Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1971-05-16 / 113. szám

ÍRÓAVATÁS Erről nem beszélünk... A SZOBOSZLÓI SZIMPOZION TANULSÁGAI Pettyes labda a világkupában gyengét. Hogy az edzői kw#­Ab cm gyilkosság az a té­ma, amiről alig beszélünk, mintha az egész társadalom átvenné az érintett családok magatartását: »az öngyilkos­ság bűn, szégyen, elitélendő, eltitkolni való«. Primitív ál­láspont ez a javából. Az ön- gyilkosság betegség, nem hallgatni kell róla, hanem földeríteni a kórokozót és le­küzdeni Ez a nézet nyert polgárjogot a pszichiáterek és pszichológusok hajdúszo- boszlóí országos értekezletén, melyet az öngyilkosságok Hajdú megyei magas arány- száma miatt rendeztek meg éppen itt, hogy a kérdésben különösen érdekelt orvosok nászt vehessenek. társadalmi gyökerek Magyarország az öngyil­kosság-statisztika szerint egy évszázada élenjáró Közép- Európaban. Az utóbbi évti­zedben pedig állandóan emelkedik az öngyilkosok száma. 1920-ban százezer la­kosra 25,2 öngyilkos halálo­zása esett, 1960-ban 25,4, 1969-ben 33,2, az összes ha­lálozások 3 százalékát tették ki. A jelenség méreteinek érzékeltetéséhez hozzátarto­zik az öngyilkosságot meg­kísérlők száma is, melyet a szakemberek az öngyilkosság által elhaltak tízszeresére be­csülnek. Ha az okokat keressük — és még sokáig keresnünk kell. mert a szoboszlói érte­kezlet éppen ezeknek komp­lex voltáról győzte meg a részvevőket — a kérdés klasszikusának, a francia Durckheimnek századvégi híres művéből kell kiindul­nunk. A »szociológia atyjá­nak« nevezett tudós megkü­lönböztet altruista, egoista és anómiás öngyilkosságot. Az első — szerinte — akkor következik be, ha az egyén túlzottan beleépül a közös­ségbe, amely bizonyos hely­zetben elvárja tőle a halált (pl. a keleti népeknél az emberáldozat, a japán, hara­kiri, a hindu özvegyek ön­égetése stb.); a második, ha az egyén kiszakad a közös- séeből és magányos lesz (a fejlődő iparosodás jellegzetes tünete, gyakorta kíséri a tá- luról városba költözést, a családiból való kiszakadást); a harmadik, az anómiás ön- gyilkosság egyén és közösség harmóniájának hirtelen megbomlásakor keletkezik, Európában a két utóbbi gyakori. Az egyéni okok , Durckheim tisztán szocio­lógiai szemlélete társadalmi vonatkozásban megkönnyí­tette a további kutatást, nem adott azonban választ arra a kérdésre, hogy az eredeti közösségek felbomlá­sakor miért éppen ez vagy az az ember keresi a halált? Kik azok az egyének, akik lei töltik az arányszámokat? Itt már a pszichológián a kutatás sora, mégpedig az egyedi esetek vizsgálatáé: beteg-e az, aki megoldáskép­pen nem talál más utal? A megmentett öngyilkosjé- löltek vizsgálata azt bizo­nyítja, hogy kisebb vagy na­gyobb mértékben feltétlenül sérült idegrendszerűek. S ez a gyógyítás felelősségére éb­reszt: a beteget meg lehet es meg is kell gyógyítani — nemcsak az öngyilkossági kí­sérlet okozta fizikai káro­sodásából, de lelki betegsé­géből is. Megelőzésre van szükség és erős figyelemre, hiszen az illető esetleg ön­maga betegségét sem sejti. Hogy tudhatná akkor ezt más róla? Hazánkban száz eve indult ■meg az iparfejlődés, és a vele járó vándorlás. Ez a magas arányszamot részben magyarázza. Hogy a csoport, a szubkul­túra kötőereje milyen erős, azt bizonyltja, hogy a ci­gányság körében igen ritka az öngyilkosság, úgyszintén ritka a német anyanyelvű falvakban is. Meglepő azon­ban, hogy Budapest statisz­tikáját meghaladja Debrece­né és Szegedé, de hasonló­képpen Bács, Békés, Csong- réd és Hajdú megyéé is. I család felelőssége E jelek fölismerése külö­nösen fontos a fiataloknál, akiknek aránya erősen nö­vekedett Korábban az élet­kor emelkedésével arányo­san nőtt az öngyilkosságok száma. E tendencia megma­radt ugyan, de erősen kiug­rik a 20—24 éves korcso­port, és megdöbbentően so­kasodtak a serdülök kísér­letei. A fiatalok sorsáért elsősor­ban a család felelős. Jó ré­szük elvált szülők gyerme­ke, mások magányossá let­tek, mert törődést, szeretetet nem, de szigort, parancsot kaptak szüleiktől. Különö­sen az apák mulasztásait és bűneit jelzik a vizsgálatok. Az öngyilkossági kísérletet elkövető gyerekek tekinté­lyes részénél alkoholista apát találhatunk, másutt a neve­lésben részt nem vevő, illet­ve bottal nevelni vélő apa áll a háttérben. Sok ifjú ko­rán kiszakad a családi kö­zösségből, de az új kollektí­va sem vonzza, és otthonát elhagyva társtalanul vergő­dik a számára idegen közeg­ben. Az iskolai klíma sem min­denütt meleg és barátságos, iskolapszichológusaink nin­csenek, a pedagógusok csak filozófiai pszichológiát ta­nulnak, s nem gyermekpszi­chológiát Aztán emberi tö­rődésre, tanítványaik gond­jaiban való osztozásra alig marad idejük, energiájuk. Prevenció A megelőzés oly fontos munkája érdekében mind­ezeket. a hiányokat föl kel­lett tarnt Még ha abszolút számban nincs is nagyon sok emberről szó (1969-ben 3411 fő halt meg öngyilkos­ság következtében, s kb. egy- harmaduk 40 éven aluli), minden egyes ember pótol­hatatlan veszteség! »Egysze­ri előfordulású«, megismétel­hetetlen lény minden egyes ember, akinek akkor is joga van az élethez, ha ezt a jo­got önmagától elvitatja. Ön­magától kell megmenteni — a csalód, az iskola és a kul­túra segítségével. Az az em­ber, aki igaz gyönyörűséget talál irodalomban, zenében, művészetekben, sohasem egé­szen elhagyott és vigaszta­lan. Megfelelő nevelés nél­kül azonban senki sem jut­hat el alihoz a belső har­móniához, amelynek szerves része a kultúra. A megelőzés a társadalom egészének figyelmét, s az ér­zelmi kultúra általános fej­lődését kívánja. Az utógon­dozás azonban már konkrét személyeikre koncentrál. Sok éves megfigyelés alapján úgy látszik, hogy az ön- gyilkosságot megkísérlőknek 10 százaléka megismétli tet­tét Ez önmagában is intő adat A moralizáló előítéle­tek, amelyek családi titokká, rejtegetni való szégyenné te­szik az öngyilkos kísérletét, ezért várnak leküzdésre: a megmentés útjában állnak. Budapesten a pszichiáterek és pszichológusok csoportos terápiával kísérleteznek: Klubközösséggél, melyben a haláltól megmentett zárkó­zott, magányos fiatalok egy­más körében oldódnak föl. Ez a módszer már sikereket sejtet Nagyobb mértékben folyik az egyéni és családte­rápia, az egyén talpraállítá- sának, illetve a család át­hangolásának céljával. Aggo­dalomra leginkább azok ad­nak okot, akik kisiklanak az ideggondozók kezéből, s, aki­ket vagy földeríteni vagy a gyógyításban való részvé­telre rábírni nem sikerül. Humanizmussal és felelősségtudattal Rendkívül elgondolkoztató előadás hangzott él az érte- kezeleten a modem farmako­lógia ártalmairól: sok, egyéb­ként szükséges gyógyszer okozhat öngyilkossághoz ve­zető depressziót. E gyógy­szerek alkalmazása megfele­lő ellensúlyozó készítmények nélkül nem tanácsos. Külö­nösképpen veszélyes az »ön­gyógyítás«, amikor a beteg kisebb panaszok enyhítése végett orvosi ellenőrzés nél­kül fogyaszt patikaszereket. A modem vegyészet veszé­lyei — mondhatnánk, de ez is beleillik a képbe: ko­runk veszedelmeinek sorába. A haladás következtében a mai ember jobban él, az or­vostudomány sok, korábban gyilkos kórt legyőzött, ám a meggyorsult életritmus, az átalakuló életmód, a kis kö­zösségek bomlása más, és új kérdések elé állítja korunk emberét. Az idegrendszer sé­rüléseit kell kivédeni, a lé­lek épségét óvni, s olyan el­szánt humanizmussal és fe­lelősségtudattal, amilyen a szoboszlói szimpozion rész­vevőit jellemezte. Ök azon­ban egyedül nem boldogul­hatnak, csak akkor, ha a szocialista társadalom egé­szének összefogása és ember­Alig másfél évszáza­da, hogy ifjúsági irodalom­ról beszélhetünk. S a múlt század második felében az orosz forradalmi demokrata kritikusok — később pedig a német Wolgast »Das Elend Unserer Jugendliteratur« ci» mű könyvében — már arra mutattak rá, hogy a gyere­keknek kiadott műveknek is »igaz műalkotásoknak kell lenniük«. Gorkij szerint pe­dig: »Nem mesterember kell ide, hanem művész!« A mi Móriczunk is hasonlóan val­lott. Ez is jelzi, hogy a múlt század végétől az ifjúság ke­zeibe adott könyveket leg­többször az irodalom perifé­riáján vegetáló »mesterem­berek« gyártották. Egységes álláspont nem alakult ki a cél tekintetében sem. Peda- góiai segédeszköz vagy mű­vészet legyen-e? Még néhány éve is vita dúlt erről, mely­nek konklúziója irányadó: a jó ifjúsági mű irodalmi ér­ték, de nevelési eszköz is — a két kategória dialektikus egysége. így logikus az is, hogy — esztétikai nézőpont­ból — az ifjúsági irodalom­ra ugyanazok a megalkuvást kizáró alapelvek érvényesek, mint a »felnőttirodalomra«. S ez azt is jelenti, hogy nem homogén közeg, de ré­sze a literatúra egészének. Sajátos törvényű része, hi­szen a gyermekolvasó ro­mantikus szemüvegű, ugyan­akkor azonban a valóságot is birtokába vágyik venni. Tari János könyve ifjúsági mű. De ugyanilyen joggal ruházza fel a szerző a »fan­tasztikus« és a »sport« de­finícióival is. S e három nemhogy kizárna, inkább felerősíti ewmást: szerencsés ötvözete a kalandregénynek, a sci-fi-nek és az irodalom­ban fehér holló ritkasága, sportregénynek. 1990-ben (nem te védés!) egy »nagycsapat« sportisko­lájának tanára és edzője egy Balaton környéki faluban »őstehetséget« fedez fel. Az ő futballkarrierjet kísérhet­jük nyomon a regény olda­lain, egészen a világkupa megnyeréséig, melyhez nagy­mértékben ő segítette hozzá csapatát Magánéletében is révbe jut a regény végén. Tari János jó könyvet írt Esztétikai mértékkel mérhe- tőt S ez a mérce nem ala­csony. A könyv fiatalnak, öregnek, sportrajongónak és sportot nem kedvelőnek egy­aránt kedves olvasmánya le­het Aki ismerd a szerző ko­rábbi elbeszéléseit, novelláit, érzi: Tari az ifjúsági regény *Tar! János könyvét a Móra Fe­renc Könyvkiadó adta közre. Ez a kiadó az ifjúságnak szánt műve­ket publikálja. Tari János könyvéről* műfajában találta meg ön­magát, eszközeinek ez bizto­sítja a legnagyobb lehetősé­geket. Adódott ez abból, hogy felismerte a Veres Péter-i igazságot: »az irodalom nem liibasor, hanem rajvonal«. Tari János nem a »mester­emberek« rutinjával mozog biztonsággal az új közegben, hanem a megtalálás örömé­ből fakadó biztonságérzettel. A tétel bizonyításra vár. Írói kvalitását jelzi cselek- ménybonyolító készsége, pá­ratlan mesélő kedve. Jóízű humora pedig a tartópillér. (*►.. .a góllövő menekült, mint valami gonosztevő, míg végül a földre teperve csó­kolgatták.« Vagy a. »rövidre vágott, ünnepi körmök« ki­fejezés.) Hasonlatai szelleme­sen újszerűek (a vadkacsa — »szárnyas söröspalack«). Leírásai láttatóak (a repü­lőgép »egy széles, szürkés­fehér tükörlap fölött haladt el, melyen parányi fekete hangyáknak látszottak a ha­jók«). Az írónak úgy gondo­lom, nem kell tudóssá — a gyermekpszichológia, a pe­dagógia, a gyakorlati tudo­mányok szaktekintélyévé — válnia ahhoz, hogy jó regényt írjon. De olyan »tárházzá« igen, amely ajtónyitásra mindegyik kincsfajtából ad­ni tud. S mindenekelőtt: szeretnie kell a gyermeket, s ismernie a gondolkodásmód­ját. Tari János ilyen tekin­tetben is megfelel a kívá­nalomnak. Kiváló útikalauz a földrész kontinensein, a műértő tudásával mutatja be azok legértékesebb emberi alkotásait. Nemes formája ez az ismeretterjesztésnek. Gon­dolkodó is. Bizonyítják ezt »tervei«, melyeknek nagy ré­sze valószínűleg megvalósul majd az »ígért« határidőre, a XX. század utolsó évtize­dére. A sportot tiszta örö- mű játéknak felfogó ember tud csak olyan hasznos taná­csokat adni a mának a jövő sportja leírásában, mint Tari János. Mondanivalója, melyet az edző száj álba ad, minden korban általános érvényű: »többre nem viheti a leg- különb sem közietek, mint­hogy igaz ember legyen!« Ennél erkölcsösebb mondan- dójú mű — úgy vélem — ritka. Az erények mellett szólni kell a hiányosságokról is. Kezdetben a recenzens nem logatas szülte ellentétek meg­szűnését felsőbb beavatko­zásnak tudja-e be (hibái) vagy az edződ emberismeret győzelmének (erény!). Ké­sőbb azonban világossá vá­lik, högy írói tapasztalatlan­ságról van szó, Tari János ugyanis a főhős sorsfordu­lóikor a helyes döntéseket nem tudja még kellőképpen motiválni. Jellemábrázolási hiányosság ez. Bokányi Fer- kónak így — ha vízbe lép is — alig lesz nedves a iába. Nem ártott volna néha »men­tőöv« nélkül a »mélyvízbe« vetni. Alkalom lett volna rá, hiszen sok, a sportban gyak­ran adódó drámai szituáció van itt Igaz, egy kicsit re- ceptszerűen. (Játékoscsábítás, bunda, barát külföldön ma­radása, sérülés, féltékenység stb.) S engedett a sémának a nagy szerelem melletti »har­madik« ábrázolásánál is. Van néhány »előregyártott elemű« konfliktús ezenkívül is. A játékostársak egyébként ke­vés kivétellel (Weiner, Máté Gyuri) papírfigurák. Egy idő után nemcsak az olvasó, d% a szerző is belefárad az egy­más utáni mérkőzések leírá­sába. Érezhető ez a nyelve­zet változásán is: úrrá lesz a sportzsargon. (»Sokmozgá- sos passzjáték.«) A közepesen tanuló gimnazista viszont a lendületesebb részekben ilyen gondolatokat »termel ki« magából: »Juditot nyitott füllel hallgatni kell, mint egy Mozart-muzsikát«. Feri pedig néha úgy beszél, mint egy giccses, »könnyzacskók­ra ható« film hősszerelmese: »Dehogy sírok! Nem látod? Boldog vagyok!« S néhány »morális közhely« is gyen­gíti a regényt Tati Janos mindeze­ken könnyen segíthet követ­kező, műveiben. Eleven látás­módja, erényei mellett el is törpéinek ezek a hibák. Hegedűs István illusztrá­ciói mintha röpülni akarná­nak. Egyetlen képén ütköz­nek majd csak meg a való­sághűség-igényű kamaszol­vasók. A rajzom Bokányi Feri könnyedén tartja a több kilós aranykupát, holott né­hány perce sérült meg, még a mérkőzés közben, a vál­lán. Várjuk Tari János újabb műveit is. íróavatás ez. Ünnepi ese­szeretete is támogatja ókét Bozoky Éva Czóbel Béla tárlatán . .,1 • ' '' . • ,-r„ 1 J (Seí*»ees! Tóth János felvétele) meny. tudja »tetten érni« az írói Leskő László Papp Lajos: UTÓPIA Ha a tavaszi díszszemléken nem láncfogakat csikoritó tankok nem alligátor formájú kétéltű rohamlövegek, nem viperaként ágaskodó rakéták, tekintetnél sebesebb, szuperszonikus archeoptenxek tülekednének dübörögve és dermesztő ménetekben — Ö, ha minden háború úgy kezdődne, hogy a leg fegyelmezettebb kiskfttovák az előírásoknak megfelelően végrehajtott »háátra-wrcl« után kézen fognák a fehér bottal tapogatózó világtalanokat. Hogy átvezessek őket elsötétített nappalaik mérges-alattomos futóárkain a városainkba sereglett szirénák biztató rivattgása közben — Ha majd minden haditamaszpont hétvégi kirándulóhely lett, sarga-piros oikendliázakkal és fenyöillatú, dúsított levegővel és a vízpart homokjában játszadoznak későbbi városok falához sorozott kőművesek, továbbszolgáló technikusok és törzsszolgálatot teljesítő mérnökök, statisztikusok — Es aztán letaboroznának négyen-öten ts a legforgalmasabb. csattogó-dörömbölő útkereszteződéseknél, hogy megállíthassák mind a robogó járműveket, amikor egy kisfiú sebesen guruló, tarka labdája után szálad ki a kapu alól — Egy novembervégi szürkületben — úgy délután 6 óra körül — át nem fogható világtengerek óriás bűvárharangjtü a&SL, hegyek gyomrában izzított széntelepek fehérre hevülő energiáiból vízesések szikraívéből hirtelen föllobog majd a megálmodott második verőfény az égen. SOÜ89T! SfWlAP v.teámvá, tS/TL SH&íffls 3A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom