Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

1971-06-24 / 146. szám

Tői a megyehatáron Tanul» N em nehéz megjósolni, hogy e számmal — 1014/1971. — jelölt kor­mánydöntéssel az elkövetkező hónapokban s években elég sokszor találkozunk majd. Olvasunk róla az újságok­ban, szóba kerül értekezle­teken, a vállalatokat új in­tézkedésekre serkenti, és előbb-utóbb minden szakmun­kásnak fel kell tennie önma­gának a kérdést: hogyan akarja továbbfejleszteni is­mereteit?... Ez a határozat ugyanis a munkások tovább­képzése fejlesztésének álta­lános elveivel foglalkozik. Az élet mai és holnapi kö­vetelménye} sugallták ezt az elhatározást is. A munkaerő­utánpótlás eddigi forrásai »be­dugultak-«, a mezőgazdaság ma már inkább »visszacsá­bít«, semhogy jelentékeny számú munkáskezet adna; az asszonyok nagy többsége szintén dolgozik, marad te­hát — mint kiapadhatatlan tartalék — a rendelkezésre álló munkaerő »megváltozta­tása«. A technikai-tudományos forradalom általnáos (►hala­dási sebességét« főleg a mun­kások határozzák meg. A szá­zad szimbóluma: a gyorsa­ság, nem csupán a születő tudományos eredmények nö­vekvő számával mérhető, leg­alább ilyen lényeges feltétele a haladásnak az új műszaki gondolatok, ismeretek elsajá­tításának, alkalmazásának »sebessége« is. Ahogy ma már nem elégszünk meg azzal, hogy úgy éljünk, olyan igé­nyeink legyenek, mint apá­inknak voltak, ugyanez je­lentkezik a »tartozik« olda­lon is. Mert a magasabb kö­vetelésekért többet és mást is kell adni. Az egyszer meg­szerzett szakmai tudás ma már nem jogosít fel arra. hogy annak a kamataiból egy életen át gondtalanul megél­hessünk. A mérnök tudását 10—15 éven belül fel kell frissíteni, — így mondják mindenütt — mert elavul; a JÄT A parkban zizegve hulltak a rozsdás levelek. A nap bá­gyadt sugarai azért kicsalo­gatták az idősebbeket, no meg a gyerekeket. Az idős, nyug­díjas bácsikák a napba nézve tereferéltek, a gyerekek pedig játszottak. Apacsoztak. Már másodszor mondták a kiszámoló versikét, de az, akire a hunyó szerepe ju­tott, mindig tiltakozott: — Még egyszeri De most igazán utoljára! — mondta közülük a legidősebb, egy ke­sehajú kisfiú, aki magán kezdte a számolást: »Éni-pé- ni-jupi-néni-effer-geffer-gumi -néni-iszlipó, iszlipó, tevagy a hunyó!* S egy pöttöm gyerek mel­lére ütötte az utolsót. Az az ütéstől majdnem hanyatt esett. Ö már nem reklamált. Meggyőzte az erő. Odaódal- gott egy fához, nekitámasz­kodott, de úgy, hogy azért ki­látott mögüle. Számolt. Ké­sőbb megunta a számolást, és kérdezett: — Szabad? — Szabad! — hangzott messziről, valamelyik bokor­ból a kiáltás. A hunyó — kezéből ellen­zőt formálva — kutatta a bokrokat. Az apacsfát csak néhány méterre hagyta el, hogy megelőzhesse az apa- csolót. Kovács Menyhért letette az Újságot, s teljes egészében át­adta magát a játéknak. Már a számolásnál felfigyelt a gyerekekre. Magában megál­lapította: ők is így csinálták Valamikor. Mikor is? Ötven­öt—ötvennyolc évvel ezelőtt. De rég volt! És mégis, hogy elszaladt az idő! Mögötte zörgött a levél. Szemével intett a hunyőnak. A kisfiú ettől kezdve erősen figyelte a pad mögötti bok­rot. ö is hallotta a mocor- gást. Kovács Menyhért a hu- nyónak drukkolt. A kisfiú egyre messzebb ment az apacsfától. Ügy látszott, hogy munkás modern szakmunkásról ugyan­ez elmondható!... A techni­ka tempója, az új módszerek bevezetése, a nagytudású gé­pek sokasága — mind-mind többet vár a mellette dolgo­zó embertől is. Ezért tartja lényegesnek az 1014-es hatá­rozat, hogy a munkások tu­dásukat »bizonyos időszakon­ként felfrissítsék, korszerű­sítsék, elsajátítsák a külön­böző speciális munkakörök hatékony ellátásához szüksé­ges új ismereteket, megsze­rezzék, illetve bővítsék a tár­sadalmi—gazdasági kérdé­sekben való jártasságukhoz szükséges politikai és általá­nos alapműveltséget«. Gazdag program, de mond­hatnánk igy is: kényszerítő program, mert csakis mun- kásrfnk tudására, ismereté­re lehet alapozni a holnap technikáját, elképzeléseit Mindez természetesen nem- csupán a szakmunkásoktól követel többet, hanem a vál­lalatok vezetőitől is. A hatá­rozat ugyanis félreérthetet­lenül kimondja, hogy »a to­vábbképzés megszervezésé­ről, a feltételek biztosításá­ról elsősorban a vállalatok­nak kell gondoskodniuk«. Érdemes azt is felvetni — bár az 1014-essel még csak most ismerkedünk —, hogy a szakmai továbbképzést jó lenne »beépíteni« oktatási rendszerünkbe, mert ennek a szervezeti formái is meghatá­rozhatják a gyakorlati ered­ményeket! H a valaki ma az átla­gosnál jobban akar él­ni, akkor az átlagos­nál nagyobb szakmai isme­rettel, jobban is kell dolgoz­nia. Ezt szolgálja a maga módján az 1014-es határozat, amely sürget is, hiszen — mint kimondja: »úgy kell in­tézkedni", hogy az új alapok­ra fektetett továbbképzés az 1972. év folyamán megkez­dődhessen«. B. i. DCM UTÁN BCM Óriásgyár 25 •meletnyi magasból — 1800 munkás Lesz cement a déli országrészen heroikus küzdelme — is Dél-Baranya legeldugot­tabb részén megmozdult a föld. Nem most, még 1968-ban. A huszonöt emeletnyi magas­ból — ahová óriás szállitólif- ten érkeztünk — ma már látni a nagy gyárat, főbb épületeit, a hatalmas méretű betonsiló­kat, tároló- és gyártócsarnoko­kat. Fentről — 76 méter ma­gasból — szédítő a mélység, a gyárterület mintegy negyven hektárnyi területe, s lentről a számok, melyek az ország egyik legnagyobb beruházását jellemzik. Nagy ütemben épül a Bere- mendi Cementmű. Miért épül és miért itt? Egy­szerű a válasz. A fejlett or­szágokban évente 500 kilo­gramm a személyenkénti ce­mentfelhasználás, Magyaror­szágon az 1968-as adatok sze­rint 280 kilogramm. Napjaink­ban úgyszólván kortünet a krónikus cementhiány. S jól­lehet az építőipari igényeket a legfejlettebb országok cement­ipara sem tudja kielégíteni, nálunk még súlyosabb a hely­H ALÄL mindent az öreg által jelzett mocorgásra tett fel. Lassan, megfontoltan lépett egyet- egyet előre. Lábán megfeszül­tek az izmok. Jól van, jól csinálod! — ál­lapította meg magában Ko­vács Menyhért nyugdíjas vas­utas. — Én is így csináltam valamikor. Csak vigyázz, azért időnként nézz hátra is, oldalra is, mert onnan is elő­futhat valaki. Mindezt magának mondta. De a gyerek, mintha kiolvasta volna a gondolatait. Szemé­vel jobbra-balra vágott, hir­telen hátra is fordult. Egy ideig még állt, aztán ismét lépett előre néhányat. A levél zörgött, a bokorban valami sötétet is látott, de nem tudta kivenni, hogy ki lehet. Az öregre pillantott, aki vállpánt nélküli vasutasruhá­ban ült a pádon, s biztatást olvasott ki a szeméből. Hir­telen elhatározással a bokor mögé futott, és diadalmasan felkiáltott: — Megvagy, Pista! És rohant a fa felé. A ro­hanásban üvöltésnek hang­zott a kiáltása: — Apacs a Tóth Pista! Amint a fához ért, meg-t döbbent. Ott állt már a keser hajú, és szemtelenül, gúnyo­san, fölényesen nevetett. lÉs hogy a hatást fokozza, szé­pen, csendesen, nagyon ééra- tosan, hogy a fát megf ne sértse, halkan, majdnem, sut­togva leapacsolta a hurgyót. A hunyó majdnem sírva fakadt. Szemrehányóan, né­zett Kovács Menyhértté, aki­nek a tekintete mintha ezt mondta volna: »Nem, tehetek róla! Régen játszottaan már!* — Én nem játszót, tovább! — mondta a hunyc'i. A többiek is előjöttek. Ta­nácskoztak, lökdösték a visz- szavonuló huny ót f de ezzel semmit sem értek! el. Végül is úgy döntöttek: j($ga van kiáll­ni a játékból. Körbe álltak hát a számoláshoz, a pöttöm hunyó pedig elballofjott, kezét öregesen a zsebébega tártva. Már számolni kezdett a ke­sehajú, amikor *egy gyerek- csapat jött a paiíkba. A veze­tőjük elemes géppisztolyt ló­bált a vállán. ,0. többinek léc­ből volt a golySszórója, a pus­kája, a géppisztolya, a piszto­lya. Hanyagul megálltak az imént még apacsozó gyerekek előtt, akik n/ustrálgatni kezd­ték a fegyvereket. Néhány percig vitatkoztak, majd két csoportra szétválva két irányiban eltűntek. Kovács Menyhért felvette az újság/it, hátha van még benne olyan, amit nem olva­sott. A nap magasan járt, és a meleg 'egyre erősödött. Koitács lehunyta a szemét. Élvezete a meleget és a csen­det. ÍElbóbiskolt. Arra ébredt, hog-g valahonnan géppuska- kel&pelést hall. A kelepelés eggre közeledett. — Pú! Lelőttelek! Nem ér­ttől?! Feküdj le, Pista! így Ohm ér a játék! Feltartott kezű foglyot ci­peltek, a térre. Egy elöl, egy hátul, egy a jobb, egy pedig a bal oldalán. A fegyvertelen foglyot fegyverrel lökdösték. Egy fához vitték, s hátra kö­tötték a kezét. Ketten dolgoz­tak, ketten pedig vigyáztak. Ha megmozdult, a fagéppisz­toly fölkerregétt. Kovács Menyhért figyelte a műveletet, de már nem gyerekeket látott a téren. A géppisztolyok sem fából vol­tak. Olyan erővel tört rá az emlékezés, hogy alig tudott felállni. Felállt. A sétabot megre­megett a kezében, amikor el­indult. Alig ment néhány lépést amikor felkerregtek a gép­pisztolyok. önkéntelenül hát­ranézett. A fiú feje lefittyedt. Meghalt. Játékból. Kegyetlen játékból. Ssalai timos zet A DCM-et kivéve «öreg és korszerűtlen gyáraink /vannak, számottevő behozatali# szoru­lunk. Érthető hát, hogy a DCM-et egy újabb /gyáróriás építése követi, amely 2,6 mil­liárd forintba kerül. S hogy miért épp<ai itt épül? Mert közel van a mészkőbá­nya, mert Beremehdnek a ce­mentgyártásban 6ß éves ha­gyománya van, s 'mert a déli országrész a legellátatlanabb. Az építők látogatásunkkor már túl voltak a munka fél­idején. A hatalrinas betonsilók tövében elősző-/: úgy érezni, mintha eltörpülne az ember. De elég látni a megfeszített munkát, a ha#gyabolyéhoz ha-, sonlító nyüzrjgést a gyár terü­letén, a szirjte légtomászként dolgozó munkásokat a magas­ban, a hal'/atlan — és még nem mindenütt jellemző — szervezettséget az építkezésen ahhoz, hiigy a betonerdő mel­lett is inkább a magasba törő embert fcsodálja a szemlélődő. A tervezőket és alkotókat, a mérnöjí.öt és szakmunkást, a betont keverő gépek kezelőit, a segédmunkást. És mégis nehéz szabadulni a számok bűvöletéből. 1800 mun­kás dolgozik a Beremendi Ce­mentmű építésén, s mintegy kétszáz mérnök és technikus irányítja munkájukat. Külön­legesen kiképzett és fölszerelt brigádok az országban itt al­kalmazták először az úgyneve­zett résalapozás technológiáját. Az alapozóknak a rendkívül nagy terhelés miatt huszonöt méter mélyre kellett hatolni­uk, s nyolcvan centi széles fa­lakat építettek a mélyben! Közben versenyt futottak az idővel. A kemény tél, az új technológia alkalmazása^ a szakmunkáshiány okozott sok gondot Nem véletlen, hogy a munkások fele katona, s mint a vezetők kedélyesen hozzátet­ték: ők legalább nem fluktuál­nak. Azt mondták nekünk: ezen a beruházáson szinte az egész ország dolgozik. Valóban. Az építésben és szerelékben több mint ötven magyar vállalat vesz részt S a nemzetközi ko­operáció is meghökkentő, hi­szen szovjet, NDK-beli, cseh­szlovák, lengyel, osztrák, nyu­gatnémet és francia berende­zéseket szerelnek be. S minden óramű pontossággal halad. El­képzelhető a beruházás mű­szaki-gazdasági irányítóinak és a már kinevezett igazgató­nak, Szíkszai Tibornak, Martin Antal műszaki igazgatóhelyet­tesnek, Andrejkó Gyula terme­lési főmérnöknek óriási fele­lőssége. A munkásgárda sietteti az építést. Vállalásukra figyel a cement- és építőipar, figyel az egész ország. Elhatározták, hogy az első kemencevonalat 1972. június 30-a helyett már április 4-én, a másodikat 1973 márciusa helyett 1972. augusz­tus 20-án beindítják. E válla­lás teljesítése mintegy 5000 tonna többlettermelést jelen­tene. És dolgoznak nagy aka­rással, pedig sokszor az ere­deti határidők betartása is ne­hézséget okoz. Baranya harmadik legna­gyobb gyárában száraz, forgó- kemencés eljárással állítják majd elő a cementet. Huszon­két gépegység központi vezér­léssel működik. A különböző országokból már sorra érkez­nek a gépek, s megkezdődött a szerelés. Láttuk például azt a két lengyel törőgépet, amely az első fázisban íróasztal nagy­ságú mészkövet öklömnyire zúz szét, s 360 tonna/óra a tel­jesítménye. Ebből is kiderül, hogy az előkészítés Beremen- den már nem a bányában tör ténik. Amerikai rakodógépek segítségével 50 tonnás szovjet dömperek hozzák a 4,5 km-re lévő anyagot a nagyharsanyi bányából, s ehhez hallatlanul erős — 130 cm vastag — szi­getelt beton-, illetve vasbeton utat építettek, kilométerenként 14 millió forintért! E nagy rá­fordítást indokolja, hogy a bá­nya 25—30 évig ellátja nyers­anyaggal a gyárat s hogy a tá­rolótér kialakítása még drá­gább lenne. Így mindössze hat napra való nyersanyagot tá­rolnak a cementműben. Mi mindent lehetne még el­mondani e készülő gyáróriás­ról? Hogy Magyarországon az eddig leggyorsabban épülő lé­tesítmény; hogy 800 munkást foglalkoztat majd; hogy a technikai újdonságok, érdekes­ségek sorozatával dicsekedhet, hogy tíz darab silója 80 000 tonna cementet fogad be; hogy tt épült az ország legdrágább útja, s hogy évente 1,1 millió tonna cementet ad majd a nép­gazdaságnak. De a számok bűvöletéből is felocsúdik az ember, ha sze­mélyes élmények törhetnek elő az emberek megfeszített mun­kájáról, amellyel életet lehel­nek a tervekbe, a számokba, amellyel megalkotják új, nagy büszkeségünket. Nemcsak a negyedik ötéves terv szülötte lesz ez a gyár. Cementjére már szükség van e terv végrehajtásához is. S ha 1 gaz — márpedig hiszünk tá­jékoztatóinknak —, Somogy főbb beruházásait is e monu­mentális cementmű terméke köti szilárddá, lerombolhatat- lanná a következő öt év alatt, és azután ... Jávori Béla SÜMOOT! MßPtAr It Csütörtök, IMI. júnlu U. ££

Next

/
Oldalképek
Tartalom