Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1971-07-16 / 165. szám
fROG RAM NÉGY ÉVRE I í A népfrontbizottságok feladatai a pártkongresszus után A X. pártkongresszus határozatai és a megyei pártértekezlet állasfoglalása alapján készült el a megye népfrontmozgalmának távlatokat adó feladatterve, amelyet tegnap délelőtt, fogadott el a Hazafias Népfront megyei elnöksége. Ez a terv több évre meghatározza, milyen feladatai vannak a népfrontmozgalomnak a szocialista nemzeti egység erősítésében, a gazdasági feladatok megoldásában, a társadalompolitikai tevékenységben és a mozgalmi munkában. Ügy összegezte az elnökség a teendőket, hogy miben és hogyan segíthet a népfront sajátos mozgalmi eszközeivel a pártnak a határozatok megvalósításában. Ez a terv elsősorban az elveket határozza meg, a konkrét tennivalókat ennek alapján foglalják a — féléves — akciótervekbe, a munkabizottságok terveibe. A programból és az elnökségi ülés gondolatgazdag vitájából is kitűnt, hogy a népfront tovább kívánja növelni aktivitását a társadalmi életben, tömöríteni akarja a megye alkotó erőit a szocializmus magasabb szinten való építésére. A megye társadalmi struktúrájának változásait figyelembe véve tűzte ki célul az elnökség, hogy még nagyobb számban bevonja a városi és községi népfrontbizottságok munkájába és vezetésébe az ipari munkásokat, növeli a mezőgazdasági termelőmunkában résztvevők, az agrárértelmiségiek, városokban és nagy- . községekben pedig a műszaki és közgazdasági szakemberek részvételét. A hozzászólók egyetértettek ezzel, s különösen felhívták a figyelmet azokra, akik a községekben lévő üzemekben, telepeken dolgoznak. Sok szó esett a munkás—paraszt szövetségről mint társadalmunk és a nép- frontmozgalom alapjáról. Fontos, hogy a munkások és a parasztok jobban megismerhessék egymás élet- és munkakörülményeit, gyakrabban találkozhassanak személyesen is. Ez utóbbi sürgeti például új formák keresését. A megye népfrontmozgalma kiveszi a részét a IV. ötéves terv megvalósítására való mozgósításból is. Ennek érdekében ismerteti az országos és megyei célkitűzéseket, a község- és városfejlesztési terveket. Az eddigi gyakorlat is igazolja, hogy a tanácsok növekvő hatásköre, az emberek fokozódó érdeklődése miatt sokkal nagyobb szükség van a helyi politizálásra, kiváltképpen a község- és városfejlesztéssel kapcsolatos állásfoglalásra. Az elnökség szerint nagyon fontos, hogy meghallgassák a lakosság véleményét a tervezéskor. Például olyan gyakorlat kialakítását sürgetESŐ U TÁIX ték, hogy egy-egy tanácsülés elé kerülő témát vitasson meg előzetesen a népfromtbizott- ság, s összegezze a lakosság véleményét, javaslatát, és a népfront nevében a döntés előtt mondja el. A népfront feladata, hogy felkaroljon minden hasznos kezdeményezést, összefogja a városban, a községbein lévő vállalatok, intézmények anyagi és szellemi erejét, hogy a tervezett létesítmények minél előbb megépülhessenek. Megyénk mezőgazdasági jellegét a feladatterv alapján több felszólaló kiemelte, s megjelölte azokat a területeket, amelyekkel sokkal jobban kellene foglalkozni. A pályaválasztás fontosságát hangsúlyozók is elsősorban arra gondoltak, hogy mind több fiatallal kellene megszerettetni a mezőgazdaságot. Megszívlelendő az a javaslat például, hogy szervezzenek mezőgazdasági úttörőszakköröket az általános iskolákban. Kevés fiatal jut el a modern mezőgazdasági üzemekbe —, miért ne lehetne szervezetté tenni ezeket a látogatásokat? S a népfront feladatot vállalhatna az ifjúság nevelésében, a fizikai munka becsületének terjesztésében s olyan alkotó emberek bemutatásában is, akik jobb tanulásra, munkára serkenthetik a fiatalokat. Ügy ítélte meg az elnökség: a mezőgazdasági üzemeket ösztönözni kell arra, hogy a tsz- tagok helyben szerezhessenek nagyobb szakmai képzettséget, korszerű ismereteket. A társadalompolitikai Az út mentén tócsák. Mintha zöldebb lenne a zöld, s az élénk színű virágok színesebbek. Amerre jártam, nem volt ember, aki ne hozta volna szóba az esőt. Nem beszéltek össze, én nem kérdeztem őket. Kikívánkozott. Mint ahogy ki- kívankozik az emberből, ha a nagyon várt, nagyon kívánt esemény bekövetkezik. És az esőt a parasztember, a mezőgazdaság most nagyon várta a természettől. »■Már kezdtünk kétségbeesni, hogy mi lesz a burgonyával, nem híznak, nem dagadnak a gumók. Most aztán jól átázott a föld.« »Olyan a határ, olyan erőtől duzzadó, amilyet az ember csak szép terveiben remél.-» »Nem lehet nem örülni, nem bizakodni most. Persze, még sok van vissza, s az örömmel együtt nő az aggódás is: csak most már ne érje semmi csapás a szép ígéreteket'.-» Szavak, mondatok, vélemények. »Ha valaki nekem most hirtelen, akárhányezer forintot ajándékozott volna, nem örülök annyira neki, mint ennek az esőnek.» Önzetlen megnyilvánulás. És a gondolatot folytatni lehet. Ki tudja, ez az eső önmagában hány ezer vagy millió forintot jelentett?.' Röviden úgy szokták mondani: aranyat ért. Szerdán amerre jartam a megyében, mindenki erről beszélt. S a délelőtti borongás idő után délután már kombájnokkal találkoztam az úton. Már újra indultak — folytatni a munkát. Mert fél nap is számít, fél nap alatt is sokat lehet végezni. Délután már ragyogó napfény köszöntötte az aratást folytatókat. A föld mintha lélegzett volna, az újult erőt adó esőt köszönte. És a zöld zöldebb volt, a virágok színesebbek — az emberek a megfrissült reményekről beszéltek. V. M. tevékenységben tartós és állandó feladata a népfrontmozgalomnak a szocialista demokratizmus fejlesztésének segítése. Egyre több somogyi embert kell bevonni a közéletbe, s állandóan szervezni és segíteni kell a tanácstagok és képviselők lakóterületi munkáját is. Különösen fontos, hogy a most megválasztott fiatal tanácstagok útmutatást kapjanak teendőik ellátásához. Szinte minden hozzászóló utalt rá, hogy a népfrontmoz- galom csak akkor valósíthatja meg ezt a tervet, ha még hatékonyabban együttműködik a szakszervezetekkel, a KISZ- szel, az úttörőszövetséggel, a fogyasztási és a termelőszövetkezetekkel stb. A kongresz- szus határozatának szellemében fejleszteni kell a népfrontszervek munkáját a megyében is. Ez azt a feladatot rója minden bizottságra, hogy mindig azzal foglalkozzon, aminek politikai-, társadalmi hatása van. L. G. Ól kazántiáz a Marcali Sajizeaifeen llj, olajtüzelésű kazánház építését és beszerelését fejezték be a napokban a Marcali Sajt- iizemben. Mindez majdnem hat millió forintba került. Az építési munkákat a helyi TÖVÁL szakemberei végezték, a kazánok beszerelését pedig a budapesti PROMETHEUS vállalat. Nem könnyű, de megéri A minap megjelent miniszteri rendelet lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy ha képesek megteremteni az alapot, akkor a kezdő műszaki értelmiségieknek kezdő fizetését a réginél magasabban, akár háromezer forintban is megállapíthatják. Okos rendelet. Fejlődésünk egyenes és természetes következménye, hogy hazánkban mind több és mind jobban kvalifikált szakembert igényel a népgazdaság. A becslések szerint 1980-ra ötször annyi mérnökre és technikusra lesz szükségünk, mint — mondjuk — 1960-ban volt. A perspektíva tehát biztató, ám a gondok sem ismeretlenek. Nem is olyan régen még sok gyárban hallatszott a panasz: az új mérnökök meglehetősen rideg, mostoha fogadtatásban részesülnék. A helyzet az utóbbi időkben észrevehetően javult. A napi termelési gondok mellett mind több azoknak az idős és tapasztalt mérnököknek a száma, akik szeretettel és hozzáértéssel foglalkoznak a fiatalokkal, közülük mind többen vallják, hogy a napi gondok miatt nem szabad kockára tenni a holnapi sikereket. A bevezetőben említett miniszteri rendelet formailag »eltörölte« a kötelező gyári »ta- noncidőt«. Természetesen a fiataloknak is be kell látniuk, hogy a diploma, az elméleti tudás és az ambíció bár méltányolandó dolgok, megfelelő gyakorlati évek híján még édeskeveset érnek. Vágyaikat, életük nagy álmait csak akkor és úgy tudják elérni, ha elvégzik az élet iskoláját is, mindazt melyet az elődeik már megjártak vagy ma is járnak. A végletek természetesen itt is kárt okozhatnak. Helyenként kialakult olyan nézet, hogy a pályán csak az tudja megállni a helyét, aki az egyetem elvégzése után rögtön munkába áll, és annak a megismerésével teszi magát képessé az új gyakorlat, az új technológia kidolgozására. E nézet élvezethet odáig, hogy a szakember esetleg kitűnően megismeri a — sokszor még elavult — technológiát, de nem tanulja meg az új kialakításának módszerét. Ma már fejlett országokban a nagyvállalatok a fiatal szakemberekre 28—29 éves korukban tartanak igényt. Vagyis nem közvetlenül az egyetem elvégzése után. Dolgozzon előbb csak a kutatások területén néhány évet. Nem többet, mert ha hosszabb ideig foglalkozik például az alapkutatásban, akkor már nem lesz elégrugalmas ahhoz, hogy a gyakorlat követelményeit jól meg tudja érteni. Ehhez hasonló képzést igyekeznek meghonosítani a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban is. Természetesen egy kis ország, mint amilyen mi is vagyunk, nem képes anyagiakban gyorsan megteremteni ennek a képzésnek kizárólagos feltételeit, különösen a műszaki területen nem. Az élet semmit sem ad olcsón. Legkevésbé a tudást. Persze, a tudás megszerzéséhez nem mindig bizonyul elégnek a szándék és az akarat, vagy egyes idősebb szakemberek segítökészsége. Csak a céltudatos, szervezett továbbképzés biztosíthatja napjainkban is a jövő nagy tudású műszaki gárdáját E gy elfogadott Újítás, egy műszaki fejlesztési téma kidolgozása, idegen nyelvből vizsgát tenni, vagy tudományos előadást tartani, cikket írni a tudományos folyóiratba, részt venni a politikai oktatásban — biztos, hogy nem könnyű, sőt megerőltető munka a fiatal diplomások számára. De megéri. Csak ezen az úton járva válhat igényessé az ember, s válhat életelemévé a küzdés, a munka. S. A. Csatornaépítés a Cseri úton A Kaposvári Közúti Építőipari Vállalat végzi a Cseri úton a csatornaépítési és -felújítási munkálatokat. 