Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)
1971-06-29 / 150. szám
SIÓFOKI SZERENCSEKERÉK Siófok nevének varázsa van. Olyan emberektől hallottam, akik régóta foglalkoznak az idegenforgalommal, a balatoni üdülőhelyek fejlődésével, hogy se Fürednek, se Keszthelynek nincs akkora vonzása, mint Siófoknak. Ez biztosan igaz, hiszen szerény becslések szerint naponta másfél lakossal gyarapszik a város lakossága. Vajon miért telepednek meg annyian e gyorsan fejlődő üdülőhelyen? Bárkivel beszéltem is, az első megjegyzésük az volt, hogy azóta gyarapszik gyorsabban a lakosság, amióta a tabi járás egyesült a siófokival, s az üdülőhelyet városi rangra emelték. Ezt támasztotta alá Vörös Lajos, a Siófoki Városi Tanács vb-titkára is. — Többnyire a környező községekből települnék be, még Törökkoppányból is jönnek. Húsz évig a tabi járásban dolgoztam, nagyon sok embert ismerek. Amikor bejönnek ide siófoki ügyfélként, azonnal, tudom, hogy az egyik ácsi volt, a másik meg törökkoppányi. — Mi vonzza a letelepülésre őket? — Elősorban a munkahelyek, a Kőolajvezeték Vállalat, a regionális vízmű, a hajózás, az üdülők, a vendéglátás és a kereskedelem. Azért jönnek ide szívesen az emberek, mert olyan lehetőségeket kínál Siófok — a lángossütéstől a felszolgálásig —, amilyenek máshol nincsenek. Ha befektetik villa- vagy házépítésbe a pénzüket, akkor gyorsan megtérül: nyáron kiadják a szobákat a fizetővendég-szolgálat útján vagy anélkül... — Amerre jártam, mindenhol építenek a parton is, a belső részen is ... — Szinte az ország minden tájáról érkeznek, akik telket vesznek itt. Nincs nap, hogy személyesen vagy levélben ne kéme valaki telket »lehetőleg a vízhez közel«. Az OTP nem győzi előkészíteni a telkeket, most például megveszi a.,benzinkút melletti dűlőt, s úgy viszik, mint a cukrot. Hatezer ház van a városban, s ebből kétezernek nincs állandó lakója. A villák száma tovább nő. Ha így haladunk, több lesz a hétvégi ház, mint az állandó. S ami különösen érdekes, csodálatos gyorsasággal épülnek. A múltkor egy bejáráson még emeletes házat is találtunk, amelyet engedély nélkül építettek! Bárki eljöhet, s megnézheti, hogy szombaton és vasárnap métereket nőnek a falak. Vasárnap délután végig szoktam sétálni a széplaki részen, s ilyenkor ha akarom, ha nem, látom amikor berakják a kőműves szerszámokat a Wartburgokba, s indulnak haza... — Szóval az egész ország építi a villákat? — Valahogv úgy. Most tizenhét és fél kilométeres partszakasz tartozik a városhoz, s azt lehet mondani, hogy egykét kilométer mélységben szinte összefüggően beépült. Parti telket legföljebb csak feltöltéssel lehet nyerni. Sokat mondó két könyvet lapozott át a kedvemért dr. Boros György igazgatási osztályvezető. Háromszázan újították meg a lakáskérelmüket a városban. Arra voltam kíváncsi, hová valósiak, akiknek egyelőre még csak munkát ad a város. Az állami és szövetkezeti lakást igénylők között nagyon sok tabit találtunk, aztán kapolyi, andocsi, nágocsi, bárdudvarnoki, zalai, somogymeggyesi, gamási, ság- vári, szárszói, zamárdi, földvári, szóládi, balatonfüredi, aztán csurgói, szöílőskislaki, kaposvári, marcali, niklai, sőt budapesti, pincehelyi, kiskőrösi, nagykónyi lakosokat is. — Mind itt szeretnének lakást — mondja az osztály- vezető. A beszélgetést az OTP fiókvezetőjével, Angyal Imrével folytattam arról, hogy kik és miért jönnek Siófokra? — Nézze, a nyári idény lehetőséget ad arra, hogy kiadják a lakás egy részét, még a kényelmük feláldozása árán is. Ez nincs Tabán, Zicsen meg. Karádon sem. Nem véletlen, hogy az emberek nagy része a megye belső részéből igyekszik a városba. Egy kicsit a világ közepe Siófok nyaranta, a városi rang .meggyorsította az urbanizációt, több az elhelyezkedési lehetőség, mint egy másik dunántúli kisvárosban. — Hol építhetnék az emberek? — A vidékről beköltözők például a kiliti városrészben, s ott még jószágot is tarthatnak. 1969 óta százharcminchét családi házhoz adtunk kölcsönt. Tíz társasház épült azóta, s a száztizennégy lakás többségét azok vásárolták meg, akik máshonnan jöttek. Nem kifizetődő ám albérletben lakni, hiszen nyolcszáz, sőt ezer forintot is elkérnek havonta. Aki meg tudja fizetni, az vehet házat, villát az üdülősávban is. Előfordul olyan, hogy falun felszámolja egy család a vagyonát, megérkezik egymillió forinttal, s vesz valamit Aztán a szobákat kiadják, s akár nyolcvan- ezret is keresnek vele évente. Elolvastam az ősszel megtartott városi pártértekezlet jegyzőkönyvét. Két részletet írtam ki a végrehajó bizottság jelentéséből: »Az idegenforgalom Siófok életében fontos szerepet játszik, mert lakóinak nagy része az idegenforgalmi lehetőségekből él. A Balaton-part éves vendégforgalmának körülbelül 23 százaléka, a somogyi part vendégforgalmának pedig 35 százaléka Siófokon bonyolódik. Az összlakosság körülbelül fele aktívan kereső, s ez az arányszám jobb a megyei átlagnál. Ez a foglalkoztatottsági arány szorosan összefügg az idegenforgalommal. A jövedelmek terén is Az akácsor mögött 18 méteres víz felett dolgozik a kotróhajó. Hat köbméteres marokkal nyúl a mélybe, a lucskos kavicsot emel az uszályra. Az akácokon túl füzes húzódik. A derékvastagságú törzseket a Dráva mossa. A kő itt a bányában a Drávából való: ezerévekkel ezelőtt itt vágtatott a folyó. Vize a mostani mederből kavicsszűrőn át jut ide. A kotró időnként még kövesedé fatörzseket hoz a felszínre, s a kavicsréteg mamutfoggal ajándékozta meg a szűkszavú munkásokat. A Dráva görgette kavicsot most hosszú vasúti szerelvények röpítik Gyékényesről. A vagonok oldalán olvasom a feliratokat: Töváll Barcs, Beremendi Cementművek, Somogy megyei állami Építőipari Vállalat, Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat, TÜZÉP Dombóvár ..., Közúti Építő, Kaposvár. — Naponta 260—270 vagont nagy az idegenforgalom kiegészítő hatása. A lakosság bevételei magasabbak a megyei, de az országos átlagnál is.« »Siófok fejlődése, illetve a Balaton parte azonban a munkások mellett sok kispolgári beállítottságú, nagy anyagi tőkével rendelkező embert is vonzott. Az üdültetésből, az idegenforgalom növekedéséből, a lakások kiadásából egyes családok, kisiparosak nagy jövedelemhez jutnak. Az említett rétegek gondolkodása, életfelfogása káros hatással van a lakosságra, a munkások, de különösen az ifjúság gon dolkodására.« Sokáig sétáltam a városban Minden harmadik házon tábla: Zimmer frei, Szoba kiadó. S akkor eszembe jutott néhány adat. A Siotour csaknem tízmillió forintot fizetett ki 601 családnak tavaly a szobák kiadásáért. De nagyon sokan fittyet hánynak a törvényes kereteknek, s a luxusvillákat borsos áron adják ki, mert ebből akarnak meggazdagodni, s nem is akármikor, minél gyorsabban. Az »aranyásók« megtalálhatok a már letelepedettek és a csak most oda készülők között is. Láttam egy zöld dossziét a tanács kereskedelmi előadójánál. Ebben sorakoznak azok az elutasítások, amelyeket a kiskereskedői engedélyt kérők kaptak. Két ok váltakozott: a szakmai ismeretek és gyakorlat hiánya és a »tőkeszegénység«. Megkérdeztem, mire kívántak vállalkozni a fővárosi, a váci jelentkezők. Kiderült, hogy grillcsirke és lán- gos sütésére, főtt kukorica árusítására. A leghumorosabb egy budapesti özvegyasszony jelentkezése volt, ő léggömböt és árvalányhajas kalapot szeretett volna árusítani. Hallottam olyan villáról, rakunk meg. Ez háromezer köbméter kavics. De kevés. Kavicsból egyre több kellene. S hogy több legyen, azért hatvanmillió forintot költöttek a bányára. Átépítették az iparvágány, az úszókikötőt, felszereltek két kilométer szállítószalagot, s építettek egy korszerű rakodót. Lent a parton öreg kavicsbányász nyújtja a kezét. Varga Lászlónak hívják. — Kidobtuk a lapátot — mondja. — A szalag csinál mindent, de az éhes vagonokat így sem győzzük... Én negyvenben kezdtem itt. Akkor még a vasúté volt, aztán elmentem a forgalomhoz, de később visszajöttem. A lapát volt a divat. Egy műszak alatt 24 köbmétert raktunk vagonra fejenként. Tudja milyen munka volt az? Ha most azt kellene csinálni, már egy ember sem lenne itt a vállalatnál. Műszakomként — tizenkét órát számítva — most kétezer köbméter kavicsot hoznak a amelynek tizenhat szobája évente százezer forint hasznot hajt a tulajdonosnak. Hallottam volt kenyérgyár-igazgatóról, aki most maszek pék, volt tanácsi vezetőről, aki most ács, középiskolás tanárról, aid címfestő, sőt olyat is, hogy a Tudományos Akadémia hajdani munkatársa kifőzdét nyitott. Ezek a legszembeötlőbb példák, erről beszélnek legelőször a született siófokiak. Pedig nemcsak ezzel lehet többet keresni az átlagosnál, hiszen akinek egyebe nincs, mint a testi ereje, az is húsz forintot keres óránként — segédmunkával. Az építőipari vállalatok szakemberei ötven- íorintos órabérért húzzák a falat, szerelik a villanyt, a vízvezetéket, s holtfáradtan mennek hétfőn a munkahelyükre. Rohamosan fejlődik Siófok, egymás után nyílnak az üdülőszállók, nőnek ki szinte új telepek a földből. A vendég emu és inni, szórakozni akar. Van olyan nyári vasárnap, amikor nyolcvanezren tartózkodnak a városban. S nemhogy sok lenne a munkára jelentkező, ilyenkor nyáron még mindig kevés. Lehet, hogy a városba települők száma még tovább nő. A nép- számláláskor már megközelítette a tizenhétezret, de hogy most mennyi, erre még a Statisztikai Hivatal kirendeltsége sem tudott biztosat mondani. — Ennél most már jóval több — jegyezte meg a kirendeltségvezető. Biztosan így van. Elég az épülő házakat megnézné a közelmúltban eladott telkeket, a megkezdett vállalati építkezéseket számbavenni. — A város címerében keresse a titok nyitját — mondta az ismerősöm. — Nem úgy néz ki az a hajókormány, mint egy szerencsekerék? felszínre. Ezt a munkát 19 ember végzi el. — A múltkor megszámoltam — mondja Andrístyák János — két-három nap alatt Pécsről, Dombóvárról is megfordulnak a vagonok. A kavicsból házelemek, utak, hidak készülnek. És cementmű. Csak Beremendre 120 ezer köbéiért szállítottunk. A kavicsréteg 18—22 méter vastagságú. — Soha sem hittem volna — mondja Andrístyák János —, hogy évente 920 ezer köbmétert küldünk innen... És úgy látszik, a bánya nem apad. A feltárt területen 40— 50 millió köbméterre becsülik a kavicsot, de ahogyan megyünk a Dráva felé, egyre vastagabb a réteg. Ott az úton túl lesz majd az új bányánk, ki tudja hány millió köbmétert takar a föld. A tervek már készülnek: átvágjuk az utat, s alatta hajóval hordjuk ide a követ. Itt az osztályozó, a zúzó és a teherpályaudvar azt is képes kiszolgálni. Lajos Géza Bánja a víz alatt MAI KOMMENTÁRUNK Hakni Ez az a téma, amelyről kénytelen kelletlen az előadóművészét körében kell beszélni, jóllehet semmi köze a művészethez, ha mégoly patetikusan művelik is néha. S ez az, amire általában nyelvünk azt a számokkal és más köznapi mérték- egységekkel nehezen kifejezhető, de mégis értékelő kifejezést alkalmazza: színvonalon aluli. Amiért — nem először már — szólni kell róla; itt a nyár, a hakniidény. . Különösen elszomorító, hogy neves fővárosi művészek is nevüket adják a haknihoz sutbavágva másfél órára a tehetséget és hivatástudatot, közéállva egy- egy falkának, pénzszerzésre szövetkezett truppnak. És hajra a vidék! Művészetet nem lehet gebinben csinálni; haknizni viszont igen. De kinek van szüksége rá?! Több százezerbe került például az idei nyári balatoni program — s ahogy dr. Hoch János, a Somogy megyei Tanács művelődésügyi osztályának balatoni főelőadója ígérte — haknira mégsem »jutottk pénz. Persze a színvonalat csak nyárutón jellemezhetjük majd. Mégis mi a biztosíték, hogy kevés lesz a haknizó? — Hoch János szerint — s ebben tökéletesen egyetérthetünk vele — ez a néhány, borsos bírság, amelyet mint népművelő, a közművelődés őre vetett ki tavaly a haknizókra. Mert csak szép szóval nem lehet eredményt elérni — népművelők tanácskozásán hallottam majdnem szó szerint i9VNem könnyű a népművelő dolga. Jó néhány »művész- együttes« már »kifinomult« módszerrel dolgozik. Felkeresi levelével a tsz-elnököt is, egy helyütt viég a tűzoltóparancsnokot is, ígérve cigánydalokat és Csárdás- királynőt, kacagtató vicceket és más egyebet. Ilyenkor megindul a gyúrás. »Ez kell a falunak, így szórakozik a magyar!«. Ahol a községi vezetők bíznak a népművelő ítélőképességében, ott nincs különösebb probléma, hiszen joga és kötelessége előre megtekinteni a műsort, s ha »gyanúsnak« találná, érvényt szerezhet vétójogának a színvonal s a nívós szórakozás érdekében. Volt népművelő ugyan, aki a községi vezető utasítására kinyitotta a művelődési ház ajtaját. Mégis ő a felelős! Tudnia kell, hogy ilyen esetben senki nem utasíthatja, és élhet a bírságolás eszközével is. Arról is említést tettek a népművelők, hogy néha ŐRI engedélyes műsor is le- züllik egyszerű hakni-szintre, ha kellőképpen »kifutotta« magát. Javasoljuk, gyűjtsék össze a megyében a rendezvények tapasztalatait, alapul véve valamennyi népművelő véleményét; és juttassák el a műsorszervezőkhöz. Minden bizonnyal lesz foganatja. Mert a hakni ellen még Jevtusenko középszert kárhoztató szavai és haragja sem elégséges, hiszen mindez jóval alatta van a megengedhető közepesnek is. T. T. I A rakódón öt sínen állnak a vagonok. A zúzó pedig azért I készül, hogy kevesebb cementet használjon az építőipar. Kiszámolták: ha harminc milliméter átmérőjűre törik ösz- sze a követ, legalább 10 százalékkal kevesebb cement kell hozzá. Az osztályozó tetejéről belátni a bányát: a területe 195 hold. Nagyrészt víz takarja, s a vízparton apró tolatőmozdo- nyok húzzák a vagonokat. — Találkoztam az egyik építővállaliat igazgatójával — mondja a bánya párttitkára. — Azt kérdezte tőlem, miért nem dolgozunk vasárnap? Melyik vasárnap? — kérdeztem tőle. — A múlt vasárnap jártam felétek vonattal, de csak egy őr sétált az iroda körül. — Érdekes — feleltem —, azon a napon 250 vagont raktunk meg. Elcsodálkozott. A vasút közvetlenül a kavicsbánya mellett vezet összehasonlításul: a gyéké- nyesi kavicsbánya az ország második vagy harmadik legnagyobb termelésű ilyen üzeme. A múlt évi 950 ezer köbméteres termelés az idén már kevés: egymillió fölé akarják emelni, s a negyedik ötéves terv végére másfél millió köbméter az éves tervük. Teljesítését a félautomata gépek, a korszerű bányaművelés segítik. Ha elkészül a hatvanmilliós beruházás — a földalatti szállítószalag, az osztályozó és a tároló — a legmodernebb kavicsbányák közé tartozik. Üj »kavicsraktárát« azért építették, hogy átmeneti vagonhiány esetén se okozzon gondot a kő elhelyezése. Akár egy hétig is dolgozhat a kotróhajó, hogy megtöltse ezt. — Eddig a vagonok erősen befolyásolták a termelést — mondja Bogáti Lajos művezető — ezután a bánya függetlenül dolgozik a vasúttól. De a vasúton múlik, hogy mennyi idő alatt fordulnak meg a ka- vics-szállításra átalakított vagonok. Keresa Imre SOMOGYI NÉPLAP Kedd I97L jámos 39, 3
