Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1971-07-30 / 177. szám

A bizalomból faragtak „Kifizették44 a gyerekeket A gyermekek nyári munkavállalásairól mindig elismeréssel, szólunk. A fiata­lok számára nagyon hasznos, ha már jóval az iskolai ta­nulmányok befejezése előtt megismerkednek a fizikai | munkával, megtanulják be­osztani a pénzüket, gyakorol­ják a beilleszkedést a külön­böző munkahelyi közösségek­be. A gyerekek végsősoron a felnőttek világáról, az erköl­csi normákról alkotnak így mozaikszerű képeket. És egyáltalán nem mindegy, hogy ez a 18—23 éves korra összeillesztett vélemény több­ségében pozitív vagy negatív részekből áll-e. Baranyai Attiláék esete már azért is érdekes, mert ha megrajzoljuk a panaszok és a tanulságok eredőjét, ez sajnos túlmutat az Épületasz­talos- és Faipari Vállalat ka­puin. Fényt vet más munka­helyekre is, amelyeket eddig esetleg nem tudtunk »-tetten érni.« Mi történt? Lapunknak a gyermekmunkáról szóló ké­pes riportja után egy kisfiú apja keresett fel bennünket. Elmondta, hogy a parketta­üzemben — úgy érzi — be­csapták a fiát és társait. Oly­annyira sértette ez a gyere­kek lelkiismeretességét, hogy a fia tíz nap után vissza sem ment dolgozni. Panaszát diáktársai nevében is teszi (a panasztevő apa egyébként pénzügyi szakember), csak a többiek nem tudták, kihez és hová forduljanak. A kisfiú Baranyai Attila most lesz 14 éves, a Tóth Lajos iskolában tanul. Az apa: — Ne higgye, hogy a pénz miatt tesszük! A fi­am éveken át a nagymamá­nál segített a földeken, »ke­a népi játékok Hajdú Gyula szerkesztésé­ben Magyar népi játékok gyűjteménye címmel hasznos kézikönyv jelent meg, melyet a somogyi iskoláknak is aján­lunk. Föllapoztuk a kötetet, néhány »hazai« népi játékot is találtunk benne: a szennai pecsenyeforgatást, a göllei féllábast, meg hírom szennai játékot; a suszterozást, a va­dászozást és a csillagugrást. A kézikönyvhöz Katona Im­re, az Egyetemi Néprajzi In­tézet adjunktusa írt előszót. Nem állhat meg az idő a gyermekjátékok területén sem — írja a szerző. A hagyomá­nyos alapanyagnak azonban nem szabad elvesznie, a meg­újulásnak belőle kell gyöke­reznie. A Magyar népi játékok gyűjteménye rövid történeti ismertetése után leírja a ná­lunk ismeretes játékok cso­portjait. Megkülönböztetünk eszerint: énekes—táncos gyer­mekjátékokat, színpadi, társas népi játékokat, mozgással egy­bekötött játékokat, sportszerű Augusztus 20-21: kétnapos munksszünet Mivel az alkotmány Ün­nepét az idén egy nap vá­lasztja el a legközelebbi va­sárnaptól, a rendelkezések­nek megfelelően az augusz­tus 22-i heti pihenőnapot augusztus 21-re hozzák elő­re. Ily módon a munkaidő­beosztás a következőképpen alakul: augusztus 10-e, csü­törtök szombati munkaidő­beosztás, 20-a, péntek mun­kaszüneti nap, 21-e szombat heti pihenőnap, augusztus 22-e, vasárnap pedig rendes munkanap. Ahol a szabad szombat erre a hétre esik, ott augusztus 20-a munkaszü­neti nap, 21-e szabadnap. 22-e heti pihenőnap, augusz­tus 19-e. csütörtök rendes munkanap. reset« nélkül. Ez az első év, hogy úgy döntött: munka­helyre megy. Morálisan van ennek lemérhetetlen hatása. A fiam és egy csoport úgy reagált rá, hogy szólt, elkü­lönítette magát attól, amit elítélt. Mit is tehetne gyerek­fejjel? De így fogalmaztak: ahol becsapnak bennünket, oda nem megyünk. Hiányos­ság az is, hogy a gyereke­ket nem tájékoztatják ponto­san, és egyértelműen, meny­nyi a norma, s mik a joga­ik. Folytassuk csak az édesapa gondolatmenetét. Egy_ csoport tehát nem dol­gozik, de bizonyára akadnak olyanok, akik mégis pénzt akarnak keresni. Kipuhatol­ják tehát, miként lehetne mégis, és ennek érdekében hogyan kell a munkahelyen »cselekedni«. Netalán még barátaik, iskolatársaik rová­sára is, vagy szüleiket fél­revezetve. Nemcsak tiltakoz­va, hanem aggódva is ko­pogtattunk a vállalat igazga­tójának ajtaján. Baranyai Attila itt neki mondta el ész­revételeit. — Mi úgy tudtuk, hogy szorgalmas munkával lehet itt keresni. Mint ahogy egy- egy csoport keres is. A Cson­ka-brigád (a brigádvezető apja, Csonka József anyag- áru-forgalmi vezető a válla­latnál) tíz nap alatt 600 fo­rint körül kapott. Mi ugyan­ennyi időre csak alig többet kétszáznál. Ennyi különbség nem lehet. Egyidősek va­gyunk. Persze, ők olyan fa­anyagot csináltak, amelyben nagyon jó a norma. De mi­ért pont ők kapták? És mi­ért nem mehettünk mi is fölváltva oda dolgozni? A legjobb munkaanyaggal sem lehet négyszáz forint különb­séget teljesíteni. Volt olyan és vegyes sport gyermekjáté­kokat. A válogatás., több szá­zat sorol föl ezek közül, az iskolák igényességétől függ, hogy mennyit ismernek meg belőlük a gyerekek. A kézikönyv négyezer-hat- száz pédányban a Sport Ki­adónál jelent meg. Az értékes mű margójára kívánkozik: Somogy elég gaz­dag népi gyermekjátékokban — a gyűjtemény korántsem merítette ki a témát —, érde­mes lenne mielőbb összegyűj­teni valamennyit a megyéből, mert az idő nagy veszteséget okozhat. Az országos gyűjtést tartalmazó Magyar népi játé­kok reméljük arra ösztönzi a somogyi pedagógusokat, hogy saját falujukban — és a kör­nyéken — utána néznek, ho­gyan játszottak a gyerekek szülei, nagyszülei. H. B. Felköltenek. Kell a hely. A kocsi zsúfolásig tömve. Már közel Kaposvár. A párás ab­lakon vízcsepp gördül.. ■ Állomás. Alvók. Szender­gők. Sebes röptű vonatra vá­rók. Dübörgés, megafon har­sogása ... Mennek. Jönnek- Katonákat vár ásítva a ka­szárnya. Munkások. Gyárak csipkerózsika-csendje. Árus kezéből újság lebben. Népsport. Fehér madár. Szürkület — ritkul az éj- Mulatók fáradt serege botor­kál. Minden sarok megosztja őket. Indulataik gitárhűro- kon pihennek. Nem szereztük meg a holdat. Pedig ott vib­rált ujjaink hegyén... Vad ritmusok, tűzlükrű fények, ma is a földön hagytatok. Ta­lán, ha kicsit pergőbb a dob, ha keményebben peng a gi­tár.- . Fáradt Zorbák. Az élet pár napra megint kibírható. Dereiig. FelUatódnak az árnyak. Gesztenye virága vi­láguk. Gyengül lépteim, kop- panása. Kapuk elé kitett sze­mét. Hamu (még mindig fű­íiú, aki a száz forint előleget leszámítva negyven fillért kapott kézhez. A máglyák összeszámolásánál gyakran kevesebbet írtak föl. Néha, mire visszaértünk az előző munkaterületünkre, »eltűn­tek« a máglyák, és nem szá­mították föl nekünk. Mi nem­egyszer följegyeztük, és pa­naszt is tettünk. Feri bácsi (Simon Ferenc művezető) azt mondta, a pénzért meg kell dolgozni ám, fiúk! De mi a pénzünkért megdolgoz­tunk. Többet senki sem akar, csak ami jár ... Az elszámolásokon minden egyezett, a kimutatások, a dokumentumok pontosak. De a bér lapot már csak annak adták oda — pedig ez sza­bálytalan —, aki reklamált. És ott már nem is lehet hi­ba. Előbb követtek el vétsé­get. A szándékban, és abban, hogy lebecsülték a gyerekek éberségét, figyelmét, igazság­érzetét. Horváth Ferenc csak ez év márciusa óta igazgató itt. Nem mentsége azonban ez, hiszen az első nap után ő felel azért, ami a vállalat­nál történik. Nehéz lenne ki­nyomozni, tudott-e a dolog­ról, vagy őt is félretájékoz­tatták beosztottjai a munká­val kapcsolatban. Mint ki­derült: évek óta panasz van itt a gyermekek nyári fog­lalkoztatásakor. — Hallottam róla én is — mondja az igazgató —, de na "«cm ritkán vagyok itt. He­tente két-három napot. Az iratokat rendben találtam, visszamenőleg mást, sajnos, nem tudok ellenőrizni. Bosz- szantott és bántott a dolog. Igyekszem a jövőben jobban szemmel tartani a gyerek­munkát, Hiszen a jó hírnév a vállalat érdeke is. Most mindenesetre elrendeltem, hogy csakis a gyerekek alá­írása után lehet naponta to­vábbadni a teljesítményla­pokat. Reméljük, meg is en­gedik majd, hogy aláírják a gyerekek. Űk pedig ha igaz­ságtalanságot éreznek, mer­nek szólni. A vállalatnál többen is említették: azért nem viszik oda a gyerekei­ket, mert tudják, »mi folyik hátul az udvarban.« Kár, hogy éveken át csendben el­nézték ezt. Sajnos, névtelenül más vál­lalattól is érkeznek jelzések, de a nyilvánosságot már ke­vesebben vállalják. Értsenek hát ebből a fiún kívül a ve- jek is! Mert a gyermekmun­ka is sérthetetlen. Ebben a korban beidegződhet a be­csületes magatartás és helyt­állás, de az ellenkezője is! Felelőtlenség, hogy az »ifjú munkások« munkába vetett bizalmát faragják az ilyen szabálytalanságokkal. És az is elítélendő, ha a szorgal­mas gyerekek béréből teszi bárki is zsebre a hasznot. lenek?!), tojáshéj, fémdobo­zok. Hétfő. Űj nap, új hét. Ber­regésre készülnek a vekkereik- Kutyák — nász után. Világosodik. A föld megál­líthatatlanul fordul tengelyén. Sírkövek hóunalma. Még nin­csenek nevek. Talán ebben a pillanatban is születik vala­ki. Fázom, tehát vagyaik. Az ébredés fehér lovai villódz- nak bőröm alatt. Patáikon széthull a mámor. A lámpák röstellve erőlködnek. Tejes­kanna fáradt ezüstje. Színes műanyagládák, zacskós tejek­kel telten. Buszok. Egy-egy teherautó, motor. Bóbiskoló biciklisták. Jó ízű a levegő. A civilizáció szennyétől alig érintett. Az első napsugár, öt óra múlt. Elsuhan mellettem, egy boroswpeg arcúig nyakú# csík­iam. HA VALAKI tapasztalatot összegez a néptánccal kapcso­latban, feltétlenül örülnie kell. Kevés helyen támogatják és művelik a műkedvelők olyan szinten a néptáncot, mint ná­lunk. Korántsem légbőlkapott megállapítás ez, hanem sok olyan összevetés tanulsága, amely a külföldi fesztiválok, illetve külföldi együttesek ven­dégszereplése alapján szüle­tett Délszláv Dráva együtte­sünk jugoszláv fesztiválról hozta el a pálmát —■ magyar színekben . .. Az eredmények kettős ere- dőjűek, melyek végül is a jó hírnévben kamatoznak. Egy­részt régen túljutottunk a »nagymagyar« gyöngyösbokré- tás szemléleten, másrészt nem erőltetjük már a néptáncot... Volt idő, amikor minden val- lamirevaló üzemnek külön néptánccsoportja versengett, s ez volt a kultúráiét mércéje. Ma, amikor egyre inkább az érdeklődés szerinti szabadidő­töltésnek ad keretet a közmű­velődés — mint mozgalom — ha gyökeret ver a néptáncsze­retet, szép eredményeket pro­dukál. A nagy Csepel fiatal­jai meg a kis Berhida^fiatal- jai között is. Az eredmények­kel és erényekkel egyidőben azonban jónéhány gond is fel­üti fejét, nemcsak az eszté­tika, a koreográfia, hanem a szervezés területén is. A közművelődési rendezvé­nyek sorában egymást követik a fesztiválok. Nem vagyok fesz- tiválellenes, csupán azt kelle­ne figyelembe venni, hogy a felesleges »felhajtást« kerüljék el. Sok pénzbe, sok energiá­ba kerül, és gyakran rossz­ízű. A földvári találkozón újabb fesztiválötlet született (kettő van évente rendszere­sen a déli parton, egy az északin, de- van Sátoraljaúj­helyen, Szegeden, Zalaeger­szegen, és biztosan még má­sutt is). Ha ezeknek a rendez­vényeknek szakmai értékük van, ha előbbre viszik a nép­tánc ügyét, akkor megéri a fáradságot, megéri a pénzt is. De csak akkor! Reméljük, a meghívás és rendezés jogát illetően döntő szempont lesz a most megindult folyamatos minősítés. Az ilyen fesztivál jó, ha több a .kirándulás al­kalmánál . .. Mert néhányan csak azért »néptáncolnak«, hogv előbb kijussanak kül­földre. Tévedés ne essék, a műked­velő is művészetet csinál. De ha a külföldi út elismerés és jutalom helyett érdek és egyetlen cél, akkor a szép kül­detés olcsó megcsúfolása lesz. MINDEZEK ellenére nincse­nek elkényeztetve néptáncosa­ink. Ahogy »visszaszorult« mint divat — s ez jó —, úgy lettek a gazdasági veze­tők szűkmarkúbbak velük szemben. S ez a rossz. S nem is a felső üzemvezetés gara­soskodik, és nem is pénzben. Főleg a középvezetők nem ér­tik kellőképpen értelmét mind­ennek, s csupán azt látják benne, hogy alkalom »a lógás­ra«. S ha minden alkalommal INI ÁIL Az ég tiszta. Szép idő ígér­kezik. A kémény füstöt ont. Játékos szellő félre fújja. Madarak fecsegnek. Nyíló sorompó — meglódul az em­berboly. Férfiak. Elvétve egy-egy nő. Az utcaseprő. Vaskocsi. A kerekek iközt zörög a tartály. Az ember alacsony termetű. Megáll, veszi a szerszámait. Széles ívű mozdulatok egy­másutánja- Kupacba vezényli a port. — Meddig tart egy seprű? — Két nap elnyűvik. Már nappal van. Sokasod­nak a nők. Csak a gyerekek hiányoznak. Járműveik árada­ta. Rendőr. Pantomim. Még ta­bula rasa a nap. Betűkre vár. Tetteket hordozókra- Vajon mit vések ma rá? •te«« v«KM az igazgatónak kell döntenie egy három-négyórás távolma­radásról (évente két-három esetben), ha minden alkalom­mal végig kell csinálni a kényszerű tortúrát, az érthe­tően a fiatalok kedvét szegi. Hogy mégsem mindenütt ez a jellemző, annak ékes tanul­ságai a fesztiválok. A néptánc fejlődése műfaji megújhodást, gyakran útkere­sést is jelent. Egyre több úgy­nevezett összefoglaló koreo­gráfia születik. A művészeti vezetők egy blokkban ötvözik egy-egy tájegység jellegzetes férfitáncait, lánytáncát, páros­táncát. Vagy egy-egy műfaj alapjegyeit nyútják szép ösz- szefoglalóban, mint például Bihari—Vízvári—Orsovszki Történeti verbunkja. Ugyan­akkor tanúi vagyunk érdekes színpadépítő kísérleteknek is. Hiszen ahogy Vásárhelyi Lász­ló szellemesen idézte: a pa­rasztudvarból nem lehet a sze­métdombot is felvinni a szín­padra. Egy kissé erős, de talá­ló hasonlat, és mindenképpen fedi a lényeget. Korántsem mindegy, hogy miképp jelenik meg a tánc a színpadi kompo­zícióban. Néha a koreográfus mintha »beleszeretne« a szép és látványos színpadképbe. Van az egésznek egy kis rossz íze, tablójellege. Néha revüsem állóképszerű, inkább néptánc- show. Nem ilyen értelemben szép­tánc a néptánc. Különösen a férfitánc veszít keménységéből — egyszers­mind lényegéből is —, ha agyónstilizálják, szalomosan elfinomkodják. Nem kell eh­hez feltétlenül »petrencés al­kat«, a népszerű somogyi Or­bán Csaba sem ilyen, kanász- táncában mégis megéled az egyszerű lépésektől az ugtá- sokon át a rusztikus esi egy­szerűség, a dinamikus erő. EZEK A GONDOK — vall­juk meg — kérdések inkább. Hogy milyen úton halad to­vább a műkedvelő művészeti mozgalomban a magyar nép­tánc, arra a következő talál­kozók és a próbás hétközna­pok munkája adja meg a vá­Szezonban — Budapesten Az idegenforgalmi csúcsidényben Budapest nevezetességeit is sok ezren keresik föL Képeinken: Turisták a Mátyús-templomn ál. Az idegenforgalom fellegvára: a Hotel Duna Intercontinen­tal. Szennai csillagugrás Megjelent gyűjteménye Bán Zsuzsa 5 IGMOGTl NÉPLAP Péntek, Wll. július 30,

Next

/
Oldalképek
Tartalom