Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-25 / 173. szám
Csak türelem — Egy kritikus meditációi — nincs? Parti fények — csónakokkal Kit érdekel a kritikus meditációja? Talán a szerkesztőjét. De azt se nagyon. Meditáljon odahaza magában, hagyja békén a közvéleményt! Űgyis eleget bosszantják a nézőket, olvasókat, (gondolkodjanak magukban, egyedül! Igenám, de a kritikust sem hagyja nyugodni a közvélemény. (A karikatúristákról és a humoristákról most ne is beszéljünk.) Egy-egy film vagy tévéjáték recenziója után néha esőstől érkeznek a levelek. Az még a finomabb változat, amikor a levélírók megállapítják, hogy a kritikus antidemokrata, műveletlen fickó, ajánlatos, hogy ne vegyen többé tollat a kezébe. Az erőteljesebb változatok pontosan körülhatárolják, melyik állatfajtával azonos, és egyértelmű tanácsokat adnak, mit műveljen a jövőben. De hát miért ez az ádáz harag, ha Kovács József tánc- dalénekes hangjáról, a Ha című angol filmről, egy Bar- tók-konoertről vagy egy Pi- casso-képről vari. szó? Érről talán érdemes a nyilvánosság előtt meditálni. A közönség talán azért mérges, mert neki más tetszik, mint a kritikusnak, tehát vagy buta a kritikus, vagy — ami még rosszabb, és ezt is sokan feltételezik — ugyanaz a véleménye, mint a nézőnek, csak azt nem meri, vagy nem akarja leírni, tehát be akarja csapni a nézőket. Ám ha valaki a bosszanko- dásön túl egy percig tovább gondolkodik, fel kell tennie a kérdést: Melyik kritikusra haragszik és mikor? Egy-egy jelentősebb film körül egész csatározások lángolnak fel. Szép, kihegyezett, imitt-amott mérgezett nyilak röpködnek jobbra és balra. A vélemények — enyhén szólva — megoszlanak. S a néző eldöntheti; kivel ért egyet, kivel nem. igen ám, de jön egy újabb vita egy frissebb bemutatóról. Most megint összekülönbözik a kritika egy része, s nagy a valószínűsége, hogy aki ezt figyelemmel kíséri, és állást foglal, annak arra kell mérgelődnie, akivel korábban egyetértett, és megfordítva. S így megy ez napról naprá. Mert hiszen elég ritka a hibátlan remekmű, de még csak a gyengeségekből álló abszojút rossz fércmű is (persze, ez utóbbiból jóval több akad, mint az előbbiből.) S a ritka végleteket kivéve, a kritika elég gyalomn megoszlik. Már csak ezért sem egészen jogos általában elfogultsággal, befolyásolhatósággal vádolni Persze, persze — vethetik sokan ellene —, éppen ez a káosz a baji összevissza firkálnak a lapokban. Hogyan lehet ugyanarról a dologról jót is meg rosszat is írni? Hiszen ugyanazokat a színészeket láthatják, ugyanazokat a zeneszámokat hallhatják De- vecseren, Mágocson meg Budapesten a Nagyfuvaros utcában a tévéelőfizetők, ha tv-játékról vagy közvetítésről van szó. Ha már a kritikusok azt állítják magukról, hogy valamit értenek ahhoz a művészeti ághoz, amelyről írnak, — vagy, ha nem állítják, de gondolják ezt — akkor milyen szabályok azok, milyen az a kritikusi mérce, amelyik mást mutat a budapesti Blaha Lujza téren, mint a miskolci Kossuth Lajos Utcában? Van ebben sok igazság, mert a bírált mű mindig és mindenütt azonos önmagával, s a művészet szabályai is általában egységesek (vagy változásaikban egységesek.) S a magyar kritikusok is azt tartják magukról, hogy egy tudományos világnézet alapján vizsgálják a valóságot s annak művészi tükörképét. Mitől van hát mégis, hogy a végeredmény nem egyforma? Mert itt van, mondjuk, őt kiló só, ami a föld felszínén — nagyjából — mindenütt öt kiló. A sarkokon talán több a súlya, az Egyenlítőnél valamivel kevesebb, de ez a differencia elhanyagolható. Egy ötkilós kis bronzszobor is nagyjából ugyanannyi súlyú mindenütt. De önmagában a legszebb formákba kiöntött bronz sem műalkotás, ha nincs, aki nézi. Akkor lesz műalkotássá, ha van valaki, aki megérti, továbbgondolja mindazt, ami miatt a művész a szobrot éppen olyan formájúvá és nem másmilyenné faragta. Hiába vannak hát a műalkotásoknak azonos szabályai — amelyeket éppen a legkitűnőbb művészek rendszerint át is hágnak, hogy maguk teremtsenek újakat —, ahány néző, ahány befogadó, annyi különböző múlt, életta-- pasztalat, élmény. Annyi ember. S persze, a kritikus is ember. Szóval nínifen fiiba mindig a közönségben van? Mert nem érti meg a művészt. Meg a kritikust. A művész felrúgSzínes üvegablak hatja a szabályokat, mert hátha újakat csinál A kritikus is csak ember, tehát tévedhet. Kizárólag a néző az, aki mindenről tehet, ha nem tetszik neki egy film, noha a művész is, meg a kritikus is jónak tartja? El kell ismerni: vannak művészek, és kritikusok is, akik így gondolkodnak. Elfeledve Brecht figyelmeztetését: „A közönséget pedig nem lehet leváltani»-. De hát hogyan lehet egyszerre igaza a közönségnek, a művésznek és a kritikának? Ilyesmi csak akkor volna lehetséges, ha nemcsak a kritika lenne egységes, nemcsak a művészek lennének mindenben azonos véleményen, hanem ha egyáltalán léteznék olyasmi, hogy »a« közönség. Általában A KÖZÖNSÉG. Pedig annyira nincs ilyen, hogy mindenki tudja: még ugyanaz a néző is tarthat egy filmet tizenöt éves korában remekműnek, harmincéves korában unalmasnak, negyvenévesen pocséknak, prémiumosztás után vidámnak, lottófőnyeremény elnyerése esetén nagyszerűnek! Természetesen van egy változó, fejlődő, sok nagyszerű eredményt és nem kevés középszerű vagy még rosszabb művet produkáló művészeti élet. Van egy nagyon összetett, változó, fejlődő, az igazán nagy művekre rendszerint nagy tömegben reagáló közönség. Csak türelem nincs. Vagy csak igen ritkán mutatkozik. Ügy Játszik, nagyon kevés van belőle. Türelem az iránt, aki nem szereti Bartókot és a komoly zenét, és az iránt is, aki szereti, mert nem ritkán sznobnak tartják ezért. Türelem ahhoz, aki a beatzenéért rajong, mert attól még kitűnően tanuló, jól dolgozó s gondolkodó fiatal lehet, s a beatzene is lehet művészet. S türelem az idősek iránt, akik teljes joggal menekülnek a hangerősítő közeléből, amelyből már csak a ritmus hörgése hallható, a dobhártyaszaggató 'üvöltés. ' A párhuzamokat folytathatnánk Türelmet, persze, a templomban szoktak prédikálni. De néha a művészet ügyében sem árt. Nem azért, hogy összebéküljön az össze- békíthetetlen, hogy mindig csak az maradjon, ami van, hogy megszűnjék minden változás, s ezzel megálljon a fejlődés. Csak azért, hogy a művészet kérdéseiben ne akarjuk egymás vérét venni (vagy egymást benzinnel leönteni, mint egy »szíves« levélíró tanácsolta.) Mindenkinek nem lehet igaza, de akikről kiderül, hogy tévedtek — legyen az művész, kritikus vagy néző —, azok sem feltétlenül selejtjei az emberiségnek. Bernáth László K.ánü Mihály iparművész alkotás*, Márton Klára: Milyen ember mm ezítláb megyék az ut- /|/J cán. A sarkon egy * ” * asszony * fordul be. Megállók előtte. — Néni kérem, merre laknak Szilágyiék? A negyvenkettes házat könnyein megtalálom. Zöld léckerítés van előtte. Az udvaron tornác. Kifeszített spárgákra futóbab kúszik. Egy öregember ül a virágágyak között. Lábat áztat., Megállóik előtte. Árnyékom arcára vetődik. Hangosan dobog a szivem. Az Öregember néz, szemét összehúzna. Dús, fehér haja van, és nagyon kék szeme. — Én vagyok a maga unokája — mondom, és a letaposott füvet nézem a lavór körül. Tiszta nyugalom száll meg- Ügy érzem, hogy most szép vagyok és ő nem tud nekem ellenállni. Várom, hogy feláll, magához szorít, és azt mondja, maradjak itt, nála. Elképzelem, hogy virágokat fogok itt öntözni. Este, ha lemegy a nap. Nagyanyámék- nál is úgy szokták. És a fűszálakon, virágokon majd csillogni fognak a vízcsep- pék. — Te vagy a Kató Marcsa Lánya? — kérdi az öregember. Egyik lábát kiveszi a lavórból, aztán visszarakja. Csobban a víz. A nyitott konyhaajtőban egy kövér asszony jelenik meg. Nézek rá, és nem tudok megszólalni— Mi az? — kérdi, és megáll az öregember háta mögött. — A Kató Marcsa lánya... — néz rám az öregember. Nem fordul meg. Most csak én látom az arcát. Egy kicsit félősen mosolyog, és nekem megint a virágdk jutnak az eszembe. — Nahát! — mondja az asszony. — Hannát jöttél? Röviden, csattogva ejti ki a szavakat. Egy madár jut róla eszembe, akinek egyszer az énekét az erdőben hallottam. — Most itt vagyok a másik nagyanyámnál — mondom. Színtelen a hangom, és érzem, hogy most elvesztettem varázsomat. Már csúnya vagyok. A lábom poros és az arcomon a naptól biztosan előbújnak a szeplők. Megint a madár csattogását hallom. — Tudja valaki, hogy idejöttél? — Erről a dologról velem soha nem beszélt senki — szólok, és lehajtom a fejem. — Nincs is sok értelme — mondja az asszony. — Anyád később visszavonta, hogy a mi fiúnk... szóval •.. mást nevezett meg... — Ez nem igaz — mondom. — Hány éves vagy? — szól közbe az öregember. — Tizennégy , múltam.. ° És anyám nekem kiskoromban mindig ezt a nevet tanította — mondom egészen reménytelenüL Az asszony vigasztal: — Szép lány vagy.. „ Vigyázz magadra! Nehogy te is úgy járj... S okáig csend van. Érzem, ha holnapig itt állnék, akkor sem beszélnének hozzám többet. Kifelé indulok. Gyorsan jönnek utánam. Kívülkerülöb a kapun, és megfogom a léckerítést. Éles a hangom: — Hol lakik az apám? Szeretnék neki írni... Az asszony felkapja a fejét: — Nézd csak... — hallom. — Micsoda követelőző! Nem mozdulok. Dacosan nézek rá. — Hát nézd meg a kezeit. — Az öregember halkan szól. — Nem látod? Egészen olyan... — Nincs értelme — hallom ismét a csattogást. — Semmi értelme. G. Riklin: Nagyon modern — Szia, drága Margóml ■-— Már, két hete, hogy nem vagyok az. A Margók kimenteik a divatból. — Hát akkor most ke vagy? — Margaréta. — Szia, Margaréta? — A »szia« sincs már divatban. »Pá«-t mondanak helyette. — Pá, Margaréta! — Pá! És téged most hogy hívnak? — Mint mindig: Irénnek. — Az utóbbi időben már nem viselnek ilyen neveket. Én, Irénének foglak hívni. — Rendben! Miújság? — Gratulálhatsz, Iréné, férjhez mentem. — Már megint?!!! — A csodálkozás most nem divat. Férjhez mentem __és p unktum. Már harmadik napja. — Bevált? — Nem nagyon — Iszik? — Rosszabb: borotvaCkozik Pedig most ffl szakáll a divat Ráadásul még haja is van, — És az baj? — Na hallod! Az utóbbi időben még a költők is kopasz fejet hordanak. — És a nőknél milyen frizura a divat? — Semmilyen frizura! Csak gubanc. — Milyen érdekes! — De igen óvatosan kell kezelni: csak semmi mosás, fésülés. Megmosod a fejed, és rögtön kimész a divatból, s rögtön olyannak látszol, mint egy kispolgár. — És milyen színű a haj? — Még másfél hétig vörös. Aztán, úgy hírlik, rátérnek a narancsra. Százszázalékos modern dolgok! — És a szem? — Hogyhogy a széni? — Milyen a színe? — Színtelen. A szemed köré sok különböző színt kensz föl, hogy a színe egyáltalán ne is látszodjék.-Oh-.. — Köhögsz, Iréné? — Igen, egy kiest* — Az effajta köhögés most nem megy. Köhögj hanga sábban, érthetőbben, hogy modem legyen. Menj orvoshoz! — Voltam. — A legdivatosabb orvoshoz kell járni. A legdivato- sabbhoz! És megkérni, hogy csakis a legmodernebb gyógyszereket írja fel. De nem ám holmi izzasztószereket. Ne felejtsd, izzadni most nem divat. Ha érdekes akarsz lenni, hódolj a divatnak. Ó, Iréné, hogy elfecsegtem veled az időt! S nekem még be kell ugranom egy öregasszonyhoz, egy régi apróságot akarok tőle venni. Nem nékem kell, hanem a férjemnek. Elárulok egy titkot: ez a balga öreglány egy ősrégi ikont akar eladni. — A férjed hívő? — Ne röhögtess már, légy szíves, ö ugyanolyan hívő, mint én meg te. De most , olyan elegáns az, ha az ember ikont vesz. Ne felejtsd, hogy most Borbáláék vértanúsága fut. Ha ikont veszel, légy résen: Borbála helyett olyan szentet is rádsózhatnak, aki már rég kiment a divatból. Pá, drágám! Oroszból fordította: Saiga Attila Megyek hazafelé. Csend van mögöttem. Tudom, még mindig' ott állnak a kerítésnél, és figyelnek. Meg se fordulok. Délután az utcákon őgyelgek. Többször elmegyek addig a. sarokig, ahonnan láthatom a házukat. Már esteledik, amikor meglátom az öregembert. Lassan, komótosan jön a hársfák alatt. Beállók egy kapumélyedésbe. Aztán elkísérem egészen a piactérig. Látom, megáll a dohányosbódérfál. Előtte néhányan. Ekkor elhatározom, hogy valahogy majd az útjába kerülök. Leülök egy padra. El kell hogy haladjon előttem- Ha visszafelé jön. Tehéncsorda kolompol az utca végén. Hársfavirágok és meleg tej szag van a levegőben. A tehenek kirohannak a sorból és megállnak a kapuk előtt. Valahol vizet húznak. A kereskeskűt nyikorog. Már nem látszik . a nap. Csak a háztetők piros cserepeire süt a nap. Vöröslenek a kövek. Lépéseket hallok. Tudonttj hogy ez csak ő lehet. Nem nézek fel. Érzem, hogy ég az arcom. Mindenféle papírhulladék világít előttem a földön. »Nem fogok ránézni, s ha nem ismer meg, hát akkor úgy is jó« — határozom el. Két papucsos lábat látok; ahogy elsiet előttem. Nem nyitom ki a szemem. De ekkor megszűnnek a lépések. Egy kicsit oldalt ülök és eltakarom az arcom. Hát mégis! Ahogy közeledik, mégj óbban lehajtom a fejem. — Csak nem sírsz? — kérdi, és megsimogat. H allgatunk sokáig. Szivarra gyújt. Beszívom az édeskés illatot A füstkarikák körülfogják csupasz térdemet, aztán szétoszlanak a sötétségben. — Hallottam annak idején, hogy férjhez ment az anyád — mondja. — Legalább , vao tisztességes neved. — Igen... — szólok. — Amikor kicsi voltam, engem is úgy hívtak, mint őt. Azért jöttem ma el, mert ezt a nevet tanította. Nem válaszol, csak pöfékel. — Vannak testvéreid? — Négy. — Hűha... ék igen... És hogy bánnak otthon veled? — Rosszul... — Hát igen.;. Ez érthető — mondja lassan. — Szeretnék néki írni — mondom. Az öregember sóhajt. Enyhe kis sajnálatot érzek a hangjában: — Szegény kislányom — mondja, és elindul. Látja, hogy mozdulatlan maradók, és visszaszól: — A Vadalma utcáiban lakik. Égy park van a ház előtt... Nagyon sokáig hallom a lépteit a kavicsos úton. Nagyanyám házában már ég a villany. Belépek az aj- ■ tón. Ott vannak az asztalnál A helyemre ülök és hallgatok. — Mi az? — kérdi nagy- I apám. — Nem tudsz köszönni? SOMOGYIIÍPLAP Vásárom, I9TL Julim 25.
