemzeti Színháztól, Kiss István a pécsi Nemzeti Színháztól, Verebes István a budapesti Huszonötödik Színháztól, Takács Gyula a Fővárosi Operettszínháztól, valamint Andai Katalin, a Szín- művészeti Főiskola most végzett hallgatója jön Kaposvárra. Díszlettervező Nagy Sándor és Kaunitz Ervin lesz. Zenei vezetésre Behár Györgyöt szerződtették. A koreográfiát Tóth Sándor és Eck Imre tervezi majd. A színháztól eltávozott Balogh Mária, Szlonka Márta, Faragó Sári és Kárpáti Tibor. I Iskolatelevíziós konferencia Tegnap délelőtt az ország minden részéből összesereglet- tek Siófokon az érdeklődő pedagógusok, fővárosi és megyei szakemberek, s a városi tanács nagytermében résztvesznek három napon át a Művelődés- ügyi Minisztérium, a Magyar Televízió és a Somogy megyei Tanács művelődésügyi osztálya által szervezett iskolatelevíziós-módszertani konferencián. A tanácskozást Varga Károly országgyűlési képviselő a Hazafias Népfront megyei titkára nyitotta meg. Előadásában a magyar iskolaügy helyzetét elemezte, s utalt arra, hopv sok még a tennivalónk, különösen a vidéki tanulók nehéz tanulási körülményeinek javításában. Ezt a célt szolgálják az Iskolatelevízió adásai is, melyek már hetedik éve a tv állandó műsorai között szerepelnek. Országosan 94 százalékos az általános iskolák ellátottsága televízióskészülékkel, Somogy megyében azonban minden iskolánál? van már televíziója. Viszont nem mindegy, hogyan használják fel az Iskolatelevízió adásait a nevelők. A konferencia célja az, hogy a nevelők módszertani kultúráját fejlesztve előbbre vigye a televíziós-oktatás ügyét. A tanácskozáson dr. Kálmán György, a Művelődés- ügyi Minisztérium közoktatás- ügyi főosztályának vezetője előadásában azt fejtegette, Jtógy a tanítás anyaga a nagyarányú tudományos és technikai fejlődés miatt hamar elavult. Megemlítette, hogy egyre szaporodnak iskoláinkban a technikai eszközök, nagy baj azonban, hogy sok helyen még a jól bevált modern eszközöket (magnetofon, vetítőgép stb.) sem használják. összehasonlította Somogy és Baranya, valamint Pécs város pedagógusainak iskolatelevíziós tevékenységét. Megállapította, hogy különösen Somogy tett már sokat eddig is a televízió iskolai hasznosításáért. A nevelők továbbképzésében is szerepet kapott a televíziós órák ésszerű fel- használása, pedagógiai kiaknázása. Az előadást követően dr. Koczka János, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum munkatársa számolt be a szocialista és tőkés országok iskolatelevíziójának fejlettségéről. A somogyi általános és középiskolák televíziós tevékenységéről dr. Kelemen Elemér, a továbbképzési kabinet vezetője tartott előadást. Megállapította, hogy megyénkben a társadalmi akció 170 készülékkel gyarapította az iskolákat, és sok pedagógus a készülék birtokában lelkiismeretesen igyekszik felhasználni a televíziós órák nyújtotta lehetőséget a gyermekek tudásának gyarapítására. Kisiskoláinknál a televízió iskolai használata százszázalékos. Osztott iskoláinkban az alsó tagozatnak mintegy 80 százalékában használják fel a nevelők az adásokat, a felső tagozatban az arány csak 40—70 százalékos. Több kiadvánnyal is segítették megyénkben a nevelők továbbképzését. Tegnap este az országos televízióspályázat eredményhirdetésével folytatódtak a nap eseményei. Örvendetes, hogy a színvonalas pályázaton megyénk pedagógusai i* jól Kerepelték. Első díjat nyert Körösi Lajosné és Sárzó Ferenc- né marcali pedagógusok pályamunkája. Ma négy szekcióban folytatódnak a tévépedagógiai tanácskozások. Külön csoportban beszélik meg a részvevők az alsó tagozat és a felső tagozat humán és reáltárgyainak, valamint az összevont tanulócsoportoknak a televízióval kapcsolatos problémáit. A szekcióüléseket az ország jeles szakemberei vezetik. Carol K. Schacter; A KIS A kisfiam pufók volt és szőke, és alig múlt kétéves mikor egy zabpelyhes doboz alfán tranzisztoros ajándék rádiót talált. Attól a naptól kezdve soha semmi bajunk nem volt vele. Még a kopott takarójától is hajlandó volt megválni, melyet esténként kapargatni szokott. Mi több: az ujját sem szopogatta többé. A kisfiamnak pompás memóriája volt. Még mielőtt iskolába került, kívülről tudta a műsort. Tudta, hogy milyen táncdalok kerültek be az első tíz közé, hol lehet a legjobban ebédelni Manhattanban, és ami a legfontosabb: szó szerint fújt minden divatos reklámrigmust. Természetesen a kisfiam magasabb rendű feladatokra született. Gyakran rajtakaptam, amint kicsiny tranzisztoros rádióját a füléhez tartotta, s elgondolkodó tekintettel bámult a világba, mint akiben éppen súlyos és magvas eszmék fogannak meg* Az ember a tájban A z ősember már korén benyomult a patakvölgyeken keresztül a Zselic területére. Munkaeszközeit azonban nem kőből készítette, mert a terület kőzetekben szegény, így azok többek között agyagból és csontból készültek. Kőkorszakbell például a zselickislaki és a bárdudvarnoki lelet. De vannak itt bronzkori emlékek is, főleg a kaposvölgyi berkekben, valamint a hegyoldalak földváraiban. Lipótfa, Kisasszond, Simonfa és Ibafa környéke különösen gazdag bronzkori emlékekben. Később Hedrehely a kelták központja lett: valószínűleg kisebb csoportokba verődve Szálacskáról jutottak el a kelták a Zselic területére. A rómaiak kevés nyomot hagytak itt: az utak elkerülték a Zselicet. Az egyik főút a mai Kaposvár irányába, a másik pedig Szigetvár felé vezetett. Árpád nemzetségének utódai Székesfehérvár környékéről indultak el dél felé, és jutottak el a területre, de ők is elkerülték a belső, kedvezőtlen megközelítésű lehetőségeket mutató községeket. Az első jelentősebb esemény a honfoglalás után 1008-ban történt, ez a kaposszentjakabi monostor fölszentelése volt. Az ünnepségen a krónikások szerint Géza fejedelem is megjelent. A Zselic név eredete is erre az időszakra vezethető visz- sza: először a Szent László- adománylevélben találkozunk e névvel. A területen a bene- dekrendi apátságnak mintegy 30 kanászháza és 10 faluja volt 300 háznéppel. A kanászok évente két házanként egy kövér disznót, 600 akó java gabonát, 60 db kecskebőrt, valamint bárány- és méhtizedet voltak kötelesek fizetni, meg aztán hordókat készíteni, szekereket állítani. Az irtásokon kecske- és juhnyájakat legeltettek, növénytermesztésre a folyóvölgyek voltak elsősorban alkalmasak. A török uralom előtt 130 falu volt a Zselicben: a harcok után ebből mindössze 40 maradt meg, és csak ugyanennyit sikerült újjáépíteni. 1720-ban a mintegy 770 négyzetkilométernyi területen csak háromezren laktak, száz évvel később viszont már 21 000 lakosa volt a Zselicnek. A lakosság száma jórészt a XVIII. századi betelepülésekkel növekedett, így Bőszénfa, Hárságy, Nagyhárságy és még sok köz- sfy? lakossága ekkor vált többségében németajkúvá. Szlávok főleg Szigetvár környékén éltek tömegesen. A falvak többsége ma is őrzi a múlt emlékeit: többségük patakvölgyek mentén épült (mezőgazdaság), jórészt egyut- cás, szalagtelkes típusú. Boldogasszonyfán, Bőszénfán, Csertőn a széles patakvölgy két oldalán húzódik egy-egy házsor. E községeknek nincs nagyobb központi magvuk. Cserényfán, Simonfán, valamint a közlekedési utaktól távolabb fekvő községekben a házak már jóval szétszórtab- bak. A települések másik típusa a dombsor tövében épült: ilyen például Szenna, Glge, Kadarkút, Hedrehely és Hárságy. Dombtetőn épült viszont Ibafa a délkeleti Zselicben: a főtéren, a domtetőn áll a templom, innen az utak égtájak szerint ágaznak eL FIAM — Építész lesz belőle — mondogatta az apja —, vagy atomtudós. Mennyire szerette az a gyerek a kis rádióját. Gyorsan megtanulta, hogyan kell mindent fél kézzel csinálni, csakhogy a másikban mindig ott szorongathassa leghűbb barátját. Hiszen azzá lett számára a rádió: cimborává. Sót mi több: ő úgy vélte, hogy a rádió valamennyi bemondója személyes jó pajtása; ezért más kapcsolatokra nem is volt szüksége. Ha kérdeztek tőle valamit, megpróbált válaszolni, de többnyire csak hallgatott. Ily módon nagyon kellemes hallgatóság lett belőle, megszokta, hogy fejét kissé félrehajtsa azzal a figyelmes tekintettel, amelyet az emberek úgy szeretnek. A kisfiam olyan aranyos volt. Az ágyba is magával vitte tranzisztoros rádióját, és ha éjszaka rosszat álmodott, akkor sem kellett odament mem hozzá* Tudtam, hogy be» kapcsolja a kis rádiót, megvigasztalódik, és újra elszen- deredik. Az étkezésével sem volt soha probléma: a rádió ott állt az asztalkán a pohár tej mellett, és a gyerek sohasem nézte, mit eszik. Amikor egy hétig kórházban feküdt, nekem nem kellett ott ülnöm az ágya szélén, ahogy más anyák teszik. Ott tartotta a kis rádióját a párnája alatt, és az orvosok meg az ápolónők egybehangzóan azt mondták: ő a legjobb gyerek, akit valaha láttak. Csodálatos dolog volt elgondolni, hogy a fiamból olyan ember lesz, aki megáll a maga lábán, és könnyen beilleszkedik a társadalomba! Most már huszonhét éves, és a házunk alagsorában berendezett kicsiny lakosztályában egyszerű életet él. A tiszta fehérneműt és a reggelit, ebédet, vacsorát leküldöm neki az ételliften. Néhanapján elmegy otthonról, hogy új elemet vásároljon, s ilyenkor benéz hozzánk és elcsevegünk. Még nem választott magának foglalkozást. Azt mondja, majd átgondolja a dolgot, mihelyt a műsor véget ér, ftottiitottas ZttaU Juffi* Némelyik község, mint például Vásárosbéc, domsoroktól három oldalról körülvéve települt, és csak a déli irányban van elfogadható kijárata a pécs—szigetvári országúira. Az egyes falvak a lakók nemzetiségi hovatartozása alapján is különböztek egymástól. A németlakta falvakban a lakóház, az istállók és a pajta az egyik Övben, a másik övben a szérűskertek a gyümölcsfákkal, a ház végében a szénakazlak, kívül a veteményeskert, végül pedig a szántóföldek következtek a sorban. A második világháború után a németség jelentős része áttelepült németlakta területre, de a települések szerkezete ma is őrzi az eredeti jelleget. A táj nemcsak a községek alakjában, hanem a sokfelé felbukkanó vár- és kolostormaradványokban Is őrzi a múltat. Kapos- szentjakabon a domtetőn ma is megtalálható a XIX. században épült bencés apátság és a kolostor romjai: a hajdani nyolcszögletű toronyból csak három fal maradt fenn. De. Tides Tibor? ^Folytatják)
