Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
1971-05-05 / 103. szám
Az ember tragédiája A Déryné Színház előadása í A rajkamarakórusok első megyei fesztiválja Dalos kedvű úttörők ünnepe H ogy méltó és hű képünk legyen a Déryné, Színház Tragédia- előadásáról, ahhoz el kellene kísérnünk okét egy mátrai egy alföldi vagy egy Drávámén ti faluba, mert minden társulat a saját színpadán tudja a legtöbbet, a legértékesebbet nyújtani. Ezekre a »saját színpadokra« alkalmazta Madách művét a rendező. Nem kisebb vállalkozás ez sem, mint bármely más szinpadraállítás. Sőt! A drámai költemény tér- és időtávlatainak nagyságát Ugyanis szűkítenünk kellett >— s örvendetesen ez nem zsúfoltságot hozott — a kisebb színpadhoz, technikai adottságokhoz alkalmazkodva.; Ez bizony átlentm-mdott némáiképp a Csiky Gergely Színház színpadi méreteinek .. • Az viszont rendkívül módon elismerésre méltó, hogy a drámai struktúra, a színpadképek —. a keret- színeiket leszámítva —1 mégsem keltettek hiányérzetet a nézőkben. A vetített színes háttér, a mikrofonban g, a fényeffektusok . jól mutatják, hogy a rendező — Szécsi Ferenc érdemes művész — szívesen alkalmazza a mai színpad újításait is... Ugyanitt említhetjük az . egyszerű díszleteket; néhol talán több lehetett volna a jelzésszerűség, viszont a drámai költemény korszíneit hitelessé tette valamennyi. A Köllő-koreográfla — mozgás, fény és maszk kohéziójából teremtve — a bizánci szín befejező képeiben volt a leghatásosabb, a római színben inkább egyszerű, és a mondanivalónak megfelelően erotikus. A darab tehát tökéletesen kitölt egy kisebb színpadot, s valószínűleg feszültséggel is jobban feltölti. A keret- színek jelentették ugyanis a legnagyobb nehézséget. Hogy mikrofonból hallatszott az Ür hangja, az a tér igényét nem küszöbölte ki semmiképp, csupán a filozófia méltó párhuzama, ,s a testetlen legfőbb Ideaként fogadható el. Viszont a paradicsomi világból »megspórolhatták« volna á gyepszőnyeget, a virágokat és más rekvizátumdkat, amelyek ellentmondtak mindenképpen a bűnbeesés szépen mímelt játékának. A keretszínekben tulajdonképpen a »tiszta eszmék« harca folyik; absztrakt világ ez és az olyan előadásnak, amely ismeretterjesztő szándékú is (a faluszínháznak pedig van ilyen értékes és nagyra becsülendő küldetése), jobban kellett volna az ellentéteket a játék erejével megfogalmaznia, élesebben és tisztábban is- Hogy Szűcsi Ferenc rendező miként látja Lucifert,, azt a későbbi színek sejtették inkább, és a keretszínbeli ős tagadás után egy humamizálódott »ördögöt« láttunk visszatérni már a paradicsomon kívüli pálmafás vidéken is. Később hű kor figurává lett Vereczkei Zoltán, mintha nem is vezető társa, Iranern csupán alteregója, a másik énje lenne Adómnak. Karakterben gúnyosabb, mentalitása cini- kusabb a színpadon látott végtelenül naiv Ádámmaik, Ezzel párhuzamosan „kevéssé érezhettük tagadásnak erejét. Ádáimot — Szigeti Géza — sem a küzdés, hanem inkább a kíváncsiság jellemezte. ö is akikor élt igazán a színpadon, amikor sikerült a szimbolikus férfialakból kortípust játszania. Legszebben és legteljesebben egy magányos, meditativ tudóst a prágai színben. Ez egy tanúság csupán a sokféle Lucifer mellett, s nem ártana több gondot fordítani Adóm a lakjára seun. Kettejük azonosságát legjobban a londoni színben, a darab egyik legsikerültebb színiében érezheti üli. Sokan mondják, .hogy Éva nagyon is egyszerű í'igurája a tragédiának, , pedig erről szó sincs. »Bűne a koré« — mondja Madách, de színe, szenvedélye, típusa is a korban gyökeredzik. Tekintsünk csak a párizsi szín kétfajta nőalakjára! Várnagy Katalin irkább egy tiszta »mártír- Évát láttatott, s egyedül az athéni színben érezhettük asszonyt erejét- A lcndonk szín befejező képében szinte romantikussá avatták, pedig ott kellett volna sugároznia ugyanezt az asszonyi eret! Az epizódala- k'tások közül a Hippia és a bii.ánci szín hiteles pátriar- cha-alakítása emelkedik ki. A z előadás erénye az volt, hogy a sokszínű ’ Tragédiából visz- szfadta az egymást követő \ ajóságos történelmi korokat s aaok lényeges ellentmondá- s.Tit. A keretszínek és a jövő színei. már nem mondhatók teljesnek, különösképpen a falanszter nem. Mint kihagyott lehetőséget említem, pedig nagyon is alkalmas arra. hogy a rendező .megtalálja a módját, hogy Madách még inkább a mához szóljon! A Tragédia — Dávid Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző megkapó ihletésű összekötőmuzsikájával együtt — eljut az országban mindenhová, s azt adja a legtisztábban és érthetően, ami egyébként is riágy erénye: a Madách Imre száztíz esztendeje megfogalmazott és azóta is • lenyűgöző módon meggyőző történelemszemléletét Tröszt Tibor I közúti közlekedés biztonsagáért Itt a tavasz, megnövekedett a közúti forgalom. S minél több jármű közlekedik az utakon, annál nagyobb a veszély. Somogy megyében jelenleg 45 324 gépjárművet tartanak nyilván, s 1970-ben a megyében 10 százalékkal emelkedett a gépjárművek száma. Az idén további 15 százalékos emelkedésre számítunk. Somogy megye közúti közlekedését nagymérékben megnehezítik a külföldről és a más megyékből ide érkező járművek; a Balaton déli partján ugyahis a nyári időszakban — különösen a hétvégeken' — rendkívüli mértékben megnövekszik a forgalom, és a közlekedés folyamatosságát, a közlekedési dugók megszüntetését csak különböző .intézkedések bevezetésével lehet biztosítani. Ilyen intézkedések voltak tavaly nyáron a két forgalmi sáv kialakítása, a fontosabb csomópontokon pedig a rendőri irányítás bevezetése. A járműpark növekedése lényeges változást jelent életünkben. A járművezetőben pedig tudatosodnia kell: nagy a forgalom, és a bajtól csak a legnagyobb felelősségérzet, az állandó, figyelem, a szabályok szigorú megtartása és a mások iránti előzékenység óvhatja meg. A gyalogszerre! közlekedőknek is tudomásul kell venniük a gépjárműforgalom növekedését, és. nem tekinthetik az autósok és motorosok magánügyének a közúti közlekedést. A sajtóban is közölt balesetek alapján sokan azt a következtetést vonják le, hogy a közúti forgalom fejlődése, a gépjárművek szaporodása törvényszerűen magával hozza a közúti baleseteik számának hasonló arányú növekedését. Ezzel szemben változatlanul helyes az a megállapítás, amely szerint a gépjárművek számának megsokszorozódása nem jár együtt szükségszerűen a közúti balesetek számának hasonló arányú növekedésével. Ezt példázza az a tény is, hogy vannak olyan országok, amelyek sokkal több gépjárművel rendelkeznek, és a közúti balesetek aránya mégis kisebb, mint nálunk. Kétségtelen, hogy amíg 1960- ban 209, addig 1970-ben már 1634 közúti baleset történt Somogy megyében. Vagyis 10 év alatt a nyolcszorosa. Ezek a tények azonban nem bizonyítják, hogy elkerülhetetlen az ilyen arányú emelkedés. A balesetek okait vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy mindössze egy százalékos a véletlen — előre neon észlelhető műszaki hiba miatti — közlekedési baleset. A legtöbb közúti baleset oka a gyorshajtás és a figyelmetlen, gondatlan vezetés. A balesetet okozó személyek ittasságát 232 esetben lehetett megállapítani. Nagyon sok a gyalogosok figyelmetlensége folytán bekövetkezett baleset is. És szomorú tapasztalat, hogy közülük a 60 éven felüliek okozzák a legtöbb balesetet. Ez nem csupán az idősebb korral járó csökkent ügyelői- képességgel függ össze, hanem a megszokással is. Megszokták, hogy fiatalabb korukban körültekintés nélkül mehettek az úttestre, mert abban az időben szekéren vagy kerékpáron kívül más járművel nemigen találkoztak. Beideg- ződött szokásaik miatt alig tudnak alkalmazkodni a közlekedésben, . bekövetkezett gyor# változáshoz. A gépjárművezetők közül pedig a fiatalabb korúak okoznak sok balesetet — gyorshajtással és ittas vezetéssel. Például a 19 éves A. J., a Szólád és Balatonszárszó közötti úton szeszes ital hatása alatt 120 kilométeres sebességgel vezette motorkerékpárját, melyen barátját szállította. A kanyarban nekihajtott a kerékvetőkőnek, s utasa métereket repült a levegőben. Szerencséire nem az 'úttestre, hanem puha talajra esett, így viszonylag könnyebb sérüléssel megúszta a balesetet. A példák sokaságát lehetne felsorolni /urnák bizonyítására: nem a végzet, hanem az emberek felelőtlensége, a közlekedési szabályok be nem tartása okozza ä baleseteket. A közúti közlekedési fegyelem lazaságára mutat az is, hogy a megyében . J970-ben közúti közlekedési szabálysértés miatt 4277 személy ellen folytattak szabálysértési eljárást a rendőrségi szervek. Helyszíni bírságot pedig 19 ezer 476 személlyel szemben alkalmaztak. A közúti közlekedés biztonságáért, a balesetek megelőzéséért büntetőjogi eszközökkel is harcolni kell. A bíróságok 1970-ben közlekedési bűnügyekben folytatott eljárásaik során 59 gépjárművezetőt tiltottak el mellékbüntetésként a gépjárművezetéstől. Az ittas állapotban való gépjárművezetés miatt indult bűnügyekben a bíróság a visszaesőket rendszerint végrehajtható szabadságvesztésre és gépjárművezetéstől eltiltásra ítéli. A halálos közúti balesetet okozó elkövetőket — durva szabályszegés esetén — előzetes letartóztatásba helyezik, és súlyosabb szabadságvesztésre ítélik, valamint eltiltják őket a gépjár- műveábtéstől. 3 közúti közlekedés biztonságát, a balesetek megelőzését egyéb tevékenységek is szolgálják. 1970-ben a megyében 229 — közlekedési témával foglalkozó — jogpropagandaelőadást ’ tartottak a rendőri, az ügyészségi, és a bírósági szervek. Az előadások keretében közlekedési témával foglalkozó filmeket vetítettek. Az üzemekben, az állami gazdaságokban, a termelőszövetkezetekben, valamint az általános és a középiskolákban tartott közlekedési témájú előadásokon 33 800 hallgató vett részit. Az, iskolákban, a KISZkísérője a Rajonként Üj eseménynyel gazdagodott Somogybán az úttörő- mozgalom negyedszázados évfordulójának ünneplése. Az országban egyedülálló kezdeményezésre megrendezték a rajka- marakórusok első megyei fesztiválját. Ezt a fórumot nem a jubileum színesítésére hívták életre, hanem éppen az úttörőmozgalom érlelte meg', hogy a nagy nyilvánosság elé lépjen. Hat éve már, hogy Somogybán megszületett a gondolat: daloljunk együtt, < legyen az énekszó állandó gyermekéveknek, kórusok alakultak az iskolákban, úttörőcsapatokban, s elkezdődött egy mozgalom, amelynek hívei évről évre szaporodtak. 1970—71-ben mintegy 123 raj kétezer énekes pajtása vallotta magáénak a mozgalom célkitűzését: az ifjúkori érzelmpk gazdagítását. Ezenkívül természetesen a zeneelmélettel, a zenei anyagok megőrzésével is közelebbről megismerkedtek. A részvétel feltétele volt a fesztiválon, hogy az énekszámok előadásán kívül huszonöt év mozgalmi és úttörődalait, valamint lakóhelyük, környezetük népdalklncsét összetáborokb&n KRESZ-vetélkedök ' voltak; A közlekedés biztonságát szolgálja a gépjárművek időszakos felülvizsgálása, a gép- járművezetői vizsgák megszigorítása, az útviszonyok javítása, a jelzési rendszer fogyatékosságainak megszüntetése is. Dr. Widermann János közlekedési ügyész gyűjtsék. A gyerekek lendületét, munkakedvét számok is jelzik: 264 mozgalmi és úttörődalt, 933 népdalt és 258 helyi jellegű — gyűjtött vagy énekelt — dallamot lekottáztak, magnószalagra vettek. A kórusok repertoárjában 34Ó több szólamú mű szerepel, s a gazdag anyagból kiállítást is rendeztek. Az első megyei fesztivál tulajdonképpen csak egy töredékét tükrözhette a pódiumon a mozgalom értékének. Mindenesetre az ország szakembereinek figyelme Kaposvár felé fordult. A Latinba Művelődési Központban megrendezett verseny zsűrijének elnöke dr. Soltész Elekné, a Népművelési Intézet munkatársa, az Országos Üttörőelnökség kulturális szakbizottságának tagja volt; Petneky Jenő, a Művelődés- ügyi Miniszétrium főosztályvezetője és Horváth László, az Országos Pedagógiai Intézet docense pedig a zsűri tagjai. Meghívottként részt vett Szabó László, az Országos Úttörőelnökség titkára is. Külsőségeiben és tartalmában is méltán viselte ez a program a_ fesztivál elnevezést: Az impozáns színpadkép, a játékosan szerkesztett műsor és a közvetlen hangvételű összekötő szöveg — meg az ismerkedő beszélgetés — maradandó élményt jelentett a közönségnek és a szereplőknek is. A színvonalat emelte még, hogy a gyerekek meghívására megyénk néhány kiváló népi énekese is eljött, tarsolyában egy- egy szép dallal. Tizennégy kamarakórus kötelezően két-két dalt, szabadonválasztottként pedig három-négy kórusművet adott elő. Hallhattunk népdalcsokrokat, néhány régebbi mozgalmi dalt, valamint Bartók- és Kodály-műveket A díjkiosztás nemcsak a produkciókra vonatkozott; az egész éves munkálkodásért is ekkor adta át a jutalmakat Sziklai Béla megyei úttörőtitkár. A művészi teljesítményt az osztott és osztatlan iskolák úttörőosapatainál külön értékelték. Az előbbi kategóriában az első helyezett és a fesztiválserleg tulajdonosa a Tóth Lajos Általános Iskola Törekvés őrse lett A második Nagybajom, a harmadik pedig a Hámán Kató iskola kamarakórusa. Az osztatlan iskolák versenyének győztese a ladi kórus, második helyezettje pedig a berzencei. Az évközi gyűjtőmurfkáért jutalmat kaptak: a barcsi Vl/a és VII/a osztály, valamint Balatonbog- lár, Lad, Osztopán és Mike általános iskoláinak tanulói. Az úttörők — jutalmul — valamennyien tíznapos szaktáborozáson vesznek részt. A fesztivál elérte célját Ezután következik a nehezebb feladat: az ünnepi dalokat meghonosítani hétköznapokon is. Hogy ez a mozgalom tovább terebélyesedjen, és majd »felnőtt« korban is gazdagítsa az énekes kedvű pajtásokat. ? Bán Zsuzsa Isteni szikrák. Eddig tudtam, hogy ő — mármint Piriké — meg én hogy vagyunk egymással; mondani is tudtam, de tegnap óta zavarban vagyok, ha erről kell beszélnem. Ne is tessék hát kérdezni, úgyis elmondom! ■— Megtiltom, hogy ezután azt mondd, hogy te velem jársz — szólt randevúnkon Piriké váratlanul és minden előzmény nélkül. — Miért? — lepődtem meg, és sértődötten megkérdeztem: — Talán szégyelled, hogy együtt járunk? — Azt se mond, hogy »együtt járunk*', nagyon kérlek. — Vagy úgy? Szakítani akarsz velem? — Miért akarnék szakítani veled? Nagyon jól érzem magam veled, csak ... Hát nem érted? — Nem. — Jaj, istenem, de nehéz a felfogásod! Nem ellened van kifogásom, hanem ez ellen a közönséges kifejezés ellen. — Közönséges kifejezés? Miért közönséges kifejezés az, hogy... — Ki ne mondd! — Jó, nem mondom. De magyarázd meg, mi bajod vele! — Hát... szóval... csak! — válaszolt Piriké meggyőző vaslogikával. — Belátom, igazad van — bólintottam, mert mit is tehettem volna. — Na, végre! — ragyogott diadalmasan Piriké. — Hiszen tudod, egy kicsit csökönyös vagyok, de az észérvek előtt mindig fejet hajtok. — És valóban lehajtottam a fejem, majd dacosan fölvágtam. — Csak azt is szíveskedjél megmondani, hogy a jövőben miképpen nevezzem ezt a mi... izénket. — Hát... izé ... Izének semmi esetre sem, hanem ... Találj ki valamit, te vagy az író! • Akkor beültünk egy presz- szóba. Piriké megevett két adag gesztenyepürét, én ka- vargattam a kávémat. Végre félóra múlva föllobbant kobakomban az isteni szikra. — Mondd, Piriké, szeretsz te engem! — És ha azt mondom, hogy igen? — kaesiútott rám ka- céran Piriké, — Akkor azt fogom mondani a jövőben, hogy a szeretőm vagy. — Kikérém magamnak! — fortyant föl Piriké, és a földhöz vágta a kanalat. — Bocsáss még, de nyelvtanilag, aki szeret, az szerető. — Fütyülök a nyelvtanra — mondta, és elfordult. Újabb félóráig kavargattam a kávémat. S nem is hiába, mert ismét kigyúlt kobakomban az isteni szikra. — Mondd, Piriké, kedvelsz te engem? — kérdeztem fölényesen. — Nem érdemied meg — fújt rám Piriké —, de kedvellek. — Akkor kedvesem vagy — vágtam ki diadalmasan. — Szégyelld magad! — csapott az asztalra. — De előbb fizess, mert egy percig nem maradok veled. — Jó, jó, de a barátság azért marad. — A legjobb barátom voltál, és leszel is mindig — vallotta megenyhülve és őszintén Piriké. — Akkor megvan! — rikoltottam, mint annak idején Archimedes. — Ha én a barátod vagyok, te nekem a barátnőm vagy. — Talán kitartasz engem? — sikított belőle a hisztéria. — Jól van, no — csitítottám —, nem vagy a barátnőm, hanem a partnerem. — Miért nem mindjárt a játszótársad? , ' —• Azért is megoldom — szóltam ekkor fölállva férfias határozottsággal. — Eljegyezlek, és akkor a menyasszonyainak mondhatlak. Megfelel? — Nem. Nem vagyok bolond hozzámenni egy ilyen fantáziaszegény alakhoz,' aki képtelen megmondani, hogy mi közöttünk ez a... izé ... no... — Kapcsolat. — Miért nem mondod mindjárt, hogy viszony? Kiáltsd világgá! — Tudod mit, Piriké? — sóhajtottam, és intettem a kisasszonynak, hogy fizetek. — Legjobb lesz, ha mi szép csendben elválunk. — Szakítani akarsz? — kérdezte ' Piriké, és szeme egyszerre megtelt könnyel. — Miért akarsz szakítani? Talán nem jársz velem szívesen? Sólyom László SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1971. május &
