Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1971-05-12 / 109. szám

* Kis csokolátfégyárak a Balaton partján Szocialista szerződést kötött a Magyar Édesipar és az Üdülési Igazgatóság A Balatan-parti. üdülőhelyek súlyos és régi gondja, hogy az üdültetésben, az idegenfor­galomban, a vendéglátásban nagyrészt csak négy-öt hóna­pos munkahelyek vannak. Ez hátrányosan érinti a helyi la­kosságot, s a munkahelyeken is sok problémát okoz. Az utóbbi években, de különösen az idén, örvendetes az előre­lépés: az időszakos üdülőkben — a szezonon kívüli időben — ipari jellegű üzemeket mű­ködtetnek. A SZOT-üdültetésben az időszakosán munkát vállalók száma megközelíti az 1500-at a Balaton déli oldalán. Ebből mintegy ötszázan nyugdíja­sok, illetve diákok. A tapasz­talatok szerint a többi idősza­kos munkavállaló 70—80 szá­zaléka szívesen dolgozik egész évben, ha arra helyben le­hetőség mutatkozik. A meg­maradó 2—300 ember viszont csak nyáron kíván, elhelyez-' Nyáron az üdülőben A tágyi és a személyi adott­ságok alapján a csokoládégyá­rak és az üdültetés érdekei sok pontban szerencsésen ta­lálkoznak. A nyári üdültetést — minden hosszabbítási tö­rekvés, kísérlet ellenére — a Balaton partján öt—öt és fél hónapnál tovább nem lehet nyújtani. A SZOT Dél-bala­toni Üdülési Igazgatóságához tartozó, megközelítően kilenc­ezer helynek a 91 százalékára csak nyáron fogadhatnak be­utaltakat. Ugyanakkor számos új, nagy egység, illetve vi­szonylag korszerű konyha, cükrászüzem, étterem a téli időszakiban is alkalmas a cso­koládégyárak munkájához. A csokoládégyárakban viszont az év végi és a kora tavaszi hónapokban van a főszezon. Ehhez nagy számban szüksé­kedni. Éppen ezért 7—800-an igényelték már évek óta — az utóbbi években egyre in­tenzívebben —, hogy télen is dolgozhassanak. 1970 előtt együttesen 140 személynek tudtak Siófokon, Balatoníöld- váron, illetve Balatonléllén téli munkát adni a kihelyezett üzemekkel kötött, egy-egy év­re szóló szerződések alapján. A SZOT Dél-balatoni Üdü­lési t Igazgatóságának rendkí­vül ^fontos megállapodást si­került kötnie április végén a Magyar Édesipar négy buda­pesti gyáregységével. A szo­cialista szerződés megkötésé­vel a tó somogyi parti üdülő­helyein az üdülőkben dolgo­zóknak egész éves foglalkoz­tatási lehetőséget teremtettek. Elsősorban női munkaválla­lókról van szó, s ez különösen fontos a SZOT-üdültetésben. ahol a dolgozók 73 százaléka nő. — télen a gyárban ges kézi munkát végző beta­nított női munkaerő. A tapasz­talatok szerint a konyhai, ét­termi, szállodai dolgozók szí­vesen csomagolják a csoko­ládét, a cukrászok, szakácsok, főzőnők és hasonló szakmun- kavállalók pedig szintén meg­találják a csokoládégyárak termelésében az alkalmas munkahelyüket. Az is köztu­dott, hogy az édesipar fővá­rosi üzemeiben a csúcsidő­szakban nagy munkaerőgon­dok mutatkoznak, főként a kézi munkát igénylő csoma­golásban. A szocialista szerződést a gyáregységek, illetve az érin­tett üdültetési szervek képvi­selői többszörös helyszíni fel­mérés, részletes tárgyalás után kötötték meg a kölcsö­nös előnyök alapján. Rendkí­vül fontos, hogy nem egy esz­tendőre, hanem öt évre. Ezzel garantálni lehet újabb 4—500 ember egész éves foglalkozta­tását. A szerződések megköté­sénél felhasználták az 1970— 71-es téli időszakban kihelye­zett üzemek tapasztalatát. A Budapesti Csokoládégyár, a Zamat Keksz- és Ostyagyár ugyanis a téli idényben már átlag száz embert foglalkoz­tatott a SZOT Csepel Üdülő­ben. A kihelyezett üzemben a termelési eredmények is igen jók: a szorgalmas üdü­lési munkavállalók ugyanis általában néhány hetes beta­nítás után folyamatosan tel­jesíteni -tudják a pesti gyá­rakban kialakult normákat. Ugyanez volt a helyzet a Du­na Csokoládégyámak az Ezüstpart egyik üdülőjében március—április hónapban működő csomagolórészlegé- ben, ahol újabb ötven dol­gozó szerzett tapasztalatokat. Felhasználják a konyhai gépeket A csokoládéüzemek kitele pítése azért is előnyös, mert az üdülők konyháin levő gé­peket is fel tudják használni a termeléshez, csupán a cso­magoláshoz kell kisebb sza- 1 a--: okát lehozni a gyárakból Így beruházási igény sem je­lentkezik. Egyébként éppen ez az oka, hogy az üdültetés saját kezelésű üzemeket nem hoz létre, mert helytelen len­ne a nagyobb beruházást je­lentő gépek beszerzése, ha azokat csak fél éven keresz­tül használnák. Az 1971. október 1-től öt évre érvényes szocialista szer­ződés szerint a Budapesti Csokoládégyár a SZOT Csepe' Üdülőben 150—200 (majd­nem teli-es egészében nő) dol­gozót foglalkoztat csomago­lással és kisebb részben cuk­rászati termeléssel. Az Ezüst- parton a Duna Csokoladégyár. illetve a Zamat Keksz- és Os­tyagyár ugyancsak 150—200 ember számára létesít kihe­lyezett üzemet. Itt várhatóan a termelési rész is jelentős lesz, az időszakosan működő 1500 adagos konyha cukrá­szati üzeme erre teljes mér­tékben alkalmas. A Csemege Édesipari Vállalat Balaton- bogláron, a Fémmunkás Üdü­lőbe helyez ki üzemet cso­magolásra, munkaigényes ké­szítmények termelésére, így 60—80 dolgozónak terem* munkaalkalmat Az üdülők alkalmazottai át­helyezéssel kerülnek a gyár­egységekhez, onnan áthelye­zéssel mennek vissza az üdül­tetéshez. így folyamatos lesz a munkaviszonyuk, és amel­lett, hogy állandó munkához jutnak, élvezhetik a folyama­tos munkaviszonnyal járó elő­nyöket is: pótszabadság, uta­zási kedvezmény, üdülési le­hetőségek stb. Még egy lénye­ges tényező: ezek a kihelye­zett üzemek új ipari részle­gek kitelepítését jelentik me­gyénkbe. K. R. Tabi gondok Szálló, étterem, szerviz kellene Tab iparosodik épp ezért — bár már nem járásszékhely — jelentőséget nem veszíti el, fejlődése biztosított. A nagy­községhez öt község tartozik közigazgatásilag: Lulla, Tor­vaj, Sérsekszöllós, Zala, Ka- poly. Tabon hétezerkétszázan élnek — jelenleg. Nemsokára felépül a vegyei gépgyár — a bővülő munkaiehetőség a kör­nyékről behozza az embereket. Az igények is növekednek! Ma már az emberek városiasán öl­tözködnek (a fiatalokról nem is beszélve!); Az áruházban a választékot a divatnak megfelelően kell bővíteni. Milyen a mostani szolgálta­tótevékenység. mi várható a jö­A Pannónia Vállalatot szeret­nénk megkérni, hátha... A Balaton nincs túl messzé. — Egyéb gondok-bajok? — A Patyolatnak új helyiség kellene, a jelenlegi nem erre a célra épült, bérlemény. Két— három hetét kell várni a tisz­tításra. Sokasodnak a gépjár­művek — szerviz Siófokon, Kaposváron és Tamásiban! Szeretnénk, ha Kapolybán is létesülne! A tsz vállalná, már a megyei tanácsnál a pályázat. Aztán á sütőipar; a létszám megvan ugyan, de sok a ké­pesítés nélküli munkás, ez meglátszik a kenyér minőségén s! Fiatalok nem nagyon je­lentkeznek, az idősebb dolgo­zókat meg már nem érdemes ki taníttatni. — Nem Tabról járnak el dolgozni az emberek, hanem máshonnan jönnek ide. Ho­gyan könnyítik meg a letelepe­dést? — Telket az OTP-nél vi­szonylag olcsón lehet kapni, száz forint négyszögöle. Építő­anyagot a TÜZÉP, a lakberen­dezési bolt és a vasbolt is áru­sít. S. F. HÚSZ ÉVET eltölteni egy munkahelyen úgy, hogy ki­vívja az ember munkatársai, főnökei megelégedését, min­dennap a gép mellé állni, s elkezdeni a munkát a har- mincfokos melegben, az ál­landó zajban és szenvedni a levegőben szálló portól, a pi­llétől — nem kis dolog. A sebesen pörgő orsók szü­net nélkül csévélik a vékony pamutszálakat, vastagszik, formálódik a orsó. Szabó La- josné immár két évtizede dolgozik a Pamutfonó-ipari l)j hajtás a réteken, legelőkön Milliókat ad qz állam a korszerű gyepgazdálkodáshoz .vőben? — erről beszélgettünk Balogh Ferenccel a községi ta­nács igazgatási csoportjának főelőadójával. — Az alapvető szakmák va­lamennyi községben megvan­nak. Á fodrász, a cipész, a ház­tartási gépjavító, az elektro­akusztikai javító, a női—férfi szabó munka megfelel a kívá­nalmaknak. Az építőipar? Én jónak mondanám, csak kevés a kapacitás, dehát ez országos je­lenség. 1 A vendéglőben ebédeltem, nem találtam üres asztalt, a pincérnők alig győztek eleget, tenni a rendeléseknek. Meg­kérdezem : — És a vendéglátás? — Rossz. Az egyetlen ven­déglő zsúfolt, hisz üzemi étkez­tetést is vállal, az épület el­avult... Van ezenkívül presszó, italbolt és borkimérés. — Szálloda? — Az nincs. Nagyon kelle­metlen: akárki jön, csak há­zaknál tudjuk elhelyezni. — Várható változás? — A szálloda terve kész, a helyét is kijelöltük. Az épület­ben étterem és hat—nyolc, esetleg tíz szoba lenne — csak pénz nincs. Az ÁFÉSZ nem bírja anyagiakkal. Az üzemek 5 -"ítségét kértük, hisz ők is ér­dekeltek, nincs saját konyhá­juk. Sajnos eredménytelenül. Május a legeltetés megkez­désének hónapja. Régen is, most is úgy igyekeztek a gaz­daságokban, hogy erre az idő­re rendbe tegyék a legelőt: ki­javították a kutakat, vályúkat, a felhajtó utakat, megtisztí­tották a gyepet a tüskétől, bo­zóttól, bekapáltá'k a vízmosá­sokat, nehogy eltörjön a te­hén lába. Ami a szövetkezeti gazdálkodás időszakában vál­tozás és elüt a régi gyakorlat­tól, az a gyepterületekkel való jéltudatosabb foglalkozás, a korábbinál nagyobb törődés — a korszerűbb legelőgazdálko­dás: a műtrágya, a gyomirtó szerek, a villanypásztor-be- reftdezések, a szakaszos legel­tetés alkalmazása. Megyénkben több mint 150 500 hold (a megye mezőgazdasági terü­letének csaknem 22 százaléka) az úgyneveziett tanácsi rét- és legelőterület ennek .zöme a ter­melőszövetkezetek kezelésében' van. Mint arról Szabados Ká­roly, a‘ megyei tanács mező­gazdasági és élelmezésügyi osz­tályának munkatársa tájékoz­tatott, évről évre jelentős tá­mogatást kapnak államunktól a közös gazdaságok a gyepte­rületnek mint az állattenyész­tés egyik fontos takarmányter­mő helyének a javításához, korszerűsítéséhez. Amióta ezt a segítséget — évi 4—5 millió forintot — kapják az üzemek, saját anyagi erejük latbaveté- sével együtt elérték, hogy szá­mottevően emelkedtek a hoza­mok és nagyobbodott a gyep­termő terület: eddig 38 ezer holdat javítottak dotáció igény- bevételével, s most már itt is korszerű gyepgazdálkodás fo­lyik. Része van az eredmények fokozódásában annak is, hogy egyre több a jól képzett szak­ember a termelőszövetkezetek­ben, aki ezt a munkát is szer­vezi, irányítja. Az általános talajjavítási és védelmi munkák keretében a múlt év végéig 81 somogyi tsz- ben indult komplett terület­rendezés. Ennek során megje­lölték a legmegfelelőbb hasz­nosítási módot, és azt is