Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1971-07-31 / 178. szám

ÚT A MÉLYPONTRÓL A kísérőjelenségek: mind •bbb befejezetlen építkezés, tömeges határidő-módosítás, kötbér-dömping, búcsúzó mun­kások, gyorsan romló hírnév. Az okok: át nem gondolt vállalkozáspolitika, szervezet­lenség, kapkodás. Az eredmény: veszteséges gazdálkodás. Mindez évekkel ezelőtt a So­mogy megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalatnál történt. Több­szöri anyagi támogatás után — a Somogy megyei Vegyesipari Vállalatot is hozzácsatolva — középvállalattá történő fejlesz­tése mellett döntött a megyei tanács. Üj névvel, de régi, nehéz örök­séggel indult a Somogy megyei Magas- és Mélyépítő Vállalat. A múlt nélkül nem lehet megérteni a jelent. A jelen: az első félévet a tervezett 4,6 milliós veszteség helyett 4,1 millió forintos veszteséggel zárták. Óvatos bizakodás A múlt évben 16,5 millió fo­rint volt a vállalat vesztesége. Az idei eredmények alapján — úgy tűnik — a Somogy megyei Magas- és Mélyépítő Vállalat megindult a lejtőn — fölfelé. Amikor a vállalat gazdasági nehézségeit látva a munkások egy része kérte a munkaköny­vét, s elment másik, nagyobb keresetet biztosító vállalathoz, egyre sűrűbben lehetett halla­ni: a megmaradt munkások nem képesek arra, hogy kivi­gyék a vállalatot a kátyúból. Pedig nem a munkásokban volt a hiba. A vállalat ebédlőjében ösz- szevont, kibővített párttaggyű­lésen a jelent s a jövőt vitat­ják. Előkerül a múlt: 1969 őszén — mondta az egyik fel­szólaló — ugyanebben a te­remben az akkori vezetők azt mondták: huszonhat építkezé­sünk vár befejezésre, de az év végére meglesz mind. Nem lett. Amikor az idei munkáról, a feladatokról beszéltünk, azt mondtuk, sok a gondunk. Most ebben a félévben jutot­tunk el odáig, hogy az adóssá­got törlesszük: az első félév­ben átadásra tervezett létesít­ményeink közül mindössze egy nem készült el június 31- re. Ami örvendetes: nőtt a ter­melékenység, jobb a munka- szervezés,. bizakodóbbak az emberek. A megye a negye­dik ötéves tervben 1,1 milli­árd forint értékű építési, sze­relési munka elvégzését várja a vállalattól. Feladataink megvalósításához — beruhá­zásra — hatvanmillió forint­ja van. A tanács, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium támogatásával megvalósítandó beruházás nem oldja meg a vállalat minden gondját, de középtá­vú tervük szerint arra hasz­nálják fel az összeget, hogy fejlesszék poligonüzemüket, vásároljanak gépeket, rendkí­vül korszerűtlen segédüzeme­iket a követelményeknek meg­felelően alakítsák. Közös erővel dást, a munkaverseny szélesí­tését, az ellenőrzés hatékony­ságát és a munkafegyelem erősítését. Lehetőségek és igények A vállalat negyedik ötéves terve kollektív munka ered­ménye. A vállalat vezetői őszintén feltárták a gondokat, javaslatot kértek a munká­soktól, a műszakiaktól, s az ezekből összeállított tervet is­mét a munkások elé tárják. Eszerint a megyében — töb­bek között — hétszáz lakás felépítését vállalják. Ennek megvalósítása érdekében kor­szerűsítik, s évi 150 lakás elő­állítására teszik alkalmassá a kaposvári poligonüzemet, s évi 6,3 százalékos termelé­kenység növekedéssel számol­nak. Mit kell tenni ennek érde­kében? A feladatok között a mun­kaidő jobb kihasználása, a belső tartalékok feltárása, a korszerű munka- és terme­lésszervezés bevezetése szere­pel a korszerűsítést célzó in­tézkedések méllett. A köve­telmények mellé a lehetősé­geket is odaállították: ha kö­zös erővel teljesítik a célki­tűzéseket, évente 3,8 százalék­kal növelik a béreket. A meglehetősen nagy, de nem megvalósíthatatlan, feladato­kat célul tűző terv végrehaj­tása hosszú évek óta először — a jövő évben már kilenc­millió forintos nyereséget ígér. A tervidőszak végére a nye­reség összege elérheti a 30 millió forintot. Ezek tehát a lehetőségek, de nem a tények. Mindezeket ismertetve mondta az össze­vont taggyűlésen Embersics Sándor igazgató: »Első félévi eredményeink, terveink sen­kit nem jogosítanak fel arra, hogy azt mondja, most már minden rendben van. Hatá­rozottan ki kell mondani: a terven — amíg el nem fogad­juk — lehet vitatkozni: utá­na azonban csak a végrehaj­tásának módján, de nem az> elvein.« A végrehajtás mód­jára egyébként intézkedési terv készült. Ez célul tűzi: az adottságoknak megfelelő vál­lalkozás-politika kialakítását, a fejlesztésre rendelkezésre álló pénz gazdaságos felhasz­nálását, a stabilitás biztosí­tását, a takarékos gazdálko­Nyárutó a kétbelyi határban A nyári betakarítási mun­kák végére egy héttel ezelőtt tett pontot a kéthelyi Arany­kalász Termelőszövetkezet. Mint azt Fóró László elnök elmondta, szép eredményeket értek el. A július 5-én elkez­dett és 23-án befejezett bú­zaaratás a szövetkezet fenn­állása óta most hozta a leg­nagyobb sikert: üzemi átlag­ban 25 mázsa termett holdan­ként A sokirányú célok közül — éppen a korábbi évek rossz gyakorlata miatt — a vállal­kozáspolitikai elképzeléseket érdemes kiemelni. Olyan mun­kákra vállalkoznak, amely felkészültségüket figyelembe véve biztosítja a gazdaságos termelést, a tisztességes hasz­not, de ugyanakkor figyelem­mel van Somogy érdekeire is. A szerződések megkötésénél előnyben részesítik az ipar- fejlesztést szolgáló beruházá­sokat, a lakásberuházásokat, az olyan munkákat, amelyek a kommunális, a szociális és egészségügyi ellátottságot ja­vítják, vagy növelik a megye építőipari kapacitását. Figye­lemmel vannak a vállalat te­herbíróképességére is. Annak érdekében, hogy ne zsúfolód­janak az átadásra váró épü­letek, havonta két-háromnál több munkát nem vállalnak, nem ütemeznek. Természetesen a nagyobb feladatokhoz több szakember­re is szükség van: pótolni kell azokat, akik elmentek. Ezért fordítanak nagy gondot szak­munkások képzésére. Ipari ta­nulóik mellett felnőtt dolgo­zóikat is oktatják, s megkere­sik a somogyi fiatalokat a technikumokban, egyeteme­ken, tanulmányi ösztöndíjjal is segítik őket. Véleményt kérni és mondani Járőrverseny harminclokos melegben Az intézkedési terv kiemel­ten kezeli az üzemi demokrá­cia szélesítését szolgáló bevált és új módszereket: a terme­lési tanácskozások mellett rendszeres párbeszédet ír elő a vezetők és az egyes részle­gek, valamint a brigádvezetők között. S még egy — látszat­ra nem nagy jelentőségű — valójában rendkívül' fontos intézkedés: a munkások fel­vetett kérdéseire tizennégy napon belül választ kell ad­ni! Ez az állandó vélemény- csere biztosítéka lehet a tervben foglaltak megvalósí­tásának. Eredményei már megmutatkoznak: azon a ki­bővített és összevont taggyű­lésen, ahol a tervet tárgyal­ták, nagyon őszintén, felelős­séggel beszéltek az emberek. Kercza Imre FORRÖ NADRÄGOS leányok, kato­naruhás fiúk állnak őrséget, látnak el kapu- szolgálatot a megyei KISZ- bizottság bala- tonfenyvesi ve­zetőképző tá­borában, amit most egy hétre a megye ifjú­gárdistái és néphadsere­günk alapszer­vezeti KISZ- titkárai vettek birtokukba. — Éjszaka riadó volt... Balatonfeny- ves környékén huligánok ga­rázdálkodtak, s a rendőrség bennünket kért fel, hogy fé­kezzük meg, fogjuk el őket... Sikeres volt az akció, jóval éjfél után tértek pihenőre a fiatalok. Mindenki igen nagy lelkesedéssel vett részt a fel­adat végrehajtásában, noha az egész csupán feltételezés volt — mondotta Hiffner Fe­renc, az Ifjú Gárda megyei pa­rancsnoka. S bár éjszaka keveset pihen­tek, ez nem látszik a délelőtti foglalkozás hangulatán. Apart közelében felállított sátrakban tanulnak. Figyelemmel hall­gatják Strumpf Józsefet, az MHSZ megyei vezetőségének munkatársát, aki fegyveris­meretből, a másik sátorban pedig Tömör László századost, aki a katonai életről tart elő­adást. Az étteremben gyűltek ösz- sze a katonafiatalok, akiknek Sasvári Ferenc őrnagy az MSZMP X. kongresszusának határozatairól, a párt ifjúsági politikájáról, illetve a KISZ- tagok feladatairól beszélt. — Ősszel új formában kez­dődik oktatás az ifjúgárdisták részére. E táborban a raj- és szakaszparancsnokok kapnak módszertani és elméleti segít­séget társaik honvédelmi, ha­zafias neveléséhez — mondot­ta Hampó Ferenc táborvezető. A közös táborozásnak az is. célja, hogy az ifjúgárdisták megismerkedjenek a katonafi­atalok életével, még közelebb kerüljenek egymáshoz. Itt ké­szül a kecskeméti országos versenyre a megyei versenyen első helyezést elért Ifjú Gárda szakasza is. Sok a feladat, a tanúlnivaló, de azért jut idő fürdésre, szó­rakozásra, közös sportolásra is. Az ifjúgárdisták és a katona­fiatalok között — mint Csor­Bálazzak a szalmát, a kazlakat a majorban rakják össze. A tarlóhántást nyújtott műszakban végzik. Egy héttel az aratás után jócskán élőre haladtak a so­ron következő munkákkal. Mind a 650 hold kalászos szalmáját bálázzák, behord­ják a majorba, és ott rakják kazlakba. Mindez különösen télen könnyíti majd a dolgu­kat, a szalmáért nem kell a határba menniük. Három bá­láz» gép dolgozik folyamato­san, s a hét elején a tarló hatvan százalékán már vé­geztek ezzel a tennivalóval. A letakarított táblákon egy lánctalpas és egy Dutra trak­tor dolgozik, nyújtott műszak­ban szántanak. 350 holdon törték fel a tarlót, s a nyá­ron betakarított kalászosok helyén eddig 18 hold. zöldba­bot vetettek (már megkapál­ták, termése konzervgyárba kerül), tíz holdra káposzta, ötvenre pedig siló és csala- mádé került másodvetésként. Folyik a szántás az ötven hold lucerna teáepííésáhes if. nai Ferenc százados, a kato­nák parancsnoka is mondotta — jó baráti kapcsolat alakult ki, segítik egymást a tanulás­ban, a feladatok megoldásá­ban. Déli szünetben, meg kora este a Balatonban keresnek enyhülést, versenyt úsznak, vízilabdáznak. Bizony nem könnyű gólt dobni a kis kaput csaknem teljesen betöltő Bak Lászlónak, akit a fiatalokról való szerető gondoskodásáért a »tábor anyukájának« nevez­tek el. Egyik este katona mű­vészeti együttes mutatta be si­kerrel műsorát. Most a kato­nák és az ifjúgárdisták arra készülnek, hogy táborzáráskor Vörös őrségen címmel közös műsort adnak. S amilyen lelkesen hajtották végre az éjszakai riadót, éppen úgy készülnek a rájuk váró többi feladat megoldására. A KISZ VII. kongresszusával, a párt ifjúsági politikájával, a katonapolitikával, meg a pol­gári védelemmel kapcsolatos előadások mellett külpolitikai, gazdaságpolitikai tájékoztatók is szerepelnek a programban. Ottjártunkkor járőrversenyt rendztek az ifjúgárdisták és a katonák csapatai. Harmincfo­kos melegben indultak a hét kilométeres távnak, s közben lövészetet, kötélmászást, sebe­sültszállítást és más gyakor­latokat kellett elvégezniük. Leányok és fiúk egymást se­gítve futották végig a nehéz, akadályokkal teli útszakaszt, s fáradtan, de jókedvűen je­lentették célbaérkezéskor, hogy a feladatot sikeresen tel­jesítették. A TÁBORVEZETŐ és a többi parancsnok is elégedett volt. S amikor azt kértem tő­lük, hogy a szorgalmasabbak közül említsenek meg néhány fiatalt, az ifjúgárdisták sorai­ból, nehezen tudtak válogat­ni: Heizinger Katit, Győr ke Évát, Majzik Erzsit, Nagy Ró­bertét, és Fazekas Istvánt di­csérték, de mint mondták, át­adhatnák az egész névsort, mert mindenkivel nagyon elé­gedettek ... Szalai László Loggiával vagy anélkül? Kedves asszonyom, a házat, melyben laknak, lebontjuk, számítsanak arra, hogy rövi­desen új lakásba kell költöz­niük. Nagyszerű, végre megsza­badulunk a vizes falaktól. Csinálják minél gyorsabban. A házat lebontották, a vá­ros egyik szép utcájában — a centrum tőszomszédságában felépült az új lakóépület, ahol már kijelölték a tulajdonoso­kat. A fenti párbeszéd egyik részvevője is meghívót ka­pott, hogy átadják neki a két- szoba összkomfortos »menny­ország« kulcsát. — Hol kaptunk lakást? — így az asszonyka. — A Berzsenyi utcában. — Jaj, de boldog vagyok — örvendezik. — Hányadik emeleten? — A harmadikon. — Nem baj, legalább él­vezhetjük a kilátást. És tes­sék mondani loggia van? — Az sajnos nincs. — Hát mit képzelnek ma­guk? Szívtrombózisos édes­anyámmal akarunk oda köl­tözni, hová teszem az öreg­asszonyt? Loggia nélkül nem is kell! Bezzeg másoknak minden indok nélkül erkélyes lakást adnak, de annak, aki évek óta tisztességesen építi a szocializmust, kiszúrják a szemét... — Asszonyom, ne haragud­jon, de mi az összefüggés a loggia, a szívbeteg édesanya és a szocializmus becsületes építése között? — Maguk még gúnyolód­nak? Ahelyett, hogy tisztes­ségesen bánnának a kétkezi dolgozóval... — S dől belőle a szitok, az átkozódás. A lakást végül hosszas hu- za-vona után elfogadta, s nagy dérrel-durral távozott. Ez a kis dialógus megér né­hány megjegyzést. Kétségtelen, a loggia ki­használási lehetősége sokol­dalú, praktikussága vitatha­tatlan: De a loggia nélküli la­kásokban is lehet jól és ké­nyelmesen élni, különösen egy vizes pincelákás után. Ha az előbb említett pár­beszéd csupán egyetlen esetet jelentett volna, • nem érdemel­ne meg egy sort sem. De a kaposvári lakáshivatalban jú­nius közepén és végén egy­mást licitálták túl a loggia nélküli új lakástulajdonosok, hogy kinek miért járna ezzel a többlettel a lakás. Az igé­nyek gyorsabban nőnek, mint a lehetőségek — állapítjuk meg nap-nap után ezt az igaz közhelyet, ami a loggiás la­kások esetében is fedi a va­lóságot. Nekem az a véleményem, hogy abba még senki sem be­tegedett bele, hogy loggia nélküli lakásban lakott, de abba igen, hogy tíz évig a föld alatt, egy pincében húz­ta meg magát. Ha valaki a korábbinál sokkal jobbat, értékesebbet kap, akkor abban elsősorban a kedvezőt, s nem pedig, a rosszat, a »kifogásolhatót« kellene néznie. S. G. SOMOGT! .V£PLA t gjssjabat, 19?1. július 31.

Next

/
Oldalképek
Tartalom