Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1971-07-15 / 164. szám

Két mazsola Fonyód«® a hajóállomás előtt a kétforintosokkal pró­bálkozó szörpre szomjazók- nak csak a mérgelődés jutott osztályrészül. Valamennyi szörpfajtánál égett a lámpa, téhát lehetett nyomogatni a gombokat málnáért, Coláért, jaffáért. Csak pohár nem volt. Kifogyott a gépből. Még szerencse, hogy a bele- hajigált kétforintosokat becsü­letesen visszaadta^, • * « Balatonién yvesen a nagy vízbe torkolló árkon népes család csónakázik. A papa húzza az evezőket, mellette Ezüst A siófoki Balaton presszó nyári »specialitása-“ a zenés délelőtt Kipirult arcú gyere­kek fújják csillogó rezű hang­szereiket. A kaposvári Kilián György Ifjúsági és Űttörőház, valamint a Liszt Ferenc Ál­lami Zeneiskola zenekara. Út­törők. Július tizediké óta fújják az üdülők nagy gyönyörűsé­gére. Huszonnyolcadikéig ma­radnak. Meghívásokban nem szűkölködnék. Fehérvári Jó­zsef zenekarvezető tanár so­rolja: — Csütörtökön turnéra in­dulunk a déli parton, majd hajókirándulás lesz. A csillag­vári úttörőtalálkozóra is vár­nak bennünket A bonyhádi járás úttörői pedig táborava­tásra Alsóbéla telepen. Fellé­pünk Lellén és meghívást kaptunk a buzsáki búcsúra is. gél. A vízen egy faika kacsa úszkál. — Apu? Azonnal kérek egy kiskacsát! — szólal meg az egyik, s buzgón nyújtogatja apró kezét az állatok felé. — Odaevezek hozzájuk, s te majd megfogod — szól a pa­pa, s közelebb irányítja a csónakot a kacsák' felé. Azok pedig elúsznak. A srác bömbölni kezd. — Ne sírj, kisfiam, ha ha­zamegyünk, veszek néked egyet a Garai piacon — nyug­tatja a papa az elkeseredett apróságot, de a gyerek daco­Magyar és idegen népxialok. Klasszikus művek és könnyű­zenei dallamok. Az eszpresszó előtti utcán egyre nő a hall­gatóság. S tapsra állnak a tenyerek. Szaporodnak a vendégkönyv bejegyzései. Az Operaház el­ső trombitásának elismerő mondatai. Angolok, németeK, csehek dicsérő sorai. S végül egy szó szerint is. Esztergomi pedagógusnő írta: »Fegyelme­zett és összhangban levő, bá­jos csoport, akiket jó hall­gatni. A számok közötti ösz- szemosolygás a karmesterrel — jelzője annak, hogy a ze­nélés közös öröm.« Félzeng a Híd a Kway fo­lyó felett című film indulója. A víztorony csúcsáig csapnak a hanghullámok. két tündéri srác, a mama p>edig a legkisebbel az ölé­ben a csónak orrában üldö­san visszaszól: — Az nem kell! A bolti kacsát egyétek meg Üdülési betegségek Nem gond — játék A siófoki rendelőintézetben hosszú embersor. Köztük áll­nak — vagy ülnek — a nya­ralás »áldozatai« is. Dr. Vitéz Bélával. a rendelőintézet ve­zető főorvosával az üdülés közben leggyakrabban bekö­vetkező betegségekről s ár­talmakról beszélgetünk. — A leggyakoribbak — az emberi felelőtlenség következ­ményeiként — a sérülések. Étkezéskor ugyanis a szeme­tet, konzervdobozokat, üvege­ket (gyakran: törötteket) sok­szor nem a megfelelő helyre viszik. Elszórják a szárazon, bedobálják a vízbe. Szinte el­kerülhetetlen a sérülés. Kagy­ló okozta vágással alig jön­nek a rendelőintézetbe, kon­zervdobozoktól sérülnek leg­gyakrabban. — Gyakori-e a napszúrás? — A hiedelemmel ellentét­ben: kevés. Ellenben az előző évekhez viszonyítva feltűnően megnőtt a kiütéssel jelentke­14s elsodort folklorista zök száma. Nagy a túlérzé­kenység. A tünetek okát — úgy vélem — a Balaton szeny- nyezettsége okozza. Az ön­tisztulást akadályozza az, hogy egyidejűleg több helyen kotorják a medret. Vélemé­nyünk szerint — ez feltétele­zés — a napolajok is okoz­hatnak kiütéseket. Jó volna, ha az üdülővendégek nem használnának lejárt szavatos­ságú napolajat A KÖJÁL fi­gyelmét is felhívtuk a kiüté­ses esetek szaporodására. Saj­nos, csak egy másodállásé bőr­gyógyászunk van. — Más hasznos tanács? — Lehet, hogy nem talál kedvező visszhangra a nyara­lók körében, amit most mon­dok. Sok szív-, ér- és szervi megbetegedéses ember érkezik naponta a déli partra. Nem egy közülük már az érkezés utáni estén felkeres bennün­ket. A Balaton északi partja a hegyekkel mindenképpen al­kalmasabb ilyen betegségek­ben szenvedő emberek pihe­nőhelyéül. — összefoglalásképpen? — Fegyelmezettséget az üdü­lésben is! I* L. Gondnok-gondok A gondnokot mindig idő­sebb embernek képzeltem. Homlokán gondredőkkel. A nyárhoz, a kempinghez azon­ban mégsem illik ez a joviá­lis »sablon« hácsika. Sátrak piramisai, kupolái, tortaszele­tei. Kékek, pirosak, sárgák, zöldek — a szivárvány min­den változatát megtalálni itt. S ehhez a tarkasághoz meg­felelő egyéniség a gondnok: ifjabb Nagy Lajos. Tarsolyá­ban (de még a tarsoly szó sem illik hozzá) mindig van egy- egy anekdota, vicc, sztori. A Siótour balatonszamesi Hullám kempingje 2500 sze­mély befogadására alkalmas. Ott jártunkkor 1500 ember nyüzsgött a sátrak között. Ma­gyarok, csehek, szlovákok, ju- goszlávok, lengyelek, belgák, finnek, svédek, németek. Mo­dem Bábel. A gondnokot fél­percenként elhívják. Lassan megy az anyagfelvétel. — Soroljam? — kérdezi. — Sorolom. Tizenöt dolgozónk van, ezeket irányítom. Gon­doskodnom kell a tábor terü­letének tisztaságáról, és én fe­lelek a vendégek bejelenté­séért. Öhajjal-sóhajjal hozzám jönnek a kempingezők. S ezek a legváltozatosabbak. Kirán­dulásszervezés, autójavítás, ví­zummeghosszabbítás, étkezés­biztosítás, információ... — Köszönöm, ennyi elég, nem győzöm jegyezni. Hová mennek leggyakrabban kirán­dulni a kempin glakók ? — A helybeli postamúzeum­ba, a somogytúri Kunffy- képtárba... — Ahogy sorolja, úgy ér­zem, a helyeket is a gond­nok ajánlotta. — Igen. Ez fts feladatom. Tihany, Hévíz, Keszthely, Csillagvár, Nagyvázsony is gyakori útirány. Évek óta kempíngeztet. A tábornak állandó vendégéi is vannak, akik a tó vizének sze­relmesed. S hogy éppen ezt a sátorvárost választják, abban nem kis szerepe van a gond­noknak. Mindág »humoránál« van, — Meddig lehet bemenni a vízibe? Ügyetlen a kérdés, nyomban riposztozik'. — Gyakorlatilag a túlsó partig. Ott aztán pániksze­rűen kezdődik a szárazföld. Igen, néhány vendég akár a túlsó partig is mehet. _Ter­mészetesen azok, akik »saját külön bejáratú« csónakjukat, vízi alkalmatosságukat is ma­gukkal hoztál«. Akad ilyen nyaraló szép számmal. — Panasz? — Ritka. Az idén még csak egy volt: szünetelt az áram­szolgáltatás egyszer. — Hogyan érteti meg ma­gát ebben a Bábelben? — Magyarul, németül és nemzetközi nyelven: mutoga­tással — Egy sztorit kérek. — Talán a kis Uwe esetét A szülei lakókocsiban, ő sá­torban aludt. Egyszer csak eltűnt. Három órája kereste az egész tábor. Értesítettük már a vízi és szárazföldi rendőrséget is. Este tíz kö­rül az apja bedobta a lakó­kocsi alá a vízisítalpakat, s a dobásra Uwe sértődött hangja felelt. Még délután el­aludt a lakókocsi alatt... Németek jönnek hozzá, Cse­hek jönnek hozzá Magyarok jönnek hozzá — ön pedagógus a balaton- szemesi általános iskolában, Kell-e itt is a pedagógiai ér­zék? A tanácsért jövőkre mutat — Még kérdési? U L Ősződi gyümölcs az üdülőknek Bognár Józseftől, a balaton­őszödi Vörös Csillag Termelő­szövetkezet elnökétől arról ér­deklődtünk, hogyan segíti a gazdaság a Balaton-part ellá­tását. Áruellátási tevékenységük két irányú. Egyrészt a Szö- vekezetek Somogy megyei Értékesítő Központjának út­ján, másrészt közvetlenül lát­ják el gyümölccsel és zöldség­félékkel a déli partot. Kilenc­venhat holdon terem az őszi­barack Húsz vagon termést értékesítenek. Jó kereskedel­mi partnerük a balatonföld- vári gomba típusú elárusító- hely. Ott is kapható az őszödi őszibarack. Tizenhárom holdról szüre­telik a csemegeszőlőt. Négy vagonnyit adnak el belőle. A görögdinnyét nyolcvan hold­ról értékesítik. A jövő héttől kezdve fogyaszthatják majd az üdülők. A sárgadinnyét máris kósolhatják. Uborka is terem a termelőszövetkezet kertészetében. Zöldségfélékből 1473 000 forint a bevételi tervük, gyümölcsből egymillió. A Balaton-part egyik lu­xuséttermében találkoztam folkloristával. Vakító fehér vaszonkabátban száguldozott az asztalok között. Deltas ifjú volt, kamaszmosolyú, né­miképp Vittorio Gassmannra emlékeztetett. Vérbeli fizető- pincér létére blokk és go­lyóstoll lapult a bal felső zsebeben. Korántsem mappa, jegyzettömb, mint a folklor­istáknál. Később derült ki, hogy a népek belső termé­szetrajzára kíváncsi. Egé­szen eredeti kísérleti mód­szert alkalmazott. Letette asztalomra a szám­lát, és kijelentette: — Kereken harminckettő, a Colával. Gyorsan átfutottam az ét­lapot. Öthuszot számolt a le­vesért — háromnegyven he­lyett. Tizenöt-kilencvenet a szalontüdőért, spagettivel, aminek ára az étlapon po­tom tizenegy forint. Gyors fejszámolás: hat forint het­vennel csapott be »Gass- mann«. Tárgyilagosan szóvá tet­tem: — Van egy kis differencia. mert látom, nem étlapról dol­gozik. Mosolya akár a tetten ka­pott sihederé. — Pardon, uram, hat-het- ven visszajár. Naponta vál­toznak az arak, tetszik tudni. Es én nem vagyok magoló tí­pus. Nincs rá időm. Rohanó században élünk. — Inkább a hasára üt. — Eltúlozza, jóuram — til­takozott. — Inkább az érzé­seim után megyek. Rendsze­rint eltalálom. Véremben van az ilyesmi. * — Pedig étlapról egysze­rűbb lenne. Időt takarítana meg. Az is előfordulhat, hogy reklamálnak. Gassmann nyeregben érez­te magát. Fölényeskedett: — Egy—kettő, ha akad. Fe­hér holló. A mi vendégeink nagyvonalúak. Sok a külföl­di. Boldog, ha megússza eny- nyivel. — És az itthoniak? Nem szeretjük a bűvészmutat­ványt. Ez nem jutalomjáték. — Mennyire téved! Persze van. aki okoskodik, mint uraságod. Akadályozza sze­gény pincért a munkájába — Pompás megfigyelő? S amt fő: kötetlen módszerrel dolgozik. — Azt hiszem. Az üdülő érezni akarja, hogy nyaral Lustálkodik egy keveset. Nem kicsinyes. Irtózik a szá­moktól. Néplélektan ez, uram. Ahány nemzet, annyi­féle arcjáték, gesztus a fize­tésnél. Llegsüvegeltem magamban Gassmannt. Ez igen! Néplei­ket tanulmányoz, számlaren­dezés ürügyén! — Valóságos folklorista maga, barátom — lelkesed­tem. — Annak készültem. Habár elsodródtam egy kissé. Tudja, a nők! Ma már csak hobby. Kísérletezek. Tanulmányozom a vendég arcát... Egyszer megírom. — Addig is megtalálja a számítását. Kérem a hat-het- venet! Pajkosan mosolygott, mint egy gyereklelkű óriáskamasz. És máris rohant friss va­dászterületek felé. Runyadi István Strandon tOfltOGYlREPtáF Csütörtök, mi. Július 15,

Next

/
Oldalképek
Tartalom