meg­állapították, hogy hol nem ta­nácsos füvet termeszteni. A mintegy 10—12 százaléknyi, ilyen célra használhatatlan te­rületen víztározó-építést vagy fásítást javasoltak. Erre az évre megyénkben 26 termelőszövetkezet összesen mintegy 4 millió forint állami támogatást kapott csaknem 4900 hold gyepterület fejlesztéséhez. Eb­ből a pénzből a közös gazda­ságok új területeken telepít­hetnek gyepet — persze saját erő hozzáadásával —, korszerű­síthetik a már meglevőt (vil- lanypásztor-berendezést alkal­mazhatnak, nyári szállást, fel­hajtó utakat építhetnek stb.), ápolási munkákat végezhetnek. Néhány . tsz, mint például a nagybajomi Lenin, a komiós­di Béke, a berzencei Jobb Élet a már korábban megkezdett javítást, korszerűsítést terület- növeléssel folytatja az állami segítség igénybevételével, A MAI KOMMENTÁRUNK * Egy kiválójelvényről A Kaposvári Húskombinát egy régi dolgozója, Száler Ernő nem lehetett jelen a napokban megtartott válla­lati ünnepségen, ahol átad­ták a múlt évi munkájuk­kal kiérdemelt vándorzász­lót és a kiváló címet jelen­tő okiratot. Nem lehetett je­len, pedig amikor felolvas­ták annak a hatvan ember­nek a nevét, aki kiemelke­dő munkája alapján kiváló­jelvényt kapott, az ő neve is elhangzott. Hosszú Hónapok óta sú­lyos betegség köti ágyhoz, a vállalat vezetői mégis úgy értékelték a sok esztendőn át végzett munkáját: ő is hozzájárult és részese volt annak, hogy a húskombi­nátnál kialakulhatott egy olyan törzsgárda, melynek munkájára, helytállására mindenkor lehetett számíta­ni, s aminek eredményeként tavaly országos elismerést érdemeltek ki. Az ünnepségen Száler Er­nő nevének elhangzásakor felcsattanó taps jelezte: a vállalat dolgozói egyetérte­nek a döntéssel, helyeslik azt! Helyeslik, hogy egy régi törzsgárdatagról nem feled­keztek meg akkor sem, ami­kor betegsége következtében már nem tud úgy dolgozni, mint amikor ereje teljében fáradhatatlanul rakta le a mai kivaló vállalat alapjait. S az ünnepséget követő egyik nap Ostoros István igazgató, Bognár József párt- titkár, Pápai István szb-tit- kár kopogtatott munkatársuk lakásának ajtaján, s az ágy­ban fekvő súlyos betegnek átnyújtották a kiválójel­vényt. Meghatott könnyek jelez­ték, hogy a beteg embernek — de hozzátartozóinak is — végtelenül jólesett az elis­merés, a figyelmesség. A Kaposvári Húskombinát vezetői, dolgozói már több nagyszerű példáját adták szocialista emberségüknek. Amikor a városi tanács ve­zetői azt kérték tőlük, hogy segítsenek változtatni a vá­ros nehéz óvodai helyzetén, egyik szocialista brigádjuk lett ebben a kezdeményező. Egy másik szocialista brigád pedig örökbe fogadott egy fiatal fiút, akit szülei el­hagytak. Ez a kiváló jelvény is több az elismerésnél, a figyel­mességnél: követendő példa más vállalatok számára is, hogyan kell szocialista mó­don, szocialista emberséggel dönteni, határozni, nem fe­ledkezve meg azokról sem, akik betegségük következté­ben kidőltek a sorból! Sz. L. Kél évtized az orsók között Vállalat Kaposvári Gyárá­ban mint fonónő. Az elsők közé tartozik, akik itt kezd­ték a munkát Gyorsan széttekint á gépso­rok között, nincs-e elszakad­va egy szál, nem , kell-e új orsót tenni a gépbe, majd egy csöndesebb helyen, a művezető irodájában beszél­getünk. — Huszonhat éves korom óta dolgozom itt, akkor még bizony nagyon kevesen ke­rültek be az üzembe, alapo­san megnézték, hogy az em­ber milyen munkát végez. Budapesten elvégeztem a négyhónapos fonónői tanfo­lyamot, s amikor visszajöt­tem Kaposvárra, akkor neki­álltunk a többiekkel az új gépeket tisztítani. Ekkor még az üzem helyén csak egy rak­tár volt. Az építkezésen pe­dig, a férfiak segítettek, hogy a gépek mielőbb a helyükre kerüljenek, s meginduljon a termelés. Nagyon mostoha körülmé­nyek között dolgoztunk. A jő módszerre évek óta köve­tendő példa a héthelyi Arany­kalász Tsz legelőgazdálkodása; ebben a szövetkezetben bemu­tatókat is rendszeresítettek a módszer népszerűsítése a ta­pasztalatok átadása céljából. A tavalyi eredmények alap­ján várható, hogy az idén tovább nőnek a hozamok. A múlt évben ugyanis állami támogatásból és saját erőből mintegy 8,7 millió forintot köl­töttek erre a célra a tsz-ek (ápolási, tisztítási, karbantartá­si, telepítési munkák és a szük­séges berendezések beszerzése). A javított gyepterületen hol­danként több mint négy mázsa vegyes műtrágyát használtak fel. Ezeken a réteken a széna­termés 24,3 mázsa volt, csak­nem kétszerese az összehason­lításul szolgáló terület átlagá­nak, a legelő fűhozama hol­danként meghaladta a 120 má­zsát, szemben a nem javított terület 42 mázsás átlagával. A múlt évben a több mint 6000 hold javított legelőn a termelőszövetkezeti közös állo­mányból 4600, a háztájiból pe­dig 2800 szarvasmarha, ezenfe­lül majdnem 9000 juh legelt. A korszerű legeltetést egyéb­ként 35 villanypásztor-beren- dezés is segítette. H, F. betonra vizet öntöztünk, hogy megfelelő legyen a légned­vesség. A gyár előtt pedig olyan nagy volt a sár, hogy pallókon tudtuk csak meg­közelíteni az üzemet. Erre az időre az volt a jel­lemző, hogy mindenért meg kellett szenvedni, még a bu­szért is. Ha azzal mentem be dolgozni, akkpr biztos vol­tam abban, hogy elkésem, így inkább gyalog jártam. A gépek zúgása még ide is felhallatszott. A hatalmas csarnok nagyon jól mutatott felülről, az iroda ablakából. A gépek tetején feltornyozott teli orsók gyönyörködtették a szemet. — Már akkor is nehéz volt a három műszak, nemhogy most. Igaz, akkor legjobban- az éjszakázást szerettem. Va­lahogy jobban ment a mun­ka, vagy talán mert fiatal voltam. Elgondolkodva mesél to­vább, fölidézi a régi közös emlékeket, a vidám napokat. — A mi brigádunkat min­denki ismertei a gyárban. Ügy emlegették, hogy az asz- szonybrigád ... Egyedül mi rendeztük meg a »férfiak bálját-«. Ezek családi össze­jövetelek voltak az üzemben, erre minden asszony magával hozta a férjét is. Jó munkájukkal, program­jaikkal felhívták magukra a vállalat vezetőségének figyel­mét. Eddig nyolcszor nyerte el a szocialista címet a bri­gád. Ö pedig kétszer kapott ki.válódolgozó-jelvényt, majd egyszer a Könnyűipar kiyáló dolgozója kitüntetést. Az ok­leveleket, jutalmakat, ame­lyeket a húsz év alatt kapott szinte föl sem tudja sorolni. Nehéz ez a munka, s egy­re kevesebben jönnek ide dolgozni. Három gépen majd ezer orsót szolgál ki. Tizenöt év óta tisztségvise­lő a szakszervezetben, gazda­sági felelős, és volt már műhelybizalmi is. Szervez, agitál, biztatja a többieket a jobb közösségi életre. KEVESEN VANNAK máj- olyanok az üzemben, mint ő. Azt szeretné, ha innen men­ne nyugdíjba — Sok ilyerr ember kellene még ide, mint ő — mondja Jancsók Gyula, a C műszak művezetője. Ök azok, akik munkájukkal, szorgalmukkal vívták ki a többiek elisme­rését, bizalmát, ök a , törzs- gárdatagok. Gyertya» László SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1971, május 12. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom