Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1971-05-14 / 111. szám

(Folytatás az 1. oldalról.) sította a szabadságukért küz­dő népeket — Tanácskozásuk napirend­jén szerepel Európa bizton­ságának megvitatása is — mondotta. — Helyeslünk min­den erőfeszítést, amely alkal­mas az európai légkör továb­bi javítására. Mindent elköve­tünk, hogy előmozdítsuk e földrész békéjét fenntartó kol­lektív biztonsági rendszer létrehozását szolgáló európai konferencia előkészítését és megrendezését. A v béke-világmozgalom lét­rejöttének pillanatától kezdve az első sorokban küzdött az általános és teljes leszerelé­sért, a tömegpusztító fegyve­rek betiltásáért, a termonuk­leáris összecsapás elhárítá­sáért. E feladatok ma idősze­rűbbek, mint valaha, ennek megfelelően helyeseljük és tá­Napra pontosan három esztendeje Május 13-a volt aznap is, de még a babonásokat is re­ménység töltötte el. 1968. má­jus 13-án — kereken három esztendővel ezelőtt — kezdőd­tek a tárgyalások Párizsban, — a hajdani Majestic-szálló- dában — a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság és az Egyesült Államok küldöttsé­gei között. Három év kevés volt a há­ború befejezéséhez, ez igaz. De eredménytelen volt-e ez a három esztendő? Ezt már nem mondhatjuk. Eredmény volt az, hogy a VDK küldöttsége kivívta: Washington ismerje s fogadja el tárgyalópartner­nek a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormányt is. Ered­mény volt, hogy Johnson el­nök bejelentette a VDK bom­bázásának megszüntetését (még ha ezt Nixon elnök az­óta többször megszegte is). És ha csak nehezen kicsikart s még utána is ingatag rész- eredményeket sorolhatunk is, mégis alá kell húznunk a leg­főbb eredményt: magukat a tárgyalásokat, magának a konferenciának a létét. S bár az USA (és saigoni csatlósa) elutasítóan viselkedik is a VDK és a D1FK konstruktív javaslataival szemben, még­sem tudja — mégsem meri — egyszerűen felrúgni a tárgya­lásost, mert nem vállalhat­ja a felelősséget ennek követ­kezményeiért. 1971. május 13-án, a pári­zsi tárgyalások harmadik évfordulóján a New York Times leszögezte: »Jóllehet Nixon többször is kijelen­tette, hogy az indokínai há­borút tárgyalásos megoldás­sal kívánja befejezni, most furcsa módon mégis negatív magatartást tanúsít Hanoi 'egutóbbi békejavaslataival szemben«. Xuan Thuy, a VDK delegációjának vezető­je leszögezte: »Sajnos, Nixon elnök megakadályozta min­den erőfeszítésünket«. A dakotai demokrata sze­nátor, George McGovern le­szögezte: az indokínai hábo­rú beszennyezi az amerikai alkotmányt és függetlenségi nyilatkozatot. E kijelentést dokumentálja David Notley amerikai őr­mester friss vallomása is, amely szerint egysége 1969. április 18-án tömegmészár­lást hajtott végre Troung Khanh dél-vietnami falu­ban. így »újabb My Lai« tárul elénk, és tudjuk, sok­sok My Lai létezik az ame­rikai alkotmány és függet­lenségi nyilatkozat »na­gyobb dicsőségére«. A párizsi Vietnam-tárgya- lások napra pontosan há­rom esztendeje kezdődtek. Nem tudni, meddig tartanak még. Ám arra mindenesetre elég volt ez a három esz­tendő, hogy úgyszólván az egész amerikai közvélemény a vietnami háború sürgős befejezése mellett foglaljon állást. mogatjuk a Szovjetunió kez­deményezését az öt nukleáris hatalom békeértekezletének1 megtartására, amelyhez ha­sonló javaslatot legutóbb U Thant, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára is elő­terjesztett — mondotta, majd a tanácskozás munkájához sok sikert kívánva hangoztatta: — Hangozzék fel e terem­ből messzecsendülően az öt földrész felé legfőbb követe­lésünk: békét a világnak! * * * Kállai Gyula nagy tapssal fogadott szavai után Raymond Guyot emelkedett szólásra, aki a közgyűlés elnökségének nevében mondott köszönetét azért a lehetőségért, hogy a béke erői Budapesten tarthat­ják meg fontos tanácskozásu­kat. Aláhúzta: a Magyar Nép- köztársaság fővárosa ezekben a napokban a béke, az émberek közötti megértés fővárosává lett. A világ minden tájáról jött küldöttek jól tudják, hogy a magyar nép aktívan részt vállal a háború elleni küzde­lemből, abból a földrészeket átfogó harcból, amelynek cél­ja: a béke megteremtése, a tel­jes leszerelés, a faji megkü­lönböztetés, a gyarmatosítás felszámolása, a népek önren­delkezési jogának elismerteté­se. A békeszerető emberek a világ minden országában most Budapestre figyelnek, arra a fővárosra, amely egyszer már — 1953-ban — otthont adott a világtanács közgyűlésének. Nagy taps köszöntötte a be­jelentést, hogy a Béke-világ- tanács budapesti közgyűlésé­hez számos állam- és kor­mányfő, világszerte ismert nagytekintélyű politikus, köz­életi személyiség intézett üd­vözletét. U Thant, az ENSZ fő­titkára Romes Csandrához, a Séke-világtanács főtitkárához küldött táviratban kívánt e7 kö­ményes munkát á közgyűlés részvevőinek. Ezután sorra a mikrofonhoz léptek különböző országok kül­döttei, s tolmácsolták hazájuk vezető államférfiainak jókí­vánságait. * Miután a közgyűlés meg­hallgatta a vezető államférfi­aktól érkezett üdvözléseket. Romes Csandra főtitkár kapott szót. Ismertette a tanácskozás végleges formát öltött prog­ramját, azt, hogy az érdemi munka a különböző bizottsá­gokban zajlik majd. A közgyű­lés elfogadta a tanácskozás-so­rozat javasolt menetrendjét. Az indokínai kérdésről A délutáni plenáris ülést megnyitó elnök, Albert Nor­den professzor, (NDK), a Bé­ke-világtanács elnökségének tagja bejelentette, hogy a ta­nácskozás következő részét az Indokínai kérdésnek szentelik. Singkapo tábornok (Laosz) felszólalásában kiemelte: az amerikai imperializmus az egész haladó emberiség ellen­sége. Chan Seng miniszter (Kam­bodzsa) köszönetét fejezte ki azért a támogatásért, amellyel a világ haladó közvéleménye segíti Kambodzsa népének igazságos harcát. Nguyen Van Hieu, a VDK béketanácsának főtitkára, a Dél-vietnami Köztársaság ide­iglenes forradalmi kormányá­nak képviseletében szólalt fel. Dang Thai Mai professzor, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság béketanácsának alel- nöke a legsúlyosabb harcot ví­vó vietnami nép szívélyes üd­vözletét tomácsolta, s kiemel­te: nagyra értékelik a szocia­lista országoknak, köztük a magyar népnek és az egész ha­ladó emberiségnek azt a sok­gyűlés részvevőinek viharos tapsa közben lépett a mikro­fonhoz Ralph Abernathy lel­kész, az amerikai polgárjogi mozgalom vezetője. Beszédében szólt arról, hogy napjainkban az emberiség vá­laszúihoz érkezett: a háború, a pusztítás, az elnyomás ször­nyűségei és a minden népnek szabadságot, emberi jogokat biztosító békés világ között kell választania. Utána Romes Csandra, a BVT főtitkára lépett a mik­rofonhoz, s rövid kiegészítést fűzött írásbeli beszámolójá­hoz. Elöljáróban emlékeztetett a főtitkár arra, hogy 18 esz­tendővel ezelőtt, 1953-ban Bu dapesten ülésezett a Béke-vi­lágtanács, nem sokkal a nem­zetközi békemozgalom szárny- bontása utáni időben. — Azért kértük meg magyar barátain­kat, hogy legyenek. vendéglátó házigazdái mostani közgyűlé­sünknek — mondta Romes Csandra —, mert olyan he­lyet kerestünk' tanácskozá­sunknak, ahol kedvező felté­telek között, jó légkörben dol­gozhatunk. Hálásak vagyunk a magyarországi békemozga­lomnak,* barátainknak, a ve­lünk. együttműködő szerveze­teknek, hogy lehetővé tették közgyűlésünk budapesti össze­hívását. A következőkben a főtitkár részletes áttekintést adott a nemzetközi békemozgalom te- rebélyesedéséről, szervezeti és tartalmi megerősödéséről, kü­lönösen az utóbbi években ta­pasztalt kiteljesedéséről. — Az imperialista agresz- szió kiszélesedése, a világhá­ború veszélyének növekedése, az agressziónak kitett népek szenvedése mind hozzájárul újabb és újabb mozgalmak, szervezetek létrejöttéhez — mondotta. — Ezek a tények elősegítik annak felismerését, hogy csakis akkor tudjuk ha­tékonyan visszaverni az im­perialisták támadásait, ha ösz- szehangoljuk erőfeszítésein­ket, együttműködünk, közös akciókat dolgozunk ki. A továbbiakban utalt arra, hogy különösen megedősödött a nemzetközi békemozgalom 1967-től, amikor az került elő­térbe, hogy a béke erői ves­senek véget az USA vietnami agressziójának. oldalú támogatását, amelyet önvédelmi harcukhoz nyújta­nak. — Európa biztonsága élet- fontosságú az egész világ szá­mára — folytatta beszédét Romes Csandra, s utalt arra, hogy az 1970-es év nagy ter­veket hozott az e kontinensen levő feszültség enyhítésére. Ezután az európai biztonsági értekezlet megtartásával kap­csolatban emlékeztetett arra: a Varsói Szerződés országai hozzájárultak ahhoz, hogy a tervezett konferencián — az eredetileg tervezett napirend szerint — vitassanak meg olyan széles problémakört, amely kiterjed a kontinens ál­lamai közötti kapcsolatokban az erőszak alkalmazásának elvetésére, a kereskedelem ki- terjesztésére, gazdasági-tu­dományos és kulturális kap­csolatok kiépítésére. Beszéde befejező részében Romes Csandra hangsúlyozta, hogy a Béke-világtanács mos­tani közgyűlése nagy felada­tokat tűzött maga elé; a bé­ke és a háború minden kulcs- fontosságú kérdéséről tárgyai A közgyűlés bizottságai és munkacsoportjai elé terjesz­tett témákban meg kell talál-» ni annak útját és módját, hogy megerősödjék az akció­egység a békéért. Végezetül ismételten hang­súlyozta a Béke-világtanács főtitkára, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet sürgetően szükségessé teszi a Béke-vi­lágtanács erőinek összefogá­sát minden olyan mozgalom­mal, amely elszántan harcol a békéért, a nemzeti függet­lenségért, az igazságosságért és a társadalmi haladásért, s csak az együttműködés és az akcióközösség vezetheti el az emberiséget a háború mentes korszakba. Szünet következett, majd a késő esti órákban megalakult a közgyűlés hat munkabizott­sága: az európai biztonsággal, a közel-keleti, helyzettel, a fa­ji megkülönböztetés és a gyar­matosítás elleni harccal, az indokínai kérdéssel, a lesze­reléssel, valamint a fejlődő országok problémáival foglal­kozó munkacsoport. (MTI) Jarring „elérhető lesz“ Abernathy és Romes Csandra felszólalása Több felszólaló után a köz­Romes Csandra, a Béke-világtanács főtitkára beszámolóját tartja a tanácskozás első napján. Anglia és a Közös Piac „Most már semmi akadály sincs” A hatok külügyminiszterei és Anglia »Európa-miniszte- re« a hajnalig tártó tárgya­lásokon lényegében megol­dották az Anglia közöspiaci belépésével járó valamennyi lényeges problémát. A megfi­gyelők szerint most már seimmi akadálya sincs annak, hogy a szigetország 1973. január 1-től az Európai Gaz­dasági Közösség tagja legyen. Hajnali fél ötkor Rippen angol miniszter az egész éj­szaka virrasztó újságírók előtt »-rendkívül eredményes­nek« nevezte a találkozót, majd röviden annyit mon­dott: »-Most már feltétlenig bent vagyunk«. Mielőtt a »hatok« és Ang­lia képviselői újra találkoz­nának júliusiban, május 20-án Párizsban sor kerül a fran­cia—angol csúcstalálkozóra. Szerdán megérkezett New Yorkba Gunnar Jarring, az ENSZ-főtitkár közel-keleti különmegbízottja. A tervek szerint Jarring találkozik U Thanttal és hét­főn kap tájékoztatást Rogers amerikai külügyminisztertől. Az ENSZ egyik szóvivője kijelentette: Jarring New York-i tartózkodásának idő­tartama az ENSZ-beli fejle­ményektől függ. A svéd dip­lomata ugyanis »elérhető lesz a közel-keleti válságban ér­dekelt bármely fél számára, aki tárgyalni óhajt vele«. Az MSZMP KB távirata a CSKP megalakulásának 50» évfordulója alkalmából Csehszlovákia Kommunis tá Pártja Központi Bizottságának Prága Kedves elvtársak! J, A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, valamennyi magyar kommunista és egész népünk nevében szívélyes, elvtársi üdvözletünket küldjük önöknek nagy ün­nepük, Csehszlováké - Kommunista Pártja megalakulásának 50. évfordulója alkalmából. .Az új típusú, marxista—leninista munkáspárt létrejötte fél évszázaddal ezelőtt új, forradalmi szakaszt nyitott meg a csehszlovák munkásmozgalom történetében. Csehszlovákia Kommunista Pártja vezette a'dolgozó nép harcát a burzoá- zia elnyomó, nemzetáruló politikája ellen, s szervezte a né­pi ellenállást a német fasiszta megszállás és terror évei­ben — hangoztatja a távirat, majd a munkáshatalomnak a párt irányításával történt kivívását méltatja. Pártjainkat és népeinket a közös harcok ezernyi szála köti össze. Kapcsolataink a szocializmus építése során a proletárinternacionalizmus szellemében kiszélesedtek és el­mélyültek. Meggyőződésünk, hogy együttműködésünk még tovább erősödik népeink, pártjaink és az egész nemzetközi kommunista mozgalom javára 1 Nagy ünnepük alkalmából a magyar kommunisták ne­vében szívből jövő jókívánságainkat fejezzük ki Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának, közoonti* bizottságuknak, Csehszlovákia dolgozóinak, s kívánjuk, hogy további. nagy eredményeket érjenek el hazájuk szocialista felvirágzásáért vívott harcukban. Budapest, 1971. május 13. ( IA MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT j KÖZPONTI BIZOTTSÁGA 16 éves a Varsói Szerződés JÍ-ícjjhat ^ve írták alá lllullllul az európai szo­cialista országok azt az egyez­ményt, amelyet azóta Varsói Szerződésnek ismer a világ. Korunkban a két világrend- szer kiélezett, mindenoldalú küzdelmének korszakában, a békés egymás mellett élés sa­játos körülményei között az, imperialista törekvések meg­fékezése, a világrendszerré vált szocializmus védelme, a béke és biztonság fenntartása szempontjából világtörténelmi jelentőségű szerepe van a szocialista országok együttes védelmi rendszerének, a Var­sói Szerződésnek, és a szövet­ségbe tömörült katonai erő­nek. A-Varsói Szerződést ép­pen azért kellett létrehozniuk a földrajzilag leginkább érin­tett szocialista országok kor­mányainak 1955-ben — vagyis hat évvel a NATO megalaku­lása után —, mert az ötve­nes évek elején mind nyilván­Tizenhat év tapasztalatai mutatják: a Varsói Szerződés eredményesen szolgálta a szo­cialista országok, s ezzel együtt egész Európa biztonsá­gát, s századunkban a leg­hosszabb — negyedévszázados — béke fenntartását. Erejé­nek legfőbb bizonyítéka, hogy az imperialista köröket — szándékuk ellenére — mind ez ideig vissza tudta tartani egy beláthatatlan következ­ményekkel járó európai fegy­veres összecsapástól. A tagállamok egyesített vé­delmi erejének fejlődése, az ütőképesség növekedése azon­ban -nemcsák elméleti, szer­vezési, vezetési és kiképzési kérdéseket vet fel. Szüntelenül növekednek a követelmények a harc megvívásához szüksé­ges haditechnikai eszközök tekintetében is. A tagországok e következmények kielégítése érdekében eddig is nagy erő­feszítéseket tettek. valóbbá lett, hogy a történe­lemből mit sem tanuló impe­rialista körök a hidegháborút tényleges fegyveres konflik­tussá akarták fejleszteni. A béke, a szocialista világ- rendszer veszélyeztetettsége ma sem csökkent. Napjaink­ban a NATO-hoz tartozó fegyveres erők létszáma — adataik szerint — több mint 6 millió, azaz háromszorosa a NATO akkori állományának, s á NATO nyugat-európai terü­letén több mint 7000 különbq, ző rendeltetésű atomrobbanó­fejet halmoztak fel. A NATO-erők katonai ve­zetői nem kevésszer nyilat­koztak arról, hogy bármilyen időpontban készek a háború­ra, hagyományos és atomesz­közökkel egyaránt. Ez a hely­zet magyarázza, hogy ko­runkban az új társadalmi rend éoítése és védelme egy­mást feltételező objektív kö­vetelmény. A feladat két ol­dalát — az építést és az ah­hoz szükséges békés feltételek biztosítását — azonban csak szoros szövetségben, lehetősé­geink és erőink egyeztetésé­vel valósíthatjuk meg. Voltak a történelemien és most is vannak különféle szövetségek, koalíciók. A Var­sói Szerződés azonban ezek egyikéhez sem hasonlítható, mert új típusú szövetség. Ez Az elmúlt tizenhat eszten­dőben a Varsói Szerződés or­szágai többször is kezdemé- nyezően léptek fel az államok közötti vitás kérdések békés rendezéséért. A népek re­ménnyel és elismeréssel te­kintenek a bukaresti, a Kar­lovy Vary-i és a budapesti felhívások aláíróira. II Varsói Szerződési mai hazánk fővárosában, Bu­dapesten fogalmazták mag »Az európai országokhoz« cí­mű felhívást, amely az euró­pai biztonság és együttmű­ködés kérdéseivel foglalkozó össz-európai értekezlet előké­szítésére és megtartására s:<5- lítía fel földrészünk országai­nak kormányait és népeit. A biztonsági , értekezlet szüksé­gességét a népek megértették, s a nyugati országok kormá­nyai sem térhetnek ki sokáig előle. Természetes, hogy mindad - dig, amíg a Varsói Szerződés javaslatai nem valósulnak meg, tagállamai kénytelenek katonai szervezetük további erősítésére is megfelelő in­tézkedéseket tenni. Gondos kodniuk kell arról, hogy a Varsói Szerződés védelmi erejének színvonala és ké­szenléti foka mindig olyan, le­gyen, amely az agresszort visszariasztja szándékától. az első olyan, államok közötti kölcsönös együttműködési és segítségnyújtási szerződés, amelyet a benne részt vevő egyenlő jogokkal rendelkező országok szilárd eszmei ala­pokon nyugvó, testvéri egyet­értése hozott létre; a társadal­mi haladás védelmezője, és nem irányul egyetlen más ál­lam vagy államcsoport ellen sem. Pártunk X. kongresszusának állásfoglalása a Varsói Szer­ződést illetően, a népfrontpo- litikának legutóbbi nagy győ­zelme, méltóan fejezi ki, hogy népünk és fegyveres erői a jövőben is készek bé­kénk,* biztonságunk, a Varsói Szerződés erősítésére. Dr. Lantod! József vezérőrnagy 2 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 197L május 11

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom