Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
1971-05-13 / 110. szám
Fesztivál vagy találkozó ? Egy vezércikk nyomán Gyermeksportolók Csepelen N I em lengett ez alkalomra hímzett zászló, nem hivalkodtál? transzparensek — méreteiben és külsőségeiben is egyszerű találkozót adtak egymásnak Kaposváron a Dunántúl színházai. Nem, nem volt fesztivál — de ha mégis kicsúszott valaki száján, szóbotlás csupán. Jóllehet megkondul- ni hallatszott a vészharang, hogy minek, miért? A Magyar Hírlap Kaposvártól Szolnokig című cikkében (1971. május 5.) elmarasztalta a kezdeményezést. A vezércikkben említett X. Y. egymással licitáló városok helyébe az olvasó a cím után ítélve Kaposvár vagy Szolnok nevét helyettesíti. A csinnadrattás látványosságokat sohasem kértük — kifogásoljuk mi is. Sőt inkább erényére vált a szerénység a rendezvénynek. Azt azonban megkérdezzük: milyen alapon állítják szembe így a, vidéki' »városokat, a kisebb megyeszékhelyeket és a nagyobbakat a rendezés »jogát** illetően. Nem hinnénk, hogy Ilyenfajta hierarchia hasznára válna a vidéki, egyáltalán az országos köz- művelődésnek. Nos, tehát kivel licitál Kaposvár, vagy kire licitál — immár ötödször? A cikk ugyanis kivétel nélkül helyesli a filmfesztiválokat a Dunántúlon. Nem emel kifogást Pécs ellen, örül a kőszeginek, említést sem tesz azonban a szekszárdi néprajzi filmnapakról holott elismerésre méltóak. A sok jó után íme a két rossz — a kaposvári és -a szolnoki, á fáradt rutinalkalom ... Kár volt ezért a mindenképpen lekezelő kijelentésért. Korántsem a sértett lokálpatrióta szűklátókörű provincializmusa diktál védekezést — a fáradt rutlnalkalom egyhén nagyképű jóslás mindenképpen. A Dunántúl színházait senki sem kötelezte a részvételre, elmaradásuk esetén nem érné sem Győrt,, sem Pécset presztízsveszteség. Egyszerűen arról van szó, hogy jónak, hogy hasznosnak ítélik ezt a találkozót, s eljöttek. Még akikor is, ha nem tudtak minden esztendőben mai magyar darabokkal kirukkolni. Az utóbbiért nemcsak a színházak felelnek, s az utóbbi hiánya miatt még nem fáradt rutinalkalom mindez. Az már kritikusi megítélés dolga, hogy színvonalában elmaradt-e vagy túlszárnyalta-e az eddigi találkozókat. Aztán — miképpen a fesztiválok is — ez a találkozó is »egy kissé« a közönségért van. Igaz, a cikk említi ezt, de talán kevésbé méltányolja. »Ellentanácsa« sajnos nehezen kivihető. Nem ártana valóban, hä a színházak látogatnák egymást — persze kár ezt a vidéki színházak egymás közti feladatává testálni —, csak akikor éppen a szakemberek, a színházak találkozója maradna el. Pedig ez az egyik alapvető célkitűzés, és e térén van még javítanivaló. A lí’aposvári találkozón is. Mert van javítanivaló, elismerjük. Igaz, Somogy megye Tanácsa egyedül maradt rendezőként- — ezért egy szánalmas, közös műsorfüzet volt az egyet« len »fesztiválos« dokumentuma a talákozónak. A többi »csak« színházi este volt, ahol a közönség soraiban ott ültek nemcsak a dunántúli megyék érdeklődő színházi szakemberei, hanem a fővárosból jöttek is, úgy érezvén, tartogat számukra valamit a mostani, ötödik találkozó is. Ahol licitálás folyik, csak azért is versengés a rendezvényekért, ott megéri szót emelni, mindenképpen. Mert áz káros. Ez a találkozó’ legföljebb hasznára vált a részvevőknek, . és a legilletékesebbnek, a közönségnek. Éppen ezért jobb a látottak alapján ítélni, dicsérni vagy elmarasztalni, mintsem kikiáltani vagy inkább kinevezni egy szerény színházi találkozót fesztivállá, s elverni raj ta a port. Sok* jó kezdeményezés, uram bo- csá’, vidéki kezdeményezés után — ex katedra kimondva : jóból is megárt a sok ... a valaki jóllakottan H tekint a »szellemi étlapra«, nem csoda, hogy finnyáskodik. A főváros valóban terített asztal, ltár lenne kedvüket szegni ezért ezeknek a vidéki — a cikk tetszetős hasonlatától ihletve — »kul túrgasztronóm tusoknak«, kinevezve egy szerény vacsorát fejedelmi lakomává, csak azért, hogy elhúzhassuk a szánkat. T. T. A zene otthona Nagyatádon Az esztétikus környezet is nevel Nagyatádon 1968-ban nyílt meg a kihelyezett zeneiskola. Az igazgatói szoba magas, rideg. A hivatalsegéd a reggeli fűtéssel bíbelődött, tüzet rakott a vaskályhában. Kenedy Tibor megbízott igazgatóval kabátban üldögéltünk.’ — Talán furcsán hangzik, hiszen manapság olyan sok pályatársunk elmegy erről a területről — mondja a fiatal tanár —, szívesen jöttem Ide a feleségemmel együtt. Már Pé csen főiskolás korunkban elha-1 Pedig éneket. Jövőre ötzen tanulóval nő a létszám, es tároztuk, tanítani fogunk. 1968- ban végeztünk, és a kaposvári zeneiskola ígérte, kihelyezett tagozat lesz Nagyatádon. Elvállaltuk. Korábban a községben az 1950-es évek elejétől a művelődési ház tanfolyamainak keretében tanulhattak a gyerekek zenét. Elég sok volt a hiányzás, nem haladtak egyformán a növendékek. Az Új zeneiskolában több mint egy év azzal telt el, hogy azonos szintre hozzák tudásukat. Különös figyelmet fordítottak a rendszeres óralátogatásokra. — Nagyatádon szeretik a zenét, és sokan akarják taníttatni gyereküket. 1988-ban száz növendékünk volt, most százötvennél is több van. Sokan kimaradtak, mert minden évben várakozáson felül nagy a túljelentkezés. Egyébként látja az iskola épületét, ódon és barátságtalan. Annak idején persze jó volt, hogy ide is be tudtunk költözni, munkánkat és a gyerekek munkakedvét sem zavarta ez a környezet. Mostanában azonban már mind gyakrabban érezzük, hogy szűkös. Két helyiség beázik, alig lehet fűteni. — S mik a kilátások? — Alapjában véve eddig nem volt okom panaszra, mert a község, illetve a város vezetői támogatják, figyelemmel kísérik a zeneiskola sorsát. Amit elmondtam: objektív körülmények. A várossá alakulás sok energiát lekötött, rengeteg régebbi és új épület gázdára talált. A vezetőkkel együtt sokat törtük a fejünket a megoldáson. Terveztük, hogy a régi járási tanács helyére költözünk. Aztán azt, hogy az úi művelődési házban kap helyet a zeneoktatás. Sajnos ott a távlati terveket figyelembe véve ismét szökősen lennénk. Legjobbnak tehát az látszik, hogy amint a megye és a város lehetőségei megengedik, új zeneiskola épüljön a korszerű igényeknek megfelelően. Kíré- sünk: addig ezt tegyék lakhatóvá, hogy ne gátolja fejlődésünket. A zeneiskolában jelenleg négyen tanítanak. Kenedy Tibor zongorát, Kenedy Tiborné hegedűt, Sárái Lászlóné zongorát, Schubert Róbertné szolfézst. Egy óraadó tanár, Tátrai gyarapodik egy újabb tanerővel az iskola is. Fúvóstanári állást hirdettek. Az iskolában az ötvennyolc előképzősön kívül a legtöbb--a zongorát választotta (mintegy hatvanan), hegedűre pedig harmincán iratkoztak. A tanárokra átlagosan 28—30 óra jut egy héten és 30—33 tanítvány. Sárdi Lászlóné például évek óta Kaposvárról jár ki oktatni. A nagyatádi zeneiskolában a rendezetlen körülmények ellenére is nagyszerű eredményeket értek el. — Jó a közösségi légkör. A megfeszített tempón kívül arra is jut időnk, hogy a szülői értekezleten kisebb ismeretterjesztést tartunk. Sajnos ígv is van sikertelenség, a gimnazista korú gyermekek ugyanis teljesen lemorzsolódnak. Énekelni például csak ketten járnak. — Ügy hallottuk, hogy a város és a járás zenei ismeretterjesztéséből is kiveszik a részüket. — A nő kollégáim inkább közvetve. Magam TIT-tag vagyok. Örömmel mentem vidékre és a honvédséghez is előadásokat tartani. Meggyőződésem, hogy a zene sokakat érdekel, csak keveset hallottak az emberek róla. A zene megszerettetésének nagyszerű lehetőségei lennének a koncertek. Évente két növendékhangversenyt rendezünk, most éppen 8-án volt. Sajnos tanári koncert még nem volt. Oka az, hogy nincs hely és hangszer felkészülni. A zeneiskolát bizonyára fölépítik Nagyatádon; új városunk életében ezután sem lesz a zenekotatás hátrányos helv- zetben. ’ A zenetanárok eddigi eredményei pedig a további sikerek és a fejlődés zálogai. A maradandó zenei neveléshez azonban elengedhetetlenül szükséges az érzelmi életet is gazdagító esztétikus környezet. Bán Zsuzsa Százhatvan gyermek tanul a Csepeli Munkásotthon művészi torna, modern gimnasztika és balettoktatásán. Közül ük a legjobbakat fölvették a Csepel SC modem gimnasztika szakosztályába. Az 1970-es országos bajnokság gyermekcsoportjának I. és II. helyezettje közülük került ki. Rossz tapasztalatokkal szemben Jó példa Kaposváron A TIT FOLYÓIRATA, a Valóság, 1971. márciusi száma cikket közöl egy fővárosi szakmunkástanuló-otthon nevelési állapotairól. A szerző 1970 nyarán megvizsgált egy ilyen otthont — amelynek szerintem feladata az, hogy helyes nevelési módszerekkel óvja meg a fiatalokat az esetleges káros hatásoktól. »Azt tapasztaltam, hogy az otthon automatikus antidemokratikus vezetési módszerei maguk termelik ki az ilyen magatartást. És ráhangolja a fiatalokat ezekre. A tanulók és nevelők között rideg, hivatalos viszony van. A tanulók gyakran verekedne)^ A névelők fő módszere a kemény kéz, a kérlelhetetlen szigorúság politikája, aki nem engedelmeskedik, az mehet. Egyes nevelők a kiabálásokon, durva sértéseken kívül nem alkalmaznak más nevelési módszereket. Többségüknek még a hanghordozása is feltűnően megváltozik, ha egy tanuló belép a nevelői szobába. Felfogásuk szerint a nevelés egyedüli üdvözítő módja a könyörtelen • szigorúság.« Az olyan szellem és bánásmód, amelyet a cikk leír, szerintem nem is vezethet másra, csak káros magatartásra, ellenkezésre, lázadozás- ra, huliganizmusra, bűnözésre. Ha a nevelésre szükség van, s ez. azoiknál a legfontosabb, akik a serdülőkorban vannak; abban a korban, amelyben a felnövekvő egyén fokozottan igényli a megértő, méltányos, jól irányító nevelői magatartást. Hogyan akarhatnak jő eredményt azok, akiit a leírások szerint egy pillanatra sem gondolnak arra, hogy ennek az életkornak pszichofizikai sajátosságai, megnyilatkozásai fokozott mértékben kívánják a belső problémák, vívódások megértő meghallgatását, jóérzésű eligazítását? A cikk nyomán elmentem a kaposvári szakmunkásképző intézetbe. Az 503. sz. otthon az iskolával és egy négyszáz személyes tanműhellyel együtt ötemeletes épület. Folyosói, helyiségei valóságos múzeumként hatnak. Lázár György munkaügyi miniszter látogatása során ugyancsak ez* mondta: »Mintha nem is kollégiumban, hanem múzeumban járnék.« A falakat régi háztartási eszközök, korsók, köcsögök, csuprok, kulacsok, művészi agvaglábasok, tányérok, népművészeti szőttesek, pásztorfaragásek díszítik. A SZELLEM méltó a külsőhöz. Az igazgatót, a nevelőket a tanulók bármikor megkereshetik, hogy ügyesbajos dolgaikban megbeszélést kérhessenek. Évente négy- szer-ötször »kívánságládákban« elhelyezve névtelenül is feltárhatják észrevételeiket, elgondolásaikat. A csoportokat szakma és évfolyam szerint helyezték eL A négyes és ötös előmenetelő tanulók hánmas- négyes csoportokban külön szobákban tanúinak. Tanár vezetésével csak a négyesnél A z 'idei szabadságomat társasutazással töltöttem, bár az igazi pihenésnek a falusi csendben eltöltött időt tartom. De hát az ember nem keresheti fel minden évben a rokonait, nem keserítheti azok életét sem, így hát most ezt az utazát választottam. Hanem tavaly! Az volt az igazi pihenés: Én voltam az egyetlen vendég a faluban, és minthogy mindenki el volt foglalva a maga munkájával, velem nem ért rá senki törődni. Az unalom ásított minden sarokból, tehát az volt az ideális üdülés. Se lányok, se más szórakozás ... Így telt el két hét egymás után, míg végül is nagybácsim a második vasárnap megkérdezte: lenne-e kedvem elmenni vele horgászni. Felcsillant a szemem. Ralf Schneider; A falu pontya — Mi az, hogy lenne! De hgt... van ennek a falunak olyhn vize, ahol horgászni lehet? — kérdeztem hitetlen- kedve. — Ha tónak lehet nevezni azt a pocsolyát, ami a falutól két kilométernyire van, ott szoktunk horgászni... — mondta a bácsikám. És vasárnap el is indultunk. Mindjárt láttam, hogy pompás szórakozásra számíthatok, mert sokan jöttek utánunk, kerékpáron. Ügy látszik, mindenki halat akar fogni... — gondoltam magamban, de nem, szóltam. Bevetettük a horgot a vízbe, és elkezdtünk türelmesen várakozni. Néhány óra telt így el, csendesen, szótlanul, várakozásban. Igazán megnyugtató volt. Végül is valaki az én horgászbotomra mutogatva felkiáltott: — Megvan! Megvan! Pompás! Egyre többen kiabáltak körülöttem, szinte nekilelkesedve, én pedig arcpirulva, mellem kidüllesztve, büszkén emeltem ki zsákmányomat, egy gyönyörű, szép, nagy pontyot. Ügy néztem a nagybátyámra, mintha valami csodát műveltem volna. A nagybácsi- kám kissé komor arccal lépett elém, gratulált, aztán óvatosan kiszabadította a pontyot a horgomról, s mielőtt felocsúdtam volna meglepetésemből széles ívben visszadobta a vízbe. * • — Kitűnő horgász vagy ... — mondta szűkszavúan. — De hát... Mit jelentsen ez? — kérdeztem elhűlve. Megveregette a váltamat, és elmosolyodott. — Persze, te még nem tudhatod. Ez ugyanis a falu pontya. Sajnos, csak egyetlen egy van ebben a pocsolyában, és azt minden vasárnap kifogja valaki. Akinek a horgára akad, este a vendéglőben egy kört fizet a többieknek. Na, ma este rajtad a sor...! Fordította: Antalfy István gyengébb aiőmenetelűek ta* nulnak. Az érettségizettéit korrepetálják a kevesebb iskolázott- ságúakat, és ezért külön szabadságjutalomban részesülnek. A KISZ-alapszervezetek vezetőségébe első éveseket is választottak. Játékszoba , äö a tanulók rendelkezésére, s szabadpolcos könyvtáruk van olyan könyvekkel, melyeket az iskolai könyvtáriban vagy a helyi könyvkereskedésekben nem találnak meg. (Még egyetlenegy könyv sem veszett el.) Csoportonként filméi színdarab-értékeléseké, tartanak, s az összegezett megállapításokat tanáraikkal megbeszélik. Klubdél útónodon külső előadók, egészségügyi, gazdasági, jogi * előadásokat tartanak a kollégistáknak. Ha valamelyik diáknak az egészen korai órákban kell fölkelnie, hogy idejében munkahelyére érjen — ágyára nyomtatott szövegű »Ébresztést kérek!-'-' kis táblácskát akaszt ki, és az éjszakai portás csendben fölkelti, hogy a többiek egy-két órával többet alhassanak. Mindenkor orvos áll rendelkezésükre és ápolónői ügyelet van. A tanulókkal beszélgetve megállapítottam, hogy valóságos meleg otthonnak érzik ezt az intézményt, és többen sajnálták, hogy három év múltán el kellett búcsúzniuk. Ugyanezeket írhatom az 512. sz. intézet kollégiumáról is. A tanulókat egy régi épületben, kisebb helyiségben helyezték el, de az önkormányzat és a nevelőtestület itt is mindent megteremtett a lehetőségekhez mérten. (Kultúrterem, társalgó, szakköri helyiségek itt is a tanulók rendelkezésére állnak.) AMINT LÁTHATTUK, ezekben az intézményekben egész más eszközökkel nevelnek, mert tudják, hogy a cikkben leírt módon sem a tanulók felmerülő problémáit nem lehet megoldani, sem a társadalmi szempontból nem kívánatos, káros elhajlásokat megszüntetni.. Jegyezzük meg jól egyszer és mindenkorra: elidegenedés, deviáció csak ott, olyan helyen keletkezik, ahol sab* lanossá vált közhelyek, lélek nélküli, fegyelmezési szólamok uralkodnak. Gjeaea ZsKia SOMOGYI wer LAP un. «Mm u. b
