Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)
1971-06-26 / 148. szám
DIÁKSZERELEM Ünnepélyes évzáró a pártiskolán A tavasz a szerelem évadja... Ezt az irodalomban is gyakran olvasott megállapítást nehéz lenne megcáfolni. Ha azonban a 16— 17 éves diákok életét vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb diákszerelem mégsem tavasszal keletkezik, hanem nyáron. Ennek valószínűleg reális okai vannak. A nyári szabadság idején sokkal több alkalom van arra, hogy a fiatalok megismerkedjenek egymással. A szinte korlátlan szabad idő, az együttes nyaralás, kirándulások, családi összejövetelek, s nem utolsósorban a különféle táncos-zenés szórakozóhelyek mind, mind megfelelő alkalmat szolgáltatnak arra, hogy a fiatalok egymással foglalkozhassanak. Közismert dolog, hogy a szerelemhez nemcsak partner, hanem idő is kell. A nagyon elfoglalt ember alig veszi észre maga körül a világot. A diákok azonban ilyenkor nyáron ráérnek észrevenni különféle nemű társaikat. A diákszerelmet szinte minden felnőtt a legkedvesebb emlékei között szokta számon tartani. Sokan még különféle emléktárgyakat is rejtegetnek a fiókjukban. A különös az, hogy amikor a felnőttből szülő lesz, s fia vagy lánya serdülőkorba jut, mindjárt másképpen gondolkodik a diákszerelemről, mint azelőtt. Most egyszerre félelmetes és veszélyes dolognak tartja, ami legtöbbször csak gondot és bajt jelent neki és gyermekének egyaránt. Nem kétséges, van ezekben az aggodalmakban valami. Az is igaz, hogy a modern kor több '-veszélyt« hordoz a fiatalok számára, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Mindezek ellenére érdemes megfontolni néhány alapelvet. Az első, amit még a legszigorúbb szülőnek is el kell fogadnia az, hogy a diákszere- lem nem bűn. A diákszerelemnek — néhány 'kivételtől eltekintve — nem valami züllött és velejéig romlott vágy az okozója, hanem a természet rendje. A fiatalok egyszerűen megérettek arra, hogy egymást észrevegyék, testi és szellemi vágy keletkezik bennük egymás megismerésére, közelednek egymáshoz, életük egyszerre megtelik addig nem ismert örömökkel és szépségekkel. A diákszerelemnek az esetek nagy többségében nemes érzelmek és eszmék a mozgatói, s végső soron a nemeknek ebből az egymás iránti vonzódásából keletkezik az életben minden szép és nagy, az egyéni élet és a társadalom fejlődése. Nem lenne tehát sem okos, sem méltányos dolog, ha a szülő az ifjú szerelmesek érzelmeit akarná megénekes lásson világot“ Bajor Ferenc a Stacltteather Baden-hez szerződött Bécs fővárosában, Baden bei Wienben áll a Stadtteather Baden nevű színház: egy évre ide szerződött a kaposvári bonviván, Bajor Ferenc. — Hogy hívják az osztrákok a bonvlvánt? — Operett-tenor — így szól a szerződésemben. — Hogyan jött létre a szerződéskötés? — Két évvel ezelőtt meghallgatott a bécsi impresszárió, aki azonnal Badenbe küldött. Itt dőlt el, hogy mihelyt szabad lesz egy státus fölvesznek. Talán kevesen tudják: rengeteg magyar, bolgár, román és cseh énekes dolgozik külföldön, elsősorban német nyelvterületen. — Énekes export? — Itthon kevés a dalszínház. Külföldön pedig keresik az énekeseket. A véleményem pedig: egy énekes lásson világot. — Milyen szerepet kínált a Stadtteather Baden? — Millöcker Gasparone című operettjében mutatkozom be, Benocco szerepét játszom. Erre még a nyári játékok idején kerül sor, augusztus 19-én lesz a premier, ősszel a Vígözvegyben Danilovles Danilót éneklem. — Hogyan készül az első szerepre? — Pénteken megkaptam Badenből a kottákat, a szövegkönyvet. A nyelv pedig nem jelent akadályt. Beszélek németül, és most majd gyakorolhatom is a nyelvet. — Egy évre szerződött, maradna-e továbbra is? — A szerződést az évad végén szeretném egy évvel meghosszabbítani. — Mikor utazik? — Július 26-án. Egyenesen a próbákra. H. B. tiltani, ha gúnyolná és fölöslegesen zaklatná őket. De az is igaz, hogy az ifjúkori szerelem egyes esetekben könnyen átalakulhat veszélyt rejtő vagy éppen komoly károkat okozó kapcsolattá. Ilyenkor valóban közbe kell lépni. Ha az ifjú ebben a szerelemben teljesen elveszti a fejét, ha tanulmányait, pálya- választását nagymértékben károsítja ez az érzelem, ha a szerelmesek között kialakult viszony az egyén és a társadalom szempontjából is elítélendő, akkor meg kell keresni a módját, hogy a fiatalokat egymástól elválasszuk. De mikor változik át a diákszerelem egyénileg és társadalmilag is káros kapcsolattá? — kérdezhetik a szülők. Ki mondja meg ennek a mértékét? Kétségtelen, hogy meg kell fogalmazni egy olyan alapelvet is, amely arra a szülői aggodalomra ad választ. S ez nem lehet más, mint' az az alapelv, hogy a diákszorelam- nek nem lehetnek biológiai céljai. A 18—17 éves fiataloknál egyáltalán nincs itt az ideje annak, hogy a szerelmet nemi kapcsolattá alakítsák át, Ehhez csak az önálló, felelősséget vállalni tudó egyénnek van joga. A szülők harmadik csoportjának felfogását a diák- szerelemmel kapcsolatban a humorizáló kedélyeskedés és a mögötte megbúvó közöny jellemzi. Ezek a szülők úgy gondolkodnak — részben kényelemszeretetből, részben a pedagógiai érzék hiánya miatt —, hogy a diákszerelemmel nem kell sokat törődni. Legjobb. ha észre sem vesszük, majd elmúlik magától. Ezek a szülők nem gondolnak arra, hogy a- finom, tapintatos közeledés gyermekük érzelmeihez nem beavatkozás a fiatalok életébe, hanem legtöbb esetben kötelességszerű szülői érdeklődés és segíteni akarás is. Nem azt kell követelni a fiataloktól, hogy legyenek bizalmasak hozzánk, hanem meg kell teremteni azt a légkört, amelyben a fiatal úgy érzi, hogy elmondhat egyet-mást érzelmeiről apjának vagy anyjának, mert látja, hogy jó szívvel vannak hozzá, és segíteni akarnak neki. Ha gyermeke gondjóí-baját komolyan veszi a szülő, ez bizalmat ébreszt a gyermekben is szülője iránt, A harmadik alapelv ezek szerint a következő: a diákszerelem nem jelentéktelen semmiség. hanem komoly dolog, s ha kell, adjunk megértő tanácsot gyermekünknek. Tari János Utoljára foglalták el helyüket az öthónapos és az egyéves párt Iskola hallgatói tegnap délelőtt az Oktatási Igazgatóság emeleti termében. Most nem előadásra, hanem ünnepélyes évzáróra gyűltek egybe. Az elnökség asztalánál a tanárokon és az igazgatóság vezetőin, kívül helyet foglalt Bíró Gyula, a megyei párt-vb tagja, a megyei pártbizottság titkára is. Dr. Nagy Lajos, az Oktatási Igazgatóság Igazgatója nyitotta meg az ünnepséget, s búcsúztatta azokat a hallgatókat, akik a megyében elsőként végezték el az egyéves pártiskolát, s azokat, akik az év elején kezdték el és most fejezték be az öthónapos pártiskolát. Ezután Biró Gyula köszöntötte a hallgatókat, s a megyei pártbizottság nevében azt kérte tőlük, hogy hasznosítsák a gyárakban, a szövetkezetekben, az intézményekben mindazt, amit tanultak. Olyan alapokdt adott nekik az iskola, hogy ’ ismereteik felhasználásával nagyon sokat tehetnek a X. pártkongresszus, a megyei pártértekezlet határozatainak megvalósításáért. A nyolevannyolc hallgató elbúcsúzott az iskolától, s az útravaló szellemében lát munkához a jövő héttől. Elméleti és módszertani foglalkozások Ismerkedés a hibaelhárítással — Modellépítés és rádióadás A Magyar Honvédelmi Szövetség megyei vezetősége a megve általános iskolái honvédelmi felelős tanárainak, illetve a szakkör- és klubvezetők részére háromnapos továbbképző tanfolyamot rendezett a szövetség kaposvári székhazában. — így kívánunk elméleti és módszertani segítséget nyújtani fontos munkájukhoz. Előadást hallanak többek között a gépjárművekről, a közlekedési szabályokról, a rádiózásról és a lőelméletről, valamint a lövészet levezetéséről, s mindezeket a gyakorlatban is bemutatjuk — mondotta a továbbképzés céljáról Pohánka Rudolf, az MHSZ főelőadója. A modellező klubban Miin- nich Gyula irányításával éppen modelleket készítettek. — örülünk ennek a továbbképzésnek, mert így sok olyan dologgal megismerkedhetünk, amire otthon nincs módunk — ezt a véleményt tolmácsolta Horváth József, a Marcali Általános Iskola szakkörvezetője, elmondva egyúttal azt Is, hogy a Járási székhelyen nemcsak az általános iskola, hanem a középiskola, az ipari- tanuló-intézet fiataljai is szívesen vesznek részt a szakkör munkájában. A rádiósok szobájában is érdeklődéssel hallgatják a tanárok Réti István szavait, s közben figyelik a fiatal Barabás László tevékenységét, aki rövid idő alatt krétai, kujblsevi és egy svéd rádióssal teremt kapcsolatot. Barabás Laci különben első a magyar amatőr rádiósok között, aki a napodban kapcsolatot teremtett Husszein Jordániái királlyal, akinek ugyancsak kedvenc időtöltése a rádiózás. Hasznos három napot töltöttek Kaposváron a megye általános iskoláinak tanárai, sok új. ismeretet szereztek a modellezők, a gépjárműbarát szakkörök, a lövészklubok és a rádióállomások vezetői is. 8*. L, Repüíőgépeltéríiés, dlplomatarablás Bucher nagykövet 40 napja Giovanni Enrico Bucher, Svájc brazíliai nagykövete, 1970. december 6-án indult el lakásáról kocsiján a nagykövetség épületébe. Brazíliában ekkor már (Elbrick amerikai Holleben nyugatnémet nagykövet és Nobouo japán főkonzul elrablása után) minden diplomata mellé polgári runás rendőrtisztet rendelt a kormány. így hát amikor a nagykövet kocsija előtt a Guinle Park mellett egy kisforgalmú útszakaszon odakanyarodott egy világoskék Volkswagen, a kíséFŐ rendőrtiszt revolvert rántott. 1 Annyit látott csak, hogy a kis kocsiból három fiatalember és egy szőke lány ugrik ki, s mlndannyiuknál géppisztoly van. Az egyik fiatalember felkiáltott: »-Feküdjön azonnal a földre, nagykövet úri« Aztán lövések dördültek, Először a rendőrtiszt lőtt, majd őt találták el. Az elrablási jelenetet is az ő elbeszéléséből ismerte meg először a világ, mivel a támadók sebesülten otthagyták az úttesten, s néhány perc múlva találtak rá és vitték kórházba. Maga a nagykövet negyven nappal később — ennyi ideig volt fogságban — inkább a gerillák között eltelt időről beszélt. — Elrablásomról nem sok mondanivalóm van. Mielőtt ráeszméltem volna arra, hogy mi történt, már bekötött szemmel a Volkswagenben találtam magam. Hosszú autóút következett. Egy kis házban tartottak fogva, s csak a ház egy kicsiny, rosszul szellőztethető szobáját ismertem. Egy asztal és egy ágy volt a szobában, semmi más. A fogvatartóim? Tudják, a beszélgetésből sokat megtud az ember. és beszélgettünk, sőt politikai vitákat is folytattunk. Ügy sejtem: jó házból való fiatalemberek voltait. Az arcukat soha nem láttam: mindig csuklyát viseltek. Amikor a Park mentén húzódó úton megtalálták a sebesült rendőrtisztet, néhány röpcédulát is felvettek a főidről. Három ellenálló szervezet röpiratairól volt szó: az Alianca Libertador Nációnál, az Operacao Joaqim Camara és a Commando Juarez Gui- mares aláírása állt a brazil diktatúrát elítélő kiáltványukon. A gerillák ezután több — az újságok útján a hatóságokhoz eljuttatott — levélben közölték : Bucherért politikai foglyok szabadon bocsátását követelik. December 9-én aztán maga a nagykövet írt francia nyelven egy levelet a kormányhoz. A levél Rio de Janeiro Tijuca nevű külvárosának egyik templomában egy pádon hevert. A svájci diplomata ebben a levélben felkérte a hatóságokat, hogy teljesítsék a feltételeket. (A svájci kormány ekkor mér diplomáciai úton és különmegbi- zott útján ugyanerre kérte a brazil hatóságokat.) De a hivatalos Brazília előbb más feleletet adott. Bejelentették: megkezdődött az ország történetének legszélesebb körű nyomozása. Közben több, újabb üzenet érkezett Bucher elrablóitól, s a lényeg ezekben az írásokban az volt: a szabadon bocsátás első feltétele az országos hajsza megszüntetése, Ha ez megtörténik, közük majd, ki az a 70 politikai fogoly, akinek szabadon bocsátásáért elengedik a svájci diplomatát... Negyven nappal később történt meg a szabadon bocsátás. A brazíliai hatóságok sokáig töprengtek. (Közben Algírban nyilatkozott egy volt brazíliai í ♦ politikai fogoly, Apolonip de| Carvalho, annak a negyven} embernek egyike, akiket az» elrabolt Holleben nyugatnémet! nagykövetért cserébe engedett» szabadon Brazília: »Vélemé-? nyem szerint a brazil kor-» many teljesíti a gerillák kö-J vetélését... Svájcnak jelentős? érdekeltségei és befektetései? vannak Brazíliában ... « 1971 januárjának harmadik! hetében a riói repülőtér ka-t tonai szektorának kifutópályá-| járói felszállt egy repülőgép. | utasterében 59 férfival és Ili nővel; a brazil kórmány sza-t badon bocsátotta a követelt» hetven politikai foglyot. A? chilei repülőtéren érkezésük? után elmondották: mindany-? nyiukat kegyetlenül kínozták: a börtönökben. Egy diáklány,* Nancy Mangabeira-Unger úgy$ kezdte szavait, hogy felemel-? te jobb kezét, amelyről hiány-? zott a hüvelykujja. »A rend-» őrök csonkítottak meg« — ez» volt az első mondata. A negyven nap után szaba-* dón bocsátott — az orvosi vizsgálat szerint makkegészsé-. ges, éppen csak idegileg kime-f rüh — svájci diplomatától! megkérdezték, kívánná-e ei-f rablói megbüntetését, ha el-i fognák őket. »Inkább nem! felelnék erre a kérdésre» —| mondta Giovanni Enrico! Bucher. g (Következik: : * Kt volt Daniel Mitrione?) Modellkészítés közben. Távírókészüléken gyakorol Németh Tibor, a gépipari technikum tanára. SOMOGYI NÉPCAF Scomb&t, 1971. június 36. V
