Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-06 / 156. szám
Interjú a pedagógusbérek rendezéséről FAZEKAS TÄJHÄZ Hagyományőrző halászfalu Űj formában, új célokkal Válaszol: Horváth Lajos, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője Június elején lépett életbe a miniszteri rendelet és utasítás a pedagógusok és az iskolai technikai személyzet bérének emeléséről. Valamennyi pedagógus és iskolai dolgozó kapott fizetésemelést, ezenfelül bizonyos összeget — differenciáltan — a korábbi megszüntetve osztottak szét. Néplap: Mi előzte meg az intézményvezetök, igazgatók bérjavaslatainak kidolgozását, illetve a bérjavaslatok közzététele előtt milyen szempontokat vettek figyelembe az illetékesek? Horváth Lajos: A bérrendezés régóta várható volt, s nem Jós vita zajlott le arról, hogy hogyan? Az egyenlősdit föl kellett számolnunk. Különböző munkáért különböző bért — ezt tartalmazza az utasítás is. Alapvető szempont volt, hogy valamennyi pedagógus bérét emeljük — ezért szabta meg az utasítás tizenkét százalékban az alsó határt. Ezt tetézték a különböző pótlékok, és a differenciálásra szánt ősz- szeg. Néplap? A pótlékok sorában üj az osztályfőnöki pótlék. Mi indokolta ezt? Horváth Lajos: A pótlék nemcsak az osztályfőnöki munkára vonatkozik, az osztályfőnöki pótlék csak egy a pótlékok sorában. Viszont az osztályfőnöki munka már eddig is jóval több volt, mint az átlagos nevelőé. A lényeg az, hogy aki több munkát végez vagy plusz feladatkört lát el, az többet is leap jón. így nyilvánvalóan a felelősség is nagyobb. Ezzel nemcsak az eddigi munkát ismerjük el, hanem ösztönözni akarunk a további jó, magasabb szintű munkára is. Éppen ezért van a korábbi több korcsoporttal szemben most csak három, s ezen belül alsó-felső határ között kapnak fizietést a pedagógusok. fizetésbeli uniformizáltsagot \ Néplap: A béremelés Sssze- gébói hány százalék jutott differenciálásra? Horváth Lajos: Mintegy öt százalék. De ennek az öt százaléknak rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítunk. Differenciáltan bérezzük a szak- felügyelőket, az igazgatókat és a nevelőket. Van, aki a differenciált bérösszegből semmit sem kap, van aki az átlagon jóval félül... Néplap: Nekünk viszont olyan tapasztalatunk van, hogy a differenciálást néhol statikusan »intézték« el. A tantestü- let egyik fele megkapta az át- lagot, a másik semmit. Horváth Lajos: A bérjavaslatok íkidolgozása az iskolavezető értékelőképességének mércéje is volt. Jelzések hozzánk is érkeztek, mert az első lépéssel együtt jártak torzulások is. Mégis többségében helyesen és értelmesen osztották szét a differenciálásra szánt összeget. Néplap: Mint az interjú elején említettük, a differenciálástól függetlenül valamennyi pedagógus bére emelkedett. Ügy tudjuk Sömogyban — átlagosan — bizonyos mértékig mOdosult ez. Horváth Lajos: A szakszervezeti és a pártvezetőkkel egyetértésben — főleg a fiatal pedagógusok érdekében — és természetesen a miniszteri utasítás szellemében úgy határoztunk, hogy egyöntetűen kétszázötven forinttal növekedjenek az alapbérek. Ismétlem, ez főleg a fiatalok esetében több is, mint a korábbi alapbér húsz százaléka. És nem a differenciálás rovására. Néplap: Bégi gond az iskolai technikai dolgozók fizetése. Az ő fizetésük sohasem volt magas. Módosult ez is? Horváth Lajos: A gond valóban nem kicsi. Ezeknél a dolgozóknál tízszázalékos béremelést hajtottunk végre, és kisebb mértékben, de itt is differenciáltuk a béreket. A következő évek elején ismét végrehajtható bérfejlesztéseknél figyelembe vehetik az ő igényeiket is. Néplap: Természetesen még nem lehet pontos és teljes a kép, bár mint megtudtuk, So- mogyban gondosan, sok próba- besorolással készítették elő a munkát. Mégis, véleménye szerint milyen most a pedagógusközhangulat? Horváth Lajos: Szerintem jó. Mondhatom úgy is, többet kaptak sokan, mint amennyit vártak. A differenciálás nagy lehetőség! Az utasítások meghatározták, hogy milyen a »jó« pedagógus, milyen területen mérhető és értékelhető a pluszmunka. 4537 embert érintett megyénkben ez a rendelkezés. Van köztük, aki elégedetlen, és van bizonyára jogos elégedetlenség is, mert lehet, hogy nem volt mindenütt elég nyílt és őszinte a bér javaslatokat tárgyaló rendkívüli értekezlet légköre. Van viszont föilebbezési lehetőség is. Volt olyan hely, ahol az igazgató a feleségének javasolt aránytalanul magas bért Általában mégis helyesen ítélték meg az iskolavezetők beosztottaik munkáját. Véleményünk szerint ez a bér ösztönző, a bérfejlesztés folyamatos lesz. Az indokolatlanul sér- tődőknék csak egy tanácsot adhatunk: dolgozzanak jobban, eredményesebben, tanítsanak korszerűbben, akkor több lesz a fiaetésük is. T. T. Életmentés az új csónakkal TŰL A MEGYEHATÁRON — de lehetne innen is. Ez jutott eszembe a tihanyi apátsági templom tőszomszédságában, ahol a hét végén újabb »népi múzeumot« nyitottak egyszerű szavakkal, ünnepélyesen. Nem az irigység, s nem a túlzott lokálpatriotizmus juttatta eszembe Somogy fazekasait, faragóit, népi hímzőit, felbecsülhetetlen értékű kincseinket. Egyszerűen az a »megfontolt lassúság«, amely már-már jellemző, s az a »felfedezés«, hogy amíg mi évek óta — kisebb eredményekkel bár — beszélünk és tervezünk, addig másutt cselekednek. Az sem' szégyen, ha szomszédaink ihletnek nagyobb akarásra... Tihany, a hagyományőrző halászfalu új formában, új célokkal nyitotta meg a fazekas tájházat. Az eseményre megyénkből is érkeztek vendégek, Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, Kocsis László, a propaganda és művelődési osztály vezetője. Jöttek Budapestről és Veszprémből, az ország különböző vidékéről. Dr. Nagy László, a Népművészeti és Háziipari Vállalat igazgatója avatta a létesítményt, ő beszélt a kettős célról. A tájház az ősi hagyományokra támaszkodva ápolja a fazekasműves- • séget, de nemcsak múzeumi célt szolgál. Serkenteni, ösztönözni kívánják ezzel is élő fazekas népművészeinket, hogy az ősi gondolat- és motívumvilágra támaszkodva hozzanak létre újabb és újabb alkotásokat. A TIHANYI szabadtéri múzeum mellett, műemlék jellegű ősi parasztházban kapott helyet a népi díszítőművészet remekeit bemutató kis múzeum. A fazekasműhély mellett — ahol a kaposvári Barth Lídia dolgozik! — egy szobát kapott a Balaton-felvidék népi cserépkultúrájának védetté nyilvánított gyűjteménye. A múlt éltető leheletét érzi az ember ebben a szobában. Nagyvázsony, Vöröstó, Balatoncsicsó fazekasai, a tüskevári, a sümegi népi cserépanyag szerepel ebben a csodálatos gyűjteményben, amelynek talán legkiemelkedőbb darabja a balatoncsicsói »Legény Céh« Április végét írtunk." Fonyódon nem is annyira a szeles, viharos időjárás, hanem inkább a hullámzó, acsarkodó víz csalt ki néhány kíváncsi embert a mólóra. Schrantz Károly is ott téblábolt a parton, de nem bámészkodni ment ki, hanem az új csónakot akarta kipróbálni. Anyósa vásárolta, s a 25 éves vő azonnal vízre rakta a drága portékát. A kis csónak azonban ereszteni kezdett, a hullámok is át-átcsapnak rajta, sem az evezéshez, sem pedig a csónak kipróbálásához nem volt megfelelő az idő. Miközben a széllel és a hullámokkal küszködött, arra lett figyelmes, hogy beljebb két kajakot dobál a víz, s utasaik kétségbeesve kapaszkodnak a parányi vízi járművekbe. Két gimnazista, egy fiú és egy lány hányódott a vízen, de egyikük sem mert kiabálni, csupán a fiú integetett a part felé. Schrantz Károly meg is jegyezte magában, hogy bolondok ezek ilyen időben fürdeni, amikor a lány nem bírta tovább, és segítségért kiabált. Az új csónak félig telve vízzel nekifeszítette orrát a hullámoknak, hajlottak az evezők, s rövidesen odaállhatott a felborult kajakok mellé, amelybe utolsó erejükkel kapaszkodtak a lila szájú gyerekek. Az izgalomtól és a hideg víztől kimerülve valahogyan bemásztak a csónakba, s az előbb még ellenszegülő hullámok hátán kijutottak a partra. Schrantz Károly kaposvári fiatalember, a Budapesti Finommechanikai Vállalat brigádvezetője két ember életét mentette meg április 24-én délután a fonyődi strandon. Kormányunk a bátor tettért az Életmentésért kitüntetésben részesítette, amelyet tegnap délelőtt adott át a megyei tanácson dr. Kassai János, a megyei tanács vb-titkára. A kis ünnepségen részt vett Kiss István rendőr alezredes, a megyei rendőrkapitányság közlekedési osztályvezetője is. A fiatalember elmondta, hogy ez már a harmadik életmentése. Szakmunkástanuló korában egy tanulótársát húzta ki az iskola úszómedencéjéből, majd később a margitszigeti sportuszodában mentette meg egy — a vízbeugrástól elszédült — kislány életét. Helytállásáért dr. Kassai János és Kiss István mondott köszönetét. kancsó ja. A másik szobában egy Ba- laton-felvidéki módos gazda berendezési tárgyai láthatók, amelyek egy múlt századbeli német telepes község anyagából valók. Megragadó díszítésű faragott bíborok, népi cserépkályha, mellette tükrös a falon... Valóban hagyomány- őrző Tihany. És két házzal odébb, a nép- művészeti házban a ma is élő népművészek, fazekasok alkotásai. így egész, igy teljes a tihanyi népi múzeum. Kántor Sándor, Brüsszelben is első díjas figurái, a kaposvári Tamás László habán cserepei, Jakucs Imre és a karcagi F. Szabó Mihály munkái gyönyörködtetnek, hogy csak a legszebbeket említsem. S mellettük egy tökéletesen berendezett hevesi szoba. Mindez túl a megyehatáron — de lehetne innen is. Hiszem, hogy a tihanyi fazekasház megnyitója, a látvány és e kis múzeumok levegője tettekre sarkall idehaza is... J. & \ A barátság mozgalma A korabeli szűkszavú tudósítások szerint még dúlt a történelem legvéresebb háborúja, amikor a budapesti tudományegyetem élettani intézetében összegyűlt néhány haladó szellemű író, művész, tudós, közéleti ember, hogy létrehozza a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság előkészítő bizottságát. Aztán huszonöt évvel ezelőtt, 1946. július 6- án I. kongresszusát tarthatta meg a társaság. Erre emlékezünk a mai napon. Az elsődleges eél a szocialista kultúra terjesztése, propagálása volt akkor, hogy felszabadult népünk mind többet tudjon meg Gorkij és Solohov világáról, hallhassa David Ojsztrah hegedűjátékát, Rich- tert, a zongoravirtuózt,_ láthassa Ulanova táncát. Az élet azonban ennél egyre többet követelt. A közös cél és a közös erőfeszítések mind közelebb hozták egymáshoz népeinket, mind többet akartunk tudni egymásról. A társaság fölismerte ezt az igényt, s a szovjet élet egészét kutató és tanulmányozó Magyar—Szovjet Társasággá, majd az ellenforradalom után felfrissülve és megerősödve, tömegszervezetből országos mozgalommá szélesedett. Mint Magyar— Szovjet Baráti Társaság szervezni kezdte a személyes kapcsolatok, a kölcsönös látogatások, a sűrűn induló barátságvonatok, küldöttségcserék so-1 rát. A kulturális napok keretében ma már szép hagyományként hol a mi népünk fogadja a szovjet föld valamely tájáról érkező vendégeinket, hol mi adunk számot szovjet barátainknak hazánk életéről, fejlődéséről. A történelem jelölte ki népeink közös sorsát, az azonos célok és törekvések tették szélessé, biztonságossá az utat, de e testvéri barátság bensőséges hangulatát az egymást kereső és megtaláló, szeretni és becsülni is megtanuló emberek összetartása teremtette meg. Ez a kölcsönös megbecsülés ma már megmutatkozik a gazdasági kapcsolatokban, a személyes találkozásokban is. Abban, hogy az üzbegisztáni sivatagi oázisban zarándok- hellyé vált a forradalomért életét adó magyar internacionalista sírja, s a magyar nép is szerte a hazában kegyelettel őrzi a felszabadító harcok során elesett szovjet hősök emlékét. Ebben a gyümölcsöző találkozásban nagy szerep jutott, s ma is az jut a társaságnak, amely ma megújult formában, egymás után alakuló tagcsoportjaival mozgalmi feladatához híven politizál, agitál, széles körben ismerteti a Szovjetunói következetes békeharcát, s a világ minden jó szándékú emberének együttműködését hirdeti. Az évfordulón szívből köszöntjük az MSZBT vezetőit, | aktivistáit, s további sikereket kívánunk missziójukhoz. K. Gy. Tízezerrel több autórádió A székesfehérvári VIDEOTON Rádió és Televízói Gyárban jól halad a Zsiguli autórádiók gyártása. Az első félévben körülbelül tízezerrel többet szereltek össze a tervezettnél. így az éves hetvenötezer darabos szovjet autórádió export teljesítésében előnyre tettek szert. Ez lehetővé tette, hogy a második félévben a hazai autósoknak kétféle autórádiót gyártsanak. Még júliusban elkészítik egy rövid- és középhullámon működő, tizenkét voltos akkumulátorral üzemeltethető autórádió nullsorozatát. Tartozékokat is készítenek, amelyekkel az új Wartburg és Skoda kocsikba az autórádiók beszerelhetők. A Trabantosok- ra és a régi típusú Wartbur- gosok tulajdonosaira is gondoltak. A harmadik negyedévben ugyanis hat voltos teleppé’ üzemeltethető autórádiókat (és tartozékokat) is gyártanak, ugyancsak rövid- és középhullámhosszon működőket. Ezek az autórádiók hangszóróval vagy hangfallal, akár anélkül is megvásárolhatók. SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1971. július 6. 3
