Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-25 / 173. szám
Elektroncsőgyári hétköznapok EREDMÉNYEK, 60ND0K, TENNIVALÓK Hétköznapi a kép a szerelő- üzemekben: csöndes hűvösben fehérköpenyes lányok, asszonyok dolgoznak, vagy csattogva nyelik a gépek a nyersanyagot. A héten még termelt az Egyesült Izzó Kaposvári Elektroncsőgyára, de holnaptól már áll az üzem. Az alig több mint ezerhatszáz munkásból ezernégyszáz szabadságra megy. A következő két hét alatt javítják a berendezéseket; új helyre költözik a sajtoló, a szerázámkészítő, s a rádiócsőtömbök szerelését végző üzem. A gyár ismét nagyobb feladatokra készül. A műhelyekben, szereldék- ben most 1630 ember dolgozik. Ez a szám volt az első, amelyet pénteken vendégükkel, Németh Ferenccel, a párt Központi Bizottságának tagjával, a megyei pártbizottság első titkárával közöltek a gyár gazdasági, politikai és társadalmi vezetői. Aztán hozzátették: a létszám volt már ezerhétszáz is. Most kevesebD emberrel többet termelnek. Az idei termelési értékük 170 millió forint. 1974-ben, amikor terveik szerint kétezerre emelkedik a létszám, ennél jóval több lesz. KEVESEBB AZ ELVÁNDORLÓ Hogyan folyik most ebben a gyárban a munka? — Megkezdtük az elektroncsövei?: gyártását — mondta vendégüknek Simkó Antal főmérnök. — Az áttelepüléssel járó zökkenőket nem számítva nagyon jól. A programszerűség a 99 százalék körül mozog a gyárban. — A minőség? — kérdezte a vendég. — Egy évvel ezelőtt — amikor sok munkást kellett egyszerre betanítani — volt ezzel is gondunk. A múlt félévben viszont két százalékkal jobb volt a minőségünk, mint az Izzó rádiócsőgyárában, amelyiktől mi tanultuk meg a munkátA meggyökeresedett, a munkájukat értő emberek eredményeiként mondták ezt, s a szavakban kimondatlanul is ott volt a gondolat: egyre nagyobb létszámú a törzsgárdának számító közösség. Az emberek jobban érzik magukat a gyárban. Egy évvel ezelőtt még 28 százalékuk kicserélődött a munkásoknak. Az idén az elvándorlás nem érte el a 20 százalékot. Egy új üzem, gyár munkába állása kétségkívül mindig szívó hatással van a már meglévőkre. Az élektnoncsőgyárból a legtöbben a budapesti Finommechanikai Vállalat Kaposvári Gyárába menték, az új üzemben vélték megtalálni a nagyobb lehetőséget. Akik maradtak, vállalták azt a követelmény- rendszert, amelyet itt így fogalmaznak meg: a nagyvállalati szemlélet kialakulása. A nagyobb követélmények természetesen eredményesebb munkát is jelentettek és magasabb bért. Acs Béláné, a szakszervezeti bizottság titkára mondta: — Sok nálunk a betanított munkás. A gyár bérszínvonala, ezt is figyelembe véve, 20 100 forint. — Aztán hozzátette: — Jelenleg. Az első félév eredményei- jók, s ez lehetővé teszi a következő félévben az újabb béremelést. A bérszínvonalhoz hozzá keli számítani azt is, hogy a gyárban mindössze 200—300 szakmunkás van. Több kellene, elsősorban szerszámkészítőkből. Vennének is fél. A megyei pártbizottság első titkára itt megjegyezte: járhatóbb út, ha saját maguk képezik. — Ezt is csinálják a gyárban. És szó volt arról is — igaz, egyelőre eredménye nincs —, hogy a rádiócső-sze- relést szakmának tekintsék. Ezt indokolná a munka bonyolultsága és a — meglehetősen hosszú — betanulási idő is. A tapasztalatok szerint a szakmunkás jobban kötődik az üzemhez, erősíti a törzs- gárdát- I KIALAKULÓBAN A TÖRZSGÁRDA A fiatal gyár — alig több mint húszéves átlagéletkorával —- máris jelentős törzsgárdával rendelkezik. S ennek sok előnye van. — Mi a pártszervezet erősödésében is észleljük ezt — mondta Szilágyi Dezső párttitkár. — Egy-egy taggyűlésünkön —- kéthavonta tartják — hét—nyolc felvételi kérelmet is tárgyalunk. Most 64 tagja van az alapszervezetnek, s év végére lehet, hogy elérjük a százat. A felvételi kérelmeiken egv- re sűrűbben jelentkezik ajánlóként a KISZ. Az ifjúsági szervezet — éppen a sok fiatal miatt — számos feladattal birkózik. Mint Kosa Rózsa, a megyei párbizottság tagja, a KISZ szervező titkára mondta: eredményesen. Munkaversenyeket szerveznek, évente rendezik meg a Szakma ifjú mestere címért folyó vetélkedőt. Egyre többet hallat magáról irodalmi színpadunk is. A 430 KISZ-esre mindig számíthat a gyár vezetősége. — Azt, hogy mi történik az országban, világban, mennyire ismerik a fiatalok? — kérdezte a megyei pártbizottság ‘első titkára. — Érdekli őket, beszélnek erről? — Ahogy »öregszenek«, egyre jobban érdeklődnek a közügyek iránt. Mondhatom azt is: húsz évtől felfelé erőteljes az érdeklődés. A huszadik év alatt kevésbé — mondotta a szervező titkár. — És a gondjuk? — Sok a bejáró. Százhatvan fiatal például a lakóhelyén működő alapszervezetben dolgozik. És nagyon sok az albérlő. A kilépő fiatalok egy része azzal indokolja távozását, hogy talált otthon munkát, s jobban jön ki a kevesebb fizetésből is, nem kell külön fizetnie a háromszáz forintos albérletet és a kosztot. — A szakszervezeti bizottság titkára itt megjegyezte: — Jó lenne, ha magasabb volna a bérszínvonal. — Nekem az a véleményem — felelte Németh Ferenc elvtárs -, arra kell törekedni, hogy Kaposváron is elerjek az Egyesült Izzó átlagszínvonalát. Termelékenységben, minőségben és bérben is- A megyei pártbizottságnak es a megél tanácsnak az volt s ma gaz a törekvése, hogy olyan üzemeket telepítsenek Somogyba, amelyek perspektívát adnak. A megye üzemeinek többsége már ilyen. . Az előrelépéshez tehát adottak a keretek. Hogyan élnek ezzel az Egyesült Izzó Kaposvári Elektroncsőgyárában? Az ezzel kapcsolatos kérdést így tette fel Németh Ferenc: — Hány munkás javaslatot vettek figyelembe, amikor a kollektív szerződést készítették? VEGYÉK JOBBAN FIGYELEMBE A JAVASLATOKAT — Mi összegyűjtöttük a munkások javaslatát, de a lehetőségeket nemcsak mi, hanem a nagyvállalat központja is mérlegelte. Az Egyesült Izzónak ugyanis egy kollektív szerződése van, s ez vonatkozik valamennyi gyárra — mondta Ács Béláné szakszervezeti titkár. ' A munkások javaslatait érdemibben kellene figyelembe venni a kollektív szerződések elkészítésénél. — Az egyik kaposvári javaslat, amelyet rögzít a kollektív szerződés is. az volt, hogy segítse a vállalat a dolgozók lakásépítkezését. Erre Kaposvár évente 31 ezer forintot kap — mondta Voss Ferenc főkönyvelő. — Nagyon kevés ez az összeg. De az Izzó 25 ezer munkására mindössze négyszázezer forint jut. Azt hiszem, a létszám arányában ósztották szét a gyárak között. A párttitkár így fogalmazott: — Azokat a javaslatokat, amelyeknek nincs anyagi hatásuk, szívesen beveszik a kollektív szerződésbe, de ha pénzzel jár, nagyon óvatosak. — Fiz a 31 ezer forint nem sok — mondta Németh Ferenc. — Sajnos, nem — felelték a gyáriak. A semminél azonban több: eddig ennyi sem volt. MUNKÁSNAK GONDJA A gyár munkásainak nagy része nő. Ács Béláné véleménye szerint, ha a gondjukról beszélnék, akkor tulajdonképpen Kaposvár háziasszonyainak gondját mondják eL Ezek tőmondatokban: a kaposvár5 piacokon és boltokban a budapestinél is drágább a zöldség. Az asszonyok ezt így vetik fél; Somogy mezőgazdasági megye, s ennek ellenére ez az állapot tartós. Németh Ferenc erre így felelt: — Ami az árakat illeti igazuk van: azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy soha nem voltunk aktív zöldségtermelő megye. E növények nagyüzemi termesztése országosan is megoldatlan gond. Természetesen a város környéki tsz-eknek, állami gazdaságoknak fogyasztási szövetkezeteknek s az ellátással foglalkozó egyéb szerveknek az eddiginél jóval nagyobb gondot kellene fordítaniuk a város jobb zöldségellátására. A másik, amiről az asszonyok a gyárban beszélnek: a választékhiányos áruellátás Az szb-titkár így fogalmazta meg: ha egy anya cipőt akar venni a gyerekének, sokszor csak Siófokon kap. Tudjuk hogy épül az áruház, de azt is. hogy elég lassan. Ezt egyébként egy órával később Ba- dics Sándornak, a Somogy megyei Állami .Építőipari Vállalat főmérnökének is elmondták. A válasz ez volt: 1973. december 15-én kész lesz a kaposvári iparcikkáruház. A város lakói távolinak tartják ezt az időpontot, ök azt szeretnék, ha már 1972 végére kész lenne. Többször és több helyen felvetették: látták, hogy megkezdődött az építkezés, kiásták az alapokat, de érdemi munkát azóta nem látnak az áruház-építkezésen. A GYÁR ÉRDEKE A MIÉNK IS A gyár gondja, öröme mellett a családok, az emberek öröme és gondja is helyet kapott a péntek délelőtti beszélgetésen és gyárlátogatáson. A munkapadok mellett is az emberek először azt mutatták, amit már megcsináltak: bonyolult szerszámokat, apró alkatrészeket, munkájuk látható, formálódó eredményét. Hatalmas üvegfal mellett — ahol zuhogott be a fény — ötven- negyedik életévét taposó munkás mondta: — Ha kell, ráhaj tűrik, de a tervnek meg kell lenni: ez ? gyár érdeke is, meg a miénk is. | A főmérnöknek az irodában mondott szavai csengtek visz- sza: :— Amikor dolgozni kezdett a gyár, a lányok délben felálltak a munkapadtól, s indulni készültek ebédelni haza. Csak később értették meg, hogy ezt itt miért nem lehet. K. L Mai kommentárunk Évközi számvetés Két gondolat — a napok- átlagos gazdálkodási évben a fő feladatok egyikének kell tekinteni, akkor az idén sokszorosan annak! Lehet, hogy első hallásra furcsának tűnik ez a megállapítás, amikor a jelek szerint mezőgazdaságunknak meglehetősen kedvező, ígéretes ez az esztendő. Nos, ez valóban így igaz. Sőt, pontosan a szép ígéretek, az eddigi eredmények azok, amelyek mgehatványozzák az évközi számvetés jelentőségét. A tavaly bekövetkezett kiesések következtében szövetkezeteink többségének hozzá kellett nyúlni biztonsági tartalékaihoz nem egy esetben teljes mértekben fel kellett használni. Minden gazdaságnak —. de személy szerint minden szövetkezeti tagnak is — közvetlen érdeke, hogy ezekbe a megüresedett »perselyekbe« (így mondta egyik szövetkezeti vezetőnk) visszakerüljön az az összeg, amit kivettek belőle. Tartalékok nélkül biztonsággal gazdálkodni — közeli a múlt évi tapasztalat — nemigen lehet. Az évközi számvetés így nő túl megszokott, általános jelentőségén. Mert nemcsak egy, az idei gazdálkodási év célkitűzéseinek maradéktalan elérését hivatott elősegíteni, hanem azt is, hogy minél nagyobb mértékben pótolják a meglehetősen megcsappant tartalékokat! A kedvező kilátások, terméseredmények is erre intenek, erre kell hogy ösztönözzenek. Igen, a zárszámadás egész évben készül. És az évközi számvetésektől erősen függ, hogy milyen lesz majd az év végi nagy összegezés. ban hallottam mindkettőt: <*•Háromszázharminchat hízómarha értékesítését terveztük, de úgy szervezzük a gazdálkodást, .hogy négyszázat adhassunk el, mert jelenleg úgy mutatkozik, egy kis kiesésünk lesz a sertéseknél ...« és »azt szoktam mondani mindig: nem az év végén készül a zárszámadás, hanem január egytől december 31-ig«. Nem véletlen, hogy egymás mellé tettem most ezt a két, más-más ember szájából elhangzó mondatot, összetartoznak. Ugyanazt az elvet, ugyanazt a törekvést fejezik ki: a meghatározott célokért eredményesen dolgozni csak úgy lehet, ha a vezető a gazdálkodás egészének minden részletét, összefüggéseit szüntelenül szemmel tartja. Ügy is lehet mondani: állandó készenléti állapotban van, s ha valami nem a kívánalmaknak megfelelően alakul, határozottan tudja, mit kell tennie az esetleges nagyobb hiba vagy kiesés elkerülése érdekében. Az évközi számvetés fontosságáról sok szó esett már. Vannak vezetők, akik saját keserves tapasztalatukból tanulva, vannak akik mások hibájából okulva ismerték fel, mennyire lényeges feladat ez. Mindegy hogy mi az indító ok, egy bizonyos — és hadd tegyem hozzá: örvendetes —, mind több helyen tapasztalni lehet, hogy gyakorlat, magától értetődő, megszokott munka lett ez az évközi számvetés. Miért hozom most mégis szóba ezt a fontos tevékenységet? Azért, mert ha egy V. M. Akik kenyérrel keresik kenyerüket Még' vannak házak, ahol otthon sütnek kenyeret, jó illatú, ropogós, kerek veknit, de hát manapság már a házi kemencék száma nem meghatározó. ? Boltból hazafele menet letördeltük, megettük a kenyér csücskét — régi emlék! Sokfelé a kenyérszegés szertartás volt; előbb keresztet karcolt a kés. Népviseletbe öltözött lányok kenyeret és sót adnak át. Ha száraz kenyérdarabot rugdaltunk, ránkszóltak: »Majd megennéd még!«. Délutáni zsíroskenyerek, meghintve paprikával. Mindenhez kenyeret ettünk, sok kenyeret, hogy jóllakjunk ... Hogyan készül a kenyér? A 2. sz. sütőüzembe rosszkor érkeztem, háromórás kiesés után — a műszak kettőkor kezdődött — este nyolckor a kemencék bemelegítésével épp újra indult a munka. A ke- menoelámpákkal volt baj. Hosszas telefonálgatás után a brigád egyik tagja taxin ment a szerelőért — A nagy meleg tönkretette a vezetékeket. — Gyakran előfordul? — Igen. Ellenőrizni szoktuk. Most előbb jött a hiba, mint mi — mondja a szerelő, majd távozik. A brigád háborog: — Negyven mázsa kenyeret kell sütnünk, ennyi a rendelés. Álláskor csak négy forint órabért kapunk ! — Ha kapunk. •. Volt, amikor behoztuk az állásidőt, tovább bentmaradtunk, és az állásidőt nem fizették ki. — Heten kellene lennünk, s hatan vagyunk. Télen volt meg utoljára a létszám. Hét ember munkáját végezzük! — Ebben a nagy melegben sokat szenvedtünk, amikor kint harminc fok van, itt bent pedig ötven is. Négy ballon szódavizet kapunk, d® nem tudjuk hova tenni, mindenütt felmelegszik. A kenyérboltból szoktunk jégkockákat kérni, Ott van hűtőszekrény, csakhogy a bolt nyolckor bezár. — A lábgödörben feljön a talajvíz. — Mióta működik ez a pékség? — Ki tudja? Az ötvenes évek elején államosították. A hat kemence felmelegedett, a fúvólángot eloltják. Olajtüzelésűek a kemencék- Pohárral loccsantják be a vizet. — Gőzben sülve jobb lesz a kenyér. Száznegyven nyerskenyér gördül ki egyszerre a sütőszobából a sütőkonyhába. Az állás a tésztának nem használ. Modern kovácsműhely A Somogy megyei Finommechanikai Vállalat rúgókovácsműhelye új telephelyre költözött, ahol automata vezérlésű melegítővel, olajbefúvásos kemencével dolgoznak. Jobban meg kell sütnünk, nehogy savanyú legyen. A középső kemencék gyorsan nyelik. A szakasztókból a kenyérlapátra kerül, mosdatják (vizes kefével végigtörlik), aztán messze benyúl a lapát, és üresen tér vissza. — Hat helyett csak négy mosdatóedényünk van, mind a négy lyukas... — A tufalap gödrös, elakad a lapát- Félévenként kellene cserélni, s ezt novemberben csinálták. Alighogy megteltek a kemencék — nyolszáznegyven kiló fér a négybe —, kezdődik a kiszedés. Alakot és színt kapott a kenyér, és most a szélső, a kisütőkemencékbe keiül. Lapátról lapátra vándorol. Kézzel igazítják. — Meg kell fogni a kenyeret... Amikor nem csinálom, elszokik tőle a kezem ... aztán megint nem érzem forrónak. A kisütőkemencében ötvenöt nercig sül a kenyér. Az egyik héten hajnalban, a másik héten délután kezd a brigád. Ketten szakmunkások, a többi betanított munkás. És minden második vasárnap bent vannak. Ezért szabad nap jár. Van, aki az órabért kevesli — a régebbi dolgozók tíz forintot, , az egy-két évesék hétharmincat kapnak —, s van, aki amiatt panaszkodik, hogy a folytatásos film egyik részét megnézi a tévében, a másik részt már a feleség meséli eL Hatszázhuszonkilenc kilő a Bemegyek a sütőszobába- Dagasztócsészék sora. — Mivel kezdődik a munka? — A csótányok összeszedé- sével. Nemcsak itt, az öltözőben is sok van belőlük. Nem emlékszem, hogy itt valaha is lett volna féregírtás. A (liszt- raktárban egerek vannak. . Még szerencse, hogy a macskák bajámak. Á kenyérkészítéshez nyolcórás kovászra van szükség. — Most nagyon jó a liszt, két hete gyalázatos volt. Három mázsa kenyértészt; fér egy dagasztóüstbe. A keverést, gyúrást gép végzi. Viszont a sót vasrúddal verik és vödörben oldják. — Néha robbantózsinórdarabok akadnak a kézembe. Még az a szerencse, hogy eddig a kenyérbe nem került Sóoldó kellene. , — Nincsenek alkatrészek hozzá. Ha elromlik, úgy-ahogy megjavítják. Kisült a kenyér. Négyesével, ötösével szedik a kemencékből a kenyereskosárba, majd raktárba kerül. — ötkor jönnek a kocsik. Somogyjádra, Osztopánba, Ed- dére, Somogysárdra, Szilvás- szentmártonba, Szennára, Zss- liskisfaludba, Kaposzerdahely- re szállítanak. Innen látják el a donneri részt, a cseri részt, a Rokkanttelepet és a Füredi utcát végig. Űjra melegítik a kemencéket. Zubog a láng. Túl kell kiabálni. — A kemencemunkát nem tudják gépesíteni soha! — Nem tudom, mi lesz, ha majd nyugdíjba mennek a mostani negyvenévesek! — Egy hétig volt itt egy ember a Temetkezési Vállalattól. de visszament, mert nem Mv+n tovább. Szőnyi Lajos, a Sütőipari Vállalat termelési osztályvezetője: — Harminchárom üzemünk van szerte a megyében. Ebből öt az igazán korszerű, modem, a legtöbb régi, ezek között akad minimális színvonal alatti is. Nagy feladat hárul nyáron a süőtiparra, a Bala- ton-part ellátása sem kis gond. Ha a téli hónapokhoz viszonyítjuk, nyáron háromszor annyit kell termelnünk •.. Megértjük a vállalat gondjait, tudjuk, munkaerőhiánynyal küszködnek. Tudjuk, nap mint nap a szükséglet, az igényelt mennyiség határozza meg munkájukat. Tudjuk, hogy nyáron. különösen nehéz a helyzetük, de azért az »apróságokra«, a viszonylag köny- nyen megoldható gondókra is jobban oda kell figyelni, mert nem mindegy, hogy mit éreznek, mit gondolnak, milyen körülmények között dolgoznak a kemencék mellett verítékező pékek. Tudjuk, a 2. sz. Sütőüzem nem jogosít fel általánosításokra, de ilyen hiányosságok egyedileg se fordulhassanak elő! Sipos Fere«c soMOGfi néplap Vasárnap, 1971, július 2ő. I