Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)
1971-06-20 / 143. szám
Hfisz mázsa szennyes a fejadag Visszavágyott a régi közösségbe SzöW+bor « borszőlő Éles kanyarban fordul • targonca. Rajta kék és fehér batyuba kötött szennyes kupacok. Ugrik a mutató mindjárt két éra. Hamarosan váltás lesz a megyei kórház mosodájában. Most nincs nagy meleg Itt a tágas helyiségben, kellemesen langyos a levegő Héjjá* János mosoda vezetővel járjuk a termeket 1959 óta dolgozik itt — Amikor ide jöttem, tizennégy munkás dolgozott 180— 190 mázsa ruhaneműt mostunk havonta. Ebből 12—14 mázsa jutott egy emberre. Ez megfelelt az akkori igényeknek. Ma viszont már ezerkétszáz ágyas a kórház, így a munkánk is több. A múlt hónapban például 603 mázsa volt. Ma 20—22 mázsa textília tisztítását végzi el egy munkás. A mosodák központilag szabályozott legmagasabb létszáma negyvennyolc lehet Itt harmincötén vannak. Nem lepődöm meg, amikor Héjjas János az arányt Is megmondja: a harmincöt dolgozó között csak három férfi van. 1930—31 óta üzemel a mosoda. A fejlődéshez a létszám emelkedésén kívül szükség volt még új, »többet tudó« gépek beállítására la. Tiz éve még kizárólag kézi vasalót használtak. Igaz, ma is akad még kettő — a nővéreik köténye ettől lesz szép. A többit már kiszorították a félautomata vasalógépék. Egy másik teremben már nyoma sincs a múltnak, öt higiénikus gép tompa moraja hallatszik. A korszerű berendezések első példányát három éve, az utol- -sót tavaly állították üzembe. "Egyszeri betöltéssel körülbelül egy óra alatt 57 kiló textíliát mos ki egy gép. A művelet egyszerű: a nagy, fényesen csillogó henger egyik oldalán beteszik a szennyest, beállítják az időt, majd annak leteltével a másik oldalon kiveszik a szárításra és vasalásra kész hófehér textíliát Lent ömlik a fehéren csillogó hab. Kísérőm azt mondta, hogy nagy lesz a panes. De kár lett volna cipőt váltani, csak kisebb tócsák vannak.. A fal mellet három nagy teljesítményű centrifuga. Ügy becsülöm, három kicsi elférne egyben. Ennek megfelelő a befogadóképességük is. A ruháik 25—30 százalékos víztartalommal már elég szárazak ahhoz, hogy vasalni lehessen őket legalábbis az ágyneműt A másik oldalon már szárazon hullanak az asztalra. Egy gyűrődés sincs rajtuk. Az asszonyok villámgyors mozdulatokkal osztályozzák, kötegbe rakják őket. A gombos darabok 50—60 fokos szárítógépbe kerülnek. Az alulról fűtött gépóriásba szelvényenként 100—150 kiló fér. Egy óra múlva már a vasalógép alatt nyerik el végleges formájukat Nagyon megváltozott ez a munka. Tisztább, könnyebb lett Szeretnek is itt dolgozni az emberek. Pedig a fizetésük alacsony. Sokkal kevesebbet kapnak, .mint az Iparban dolgozók. De jó a közösségi szellem, a dolgozók fele törzsgárda tag. Tíz-húszonhat éve ott vannak már. Tábori Irén huszonegy éve végzi ezt a munkát Megbecsülik. Május 1-én ő is ott volt a díszelnökségben. Most jutalomszabadságot kapott Talán nem tipikus eset. de az is elfordult, hogy aki elment, visszavágyott a rég', közösségbe. Biczó József né 16 év után máshova ment dolgozni. Egy hónap múlva újra köztük volt — Megszoktam a munkatársaimat — mondja. — A bérrendezéssel pedig a fizetés is több lesz. Ketten továbbképzésen vesznek részt Jer gél Józsejné most készülődik a vizsgákra. Novemberben eldől, hogy lesz-e belőle szakképzett mosómester. Két szocialista brigád van. Sok társadalmi munkát vállalnák. Tavaly három napig takarították a gazdasági épületet Mentek az első szóra. Mindig lehet rájuk számítani Héjjas János ezt külön, kiemeli. Példát is említ — Tavaly nyáron nyolc-tíz hiányzás volt egyszerre, a szabadságokat pedig ki kellett adni. Túlóráztunk. Máskor meg vízhiány voh. Vasárnap is bejöttek az asszonyok. Merj a munkának mennie kelL Előadásokat, politikai oktatásokat tartanak. A lehetőségeket azonban nem tudják mind kihasználni, mert a dolgozók fele vidéki. A munkájuk viszont megmutatja, hogy milyen nagy az összetartás Régen csak hetente egyszer adhatták le az osztályok a szennyest. Most bármikor. így nem az osztályokon gyűlik a piszkos ruha, és elkerülik a fertőzéseket Nagy segítség a sebészetnek, hogy naponta lehet ágyneműt húzni. A műtősruhákat soron kívül mossák. hiszen bármikor történhet baleset, és a steril öltözék nélkülözhetetlen. A fejlődés nem állhat meg. A kórház már kinőtte a mosodát Écsy László főmérnök a tervekről beszélt — 1972—73-ra tervezzük a mosoda teljes rekonstrukció ját Erre tízmillió forintot szánunk. Az új épületben teljesen új gépek lesznek. Az NDK-ból szoba nagyságú berendezéseket hozunk. Ezek mossák, centrifugázzák, majd félig szárazon adják a text! liát A fejlesztési tervek már készen vannak. A jövő év második felében elkezdik megvalósításukat. Aranyos Margit Keurush és Kőröshegy iyg he« 1082-ben — I. László korában — egy hivatalos oklevélen ott a település neve, ilyen formában: Keurushyg. S egy 1102-ben keltezetlen Caurusi. S ma így írják: Kőröshegy. A csúcsíves, XIV—XV. században épült templom — ha beszélni tudna — de sokat mesélhetne! De hallgat a gótikus építészeti emléknek egy kissé súlyos, inkább román kori vas- kosságot idéző épület. Az ablakok tekervényei, a boltívek viszont a reneszánsz embernek az építészetben is tökéletest — és mégis játékosat — alkotni vágyását éreztetik. Miről is mesélhetne a templom? Akár a szabadságharc epizódját is feleleveníthetné. Látszatra mulatságos, ám akkor életre-haláira kellett gondolni. Ezért súlyos az a bizonyos kőröshegyi hallgatás. A horvát bán, Jellasich csapatai jártak a közelben. A kőröshegyiek elődei levágatták a kakasokat, s napokig nem húzták meg a harangkötelet, csakhogy az ellen rá ne bukkanjon a településre. Rejtett falu volt ez, a Luestető ég, Gyugyhát közötti völgyben húzódott meg. Kezdetben csak néhány porta. Lehet, hogy már akkor felkapta a hír szőlőjéről, boráról? Talán a templom őrei, a ferences- rendi barátok is húztak olykor-olykor egyet a cserépkorsókból ... Lássuk az első Írásos emléket a szőlőtermesztésről! Néhai jó Bél Mátyás rótta a sorokat papírra Notitia Hungáriáé... című művében. Dicsérve a falut nemcsak szép fekvésű templomáért, hajdani kolostoráért, de az egész megyébe« hires szőlőműveléséért is. Szőlő, bor. Ezen a hegyes, köves, homokos vidéken egykor talán az életet jelentette az ittenieknek. Tálán azért is védekeztek olyan kétségbeesetten 1878-tól 1890-ig a filoxéra ellen. S aztán — nyelvet öltve a pusztulásnak, a fenyegetésnek — újra telepítettek. A régi világról már csak a dézsmapince árulkodik. S az emberek emlékeznek egy deresről is: őseiktől maradt rájuk, míg végleg el nem tűnt. Az egykori ősök »hegedűnek« emlegették. Talán azért, mert sokszor elhúzták rajta a mogyorófasuhángokkal a szegényember nótáját S az egykori életet jelentő szőlőtermesztés? Ma is ugyanazt jelenti-e a falu életében, mint valaha? A Jobblét Termelőszövetkezet irodájában gyűlnek az adatok. 1963—64-ben telepítettek szőlőt Százötven holdat. A gépekre költöttek kétmillió forintot Hatvan vagon terméssel számolnak, hárommillió forint lesz a szólő értéke. Közel 2000 mázsát a tsz-ben dolgoznak fel. Növelték a tárolóterületet, vettek egy Horizontál présgépet, s egy palackozó gépsort is. A panaszuk? »A gépek konstruálni nem a mezőgazda», ság igényeihez igazodnak. A gépeket inkább sík területre tervezték, mint dombra. Pedig a szőlőt többnyire hegyesdombos vidéken termesztik« — így Bödök Lajos elnök. S a munkaerő? Metszési és szüreti időszakban nyolcvanszáz ember kall. Máskor harminc. A két periódusban saját Az idei termésben ígéret van. alighogy egy pohárral felhajtottak, azt mondja a gazda: — Hideg ez a bor! Még a fogat is rontja. Elértették a vendégek a szavak mögött rejlő titkos mondandót is. Továbbmentek egy pincével. Velük természetesen a volt vendéglátó is. Ott meg azt mondja: — Ez igen. Ez a bor szinte melegít! Arra is sokan esküsznek, hogy »nóta van a kőröshegyi olaszrizlingben«. S olykor-olykor egy-egy pinceszeren még a hegedű is előkerül. S a kíséretet a kereplők adják, melyek máskor a madarak riogatására szolgálnak. S a szaporább, dolgos napok? Bessenyei György agro- nómus a régi paraszti mondást idézi: »Ha állandóan a szőlőhöz dörgölődzik az ember, akkor lesz csak jó termés.« Vagyis, hogy minél több napot tölt el a munkával. Mert munka sok van ezzel a növényi kultúrával. Vannak, akik bizonyítR ep íif if gépeltérítés, diplomatarablás A kapzsi konzul esete Az egyik nagy világnyilvánosságot kapó diplomatarablás szenvedő főszereplőjének, Joaquin Waldemar Sancheznek, Paraguay állam Izuzagio városkában állomásozó konzuljának kiszabadulása után nagyon sokan — hazájában is, a világsajtóban is — azt vetették a szemére, hogy az ő esetében a politikai háttéren túl igen nagy szerepe volt az ifjú diplomata kapzsiságának. Sanchez ugyanis a vidéki árfolyamoknál sokkal magasabb »fővárosi áron« akarta eladni használt gépkocsiját, s {«" adott alkalmat (sőt, mint egyes lapok állították: ötletet) az elrablásra. Az ügy így kezdődött: A paraguayi diktátor, Stroess- ner arra kéözü.tt, hogy látogatást tesz Ongania tábornoknál, az argentínai katonai junta által kinevezett akkori elnöknél. Paraguay hatóságai a találkozó előkészítésében bíztak fontos feladatot Joaquin Waldemar Sanchez konzulra Utasították: azonnal utazzon Buenos Airesbe, és ott készítsen elő bizonyos Intézkedéseket arra az időre, amikor Stroessner ar argentínai fővárosba érkezik. Sanchez úgy gondolta: a hivatalos utazásból személyi hasznot is húzhat. Régóta el akarta adni használt autóját, és amikor Buenos Airesbe érkezett, első dolga a délben megjelenő napilap kiadóhivatalába vezetett. Hirdetést adott fel: eladásra ajánlotta a kocsit. Nemcsak szálloda! telefonszámát adta meg a hirdetésben, hanem azt is közölte, hogy a kocsi paraguayi tulajdon és diplomáciai rendszáma van. Néhány órával a hirdetés megjelenése után egy férfihang érdeklődött Sancheznól, hogy eladó-e még a kocsi, s ha igen, van-e arra mód, hogy még aznap megnézzék. A konzul boldogan mondott igent mindkét kérdésre, és meg is állapodtak a telefonálóval, hogy fél óra múlva találkoznak a szálloda előtt parkoló autónál. A kocsinál két kedves, jó modorú fiatalember várta San- chezt. Kezet ráztak. Sanchez közölte a kocsi árát. A fiatalemberek egy kicsit borsosnak találták ugyan, de azt mondották: mielőtt egyáltalán választ adnának, szeretnék kipróbálni a kocsit. A konzul mosolyogva felölte: ez természetes. Át is adta az indítókulcsot a két fiatalember egyikének, s ő maga a másikkal együtt a hátsó ülésen foglalt helyet. öt perccel később egy külvárosi utcán revolver csövét érezte az" oldalán,' s a rokonszenves útitársak közölték vele, hogy tekintse magát az Argentínai Felszabadító Front foglyának. A csoport örül annak, hogy éppen Stroessner egyik emberét rabolhatták el, szíveskedjen csak aláírni — fogvatartása bizonyítékaként — ezt a kis levelet. A levél az argentínai kormányhoz szólt (másolatai a lapokhoz és a nádiéhoz), és azt közölte: az elrabolt paraguayi konzulnak csak akkor adják vissza a szabadságát, ha a kormányzat a két alább megnevezett politikai foglyot szabadon bocsátja. Sanchez aláírta a levelet Ongania elnök és tanácsadói úgy döntöttek: nemet mondanak a követelésre. »Ez súlyosan ártana Argentína tekintélyének« — mondották a tanácsadók 1970. március 