Somogyi Néplap, 1971. május (27. évfolyam, 101-125. szám)
1971-05-30 / 125. szám
köszönöm a bírálatot NINCSENEK EGYEDÜL Éltető nedvek a *■ jra és újra rájövünk, La hogy a régi közmondásokban ugyan némi életbölcsesség nyilváiiult meg a maga idejében, de a világ haladásával, a társadalom változásával e bölcsességek enyhén szólva kétes értékűvé váltak. Lassan lomtárba kerül például a »lassan járj, tovább érsz« bölcsesség, mert legföljebb az úttestről lelépő gyalogosokra alkalmazható, de az egyre sebesebben rohanó életre semmiképpen sem. Sajnos akadnak közmondások, amelyek még ma is sűrűn idéztetnek. Ezek közé tartoznak: »Hallgatni arany, beszélni ezüst!« És: »Mondd meg az igazgat, betörik a fejed!« Általában akkor mondják ezt, amikor valaki vagy bírál és ezért baja történik, vagy inkább hallgat, nehogy baja történjen. Valóban, a bírálat ellen még sok érintett hadakozik, miközben a társadalom egyenesen megköveteli fejlődésének meggyorsítására a kritikai szellemet. Enélkül nem haladhatunk előre. A bírálat olyan erő, mely a mi ügyünket a szocializmust szolgálja. Bátrán állíthatjuk: egyetlen hiba nyilvános kipellengérezése sem árt, hanem használ a munkás- hatalomnak. Ezért bátorítja a párt sokféle módon az embereket a szókimondásra. A szocialista demokrácia fejlesztése fontos dolog, s jóval többet jelent annál, mint hogy mindenki megmondhassa a magáét. Azt jelenti, hogy a különböző emberek által fölfedezett igazságokkal erősödjön a közös, nagy igazság. Ennek ellenére még napjainkban is »bátor bírálatról« szoktunk beszélni és írni. A két fogalom, sajnos, gyakran együtt jár. Bátor a bírálat, s aki bírál, az is bátor. Aki egyetért a bírálattal, az is. S aki a helyes bírálatnak érvényt szerez, intézkedik, szintén számíthat rá, hogy elismerően megállapítják róla: »bátran leszámolt a hibákkal«. Nem tudom tudományos pontossággal meghatározni, #■ Építők ünnepe Pénteken este kitették az építők a félig elkészült ház homlokzatára a selyempapír csíkokkal díszített zöld ágat, s alá fehér papírra piros betűkkel azt írták: Éljen az építők napja. Aztán elmentek ünnepelni. Ezen a napon minden évben pihen a malteroskanál, nem bólogatnak a daruk gémjei. Azokat az embereket kö- .szöntjük, akik otthonokat építenek, gyárakat, üzemeket emelnek. Az ünnepségeken elsősorban azokat köszöntötték, akik a legtöbbet tették. A Somogy megyei Magas- és Mélyépítő Vállalat éppen az építők napján ünnepelte húszéves fennállását. Néhányan azok közül is ott ültek az ünnepségen, akik megalapították a vállalatot, vagy nem sokkal azután léptek munkaviszonyba. A Somogy megyei Állam! Építőipari Vállalat ünnepségén szó esett arról a nagy munkáról is. amelyet aZ árvíz után, a helyreállítás során végeztek az ácsok, kőművesek. Nagy munka volt. A következő időszak feladatai sem kicsik: jól szervezett munkára van szükség ahhoz, hogy Somogy megvalósíthassa negyedik ötéves tervét. Még egyetlen tervidőszakban sem volt olyan sok az építőiparra váró munka, mint a mostaniban. Körülbelül tizenkétmilliárd forint értékű beruházást kell megvalósítania az építőiparnak, s ez igén nagy feladat. Ebből a pénzből — többek között sokkal több lakás épül a megyében, mint az elmúlt időszakban bármikor. Azért, hogy ez megvalósuljon, holnap ismét dolgoznak már a Egyenes úton. kit nevezünk bátornak. Bátor embernek tarthatjuk, aki a jó ügy érdekében bizonyos kockázatot vállal, veszélynek teszi ki magát. Bátorság szembeszállni eev népellenes hatalommal az igaz, nemes ügy védelmében. A történelem sok kimagaslóan bátor embert is-' mer, akik életüket is föláldoztál!: a haladásért. Bátornak tekinthetjük azt is, aki ugyan nem az életét kockáztatja, hanem »csak« személyes érdekeit, a maga és családja megélhetését — olyan nehézségeket vállal, amelyekkel nem kellene szembenéznie, ha megalkudna. Viszont ma bírálni — a jó ügy érdekében — milyen kockázattal, veszéllyel járhat? A bírálatot védi a párt alkotmánya, a Szervezeti Szabályzat, s minden állampolgárt támogatnak törvényeink, minden jogosan bíráló mögött ott áll a dolgozók — a társadalom — hatalmas ereje. munkáshatalomnak szüksége van a bírálatra, hogy fölszámolhassa a hibákat. A bírálónak és az államhatalomnak ugyanaz az érdeke: egyetlen hiba, visszaélés se maradjon titokban. A törvényeket ez a hatalom hozza. A szocialista építés munkáját ez a hatalom szervezi. A törvényeknek mindenkivel szemben maradéktalanul érvényt kell szereznünk. Az építőmunkát csak úgy tudjuk egyre kevesebb hibával végezni, ha az államot annak polgárai, egyben alkotói, bírálatukkal is támogajták. A dolgozók állama és az egészséges, a szocializmus mielőbbi felépítésének érdekeit szolgáló közvélemény arra ösztönöz valamennyiünket, hogy ne hallgassunk, s némasagunkkal ne segítsük azokat, akiknek van okuk félni a bírálattól. Igen, ha csak ennyit vennénk figyelembe — ha csak »elvileg« mérlegelnénk a dolgot —, akkor valóban elavultnak, idejétmúltnak tekinthetnénk azt, hogy a »bátor« jelzőt még daruk, levetik az ünneplő ruhát a szakemberek, s az épületek egyre magasabbra emelkednek. Ma még ünnepelnek, s ünnepükön köszöntjük őket mindig odabiggyesztik a bírálat szó elé. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a bírálat fogadtatásában sem lehet egy csapásra érvényt szerezni a helyes, elvileg mindenki által elfogadott tételeknek valamennyiünk közös érdekeinek. A párt- és állami szervek, akármennyit küzdenek is ellene, nem tudtak mindenütt véget vetni a basáskodásnak, a bírálat elfojtásának és megtorlásának. Gyakran a bírálónak nehéz harcokat kell folytatnia, és a felsőbb szervek nem elég határozottan szereznek érvényt annak az elvnek, törvénynek, hogy meg kell büntetni a bírálat elfojtóit, megtorlóit.! Akadnak vezetők, akik azt hiszik, hogy nekik mindent szabad, s van merszük a törvényekkel szembeszegülni. S még az sem veszi el ettől a kedvüket, hogy sok — de úgy látszik, még mindig nem elegendő — példán tapasztalhatták: a bírálat elfojtóit előbb-utóbb, de szinte kivétel nélkül utoléri a megtorlás. Szükség van-e még bátorságra a bírálathoz? Sajnos, több helyen igen. S minél nagyobb bátorság szükséges valahol a hibákat leleplező mondanivaló kimondásához, annál nagyobb szükség van ott a bírálatra. Bizony nem könnyű kimondani a kiskirályokról, basáskodó vezetőkről, hogy olyanok, amilyenek. Hiszen nem lennének kiskirályok, ha megfogadnák a bírálatot, s nem igyekeznének megtorolni. Aki ilyen körülmények között vállalja a harcot, vállal bizonyos kockázatot. Sebeket is kaphat. Maga mögött tudhatja azonban a munkáshatalmat, amely igyekszik minden ilyen sebet begyógyítani és minden ilyen bírálatot megfogadni. N '-mcsak jogunk, hanem kötelességünk is kiállni a közérdekért, az azt sértő magatartás ellen. Nincs olyan mindenható vezető testület, nincs az a kormány- és pártvezetés, amely a tömegek segítsége nélkül átfoghatná az egész ország életét. A bírálók, akik vállalják a kockázatot, az állam, a párt megbecsülését élvezik még akkor is, ha bizonyos esetekben nem sikerül teljes mértékben megvédeni őket. S a szóvátett ügyön kívül segítenek annak megvalósulásában is, hogy a bírálat szóhoz ne a »bátor« jelző kapcsolódjon, hanem a lelkiismeretességé, az alapos tényismereté, a szakértelemé és az igazi segítő szándéké. P. I. Egy dicsérő oklevél Társultak a dunántúli élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatok A Somogy megyei Élelmi- izer-, Vegyiáru Kiskereskedelmi Vállalat nagy gondot tordít a megyeszékhely ellátására. de emellett fokozatosan építi ki hálózatát a járás, székhelyeken is. Május elején fölöttes szervüktől, a megye, .anácstol múlt évi munkájukért dicsérő oklevelet kapca».. — Miben léptek előre ta faly? — kérdem Kovács La jóst, a vállalat igazgatóját. — A jobb ellátás érdekében Í9 új szállítóval kötöttünk megállapodást. így szinte a megye minden állami gazdaságával és nagyobb termelőszövetkezetével kapcsolatba kerültünk. Ily módon sikerült elérni, hogy az árukínálat megfeleljen a lakosság keresletének. A vállalati átlagkészlet 3,7 millió forinttal haladta meg az előző évit. A forgalom 7,6 százalékkal növekedett. Balatonlellén, Siófokon, Kaposváron új egységekkel bővült a vállalati hálózat. Kis ABC-k, háztartási, illatszer- és édességboltok épültek. Sorjáznák a tények. Tizennégy hűtőgépet, őrlő- és darálógépeket vásároltak. Társadalmi munkával garázst és szerelőcsarnokot építettek a vállalati tehergépkocsi számára. Nem feledkeztek meg a reklámpropagandáról sem. Árubemutatókat tartottak a Compack Vállalattal, az Országos Hűtőipari Vállalattal, a Likőripari Vállalattal, a Fővárosi Sütőipari Vállalattal közös rendezésben. Persze akadtak hiányosságok is. Kevés volt az előhűtött baromfi- a mirelit áru, a gyulai kolbász, a szalámi, nyáron a sör. Miért? — Nem kaptuk meg az igényelt mennyiséget — Napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a szolgáltatások, hogyan vált be az önök kezdeményezése, a háztól házig szolgálat? — Sajnos ezt a korszerű szolgáltatást nem használják ki eléggé, talán a vevők egy- tizede élt a lehetőséggel, pedig díjtalan, csak a rendelést kellene előző este vagy reggel leadni. Mi felkészültünk, triciklit, autót állítottunk be erre a célra. Hogy mi az ok? Az emberek szeretnék vásárolni, sétálnák közben, ismerősökkel ' futhatnak össze, megihatnak egy kávét.— A beszélgetés átterelődik a jelenre. Most a halhiány, a hússzáUítás, a sütőipari ellátás okoz gondot, de biztató előrelépések is történtek. kaerő fogy. Méghozzá rohamosan. Sokan menték nyugdíjba. A fiatalok csak traktorra hajlandók, meg a műhelybe. A jövő a gépeké, hiszen tudjuk mi... — Amikor a verbecseléssei, a krumpliszedéssel végeztünk, volt egy kis ünnepség. »Célprémiumként« cukrot, csokoládét osztották szét közöttünk. Nem nagy dolog, de örültünk neki, hogy figyelmesek hozzánk •— mondják az asszonyok: Huber Jánosné* Szabó Györgyne, Kovács Jó- zsefné. Hosszú vonalban dolgoznak a dohány ültetésen. Horváth Gyuri bácsi halad az élen a fogattal. Öt követik az' asszonyok. Egy »firigliz«: lyukakat nyom kapával a földbe, a többiek ültetnek. A napszúrás ellen kendővel bugyolál- ták be a fejüket. Távolabb, a szinültig töltőt: lajt mellett ott áll a brigád vezető, Fáth János. — A munka sűrűjében va gyünk. Ügy gondolom: kezdjük megszokni egy családban a más:k két településsel. Ide, erre a területre jó fajta Havanna dohányt ültetünk. Horváth Gyuri bácsi is közbeszól. Élete nagyobbik részét — tűző napban, szemerkélő esőben — a határban töltötte. — Igaz, hogy jó ez a Havanna dohány. Mi azért inkább a boltit szívjuk, azzal nincs gond. Régen? Hát volt úgy: ha nem érett meg a dohány, a türelmetlenek otthon tepsiben pirítgatták, hogy minél előbb pöfékelni lehessen belőle __ D isputa az asszonyokkal. Kis vita is kerekedik arról, hogy egyedül vagy hármasban könnyebb-e a boldogulás Compó Ferencné véleményét hallgatják. — Nyugdíj előtt állok. Ügy érzem, egyedül volt a jobb Mondják: aki közelebb van a tűzhöz — jobban melegszik. Mi mintha kicsit távol lennénk. öregszünk ‘is. A háztáji is csökken. Nem bírjuk már úgy a munkát, mint régebben ... A fiatalabbak nem értenek egyet vele. A brigádvezető mondja ki az ellenérveket : — Éppen a csökkenő taglétszám meg a korosodás sürgette a közös útra lépést. Lám: a burgonyaszedésnél már gépek segítettek. A mi régi szövetkezetünk egyedül nem tudott volna ennyi gépet venni. Hármasban mégiscsak könnyebb. Meg aztán nem vagyunk mi magunkra hagyva! Száner József üzemegység-vezető tartja a kapcsolatot a központtal. Fekecs Ödön főagronómus is a mi falunkban szállásol. Képvteelik azok a mi ügyünket! De hisz a cél amúgy is közös ... A föld issza a vizet. A szárazság fölött győznie kell az emberi gondoskodásnak. Lrakó László Üzemegység. A szóösszetétel második tagja lezártságot hordoz. S az összetétel számomra valamiféle feszességet. Mint a hajdani cséplőgép, a »masina« szíjának szorítása a vaskeréken. Üzemegység. Egyediség-ízt, különállás-érzetet keltő szó. A tartalma azonban cáfolja a hangulatát, különállás helyett részét jelenti a nagy egésznek. Rinyaszentkirály község, 1971. május 25. Zöld lombtakarók alatt nehezen lélegzetek a házak. Szellőzködést tilt a meleg, a huzatot fojtó. A házak falai is hőséget sugároznak. Az üzemegységi iroda ajtaja zárva. Hátul, a burjánzó füvű udvarban a zöld között szürke folt. Asszony áll ott fehér pöttyökkel telehintett fekete ruhában. Papp Jánosné a mezőre készül, ö az »ön- tözőasszony«. — Paprikát, dohányt ültetnek ma az asszonytársak. Már csak harmincnégyen maradtunk nők. Pedig a munka szorít. A burgonyaültetésen már győztünk, a kukorica elvetve. A fiatalok? Kevés van. Eljárnak Atádra, Barcsra. Munkában a palántazók. — A zöldség- és primőráru-ellátást sikerült megoldanunk.’ Mivel Somogybán a MÉK termeltet, mi az Alföldről, Mindszent környékéről szállítunk. Március 9-én a dunántúli élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatok, a dorogi, a Fejér megyei, a Győr-Sopron megyei, a soproni, a Vas megyei, a Veszprém megyei, a Zala megyei és a Somogy megyei kooperációs megállapodást kötöttek. A Pannoncoop elnevezésű társulás célja a lakosság jobb ellátása, a választék bővítése, a színvonalasabb kereskedelmi munka megteremtése. Az ügyintézést a kereskedelmi bizottság, a közgazdasági bizottság és az igazgató tanács végzi. A lehetőség adva van, reméljük, a szövetkezés — amely senki ellen nem irányul — hatását a vásárlók, a fogyasztók is mielőbb lemérhetik. — Tervezik-e a hálózat további bővítését? — Természetesen. Barcson, Nagyatádon, Balatonszabadi- Dan, Marcaliban létesítünk újabb üzleteket. Kaposváron a peremkerületeken kis ABC-k kialakítására törekszünk. & F. Négy év óta kövesűt köti a falut a főútvonalhoz. A gör- getegi Búzakalász Termelő- szövetkezet üzemegysége Rinyaszentkirály. — Atádra is üt kellene! — igy Papp Jánosné. A szeszélyesen kanyargó Rinya. Jó néhány falunak adott előnevet a környéken. Földdarabot bekerítő, kígyózó csöveket szórófejek törnek meg. V alakban tör ki csőbilincséből szabadulva a víz. Egyenesei felhősen terülnek szét Vízport szór az arcokba a végre erőre kapó szélgyerek. Traktor dübörög, s hátú1 — mint több színű fátylat — az ültetőgépen színes ruhájú asszonyokat húz maga után Zsenge paprikapalánták ke rülnek a földbe. S megindul a természetes folyamat: föld nedvét szívja a növénycsecsemő. Mozdulatok harmóniája. Ürülnek a ládák, két asszony adogatja tizenkét kéznek a palántát. Hárman gyalog követik a gépet. Gyalog és hajolva. Kezűikben »ültető cu- ca«. A gép is tévedhet. Hát ne maradjon sor ritkán ültetve! Haladnak előre. Mozdulataik biztonsága lenyűgöző. Nagy Lajos, az okos szavú brigádvezető. — Tavaly társultunk a gör- getegiekkel meg a kuntelepiekkel. Nagy eredményeink még nem lehetnek. Szerénykedésre sincs okunk, összhangba kell hozni a munkát a vezetőségnek. Nem kis feladat. »Besegítettek« nekünk a görgetegiek. Jólesett. Százhúsz hold burgonyát kellett tavaly fölszedni. Nagy dolog ez. Főként így, hogy a munSOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 197L május 30. 3
