Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

1971-06-05 / 130. szám

Névtelenül NEM A TÉMA JÓ díszpolgárra választották: takáts gyulát Otthon j a — Kicsit meleg... — Ezt nem csaj írta, valaki más. — Nem azért, hogy a bége­ket bántsam, de Ők írtak orosz dolgozatot. Beszélgetünk, »nyomozok«. Nem is a tények érdekelnek elsősorban, hanem a vélemény. Figyelem a szemeket. Aligha van mit takargatniuk a gyere­kéknek. Hosszú évek alatt talán két­szer izgatott föl névtelen levél. Most újra. Pedig nem sokra becsülöm az Anonymusokat. Igazságuk legfeljebb féligazság lehet.' Barcsról jött a levél, öt fiú és egy lány ül' körülöttem, Már-már ferde vágányra jut­nánk, mert a levél íróját ku­tatják, találgatnak, hitetlen­kednek. Pedig nem az a fontos, hogy ki írta, hiszen nem merte odaírni a nevét. És nem jött el, jóllehet hívtam. Vártam, hogy ott lesz ezen a beszélgetésen. Cserbenhagyott? Nem! Üjra bemutatkozott. Diákokkal beszélgetek, őt fiú, egy láríy. Gimnazisták. A levél legfontosabb részle­te: »Kénytelenek vagyunk ön­nek írni, mert úgy gondoljuk, jogos sérelmeink vannak, Har- madikos gimnazisták vagyunk, már nyolc napja dolgoztatnak bennünket Aranyospusztán, Téglát bontunk. Az iskolai anyagban lemaradunk, töb­bünknek javítani kellene. A munka után pedig állandóan dolgozatot írunk, ami így, fel­készülés nélkül, nagyon nehéz, Ha kijönne hozzánk, szóban mindent elmondanánk. Nagyon várjuk Önt, minél hamarább,,.« Siettem. — Mit tudnak erről? — Hát... ? Hogy is volt csak? Valami alapja van a levélnek. De hogy igaz lenne? És így? Ugyan, ké­rem ... Mozgalom indult az iskolá­ban. Az új kollégiumnak au­gusztusra el kell készülnie. Fölajánlottak egy régi major­ság! cselédházat. Téglaanyaga felhasználható az építkezéshez, csak le kell bontani, — Ha mehetünk nyáron Atádra építőtáborba, miért ne dolgozhatnánk a saját isko­lánkért? — Nem zúgolódtunk, Ha egyszer kevés a pénze az isko­lának, ennyit megérdemel tő­lünk. Nem szólok közbe, Csak mondják: — Hétkor találkoztunk a gimnázium előtt. Biciklivel mentünk. i — Meleg volt, lehetett na­pozni is. — Senkinek se törött föl a keze, annyira nem volt veszé­lyes. Értetlenül állnak a dolgok előtt. Miért írtak ezért az új­ságnak? És miért ez a lázon­gás? Egymás szavába vágnak, csitítják is egymást. Szavuk­ból néha előbukkan a diékos huncutkodás: végül is ilyen melegben jobb a szabadban, és jobb dolgozni is, mint »síny­lődni« az iskolapadban. — És a lányok? — Ők tanultak. Ismételtek, írtak dolgozatot is. Csak ' fiúk bontották a téglát. Hogy nem lehet javítani? Aki akart vol­na.., — Ugyan! Kinek van kedve másnapra tanulni, munka után. Ügy sincs iskola. — Legyünk őszinték: aki bukásra állt vagy kettesre, az még két órától tanulhatott vol­na. De inkáb a strandra ment.., — A lányok panaszkodtak csak, hogy ölt felelnek. Velünk irtó rendesek voltak a tanárok. Nem feleltettek, amíg nem pó­toltuk az anyagot. Elnézőek voltak... Kezdem gyanítani, hogy a levélíró nem azok közül való, gkik dolgoztak. Mindjárt más színezete van a dolognak. Az igazgatóval beszéltem később, mutálta az Iskolata­nács ülésének jegyzőkönyvét. Döntés olvasható benne a tár­sadalmi munkáról, igaz, hogy délutánra tervezték... A mun­ka első napja azonban az érett­ségi szünetre esett, a másik négy-öt napon pedig sok gya­korlati foglalkozás is lett vol­na, A munkának tehát semmi­képpen sincs káros oldala, A fiúk — először tizenkilencen, később vagy harmincán — mindig tanári felügyelettel dolgoztak. — És az év vége? Igen, hét ez egv kicsit fá­jó pont. Az utolsó három hét­ben mindenki tanul, az is, aki év közben nem. Talán hátrány­ban voltak azok, akik javítani akartak... — Csakhogy szeptemberre nem halaszthatluk a bontást. — Ez is igéz. De inkább a »túlbuzgók« emlegették, hogy jobb lenne a2 iskolapadban. Ezek nem is nagyon dolgoz- . tak. Féltek fölmenni a falra. J Megvallom, élvezettel hall- } gátiam a szópárbajt. Figyelték,; hány oldalról, hány nézőpont- j ból közelítették a témát ezek | a fiatalok? Tetszett nekem, i Nemcsak azért, mert őszinték | voltak, és magabiztosak. Nem. j Ezt eleve feltételeztem. Igaz- ‘ ságérzetúk és ítélőképességük • tetszett. Miért magyarázzam ? | — Jelleme» ember lehet-e, | aki a levelét írta? — eztf kérdeztem még tőlük. J — Nem! Szó sem lehet? ilyesmiről! ■ — Hogy merte odaimi, hogy g a 111. a meg a III. b tanulói? f Ki jogosította föl erre? Miért í nem meri vállalni á felelős-f »éget, miért nem a saját ne-: vében levelez? J —- Mi megbeszéltük volna előre, és odaírtuk volna a nettünket tó. Csakhogy nekünk nem volt okunk írni... Ez kiderült a beszélgetés­ből. Hazafelé arra gondoltam, hof»v nem a téma volt jó, amiért Barcsra mentem, ha­nem a találkozás! Nem azért mentem, hogy tényeket -nyo­mozzak«, hanem hogy a tizen­hét éveseit maguk ítélkezze­nek, ne én s ne az igazgató. Hiszek az igazságukban. Még abban is, amivel búcsúztak: —* Ha egy kicsit korábban bontunk, azért jobb lett vol­Nlncs a világnak olyan or­szága, amelynek büntetőtör­vénykönyvében ne a legsúlyo­sabb büntetési tételeket fogal­maznák meg az erőszakos cse­lekmények elkövetőivel szem­ben. Ha valaki fegyveres rab­lást követ el, bűnhődik, még akkor is, ha a rablott érték jelentéktelen. Az utcai vere­kedésekét is súlyosan bünte­tik a világ legtöbb országá­ban. Nincsen olyan törvény- könyv, amely felmentést ad­na az úgynevezett erőszakos cselekményekre, de sokáig.-.ez volt a helyzet a repülőgépel­térítések egyes eseteiben. Tulajdonképpen mióta & hányszor raboltak el repülő­gépet. Csak 1969-iben vállalkozott a londoni -stratégiai tanulmá­nyok intézete« arra, hogy megkísérelje egyetlen, az 1969. esztendő repülőgéprablási tör­ténetének összeállítását, Az intézet szerint 1969-ben a vi­lág legkülönbözőbb tájain 81 alkalommal kíséreltek meg repülőgépet eredeti útvonalá­tól eltéríteni. A kísérletekből 70 járt si­kerrel. Idézzünk néhány mon­datot a londoni jelentésből.-A legváltozatosabb fegyve­reket használták a repülőgép- rablók, a borotvapengétől és a fából készült revorvertől a géppisztolyig, és az Időzített dinamttbombát, 1969-ben ez útirányuktól eltérített repülő­gépek fedélzetén összesen öt­ezer ember tartózkodott. Ezek közül senki sem sebesült meg. Igaz ugyan, hogy az év fo­lyamán a repülőgép-eltéríté­sek következtében öt személyt megöltek, de ez az öt személy repülőgéprabló volt. A hetven Kinek könnyebb? Annak-e, aki hazakészülődik, vagy an­nak. aki fogadja a hazatérőt? Vajon elég-e az élmények fel­frissítése a régi földről: va­jon tudunk-e az érkezőről mindent,v úgy, mintha köztünk élne? Takáts Gyula pontosan, tud­ta, hova indult, A művészek valahogy mindenkinél jobban ismerik szülőhazájukat. Pon­tosan felsorolják a dombok nevét, nem idegen a házak arca, megérzik az ott élők lé­legzetét. A dolgok mögé lát­nak; tovább is, mint azt ma bármivel kimutathatnánk. A szülőföld bennük átlényegül. A költő elevenen megőriz­te Tabot. Magában hordozza azt, amit a szülőföld adott neki. S hogy újra töltődjön, sikeres repülőgéprablásból 63 esetben Kuba irányába térí­tették el a repülőgépeket. 1969 utolsó négy bénájában Kuba már az egyedüli és a legfőbb úticél volt. A járvány fokozó­dik és földrajzilag is terjed.« Érdemes itt egy pillanatra megállni. Egy repülőgép fegy­veres eltérítése mindig rend­kívül súlyos veszélyekkel jár. Elképzelhető ugyanis, hogy a pilóták valamelyike megkí­sérli’ az ellenállást, harcba ke­veredik a repülőgéprablókká!, és eközben a gépet vezető személyzet elveszítheti ural­mát a műszerek és a rádió fölött. Ez azt eredményezheti, hogy a repülőgép lezuhan. Éppen ezért — bár határozott nemzetközi jogszabály akkor még nem született a repülő- géprablók ellen —- már ko­rábban is voltak bizonyos, elég komoly intézkedések. Az International Air Transport Association, a 1ATA, a légi­forgalmi társaságok egyik ta­nácsadó egyesülete, amelynek több mint ötven ország közel száz társasága tagja, már 1970 elején javasolta, hogy a ta- országolc törvényhozása egysé­gesen halállal büntetendőnek nyilvánítsa a repülőgéprablást. A repülőgéprablásokkal fog­lalkozó nemzetközi szerveze­tek. jogászok, a repülőtársa­ságok különböző közös intéz­ményei 1970 kora tavaszán többször is kijelentették: a valószínűség azt mutatja, hogy hamarosan csökkenni for a rablások száma. A jóslat korainak bizonyult. Elegendő három nap távi nap' eseménytörténetéből ki­emelni néhány jelentést. 1970. május 24-én kora délelőtt a hogy tovább festhesse legbs- lül a lírai képet, szembe kell néznie a mai Tabbal, az új ablakokkal s a kertek új gaz­dáival. A kocsi befordul a te-bi út­ra. Különös, hogy a szülőföld nem felöltöztet, hanem le­vetkőztet: vissza a lombok el­ső látványáig, az első mézes­réti futásig, az első örömig, az első bánatig — mondja. ■— Meg sem kell nyitni a zsili­pet, az émlékár áttör, Immár ki tudja hányadszor; ide, a külső dombokig gyerekkorom­ban Is elmerészkedtünk, amott a Csibe-hegy, Kilátó-puszta — apámnak ott volt szőlője. Csak ezután lépnek köze­lebb a legfrissebb benyomá­sok: az épülő gyártelep, az havannai Jósé Marti repülő­tó« felett körözni kezdett és leszállási engedélyt kért a Mexieana Légiforgalmi Tár­saság egyik repülőgépe, mely­nek eredetileg Mexico Cityböl kellett volna egy venezuelai repülőtökre vinni utasait. A repülőgépet két felfegyvefzett fiatalember térítette el újá­ból. Másnap, május 28-én, hétfőn három óra alatt két amerikai utasszállító gép szállt le Havannában. Az egyiket négy férfi, a másikat egy férfi és egy nő térítette el útjáról. Mindkettő belföldi útvonalon közlekedett az Egyesült Álla­mokban. Kedden, 20-án, a Fan American egyik nagy utasszál­lító repülőgépe szállt le Ha­vannában — egy öttagú cso­port kényszerítette a pilótákat az útirány megváltoztatására, A repülőtársaságok 1966 óta számtalan olyan megbízást adtak ki a szakembereknek — pilótáknak, rendőrtisztek­nek, nyomozóknak, pszicholó­gusoknak —, amelyek mind így szóltak: találják meg a repülőgépeltérítés megakadá­lyozásának száz százalékig biztos módját (Az első Intézkedést még a szakférfiak megkérdezése nél­kül tette meg az Amerikai Szövetségi Repülésügyi Hiva­tal. Akkor ellentétben az addigi, a polgári repülésre ér­vényes, nemzetközileg elfoga­dott szabályzattal — engedélyt adtak a pilótáknak arra, hogy lőfegyvert viseljenek. Az en­gedély ugyan megszületett, de e««etlenegy — a Bonanza ne­vű repülőtársaság kivételével — cég sem járult hozzá a lő­fegyverviseléshez. Az elutasító válasz indoka az volt, hogy egy tűzharc a levegőben, a repülőgép utasterében vagy pilótafülkéjében szinte teljes bizonyossággal a gép felrob­banásával jár. Jelenleg 'a pol­gári repülőtársaságok tiltják pilótáiknak a fegyverviselést.) Mintegy húsz különböző öt­letet jelentettek, de még emeletes házak és az üj vil­lák utcája. fimberként otthon eltölteni egv délutánt! A tanácsra igyekezvén megjegyezte kísé­rőinek: »Jaj, csak a dombok gerincét nehogy túlságosan be­építsék, és maradjon levegő, zöld! Valóságos gyöngyszemet lehetne kialakítani ebből a községből.« A tanácson kézszórítások. S & szobában — mintha nem is vendégként jött «»Ina — hó­napok vitái, gondjai folytatód­tak. Szárazság után hirtelen nagy eső. Kiárkoiták a Kis- Koppónyl:, sok helyen áll még a házakban az iszap. No, ás az újság: lehet, hogy hévize lesz a községnek. Persze, meg­oldásra vár még a szennyvíz- elvezetés és a domboldalak­ba sincs elegendő Ivóvíz. Mi lesz a kanyarban a régi csár­dával? És! Gyula bácsi, lát­tad már az üzemeinket? így olvadt a hétköznapok nehéz perceibe egy ünnepélyes pil­lanat. Br. Szabó Károly ta­nácselnök az asztalról emlék­lapot emelt fel: Tab díszpol­gárává választotta költőszülöt- tét, Taltdts Gyulát. Kedves kötelesség: most már a tele­pülés ügyes-bajos dolgairól a lírikusnak is állandóan »illik« tudnia, Otthon járt a költő. Termé­szetesen, közvetlenül illeszke­dett »polgártársai* közé. Este pedig versszeretetfe buzdítot­ta az író—‘olvasó találkozó közönségét. Otthon tétté meg először, hogy hosszasan vitat­kozott, beszélgetett egyik leg­újabb művéről hallgatóival. Döbbenten figyelték, hogy bomlik ki a vers. Azt hiszem, a tágra nyi­tott, megértést tükröző tekin­tetekre emlékezik majd leg­inkább. S tudja: bármikor szí­vesen látja szülőfaluja, _ és hogy mennie, sokszor haza kell még mennie — felolvasni a tabiaknak. B. Zs. egyetlenegy módszert sem ve­zettek be az utasok ellenőr­zésére. Egy amerikai cég, amely egyébként bankok rablás el­leni riasztóberendezésének gyártásával foglalkozik, közöl­te, hogy olyan — viszonylag olcsó — átvilágító berendezés prototípusát dolgozta ki, amely pontosan kimutatja, hogy az utas táskájában, zse­bében vagy ruhája alatt mi­lyen fémtárgyat tart. Amikor a berendezést ki­próbálták, derűs és viharos je­lenetek egész sora bizonyította be, hogy ez a berendezés sem túlságosan megnyugtató meg­oldás. Az történt ugyanis, hogy a repülőtér kijáratától a motozóhelyiségbe vezettek több olyan embert, akinek a zsebében kulcscsomó vagy ki­sebb műszer volt. S mint ve­szedelmes repülőgéprablót ve­zették el a rendőrök azt a férfit, aki a nyakában ezüst láncon amulettként egy vé­kony, revolver alakú medált viselt. A legkellemetlenebb eset nyugat-európai diploma kié volt, akit elvezettek, mert a készülék kimutatta, hogy a szájéban visz valamilyen na­gyobb fémtárgyat. Kiderült, hogy a férfi néhány évvel ez­előtt egy gépkocsl-szerencsát- lenség következtében súlyoson megsérült, és amikor plaszti­kai műtéttel igyekeztek hely­reállítani megsérült arcát, az összetört állkapocs pótlására platinából építettek be alsó arcába egy hidat. A rövid karrier ideje alatt, amelyet ez a berendezés meg­futott, több száz alkalommal volt heves vita a repülőtéri Őrök és az Utasok között azért, mert Nyugaton Igen divatos revolver alakú öngyújtó miatt sokan lekéstek repülőgépjü­két. . a (Következik! Színhely: München és Zürich) Bányászokból faipari dolgozók gépet. A Baranya megye AFÉSZ-einek társulásaként létrejött UNIVERSUM Szövetkezeti V állalat újabb létesítményt ava­tott. Elkészült Hidason a faipari üzent, ahol konyhabútort, cipőszekrényt, étkező- és dohányzóasztalt, valamint ágy- nemütartót gyártanak. Hidason a felszámolt lignttbánya dolgozói és hozzátartozói dóig óznak. Jávorig Béla Gyakorlati foglalkozás a kertészetben 600 négyszögöl konyhakertjtik várj a babócsal általános iskolásoknak. Gyakorlati fog­lalkozáson a kertészetet művelik, különböző növényeket ültetnek és gondoznak. A meg­termelt növényeket a napköz inek adják át. Repiilőgépeltérítés, diplomalarabiás Átvilágítás a repülőtéren SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1971. Járdát 5.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom