Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-17 / 166. szám
A POSTA TERVEI Tárcsázhatom Jelentős fejlesztéseket hajt végre a negyedik ötéves terv időszakában Somogybán a posta. Az országban először a régi siófoki járás területén automatizálják a telefonhálózatot, a svéd Ericsson cégtől vásárolt — úgynevezett crossbar rendszerű — központtal. Azt jelenti ez, hogy a körzetbe tartozó előfizetők közvetlenül hívhatják egymást. A régi — kézi kapcsolású — kis központok nyugdíjba mennek ezen a területen. Mit jelent ez: távválasztás? E munka beruházási költsége 151 millió forint, s — a tervek szerint — az év végére elkészül. Az automatizálás ezen a területen lehetővé teszi azt is, hogy a siófoki gócközponton keresztül bekapcsolódjanak az országos táwá- lasztó rendszerbe. Azt jelenti ez, hogy a telefonelőfizetők közvetlenül tárcsázhatják egy másik városban levő előfizető számát. A táwálasztásra való felkészülés már megtörtént Kaposváron is! Kész az a központ, amelyik ezt a célt szolgálja. Uzembehelyezése a budapesti központ elkészültétől függ. Várhatóan ez év végén vagy a jövő év első hónapjaiban lesz kész. Ettől az időtől kezdve Kaposváron budapesti, veszprémi, siófoki — beleértve a régi siófoki járás bármely községében élő előfizetőket is — számot tárcsázhatnak. A tervek szerint a budapesti táwálasztó központ elkészültével egyidőben kész lesz a győri és a miskolci központ is. Ez pedig azt jelenti, hogy a 001 kikapcsolásával akár Miskolcot is lehet tárcsázni. Ezt a rendszert természetesen tovább fejleszti a posta: jövőre belép Komló és Pécs, 1973- ban pedig Zalaegerszeg is. A negyedik ötéves terv végére — SzekSzárd, Tatabánya, Kecskemét és Békéscsaba kivételével — valamennyi megyeszékhelyen megépítik a táwálasztó központokat. A táwálasztás zavartalanságának biztosítása érdekében úi távolsági áramköröket is építenek. Budapest és Siófok, valamint Kaposvár és Pécs között 60, Kaposvár és Siófok, valamint Siófok és Balatonföldvár között pedig negyvennyolc új távolsági áramkör lép üzembe. Postakocsi helyett postavonat Ettől a munkától a hírközlés gyorsulását várják, s nem ok nélkül. A távbeszélőhálózaton kívül a posta másutt is automatizálásra törekszik. Somogybán évente 100—150 ezer forintot költenek levélbélyegző és bélyegárusító automatákra, utalványokat és ajánlott küldeményeket felvevő gépek, valamint belső kezelési kisgépek vásárlására. A közlekedéspolitikai koncepciónak megfelelően számos változás lesz a postai szállításban is. Központi beruházási alaple dolgozol, ő dolgozgat É n hajtok, te dolgozol, ö dolgozgat. Ha a munka szóba kerül, valahogy ilyen sajátosan ragozzuk az igét mostanában. Mert munkaügyekről nehéz úgy beszélni, hogy valamilyen formában ne érintsük a fegyelem, a szorgalom kérdését. És hiányát. Persze — ■másoknál — kritikusan. Önmagunkkal általában megértőék vagyunk. Azt nem mondanám, hogy elnézőek, igénytelenek is, de mentségünkre mindig találunk indokot. Ka többet nem, hát azt, hogy nem lógunk ki a sorból úgy, sőt jobban elvégezzük feladatainkat, mint sokan mások. Nagyon kitűnni egyébként sem érdemes, mert még félreértenék. Sikertelenségünkért pedig gyakran a környezetünket, a főnökeinket, s feltételek hiányát okolják. Mi húzódik meg az igénytelenséget, a középszerűséget igazoló — és egyben elítélő — közfelfogás mögött? Örök emberi tulajdonság, hogy saját helyzetünket — de társainkét sem — tudjuk teljesen tárgyilagosan értékelni. A jó szándékot, a tenni akarást mindig csak másoknál vonjuk kétségbe. Mert cselekvésük indítékait kevéssé ismerjük és értjük, a sajátunkéra viszont mindenkor találunk (legalábbis önmagunk számára) meggyőző magyarázatot. Ezúttal azonban nem csupán általános emberi gyengeségekről, hanem többről, valami másról is szó van. Sokan a gazdaságirányítás rendjének átalakításával magyarázzák, hogy objektíve növekedtek az igények, miközben lazultak a morális eresztékek, s mérsékeltük a követelményeket. A megállapítás az első pillanatban igaznak tűnhet, jóllehet e két ellentétes irányú folyamat gyorsaságának megítélésében becsaphatnak érzékszerveink, mint ahogy a vonat ablakából nem tudjuk helyesen felbecsülni a szomszédos vágányon velünk ellentétes irányban haladó szerelvény sebességét. Viharos iramot diktál a kor, amelyben élünk. Érezzük, hogy mások a munkahelyi követelmények, mint akár két- háram éwel ezelőtt. Mi magunk is többet várunk a társadalomtól, és szemlátomást átalakul . az életmód, a fogyasztás szerkezete, a növekvő családi költségvetésünket döcögve követik a bevételek. Magasabb szinten folytassuk a szocializmus építését — így összegezte a X. pártkongresszus a jelen és a jövő feladatait, s mélyreható elemzés után vázolta az ellentmondások, a feszültségek feloldásának konkrét programját. Népgazdaságunk az intenzív fejlesztés korszakához ért. Az ipari és a mezőgazdasági termelésnövelés fő módszerévé a létszámemelés helyébe a termelékenység fokozásának kell lépnie. Gyorsítani szükséges a szolgáltatások, az egészségügy, a szociális, a kommunális, a kulturális ellátás bővítését. Más szavakkal: a hatékonyság növelése került szocialista , építőmunkánk középpontjába. Ez — sok más mellett — nagyobb fegyelmet, szorgalmat, szervezettséget kíván. Mégsem egyszerűen arról van szó, hogy dolgozzunk egy kicsit jobban. Másként kell dolgozni, vezetni, gondolkodni, élni, hogy mindenütt felszabadulhassanak az alkotó energiák, hogy elérhessük a gazdaságban, a társadalomban, az életszínvonalban és — az életfelfogásban — azt a magasabb szintet, amelyet számunkra a fejlett szocialista társadalom jelképez. E kor feszítő igényeit érzékeljük. Ezért vagyunk jogosan türelmetlenek környezetünkkel, társainkkal, főnökeinkkel, lehetőségeinkkel szemben. Tulajdoniképpen önmagunkkal, a saját munkánk hatásfokával vagyunk elégedetlenek, de nem eléggé következetesen. Másokat könnyebb bírálni; az igét egyszerűbb hirdetni, mint követni. Fogalmazzunk szemtől szembe keményen: én dolgozom, te dolgozgatsz ... Ám ezt csak akkor tehetjük, ha magunk már kellő önvizsgálat után kelkezdtük azt a bizonyos magasabb szintet megközelíteni, ha jobban és .másként dolgozunk, mint tegnap. Ebben másokra nem várhatunk. K. J. bői gépkocsikat kap a siófoki, a balatonboglári és a kaposvári posta. 1972—73-ban Budapest— Pécs és Budapest—Nagykanizsa között megindul a postavonat. Ezek a szerelvények az ország más területem már — igaz, egyelőre csak kísérletként — közlekednek, s gyorsan jutnak el a célállomáshoz. E*zt megelőzően — a tervek szerint — bővítik Kaposváron, Siófokon és Balatonszentgyör- gyön a pályaudvari átrakó- és feldolgozóhelyiségek kapacitását is. A negyedik ötéves terv időszakában megoldják Barcsra, Csurgóra, Marcaliba és Nagyatádra a posta gépkocsival történő szállítását. Ez lehetővé teszi azt is, hogy a csomagokat ezeken a településeken egyenesen a házhoz vigyék. A tervidőszak végére Balatonbogláron, Lellén, Fonyód fürdőtelepen és Tabon is bevezetik ezt a szolgáltatást. Vasárnap bezárnak a falusi hivatalok A nagyobb beruházások mellett a posta tervei között szerepel Kaposváron a Kali- nyin-városrészben egy négyszáz telefonelőfizető kiszolgálására alkalmas alközpont építése. Itt és a Ságvári-lakő- telepen új felvevőhivatal megnyitását is tervezik. Nagyatádon már épül az új postaépület, s az ősszel üzembe helyezik. Jövőre új posta építését kezdik meg Fonyódon is. Augusztus 1-től viszont megszüntetik a kishivatalok és a fiókposták vasárnap délelőtti nyitva tartását. Ezek ilyenkor ugyanis minimális forgalmat bonyolítanak le. A posta azonban ígéri, hogy a hírlapokat, expresszküldeményeket továbbra is kézbesítik vasárnap. A nyilvános segélykérő állomásokat pedig ilyenkor összekötik a folyamatosan üzemelő központokkal, s így lehetővé teszik, hogy vasárnap is telefonálhassanak a területek lakói. K. I. Olcsón, gazdaságosan Az egyesült vízvári termelőszövetkezet tanyáján járva eszembe jutottak egyik mező- gazdasági szakirányító szavai: »Általában sehol a világon nem építenek ma már »palotákat az állatoknak, sokkal inkább az olcsó, kömiyen, egyszerűen kivitelezhető épülettí- pusok kialakítására törekednek.« Voltaképpen ennek a gondolatnak gyakorlati megvalósítására szolgáltat példát ez a délvidéki nagyüzemünk. — A gazdaságos termelés alapkövetelménye: a meglevő adottságok célszerű kihasználása szinte kényszeríti az embert, hogy keresse az új módszereket — mondta Vida Imre, a szövetkezet főállattenyésztője. Az ötletet a balatonszabadi, kötetlen tartású marhahizla- lási módszer adta. Az épület, ahol »jelenleg több mint száz hízóbikát nevel a szövetkezet, egy régi — 52 férőhelyes — ököristálló volt. Az átalakítást, a főállattenyésztő elgondolásai alapján, saját maguk végezték el, s mindössze ötven-hatvan- ezer forintos beruházást igényelt az egész munka. COPFOS LÁNY áll a melegágyak mellett, s figyeli a serényen iiajladozó asszonyokat, akik a piros paradicsomot szedik s rakják a ládákba. Kérdezgeti őket, hogy minden a legnagyobb rendben megy-e, nem akadt-e el valahol a szállítmány? Amíg a kertészet vezetője távol van, ő ügyel a munkára, a szállításra. Egyetemi hallgató Z sóvár Terézia, nemrég fejezte be a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen az első évet, s most egyhónapos gyakorlaton a nagybajomi Benin Tsz-ben dolgozik, — Újdonság szamomra a kertészet, hisz először csak gimnazista koromban dolgoztam ilyen helyen. Városi gyerek vagyok, Nagykanizsán születtem, ott is érettségiztem. Somogybán, pontosabban Nagyibajomban, mindössze két hete vagyok. Sokan megkérdezték, hogyan szántam rá magam, hogy a keszthelyi egyetemre menjek, hisz az iskolában az irodalom és a történelem iránt érdeklődtem. Hogy ezt a szakot választottam, meglepte az ismerőseimet, de én nem bántam meg. Míg beszél, oda-oda figyel a paradicsomszedőkre, a ládákért begördülő traktorra, s a rakodókra. — Apámat egyik barátja csalta el Somogyba, ide Nagybajomba. S most itt dolgozik a tsz-ben mint állattenyésztő. Nemsokára megkapjuk a lakást is, és akkor minden rendbejön. Egyelőre még minden olyan ismeretlen itt, de az emberek jó szándéka, ahogyan ők minket befogadtak, mindezt elfelejteti. Az egyetemen a kémiai Vízvári példa — Az új tartási módot összekapcsoltuk egy új takarmányozási módszer bevezetésével. Urebetin néven ismert, cukorgyári melléktermékekből készülő marhahizlaió tápot etetünk itt. A múlt év novemberében került az épületbe az első ötvennégy hízómarha. Aztán folyamatosan újabb csoportok népesítették be az istállót. A több mint féléves tapasztalatok adatait érdemes föl jegy ezni: november 16-tól június 30-ig átlagosan napi 1220 grammos súlygyarapodást értek el, az egy kiló élősúlyra jutó takarmányköltség 15,41 forint volt. A főállattenyésztő ezekhez a tényékhez nyomban hozzáfűzií hogy ennél a jövőben még jobb eredményre számítanak, mert tovább javították takarmányozási módszerüket. Az üj tartási, takarmányozási forma a gondozásban is változást hozott. A százhuszonegy hízómarhát mindössze egyetlen egy ember, Péntek József gondozza. Korábban ezt a feladatot hárman tudták csak ellátni. — Bármilyen szempontból vizsgáljuk is ezt a módszert, mindig arra a következtetésre jutunk: az átalakításra fordított — valóban nem nagy ösz- szegű — beruházás gyorsan és sokszorosan visszatérül. — Véleményem szerint — válaszolta a főállattenyésztő — ma már szüntelenül, számolni, kalkulálni kell a gazdálkodás során. Kötött tartás mellett sehogy sem tudtuk volna kihozni a 15,40-es költséget. Most aztán, hogy vannak már saját tapasztalataink, folytatjuk az ilyen jellegű átalakítást. A Vízváron levő 120 férőhelyes istállóból is ehhez hasonló, kötetlen tartású hizlalóistállót készítünk. Nem utolsó szempont az sem, hogy így nem százhúsz, hanem százhatvan-száz- nyolcvan jószágot tudunk egyszerre elhelyezni. Olcsón, gazdaságosan. A régi épületekből így alakítottak — és alakítanak — ki ebben a nagyüzemben jól hasznosítható, korszerű férőhelyeket. Ez a példa mindenképpen példa. Vörös Márta szakra jár. Az ő évfolyamuk az első ezen a szakon. A kémiának, a mezőgazdaság kemizálásának ugyanis napjainkban rendkívüli mértékben megnőtt a jelentősége. A második évet már Veszprémben a vegyiparin végzik. S ha majd öt év múlva sikeres vizsgát tesznek, növényvédő mérnöki diplomát kapnak. — MOST INTÉZI a termelő- szövetkezet az ösztöndíjfizeté- sem átírását — mondja —, mivel eddig Nagykanizsáról kaptam. Ezentúl már az itteni tsz ösztöndíjasak leszek. — Szép itt a kertészet — folytatja egy kis szünet után. — Az igazat megvallva nem lehet vele betelni. Az egész harminchárom holdnyi csak, de igen sok munkást foglalkoztat. A munka megszervezése, az emberekkel való bánásmód nagyon nehéz. Csak most tudtam meg, hogy főnököm, Vincze Lajosné — mindannyiuk »Erzsi nénije« — mennyit dolgozik reggeltől estig azon, nehogy fennakadás legyen a munkában. Naponta végigjárni a hatalmas területet, s mindent fejben tartani, ismerni az emberek gondolkodásmódját, örömeit, bánatait egyaránt. Egy-egy jó szóval, dicsérettel sokszor örömet lehet szerezni az emberek számára. Most két napig egyedül irányit. — Nagy öröm, nagy szerencse, hogy az emberek olyan megértőek és segítik a munkámat. Persze, velük együtt a tsz szakemberei is, akik hasznos tanácsokkal látnak el majd mindennap. A szépség és hasznosság velejárója a munkának. Figyelni a melegágyakban nevelkedő palántáikat egészen a kifejlődésig; látni, hogy a befektetett munka hogyan térül meg. Itt az egyik hajtatóházban futtatott paradicsommal kísérleteznek, s igen szép eredménnyel. Mutatja a magasban levő pírt» fürtöket. Egyik szebb, mint a másik, s igen szép termést adtak már eddig is. — Ilyenkor sok a munka a kertészetben. Főleg ha a vegyszerezés megkezdődik. Igen erős méreggel dolgozunk, és ez nagy figyelmet, s hozzáértést követéi. Örülök ennek a gyakorlatnak, hisz későbbi munkámban igen jól hasznosíthatom. A MUNKA MELLETT most ismerkedik a faluval is. Tele van reménnyel, tervvel, szerénységgel és jó kedvvel. Ez az első nagyüzemi gyakorlata. Gyertyás László SOMOGYI NÉPLAI Szombat, 1971. július 17.
