Somogyi Néplap, 1971. július (27. évfolyam, 152-178. szám)

1971-07-14 / 163. szám

EGYTÁLÉTELEK CSŐBEN SÜLT MAKARÓNI Fél kg makarónit lobogó, forró, sós vízben puhára fő­zünk, majd leszűrjük és 3 dkg vajjal összekeverjük. Egy dl tejfölből 3 tojás sárgájával, kevés sóval, 10 dkg reszelt ementhálival (az ementháliból 15 dkg-ot vásároljunk, de 5 dkg-ot hagyjunk meg arra. hogy az asztalnál frissen szór­ják rá az adag tésztára) kré­met készítünk, egy tepsit vagy tűzálló edényt vajjal kike­nünk és a makarónit a sajt- krémmel összekeverve bele­rakjuk, majd a tetejére még 1 dl tejfölt kenünk, vajda­rabkákkal hintjük meg és a sütőben rózsaszínűre sütjük. Savanyúsággal tálaljuk és az adagokra az asztalnál reszelt sajtot hintünk. CSIRKEBECSINÄLT 2 db mintegy 60—70 dkg-os csirkét feldarabolunk, 10 dkg vajat felolvasztunk és a csir­két belerakva lefedve félpu­hára pároljuk. Utána sózzuk és egy csomag finomra metélt zöldpetrezselyemmel, 2—3 kockára vagdalt karottával, egy fiatal, szintén kockára vagdalt karalábéval és egy db zellerrel tovább pároljuk, majd húslevessel vagy koc­kából készült hamis húsleves­sel felengedjük és ezzel ad­dig főzzük, amíg zsírjára le­sül. Utána meghintjük két ka­nálnyi liszttel, amit szintén húslevessel engedünk fel. Ugyanezt készíthetjük zöld- borsósan vagy rózsára szedett kelvirággal is. Tálalás előtt kevés citromot csavarunk rá, esetleg a tálon citromkari­kákkal díszítjük. Petrezsely­mes rizskörettel tálaljuk. Ha kímélő étrendnek, vagyis be­tegnek tálaljuk, feltétlenül törjük át szitán a -zöldségfélé­ket és úgy rakjuk vissza a becsinált lébe. SZALONTÜDÖ Fél kg borjú- vagy sertés­tüdőt sós vízben egy gerezd fokhagymával és 2—3 babér­levéllel puhára főzünk, majd kiszedjük, kihűtjük és ujjnyi széles csíkokra vágjuk. Köz­ben egy középnagyságú vörös­hagymát forró zsírban vagy olajban megpirítunk és föl­eresztjük a tüdő levővel. Eb­ben a lében egy megtisztított, megmosott, apró kockára me­télt leveszöldséget puhára pá­rolunk, majd a léből kiszed­ve, szitán áttörjük és vissza- öntjük, Ecettel vagy citrom­lével és kevés cukorral íze­sítjük, utána 2 dl tejfölben el­kevert liszttel behabarjuk. Belerakjuk a fölszeletelt tü­dőt is és egy forrásnyira fel­főzzük. Zsemlegombóccal tá­laljuk. Régi használati tárgyak a modern lakásban Évek óta sok városi ember legfőbb vágya, hogy ha falu­ra kerül, »hadd nézhessen szét a padláson, mi van ott«. A falusi emberek ugyanis oda rakták fel azokat a tárgya­kat, amelyeket már nem hasz­nálnak, de kidobni is sajnál­tak. Jó lehet még valamire — mondották —, és a régi cse­répkanták, lakodalmi fazekak, tálak, edények fölkerültek a kémény mellé, s abban tart­ják a fehér- meg a tarkaba­bot, a lencsét, az avas sza­lonnafelsőt, a szappanosba va­lót. Amikor a műbútor divat­ja kiszorította a lakásból az egyszerű, mértéktartó faragás­sal díszített vagy festett ládá­kat, tálasokat, a tékának ne­vezett ki faliszekrényeket, ak­kor ezek is kikerültek a szo­bából. A villany elterjedésé­vel feleslegessé vált a szenes­vasaló, a mángorló, és ezek is a padiára kerültek. A kultúrállamokban manap­ság szinte az egész világon kutatják, gyűjtik a népek régi életét, művészeti hagyomá­nyait őrző tárgyakat, emléke­ket múzeumok berendezésére. Szép számmal, vannak azon - ban magángyűjtők nálunk is, akiknek vágya, hogy rézmo­zsarat, rokkát meg más régi használati tárgyat szerezzenek maguknak. A néprajzi emlé­Piócák és gyógyítás BIZONYOS BETEGSÉGEK kezelésénél még ma is — a modem orvostudomány nagy­szerű eredményei ellenére — szerephez jutnak a sok év­százados múlttal rendelkező piócák. Többnyire reumatikus hántalmak, klímaxzavarok, aranyérpanasz vagy vérelvo­nás esetén kerül sor a »be­vetésükre«. A piócaharapás természetes forrása két fon­tos gyógyászati hatóanyag­nak: a hisztaminnak és a hi- rudinnak. Mindkettő a hara­pással egy időben az állat szájüregi mirigyeiből i ürítődik ki. A hisztamintestecskék fájdalomcsillapító hatásúak, a hirudin pedig véralvadsággát- ló tulajdonságú. Az utóbbinak akkor látják jó hasznát az or­vosok, amikor tartós, folya­matos vérzést akarnak meg­indítani, az alvadás ugyanis csak akkor indul meg, ami­kor a hirudin már teljesen kimosódott a sebből. Az elmondottak az orvosi piócára vonatkoznak, mely a gyűrűsférgék csoportjának ♦ egyik tagja. Az állat henge- f rés testének elején és végén ! egy-egy tapadókorong van, s j ezek segítségével araszolva S változtatja helyét. Az elülső < tapadókorongon van a szója. 5 melyben három félkör alakú, j fűrészes élű — izmok segít- J ségével mozgatható, s így seb- * vágásra igen alkamas — áll- j kapocs van. Jóllehet a piócák iránti ke- ♦ resiet az utóbbi évtizedek so- J ♦ rán erősen megcsappant, még | ma is élég tekintélyes meny- x nyiségre van belőlük szükség, | és tenyésztésük igen kifizető­dő dolog. (Kevesen tudják, hogy hazánk egykor Európa legnagyobb pióca-exportőre volt, s még ma is előkelő he­lyen áll ezen a téren.) teit. Tudnia kell azt, hogy a tiszta, ásványi sókban sze­gény vizet szereti leginkább. A pióéa szükség esetén akár több hónapig is nélkülözni tudja a táplálékot, ami meg­könnyíti a szállítását nagy tá­volságokra. Minden tenyésztóban több ezer pióca él és les »megcsa­polható« élőlényekre. Amikor a látszólag holt vízbe kavi­csot dobnak, mihelyt a víz­felület gyűrűzni kezd, mintha »forma« a víz: a piócák min­denfelől odasereglenek, szinte »tolongnak«, hogy minél gyor­sabban a remélt áldozatra ves­sék magukat. Ez a mohóság megkönnyíti a tenyésztők munkáját a szál­lításra érett állatok kihalá­szásakor. Hosszú csizmában lassan végigsétál a tavacskán a »piócahalász«, majd a part­ra kiérve a csizmájára tapadt piócákat egyszerűen lesöpri — természetesen gumikesztyűs kézzel — egy porcelánedény­be. A piócák táplálására időn­ként nagy állatokat hajtanak a tóba, melyeknek el kell tűr­niük a »vámpírok« harapá­sait. Kegyetlennek tűnő mód­szer ez, de pillanatnyilag nincs jobb megoldás — mond­ják a tenyésztők. A piócákra kórházak, gyógy­szertárak, szanatóriumok és orvosok tartanak igényt. Te­kintélyes mennyiség átvevői a gyógyszergyárak, amelyek a fontos véralvadásgátlót, a trombózis leküzdésére nélkü­lözhetetlen hirudint kivonják az állatok testéből. A TUDOMÁNYOS folyóira­tok hírt adtak róla, hogy egy idő óta szokatlan élőlények »edzésével« foglalkoznak frankfurti kutatók. Ügy vélik, hogy a pióca űrutazásra és az ezzel kapcsolatos tudományos kísérletezésre rendkívül al­kalmas. Több évig tartó űr­utazásokat terveznek a kísér­leti állatokkal, amelyek az út tartama alatt steril vérrel táplálkoznának. keket évtizedekkel ezelőtt is gyűjtötték, de manapság di­vatos lakásdíszekké váltak. A régi tárgyak új életre kel­hetnek a modern lakásokban: díszítő funkciót tölthetnek be, vagy továbbra is eredeti ren­deltetésüknek megfelelően használhatjuk őket. A mai egyenes vonalú, egyszínű, mo­dem bútorok között üde szín­foltként hat egy régi, festett tulipánosláda is., Kék, piros, sárga színeivel megbontja a bútorok egyhangúságát, emel­lett ágyhuzatot, fehérneműt tarthatunk benne, hiszen ere­detileg is erre a célra készült. A láda tetejére népi szőttest, hímzést tehetünk, erre fekete vagy terakotta színű aratási korsót, és máris olyan szoba- sarkot képeztünk ki, amelyik vonzza a szemet szépségével. Ezek a tárgyak gyakran csa­ládi és gyermekkori emlékeket elevenítenek föl. Hányszor hallani, különösen ha valaki el akarja kérni vagy meg akarja vásárolni valamelyik darabot, hogy arra hivatkoz­nak: »valamikor még az édes­anyámé volt« vagy »emlék­szem kislány koromban ebben a korsóban hordtuk a vizet aratáskor a mezőre öregapám­nak«. így váltak — ha későn Is — becses darabokká a maiak szemében az öreg holmik. ‘ A városba szakadt fiatalok is igyekeznek ilyen régi emlé­keket elhozni a szülői házból. Egy téka — a falra akasztva — szép színeivel akár egy festményt is helyettesíthet. A fazekasoktól, cserépedény­árusoktól valamikor nagy gonddal válogatták ki a szép virágos, madaras tányérokat, tálakat, tésztaszűrőket. Ha el­repedtek, még körül is dró­tozták őket, annyira ragasz­kodtak hozzájuk. Ezek az edé­nyek is díszíthetik a konyha- falat, mert ha használati ér­tékük már nincs is, öröm ró­juk nézni. A régi, cserépből készült lis2tesbödönöket, to­jástartókat múltbeli rendelte­tésüknek megfelelően ma ts használhatjuk. Az egykoron pálinka tartására szolgáló bu- téliák a rájuk karcolt rigmu­sokkal vagy virág—madár dí­szítéseikkel a múltban is be­csesek voltak, és ma is sze- met-lelket gyönyörködtetőek A szebbjéért manapság 500— 600 forintot is elkérnek. A bu- téliák is szépen díszítik a la­kást. ha polcra vagy alacso­nyabb szekrény tetejére he­lyezzük őket. Az egykori kö- pü'ők, famozsarak pedig, ha érdekes, szeszélyes vonalú fa­ágat teszünk beléjük, padló­vázának is igen tetszetősek. A legtöbben azért fogadják be lakásukba ezeket a régi tárgyakat, mert szépek. Ma­gukon viselik az emberi kéz meiegét, egy bennünket meg­előző kor emberének életét. Aki mindezt érzi, annál nem múló divat lesz ezeknek a iárgyaknak a gyűjtése, megbe- rsülése, hanem maradandó öröm. A hagyományok ápolá­sának egyik módja. K. Gy. OTTHON Tornaütemező készülék A »Le Barge Instrument Company of St. Luis« bemutatott egy »tornaütemező« készüléket, amelynek az »elektromos ütemező (Elektro-cadence) nevet adta. ötfajta sebességre állítható be cs időtartam-kapcsolójával megfelelő — tetszés szerinti — kombináció választható ki mindenfajta testgya­korláshoz. övre kapcsolható s fülhallgatóval működik. Kovászos uborka Hozzávalók: 2 kg uborka, só, fokhagyma, friss kapor, ke­nyér. Elkészítése: középnagy-. ságú, egyenletes (lehetőleg hi­bátlan) uborkát használunk fel hozzá. Az uborka két végét kis darabon levágjuk, és meg­ízleljük, hogy nem keserű-e. A keserűeket nem tesszük hozzá. Ezután középen — hosszában — bevágjuk és bő vízben tisztára mossuk. Ugyancsak tisztára mossuk az üvegeket is. Közben az uborka mennyiségéhez mért vizet egy tiszta, zománcozott edényben megsózva felforral­juk, majd langyosra hűtjük. Különösen vigyázzunk arra, CSURKA ISTVÁN HÉT TONNA DOLLÁR — ö adott 15 ezer forint segélyt nekünk. — Tizenötezret. És te egy milliót adsz neki vissza. Csak­lentkezik senki, pedig teszem azt, véletlenül azt is itt dob­ták fel, akkor mi van? Luciánó most már kezdi ér­teni a dolgot, és most is na­és nyugodt vizű, agyagos fe­nekű, dús növényzetű tavak­ban »érzi magát otthon«. Ha arra téved egy-egy állat, s iszik a vízből, hirtelen meg­jelennek a piócák, áldozatuk­ra tapadnak, s csak akkor hagyják el, amikor kb. 25 grammra, eredeti testsúlyuk nyolcszorosára duzzadnak fel. Annak, aki piócát te­nyészt, jól kell ismernie az Luciánó még mindig nem vényt, vigasztalóig, bará- érti. tian megöleli a kókadt Lu­— Eddig is volt. El lehet ciánót, és eltávozik, találni véletlenül is. Hallani lehet, amint a ha­Szántódi mosolyog. talmas lakattal babrál, ahogy hogy mi ebbe nem egyezünk — Na persze, persze. De ha a lakatban fordul a kulcs, és bele, barátocskám! mondjuk azért a másik öt ahogy kattan. Luciánó csodálkozva kér­találatosért egyelőre nem ja- Luciánó mindezt eléggé szó- dezi: morúan konstatálja. »Hát ér- _ Ki az a mi? d emes volt?« »Ezért?« Ez van TT ., , , , . „ _,.„ári Ugyanott, ahol Max bepoty­. . ........ tyant, bepottyant most egy Kis idő múlva teje fo-lcnt. sokkal súlyosabb test: Darnó- gyón elszomorodik. Mint már a kis szoba plafonján vala- gyöngyei. Ez a válasz a kér- annyiszor, amikor embersé- mi gyanús mocorgás. Aztán désre. gében bántják meg. félrehúzódik a mennyezeten * * * Szántódi ezt a szomorú ar- egy tolóajtó. Luciánó elké- A falu postahivatala. Szán­cat latva mentegetőzik: pedve nézi. De nem sokáig, tódi belép és az metékes — Ezt meg kell értened, mert az így támadt résen ablaknál kér egy lottószei- Luciánó csodálkozik, nem mert ez esetben ugyebár, én könnyed artista mozdulattal vényt. Elvonul vele a levél­nagyon át lennék ejtve: a fe- ]vjax ereszkedik alá, és min- író polchoz, óvatosan körül- lének a felét felezném meg den további nélkül, a lehető sandít, hogy nem lesi-e va­legtermészetesebb közvetlen- laki, aztán a zsebéből elővett séggel szembefordul Luciánó- val. — Te ilyen mamlasz vagy? Miért hagyod bezárni magad? — Te meg mit keresel itt? — Erre jártam, gondoltam benézek — mondja Max ci­nikusan. 13. ért belőle egy szót sem. — Miért, md van? — Hát nézd, hogy is mond­jam, ez elég kínos. De hát voltaképp alig egy hete is­merjük egymást. Én tudom, Az orvosi pióca a sekély fhogy te rendes fiú vagy, és * tartod a szavadat, de mint- hogy itt milliókól van szó, és a milliók, hiába, milliók. A világ legkorrektebb emberét is el tudják csábítani. — Az isten áldjon meg, nyögd már ki, mit akarsz! veled. Luciánó egy darabig komo­ran hallgat. — Én nem töltök ki még egy lottószelvényt, már csak sem, mert pillanatnyi­lag még 3,30 sincs a zsebem­ben. Szántódi nagy sóhajjal ha­talmas lakatot vesz elő a zse­béből. — öregem, te is nyugod­papírlap alapján rendkívüli gonddal, pontossággal kitölti a szelvényt. Szabályszerűen letépi, és áhítattal beleejti az urnába. Egy darabig nézi az urnát, aztán megindul kifelé. Az utcán magában morfon­díroz. tabb vagy, én is nyugodtabb — No nem, nem, hát volta- vagyok. Én ezt a kis lakatocs­képp csekélység, de gondol- kát most felteszem ide az kozzunk csak! Mi van akkor, ajtóra, és csütörtök déli 12­ha én most bedobom ezt a kor leveszem. Természetesen szelvényt, aztán eljön a hú- az ellátásodról gondoskodom, rint? Kicsoda neked ez a pa­zás ideje, a találatok ősz- Mit hozzak? Mit szeretsz? sa-s? — s azzal az ajtó felé í szeszámlálásának az ideje, és — Kaviárt. Azért ez ostobaság. Hát- Súlyos tekintettel méregetik ha egy vénasszony eltalálja, egymást. Tekeri a macska farkát. Max fenyegetően áll meg a Hülyeség. Végül is adtam ne- bohóc előtt. — Elárultad öt lottószám? a társulatot Kétmillió fo­hogy se az uborka, se az üveg, se a víz ne legyen zsíros vagy szennyezett! Ezután a szikkadt kenyeret felszeleteljük, és az üveg aljára 1-2 szeletet te­szünk belőle. Egy kevés, tisz­tára mosott, friss kaprot helye­zünk rá, majd a megmosott uborkákat élére — egymás mellé rakva, nem szorosan — elhelyezzük az üvegben. A te­tejére ismét szikkadt kenyeret és megmosott friss kaprot te­szünk. Ezután langyos sós víz­zel úgy feltöltjük, hogy a víz jól ellepje. (ízlés szerint eset­leg egy kis darabka megtisztí­tott és jól megmosott fokhagy­mát is tehetünk bele.) Ne tölt­sük színültig tele, csak úgy, hogy a víz körülbelül az üveg nyakáig érjen! Ügy fedjük be, hogy a levegő érje, de az uborka ne szennyeződhessen! Legjobb, ha egy kis csészealj­jal, egy kis nyílást hagyva raj­ta vagy finom szálú szitával, esetleg tüllruhával takarjuk be. Meleg helyen, egyenletes hő­mérsékleten tartva, mintegy 5—7 napig érleljük. Legjobban beérik gyengén napsütött he­lyen. Túl melegre ne tegyük, csak egyenletes, langyos mele­get kapjon. Ha megérett, az élénkzöld színű uborka sárgás­zöld színűvé lesz, egy kissé ro­pogóssá; és belül üveges és 'puha lesz. (Nem szabad túl pu­hának lennie, mert akkor már nem jó.) A kenyérszeleteket ekkor el­távolítjuk belőle az uborkát kizsedve lemossuk, és egy má­sik tiszta üvegbe tesszük át. Levét finoman szitán átszűr­jük és hűtőszekrényben he­lyezzük el Esetleg apróra tört jégréteg közé állítjuk és innen tálaljuk. Hűtőszekrényben 4—5 napig tartható; túl sokat állat szokásait és szükségle- ♦ hanem van még egy. nemcsak ez az egy ötös van, Szántódi ezzel megnyugod- zott­kik 15 ezer forint segélyt. Ha én nem vagyok ilyen jó,-. ... , , akár éhen is halhattak volna.» lenát ne csináljunk belőle egy- Ennek a buta kis bohócnak | szerre. Sokféle ételünkhöz fel­___ ________ soha nem jut eszébe. S hót- j tálalhatjuk, így pörkölthöz b ök, amerre Szántódi távo- *!a. történik valami ? Elszaba-| vagy paprikás ételekhez. Min­va zsebre teszi a lottószel- Luciánó védekezik: dúl az oroszlán, és megeszi.: (Folytatjuk) Q dig jéghidegen, előbb egy hű­tött tálra tesszük. SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 197L Július 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom