Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-28 / 175. szám
Pitykó meg a többiek Harctér egy játszótér körül Pitykó azok közé a na-1 gyobbacska fiúk közé tartozik, akiket a szigorú házfelügyelő rendszeresen elzavar a játszótérről. Vajon miért? — Én nem. is tagadom, hogy elkergetem őket — közli Bonczné nagy hangon, és harciasán hadonászik kövér kar-^ jaival. — Mindig itt ricsajoznak az ablakom alatt, és akkora port vernek, hogy nem tudok szellőztetni. Aztán tönkreteszik a hintát. Meg fociznak. A múltkor úgy eltaláltak a labdával egy kétéves kis apróságot, hogy orra bukott Letapossák a virágaimat, rettentő szemtelenül visszabeszélnek. Köveket is hajigáinak, be a lakásokba. Van egy asszony itt a földszinten, aki elutazott néhány napra, és mire hazaért nagy halom követ talált a szobájában. — Ezeket mind a szomszéd háztömb gyerekei csinálják? — Hát persze — bólogat meggyőződéssel Bonczné, a 48-as ifjúság útja 13. számú házának felügyelője, és gyűlölködő pillantást vet a 11. számú lakótömb felé. — Különben kérdezze meg azt az asszonyt! Megkérdezem. A néni alig lát, szemét mereven egy pontra szegezve mondja: — Eleinte azt hittük, a szomszéd ház gyerekei dobálták tele a szobámat, de aztán kiderült, a tettes két kislány volt a mi házunkból. Bonczné meghökken, de rögtön hozzáteszi: — Alaposan el is verte őket az apjuk. És mivel mindenáron szeretné bebizonyítani a maga igazát, jobb érv híján Kodó- néra, a 11. sz: ház felügyelőjére szórja átkait: — Csak hallaná, milyen trágár szavakat használ! A múltkor azt kiabálta nekem, hogy... — és nagy élvezettel, tele szájjal elismétli, amit állítólag Kodóné mondott, ftlis- métli egyszer, kétszer, háromszor, negyedszer is hozzákészül, de beléfojtom a szót, mert hat gyerek hancúrozik körülöttünk, és ez igazán nem az ő fülüknek való. Sőt, az én fülemet is megviseli Bonczné hangereje. Menekülésre fogom a dolgot. Átsétálok a »-frontvonalon« Kodónéhoz. Mikor megtudja, milyen ügyben keresem, kislányát elszalasztja néhány gyerekért. Pitykó beszél, a többiek tologatásukkal bizonyítják Pitykó szavainak igazát. Pitykó illedelmesen ül a széken, kezét térdei közé szorítva. Csak rá kell nézni, és az ember biztos lehet benne, ő nem az a fajta srác, aki eltapossa a virágokat, kővel dobálja a kisebbeket, és valószínűleg csak annyit kiabál, amennyi okvetlenül szükséges, ha valaki szíwel-lélekkel focizik. Bánatosan sötetlik nagy, barna szeme, ahogy elsorolja, mi mindent nem lehet. Nem. lehet focizni, nem lehet ten- gózni, nem lehet hintázni ... Hát akkor mit lehet? És hol? A gyerekcsapat kíséretében kimegyünk Kondónéval terepszemlét tartani. Öt lakótömb sorakozik egymás mögött a Krénusz iskolával szemben. Két-két ház kapott egy-egy jól felszerelt játszóteret, de az ötödik ház mostoha. Á 15. és 13. számú ház játszóterén nincs helye a 11-es ház ötvenhat gyerekének, pontosabban annak a kamaszodó korosztálynak, melynek legnagyobb a mozgásigénye, és mi tagadás ... szertelenebb is, mint az óvodások vagy a kisiskolások. Csakhogy tudomásul' kell venni az életkori-sajátosságokat, meg azt, hogy éppen ezeket a srácokat és éppen a nyári vakáció idején, nem lehet négv fal között tartani, még akkor sem, ha esetleg zavarják az éjszakai műszakban dolgozók nappali pihenését vagy ha futkórozás közben port vernek stb. Ha Bonczné érveit figyelembe véve elfogadjuk, hogy a két lakótömb számára épített játszótér nem tudja befogadni három ház gyerekeit, akkor meg kell vizsgálni a lehetőségeket, hol van játszásra alkalmas hely a 11. számú ház környékén. Sajnos, sehol. A tömb előtt autók parkolnak, jönnek, mennek, ami a gyerekekre nézve életveszélyes lehet. Ez tehát kiesik. A ház háta mögött a magasépítők felvonulási épülete foglalja el a játszásra alkalmas helyet, mellette egy_ rozoga, deszkából tákolt vécé csúfkodik. Ajtaja tárva-nyitva. — Este nem lehet ablakot nyitni ezen az oldalon, any- nyira büdös, és csak úgy ontja a legyeket — mondja Kodóné. Hát bizony az építők igazán építhetnének maguknak téglából egy higiéniai szempontból kevésbé kifogásolható illemhelyet! Aprócska homokozó díszeleg a ház végében. A hozzá tartozó terület legföljebb négy-öt gyerek számára jelenthetne játszóhelyet, a, 11 számú házban azonban ötvenhat gyerek lakik. Mi lehetne a megoldás? Szemben ott ásít üresen a Krénusz iskola kézilabda-pályája. Nyáron nem használja senki. Vagy építsenek egy olyan dróthálóval védett labdapályát a játszótérre, mint amilyeneket a fővárosban láthat az ember. Ügy nem fenyegetné »labdaveszély« sem a virágokat, sem a kisebb gyerekeket. Valamit feltétlenül tenni kell két okból is. Az egyik, hogy a gyerekeknek játszani kell, — ez vi-. tathatatlan. A másik, hogy a vita, ami a gyerekek miatt kezdődött, alaposan elfajult. Felsorakozott a két házfelügyelő mögé a lakók egy része is, a veszekedés nő, burjánzik. Nyomdafestéket nem tűrő szidalmak röpködnek a mindenre fogékony, riadtan figyelő gyerekek feje fölött, akik azt lesik, mikor alakul ki végre valami kézzelfogható ebből az egész kalamajkából, Mikor mutatnak már nekik a felnőttek egy olyan helyet, ahol zavartalanul futkározhatnak. És a legnagyobb baj, hogy nemcsak Pitykó meg a 48-as ifjúság útjai lakótömb gyerekei várják a megoldást, hanem száz és száz kisfiú meg kislány. Ha nem tartjuk üres, elcsépelt szólamnak, és valóban »legfőbb kincsünk a gyermek«, akkor tenni is kell valamit értük. Az új lakások elosztásánál döntő szempont, van-e a családnak gyereke. Viszont úgy látszik, éppen az új lakónegyedek tervezésénél feledkeztek meg a gyerekekről. Rezes Zsuzsa Micsoda ’fejlődés! — Kérem. — szóltam halkan és finoman—, igazán távol áll tőlem a kispolgári türelmetlenkedés, de ugyebár mégiscsak huszonhetedszer teszem itt tiszteletemet, a belég pedig még mindig nincs aláírva. Könyörgöm, jelöljön ki egy végleges időpontot,' hisz én Bazinckarciháról járok fel önhöz, háromszori átszállással, s amellett reumám is van ... — Nocsak! — mondta erre ügyem intézője, a kis fejű, tatárbajszos fiatalember. — Noszogatjuk a dolgozót, noszogatjuk?! Felállt, nagyon nyújtózott, csak úgy ropogtak a csontjai. Kikanyaradott az íróasztal mögül, s odasétált hozzám. Mélyen a szemembe nézett, megfogta az orromat, s csavart rajta egyet. Aztán páros lábbal a tyúkszememre ugrott. Amikor magamhoz tértem, elhatároztam, hogy panaszt teszek a hivatal legfőbb vezetőjénél. Persze, nagy reményeket nem tápláltam, miközben végigsántikáltam a folyosón, mert ahol egy kis beosztott ennyira magabiztosan csavarja .meg az ember orrát, ilyen gátlástalanul ugrik rá páros lábbal az ember tyúkszemére, ott milyen viselkedést várhat az ember a fő főnöktől?! Nagyon kellemesen csalódtam! A főnök leültetett, cigarettával kínált, és amint előadtam a panaszomat, szemmel láthatóan nőtt benne a felháborodás. — Nem találok szavakat! — jelentette ki végül. — Ami önnel itt történt, az az egekre kiált! Teljesen összeegyeztethetetlen a humanista ügyintézéssel. Egészen feldúlt engem, amit ön itt előadott..- Bocsásson meg, be kell vennem valami idegcsillapítót! Meg-megroggyanó térdekkel, lehorgasztott fejjel kisietett a szobából. Alighogy a tapétás ajtó becsukódott mögötte, már nyitott is, és beosont rajta ügyem intézője, a kis fejű, tatárbajuszos fiatalember, — Nocsak — sziszegte árulkodunk a dolgozóra, árulkodunk?! S meghúzta a fülemet.1 Gyomron boxolt, sípcsonton rúgott. Ájulásomból akkor ocsúdtam fel, amikor a főnök éppen visszatért. — Sajnos — folytatta félbehagyott vallomását —, még csak azt sem állíthatom, hogy nálunk az ügyféllel szemben alkalmazott brutalitás elszigetelt, egyedi eset lenne. Ütik-verik őket, mint a répát. Ahelyett, hogy az ügyeiket intéznék. Pedig elsősorban azért kapják a fizetésüketElmeséltem neki, hogy míg távol volt, mit müveit újfent a beosztottja., — Megáll az ész! — mond- > ta. — Nem ' hiszem, hogy másutt ilyesmi előfordulhat! Pont a vezetésem alatt álló hivatalban vannak napirenden ezek az anomáliák! Vajon mivel érdemeltem ki én ezt a sorstól? Ráborult az íróasztalára, s a válla rázkódott a sírástól. Vigasztaltam, nyugtattam. Nem sok sikerrel. Aztán lábujjhegyen távoztam, hogy még idejében 'kiérjek az állomásra. Nem ériem ki. A folyosó végén elém állt ügyem intézője, és elintézett. Amikor hordágyon a mentőkocsihoz vittek, mielőtt újra elvesztettem volna az öntudatomat, jóleső érzéssel néztem vissza az irodaházra. Istenkém, micsoda fejlődés! Mekkorát léptünk előre! Itt nincs elvtelen mosakodás, rosszul értelmezett kollcgali- tás a vezető részéről, itt nemcsak meghallgatják a jogos panaszt, de együtt is érez a főnök a félig agyonvert ügyfelekkel! Nem ködösít, nem szépíti a rideg tényeket, nein igyekszik véletlen esetnek feltüntetni a jellemző fogyatékosságokat. Boldogan ájultam el ismétKürti András Ifjúságvédelmi őrjárat „tengerpartunkon** Mindenki összevonja a szemöldökét Senki sem sejtette a tarka, zajos Balaton-parton, hogy azon az estén két Volga is elindult ellenőrzésre a Somogy megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet, a megyei KÖJÁL, valamint a megyei rendőrkapitányság illetékeseivel. Megtudtam, hogy az idei szezonban már volt hasonló »rajtaütés«, és rövidesen újabb következik. Az idei nyarat az ifjúság- védelmi szakemberek »nyu- godtabbnak, csendesebbnek« ítélik, mint a tavalyit. A fo- nyódi megőrzőben a kulcsra zárt ajtó mögött csak a 15 éves állami gondozott Emilt találtuk. Pomázról jutott el Fonyódig. A rosszul felszerelt épületben szökési lehetőségek miatt félelemben élő felügyelőnő elmondta, hogy a héten csak a kisfiú volt a »vendége«. A gyerek éppen »éhség- sztrájkot tartott« az ablakfe- szegetés sikertelen kísérlete után. Egyébként itt rend és tisztaság volt. Csak az egészségügyi felszerelés hiányzott. Nincs kor, csak sör A rendelet régóta érvényes: 18 éven aluliak séeszes italt ■ nem fogyaszthatnak! Csak éppen a betartása nem sikerül soha, s mind mondják, gond lesz ez még nagyon sokáig. Siófok — Fogas presz- szó. A kerthelyiségben beatzene szólt, évek óta a fiatalok egyik kedvenc helye ez, rengetegen voltak most is. Találomra álltunk meg az asztaloknál. Kamasz fiúk és lányok, előttük sörösüveg. Igaz, csak egy-egy, de az is igaz, hogy csak nyolc óra múlt pár perccel, messze még az éjfél. Szeretjük — volt mindenhol a válasz. Koruk 16—17 év. Mi tagadás, az jutott eszembe, hogy a sör ma már »népital«. A vasárnapi családi ebédnél jobbára ezt isszák, s kap abból a 14 éves is. De ez a családi környezet, a törvény viszont tiltja (nemegyszer a családok felelősségét is vállalva) s joggal, mert évről évre félelmetesen emelkedik az alkoholisták száma. Csak néhány nevet sorolok még: Siófok: Matróz, Balatoni öld vár: Balatongyöngye, Balatonsze- mes: cukrászda. Összesen kilenc helyet ellenőrzött végig az éjszaka a bizottság, s a jegyzőkönyv lapjára mindenhol fölkerült nyolc—tíz fiatal neve. A pincérek és pincémők különféleképpen reagáltak a Rendőri ellenőrzésre. Volt aki megjegyezte, képtelenség betartani a rendet, akkor nem haladna a kiszolgálás. Mások, nem éppen ok nélkül, arra hivatkoztak, hogy szemtelenek és pimaszok a fiatalok még a személyi igazolvány kérése nélkül is. S végül az utolsó csoport, amelyik nem is tudta, mire kellene ügyelnie. A rendőrség minden alkalommal számításba veszi, hogy ezt a rendeletet, különösen nyáron, talán a legnehezebb betartani, betartatni. Sok helyen azonban még hajlandóságot sem tapasztaltunk erre. Az üzletvezetőknek kötelességük a szezon előtt a felszolgálókat kioktatni, és ellenőrizni munkájukat. Ez azonban majdnem mindenhol elmaradt. Olyany- nyira, hogy a Matrózban és a Balatongyöngyében kiskorúakat alkalmaztak éjszakai, vagy napi tizenkét órai munkára. Hallottunk olyanról is, hogy a fiatalok nem akartak, sört fogyasztani, csak zenét hallgatni, táncolni. Mire éppen a vezető próbálta kitessékelni őket- Persze, hogy megmutatták, ők nem »csórók« — rendeltek. A kereskedelemnek éppúgy feladata a vezetők tájékoztatása, ellenőrzése és felelősségre vonása, mint a rendőrségnek vagy a gyámügyi hatóságnak. 1968 óta a büntetés összegét 500 forintról fölemelték: a vétőkre 3000 forintot is ki lehet szabni, példa azonban kevés van rá Legtöbbször csak a figyelmeztetést választják. Tapasztalat, hogy kevés a gyümölcslé. A nagyobb forgalmat hozó so«. . bor és rövid ital míg azokon a helyeken is túlsúlyban kapható, amelyeknek évek óta csak fiatalok a vendégei. Az est eredménye: nyolc felszolgáló ellen tesznek följelentést szabálysértésért. És ettől még nagyon igaz, hogy rendesebb az idén a Balaton- . part az ifjúságvédelmi ellenőrök szemszögéből nézve. Ne csak a Kék fényben! A szabálysértések kapcsán azonban szót kell ejtenünk az emberi felelősségről. Valamennyien »elégedetten« tudomásul vesszük (bizonyára a felszolgálók is), ha a Kék fényben egy-egy galeri vagy garázdálkodó fiatal kézre kerül. Kényelmes foteljainkban megjegyezzük: szörnyűek a fiatalok! De gondolunk-e ezekre a filmkockákra akkor is, amikor. kérdezés és szólás nélkül visszük a kis tálcákon a sört, a bort és a konyakot nekik? Mindig csak egy pohárral kezdődik •.. Hallottunk olyan esetről, hogy éppen a felszolgálót támadták meg a sötétben az ittas kamaszok. Ez a probléma éppen a Balaton-parton a felszolgálók és az üzletvezetők asztala is! Az egyik felszolgáló mondta: ahhoz mit szólnak, hogy éjfélkor karjukon alvó picinyekkel távoznak a szülők? Igen, elsősorban a szülök felelőssége óriási, és nemegyszer — pont ők feledkeznek meg erről. Éjfél utón egy óra lehetett, amikor siettünk hazafelé. Imbolygó sötét árnyék miatt kellett gyorsan félrerántani a volánt. A fényszóró eltorzult arcú suhanc képét világította meg. Majdnem elütöttük. És ez csali egyetlen veszély... Bán Zsuzsa ORSZÁGOS HIRÜ néptáncosok mondják: azért sikerül úgy a földvári folklórfesztivál, mert jó a házigazda. Tóth János tanácselnök valóban példás, de kritikus patrónusa ennek a rendezvénynek... Pedig már erre is született friss keletű szólás; általában akkor jó patrónus az elnök, ha maga is a közművelődésben dolgozott előbb. Tóth János a siófoki hajógyárban dolgozott »előbb«. — Hogy egy tanácselnök mennyire áll a közművelődés szolgálatában, nem közművelődési »egszisztencia« függvénye. Szemléleté inkább ... Én úgy látom, hogy a művelődés ügyét elsősorban az emberből, belső emberi igényből szabad megközelíteni. S ha ezt látja, érti valaki, akkor tesz is annak érdekében. Nem könnyű a népművelőknek, hiszen az anyagi erőforrásoknak vannak híjával a legtöbbször. Éppen ezért szükséges, hogy a tanácsi vezetés segítse a jó kezdeményezéseket ... Belső emberi igény. Egyszersmind társadalmi szükséglet. Tulajdonképpen ez a felismerés, ennek az igénynek a vállalása csinált a hajógyári ifjúmunkásból közéleti embert. Ez állította a párt soraiba. Ez A h őzmű velődé* ügyéért Hajóépítő - pari építő hajtotta, ösztönözte tanulásra — tanácsakadémiára, esti egyetemre, most pedig a szakosítót végzi. Ez az igény a motorja mindennapjainak most is. A tennivalók sodorják. viszik az embert. Bala- tonföldváron pedig akad tennivaló jócskán. A Ludas Matyi egyik cikkét teszi elém. — Itt született az anyag Földváron. Az egyik villatü- lajdonosról szól. Magasak a szállásárak... A Balaton-parti tanácselnöknek ezt a gondot is vállalnia kell, az óvodabővítési, faluszé- pítési, virágosítási, üdülési, gyógyászati, magán és közületi. a mindennapi és nem mindennapi gondok mellé. — Hogy vannak uzsoraárak. ez tény. Persze nem elfogadható és egy tanácselnök sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy belenyugodjon mindebbe. Persze alaposan fel kell mérni az okokat és eredőket. Mindez visz- szavezethető például arra Is, hogy rendkívül nagy a munkaerőhiány a parton. Ugyanakkor kevés és nem kielégítő még a kommunális ellenszolgáltatás. Az elmondottak alapján senki se higgye, hogy Tóth János gondokon rágódó, tépelődő ember lenne. De nem is dicsekvő. Szavak helyett inkább végigjártuk a partot, a sétányt, a szépülő villa- és üdülősort. Balatonföldvárnak »virágos« rangja van — a parkosításért indított versenyt is a község nyerte a déli parton. Az idén is elsőként neveztek ... Miként a déli, part sok vonatkozásban nem csupán somogyi part, úgy a földvári gondok megoldásában is részt kell vállalniuk az üdülők fenntartóinak. A községfejlesztésnek része egyszersmind az üdülőtelep fejlesztése is, a korszerű orvosi rendelő — a földvári »minikórház« —, a szabad idő kulturált eltöltését biztosító intézmények. Valljuk meg, a »pénzszerzés« sem kis 'gond, s nincs is rá recept — mégis megkérdeztem, hogyan sikerül. — Ha az üdülők látják, s ezen keresztül a fenntartó vállalatok, hogy minden segítség, melyet nekünk adnak, végül is dolgozóik számára kamatozik. akkor segítenek. Így kaptunk az idén jelentős segítséget a MAFILM-től meg a híres Tomi gyártól — a Tisza- menti Vegyiművektől. S mind többet szeretnénk hasznosítani ebből a közművelődésben is. Jó lenne, ha a szabadtéri színpadunkon érződne a magyar színházi kultúra fejlettsége. Szerintem külön kellene rendezni darabokat a partmenti szabadtéri színpad adottságait kihasználva... KÖZÉLETI emberektől ritkán szokták megkérdezni, boldogok-e, elégedették-e. Pedig hát a hivatali munka eredményei, tennivalói —1 melyek messze túlmutatnak az íróasztal hatókörén — mögött ott sorakozik a sok meghitt családi este. Együtt á nagyon várt és sok kárpótlást nyújtó kisfiúval. Nem, nem szeretném hősnek láttatni a földvári elnököt. Kiegyensúlyozott, ‘higgadt ember, aki gazdálkodtok mindennapjaival. Néha a meghitt estékből is ellopva. Mert nem kis ára van annak, hogy a hajóépítőből partépítő legyen valaki. Tröszt Tibor SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1971. július 28.
