Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)
1971-06-27 / 149. szám
L ábaffcegyen érkezett a vihar. Először a fenyőerdő .tetején . lépdelt* gyengéden, és csak később taposott a fák közé. A villámok kéken pislogtak át a tűleveleken. Botorkálva mentek, nem igazították egymáshoz a lépést. Német katonazubbony lötyögött rajtuk, az egyikről két gomb hiányzott Az alacsony, aki valamikor kövér volt azt mondta, menjenek az erdőn át Nem tudta biztosan, hogy arra rövi- debb-e az út, de ha átszelik az erdőt messze kerülnek a háborútól. Az ágyúzás még odahallat- azott sűrűn kontrázott az égiháborúnák. A fák rongyosak voltak; kérgüket géppisztolysorozatok tépték le. Nemrég az oroszok átfésülték az erdőt s kitakarították a szét- bomló ellenséget — Vihar jön — mondta a hosszú. Mindig hosszú volt, de ott az erdőben még inkább az. A hús nem lehetett rajta több 26 kilónál. A csontja is könnyű és lika- csos, mint a madaraké. — Menjünk tovább — mondta a harmadik. — Vihar jön, ott sűrűbb az erdő. — Vonszolta a vállát Flekktífusza volt, zörgött a szíve; kopasz fején a serkenő haj között fehér foltok. ö botlott meg a németben. Le volt takarva vastagon tűlevéllel, még a feje is. Kiugrott a tűlevélpaplan alól, és a farzsebéhez kapott Egyetlen töltény volt a csőben. Nem vette elő a revolvert, inkább hátrált a fá- i& A fa gyönyörűen felépített fenyő volt Rúdja tökéletesen egyenes, kemény gerinc. Ár- bóc a zöld vitorla közepén. A német a fához nyomta a hátát a lábát szétvetette. A zubbony bal karján meg a nadrág bal szárán a térd fölött tenyérnyi barna folt — Németek vagytok? — kérdezte, de inkább csak lehelte a szót A másik három azért értette. Az ex-kövér lehunyta a fél szemét mintha kacsintana. A lágerben mindenki tudta róla, hogy idegbajos. **— Igen — mondta a flek- de ezt is alig tudta tisztán kinyögni, ebbe is bele- zörgött a szíve. H osszú és fuliasztó csend lett Mind a hárman gyanúsan harapták a levegőt — Maguk zsidók — mondta a német. — Csik mi ketten... felelte az alacsony, s magára meg a flekkesre mutatott A hsszú mögöttük állt, onnan horgászta a német tekintetét Az nem tudott menekülni a barna foltok miatt, ott lőtték át kötés volt rajta. — Csak ketten? — kérdezte a német — Csak.... — Van valami szándékuk? — Nincs — mondta a hosszú. Sokára mondta ki, s nem éppen tisztán. — Mondják meg, ha el akarnak intézni! Mind a hárman hallgattak, a német kezét, figyelték. Az egyik lógott a foltos zubbonyban. a másikat meg kamaszDemény Ottó: FÜZFASIP Halld a legegyszerűbbet a nem feledhetőt új ágat hajt a fűzfa mindeneknél előbb olajzöld kérge fényes belül nedves síkos két gyűrűt vágj köri és elforgathatod majd nyess belé otél- ivű körömnyi rést húzd le a könnyű héjat vágd el az ág felét s visszahelyezve ismét a kérget — kész a síp .már elfújhatod rajta az első tavaszit rümustalan de éles és tiszta hangot ad suhan kék viz fölött *=» fényfodros ég miatt tartásban csün gette. — Sebesült vagyok — tette hozzá. — Látjuk... — A flekkes válasznak szánta, • de elharapta a végét s ettől úgy hangzott, mint aki nem is akarta kimondani. — Vége... — mondta a német, s máris megbánta. Így nem lehetett befejezni. — Vihar jön... — folytatta. — Ott van egy bunker. A védelem mindig bunkerben állt. alszik. A bunkerban ülni kell, a flekkes gyenge, a hosszú jogász pedig össze- csuklik, és mennél hosszabb valaki, annál jobban. A flekkes levetette a német katonazubbonyt, amit indulás előtt szedtek magukra a lágerben. Halomban hevert az udvaron. A civilnadrágo- kat is ott találták, a bakancs maradt a régi. A lábcsontok is, azok nem fogynak le. A csontok tartották magu— Van még nála... — mondta a hosszú. A német magához tért. Elmúlt a megadás pillanata, túlélte ezt a süket, rohadt változást, Ráadásul balkezes volt, és a jobb keze annyit sem ért, mint másnak a bal. A rosszullét betömte a fülét, s nem hallotta, amit a hosszú mondott a flekkesnek. ; — Van még nála ... — ismételte a hosszú. — Bő zubbonyt hord, ott van alatta. FEGYVERTEMETES — Mindegy — mondta a flekkes —, régen nem álltam esőben. — Nem akart a bunkerbe menni. Irtózott attól, hogy a bunker falát érintse, és betonsapkát viseljen. Az agya még nem működött tisztán, a láz megviselte az idegsejteket. Kígyók kisérték, még a fekhelyről, ahol a lázát töltötte. Szalmaszálak a pokróc alatt. Először a térde regenerálódott, mindig szeretett sétálni. — Ki ez? — kérdezte, a németre biccentett a fejével. — Ez egy ember — mondta az ex-kövér. Rákacsintott a hosszúra, az meg összerán- dult Áramütést érzett a karjában. Éppen villámlott, és ezzel el is múlt a sokk. Most jöttek rá, hogy. a német éppen olyan pucér, mint ők. Már el is felejtették, mikor volt utoljára ember a német Zubbony volt, derék szíj, rangjelzés, lövés a halántékon; állkapocs, kapca, szögesdrót. Aram. Egyszerre csak homlok lett, két szem, orr, tüdő, tekintet. Nem tudták, hogy a németnél revolver van. Zavartan álltak, lámpalá- zasan. A német szeme a sebláztól csillogott, s átdöite a nyelvüket. Szó nélkül mered-- lek rá, nem léptek se közelebb, se hátra. — Meg kell ölni — morogta a hosszú nyelve alatt, és úgy remegett benne az elhatározás, mint négerben az ítélet Jogász volt, tudta, mi a rend, foga alatt már elmasírozott a vádbeszéd. A védő leült, az ítélet kinyúlt az asztalon; a bíró még ünnepélyesen állt s hallgatott a pont után. A törvény Igaz- ságalan és enyhe, a halálos ítéletet csak egyszer lehet végrehajtani. Az ex-kövér gyanút fogott, mert a seblázas szeme hasonlított a bolondokéhoz. A német bolond, be akarja csalni a bunkerba, s a nyíláshoz csövet vezet. A lágerbelinek gázpasztilla is lehet a zsebében. Ha leül, elkat a lágerben. — Elnézést — mondta a német —, ha megbántottam magukat. — Nem volt vita köztünk — mondta a flekkes. — Nem, vita nem volt... — folytatta a német filozofikus lágysággal, — csak éppen feltételeztem, hogy maguk németek. Elnézést. — Soványak vagyunk — mondta a jogász, és kihúzta magát. A feje mintha a fenyők hónaljáig emelkedett volna, keményen megnyúlt a nyakán. — Nem vagyok bűnös — mondta a német —, sose jártam lágerben. Harcoló alakulat hagyott itt, két sebem van... A két zsidóban bízott. A hosszúból semmi jót neta nézett ki. Egy golyó volt a revolverében, ha azt kilövi, a védelem összeomlott, a tankok áttörik a frontot, a foglyokat itt nem kímélik. Két sebe van, és egy golyó a csőben. A golyót kilövi, aztán ő következik. Betakarják majd tűlevéllel, arccal a földnek fektetik, és télen a vadak tapossák a hátát. A tömegsírban együtt nyugszanak az emberek. — Add elő a fegyvert — szólt rá a hosszú. A hang gyenge volt, épphogy befogadta a német füle. Olyan nyersen, mintha fültövön vágták volna csontos, lesoványodott, kihegyezett kézzel. Most értette meg, hogy emberek álnak előtte, s rájött hogy mindegyik homlok, orr, nyak, ránc a csontokon, megőszült sovány szőr a mellen, a zubbony hasítékán. Egy golyó volt á csőben. Hátranyúlt. A revolvert kidobta a lábuk elé. A háború végétért. Kriegst kaput, Deutschland über alles, Heil... A sebláz a fának döntötte, és egy pillanatra kihagyot az eszmélete. A flekkes erre kilépett. Egy lépés előre. Ügy állt ott, mint az »Appellen, hideg vízzel leöntve, mínuszban. A hosszú kinyúlt érte, visszahúzta a sorba az ex-kövér mellé. — Már megettem — mondta a német. Azt hitte éhesek, csak kétszersültje volt, de már tegnap se kívánta, csak nyelte, fásultan. Alighogy elfogyott, jött a láz. — A gránátot... — mondta a hosszú. A német széttárta két karját, meglengette a zubbonyszárnyat. A jelzést megértették, a hosszú kilépett a két zsidó mögül, s felvette a fegyvert. A nyakát összehúzta; arra számított, hogy a német mégis bevágja a rejtett gránátot. Visszaállt a helyére, s ujját a revolver ravaszára tette. Az eső még szitált, a szél a fák csúcsán tovább rohant. Ä hosszú megszólalt; — Meg kell motozni. A német zubbonya tetves volt. Az ex-kövér meg a flekkes motozta, a hosszú tartotta a revolvert. Ingben állt ott, a fa mellett, a levegő hűtőt te a lázát. A zsebeit átkutatták, és megvizsgálták, nem tart-e valamit a tenyerében. — Igazat mondott — jelentette az ex-fcövér —, nincs nála semmi ... csak tetű ... nyüzsög a zubbonyán. — Ez nem lágertetű... — mondta a flekkes, és odahajolt a zubbonyhoz. — A lágertetű szürke volt, ezek itt barnák. A hosszú is intett a fejével. Az eső szétrebbent a lövéstől. A hosszú küldte az utolsó golyót, föl a fa csúcsának. A revolvert eldobta, aztán rákaparta lábával a’tűleveleket. A z ex-kövér kirázta a német zubbonyát, mert utálta a tetűf, s félt tőle, a flekkes pedig lehúzta az ingét, s kibontotta a kötést a német karján. Látni akarta a sebet, orvos volt. A géz már undorítóan ösz- szeragadt, mégis: valahogy emberszag csapta meg a sebből. A német nekidőlt a fának, és káromkodott: a seb jobban fájt kötés nélkül. A flekkes orvos a zubbonyzsebhez nyúlt: mikor még ruhát hordott, azon a helyen tartotta a szemüveget. De már rég nem volt szemüvege... Az ex-kövér leült egy fa tövébe, és kenyeret rágott, a hosszú pedig keresett egy tisztást, a fák között, és ott tűnődött azon, hogy miért siketült meg. Mióta lehúzták a németről a zubbonyt, nem hallja többé az ágyúdörgést. Gulyás — bikával Műm Konyovic festménye. {SBtawa Tóth János feltétele) NYELVMŰVELÉS A beszédhangok tudománya in. 1. Hónapokkal ezelőtt ebben a rovatban ismertettem a beszédhangok tudományának — a fonológiának — két felfogását. Először a klasszikus („prágai”) fonológia került sorra, amely az egyes beszédhangokat szómegkülönböztető szerepük szerint vizsgálta. Majd a kétértékű fonológia, amely igen—nem feleletek segítségével jellemezte az egyes beszédhangokat, ami példánkban a magyar magánhangzókat. A bemutatott fonológiai felfogások a nyelvleírást segítik, akár egyetlen nyelv, akár egy nyelvtípus, akár valamennyi elérhető természetes nyelv leírásáról van szó. Végső soron a fonológia az emberi nem nyelvi képességének, egyetemes nyelvi viselkedésének lehetőségeit kutatja (természetesen csak a beszédhangok szintjén). Hogyan használja föl az ilyen jellegű ismeretanyagot a nyelvművelés? A nyelvművelés alkalmazott nyelvészeti terület; feladata egy adott társadalmi—művelődési egység nyelvhasználatának szabályozása, gondozása. A gondozás fő eszköze a nyelvi nevelés és a nyelvi ismeretterjesztés. A szabályozásnak a fő eszköze egy nyelvi eszmény kialakítása, amelyet zsinórmértékként, normaként tárnak a nyelvhasználók elé. (Ezért is nevezik időnként a nyelvművelést normatív nyelvészetnek, illetőleg normatív alkalmazott nyelvészetnek.) Nézzük meg, hogyan kapcsolható össze a fonológia és a normatív szemlélet. Vegyünk szemügyre két, ma is időszerű kérdést: az ly és az e hangok kérdését. 2. Az ly betűnek — mint ismeretes — a mai magyar köznyelvben [j] hangértéke van. Fonéma — e hát az ly? — kérdezhetjük. Igen — mondhatjuk; de tegyük hozzá, hogy nem mindenkinek ez a véleménye. Mi következik abból, hogy az ly-et fonémának tekintjük? Először is az, hogy indokolt jelenlegi írásmódjának — az l + y által való írásának — a fenntartása; helytelen volna j-re cserélni, mint ahogy azt húsz évvel ezelőtt néhányan szerették volna. S itt valamivel továbbfinomíthatjuk a fonológiáról alkotott képünket. A magyar nyelv fonémarendszere az egész magyar nyelvre vonatkozik, a nyelvjárások kérdéskörét is figyelembe kell venni vele kapcsolatban. — Nem mindenütt ejtik [j]-nek az ly-et. A Dunántúl egyes vidékein az ejtése [1], például [góla], az egész palóc vidéken pedig „lágyan ejtett” [l’j eredetileg épp ezt jelölte az ly, Ij-féle hangot. A mai írás épp az a közös forma, amely a magyar nyelv egységét fenntartja ebben a részlet- kérdésben. A nyelvész válasza az, hogy tiszteljük az egyes vidékek sajátos kiejtési szokásait, tekintsük őket számba veendő hagyománynak. A normatív alkalmazott nyelvész — gyakran ugyanaz a személy — azonban ehhez még hozzáteszi a következőket. A köznyelv olyan nyelvjárásokból alakult ki, amelyek [j]-nek ejtették az ly-et. Ezért ma ez a köznyelvi norma. Ennek megtanítására törekszünk az iskolákban országszerte, ezt a formát terjesztik a tömegkommunikációs eszközök. S ezzel kapcsolatban alakult ki az a helyzet, hogy mindét fél áldozatot hoz az ly-jel összefüggésben. Akik [l]-nek vagy lágyított [l’]-nek ejtik az ly-et, kénytelenek elsajátítani a [j]-s ejtést is, ha szűkebb vidékükön túl kívánnak „helyesen” beszélni. Azoknak pedig, akik [j]-nek ejtik az ly-et az olyan szavakban, mint gólya, vályog stb., bizony meg kell tanulniuk az ly-es szavak írását. 3. Más a helyzet az e hangok esetében. Mint ismeretes, ezekre egyetlen betűnk van az ábécében, az e. Ennek az az oka, hogy irodalmi nyelvünk — s ennek írása — • olyan nyelvjárás keretében alakult ki, ahol csak egyetlen e hang volt, az úgynevezett nyílt c. Az ország középső és nyugati részében, s keleten is sok helyen azonban kétféle e hangot ejtenek: a nyílt [e]-t és a zárt [é]-t, s mindkettőt ugyanúgy e betűvel írjuk. Ezeknek a nyelvjárásoknak a fonémarendszere ezen a ponton eltér az írás által is támogatott nyelvjárásokétól, azokétól, amelyek kiejtésükben nem tesznek különbséget a kétféle rövid c között Mi a norma az e hangok körében? A reális, a nyelvi tényeket tisztelő szemlélet azt kívánja, hogy ebben az esetben mindkét változatot elfogadjuk. Tehát ne üldözzük a szép, dunántúli zárt [é]-t: hadd légyén ebben vetélkedés! De ne is törekedjünk arra, hogy zárt [e]-re fogjunk mindenkit például a debrecenieket, mert nekik ez nem megy. Ez olyan alapvető nyelv- szerkezetbeli kérdés, amelyet nyelvünk jelenlegi állapotában nem lehet egyöntetűen szabályozni, s különösen nem lehet hatalmi szóval szabályozni. Mitévők legyünk azzal a „nagyon nyílt” e-vél kapcsolatban, amelyet Somogybán, Zalában és más szomszédos megyékben is hallhatunk? A nyelvészek ezt úgy írják át, hogy két pontot tesznek az a fölé: [áj. A nyílt és a zárt ejtésű e megkülönböztetése — mint említettem — elfogadható, sót elfogadandó. Ezt tanítja a fonológia. Ez a szembenállás a szavak alakjának megkülönböztetésében hasznos lehet; s a több e hangot tartalmazó szavak egyhangúságát enyhítheti, ezáltal beszédünket szebbé teheti. Ne próbáljuk tehát lebeszélni róla se az iskolásgyerekeket, se a felnőtteket! Célszerű azonban különbséget tenni a nyílt e kétféle ejtésváltozata között: például [lehet] és a [léhat] szó második magánhangzója között. A [lehet] belefér az országos normába, a [léhat] azonban csak a somogyi—zalai (és környező vidéki) norma számára elfogadható. Aki országos igénnyel beszél a rádióban és a televízióban, az aligha használhatja ezt a „nagyon nyílt ä”-t. Helyi használatra azonban teljesen megengedhető. Talán több is, mint megengedhető; ez a vidékre jellemző, a köznyelv itteni változatának része. Körülbelül úgy, mint Szeged vidékén az ö az ilyen szavakban, mint vögyél. (Ez az ö-zés is előfordult másutt is természetesen, így a Dunántúl déli részén is.) Ez azt jelenti, hogy a fonológia és a norma fogalmainak segítségével tudomásul vesz- szük és reálisan elemezzük a tényleges nyelvhasználatot. Ennek alapján könnyebb lesz a szabályozás és a szabályok megtanítása, elterjesztése a nyelvtanban (ezen belül a hangtan fejezetében!, a helyesírásban, a nyelvhasználat területén, elsősorban a helyes ejtés kérdéskörében. Dr. Szépe György a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa ßencze József: HOLICS MÁRI Szeretek egy kislányt, szőke Holies Márit, tenyere melege bujtat kis kanárit. Fészekalj ölére melenget a játék, ajaka kútjára inni eltalálnék. 8 SOMOGYI N8PLAP Mm» mL jftntaa tX
