Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)

1971-06-20 / 143. szám

K etten éltek 5k egész nyáron a kis házikóban. Két arasznyi létű em­ber. Pinke, a még arasznyi létű gyermek s a vén Guba, a már arasznyi létű dédapa. A ház a Szécsény-kert szé­lén állt gyümölcsfák, vete- mények, szőlők illatos ölén, a gátkanyar tövében, nem messze a falu szélétől. Egész nap csendes volt ez a tájék, még a szél sem járta, ember is ritkán vetődött feléje ilyenkor, aratás-cséplés ide­jén. Csak a harangszó, meg a határ felől szálló cséplőbú- gás kötötte össze a dolgozó világgal. A Guba család — még a nagyapa is —, kint élt ilyen­kor a határban. A gépnél, az állami gazdaságban, szerte- széjjel. Csak Pinke anyja szaladt haza egy-egy alko- nyattal, gyorsan megfőzött vagy két napra valót a két házőrzőnek, ottmaradt a rö­vid éjszakára, s hajnalban észrevétlen hagyta magára a két dologtalant Azok voltak: legidősebb Guba Imre a kilencvenhárom esztendejével, s a legifjabb Guba Imre, Pinke gyerek, a maga őt tavaszával. A már nem, és a még nem. Legidősebb Guba Imre már a síri nyugalmat gyakorolta naphosszat ház előtti gyé­kényszéken. Keze az ölében feküdt, a pipa szinte a tor­kából csüngött alá, s apró, ráncba gyűrt, szürke szeme messziről nézett, a semmibe vagy tán azon is túl. A nap a kert fái fölül oldalvást sü­tött rá, előtte pedig az udvar gyöpén ott tornászott Pinke gyermek a kis kutyával, ök meg a mozgást szerették gya­korolni. Ugrált, táncolt, vakkantott, kacarászott a két fiatal te­remtés, csupasz testtel hem­peregve, fejüket a földre, lá­bukat az égre hajigálva. Az öreg Gubának egy gondja volt: a halál. Reg­gel várta, este félte. Pinké- nek kettő: a kisebbik a pec- cő, a nagyobbik a nyúL Mikor az öreg szájából ki­bukott a pipa, délutáni há­rom táján, Pinke gyermek rendesen meglógott a kutyá­val egyetemben: szaladtak a Körös-aljra, s fürödtek. Für­dés után pedig előkerült a peccő, a príma peccő, az édesapa gyártotta szerszám, s a dugó merülését nemcsak Pinke figyelte a parton ülve, hanem a kutya is. Csak az alkony vetette ha­za őket meg az éhség. Nem is annyira Pinke gyerek éh­sége jött itt számításba, ha­nem a nyúlé. Ä nyúl. Az ő nyula... Mióta apja meghozta neki, csak a nyúllal tudott törődni. Gondjával kelt, azzal feküdt. Ez az egy darab belga nyúl, a füvet faló étvágya, szájá­nak izgatott matatása, sely­mes, puha szőre kimondha­tatlan boldogsággal töltötte el... E gyszer aztán, egy július végi haj­nalon, bekacagott a halál a kis por­ta csöppnyi abla­kán ... A feketerigó még első hajnali örömét pikulázta az akácfa tetején, a Körös felől szálló könnyű párát finom rózsás­ra szőtte át a falu felett kelő nap, mikor Pinke gyermek egy szál ingben, mezítláb és hunyorogva kitopogott a pit­varajtón. Kis hasát kidül- lesztette, ingét felhúzva állt meg, szemben a nappal. Pis­logott, félig aludt még, a rigó csúfondáros trillát fü- työrészett a sürgős művelet tiszteletére, a kutya pedig azonnal ott ugrált szétvetett lába között. Aztán vissza­ment volna még az ágyba, de a nyúlketrece felől siralmas nyöszörgés ütötte meg a fü­lét. A kutya is szaladt már a nyúl laka felé, s ugrált, uga­tott előtte. Pinke is odafu­tott azonnal. A nagy belga füle bágyad­tan lógott. A nyúl beteg lett. Pinke hallgatta hörgő nyö­szörgéséi Kinyitotta a kis ajtót, és simogatta. A nyúl hagyta gyúrni magát; most nem ugrált, nem rázta a fü­lét, s a bajszát is lehetett birizgálni. Szótlan szorongással nézte Pinke az egyetlen kincsét, aztán beiramodott a házba. Az öreg még horkolt, Pinke pedig a félhomályban az öreg fejéhez lopódzott. — öregapám, öregapám! — szólongatta az ágy előtt két­ségbeesetten, és böködni kezdte. — Mi kell fiam? — ébredt fel az öreg. — Beteg a nyúl. húzta fel, aztán hanyatt vá­gódott, s vége volt« — és az üvegajtót már ő sem tudta be­csukni, mert nagyon-nagyon megijesztette magát ezzel az emlékezéssel. Hátratántorult, s hiába kapott a sublót széle után, szép lassan csak lebi- csaklott a földre. Földre került a két Guba. Az idősebb tápászkodott fel először, mert ő nagyon félt et­től a helyzettől. Eddig várta a halált, most, hogy meglegyin- tette, már félt tőle nagyon. Nagyon nehezen, nyöszörög­ve, fekvésből térdre, térdről székre támaszkodva, remegve ment ez a felállás. Majd kibo­Csurka Istváni Arasznyi lét Az öreg nem értette azon­nal, csak mikor jól megnéz­te a fejénél toporgó gyerme­ket, akkor szólalt meg. — Nem a’. Nem szokott a’. — De beteg. Nem mozog a füle. — Majd megmozdul. Ko­rán van még, aludjál! — De beteg a nyúl, öreg­apám! — Aludj, ha mondom! — recsegett rá keményen az öreg. — Majd reggel kikúrál­juk — vetette oda biztatásul. Pinke azonban nem tudott már visszatérni az ágy me­legébe; kiszaladt, újra meg­nézte, becézgette, simogatta a nyulat, aztán; hogy csaknem akart éledni, leszaladt a Kö­rös-partra, s friss, harmatos füvet téoet neki a vízmenti kövérjéből. A nyúl nem evett. Meg sem szagolta. Vizet adott neki a kis cse­répaljban. Azt sem fogadta el. K étségbeesetten állt a ketrec előtt a kopasz fejű gye­rek jó darabig, majd kivette a nyulat, s letette a fűre. A kiskutya odaugrott, ha- rapdálni kezdte a nyúl kó- kadt fülét. — Ne játssz most, Pajtás! ö próbálta megjártatni, ugráltatni, de a nyúl elfeküdt a fűben. Felnyalábolta hát, és kétségbeesetten szaladt be vele a házba, fel az ágyba is. Letette az alvó vénember mellé, s maga is elhelyezke­dett az ágyon. Dunyhája üres, felső csücskét szépen ráhúzta az állatra. Várt, nem mert még szólni. Aztán, hogy az öreg csak nem akarta észre­venni, újra suttogni kezdett: — Öregapám. — Mi kéne fiam? — Itt a nyúl? — Hun itt? — Itt az ágyban — s ki­húzódott óvatosan a szélre a kis nyulász. Legidősebb Guba Imre fel­könyökölt. Nézték egymást — Maga minden jószágot meg tud gyógyítani. Az öreg kitakarta a nyu­lat: — Beteg, de vigyed in­nét! Csupa bolha — morogta. Pinke lassan, bűntudattal lecsúszott az ágyról. Kikullo­gott az udvarra. Letette a nyulat az udvar közepére, és keservesen sírt szegény, rá­borult a beteg nyúlra. Pajtás pedig nyaldosni kezdte ko­pasz fejét vigasztalásként melegen... Az öreg is felkelt aztán, és szokás szerint első gondolata az volt: »-Felkelhettem-«. A ré­gi falióra tikk-takkolását -hall­gatva öltözködött lassan. »Vé­nebb vagyok megint egy éj­szakával-« — ment át az agyán a megszokott tűnődés. Egyszercsak az óra megállt »Lejárt-« — vette észre az öreg. »Fel kéne húzni-«. S amint aztán az órát birizgál­ta remegő kézzel, olyasmi ju­tott eszébe, amitől nagy feke­te félelem terült remegő lel­kére. »Nagyapám is így halt meg, így állt az óra előtt, torkált, görnyedtnél is gör- nyedtebben a napra, beleült a székbe, és észre sem vette a gyöpön síró gyermeket D élben egyikőjük sem nyúlt az ételhez. Az öreg Guba na­gyon gyengének érezte magát, a vé­gét várta, fel sem állt a szé­kéből, Pinke pedig csak a nyúllal bíbelődött. Mindent megpróbált már vele, betakar­ta, iegyezgette, erőnek erejé­vel megitatta, de a nyúl egy­re betegebb lett. Kétségbeeset­ten tekintgetett dédapjára, de ő meg sem mozdult, rá sem tette a kezét. — Meg fog dögleni. fiam — mondta, s befelé hallgatózott, jár-e még a szíve. — Hozzál vizet, fiam, ihat­nék! — mondta később. A gyermek töltött neki a bögré­be, s míg az öreg ivott, azt mondta: — Ügyi, ha a nyúl inna, megmaradna, öregapám. — Elpusztul. A nvúl olyan. Ha egyszer beteg, vége, Elhallgattak. Pinke visszatette a ketrecbe a nyulat, és a kapu felé som- . fordáit. Balog Gabri járt az eszébe, hozzá akart elszökni:, segítsen vagy. adjon néki egy másik nyulat. Legalább vala­mi kis hyúlfiat, ha már ennek el kell pusztulni. Az öreg észrevette, hogy szökésen töri a fejét a gyer­mek. — Hová mész? Pinke nem felelt, hanem le­ült a nyitott kapu tövében, a földre. — Ne hagyjál itten most, fiam! — S még azt is hozzá akarta tenni: legyen, aki le­fogja a szemem, de ezt még­sem mondta' ki a gyermeknek. Inkább lehunyta a szemét. Pinke leste. Azt hitte, el­aludt. S akkor óvatosan kicsú­szott a félig nyitott kapun, s usgyl, szaladt be a falu felé. A kutya utána. Kirepült a ha- lálszagú házból, mint a kisma­dár a fészkéből... És akkor az öreg Guba el­kezdte csatáját. Imádkozott. Mikor aztán ők megalkud­tak Balog Gabrival, kettesben ballagtak haza. Pinke, ölében egy kis angóranyúllal, boldo­gan lépkedett... A vén Guba pedig ezalatt végleg megadta magát. »Jól van ez pap nélkül is-« — gon­dolta. Este lett. A folyó' felől hű­vös pára szilit az udvarra, s felzendült a békák kórusa A telihold a kertek felől hi­deg fényt öntött szét az esti tájon. Pinke a nyulakat gondoz­ta. Az újat megetette, a be­teget simogatta. Aztán az öreg odaparancsolta maga mellé a gyermeket. Halkan, betegen jött belőle a remegő hang. — Ülj .ide mellém, fiam! Pinke odatelepedett a szék lába mellé a földre. — Figyélmezz a szavamra! *— Éhes vagyok. Együnk, ö gapám! — Én már nem eszem többet, fiam. Meghalok. A gyermek ránézett erre nagy fekete szemével, cső dálkozva. Nem szólt, csak nézte. Hallgatott jó darabig a két arasznyi létű ember. Félelemmel. — öregapám! A kis nyúl­nak nem lesz baja a beteg mellett? — kérdezte aztán a gyermek­— Ne azzal törődj most — rebegte az öreg, és elcsuk­lott a hangja. — Nem biztos még, hogy a nagy belga megdöglik. Hát­ha a kicsi kigyógyítja. — S azzal felállt Pinke, a ketrec­hez szaladt, kiemelte a kis nyulat meg a beteget is, s odacipelte őket a székhez. Leült, széttárta a lábát, s kö­zé tette az állatokat. — Nézze, öregapám, ebből is nagy nyúl lesz ám! — Mond meg apádnak —s már alig hallhatóan sutto­gott a legidősebb Guba Im­re —, fakoporsót akarok. Mostanában nádból is csi­nálnak, de nekem ez nem jó. Tiszteljenek meg fakoporsó­val! — Megmondom — értette meg a gyermek a súlyos sza­vakat, s aztán rögvest a beteg nyúlra gondolt, -hogy ha az elpusztul, nem kell neki ko­porsó ... H osszan hallgatott aztán a két arasz­nyi létű ember, s az öreg Guba szép csendesen elaludt székében. Örökre. Halott szeme most is nyu­godtan nézett a semmi éj­szakába. Pinke nem bírta aztán so­káig a hallgatást. Az éhség is kínozta. Visszatette hát a nyulakat a ketrecbe, vizet öntött még nekik a kis cse­répbe, és mikor meglátta, hogy a beteg belga nyúl fe­je bc%a marad a vízben, fel­kiáltott: — Elpusztult a belga! Hallgatott, nézte egy da­rabig, nem mert hozzányúl­ni. — A kicsi meg harapja a fülét, öregapám... DOMBORÍTOTT TÄL Dabóczi József ötvösmunkája. Önkritika ANNAMÁRIA nem fiatal de csúnya. Am nem fe­lületesen, éppen csakhogy a látszat kedvéért, nem oda sem figyelve, hanem vérfa- gyasztóan, velőtrázóan vissza­taszító; edzett matrózok is felriadnak rémülten az ál­mukból, ha netán véletlenül megjelenik nekik. Annamária meglepően csúnya. Nem az a fajta, akit idővel meg le­het szokni, hanem az a faj­ta, akin meglátszik, hogy fia­tal korában még csúnyább lehetett. Eléggé edzetten viseli ezt a csúnyaságot, nem rémül meg, ha enyhe célzásokat tesznek emberfeletti csúnya­ságára. Ilyenkor elnézően mosolyog, mint aki tudja, hogy azért, ha jól körülné­zünk a természetben — kü­lönös tekintettel az élénk ro­varvilágra —, van azért ná­la csúnyább látvány is, ha nem is sok. Ezzel az Annamáriával vé­letlenül összekerültünk egy színésznő öltözőjében. Mind­ketten azért mentünk oda, hogy gratuláljunk az illető művésznőnek a nagyszerű alakításért. A színésznő kifestve ele­gáns színpadi ruhájában szebb volt, mint életben, és elfacsarodott a szívem, ami­kor elnéztem kettejüket. Ekkor döbbentem rá arra, hogy az élet alaptörvénye az igazságtalanság. Az egyiknek mindent adott: fiatalságot, szépséget, hírt, dicsőséget; a másiknak, aki azért mégis­csak nő, úgyszólván semmit, vagyis amit adott, bár ne ad­ta volna. Az öltözőben, közvetlenül a kijárat előtt hatalmas tü­kör van, éles reflektorral megvilágítva, azzal a céllal, hogy a művésznő a színpadra lépés előtt még hadd vessen egy utolsó pillantást magára, ellenőrzésül, hogy minden rendben van-e. Annamária belenézett ebbe a tükörbe. En a háta mögött álltam, és láttam, ahogy meg­dermedt. Halálra vált, való­sággal megbénult egy pilla­natra, amikor saját szörnyű képmását * megpillantotta eb­ben a kitűnő, ragyogó tükö'- ben. Megrémültem. Látszott az arcán, hogy MOST látta meg életében először istenverte rondaságát, most értette meg, hogy így nem lehet élni, és most fog elindulni határo­zott léptekkel, egyenesen a Duna fenekére, hogy kissé megnyugodjon. De nem ez történi. Anna­mária, mintha transzban lenne, mereven nézte magát a tükörben. A SZEME SEM rezzent. Benyálazta két ujját, és be- idegzett mozdulattal egy ra­koncátlan hajfürtöt a helyére nyalt. Aztán felragyogó arca túlvilági fényben égett. Bol­dog volt. Azt hitte, hogy csak ez a baj az arcával. Az az egy el­szabadult hajfürt. Holott a többit kellett. volna eldobni. Királyhegyi Pál Rékássy Csaba festőművész ki állításáról. (Se Imeczi Tóth János felvétele.) Csanády János: Madarak könnyű tollal Virágfelhős égbolt alatt hull a nyári harmat Muskátlik piros szirma szítja a tüzeket. Hova tűnt a jeges színek harmóniája? Felrobbantotta rég a tavasz rianása. Hosszú napok: tíz óra napsugár zsendít bozsgó boldog klorofilzöldet; virágok, lombok árján madarak könnyű tollal örülnek az időnek. Aki vár: nyugton várhat Aki siet, nyomában lobogó, sárga szalag hullámvonala szállhat. A nők: kedvesek, vidámak. Csak aki nem találhat fényt sugárzó szemükben, az árva, mint a téli madarak számycsapása. Pilinszky János: GYERMEKKOR Elsüppedek hóesésben, eltűntem, eltűnök a fiatal intézeti lányuk, ligetek, fák, első játszótársaim a fiatal és gyönyörű börtöntöítelAefc: áhítat»* szemléletében. 8 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 197L június Mt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom