Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1971-07-22 / 170. szám

Automatákra 4,5 milttó Éjszaka is vásárolhatnak a nyaralók — A kempingek iránti igény, az egyre több kirándu­ló arra figyelmeztet bennün­ket, hogy a Balaton mentén — s az egész országban — növel­jük az élelmet, a feketét s az üdítő—hűsítő italokat árusító automaták számát — mondot­ta Tóth László, a MÁV Utas­ellátó főigazgatója azon a saj­tótájékoztatón, ahol bemutat­ták a legújabb balatoni auto­matákat Az Utasellátó ebben az év­ben 4,5 millió forintot költ automaták beszerzésére. Je­lenleg a vállalatnak 388 élel­met, feketét, üdítő- és hűsíiő italt árusító automatája mű­ködik az országban. Ebből 98 a Balaton menti nagyobb üdü­lőhelyeken, illetve a kempin­gekben. A legújabbal — 1,5 millió forintba került — éppen a saj­tótájékoztató előtti napon he­lyezték működésbe Siófokon, a vasútállomás előtt. Olcsó, gyors étkezési lehetőséget kí­nál ez a kis pénzű emberek­nek, s végre nem kényszerül arra az éjszaka érkező nyara­ló, hogy drága étteremben va­csorázzon, mert ez az auto­mata éjjel—nappal, szünet nél­kül működik. Fekete, szendvics, gyümölcs, levesek és sütemény vásárol­ható itt — pénzbedobással. A dán gyártmányú automata mellé megrendeltek egy pénz­váltó — ugyancsak dán — Körös-körül a tó körül Anna-bál A hagyományos Anna-bál közeledte tartja lazban Bala- tonfüred vendégseregét. A szombati — sorrendben a 146. — Anna-bál iránt az idén is világszerte nagy az érdeklődés. A bálra az idén is csak kor­látozott számban adnak ki belépőjegyet, összesen 600-at. Előnyben részesítették a ten­gerentúli országokból érkező elsóbálos lányok kérelmét. Az Anna-bál műsorát ez­úttal is díszpálotással nyitják meg, majd az elsőbálozók lép­nek a parkettra. Éjfélkor tart­ják a szépségkirálynö-válasz- tást. A Balaton 200 000. főnyi vendégseregéből persze csak kevesen jutnak el a füredi bálra, ezért körben a tó part­ján minden reprezentatív, ét­teremben és szórakozóhelyen műsoros Anna-bált rendeznek. Fóliába csomagolják a gyümölcsót. Tizenegy áldozat! A figyelmeztető intések el­lenére is tizenegy áldozatot követelt már a Balaton. A leg­utóbbi a 17 évgi budapesti Onódi Csaba volt, akit bará­tai hiaba kerestek szombaton a siófoki strandon. Holttes­tére a vízben másnap buk­kantak rá a fürdőzők. Sok ember számára már Közhelynek tűnhet á sok in­tés, figyelmeztetés, és amivel a lapok, a rádió és a televízió is foglalkozik, de hallottam olyan nyaralót is, aki zakla­tásnak tekintette, amiért a viza rendőrök figyelmeztették, mert a vízben gumimatracon szundikált. Pedig ha nem ügyelnének az emberi felelőt­lenségre, akikor jóval több leime az áldozatok száma, hi szén csak Siófok körzetében húsz embert mentettek ki már eddig a hullámokból. Tizenegy áldozatot követelt eddig a Balaton. S a legmeg­döbbentőbb, hogy közülük tí­zen még a húsz esztendőt sem érték meg! Az értelemhez szólunk: a Balatonnal nem lehet játsza­ni! • Szívesen vásárolnának Két fiatal lány — Simon Maria és Rehák Katalin — fo­gadja a sok érdeklődőt a szántódi révnél léVő autós­kempingben, és nyújt felvilá­gosítást arról, hogy hol készül és hol kapható az a tetszetős sátor s az előtte lévő pavilon, amiben ők víkendeznek. A Tabi Campingcikk Válla­lat rendezett sátraiból bemu­tatót ebben a kempingben. Rengetegen érdeklődnek a Krisztina és a Koppány sátor meg a Terefere pavilon után, és szívesen vásárolnak is. Csakhogy erre nincs helyben lehetőség. Érdemes volna viszont gon­dolni erre a vállalatnak és a bemutatóbím közreműködő kereskedelmi vállalatnak is. Hiszen a külföldiek szívesen vennének helyben, de Tabra vagy Budapestre már nem mennek el. Illik, nem illik hallgatózom. A téma érdekes. Nem égetően fontos, de majdnem az. Forró. A »forró nadrágá­ról folyik a szó. Két ifjú nő beszélget a vo­naton, a szomszéd pádon: — ... tudod, édesem, én is csináltattam már egyet. Per­sze, titokban... Olyan édes, piros színűt. Még a férjem­nek se mertem megmonda­ni... Mert tudod, a Kis Ma­rinak is van már meg a szomszéd Juliskának is, per­sze ők se merik fölvenni ott­hon, mert mit szólna hozzá a falu... No, majd a hétvé­gén a Balatonon... ( automatát is. Remélhetőleg, még ebben a szezonban üzem­be helyezhetik. Bognár Róbert, az Utasellá­tó siófoki területvezetője már arról tájékoztathatott, hogy az automata első napi bevétele meghaladta a 6000 forintot, s ebből egy hónap alatt 150 000 forint bevételre számítanak. Siófokon az Utasellátó szendvics- és gyümölcscsoma­goló üzemet létesített A fó­liába csomagolt szendvics és gyümölcs napokig tartósítha­tó, és emellett olcsó is. Palackos Béláné, a szántódi révnél levő Expressz étterem vezetője ugyancsak arról tájé­koztatott, hogy a vendégek máris megkedvelték a gyors- fagyasztott ételeket. Az étte­remben esténként táncolni is lehet. A kempingekben is hasonló, csak kisebb automatákkal ja­vítja az Utasellátó a nyaralók ellátását. Sz. L. A „konyhakapitány® Fő-e a főszakács? Jogos a panasz Balatonszabadiban a vasút­állomás mögött igen szűk az úttest. És mégis éppen ide — egv üdülő szomszédságába — helyezték a buszmegállót. Dél­után és késő éjszaka is lehe­tetlen a pihenés, mert a meg­álló, majd induló autóbusz — és az elhaladásra váró gyak­ran húsz—harminc személy- gépkocsi — hatalmas lármát ver. S nem is ez a legnagyobb baj. A kiáramló kipufogógáz behatol a nyitott ablakokon a szobákba, s az út mellett, ép­pen a megálló közelében lévő konyhába, és veszélyezteti a nyaralók meg a konyhai dol­gozók egészségét. Zavarja persze az étkezést is, mert a nyitott étkezdében nagy füst van a gépjárművek miatt. Évek óta kérik, hogy he­lyezzék valamivel távolabb ezt a megállót, de kívánságukat nem hallgatták meg. Nem lehetne végre ezt a jogbs panaszt orvosolni? Ez volt az első kérdésem. — Hogy fő-e? De mennyire! A konyhában kö­zel 60 fok a hőmérséklet. Meg lehet fő­ni! Nyolc kilót fogytam, mi­óta itt vagyak a siófoki Csár­da étteremben. Till Pál munkáját sok meós ellen őrh. Az étteremben naponta fél­ezer ember fordul meg. Közöttük sok külf öldi. A pa­naszkönyv di­cséretei árul­kodnak a konyha mun­kájáról. > — Hány faj­ta ételt tud készíteni? _ A »repertoár« ötven » számból« áll. Természetesen akadnak olyan ételek is, ame­lyekhez az alapanyagokat ne­héz, gyakran szinte lehetet­lenség beszerezni. A bélszín­re s libamájra gondolok* el­sősorban. — Következzenek a »legek«. Melyik ételfaj,tából fogy a legtöbb adag? — Ha van, a bélszín a leg­kapósabb. »Hétköznapokon« a rántott borda a »sláger«. Egyébként a magyaros étele­ket készítjük. Specialitásunk a »Csárdáistál«. Rántott hús, pá­rizsi, natúrszelet. — Melyiket készíti a legszí­vesebben? Diplomatához méltó a vá­lasz: — Nincs kedvenc. Egyfor­mán szívesen főzök mindent. — S melyiket fogyasztja legszívesebben? — ez a kér­désünk, hogy mégis tetten ér­jük. — A csirkebecsináltat. A főszakács, mint a hajó kapitánya, utasításokat oszto­gat. A »konyhakapítány« na­ponta tíz-tizenkét órát tölt »őrhelyén«. Kézilányok s be­osztott szakács figyelnek ve­zényszavaira. Azt hiszem, a »félgőzzel« kifejezés az ő utasításai között is megtalál­ható. Vermesi Lajosné vezetőhe- lyettós. elégedettségét fejezi ki Till Pál munkájával kapcso­latban. — Jó munkaerő a Pali. Van benne fantázia. Mert nagy adag fantázia kell még a zönaadagokhoz is. A tálalás a mesterség leg­lényegesebb elsajátítani valói­hoz tartozik. — A vendég előbb ugyanis szemre és fiatra, s csak a végén méri’ ízre az ételt. — Szabad idő? — A strandolás és szóra­kozás jegyében. — Leghőbb kívánsága? — Két hűtőszekrény vagy egy hűtőkamra a Csárdás konyhájába! L L KATI — Feketét tessék! .,.. Kinek szolgálhatok kávéval?... Apró, mosolygó kislány sétál a sóifoki állomás peron­ján, kezében féketéscsészével megrakott tálca. Olyan szakér­telemmel végzi ezt a munkát, mintha már régen ezt csinál­ná. — Mqst végeztem az