Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)

1971-05-11 / 108. szám

\ A KSI nyerte a Csík Ferenc-emlékverseny csapatversenyét 4 Jól szerepeltek a kaposvári úszók Rajtol a 100 m női pillangó úszás mezőnye. A 3-as kőről indult és győzött Andrea, aki szombaton részt vett a Csík Ferenc-emlékversenyen­Gyarmati A szombati sikeres első nap után vasárnap fokozódó érdeklődéstől kísérve folytató­dott a Csík Ferenc úszó em­lékverseny küzdelemsorozata. Két nap alatt 36 számban mérték össze erejüket a ver­senyzők. Vasárnap is a Köz­ponti Sportiskola versenyzői remekeltek, Hargitay And­rással az élen. Végül is aKSl vette birtoká­ba a legjobb csapatnak já-- ró serleget. Nem kellett szégyenkez­niük a kapos­vári úszók­nak sem. Sportiskolánk, valamint a K. Rákóczi és a K. Vasutas pszól bizonyí­tották, hogy nem vagyunk híján a tehet­ségeknek. Pál- fi Iván (K. a mieink számára. A rende­zők is 'kitettek magukért, így összességében sikeres volt az 1971. évi találkozó. A felnőtt számokban az alábbi eredményeit születtek: Férfiak: 100 m pillangó: 1. Hargi­tay (KSI) 1:01.5, 2. Hámori Hargitay András legutóbbi csúcssorozata után kis pihenőt tartott. Kaposváron nem volt »bombafo rmában«, de így is bizonyí­200 m vegyes: 1. Hargitay (KSI) 2:17.3, 2. Mátrai (P. Ércbányász) 2:21.8, 3. Tallós (KSI) 2:21.8. 4x100 m vegyes váltó: 1. KSI (Tallós, Virágh, Hargi­tay, VerrasztÖ) 4:23.5, 2. Pécs 4:31.8, 3. Kaposvár (Bíró, Pálfi, Hegedűs, Giczi) 4:42.3. Nők: 400 m . gyors: 1. Kaczander Ágnes (Bp. Spartacus) 5:06.8, 2. Nagy Zsuzsa (BVSC) 5:18.5, 3. Deák Katalin (BVSC) 5:26.2, 7. Ketskés Andrea (K. Rákóczi) 5:47.8. 10Ó m gyors: 1. Patóh Mag­dolna (Bp. Spartacus) 1:02.8, 2. Nagy Zsuzsa (BVSC) 1:06.9, 3% Kaczander Ágnes (Bp. Spartacus) 1:10, 4. Ketskés Andrea (K. Rákóczi) 1:11. 400 fti vegyes: 1. Kaczan­der Ágnes (Bp. Spartacus) 5:33.4, 2. Virágh Éva (Bp. Spartacus) 5:59, 3. Várkonyi Judit (P. Ércbányász) 6:09.8, 5. Ketskés Andrea (K. Rákó­czi) 6:18.7. 200 m hát: 1. Kaczander Nagy Ferenc kenyere Az ablak előtt kisszék, barna fája fénylik, ahogy rásüt a nap. Mellette kisasztal, raj­ta szerszámok, vésők méretele szerint, meg a bizsák. Ez az egész műterme a mesternek, a konyha egyik szögletében. Fö­lötte feketegombos nép rádió. Ha műteremlátogatásra hívtam volna az olvasót, most azt kel­lene mondanom: «-Ilyen tehát Nagy Ferenc tahi faragómű­vész műhelye.« A műhely fölé valóban ódakívánkozik az idé­zőjel, de. a mester fölé már semmiképp. S erről nemcsak a Népművészet mestere cím győz meg, hanem a tele vit­rin, a falak, a csaknem meg­szólaló fa, a történelmet idé­ző, mesemondó faragott szarv — tulajdonképpen minden, ami keze munkája. Ilyenkor illik a kezdetekről, faragói ars-poeticáról, célokról & lehetőségekről, elismerések­ről és méltatásokról szólni. De a sablont egyszerűen és aka­ratlanul ő maga tiltotta. — Sokszor írnak rólam az újságok. Ha valami elkészül, ha valamit díjaznak, akkor emlegetnek. Ilyenkor pedig csak dolgozgatok- Néha ad a megye is megrendelést. Most Is éppen azon dolgozom, a folk­lórfesztiválra faragom az első meg a második díjat a tánco­soknak. •— Hány órát dolgozik na­ponta? — Hát. tíznél jóval töb­bet .. ■ — Vasárnap? — Néha akkor is ... az asz- szonnyal, faragjuk közösen. — Kinek? — Hogyhogy kinek? Hát a szövetkezetnek. Itt egy doboz- Huszonnégy forintot kapok da­rabjáért. Most, küldtek vagy negyvenet. Jön a vadászati vi­lágkiállítás, valami ráillőt ké­szítek. Aztán küldjük Pestre. — Mit gondol, mennyibe ke­rül készen egy doboz? — Hát az árral, az adóval, ilyesmivel ők foglalkoznak. A szövetkezet. Amit láttam, az több volt jóval, mint száz fo­rint­— Mennyi havonta az átla­gos jövedelme? — Ügy háromezer .. A felesége vág közbe: — Csak a hír a nagy! A hí­ressége! De mit ér, amennyit itt küszködni kell a pénzért! Itt ez a papír, nézze, bírósági ügy, családi dolog. Azt írják, hogy a havi átlagos jövedel­münk több mint- húszezer... Most szóljon ehhez! Én is elég sokat betegeskedem- Persze, amikor kivizsgálták, elhallgat­tak. Nagy Ferencné keserűsége mellett azért van ám háziasz- szonyi büszkeség is. Mert szép a Nagy porta, tágas, új la­kóház, modern bútorokkal. Megteremti a szükséges dolgo­kat Nagy Ferenc szorgalmas keze, mondhatom úgy is, de­rűs lakást, jómódot. Nem is a kenyerét féltem szó szerint, hanem alkotp »-kenyerét« — művészetét. Nem kérdeztem meg, milyen viszonyban van a dobozokkal, a makacsul is­métlődő mintákkal, hiszen az asztalos is gyengéden simítja végig a kész ablakrámát, még ha az ezredik is az. Csakhogy Nagy Ferencnek nem ipara, hanem művészete van. Fürge ujjú asszony nem horgolja fi­nomabbra a csipkét, mint ahogy . ő megfaragja lehelet­könnyűre a tehénszarvat. Fe­hér, mint az elefántcsont, és olyan gazdag figurákban, mo­tívumokban, mint egy rene­szánsz kehely. Én nem félek túlzásoktól, mert láttam a szakemberek gyönyörködő ar­cát a Kapoli-pályázaton, ta­valy ... Nézegettük a vitrint, a re- kamié mellett, faragott akt áll — szép munka,. kár, hogy a porcelánt idézi. Pallérozás kel­lene még. — Nem tanított engem er­re j'óforman senki. Magamtól lettem azzá, ami vagyok­— Persze híres vagy — foly­tatja a felesége —, de mit ér, ha sok a gond. Kislányát említi, akinek Át­szervezés után a Horizont ÁFÉSZ tahi telepén felmond­tak, a Videoton tabi üzemébe javasoltak. Ök a Tégi munka­helyet szeretnék .. . Csitítja férje, s közben régi dolgokra tereli a szót. — Negyvenháromban tör­tént, katonáéknál. Egy raktárt őriztünk, én meg unalmamban farigcsáltam- Tetszett a fiúk­nak. Később a fogságban meg kaptunk dohárfyt, de nem vót papír, így aztán megfaragtam én a pipát is. Itthon napszá­mos lettem, míg egyszer hal­lottam, hogy a Balatonnál, Ti­hanyban vesznek át faragáso­kat. Már előtte is ismerteim egy embert, aki három-négy pengőért faragott , Krisztust egy magra. Perceik alatt, ott a vevők előtt. Hát ezt én is megcsinálom. És ihol az olva­só. Nézze. És ha összevetjük, hogy napi kaszálással lehetett keresni egy peingőt... Azóta faragókéssel keresi a (kenyerét Nagy Ferenc. Olyan munkával, amit szeret. De engem éppen az nyugtalanít, hogy amit estéiből még éjsza­káiból ellop, azalatt készül a fátyolszerű szarv, azalatt for­málódik ki olyan díszdoboz, amelyre nincs irányár, nincs szabott megrendelés, semmi­féle előírás. Csak néha látjuk egy-egy .kiállításán, és olyan­kor a sziépet szeretőknek ki­pirul az arcuk és gyorsabb az érverésük. Mint minden talál­kozáskor a művészettel. Pedig jó lenne, ha minden perce ilyen találkozás lehetne nap­közben is. Tröszt Tibor Rákóczi), He- tóttá, hogy nem mindennapi tehetség. Még Ágnes (Bp. Spartacus) 2:39.5, gedűs, Giczi csak 15 éves (KSI), Ketskés Andrea (K. Rákóczi) meg még jó páran most már nem csu- pán tehetségek. Pálfinak az 59,6-ja, a Hegedűs-—Giczi kettős remek párharca Sós Csabával a serdülő fiúk 109 m-es versenyén hű tükörké­pét adta, hogy milyen mérvű a fejlődés. Pedig a körülmé­nyek nem a legkedvezőbbek. Jelen pillanatban is üresen tátong a fedett uszoda szom­szédságában az 50 m-es ver­senymedence. És nem ez az egyetlen probléma. A Csík Ferenc-emlékver­seny kitűnő erőfelmérés volt Iliidig sportfa sorokban Bécs Románia és a Szovjeunió női kézilabda válogatottja semleges pályán harrnadik vi­lágbajnoki selejtezőt játszott, miután az első két mérkőzés nem hozott döntést. A bécsi találkozón Románia 16:9 (7:5) arányban győzött, és ezzel ki­lencedikként bekerült a vi­lágbajnoki mezőnybe. Az év végén Hollandiában sorra ke­rülő kilences döntő részve­vői: Magyarország, Jugoszlá­via, Hollandia, Japán, NDK, NSZK, Dánia, Norvégia és Románia. ■ női kézilabda válogatottja Leingyel atlétikai versenyen a kalapácsvetésben Lubijaws- ki 69,52 m-rél győzött. A nő) súlylökésben Sewinska 17,58 m-rél lett első, tnindkét ered­mény ,új rekord. Tananarive Madagaszkár labdarúgó vá­logatottja olimpiai selejtezőn 4:2 (0:0) arányban győzött Malawi ellen. (Bp. Spartacus), 1:04.8, 3. Ver- rasztó (KSI) 1:05.7. 6.* Pálfi '(K. Rákóczi) 1:08.3. 4x100 m gyorsváltó: 1. Köz­ponti Sportiskola (V-errasztó, Virágh, Tallós, Hargitay) 4:01, 2. Pécs 4:04.1, 3. Kaposvár (Pálfi, Mészáros, Schlégl, Haj­dú) 4:22.5. 400 m gyors: 1. Verrasztó (KSI) 4:28.5, 2. Sós (KSI) 4:34, 3..Széles (KSI) 4:37.4, 5, Pálfi (K. Rákóczi) 4:55.5. 200 m mell: 1. Hargitay (KSI) 2:32, 2. Szabó (Bp. Spartacus) 2:35.9, 3. Virágh (KSI) 2:39.2, 4. Pálfi (K. Rá­kóczi) 2:44.6. 2. Nagy Zsuzaa (BVSC) 2:46, 3. Patóh Magdolna (Bp. Spartacus) 2:48.7, 5. Ketskés Andrea (K. Rákóczi) 3:01.8. A Csík Ferenc-emlékverseny végeredménye: 1. Közp.SI 528,5 pont 2. Kaposvári Sí 461 pont 3. BVSC 384 pont 4. Bp. Spart 295,5 pont 5. P. Ércb. 257 pont 6. MTK 73 pont A csapatkupa. védője a Központi Sportiskola, az egyéni serleg Hámori Jenőé (Bp. Spartacus). (A Csík Ferenc-emlékver­seny további eredményeire még visszatérünk.) Úttörőzenekarok megyei találkozója Föléledt a zenélőkedv SOMOGY zenélő úttörői ad­tak egymásnak randevút; vasárnap Nagyatádon, a Fegy­veres Erők Klubjában nyolc úttörőzenekar mutatta be mű­sorát. Eddig az úttörő művé­szeti szemléken elvétve talál­koztunk zenekarokkal, s bi­zony a produkciók színvonalát sem lehetett egyértelműen di­csérni- Ezzel szemben az' idén már 38 úttörőzenekart tarta­nak számon a megyében. Kö­zülük is a legjobbak mutatkoz­tak be vasárnap. Tetszett, hogy Nagyatádon elálltak a »■maratoni« műsortól. Tamás Lajos csapatvezető rendezésé­ben egyórányi, pergő progra­mot kaptunk. Sem a szerep­lők, sem a hallgatóság nem fáradtak el. Néhány dolgot azonban meg kell jegyeznünk. Köszöntőnek, hangulatteremtő­nek jó egy vers a zenés ün­nepségeken is, de több már nyújtja, 'szétforgácsolja a mű­sort- A legzavaróbbak pedig a szóló zeneszámok voltak. »■Összekötő lépésként« az ilyen betéteket üdvözölni tudjuk, de akkor a műsorválasztásra job­ban kellene ügyelni. Ha nem is mai szerzőktől, de föltétle­nül gyerekdarabokat tudunk egy úttörőünnepen elfogadni. Sorrendet az együttesek kö­zött nehéz megállapítani. A ta­lálkozó egyik nagy meglepeté­se éppen az úttörőzenekaro­kon belüli változatosság volt, némelyiket énekkar is kísért. Ugyanúgy széles és gazdag volt az előadott művek ská­lája is. A legnagyobb lépést megalakulása óta a nagyatádi ének és zenekar tette meg. Mint a szakemberek értékel­ték, fejlődésük- ugrásszerű- Érett, jól kidolgozott darabok­kal jöttek, előadásukon érző­dött az együtt zenélés határta­lan szeretete. A csokorból vlfagry balek volt szegény Ha én kereskedő volnék, reszketne tőlem a gyár, ame­lyik árut ad el nekem, és ci- teráznának felettes hatósága­im. A gyárnak megmondanám: ilyen vacakot ne küldjön ne­kem, ezt én nem sózom sen­kinek a nyakába. Inkább ki­írnám a polcrq,: »Az X gyár­tól rendelt áru nem jó, nem Vettem át, azért nincs!-« A polc üresen marad• A rossz cipőkre nem fog­nám rá ha levált a talpa, hogy »rendellenesen« hasz­nálták. Nem én. Egyetlen szó nélkül akár ötször is kicse­rélném, s visszaküldeném a gyártónak, vitatkozzék ő a meósaival, viseltesse az ócska cipőt ázzál, aki kiadta. Az esököpeny átázott? Vissza a feladónak! Viselje a gyárigaz­gató! Nem jó <s konzerv? Vissza! Egyék meg, akik a májat, a tejfölt, a zsírt már a készítéskor úgyis kiették belőle, egyék meg a csinálói a többit, a maradékot is. De főképpen nyissák ki ők, ha tudják. Fut a kép a televí­zióban? Mi sem egyszerűbb. Visszaküldeném, és úgy intéz­ném, hogy a futó, vibráló, szemrontó képet az a részleg nézegesse kötelezően, ame­lyiknek kezéből a drága, de rossz masina hozzám jutott. Ha az áruról már az én boltomban derül ki, hogy rossz, megmondanám a ve­vőnek: »Uram (asszonyom, kisasszonyom, fiatal barátom), ez vacak■ Ne vegye meg/«■ Közölném vele, hogy ami nálam van, használhatatlan. Az asztal lába kijár, a szek­rény ajtaja megvetemedett, a rekamie rugója szúr* a jövő hétre várom, hogy a kredenc fáján megjelennek az első ta­vaszi rügyek. Ellenben a szomszéd boltban kap olyan árut, ami nem kis pénzért megfelel jogos igényeinek. Savanyú a tejföl? Már a so­főrrel vagy a kocsikísérővel megitatnám, ha le merte rak­ni. Vagy kiönteném az utcá­ra, és az ott ékeskedő foltja mellé cédulát tűznék ezzel a szöveggel: »Kiöntöttem. Sa­vanyú. Romlóit. Hamisított- Erjedt. Keserű. Büdös.« (A nem kívánt törlendő.) Amint látják, ha én keres­kedő volnék, szigorú, de igaz­ságos kereskedő volnék. Le­het, . hogy napjaim jó részét üres polcok előtt ynatkozva tölteném, de nem esne folt kereskedői becsületemen- Árum alig volna, de becsüle­tem dicsfényként sugározná körül homlokom, s mi több kell ennél egy kereskedőnek, egy Embernek. A becsület! Csak az legyen sértetlen. Tudom, kereskedői karri­erem rövid .volna, és vonala meredeken lefelé hulló. Tu­dom, hogy hamarosan elme­gyógyintézetben végezném és főnyeremény lenne, ha útka- paróként tengethetném to­vább életem. Mégis az a vigaszom, hogy majdan koporsóba zárva, a Kereskedők Egyesületének fő­titkára eme szavakat ejti sír­gödröm felett: »Pályatársunk körültekintő, remek kereskedő, volt. Legyen neki könnyű a föld!« De nem könnyű, mert a vevők küldöttségének titkára meg ezt súgja szomszédjának: »Nagy balek volt szegény megboldogult, nem sokat ér­tett a kereskedelemhez, de ha így esett, most már isten nyugtassa!« »—Kussinszky— . (verbunk, űttörődalok) a Har­sán a kürtszó kezdetű különö­sen »-kihallatszott«. Bátran vállalkoznak a gyerekek a bő­gő és a klarinét megszólalta­tására is a zenekarban; ere­deti és könnyed a számok hangszerelése. Ami biztos: me­gyénk egy ígéretes zenekarral gazdagodott, nem lehet őket számításon kívül hagyni. Hasonló összetételű zenekar érkezett Zákánytelepről is. Igen kulturáltan tolmácsolták műsorukat a hangszereiken jól játszó, tehetséges gyerekek. Számaik tempóválasztása azonban nem volt szerencsés, és a hangszereléssel is kissé széttördelték, andalítóvá tették a vidámabb számokat. A ki­sebb létszámú, művészileg színvonalas zenekarok között többen nyújtottak egyfor­ma, szép teljesítményt. Élményt jelentett a somogy- sámsoni úttörők citera- zenekara; a gondosan összevá­logatott népdalok, a sodróere­jű, tiszta játék, a remek rit­musérzék mind mind erényük- Meglepően bátor vállalkozás volt az iharosberényi furulyá- soké: a gyerekek négyszólamú műveket. szólaltattak meg, Bartók Játékát hozzáértéssel adták elő. A hat somogyvári furulyás lányka .előadását a tiszta kétszőlamúság jellemez­te. A kadarkúti és a homok- szentgyörgyi citerazenekar népdalai is hiba nélkül szól­tak, de sokkal élettelibb lehe­tett volna játékuk. A szentba* lázsi együttesnek viszont ér­nie kell még. (Bizonyára a fémfurulyák is megnehezítet­ték a munkát, fahangszerrel könnyebb dolgozni.) NÉGY EGYÜTTES jutalma (Nagyatád, Iharosberény, So- mogysámson, Somogyvár) tíz­napos szaktáborozás. A zá­kánytelepi zenekar a megyei úttörőtalálkozó ünnepi műso­rára kapott meghívást. Az út­törő jubileumi heteken pedig valamennyi zenekar szerepelni fog- Bán Zsuzsa SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1971* májas 1L /

Next

/
Oldalképek
Tartalom