Somogyi Néplap, 1971. június (27. évfolyam, 126-151. szám)
1971-06-17 / 140. szám
Tanuló az ABC-ben StrandépQletbSI f«ndégl& A fogasok helyén vendégek ülnek Szép környezetben, néhány lépésre a magyar tengertől épül a szárszói fogyasztási szövetkezet új vendéglője, presszója. A tornyos szárszói strandépületet, amelyet már nem használtak, a községi tanácstól vették át, és a saját brigádjukkal átalakíttatják. A földszinten lesz az étterem, az emeleten pedig az eszpresszó, amely éjszaka bárként működik. A félmillió forintért átalakított épületet nagyon szépen berendezik Az étteremben boxok lesznek s a közelben nyaralóknak szinte »•bérletes* helyük lesz ott, ha mindennap rendszeresen odajárnak ebédelni, vacsorázni. Az ételeket II. osztályú áron adják Elsősorban azokra száPergő szavú postai „mentőangyalok“ mítapak, akik a környékbeli villákból jönnek Az emeleti presszót a fekete és csauszínű műbőr bevonatú székek, a kis kerek asztalok, a teraszt pedig a kis puffok, s természetesen a csodálatos kilátás teszik hangulatossá. Sárga műanyagtető szűri meg a nap fényét, s aki a teraszon üldögél, akár Ará- csíg is elláthat tiszta időben. Aki jobban széret lent ülni, annak a kerthelyiség nyújt kellemes helyet A szárszói strandon eddig csak egy büfé volt, s a parton sem volt megfelelő vendéglő. Ennél jobb helyre nem is telepedhetett volna a' szövetkezet, hiszen hajóállomás y épül a közelben, a strand pedig át- ellenben van az állomással. Feliratot a sorompóra! Balatonföldváron a vasútállomás mellett a sorompót — isten tudja, mi okból — állandóan zárva tartják. Egy tépett szélű kartonpapírra rá is írták, hogy a sorompó nem működik. Apró betűkkel, alig észrevehetően. Na már most, mi történik este a tájékozatlan belföldivel és egész nap a külföldi gépjárművezetővel, aki legfeljebb a haját tépheti, de a MÁV jóvoltából nem tudhatja meg, miért kell várakoznia? ' Á jóember egész éjjel utazott, s arcán kiütközött a borosta. Hogy jelenhetne meg így szíve választottja előtt? Ezért hat megborotválkozott. Nem a fodrásznál, hanem a postán. Halk szóval engedel- met kért, hogy működtesse szépségcsinálö masináját. Arány Józsefnek, a siófoki 1. számú postahivatal vezetőjének örömére van idejük, hogy nem a »profiljukba-« vágó óhajokat is meghallgassák. Fürge ujjú, pergő szavú ifjú hölgyek ülnék az ablakok mellett, s munkájuk nyomán a reménytelenül hosszúnak latszó sorok, is pillanatok alatt megfogyatkoznak. Ha a hivatal hatvanöt állandó dolgozója állna a lakosság és az üdülök rendelkezésére, feltehetően jóval kedély- telenebbül telnének a percek (mit percek? félórák!) a postán. A nagy forgalom rendkívüli intézkedést kívánt: az országnak majdnem minden tájáról kisegítőket küldtek Siófokra. A komlói, a szegedi, a budapesti, a miskolci »mentőangyalók« a nyári idényben béréit lakásokban Siófokon laknak. Júniusban nyolcvanan, júliusban százheten, augusztusban száztizenegyen lesznek. Ha számba vesszük, hogy már most naponta 1200—1500 ember keresi fel a hivatalt, nem is olyan sok a kisegítő. Egyelőre derekasan megküz- denék a küldemény- meg a telefonáradattal. Remélhetően érv hónap múlva sem történik meg, hogy az imádott lány örök hűséget fogadó szerelmes levelét csak a szakítás utár kézbesítik. P. D. „Romlását írom török Omár pasa lerúgta magáról a selyem atlasztakarót, lelépett az ágyról és papucsába bújt. Belibbent az ajtón kedvenc odáliszkje, hogy haját, arcát illatos kenőcsökkel, párálló, finom olajjal kenegesse. De Omár türelmetlenül elhárította. Éhes volt Farkasétvággyal esett a ropogósra pirult ba- ranyhúsnak., és felhörpintette a méregerős »feketelevest«. Majd elnyúlt puha párnákkal bélelt karosszékében, s bodor füstkarikákat eregetett Hargitájából. Aztán betelvén a mindennapos, e világi élvezetekkel, kilépett a sátrából. — Nagy nap a mai! —■ sóhajtott. — A földdel tesszük egyenlővé a gyaurok büszke várát. Szemét boldogan legeltette a Ballata nádrengetege mellett húzódó kék-narancs színekben vonpamzó sátortáboron, serege hajlékán. Jobb oldalt Szaárszó, bal oldalt Födvár. S ott, a hatalmas ék csúcsában az erdős dombok oldalán hivalkodott fehér tornyaival az ebhitűek vara. Fejérküvár! — suttogta Omár megbabonázottan, és szívét büszkeség töltötte el. — Nagy nap ez a mai! A győzelem napja Háiynat tapsolt. Kutyaképű kis dsausz csoszogott elő, lúdtalpain egyensúlyozva. — A kürtöst! — vakkantott Omár kurtán. A csámpás csausz lesütötte a szemét. — Jaj, pasa! Arad, Baja, Áltála hatalmasa! Ballata arany napja! Jaj, jaj! — Hallgass! Ha ma jajgatsz, karú harapja nyakad! Ám a csausz igazhivő köny- nyeket hullatott. Vétesd a fejem, kegyes pasa! Rabszolgád Ballata áldozata. Kürtösöd megtartani nem tudám. — Hol van hát? — Az éj setét leple alatt egy vidám pannöniai bárba szaladt. Vélementek dobosid, sí- posid es hegedőid hangászai. Vétesd szegény fejem, uram! Omár intett: — Jó! Jöjjön a bakó! •— Éj, ej, hellének, szerbek nemes fejedelme! Lenyesett kezek, fejek mesterét ne keresd! Erre rég nem érdemes. — Hol mászkál? — toppantott Omár. — Lesi a gonosz lányainak táncát, s hallgatja pártütők muzsikáját. S ha az effendik szeme bortól párás, kihajítja őket, mint afféle párnát. — Janicsárok! Ide, hozzám’ Kötözzétek meg e szolgát! Az áruhegyek között lassan járkálnak a vásárlók. Bármerre néznek, mindenütt gaznál az ház. A. köpenyes árusítók a legtöbb vásárlónak segítenek a kiválasztásban. , Egy vés mosoly, egy jó szó, s ha megfelelő árut is talál a vevő, mindjárt jobb kedvvel távozik. Lassan sétál az áruhegyek — Ahol nincs, ne keress — hunyorgott az rejtelmesen. — Seregünk legszebb virági elunták a várat ostromlani. Levetvén a lángpiros bugyogót, a sárga szattyánt, szűk szárú farmert húztak a maflák. Oh, jaj! A jó puskát sutba vágva gitárt vettek vállukra. Nincs már többé sok fényes janicsár, annál több a hippi huligán. — Hol vannak a vitéz szpá- hik, dicső seregem legjobb katonái? — Lángost sütnek, uram meg friss mákosrétest. Maszek lett biz’ mindből széles földön s égen. Sátraidat egytől-egyig kempingezők lakják, lenge nőid megszöktették, mind az egész fáikat. — Ó, a gaz pogányok! Átkozottak, gyávák! Ütközetben jól tudom, elintézném - párját. Oda a hírnevem, mi lesz ezután velem, selyemzsinor immár minden segedelmem. Mondd meg: kitől szedjek most mar hadisarcot, harácsolni hol lehet a Balláta-parton? — Ne félj, kedves, jó uram,, korai még a bú! — nevetett most hatalmasat a kis csámpás csausz. — Gyere velem szépen, bánatod tedd félre, neked való állás is lesz beállsz FÖPIN CÉRNEK (Csoport között. Az egyik vendégnek finom italokat javasol, másutt néhány különleges konzervre hívja fel a figyelmét A ki- • szolgálák tudományát, a vendégekkel való foglalkozást tanulja Vilian Rózsa harmadéves kereskedőtanuló, a balaton- földvári ABC-áruházban. — Most, hogy kezd benépesülni a vízpart, sok munka vár az eladókra. A vendég elvárja, hogy minden a kényelmét szolgálja. S hogy ez sikerül-e? Nehéz megmondani. Hisz az eladók is emberek. Amit az iskolában tanulnak a tanulók, az csak a szakmai része az oktatásnak. Az áruházban az idősebb eladók a vevőkkel való bánásmódra, a kulturált kiszolgálásra oktatják őket. Egy eladónak mindig szolgálatkésznek kell lennie — ezt tanítják az iskolában is. Természetesen ők ugyanazt várják a vásárlóktól is Ilyenkor, szezonban reggeltől estig tart a munkaidő. A napi több ezer vendég kiszolgálása bizony nem kis feladat. Eltelt a három év, a napokban megkezdődnek a vizsgák, s kiderül, hogy az elméletet és a gyakorlatot hogyan sajátította el. — Ez természetesen csak a kezdet — mondja. Szeretne a vizsgák után továbbtanulni, boltvezetői tanfolyamon. S mivel egy kereskedő igen sok külföldi vendéggel érintkezik, legalább egy idegen nyelvet is szeretne elsajátítani. Mindezt nehéz elérni, de megéri! Hisz a jó kereskedelem alapja,— a gazdag áruválasztékon kívül — a szakszerű és kultueált-kiszol- gálás Gy.. I* A kempingbe „öregedett99 stopm — Tényleg elvisznek? — Hát nem azért integetett? — Elnézést, de már eddig is megállt két kocsi. Kihajolt a sofőr és közölte, ha levágatom a szakállamat, beszállhatok. — Jöjjön szakállastól! Ez a pár szád se» térbeli meg a kocsit — Nem szeretek a gépkocsivezető mögé ülni. A másik oldalra, ha lehet,... — Éjnyé, de igényes. — Megtehetem, van időm. Már éhes sem vagyok, a földvári kikötőiben van egy tej- ivó, bedobtam fél litert öt kiflivel- Allergiás vágyóik a drága kajákra. — Mióta állt az út mellett? — Most jöttem- Nincs két órája, — Könnyen bánijc az órákkaL _ — Hja, a-'stopos-időszámítás különbözik a közép-európaitól. Rágyújthatok1? ' — Nyugodtan. — Van egy cigarettája? Filtereset szívok. — Talán a gépkocsivezetőnek akad. — Jól megy ez a Volga. Ha ' befejezem a sülije' én is, vészek egy járgányt. Ha addigra lehet Ötezerért venni kocsit, akkor azt, ha még mindig drága lesz, .megelégszem egy motorral. — Most merrefelé? — Kiszállok itt, Siófokon. Találkozom az osztálytársaimmal. Ezen a héten kell, hogy jöjjenek. Megpróbálok helyet szerezni a kempingben. A na- dcm alvásból már kiöregedtem, — Mennyi idős? — Augusztushoz egy évre leszek tizennyolc. — Meddig lesz a Balatonon? — Háromszáz forintom van erre a óéira. Az utolsó tízes után majd lesem a Pest felé tartó kocsikat. De július 15-ig mindenképpen otthon kell lennem; kezdődik a műhelygyakorlat a hajógyárban, — A szülei nem aggódnak magáért? — Minden rnasnap levelet írok. Világi jó srác az apám, remélem, olyasmi is történik majd velem, amit mint férfi a férfinak mondhatok el neki Azt hiszem, szombaton lejön- rusk egy kicsit, persze, vonat'ítttl. 'Hiába próbálom a stopra rábeszélni őket. — Lisztet is hord magánál? ■— Atyaisten, kiborult a mosóporom! Mit gondol, mennyi idő alatt szárad meg az ingem? — Hol akarja kimosni? — Nem tudja? Par méter- ■ rel lejjebb kiváló mosoda nyílt, úgy hívják, hogy Balaton. — Akkor jó munkát; — Ha lesz égj- motorom, majd felveszem magukat. De csak ha szakállt növesztenek (Pintér) Strandon Kiállítás a fiatalkori bűnözésről Jő ötlet volt megrendezni Siófokéin ezt a kiállítást. Ezek a képeit, dokumentumok nem szegik kedvét a nyaralóknak. Csupán figyelmeztetnek: itt sem árt vigyázni. A fiatal bűnözők — róluk szól a Kálmán Imre sétányon rendezett kiállítás — előszeretettel vegyülnek el az üdülők között. Gondolják; szabadságuk alatt job- bah »elhagyják magukat* az emberek, s ez tucatnyi lehetőséget kínál pénzük, holmijuk »megléptetésére*. A kiállítás nem csupán a tolvajokról szőL A gazdag anyag szemléletes bizonyítékokkal szolgai a garázdákról, a műiden ok nélkül verekedőkről, az élet elleni bűncselekményeket elkövetőkről is. Bizonyosan sokan időznék majd a rács mögé kerüli galerik tablói előtt. A sajtó által közölt cikkékből az egész ország megismerte a Nagyfa- galeri példátlan botrányait, a gyanútlan járókelők rámáit, az úgynevezett Kelly-brigád tagjainak tetteit, az óbudai és a' kispesti suhaneok erőszakos - kodásaik Az ápolatlan külsejű, agyon- tetovált testű fickók fényképei árulkodnak. A mértéktelen dühtől összeszűkült szemek, a cinikus mosolyok segítenek a következtetésben: mekkora agresszivitással követték el tetteiket ezek a kisiklott életű fiatalok, A kiállítás nem. elégszik ' meg a döbbenetes tényék puszta illusztrálásával A látogatók környezettanulmányokat, elemzéseket olvashatnak arról milyen körülmények adtak talajt a bűnök elkövetőinek. Látható a következmény is: a fiatal banditák rabruhában masíroznak a börtön udvarán. A kiállítás kedélyrontó ha fását ellensúlyozza a napién’ és a szórakozás. A tanulságok, ró! azonban, kár volna meg- feiedkegq *0*6«! ÜÍPtip <a>is&pm* mi. ix