általá­nost Ez az első nyár, hogy dolgozom — mondja Kudlák Kati, a siófoki resti legfiata­labb felszolgálója. — Tetszik ez a szakma? Nem enyhült a zsúfoltság — Otieéljuk? — Balatonlelle, Balatoni öld- vár, Fonyód... — S miért Siófokon keresz­tül? — Látni szeretnénk a vá­rost meg elhatároztuk: itt iszunk tsgy jó feketét... Három gépkocsi vezetőbe, illetve utasai válaszoltak így Siófokon a Balaton eszpresz- szó előtt kérdésünkre. Be­szélgetésünkből kiderült: jól ismerik az új M—7-es utat, és visszafelé majd azon men­nék. Hallottalt arról a felhí­vásról is, hogy a közlekedési hatóságok kérték: akiknek nem útioéljuk Siófok, azok lterüljék ki a várost és se­gítsenek a zsúfoltság enyhí­tésében. De nem tudtak el­lenállni kíváncsiságuknak, hogy ne látogassák meg a Ba­laton fővárosát. Persze ez nincs megtiltva senkinek. Csupán kérés volt a gépjármű-tulajdonosokhoz, hogy a nyári közlelted ési helyzet nehézségeit ne fpkoz- zák, hanem segítsenek a gyor­sabb, biztonságosabb közle­kedés megteremtésében azzal is, hogy kikerülik — ha úti­céljuk más — az amúgy is nagy forgalmú Siófokot Sajnos, a város zsúfoltsága egy csöppet sem enyhült. Nemcsak szombaton és va­sárnap, hanem hétköznapo­kon is szinte lehetetlen a gépjárművek áthaladása — mondják a közlekedési szak­emberek. Ezt tapasztalhattuk. A hajó­állomáshoz vivő úton ha a sorompót leeresztik, a jármű vek alig férnék el egymás mögött. S mintha nem is lenne új — nagyon sok pénz­be kerülő — M—7-es utunk, éppen olyan zsúfolt a 7-es út Siófokon, illetve Siófok és Zamárdá között A másik véglet, hogy Bu­dapestre vissza pedig még a Balaton túlsó oldaláról is er­re veszik útjukat a járműve­zetők. A kompok alig győzik szállítani a járműveket mert rájöttek arra: az M—7-esen gyorsabban, kényelmesebben és rövidebb idő alatt jutnak a fővárosba Talán hamarosan rájönnek a járműtulajdonosok: nem­csak vissza, hanem ide is gyorsabban ér az, akinek Földváron, Lellén vagy Fo­nyódon van dolga, és kikerüli a forgalmas Siófokot — Igen, de életcélomnak ■ nem választanám. Gimnázi­umba jelentkeztem. Sajnos, nem vettek fel a kémia—bio­lógia tagozatra, csak az álta­lános gimnáziumba. Ha min­den síkéiül, orvos szeretnék lenni... S aztán máris továbbsiet, mert egy népes csoport feke­téért kiált S hallom a jó ked­vű társaság évődését, amint a kislánynak azt mondják: ( — Akkor kérünk kávét, ha minden fekete mellé egy pu­szit is kapunk a kislánytól! A választ nem késik: — Kérem, ez másodosztályú egység, amit kémek az osztá­lyon, felüli vagy osztályon alu­li Vendéglőkben szíveskedje­nek kéresni... Kati szorgalmával társai és felettesei is elégedettek. S ha nem is tekinti életcéljának a felszolgálást, úgy dolgozik, mint akinek ez hivatása. Ha munkaideje letelik, akkor sem siet a strandra, hanem ottma­rad, és segít a többieknek az üres poharak összeszedésében, meg a mosogatásban. Vadkempingesők Milliókat költünk a Balaton mentén kempingek létesítésé­re. Arra, hogy a gépkocsival vagy vonattal érkező nyaralók kulturált körülmények között üdülhessenek, pihenhessenek. Mégis akadnak szép szám­mal olyanok, akik sokallják azt a néhány forintot, amit a kem­pingekben fizetni kell. Inkább elhagyatott helyeken ütik fel sátraikat. De milyen pihenésben lehet része annak a két sátoriaké­nak, aki a 7-es út melletti árokban — éppen a Touring Hotellal szemben — ütötte fel tanyáját? Víz nincs, szúnyo­gok, bogarak inváziójától szen­vednek. Éppen a napokban öt­száz (!) sátoriakét szólítottak fel a hatóságok a zamárdi kemping szomszédságában, hogy szíveskedjenek a kultu­rált táborokban helyet keresni. Határozottan kell fellépni elle­nük, s nemcsak azért, hogy 4 kempingek ki legyenek hasz# nálva. Ezek a táborozok ner(t törődnek azzal, hogy utánu t szeméthegyek maradna?!, egészségtelen körülmények<V teremtenek. Ezt egyetlen or­szágban sem engedik meg. SOHOet! IfiFLAF i| Csütörtök, 1971, július 22. £|g

Next

/
Oldalképek
Tartalom