24-én, Joaquim Waldemar Sanchez elrablásának napján. ®6 másnap reggel, a Sanchez-ügy addigi történetével együtt (csak annyit tudtak közölni, hogy a csoport, amely a levelet küldte, az elrabolt konzult »valahol Buenos Airesben« tartja fogva, és azt követeli, hogy a két megnevezett politikai foglyot Mexikóban kell a repülőtéren jelentkező két embernek átadni, s ha azok a lapokban bejelentik a foglyok szabadon bocsátását, Sanchezt »valahol Argentínában« szabadon engedik) megjelent a felelet is: a kormány elutasítja a cserét Másnap — március 26-án — több nagy lap szerkesztősége és a rádió hírszerkesztősége »egy rekedtes hangú férfi rövid értesítését kapta meg telefonon«. Az értesítés, amelynek elhangzása után a tele fonálé lecsapta a kagylót, csak annyi volt: Sanchez már nines az élők sorában. Az argentin kormány ekkor újra megismételte: nem telje siti a feltételeket, nem bocsi' szabadon politikai foglyokat. A telefonáló férfi reked hangja nem mondott igazat Március 27-én késő este egy kissé izgatottan és fáradtar ugyan, de teljes épségben becsengetett Argentína paraguayi nagykövetségén Sanche/ konzul. Hamarosan újságírók hada érkezett: most is telefont kaptak ugyanis, de mos« azt a valóságos tényt hallhatták, hogy Sanchez már hazája nagykövetségén van. A telefonáló hozzátette: az Argentínai Felszabadító Front emberbaráti meggondolásokból úgy döntött, hogy szabadon bocsátja a konzult. Sanchez részletesen elmesélte az újságíróknak a kocsikipróbálás történetét, de azt nem tudta megmondani, hogy hol töltött három napot. A két kedves fiatalember ugyanis bekötötte a konzul úr szemét. Egyórás autóút után Sanchezt egy földszintes házba vitték. Az ablakokon sötét függöny volt »Negyem jól bántak velem« — fűzte hozzá (Következik: A dominikai pólópálya) B Tisztul-e már? és külső erővel dolgoznak. Az áliandó gárda létszámkívánalmának csak a fele áll a gyümölcs-szőlőtermesztési agro- aómus rendelkezésére. A mezőőr. Szabó Sándornak hívják. Hatvankét éves, régi szőlőtermesztő. — Itt majdnem minden embernek van szőleje. A tagoknak főként Vigyázni szerencsére nemigen kelL Mármint az emberekre. Az a kevés, amit lecsípegetnek, nem számottevő. A seregélyek az igazi ellenségek. Ott cserregnek a szőlő fölött. Közéjük is kell durrantani, mert különben nem hajlandók szárnyra kapni. Ügy mondják a kőröshegyiek: »A seregélyek mindegyike három szemet meg egy fejet visz el. Egy szőlőszemet a csőrükben, aztán két saját szemüket meg a fejüket!« Merthogy tréfás mondások, tréfás történetek is születnek itt. Különösen a »pinceváros« terem sokat Hogy mi qz a »pinceváros«? Könnyű eltalálni: a domboldalba települt pincék gyűjtőneve. Mondják, hagy téli időbér favágásból jövet betértek az egyik gasója pincéjébe. No, iák is: négyszer-ötször annyi, mint mással. Egy találós kérdés. »Saját gyártmány.« Melyik »söprő« nem söpör? Akik a pincében dolgoznak, azonnal ki is találnák. Bartos Jenő és Páhi László éppen a fejtést végzik. A bor aljára leülepedett »söprőt« távolítják el. Hát ezzel a söprővel csakugyan nem lehet söpörni. Gép szívja ki a hordóból az immár tiszta, sárgásán csillogó nedűt. A tisztítási munka a két férfira vár. Hordót cserél a bor. Hogy jó-e? íznek, zamatnak amúgy sem sok sikerrel biztató érzékeltetése helyett beszéljen a tény: az elmúlt évek során a kőröshegy! bor ötödik díjtól elsőig sokszor ért el helyezést különböző szintű borversenyeken. A kérdés — mely mindeddig nyitott volt — most kap feleletet, »Eletet« jelent-e még a szőlő most is ebben a faluban? \ válasz, melyet az elnök és az agronómus ad, ellenkezik a riport témájával. »Nem — mondják ugyanis. — A szőlő már csak egy része a tevékenységünknek.« S nincs ok ezen sznmorkod- ni. Leskő László SOMOGYI NÍPIAP Vasárnap, 1971. Június 20.
