Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
1971-05-01 / 101. szám
A megdobált autó Megyénkben " jelentős Máknak a szabálysértési cselekményeknek a száma, amelyekkel az elkövetők megbotránkozást keltenek, s veszélyeztetik a közbiztonságot. A2 ilyen szabálysértések többsége garázdaság, verekedés vagy botrányos részegség. Ezeknek a szabálysértéseknek az elbírálását — a többi, közrend és közbiztonság elleni szabálysértéssel együtt — a Szabálysértési Kódex a rendőrhatóságok hatáskörébe utalta A rendőri szervék következetesen lépnek fel a társadalomra veszélyes cselekményeik elkövetőivel szemben. Az elkövetőt szükség esetén előállítják vagy őrizetbe vészük. A rendőrhatóságok a cselekmény tárgyi súlyához, valamint az elkövető személyi körülményeihez igazodó, »egyéniesített« büntetéseket szabnak kL A következetes fellépés, a visszatartás érdekeit célzó büntetési gyakorlat azonban még nem hozta meg a kívánt eredményt. A szabálysértési cselekmények száma nem mutat lényeges csökkenést. Ennék az oka _ elsősorban az, hogy egyre nagyobb szerepet Játszik a szeszes ital túlzott fogyasztása az elkövetésben. Gyakran előfordul, hogy az egyébként törvénytisztelő, békás magatartású egyén a szeszes ital hatására kötekedni kezd, s vélt sérelme megtorlásaként vagy teljesen indokclatanul _ testi erőszakhoz folyamodik, trágár szavakat kiabál, __tisztességtelen a jánlatokat tesz stb. A garázdaság, a verekedés, a botrányos részegség tipikus elkövetői az italozó életmódot folytató személyek. A rendőri szervek — nyilván ebből a felismerésből fakadóan — az utóbbi időben gyakrabban éltek a szabálysértési eljárás keretében is az alkohol-kény- szerelvonó kezelés kezdeményezésével. Az \ alkohol-elvonókezelés eredményessége igen korlátozott, mert az esetek többségében a kötelezettek nem akarnak szakítani káros szenvedélyükkel. Éppen ezért a rendőrhatóságok munkájához az alkoholista közvetlen környezetének (a családnak, a munkahelyi vezetőknek, a szakszervezeti bizottságnak), továbbá a társadalmi és egészségügyi szerveiknek még nagyobb segítséget kellene adni. Rá kell bírni a szabály- sértéseket elkövető alkoholistát arra, hogy önként jelentkezzen elvonókezelésre. Idézet a Szabálysértési Kódexből: garázdaságot követ el, aki nyilvános helyen olyan közösségellenes magatartást tanúsít, mely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, vagy nem nyilvános helyen olyan közösségellenes magatartást tanúsít amely másokban megbotránkozást vagy riadalmat kelt. A garázdaság *£££ Csak akkor képez szabálysértést, ha a cselekmény kisebb jelentőségű. Előfordulását tekintve az utóbbiak a gyakoribbak. A garázdaság egyik leggyakoribb esete, ^ia az elkövető ittas állapotban családtagjait bántalmazza. Máskor az. ittassága miatt ki nem szolgált személy az italbolt dolgozóit fenyegeti, bántalmazza, A rendőrségi szabálysértési hatóságok a megyében garázdaság szabálysértése miatt az éljárás alá vont személyek 18 százalékát sújtották 15—30 napi elzárással (az elzár ási napok átlaga 22 nap), a többi elkövetővel szemben általában 600—1000 forint összegű pénzbüntetést szabtak ki. Az átlagbírság 881 forint volt. K. László és a fiatalkorú K. István kadarkúti lakosok a község külterületén ittas állapotban egy személygépkocsit fagyos rögökkel megdobáltak, majd a lassító gépkocsi oldalát ököllel verték. Büntetésük 800, illetve 600 forint pénzbírság. A többszörösen büntetett előéletű karádi L. Jenőt tavaly december 3-án a déli órákban a karádi Muskátl' vendéglőben ittassága miatt nem szolgálták ki, ezért hangoskodni, kiabálná kezdett, és széket vert a padlóhoz. Korábbi hasonló magatartását Élőbb a márványnál, a bronznál Rumi Attila faszobrai, ornamentikái A iegélőbö azóbrászati anyagtól, a fától elszokott a közönség, mert úgy látták a művészek, hogy a kő, a márvány, a bronz és más fémek anyaga nemesebb ... A szakkönyvek utalnak is az anyagok »-rivalizálására«, olyan értelemben, hogy a szobrászatiján a csont előzte meg a fát történetiségben, minőségi sorrendben pedig a márvány és a bronz jár az éden... Kapu A faszobrászat először a gótika idején virágzott, majd a barokkot is »kiszolgálta«, hogy aztán a tizenkilencedik és huszadik században csaknem teljesen eltűnjön és megfeledkezhessünk róla. Ha felidézünk vagy közvetlenül látunk egy faszobrot, valamennyien egyre gondolunk a mű lírájától függetlenül is: a természetben szuny- nyadó szépségre és a »lélekkel« felruházott fa egyszerűségére. Ezek már önmagukban is olyan jelentős alkotórészei a szobornak, hogy a művészi teljesítményhez kell sorolnunk a fa természetét, élő mivoltát és puritánságát. Rumi Attila faszobrait, faragásait nem első alkalommal láttam most, amikor ezekből kamarakiállítást rendezett a nagyatádi Fegyveres Erők Klubjában. A fiatal művész Kaposváron, a TIT-szék- házban mutatta be először addig elkészült anyagát, egy évvél ezelőtt Ígéretes pályakezdővel ismerkedhetett meg a megyeszékhely közönsége, 5 ezekben a napokban az »otthoni« nézőknek, a nagyatádiaknak is élménnyel szolgálhat Mennyire »mai« szobrászati anyag a fa! Ez az első tanulsága Rumi Attila kiállításának. Ügy érzem, hogy csakis ez a felfedezés vezette ehhez az anyaghoz a fiatal tanár—népművelőt Kezdjük az ornamentikákkal! Három, ide tartozó munkáját már ismerjük: a keleti művészet hatása érződik ezeken. Növényi indákból, nyíló rózsából bomlik ki egy-egy tábla. Ez a sorozat rhost magyaros motívumokkal gazdagodott. (Ornamentika IV.) Létkérdése azonban ennék az igyekezetnek, hogy kap-e teret valahol? (Épületeink belső díszítését ritkán bízzék ma még arra hivatott művészre. Pedig iparművészetünk, képző- és szöbrászmű- vészetünk igényelné a közös munkát az építészettel.) Vissza kell ismét térnem, arra a gondolatra, hogy milyen modern anyag a fa.. Rumi Attila a puritán fából dekoratív, új plasztikai elemekkel gazdagított Kaput faragott — ez is új — előtanulmányként egy kétszámyas. egy méter hetvencentls ad tóhoz. Mielőtt faszobrairól mondanék véleményt, azt vizsgáljuk meg, hogy az anyagául fát választó szobrásznak milyen plusz feladattal kell megbirkóznia. Az anyagismeret sokkal nagyobb feladatot ró a fa- szobrászra, mint a bronzban, márványban dolgozó művére. Ezt az anyagismeretet hogyan szerezheti meg a faszobrász? Mindenekelőtt a gyakorlatból, s ez a szellemi munka mellett jelentős fizikai megterhelést is jelent. Aztán a tapasztalatok révén is jelentős fejlődést érhet el. Rumi- Attilában megvan minden szorgalojn ahhoz, hogy az anyaggal még közelebbi kapcsolatba kerüljön. Az egyik legtöbbet dolgozó somogyi művész. A csönd az ihletője egyik figurális művének. A paraszt- asszony tömbszerű szoknyáját itt-ott redőzi csak, hogy a fej kapja a megfelelő hangsúlyt. Szerencsére, Rumi Attila nem dolgozik típusok- , kai. Mindegyik faragott fej ! őrzi az ihletet is. Eddig elért eredményeit ezek a fából faragott fejek mutatják leghűbben. Közülük is szinte a minden föltételt kielégítő Ka- levala-illusztráció kelti a legnagyobb érdeklődést most is. A jól megválasztott fa színe, természetes formája és a fába »belelátott« Kalevala- fej harmonikusan fejezi ki az eposz mesevilágát. Orgazmus című munkája a fa életéről vall, s arról a korszerű kifejezésmódról, amely már a modem művészet sajátja. Életfa 11. című műve szimbolikus erőt sugároz. Maszkja és az Idői az ősi, primitív népek kultúrája iránti érdeklődés »iskolamunkáján« túl is szép faragások, melyek nem tudni milyen utat nyitnak meg Rumi Attila előtt. Ismét meg kell említenünk Dózsa című faragá- giását és a Dachaut. Az elnagyoltságra, a problémán köny- nyen átsikló gondatlanságra pedig a bibliai tárgyú Salome című szobor a példa. Somogy művészeti életében rövid idő alatt nevet szerzett magának az alig huszonöt esztendős Rumi Attila. Horányi Barna is figyelembe véve 25 wapi elzárással sújtották. A garázdaságnál is gyakrabban fordul elő a verekedés. Ezt a szabálysértést az követ1 el, aki nyilvános helyen verekszik, továbbá az, aki mást nyilvánosan verekedésre felhív vagy bátorít. Másnak a megverése bizonyos esetekben a testi sértés és a becsületsértés bűncselekményét is megvalósíthatja. Ha a verés sérülést vagy betegséget okoz, és ennek gyógytartama nyolc napon belüli, akkor a könnyű testi sértés bűntette miatti eljárásra csak a sértett kívánságára kerülhet sor. Ellenkező esetben az elkövető ellen szabálysértési eljárás indul. A verés rendszerint a becsület csorbítására is alkalmas; ezért az becsületsértés bűntettét is magába foglalhatja. A szabálysértési hatóságok vereikedés miatt az eljárás alá vont személyek 14 százalékát ítélték — átlagosan 20 napi — elzárásra, míg a többiekre pénzbüntetést szabtak ki. Tavaly decemberben az italboltban öt bárdudvarnok! között italozás közben nézetelérés támadt, s ennék során egymást tettlegesen bántalmazták. Verekedés miatt közülük négyet 800—1000 forintra, az ötödiket botrányos részegség miatt 500 forintra bírságolták. A botrányos részegség szabálysértése a leggyakoribb. Ezt az követi él, aki nyilvános helyen megbotránkoztató- an részegen jelenik meg. A részegség ‘SS tetemdő, büntetést csak akkor érdemel, ha valamilyen megbotránkoztató magatartással párosul (rendezetlen, szemóremsértő öltözék, kapu és járda melletti alvás, trágár szavak kiabálása stb.). E megbotránkoztató magatartást maga a részeg állapot váltja ki, az elkövető magatartása nem közösségellenes. Éppen ezért — figyelemmel a cselekmény tárgyi súlyára — a büntetése is enyhébb. O. József barcsi lakos a déli órákbán az utcán dülöngélve és hangosan énekelve haladt két ismerősével. Hadonászás közben a fodrász ktsz kirakatát betörte és erősen vérző kezét mutogava, kiabálva folytatta útját, amíg a rendőr elő nem állította. 800 forintra bírságolták. A barcsi P. Imre a vasúti büfében részegen egy asz- szonynak tisztességtelen ajánlatot tett. 500 forint pénzbírsággal büntették. Mindezekből látható, hogy a szabálysértések elkövetése nem marad következmény nélkül. A megelőzés egyik leghatásosabb fegyvere azonban a fokozott társadami elítélés. Dr. Kecskés Rezső főügyészségi ügyész Anyák köszöntése Az édesanyákat, az élet adóit köszöntjük május első vasárnapján, a kiteljesedő tavasz e szép, hagyományos ünnepén. Virágot adunk nekik a szeretet és a hála szimbólumaként; a gyerekek versben vagy egyszerű szavaikkal mondják el szívből jövő köszöntésüket. »Mi 6 nekünk? Azt el nem mondhatom. Mert nines rd szó, s nincsen rá fogalom...« Milyen igazak a költő szavai! Az édesanyák iránti szeretet annyira bensőséges és természetes érzés, hogy könnyen üres frázisba, tartalmatlan szóvirágokba fullad az ember, ha megpróbálja szavakba önteni. Ezért is kifejezőbb a néhány szál szegfű, tulipán vagy az orgona, a hálás tekintet és a meleg ölelés. Igazán hálásak csak akkor vagyunk, ha az anyák iránti szeretetünket, tiszteletünket nem próbáljuk meg ebbe az egyetlen napba belezsúfolni. Ha az esztendő minden napjára jut nekik jó szó, figyelmesség. Ha hűségesek maradunk mindahhoz, amire édesanyánk tanított. Ha úgy tiszteljük, szeretjük a hazát, az életet, a munkát, a becsületet, ahogyan arra 6 nevelt bennünket. S ha megjegyezzük azt, hogy az anya sem valami szeretettől túlfűtött robotgép, aki csak arra hivatott, hogy elégjen, feláldozza magát övéiért, ha elhisszük, hogy 6 is olyan ember, aki elfárad, akinek éppen olyan jól esik a segítség és a biztatás, mint bármelyikünknek. A mi társadalmunk az anyák megbecsülését nem bízza sem a véletlenre, sem a gyerekek esetleges hálájára. A mi világunk intézményesen gondoskodik a legszentebb hivatás gyakorlóiról, az édesanyákról. A nagyobb közösség sok mindent megtett már az anyákért. A közvélemény előtt is tisztázódott dolog az irántuk való köteles tisztelet. Mégis maradt még adósságunk éppen elég. Még fokozottabban osztoznunk kell gondjaikból! A szükebb családnak s a társadalomnak is. Tapintat, udvariasság, figyelmesség dolgában is sok még a javítani való. És sok családban meg kellene végre szervezni, hogy az otthon gondjai ne csupán az anya gondjai legyenek... Hogy a tiszta lakás, a meleg étel, a vasalt ing, a derűs hangulat, a jólnevelt gyerek örömének ne az anya legyen a szenvedő áldozata. Hogy neki is legyen lehetősége osztozni a pihenés, a szórakozás, a tartalmas kedvtelések közös örömében. S hogy az édesanyára ne csak addig legyen szükség, amíg adni tud, hanem akkor is ha már szétosztotta erejét, szeretetit, és 6 szorul övéi támogatására. A hálatelt vers, a szegfű, a tulipán s az orgonacsokor mellé ezt a szándékot, elhatározást Is nyújtsuk át az édesanyáknak május első vasárnapján. MA JUSKÖSZÖNTÉS Forgassuk vissza az emlékek lapjait, úgy az 1850—60 közötti időre, amikor még a nagyanyám volt eladó sorban! Az a kicsi, azóta nevet cserélt falu, amely itt van a dimbes-dombos Dunántúlon, akkor bizony még valóban igen kicsi falu volt. Majdnem egyenes fekvésű, egy kicsit menetes határa van. Csermely folyik át a falun, és két részre osztja. Partjain kaszáló, távolabb konyhakertek vannak, ezeket szárazság idején a kis patakból öntözték. Akkor mé* az egész falu olyan koma-sógor-ángyom- bátyám rokon volt, s nagyon jól megérthették egymást, mert. minden munkát egymásnak segítve végeztek el. A falu közepén állt a kocsma, és vele egv fedél alatt volt a csendőrök pihenőszobája meg a községi bíró uram szobája. Körjegyzőség lévén akkoriban, ha kellett itt egy pasz- szus vagy pár soros írás a hivatalból, azt a bíró intézte eL A falu búcsúját május I-én tartották. Egy májusfát szabad volt állítani, a csendőrökkel megbeszélve, a pihenőszoba ajtaja elé. Persze, akkor is voltak nagylányok meg legények. És ha nem is vihettek májusfát a lányoknak, azért megcőszöntötték őket virággal. Mert orgona, az bőven nyílott náluk. összeszedelőztek az egyfajta legények, és már kora hajnalban mentek a lányos házakhoz köszönteni. Persze, ott már várták őket. Kitüzdelték a kiskapukat orgonával, aztán a háziak invitálására odabent körbenálltak, s ment a nóta és a tánc. Velük énekeltek és táncoltak a háziak is. Ez volt a kezdő nóta: Hlppldárom hap, mima vsa a Fülöp-, Jakab-nap. Hippidárom, hap, hap, hap. Mulassunk ma csak, mert holnapra már elmúlik a FúlSp-, Jakab-nap. Hap, hap, hap, Hippldárom, hap, hap, hap! Ezután a háziak megkínálták őket diós, mákos és lukas kaláccsal, pálinkával, borral, ki melyiket szerette, mert erre a napra nagyon rákészültek. Aztán még eldalolták együtt, hogy: Ki, ki, ki, ki, ki a legény. ha én nem? KI köszön« met a lányokat, ha én nem? Merköszöntöm egytől egyig azokat. Mert legény vagyok, most élem világomat! A megköszöntött lány minden legénynek egy szál rozmaringot, egy pünkösdi rúzsát vagy amilyen virág éppen volt, azt tűzött a csárdás kis kalapjára. Bizony, mire végigjárták a falut, a legények kiskalapja már nem látszott a virágtól. Találkozott olyan legény Is, aki bánatában jobban rá talált húzni a pintesre, mert úgy látta, hogy nem szívesen fogadták. Mire hazaért, a ruhát úgv kellett róla lesegíteni, és bele az ágyba. Mire a többiek eldalolták neki altatónak: Tale van, tőle van, tele vsa a kalapom virággal, Tele van a szivem szomorúsággal. Hazamegyek, leveszem a fejemről a kalapom. Aztán nem is tagadom, hogy egy kislány okozta bánatom ... Ebéd után elkezdődött az Igazi búcsú. A kocsma udvarán ott volt az egész falu; szólt a banda, a dob, a trombita, csak úgy recsegett bele az egész vidék. Még otthon is táncolhatott, akinek jó kedve volt. Vacsorára hazamentek, de azután szólt újra tovább, világos reggelig. Némelyik háznál másnap még ebédet is kellett főzni a vendégeknek ... Kis falu volt ez. Akikről szóltam, ha ugyan most fölébrednének, bizony bámulnának, mert még négyszer akkora is van a falujuk, mint amekkora akkor volt Följecreate: He SOMOGYI NKf m