Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)
1971-06-27 / 149. szám
mA beteg üdve a legfőbb törvény* Szakember írja szakembernek A középfokú egészség- ügyi dolgozók pályamunkákkal ünnepelték a megyei kórház 125. éves jubileumát. Témák: az ápoláslélektan szerepe és a célszerűtlen, a túlzott gyógyszerfogyasztás. Mindkettő az egészségügy két nagyon fontos kérdése. »A szó, a beszéd gyógyító hatása óriási lehet« — ezzel kezdte a beszélgetést az egyik első díjas, Kovács Lajosné osztályvezető főnővér. A felismerés régi, tudományos alátámasztása viszont csak a hatvanas évek elejétől számottevő. Az ápoláslélektan mint tantárgy bevonult az egészségügyi oktatásba. Tankönyvek, szaklapok, tudományos munkák által ma már méltó helyen van. A kis főnővéri szoba asztalán dr. Hárdi István 1962-ben megjelent Ápoláslélektan című könyve, tanulmányok és a jeligés pályamunka: »A beteg üdve a legfőbb törvény'«. Kovács Lajosné huszonhárom éve ápolónő. A szülészet főnővére. — Öriási kincsünk a beszéd. Emberi mivoltunk nagyszerű igazolója. Megmutatja kik vagyunk — mondja. Az ápolónő nélkülözhetetlen eszköze a beszéd. Megnyerheti vele a beteg bizalmát, a kórtermekben kialakíthatja a bizakodás légkörét. A megnyugtatás, a gyógyulás reményének felkeltése, állandó táplálása, a lelki nyugalom helyreállítása »egész embert« követel. — A gyermekosztályon az anyát is pótolni kell — folytatja. — Ügy kell szeretni más gyermekét, mint a magunkét. A tehetetlen öregek meg szinte gyermeküket látják az ápolókban. Tanácsokat adnak, elmesélik az életüket, ragaszkodnak hozzájuk, hálásak mindenért. A szülészeten is nagy feladat hárul az ápolókra. Az asszonyok mellett kell álni, meg kell magyarázni, hogy mi miért fáj. Még a legfelvilágosultabbnak is nagy szüksége van rá. Sok apróság, lényegtelennek tetsző momentum — az ápoláslélektan alapja. A lényeg az emberiesség, a munka szeretete. Nem szabad gépiesen végezni, hiszen sokszor nem kevesebbet, mint az életkedvet kell visszaadniuk az embereknek. Végiglapoz a dossziéban. Arcán elégedett mosoly. Csak szabadsága alatt tudta megírni a pályamunkát, hiszen egész nap nagy a nyüzsgés, mozgás, mindenről tudnia kell. Reggel hattól délután kettőig tart a munkaideje. Nagyon sokszor csak este megy haza. Számolni is lehet játékosan Az első pillanatban egy kicsit megdöbbentő ez a cím: speciális matematikai tanfolyam óvónőknek. Közelebbről megvizsgálva azonban bebizonyosodik, nemcsak a cím komoly, hanem a feladat is nehéz. Ez is egyik lényeges része a szeptembertől fokozatosan bevezetendő, korszerű elvek alapján elkészült új óvodai nevelési programnak. Pontosabban: matematikából is föl kell készíteni a gyermekeket az óvodában az általános iskola első osztályára. Fölkészí+eni, de hogyan? Erre próbál magyarázatot adni a továbbképzési kabinet keretében szervezett egyhetes tanfolyam, melyén a megyéből negyvenkilenc óvónő vesz részt Siófokon, a PerczelMór Gimnáziumban. Dr. Vincze Tiborné, a továbbképzés vezetője foglalta össze a tanfolyam lényegét. — Az új óvodai nevelési programban a matematika tanítást is új alapokra helyezték. Egy a fontos: a gyerekek játékos tevékenységeken keresztül ismerkedjenek az alapvető matematikai szabályokkal, mértani formákkal. Mondok egy példát. Eddig a gyerekek körben ültek. Szemben az óvó néni kezében három labda. Eldugott egy labdát, ezt közölte a gyerekekkel és megkérdezte, hány maradt elöl. Hát bizony ez merev és kevésbé hasznos módszer volt. Most viszont úgy lesz, hogy a gyerekek játékokat, anyagokat, eszközöket kapnak. Az óvónő felügyeletével, segítségével ugyan, de maguk győzik le az akadályokat, önállóan ismerkednek meg a tő- és sorszámnevekkel, a számolással, a halmazállapotokkal. Feladatok lesznek. amelyeket önállóan oldanák meg. Például kiraknak egy félkört vagy egy négyzetet. Tehát gondolkodva, tevékenységeken keresztül jutnak el az alapvető matematikai következtetésekig. Nem magas fokú számításokról van szó, hanem bizonyos matematikai alapkészségek kifejlesztéséről. Az új módszert csak 1973-ban, 1974-ben kezdjük alkalmazni. Az óvónőket azonban fokozatosan át kell képezni. Valamennyiük számára nehéz próba lesz ez. Itt a tanfolyamon főiskolai tanárok tartanak előadásokat, és színes bemutató foglalkozásokat láthatnak, ötleteket is gyűjteniük kell, hiszen munkájukat nehezíti a megfelelő eszközök hiánya. Az óvónőknek maguknak kell ezeket elkészíteniük. Így az egységet sem lehet majd számon kérni. Sajnos, ez mindenképpen nehezíti a szép törekvés megvalósítását Reméljük, hamarosan megnyugtató megoldást találnak. A többség alsótagozatos Július 1-től nem lesz már gond a kaposvári szülőknek a vakációzó gyermekek felügyelete. A Gárdonyi általános iskolában ugyanis megnyílik a nyári napközi. Még a tanévben minden általános iskolában felmérték, hány gyermeket szándékoznak e nyáron felügyelet alá adni Kilencvenöt tanuló szülei jelezték igényüket. A gyermekek többsége 6, 8, 9 éves. Felsőtagozatos alig akad közöttük, azok is zömmel ötödik osztályba járnak. Érdemes megemlítenünk hogy a Rákóczi, a Petőfi és a Vörös Hadsereg úti iskolából egyetlen gyermek sem jelentkezett. A Vörös Hadsereg útiból már mintegy tíz éve nem volt a nyári napközinek lakója. A napközinek van egy állandó táborvezetője, a felügyelő nevelők pedig két- három naponként váltják egymást. Egy-egy pedagógus 20—25 gyerekre ügyel. A tanulóknak 8-tól fél 9-ig saját iskolájukban kell gyülekezniük, onnan tanári kísérettel vonulnak a Gárdonyi iskolába, ahol reggel 9-től délután 5 óráig tartózkodnak. Tízórait, ebédet és uzsonnát itt fogyasztanak. A nyár programját (augusztus 19-ig) természetesen a k'sebbek igényeit figyelembe véve állították össze. A napokban szerelik fel az iskola udvarán a homokozót, a városi tanács társasjátékokat vásárolt. Szakkör-szerű foglalkozásokat is szerveznek: kézimunkáznak, barkácsolnál: majd a gyerekek. A program kialakításában az úttörőház, a FÉK, a cseri könyvtár és a Latinca Művelődési Központ nyújt segítséget. Hetente tervezne!: filmvetítéseket, kirándulásokat a környező erdőkbe, és sokféle szabadtéri, valamint tantermi közös játékot. A napköziben még a nyáron is be lehet íratni a gyerekeket A jeligét hivatástudata diktálta. Az életszínvonal és az egészségügyi kultúra emelkedésének természetes velejárója a gyógyszerfogyasztás fokozódása — ezeket olvastam Németh Edit gyógyszertári asszisztensnő pályamunkájában. A célszerűtlen gyógyszer- fogyasztás címmel adták meg a témát. Nem véletlenül. A gyógyszerhalmozás soha nem se hazánkban meghaladja az ésszerűség határát. Az öngyógykezelés, a házipatika, a gyógyszerhalmozás soha nem látott emelkedést mutat. Orvosi rendelőkben, gyógyszer- tárakban egyaránt időt kell szakítani a betegek kellő felvilágosítására. — De még ennél is sokkal több lehetőségre van szükség — mondja. — Előadásokat kell szervezni, iskolában osztályfőnöki órákon is szükséges lenne az ifjúság felvilágosítása. Ezeken egy meghívott orvos, gyógyszerész vagy asz- szisztens szívesen elmondja, milyen veszélyt rejt a célszerűtlen gyógyszerfogyasztás, s a házipatika milyen módon lehet forrása a gyógyszermérgezésnek. A pályamunkában egy érdekes kezdeményezést is megemlít. Debrecenben az iskolások között egészségügyi pályázatot hirdettek »A házipatika és az indokolatlan gyógyszerfogyasztás egészség- ártalmai« címmel. A vetélkedőn 250 felsőtagozatos vett részt. — A különféle egészségügyi lapok általában csak az egészségügyi szakemberek kezébe kerülnek. így az érdekes, felbecsülhetetlen értékű felvilágosítás nem jut el azokhoz, akiknek írták. Ezeket tulajdonképpen szakemberek íiják a szakembereknek. Az első díjas pályamunka végén ez áll: »Célom annak megvilágítása volt, hogy munkás hétköznapjaink során az egészségügy minden területén találkozunk eszközzel és lehetőséggel, mellyel harcolhatunk a célszerűtlen gyógyszerfogyasztás ellen. Remélem, hogy e pár gondolattal egészségvédelmünk érdekében sikerült e harc fontosságát is aláhúznom.« A világ gyógyszerfogyasztásában vezető szerepet játszunk. Szívesen hagynánk a babérokat és lemondanánk erről a nem kívánatos rangról. Aranyos Margit TÜL A MEGYEHATÁRON Tábor Vashúton SZÁZNYOLCVAN somogyi lány — valamennyien gimnazisták — kezdte el nemrég a munkát a Bajai Állami Gazdaság vaskúti kerületében. Szőlőt bújtatnál:. — Egyszerű a munka, könnyű is, de nekünk mégis nehezen megy — mesélik nevetve a lányok. Babos kendőben, szalmakalapban róják a sorokat, s tűrik a hajlékony szőlővesszőket a kifeszített drótok mögé. Egy lépés előre, egy hajlás, egy tűrés, s kezdik újra élőről. Egy szőlőtő bebujtatásáért 2,4 fillért kapnak. A har- mincforintos napi átlagért bizony meg kell dolgozniuk. — Van olyan nap, amikor ezer tővél is végzünk — hallatszott a sorok közül. Napbarnítottak, vidámak valamennyien. Nevetve mesélik apró bosszúságaikat is. — Volt olyan nap, hogy borízű volt a víz — keseregte egyikük. — Ügy látszik, védik az egészségünket is — újságolja társa. Az egyik nap helikopterről lepermetezték az egész társaságot. Fehér pöttyökkel volt tele mindegyikül:. Munka után aztán fáradtan, porosán bandukoltak be a táborba a homokos úton. Szidják a tábor és a gazdaság vezetőségét, hogy nem ad számukra valami járművet. Pedig több mint három kilométerre járnak dolgozni. Benn a táborban aztán elfeledkeznek a fáradtságról. Az ebédnél frissen, jó' ét. ss -SS SS ss SS ssssstxs/xp-sttjppQMQS. v' t§ ' ^ É* J Munka a szőlőben. vággyal kanalaznak valamennyien. Igaz, eleinte az étel sem ízlett. Egyikük túl fűszeresnek, a másikuk zsírosnak, a harmadik leány pedig kevésnek találta Juliska néni főztjét. De hamar hozzászoktak az izékhez és az Elvira és Lajos Lessíik el egymás jó szokásait! Tíz képpel mutatkozik be Siófok Tatán, a dunántúli kisvárosok képzőművészeti szakköreinek kiállításán. Nem véletlen, hogy Balaton-parti városunk egy távolabbi kisvárosba címezte a küldeményt. Ugyanis éppen Siófok volt e hasznos és egészséges »szövetség« létrehívásának kezdeményezője. A várossá alakulás idején vetődött fel a gondolat: kapcsolatot kellene teremteni más, lélekszámban hasonló településekkel. Ügy vélték, helyesebb, ha már az indulásnál is a kisvárosokról vesznek példát. A »szövetséghez« több nagy múltú, dinamikusan fejlődő kisváros csatlakozott. Így Tata, Keszthely, Sárvár, Szentendre, Kőszeg, Tapolca, Szigetvár. Több dologban valóban érdemes odafigyelni évtizede leszűrt tapasztalataikra, terveikre és elképzeléseikre is. Mivel Siófok elsősorban idegenforgalmi város, az alakuló tanácskozásra, 1969 nyarán az idegenforgalomban érdekelt városokat hívták meg. Megállapodás született; évenként találkoznak másmás helyeken, és egy-egy fontos, közérdekű témát vitatnak meg. A kapcsolatokat a Népművelési Intézet fogja össze. 1970-ben Tata látta vendégül az érkezőket: az urbanizáció és a népművelés kölcsönhatásáról tanácskoz- > tak. Időst júliusban Szentendrére utaznak a városok képviselői, ahol a szabad idő és a népművelés a közös téma. Ezeken a megbeszéléseken mindig egy-egy országosan ismert szakember tart előadást, a részvevők pedig gyakorlati tapasztalataikkal egészítik ki. A kapcsolat azonban nem merül ki az évenkénti eszmecserékkel. A kisvárosok tudnak egymás mindennapjairól. Megküldik terveiket, kiadványaikat, tájékoztatják egymást rendezvényeikről s ezekre mindig meg is hívják a »szövetség« tagjait. Ennek keretében nyílt meg a tatai képzőművészeti kiállítás; Siófokon már három éve így rendezik meg a dunántúli kisvárosok aszfaltrajz-verse- nyét (az idén tizennégy városból vettek részt); ugyancsak nálunk tartják évenként a kisvárosok sporttalálkozóját. Egymás kórusait a kórustalálkozókra irányítják, és megkezdődik a művészeti csoportok vendégszereplése is. Az iskolák, pedagógusok között kölcsönös üdültetést szerveztek (Siófok, Kőszeg, Tata). A kapcsolatok tehát gazdagodnak. Ha továbbra is betölti küldetését ez a »szövetség«, akkor jó szolgálatot tesz: nemes versengésre serkent és arra, hogy tanuljuk meg gazdaságosan felhasználni egymás tapasztalatait, ellesni egymás jó szokásait. B, Zs. adagokhoz, ma már ritka a panasz. A nap áttűz a tábor közepén lévő fák koronáján. Peng a gitár, száll az ének. S a dal miről is szólhatna másról, mint a szerelemről. A programról érdeklődöm. — Arról jobb nem beszélni — kiáltották kórusban a lányok. Az első hét az unalom jegyében telt el. Valahogy elfelejtettek gondoskodni a szabad idő eltöltéséről, a szórakozásról. A gazdaságnak ugyan van egy erősítője, melynek segítségével délutánonként az egész tábort táncdalokkal akarták teleharsogni. Persze semmi sem lett belőle. A gazdaság egyik szerelője nekiállt megbütykölni, de még jobban elromlott — mondja Czimber Erzsébet, a táborvezető helyettese. A program így aztán a legkülönfélébb dolgokból állt össze. Egyszer Ki-mit tud-ot rendeztek, máskor barkoch- báztak vagy énekeltek. Egyszer a honvédség megpróbálta kisegíteni őket, s eljöttek a táborba. De elromlott a vetítőgép. Így aztán ez is elmaradt. De megígérték, hogy később eljönnek, s honvédelmi bemutatót rendeznek a lányoknak, sőt még lőni is engedik őket. A szórakoztató program nagyon gyér volt, s ezért a lányok megpróbáltak ezen segíteni. Egymást mulattatták. Legnagyobb sikert Elvira és Lajos, a , komikus házaspár érte el. Festett bajusz, szalmakalap Lajoson, kis színes fejfedő Elvirán, szája vastagon kifestve. Mikor megjelentek, már kitört a nevetés. Hát, amikor társalogni kezdtek egymással, ök lettek a tábor legnépszerűbb lakói. A KÉTHETES tábor után a hazatérő lányok sok mindent mesélhetnek élményeikről, a munkáról, s arról a közösségről, melynek két héten keresztül tagjai voltak. Hisz az építőtáborokban töltött idő a fiataloknak felejthetetlen élmény marad mindvégig. — öt turnus váltja egymást a nyári szünidő alatt — mondta Rudics Zoltán, a vaskúti kerület igazgatója. A fölmerült gondokkal még a gazdaság sem számolt, de a továbbiakban mindent megtesznek azért, hpgy a fiatalok jól érezzék magukat Gondoskodnak szórakozási lehetőségükről, és a szállításukat is biztosítják Gyertya® László Személygépkocsik a dűlőutakon márkájú autót a Trabanttól a Polski Fiatig a dűlőutakon. És még ennél is több a parkoló kocsi a háztáji területek mellett, a szőlőkben, amikor gazdájuknak itt akad dolga. Ezt a változást észre kell venni. Somogy megyében a IV ötéves tervben várhatóan megkétszereződik a személygépkocsi-állomány. Ennek nagy része kerül falura, a tsz-tagok és alkalmazottak tulajdonába. A falu is gazdagodik Nemcsak új házakkal, bútorokkal, háztartási gépekkel és gazdasági kisgépekkel, hanem gépkocsikkal is. Hogy kényelmesebb, szebb legyen az élete a falusi embereknek. D. Z. Sokat utazó ember vagyok. Járom a megyét évtizedek óta, vonattal, busszal, gépkocsival. Mindig örömmel figyelem a termelőszövetkezeti tagság szorgalmát a nagy táblákon. Gyakran tanúja vagyok annak, amikor a reggeli órákban a brigádok a tsz tehergépkocsijaira, vontatóira szállnak. És aztán irány a határ. Az utóbbi években változott a személyszállítás módja. Kevesebben ülnek a vontatóra, a teherautóra, ehelyett motor- kerékpárok, személygépkocsik verik föl a port a mező dűlő- útjain. A cukorrépa-, kukoricaföldek mellett aztán leállítják a gépjárműveket, és -ott parkolnak addig, amíg gazdájuk a munka végztével haza nem indul velük. Láttam én már sokféle motort, többfajta SOMOGYI NÉPLAP ▼asáíTtap, 19TL Június VL