1357 méteres szakaszon — a Gárdonyi Géza utcától egészen a Kapósig — húzódik ez a csatornaszakasz.' Esetlegesség vagy rendszeresség? Vezetőségi ülések, jegyzőkönyvek Egy tsz-szövetségi szintű A SZÖVETKEZETI vezetés egyik legjellemzőbb ismérve az önigazgatás. Ennek bizonyítéka az, hogy a tsz-t végső soron a tagság vezeti. A vezetőket a tagság választja, s jogokat gyakorol a vezetők felett. A szövetkezeti vezetés tehát a közösségi és az egyszemélyi vezetés egysége, a demokrácia elvén alapul. A termelőszövetkezeti vezetőség általában tizenegy—tizenhárom emberből áll. Tevékenységéről a közgyűléseken ad számot a tagságnak. Vezetési, de ugyanakkor függőségi viszony ez. A gyakorlat az, hogy a tsz-vezető- ség meghatározott időnként ülést tart. Általában havonta kerül sor erre. Legalább is ez a kívánalom, s az ésszerűség is ezt diktálja. Egy-egy hónap elteltével ugyanis a mezőgazdasági üzem életében számtalan változás történt. Munkák módosulhatnak, emberi problémák adódhatnak, melyeket meg kell beszélnie a vezetőségnek. Az ülésekről jegyzőkönyv készül. értekezleten esett szó ezekről a dokumentumokról. Elhangzott ez a két mondat: »A jegyzőkönyvek tartalmi és formai vonatkozásokban sem felelnek meg mindig a kívánalomnak. Fogalmazási pontatlanságok, határozatok felelősei nevének elhagyása tartoznak a leggyakoribb hibák közé.« Egy-egy termelőszövetkezet részére nagyon fontos dokumentumokról van szó. Szükséges tehát a világos, egyértelmű fogalmazás. Az élő beszéd papírra öntése, a határozatok megörökítése. így ezek számonkérésénél a vitát is kizárttá tehetik. De szövetkezet- történeti szempontból sem közömbös, milyen lelkiismeretesseggel fogalmazzak ezeket a jegyzőkönyveket. Kevés helyen szerepel egy- egy ágazat munkájának átfogó értékelése, a fejlesztés irányának, a mindennapok legfontosabb teendőinek határoI zatba foglalása. Néhány tsz- ben egyébként a megszületett határozat el sem jut ahhoz, akinek végre kellene hajtania azt. Egy-egy vezetőségi ülés végtelenbe nyúló beszélgetéssé, olykor vitatkozássá lesz, s ennek elsősorban a nem megfelelő előkészítés az oka. A termelőszövetkezeti vezetőségi tagok az össztagság képviselői. Ebből következik, hogy fontos kérdésekről kell tájékoztatniuk a választóikat — erről is szó esett azon a bizonyos értekezleten. S a tapasztalatok támasztották alá a megállapítást: »Még sok termelőszövetkezetben hiányos a belső információs rendszer.« A vezetőségben egy-egy munkaterület képviselői foglalnak helyet. Általánosságban elmondható, hogy rátermett, jó gondolkodású emberek, szorgalmas dolgozói gazdaságuknak. Az egyéni érdekek képviselete egyre inkább a háttérbe szorul, és a csoportvagy területi érdekek kerülnek előtérbe. Erről is vallanak a jegyzőkönyvek. Meg arról is, hogy sok még az olyan termelőszövetkezet, amelynek vezetőségében nincsenek képviselve a dolgozó nők. Ezen a helyzeten sokat változtathat a szövetkezeti nőbizottságok energikus és rendszeres tevékenysége. A dokumentumokból következtetni is lehet. A vezetőségi ülésre is, a testület munkájára is. Érvényesül-e az önigazgatás elve? A választott vezetőség gyakorolja-e a tulajdonosi ellenőrzést? Milyen fokú a gazdaságban a szövetkezeti demokrácia? Ma már nagyon nehéz egy üzemet úgy vezetni, hogy a tisztségviselők és az üzemi vezetők megbeszéléseket ne tartsanak, ahol egy-egy hónapra, hétre meg ne szabják a legfontosabb tennivalókat. Az összszövetkezeti érdekek figyelembevételének szempontjából ez nélkülözhetetlen. BIZALMAT KAPOTT tehát a tagságtól a szövetkezeti vezetőség. Ennek a bizalomnak kell megfelelniük nap mint nap. S ezt a felelősséget kell átérezniük a vezetőségi üléseken, és a tagság tájékoztatásában is. L. L. 3 HOMOGTI SfEPLAE Péntek, 1971. július 16.
